Magyar Nemzet, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
Magyar Nemzet* ____________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • / Alap a tervgazdálkodásha Még egy hónap van hátra a negyedik ötéves terv első éve feladatainak elvégzéséhez és a gyárakban, a vállalatoknál, az építkezéseken a munka üteme meggyorsult, nagyobb az igyekezet annak érdekében, hogy az 1971. évi programot eredményesen teljesítsék. Párhuzamosan ezzel a szerteágazó és nem kevés erőfeszítést kívánó teendőkkel, és sok fórumon folyik az előkészület az 1972. évi terv végleges kialakítására. A jövő évi népgazdasági terv előkészületeihez tartoznak azok a sorozatos tanácskozások, amelyeket a szocialista országok külkereskedelmi képviselőivel bonyolítottak le. A már megkötött árucsere-forgalmi megállapodások közül kiemelkedett a magyar— szovjet egyezmény, amelyet dr. Bíró József, hazánk külkereskedelmi minisztere írt alá Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszterrel Moszkvában. Több vonatkozásban nagy horderejű a magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyv aláírása. Elsősorban azért, mert a szovjet áruszállítások erősítik, tökéletesítik tervgazdálkodásunk alapjait. A Szovjetunióból 1972-ben érkező kőolaj, villamos energia, koksz, vasérc, hengerelt áru, színesfém, vegyianyag, fa, gyapot és sokféle más termék lehetővé teszi iparvállalataink zavartalan munkáját, népgazdaságunk tervszerű fejlődését. Másodsorban azért nagy fontosságú a magyar—szovjet egyezmény, mert feldolgozóiparunk lendülete tovább ívelt Gyáraink, vállalataink termékeit — a belső szükségletek kielégítésén túlmenően — növekvő mennyiségben veszik át a szovjet külkereskedelmi vállalatok. Hazánk és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi forgalom további dinamikus fejlődését irányozza elő a mostani megállapodás, amelynek alapját az 1971 —1975. évekre szóló hosszú lejáratú megállapodás képezte. Örvendetes, hogy az export- és importszállítások volumene 14 százalékkal emelkedik. A Szovjetunióba irányuló magyar exportszállítások 35 millió rubellal haladják meg az 1972. évi előirányzatokat, a behozatal pedig 25 millió rubellal lesz magasabb. Előnyös-e ez a növekedés? feltétlenül. A X. pártkongresszus határozataiban olvasható: ,,A baráti szocialista országokkal való termelési és műszaki együttműködés, a KGST-országok gazdasági integrációjának fokozatos kibontakoztatása, mindenekelőtt a magyar— szovjet áruforgalom és műszaki kooperáció felbecsülhetetlen lehetőségeket rejt magában előrehaladásunk meggyorsítására.” Hazánkban a szocializmus gyorsabb ütemű építését, népigazdaságunk gyarapodását szolgálja a magyar teremtőjes árucsere-forgalom bővítése és előmozdítja a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítását is a kölcsönös előnyök alapján. Az országgyűlés júniusi ülésszakán megszavazott kormányprogramban is kiemelt helyen szerepel a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a hatékonyság emelése az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. A gépesítés, a nagyobb teljesítményű berendezések alkalmazása a fentiekben döntő szerepet tölt be. A hazánkba irányuló szovjet exportban sokféle új gép, berendezés szerepel. Elsőnek a központi fejlesztési programban nyilvántartott számítástechnikai gépeket említjük. A szocialista országok kialakították az Egységes Számítástechnikai Rendszert — ESZR-t —, amelynek lényege: az egyes országokban előállított számítástechnikai gépek azonos elven épülnek fel és egymáshoz csatlakoztathatók. Hazánk is részt vesz a program megvalósításában és a kormány nemrég hozott határozatával zöld utat biztosított a gépek gyártásához, elterjesztéséhez. A Moszkvában most aláírt jegyzőkönyvben arról olvashatunk, hogy a magyar számítástechnikai eszközök exportja négyszeresére emelkedik, az import pedig a háromszorosát éri el a jövő esztendőben. A Magyar Államvasutak növekvő szállítási feladatainak elvégzésében a szovjet Diesel villamos mozdonyok már eddig is nagy szerepet játszottak. A luganszki mozdonygyárban készülő kétezer lóerős mozdonyokból — amelyeket vasutasaink nagyon megkedveltek és „Szergej” néven becéznek — a jövő esztendőben 68 darabot kap a magyar vasút. Mezőgazdaságunk műszaki színvonala emelését mozdítja elő a 4200 traktor és 1300 gabonakombájn, továbbá sokféle, már bevált munkagép, amelyeket a Traktorexport szovjet egyesülés a májusi Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemutatott. Ezzel kapcsolatban hívjuk fel az illetékesek figyelmét: a szovjet egyesülés prospektusában olvasható, hogy 20 lóerőtől 300 lóerőig állítanak elő traktorokat kerekes és lánctalpas kivitelben. Ezt azért említjük, nehogy a „volvoizmus” egyes megyei divatja után a nyugati „traktorizmus” eluralkodjék hazánkban. Egyik állami gazdaságunk 170 lóerős traktort importált Nyugatról több mint egymillió forintért. A szovjet ipar is előállít ilyent, sőt nagyobb vonóerejűt, szállít is, ha megrendelik, és olcsóbban. A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének bázisa a hazai ipar, szovjet és a többi szocialista ország ipara. Legnagyobb külkereskedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval kötött 1972. évi árucsere-forgalmi megállapodás dinamikus fejlődésünk alapját teremti meg. Vír István Megkezdődött a Varsói Szerződés külügyminiszteri értekezlete A külpolitikai helyzet LOSONCZI PÁL, az Elnöki Tanács elnöke afrikai látogatásának első állomásán kedden megkezdte hivatalos tárgyalásait az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság vezetőivel, élükön Huari Bumedien államfővel. A tárgyalások középpontjában a két ország eddig is jó kapcsolatainak bővítése áll, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ugyancsak kedden kezdődött meg a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés tagországai külügyminisztereinek kétnapos értekezlete, amelyen hazánkat Péter János képviseli. A kétnapos tanácskozás előterében a tagországok külpolitikájának összehangolása áll az európai biztonsági értekezlet összehívásának meggyorsítása érdekében. Ugyancsak az európai biztonsági értekezlet realizálásáról tárgyaltak a szovjet vezetők Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszterrel, aki ötnapos látogatása után visszaérkezett az NSZK fővárosába. A szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri megbeszélésekről tegnap hivatalos közleményt adtak ki. A közlemény szerint a megbeszéléseket a kölcsönös megértés és a két ország kapcsolatainak további javítására irányuló törekvés jellemezte. Lényeges része volt a megbeszéléseknek — a közlemény szerint — a szovjet—nyugatnémetszerződés ratifikálásának szükségességén kívül a két német állam kapcsolatainak rendezésére vonatkozó rész. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy az NDK és az NSZK viszonyának normalizálása nagymértékben hozzájárul az európai feszültség enyhüléséhez és elősegítheti a biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét. E témához kapcsolódva említjük, hogy ma folytatódik az NDK és NSZK között a tárgyalássorozat és ugyancsak ma ülnek össze az NDK, valamint a nyugat-berlini szenátus képviselői, hogy az előzetes szakértői megbeszélések alapján megállapodásra jussanak. Egyes megfigyelők feltehetőnek tartják, hogy — legalábbis, ami az államközi tárgyalásokat illeti államtitkári szinten — még ezen a héten eredmény születik. Az európai problémákon kívül változatlanul a Közel-Keletre és az Indiai—pakisztáni viszályra irányul jelenleg a nemzetközi közvélemény figyelme. Ami a Közel-Keletet illeti, jóllehet Anvar Szadat egyiptomi elnök hétfőn az ASZÚ Központi Bizottsága előtt ismét leszögezte: országának, ha fel akarja szabadítani területeit, fegyverhez kell nyúlnia, az Al Gumhurija New York-i jelentése szerint Riad külügyminiszter, aki jelenleg az ENSZ-ben tartózkodik, kijelentette: „Amennyiben az Egyesült Államok együttműködik az ENSZ Biztonsági Tanácsával, lehetségessé válna az izraeli kivonulás elérése, a BT 1967. november 22-i határozata alapján.” A PTI indiai hírügynökség és a pakisztáni katonai szóvivő jelentéséből kitűnik, hogy tovább folytatódnak a harcok az indiai—pakisztáni határ menti övezetekben, elsősorban Kelet- Pakisztán területén. A pakisztáni hivatalos körök azzal vádolják az indiai csapatokat, hogy „kelet-pakisztáni területeket foglaltak el” és erre való hivatkozással mozgósították a pakisztáni légierő tartalékosait. Az indiai nyilatkozatokból viszont az derül ki, hogy az indiai csapatok csupán a kelet-pakisztáni határ mentén elhelyezett tüzérségi ütegek megsemmisítésére kaptak utasítást, semmiféle „hódító szándékuk” nincsen. Kétségtelen azonban — és ezt a nyugati hírügynökségek megerősítik —, hogy a Bangladesh katonai erői sikereket értek el és több ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottak fel. A hírügynökségek ugyanakkor azt is jelentik az ENSZ székhelyéről, hogy U Thant ENSZ-főtitkár, a válságos helyzetre való tekintettel hamarosan konzultációkat kezd a Biztonsági Tanács tagjaival a kelet-bengáliai kérdésről. Az európai biztonság kérdése szerepel a Varsói Szerződés külügyminisztereinek értekezletén Varsóból jelenti az MTI. Kedden délután Varsóban, a lengyel Minisztertanács palotájában megkezdődött a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek kétnapos értekezlete. A tanácskozás célja az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásával és ■ előkészítésével összefüggő prblémák megvitatása. A találkozón részt vevő bolgár küldöttséget Ivan Basev, a csehszlovákot Jan Marko, a lengyelt Stefan Jedrychowski, a magyart Péter János, az NDK-belit Otto Winter, a románt Corneliu Manescu, a szovjetet Andrej Gromiko külügyminiszter vezeti. A tanácskozáson részt vesznek külügyminiszter-helyettesek, valamint tanácsadók és szakértők.* Péter János külügyminiszter hétfőn a késő esti órákban érkezett Varsóba. A pályaudvaron Péter János fogadására megjelent Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter és Stanislaw Trepczynski külügyminiszter-helyettes. Ott volt Marjai József külügyminiszter-helyettes, aki már előzőleg Varsóba érkezett és Németi József, hazánk lengyelországi nagykövete. Munkatársunk telefonjelentése Megkezdődtek a magyar—algériai tárgyalások Losonczi Pál ma vidéki körútra indul Algír, november 30. Kedd délelőtt az algíri Nép Palotájában került sor a hivatalos magyar—algériai államfői tárgyalásokra Losonczi Pál pontosan Itt órakor érkezett az Afrika téren levő hatalmas épülettömbhöz, amelynek tisztviselői rendkívül szívélyes fogadtatásban részesítették. Percekig zúgott a taps, amikor Bumedien elnök társa ságában elhaladt a dolgozók sorfala között és felment az első emeleti szalonba, ahol rövid eszmecserét folytatott a két elnöki A palotában található az algériai miniszterelnökség és több szakminisztérium. Háromezer hivatali szobában összesen 15 ezren dolgoznak, s valóban ez nevezhető az ország legfontosabb irányító központjának. A bevezető eszmecserét követően néhány perc múlva Losonczi Pál és Huari Rumedien átment a tárgyalóterembe.. A két államfő az ovális tanácskozó asztalnál középen, egymás mellett foglalt helyet. A kíséretükben levő miniszterek, politikai személyiségek, diplomaták és szakértők egymással szemközt leülve várták a tárgyalások nyitányát. Bevezetőül Bumedien elnök üdvözölte a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és kíséretét. Nagy szeretettel köszöntötte Losonczi Pált és sok sikert kívánt a tárgyalásokhoz. Losonczi Pál megköszönte a meghívást, és hangsúlyozta, milyen nagyra értékeli a magyar—algériai baráti együttműködést, amelynek fejlődésével különösen az utóbbi években rendkívül elégedett. Kiemelte, hogy országaink kapcsolatai dinamikusan fejlődnek, és kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a továbbiakban még tovább kell munkálkodni azok elmélyítésén. Az Elnöki Tanács elnöke három lényeges kérdéscsoport köré tömörítette ezután beszámolóját. Részletesen felvázolta a Magyar Népköztársaság belső helyzetét, áttekintést adott a nemzetközi élet legidőszerűbb és legdöntőbb problémáiról és ismertette a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó magyar álláspontot. Nemzetközi probléma Ami a nemzetközi problémákat illeti, elöljáróban szólott az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítésével összefüggő erőfeszítésekről, és — mint a magyar delegációhoz közelálló forrásokból megtudtuk — hangsúlyozta, hogy az európai biztonság érthetően számunkra az egyik legfontosabb kérdés, hiszen kontinensünk békéjének biztosítása jótékonyan éreztetné hatását más földrészek és népek életében is. Szólott az Elnöki Tanács elnöke a közel-keleti helyzetről és kidomborította, hogy a Magyar Népköztársaság mindig szolidáris volt a megtámadott arab népekkel. Mindig követeltük és változatlanul követeljük, hogy valamennyi megszálló csapatot — minden feltétel nélkül — ki kell vonni minden arab területről. Természetesen Európa és a Közel-Kelet mellett nagy figyelem fordult más nemzetközi problémákra is, és Losonczi Pál álláspontunkat kifejtve nyomatékosan aláhúzta, hogy Indokínában csak a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek dönthetik el saját sorsukat, senki sem folytathat tárgyalásokat a népek háta mögött, tárgyalni csak a legközvetlenebbül érdekeltekkel lehet. Megállapítást nyert az Elnöki Tanács elnökének expozéjában, hogy a magyar—algériai barátságot a teljes őszinteség, kölcsönös rokonszenv és a további együttműködésre törekvés jellemzi. Magyar részről— a többi szocialista országhoz hasonlóan — minden lehető segítséget megadtunk az algériai népnek szabadságharcában, majd a felszabadulás után támogattuk és támogatjuk békés építő munkájuk sikeres megvalósítását. Losonczi Pál javasolta, hogy ne csupán legmagasabb szinten, hanem a társadalmi és a tömegszervezetek kapcsolataiban is érjünk el mielőbb lendületes fejlesztést, különösképpen gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki, kulturális és egészségügyi téren. A szocialista és az arab országok együttműködése Bumedien elnök válaszában aláhúzta, hogy a Losonczi Pál által kifejtett gondolatokkal egyetért, elmondotta, hogy Algéria helyzete páratlan Afrikában, hiszen egyetlen ország sem küzdött ilyen hosszú ideig — hét évig — szabadságáért, s ebben a küzdelemben másfél millió algériai vesztette életét. Bumedien elnök elismeréssel szólott a szocialista világrendszer országainak önzetlen támogatásáról mind a harc korszakában, mind a felszabadulás utáni békés építőmunka idején. Az algériai államfő ugyancsak részletes tájékoztatást adott országa életéről, és felhívta a figyelmet arra, hogy a mai Algéria nem ugyanaz, mint amilyen volt a francia gyarmati iga lerázása utáni pillanatokban. Az algériai nép valóban élni tudott a szabadsággal. Létrejöttek az államosítások. Megszületett a földreform, amelynek legfőbb célja a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi átszervezése. A világpolitikai összefüggéseket érintve, Rumedien elnök kiemelte Alekszej Koszigin legutóbbi látogatásának jelentőségét, és a Szovjetunió barátságának fontosságát. Az algériai külpolitikát irányító alapelv abban jut kifejezésre, hogy igyekszik megakadályozni Nyugat-Afrika válságövezetté változtatását az imperialista erők részéről. Szólott azokról a közvetlen fenyegetésekről, amelyeket „atlantista’ részről intéznek ezen országok ellen. Egyetértett Burnedien abban, hogy az európai biztonság megteremtése Afrika ügye is, és hangsúlyozta, őszintén szeretné, ha ez a törekvés eredménnyel járna. Egyetértett Losonczi Pál minden konkrét javaslatával a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésében, és a maga részéről is kiemelte, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országokkal — így hazánkkal — ápolt barátságnak. Baráti véleménycsere A csaknem négyórás államfői tárgyalások — mint általában jól tájékozott körök elmondották — a legteljesebb őszinteség, baráti véleménycsere jegyeit viselték magukon, módot adtak a nézetek tisztázására, és az álláspontok még közelebb hozására. Mindkét fél szükségesnek látja további egyezmények megkötését és a két ország külügyminiszteri színtű találkozójának létrehívását. Kedden délután az illetékes miniszterek és szakértők folytatták a tárgyalásokat, saját területeik speciális teendői**