Magyar Nemzet, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA «­­.Magyar Nemzet A vásárló érdekében Ha nem is látványosan, de évről évre javul hazánk lakosságának áruellátása. Ezt a kereskedelem múlt évi eredményei és az idei tervei is jelzik. Tavaly a kis­kereskedelmi áruforgalom mintegy 10 százalékkal emelkedett és ez az ütem lényegében ez évben is meg­marad: vegyes iparcikkek­ből például 12—13 százalék­kal, ruházati termékekből 5 százalékkal terveznek töb­bet forgalomba hozni, bú­torból pedig 13 százalékkal kap többet a kereskedelem az ipartól. A vásárló azonban nem­csak „globális” számok alap­ján ítéli meg a kereskede­lem munkáját. Ha például a vásárló a számára szükséges száz cikkből 95-öt minden nehézség nélkül megkap, de öthöz nehezen vagy egyál­talán nem jut hozzá, akkor ezek az elmaradt vásárlá­sok véleményét az áruellá­tásról néha jobban meg­határozzák, mint a jó véte­lek. Arra pedig számtalan példát lehetne felhozni, hogy még mindig szép szám­mal találkozni jogos pana­szokkal, még mindig gyak­ran kezdődik a bolti eladók válasza e szócskával: saj­nos ... Az eddigi javulás is úgy következett be, hogy a ke­reskedelem, a termelők, a szakmai irányító és felügye­leti szervek keresték, kutat­ták a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodás lehető­ségeit. A célhoz vezető út azonban elég kacskaringós és az út mellett álló táblák sem mindig jó irányba mu­tatnak. Egyes kereskedelmi vállalatok például — a na­gyobb nyereség érdekében — bizonyos időpontokban annyira lecsökkentik kész­leteiket, hogy átmenetileg számos fontos fogyasztási cikkből is hiány keletkezik az üzletekben. A vállalatok­nál és boltokban egyaránt tapasztalni azt a káros gya­korlatot, hogy nem a meg­felelő választék tartása a lényeges, hanem a tervben megadott készletszinten be­lül maradni. Számos esetben a fogyasz­tó látja kárát annak is, hogy a kereskedelmi válla­latok egymás közti kapcso­lata jelenleg nem nyugszik olyan szerződéseken, ame­lyek megszegése komolyabb konzekvenciát vonna maga után. Az együttműködés, a kölcsönös információk hiá­nya miatt párhuzamos ren­delések és készletezések tör­ténnek, ami jelentős veszte­ségeket okoz. Mivel a kis­kereskedelem, az üzletek is rendelhetnek közvetlenül a gyáraktól, a múlt évben többször előfordult, hogy egy-egy termékből mind a nagykereskedelem, mind a kiskereskedelem beszerezte az adott terület ellátásához szükséges árumennyiséget. A piackutatási tevékeny­ség hiánya vagy gyengesége miatt ma még nem fordíta­nak sem a kereskedelem­ben, sem az iparban elég figyelmet az egymást he­lyettesíthető cikkek iránti kereslet alakulására. Várat­lan nehézséget okozott pél­dául az elmúlt évben né­hány vállalatnak az a tény, hogy az ingpulóverek, a garbók hagyományos inge­ket is pótolnak, hogy a kü­lönböző műanyagok kiszorí­tanak a piacról különböző fém- és fatárgyakat. Az ipa­ri üzemek jelentős része ma még nem tud rugalmasan alkalmazkodni a változó ke­reslethez, a vevők kívánsá­gaihoz. A szükséges kocká­zatvállalástól is idegenked­nek, s ezért, ameddig csak lehet, kitartanak az elavult, divatjamúlt termékek gyár­tása mellett. Ehhez gyak­ran ösztönzést kapnak a kereskedelemtől is. Amikor valamelyik ipari üzem új termékkel jelentkezik, a ke­reskedelem olyan óvatosan rendel, olyan kis szériákra hajlandó csak szerződést kötni, ami az üzem számára már gazdaságtalan, vagyis az üzletkötés füstbe megy. Sok ruházati boltból azért jön ki üres kézzel a vevő, mert a konfekcióméretek nem megfelelőek. Jelenleg gyáraink — gazdaságossági okokra hivatkozva — a szükséges méretek felét, kétharmadát gyártják. A divatosság tekintetében pe­dig gyakran két véglet fi­gyelhető meg: vagy a régi szabású, konzervatívnak mondható ruhafélék, vagy a legújabb divat szerint ké­szült ruhadarabok között választhat a vásárló. Újabban mintegy 110-féle terméket sorolnak az úgy­nevezett olcsó árucikkek közé, amelyek tartására miniszteri utasítás kötelezi a kereskedelmet. Az ösztön­zők ugyanis ezek termelé­sére, beszerzésére, árusítá­sára nem ösztönöznek, in­kább arra, hogy olyan áru­ból gyártsanak és adjanak el minél többet, amelyek magasabb nyereségszintet biztosítanak. A jobban ke­reső rétegeknek is vannak beszerzési gondjaik, s itt első helyen kell említeni az autóalkatrész-ellátást, amelynek fejlődése egyálta­lán nincs szinkronban a gépkocsik szaporodásával. Mivel a kereskedelem irá­nyítói, a piackutatók látják az áruellátás neuralgikus pontjait, igyekeznek meg­felelő segítséget adni ahhoz, hogy erősödjön, bővüljön a nagy- és kiskereskedelmi vállalatok együttműködése az értékesítés szervezésében. Jól szolgálják ezt a célt pél­dául a közösen üzemelte­tett üzletek, valamint a rendszeres és kölcsönös in­formációcserék, az ügyvitel korszerűsítése, gépesítése. A könnyűipari és a belkeres­kedelmi tárca szakemberei feladatuknak tekintik jelen­leg azt is, hogy kidolgozzák a termelés, a belföldi ellá­tás és az export jobb össze­hangolásának lehetséges módozatait. Kezdeményezik a korszerű és a korszerűtlen termékek között a fokozot­tabb árdifferenciálást, hogy a gyártmánystruktúra job­ban igazodjon a piaci igé­nyekhez. Vagyis — a szabályok fi­nomításán túlmenően — sok jó ötlet, hasznos kez­deményezés szolgálja, hogy a kereskedelem ez évi ter­vei valóra váljanak, s to­vábbi lépéseket tegyünk olyan ideális állapot eléré­sének irányába, amikor mindenki megtalálja majd a keresett árucikkeket az üz­letekben. Keserű Ernő Újabb fejlemény Málta körül: Rómában tanácskozik Mintoff és A külpolitikai helyzet KÉT FONTOS NEMZETKÖZI KONFERENCIA fejeződött be, mind a kettő a békés egymás mellett élés megvalósulását és az imperializmus elleni harcot szolgálta. Brüsszelben véget ért az európai közéleti személyek konzultatív találkozója, ame­lyen 27 ország — közöttük hazánk — küldöttei vettek részt; Kairóban pedig befejeződött az Afro-ázsiai Szolidaritási Szer­vezet V. konferenciája. A brüsszeli értekezlet munkájáról dr. Bartha Tibor, a ma­gyar küldöttség vezetője nyilatkozatot adott az MTI munka­társának és többek között megállapította, hogy a konferencia előbbre vitte a béke megszilárdításának ügyét földrészünkön. A legkülönbözőbb világnézeti irányzatokat képviselő küldöttek egybehangzó határozatot hoztak, amely szerint június 2-ra Brüsszelbe összehívják az európai népek közgyűlését. Az Euró­pai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságá­nak alelnöke nyilatkozatában nagy eredménynek tekintette, hogy a tavalyi — ugyancsak Brüsszelben tartott — konferen­ciához képest a részvevők száma megkétszereződött, majd rész­letesen szólt a konferencia munkájáról. (Nyilatkozatát lapunk híranyagában részletesen ismertetjük.) Az Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet értekezlete csütörtök éjjel határozatok elfogadásával ért véget. A határozatok meg­bélyegzik az amerikai imperializmust a világ különböző térsé­geiben folytatott agressziója miatt — vonatkozik ez elsősorban a közel- és távol-keleti térségre —, és sürgetik a Biztonsági Tanács 1967-es határozatának végrehajtását, valamint a Dél- Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok teljes kivonását. Ami a hindusztáni szubkontinenst illeti, tovább normalizáló­dik a helyzet. „Akár tetszik nekünk, akár nem, a Bangla­desh mint független állam­i realitás”, írja még a Rawalpindiben megjelenő New Times is. A lap, miután rámutat, hogy több ország — L­engyelország, Bulgária, Mongólia, a Német Demok­ratikus Köztársaság és Burma — elismerte a független Bangla Desht, hangsúlyozza: ezeket az országokat hamarosan más államok is követni fogják. A pakisztáni lap azt a következte­tést vonja le, hogy Pakisztánnak is el kell ismernie a Bangla Desht, és nemcsak a diplomáciai, hanem az egyéb kapcsolato­kat is fejlesztenie kell vele. Pakisztánban egyébként egyre töb­ben foglalnak állást a Bangla Desh elismerése mellett, mert jogosan vélik úgy, hogy ez az egyedüli módja a két állam közötti kapcsolatok fennmaradásának. Az indiai—pakisztáni konfliktussal kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot még Edward Kennedy szenátor bostoni nyilatkozata, amelyben új­ságírók előtt élesen bírálta az Egyesült Államok kormányának dél-ázsiai politikáját. Többek között ezeket mondotta: „Az Egyesült Államok kormányának az indiai—pakisztáni konflik­tussal kapcsolatos magatartása volt az amerikai külpolitika egyik legnagyobb katasztrófája.” Kennedy szavai szerint „az alapvető ok, amely arra késztette Nixon elnököt, hogy Pakisz­tánt támogassa, küszöbönálló pekingi utazása volt. Nixon azt remélte, hogy a konfliktussal kapcsolatban követett magatar­tása segítségére lesz majd pekingi tárgyalásain”. Az elmúlt 24 óra nemzetközi eseményei között említendő végül a máltai helyzet, amelyben az újabb fejlemény a római tanácskozás, amelyen Mintoff máltai miniszterelnök és lord Carrington vesz részt. Az MTI londoni tudósítója szerint Anglia nem óhajt a tanácskozáson engedményt­ tenni korábbi feltételeihez képest, ha erre sor kerülne, az csak a NATO ré­széről történhet meg. Londonban nem erősítették meg de Máltán valószínűnek tartják ama értesüléseket, amelyek sze­rint a NATO erős nyomást fejt ki Mintoffra: fogadjon el az eredetileg kért 18 millió font sterling helyett 13 milliót. Az évi 9,5 millión felüli összeget a NATO fizetné, elsősorban ameri­kai hozzájárulásból. A római tanácskozáson esetleg döntés szü­lethet ebben a hetek óta húzódó válságban. Carrington A brüsszeli konferencia előrevitte a béke ügyét Dr. Bartha Tibor nyilatkozata Dr. Bartha Tibor, az Euró­pai Biztonság és Együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bi­zottságának alelnöke, az euró­pai közéleti személyek kon­zultatív találkozóján részt vevő magyar küldöttség vezetője fogadta Szalay Hannát, az MTI tudósítóját és válaszolt kérdéseire. Miben látja az európai köz­életi személyek most zárult brüsszeli találkozójának jelen­tőségét? — Örömmel állapíthatom meg, hogy a tanácskozás jó eredménnyel zárult. Mint is­meretes, a 27 országból egy­­besereglett küldöttek — akik a legkülönbözőbb világnézeti irányzatokat képviselték — egybehangzó határozatot hoz­tak, amely szerint ez év jú­nius 2-ra Brüsszelbe össze­hívták az európai népek köz­gyűlését. Sokan és joggal ál­lapították meg e határozat megszületése után, hogy Euró­pa népeinek a történelemben eleddig még soha nem látott arányú és jellegű megmozdu­lásáról van szó. — Európa népei történetük során sokszor és sokat szen­vedtek együtt, de még soha nem nyílott meg előttük olyan történelmi lehetőség, mint ma, hogy közösen fog­janak össze jövőjük megmen­tése érdekében, önmagában véve az a tény, hogy a köz­gyűlés gondolata testet ölt­­hetett — mutatja, hogy ko­runkban nemcsak az emberi élet veszélyeztetettsége növe­kedett meg, de megsokszoro­zódtak az emberi jóakarat erői is.­­ Természetesen tévedés és önáltatás lenne azt gon­dolni, hogy az európai népek közgyűlésének egybehívásával már minden kérdés megoldó­dott. Ellenkezőleg, az előt­tünk álló hónapok, a nagy­gyűlés előkészítésének az idő­szaka a legkomolyabb erőfe­szítést követeli meg mind­ azoktól, akik a kontinensünk békés jövőjéért felelősséget hordoznak.­­ A tavaly júniusban tar­tott brüsszeli konferenciához képest a részvevők létszáma megkétszereződött, de még távolról sem tekinthetjük a mozgalomban részt vevő tár­sadalmi erők képviseletét tel­jesnek. Az európai béke és biztonság megszilárdításán fá­radozó kormányoknak — kö­zöttük a szocialista tábor kö­zösségében hazánk kormányá­nak — az erőfeszítéseit még komoly politikai tényezők sze­retnék késleltetni és meghiú­sítani. Nem lehet lebecsülni azoknak a társadalmi erők­nek a jelentőségét sem, ame­lyek ezeket a politikai ténye­zőket támogatják. Sokat kell tenni tehát még azért, hogy határozott európai közvéle­mény követelje, sürgesse az európai kormányok konferen­ciájának az egybehívását és támogassa a béke megszilár­dításán fáradozó diplomáciai munka sikerét. Hogyan járul hozzá hazánk a közgyűlés összehívásának ügyéhez? — A brüsszeli konferencia közösségében is számos jelét lehetett látni annak, hogy né­pünket és kormányzatunkat azok között az erők között tartják számon, amelyekre minden körülmények között számíthatnak azok, akik a békességszerzés ügyét szolgál­ják. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottságának a megala­kulásával olyan munkaközös­ség jött létre, amely kormány­zatunk és népünk békeakara­tának megfelelően hatékony segítséget tud nyújtani a brüsszeli kezdeményezés meg­valósulásához, az európai közvélemény mozgósításához, így többek között a hazai közvélemény tájékoztatása, a más országok nemzeti bizott­ságaival való együttműködés a közgyűlés megszervezése ér­dekében, valamint a közgyű­lés témáinak feldolgozása sok munkát, odaadó fáradozást igényel. Hisszük, hogy ezek a fáradozások nem lesznek hiábavalóak. Arra a remény­ségre jogosít fel az a lépés — egy lépés, de jelentős lé­pés —, amellyel a brüsszeli konferencia előbbre vitte a béke megszilárdításának az ügyét földrészünkön. * Pénteken visszaérkezett Bu­dapestre az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának négy­tagú küldöttsége, amely részt vett az európai közvélemény képviselőinek Brüsszelben ja­nuár 11—13. között lezajlott konzultatív értekezletén. A delegációt dr. Bartha Tibor református püspök vezette, a küldöttség tagja volt Duszk Lajosné, a SZOT titkára, dr. Perényi Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora és Garai Róbert, a bizottság tit­kára. A delegációt a Ferihegyi­­repülőtéren az Országos Bé­ketanács és a Magyar Szoli­­daritási Bizottság képviselő-­ a közélet több ismert szemé­lyisége fogadták. Döntő szép­a­­­tm­a­­nttátai tárgyalás Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti. A brit had­ügyminisztérium pénteken délben erősítette meg, hogy Mintoff máltai miniszterelnök római tanácskozásain részt vesz lord Carrington. A had­ügyminiszter kora délelőtt még a hivatalában tartózkodott, de ismeretessé vált, hogy a pén­teken éjfélkor lejáró máltai támaszpontegyezmény körül folyó alkudozás döntő szakasz­ba ért. Dam Mintoff máltai miniszterelnök, akiért az olasz kormány katonai különgépet küldött Vallettába pénteken délelőtt, először Emilio Colom­bo miniszterelnökkel és Moro külügyminiszterrel tárgyalt, majd délután találkozott lord Carringtonnal és Lunsszel, az Atlanti Szövetség főtitkárával. Az angol kormány póker­játszmájának lapjaiba nem lehet belelátni, de lord Car­rington utazásának bejelentése körül oly sok volt a huzavona, hogy londoni megfigyelők sze­rint a Whiteh­all saját maga nem óhajt engedményt tenni korábbi feltételeihez képest. Anglia eddig csak abba egye­zett bele, hogy néhány NATO- tagállammal együtt 9,5 millió font sterling­­évi bért ad Mál­tánál­ a támaszpontok haszná­latáért. Ha engedményre sor kerül, akkor ez az angol kor­mány szerint csak a NATO engedménye lehet. Hétfőn Luns NATO-főtitkár titokban felkereste Edward Heath-t a chequersi kormánybirtokon. Pénteken forgalomba került értesülések szerint a brit kor­mányfő ekkor közölte a NA­­TO-val, hogy teljes egészében a szövetségesnek kell fedeznie a brit ajánlat és a máltai kö­vetelés közötti különbséget. Ezzel Luns hivatalosan is köz­vetítővé lépett elő Anglia és a máltai kormány vitájában. Pénteken Angliába szállítot­ták a Máltán állomásozó brit erők hozzátartozóinak utolsó csoportját is. Az afroázsiai értekezlet határozatai Kairóból jelenti a MEN­A. Az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet ötödik konferen­ciája csütörtökön megállapí­totta, hogy Izrael az ameri­kai imperializmus „előretolt állása” az arab világ szívé­ben. A négynapos értekezleten elfogadott határozatok meg­bélyegzik az amerikai impe­rializmust, amiért a „báb­­rezsimekkel karöltve” a Pa­lesztinai forradalom felszámo­lására törekszik. A kairói értekezleten jóvá­hagyott határozatok megbé­lyegzik Jordániát a Palesz­tinai hazafiak elleni intézett támadások miatt, majd tel­jes támogatásukról biztosítják a Palesztinai nép önrendel­kezési jogának érvényesítését, s követelik az arab terüle­teken tartózkodó izraeli csa­patok teljes kivonását. Az afroázsiai szolidaritási értekezleten csütörtökön el­fogadott határozatok támogat­ják a Biztonsági Tanács 1967-es határozatát, majd üd­­vözlik a közel-keleti konflik­tus bék­és megoldására előter­jesztett egyiptomi javaslato­kat. Egy másik határozat azt

Next