Magyar Nemzet, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
Magyar Nemzet == A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • .......... ■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwF'||ia|'|"»|ll|""iNiiiiini—mii Timiül mm iiiimi ii ih imi ír, nii, A népfront és a TTF Hol kapcsolódik a Hazafias Népfront a tudományostechnikai forradalomhoz, eléggé általánossá vált rövidített szóhasználatunk szerint a TTF-hez? Teljes joggal merülhet fel ez a kérdés, hiszen a népfront se nem tudományos, se nem technikai mozgalom. Annak az ankétnak azonban, amelynek anyaga a Társadalmi Szemle januári számában jelent meg (s amit pénteki lapunkban ismertettünk), számos megállapítása mégis arra figyelmeztet, hogy a kérdés nem csupán munkacsoportokra vagy kutatói közösségekre tartozik, hanem egész társadalmunkat érintő, jelentőségében egyre terebélyesedő probléma. Ha viszont ilyen horderejű az ügy, akkor mi sem természetesebb, minthogy a kongresszusra készülő népfront is a saját területén szembe nézzen a következő négyesztendős szakaszban ráháruló feladatokkal. Penészlek a számítógép, ezzel a fájdalmas ellentmondással is jellemzi Vámos Tibor a mai magyar valóságot, amelyben együtt él és jelentkezik az elmaradott Szabolcs megyei falu (Darvas József drámája az ország elé tárta ennek emberitársadalmi vonatkozásait) és a komputer, azt a valóságot, amelyben a még be sem fejezett ipari forradalom mellett, szinte azzal egyidőben nyakunkra nőttek a második ipari forradalom, a TTF kibontakozásával járó, agyat és szívet szorongató súlyos kérdések és feladatok. Az ankét egyik részvevője külön felhívja a figyelmet arra, hogy a közvéleményt elő kell készíteni a TTF problémáinak a befogadására, Benke Valéria zárszavában pedig azt mondja, hogy a magyar sajátosságok két fővonásából kell kiindulni, egyrészt a viszonylagos műszaki-technikai infrastrukturális elmaradottságtól, másrészt a jövőt tudatosan alakító szocialista építés tényéből. Ha a tudományos-technikai forradalom alapvetően társadalmi jelenség — s ebben az ankét részvevői kivétel nélkül egyetértenek —, akkor, úgy tűnik, nem indokolatlan elgondolkozni a népfront ezzel összefüggő lehetőségein és feladatain. Ellenvetésként említeni lehetne, hogy az egyre nagyobb sebességgel és egyre növekvő számban jelentkező kérdésekre mindenekelőtt tudományos-elméleti szinten kell választ adni s a népfront ebben mint mozgalom nem sokat segíthet. Egyébként is éppen elegendő feladata van, a kongresszusi levél nagy bőségben tartalmazza azokat. S ha már erről az oldalról vetődik fel a kérdés, akkor a népfront foglalkozzon a még le nem zárt ipari forradalom társadalmi jelenségeivel s a tudományos-technikai forradalom zajlásait hagyja a szakemberekre. A baj ezzel az érveléssel csak az, hogy a még be nem fejezett ipari forradalom és a TTF sürgető követelményei — mint az ankéton is megállapították — összetorlódnak, ugyanakkor a regionális különbségek miatt más-más vetületben mutatkoznak. Egységes célokat, de még egységes módszereket sem könnyű meghatározni, másként kell dolgozni egy göcseji községben, mint például a főváros VI. kerületében. Mégis a „meghaladva megőrizni” hegeli figyelmeztetés egyetemes érvényű, s a TTF, mint az emberek, egyének és csoportok közötti viszony, vagyis szerteágazó viszonyrendszer, magában foglalja a társadalmi viszonyok fejlődésének elengedhetetlen tanulmányozását. A népfrontmozgalom óriási előnye, egyben nagy tartaléka, hogy a bizottságokon keresztül folyamatosan képes vallalni a valóságot, a maga konkrétságában vizsgálni működési területén a társadalmi folyamatokat s így nemcsak országos tapasztalatokkal rendelkezik, hanem képes arra a munkára is, amit a közvélemény felkészítésének neveztünk. Ha a népfront és a TTF kapcsolatáról beszélünk, akkor úgy gondolom, elsősorban a szemléletről, a szemlélet bizonyos változásáról van szó. A társadalmi-tudományos forradalom kibontakozásának objektív társadalmi feltételei — mint Pál Lénárd is hangsúlyozta —, a szocialista társadalmi rendszerben vannak meg. Az ankéton Kulcsár Kálmán érintette a technikaitudományos forradalom és a társadalomvezetés új mozzanatainak kérdését, a szükséges munkamódszer és szervezési változásokat. Marx György is felveti az emberi tudatban lévő fékek szerepét. Előtérbe kerül tehát a szubjektív elem, a tudatosság, az előre megtervezett ráhatás kérdése. S ezek már tömegmozgalmi, tömegtájékoztatási feladatok a javából. Az erkölcsi-politikai tényező szerepe egyenes arányban nő a megvalósítandó célok nagyságával. Arra várni, hogy a technikai-tudományos forradalom kibontakozásával automatikusan kitermelődik a megváltozott létnek megfelelő társadalmi tudat, tévedés, káros illúzió. Az átgondolt politikai és kulturális nevelés a társadalom minden rétegében és intézményében, kezdve természetesen az iskolától a gyorsuló fejlődés hatása alatt fontosabb, mint valaha. Közvéleményünkben egyaránt él bizonyos fokú félelem a TTF civilizációellenes veszélyeitől s bizonyos nemtörődömség, amely a napi feladatok megoldásán túl nem sok ügyet vet a távolabbi követelményekre. Pénteki sajtókonferenciáján Bencsik István többi között ismertette a munkabizottságok tevékenységi területét. Ezek a bizottságok értékelik az egyes területeken végzett munkát és javaslatokat dolgoznak ki a jövőre. Nagy és felelősségteljes feladat ez, hiszen meg kell jelölni a tennivalókat, amelyek a népfrontra hárulnak a jövőt tudatosan alakító szocialista építés folyamatában. Pethő Tibor A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1971. évi népgazdasági terv teljesítéséről és a társadalmi, gazdasági élet fejődéséről 1971-ben — a IV. ötéves terv első évében — fontos gazdasági feladat volt, hogy a termelés növekedési üteme továbbra is erőteljes legyen, a társadalmi munka hatékonysága és a gazdasági egyensúly javuljon, a lakosság életszínvonala emelkedjék. 1971-ben a népgazdaság összes termelésének növekedési üteme mind az előző évinél, mind a tervezettnél gyorsabb volt. A fogyasztás és a felhalmozás együttvéve a hazai termelésnél jobban emelkedett, amit az 1970. évinél nagyobb behozatali többlet tett lehetővé. I. A gazdasági fejlődés összefoglaló adatai A népgazdaság helyzete 1971-ben több vonatkozásban javult. A gazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelően és az adott igényekhez való alkalmazkodás hatására folytatódott a termelés szerkezetének átalakulása. Javult a munka hatékonysága, a termelés és a forgalom növekedését a korábbinál kisebb munkaidőtöbblettel értük el. A nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk — többek között a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődése révén — fokozódott. A lakosság jövedelme és az áruellátás az egész év folyamán lényegében egyensúlyban volt. A kvr 1971-ben a nemzeti jövedelem — előzetes számítások szerint — 18—20 milliárd forinttal, 7—8 százalékkal több volt az előző évinél. Az előirányzatnál valamivel nagyobb növekedés meghaladta az 1970. évit (5 százalék) és megközelítette az előző tíz évben elért legmagasabb ütemet. A gyors növekedést főleg a mezőgazdasági és az építőipari termelés fejlődése biztosította, az ipari termelés az 1970. évi 7 százalékos növekedés után 1971-ben mérsékeltebben, 5 százalékkal emelkedett. Ebben munkaszervezési, műszaki és egyéb problémák mellett szerepe volt annak is, hogy az előző évinél kevésbé nőttek az ipar belkereskedelmi megrendelései. Évközi adatok szerint, az előző évektől eltérően, 1971-ben a termelő ráfordítások növekedése az iparban meghaladta a termelését, a nyereség kevésbé nőtt, mint 1970-ben. Az ipari termelés növekedése a nemzeti jövedelem többletéhez mintegy 7 milliárd forinttal járult hozzá. Az építőipari termelés, az élénk keresletnek megfelelően, a tervezettnél nagyobb mértékben (9—10 százalékkal) emelkedett, az építési igényekrábbiakhoz képest javult az anyagellátás. A gazdasági élet kedvező irányú változásában szerepe volt a gazdaságirányítás javításának, a közgazdasági szabályozók fejlesztésének, az objektív gazdasági folyamatok és a gazdaságpolitika javuló összhangjának. Egyes központi, tanácsi és vállalati döntések azonban a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődése ellenében hatottak, ami leginkább a beruházások és az import tervezettnél gyorsabb növekedésében, a költségvetési egyensúly romlásában nyilvánult meg, maradéktalan kielégítését azonban így sem biztosította. Az építőipar hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez az 1970. évinél körülbelül 8 százalékkal, mintegy 2—2,5 millárd forinttal volt nagyobb. A mezőgazdaság összes termelése az 1970. évi alacsony szintet jelentősen, körülbelül 9 százalékkal, az eddigi legjobb, 1969. évit pedig mintegy 3 százalékkal meghaladta. A mezőgazdaságban létrehozott nemzeti jövedelem 11—12 százalékkal (mintegy 5 milliárd forinttal) emelkedett. A népgazdaság aktív keresőinek száma 1971-ben csak kismértékben — nem egészen 1 százalékkal — emelkedett. A mérsékelt létszámnövekedés következtében fokozódott a termelékenység szerepe a termelés emelkedésében. A termelői és fogyasztói igények kielégítésében nagy szerepe volt a behozatal erőteljes — 19 százalékos — emelkedésének. A növekedés nagyobb volt, mint amennyit az éves terv előirányzott (7 százalék). A kivitel nagyjából a tervezett mértékben, 8 százalékkal fokozódott. Az 1971. évi kivitel az import 84 százalékát fedezte. Terv Teljesítés (százalék) (százalék) Nemzeti jövedelem 107 107—108 Beruházások (folyó árakon) 50 millárd Ft 100 milliárd Ft Foglalkoztatottak száma 102 101 Ipari termelés 106 105 Ipari foglalkoztatottak száma 101,5 99,7 Építőipari termelés 107—108 109—110 Építőiparban foglalkoztatottak száma 103,3 104,7 Mezőgazdasági termelés 108 109 Mezőgazdasági keresők száma 98 98 Kivitel (folyó árak alapján) 109 108 Ebből: szocialista országokba 111 113 nem szocialista országokba 105 98 Behozatal: (folyó árak alapján) 107 119 Ebből: szocialista országokból 110 121 nem szocialista országokból 102 116 A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 105—105,5 105—106 Kiskereskedelmi forgalom (folyó árak alapján) 109—110 109 Az 1971. évi népgazdasági terv és teljesítés főbb mutatói 1970-hez képest Erich Honecker vezetésével NDK párt- és kormányküldöttség érkezik Magyarországra A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a közeli napokban baráti látogatásra Magyarországra érkezik a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A nemzeti jövedelem felhasználásán belül a fogyasztás az előző öt évben állandósult magas ütemben emelkedett, és körülbelül 6 százalékkal, mintegy 12 milliárd forinttal meghaladta az 1970. évit. Ennél nagyobb volt a felhalmozásnak — az állóeszközök bővülésének és a készletfelhalmozásnak — az együttes növekedése (mintegy 20 milliárd forint), s így a nemzeti jövedelmen belül nőtt a felhalmozás aránya. A beruházási folyósítások növekedése az év vége felé lassúbbodott, mivel azonban a beruházási tevékenység és a beruházási javak beszerzése továbbra is élénk volt, a befejezetlen beruházások és a készletek (köztük a beruházási készletek) állománya jelentősen nőtt. A lakosság pénzbevétele mintegy 10 százalékkal nagyobb volt az előző évinél. A pénzbevételek növekedésében szerepük volt központi bérintézkedéseknek (a pedagógusok átlagosan 19—20 százalékos, az egészségügyi személyzet 8-tól 34 százalékig terjedő fizetésemelése), néhány ágazat (építőipar, közlekedés stb.) megkülönböztetett bérfejlesztési lehetőségeinek, valamint a nyugdíjak felemelésének is. A pénzbevétel reálértéke ennél kevésbé nőtt, mert a fogyasztói árszínvonal körülbelül 2 százalékkal emelkedett. A saját termelésből származó fogyasztás — becslések szerint — 1971-ben sem változott számottevően. A természetbeni társadalmi juttatások az elmúlt évben is hozzájárultak a lakosság jövedelmi helyzetének javulásához. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1971-ben 5,6 százalékkal emelkedett az előző évihez viszonyítva. A lakosság áruvásárlása, összehasonlítható árakon számolva körülbelül 7 százalékkal nőtt, a vásárolt szolgáltatások volumene az áruforgalomnál mérsékeltebben növekedett. Az egyéni jövedelmek és a személyes fogyasztás emelkedése mellett nőtt a társadalmi alapokból történő fogyasztás is. Ennek hatására javultak az oktatási és művelődési lehetőségek, az egészségügyi és szociális ellátás körülményei. II. Termelés, forgalom, beruházás IPAR — ÉPÍTŐIPAR A terv azzal számolt, hogy 1971-ben az ipari termelés az 1970. évinél mérsékeltebben 6 százalékkal emelkedik. Ténylegesen a szocialista ipar 5 százalékkal termelt többet, mint 1970-ben. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység emelkedéséből származott. A foglalkoztatottak száma ugyanis, az 1970. évi mérsékelt (0,5 százalékos) növekedés után 1971-ben valamelyest, 0,3 százalékkal, csökkent. A termelékenység (egy foglalkoztatottra számítva) 5,3 százalékkal emelkedett. Budapesten az ipari termelés körülbelül 2 százalékkal, vidéken 6,7 százalékkal nőtt. A termelés növekedése Budapesten a létszám 3,4 százalékos csökkenése mellett valósult meg, az ország többi részében az ipari létszám 1,3 százalékkal emelkedett. A Budapesten kívüli ipartelepek átlagosnál gyorsabb fejlődése összhangban volt a területfejlesztési célkitűzésekkel. A termelés és a termelékenység növekedésében számottevő szerepe volt az ipari állóeszközök bővülésének és korszerűsödésének, amelyhez az új gyárak, üzemrészek építése mellett számos rekonstrukció, az elavult berendezések cseréje is hozzájárult. 1971 folyamán számos új vagy korszerűsített ipari létesítményt adtak át rendeltetésének. Üzembe helyezték a Dunai Kőolajipari Vállalat bitumenüzemét. Elkészült a Dunai Cement és Mészművek új mészüzeme. Kaposvárott elektroncsőgyárat, Lábatlanban papírgyárat helyeztek üzembe. A textilipar rekontsrukciója keretében elkészült a Pamutnyomóipari Vállalat budapesti automata szövödéje. Tolnán, Bodajkon új szövőde épült és több más textilipari vállalat bővítésére is sor került. Az élelmiszeripar az ország több pontján új hűtőtárolókkal gyarapodott. Részlegesen üzembe helyezték a Székesfehérvári Könnyűfémmű széles szalaghengerművét és öntödéjét és a selypi azbesztcement-csőgyárat. Az ipar — összehasonlítható árakon számítva — összesen 6 százalékkal, ezen belül belföldre 5 százalékkal, exportra 9 százalékkal növelte értékesítését. A belföldi rendelések az év második felében mérséklődtek. Az ipar ágazati szerkezete a korábbi tendenciáknak megfelelően változott; a főbb ágazatok közül 1971-ben is jobban nőtt az átlagosnál a vegyipar és a gépipar termelése (11, illetve 7 százalékkal), a számítottnál lényegesen las-