Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

Péntek, 1972. február 11. Magyar Nemzet Moszkvai tudósítónk jelentése: Öt év alatt hatvan százalékkal emelkedik a magyar-szovjet árucsere-forgalom Interjú a moszkvai magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetőjével A moszkvai magyar külke­reskedelmi kirendeltségen ös­­­­sz­­esí­tették az 1971. évi ma­gyar—szovjet kereskedelmi áruforgalom eredményeit ösz­­szesítő dokumentumok szám­adatait és elkészítették az 1971—1975. évekre vonatkozó hosszú lejáratú — öt évre szó­ló — megállapodás végrehaj­tása során várható árucsere­­forgalom volumenstatisztiká­­ját. Az eddigi eredményekről és tapasztalatokról, a jövőbe­ni tervek részleteiről Kadala Miklós kereskedelmi főtaná­csos, a moszkvai magyar kül­kereskedelmi kirendeltség ve­zetője interjút adott lapunk moszkvai tudósítójának. — Kérem ismertesse, hogy az összesített számadatok alapján miként alakult a ma­gyar—szovjet árucsere-forga­lom az előző öt esztendő idő­szakában; az eredményekből és részeredményekből kiindul­va milyen általános követ­keztetés vonható le? 80 százalékos gyógyszerexport-növekedés — Az 1966—1970. évekre vonatkozó hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodás ere­detileg 5,5 milliárd rubeles forgalmat írt elő, de már az évente megtartott résztárgya­­lások során további kölcsönös szállítási megállapodások jöt­tek létre, s így az export­­volumen 8, az importvolumen pedig további 4 százalékkal emelkedett. Külön, említésre méltó, hogy végül az árucsere­­forgalom még ezt az előirány­zatot is meghaladta s tényle­gesen 5,9 milliárd rubeles for­galom realizálódott. A foko­zódó export-import növeke­désre jellemző,­ hogy 1966-hoz, a hosszú lejáratú megállapo­­dás első évében lebonyolított árucsere-forgalomhoz viszo­nyítva 1970-ben, a hosszú le­járatú szerződés utolsó esz­tendejében exportunk 53,4 százalékkal, importunk pedig 50 százalékkal volt magasabb. Teljes külkereskedelmi for­galmunk 35 százalék­át a Szov­jetunióval bonyolítottuk le. A Szovjetunióból szereztük be a számunkra szükséges alapvető ipari nyersanyagok többségét, sőt egyes esetekben teljes egészét. Továbbá iparunk kor­szerűsítését jelentős mérték­ben segítették elő a Szovjet­uniótól vásárolt gépek, tech­nológiai eljárások. Importunk hetven százaléka nyersanya­gokból és félkész termékek­ből állt,­­s ez az arány teljes mértékben egyebeesett hazánk szükségleteivel. Említésre ér­demes, hogy a nyersolaj- és rézimportunk ez idő alatt — az előző öt évhez viszonyítva — kétszeresére, a mezőgazda­ságnak szükséges műtrágya, valamint villamosenergia-im­­portunk háromszorosára emel­kedett. — Ebben az időszakban mit exportált Magyarország a Szovjetunió részére? — Termékeink jelentős ré­szét a Szovjetunióban helyez­zük el. Elsősorban gépeket és különböző berendezéseket szállítottunk. Néhány ipar­águnk termékeinek legjelen­tősebb részét a Szovjetunió vásárolja meg. Népgazdasá­gunk számára elsőrendű je­lentőségű, hogy a Szovjetunió­ba irányuló gépexportunk a teljes magyar gépexport 52 százalékát tette ki. Í de nagy jelentőségű, hogy ebben a tervidőszakban 80 százalékos volt a gyógyszerexport-növe­kedés, valamint 54 százalékos a könnyűipari cikkek és 80 százalékos az élelmiszer-gaz­dasági termékek exportnöve­kedése. Évi egymilliárd köbméter földgáz — Melyek az előző ötéves tervidőszakot követő 1971— 1975. évekre szóló hosszú le­járatú kereskedelmi szerződés főbb mutatói? — Az előirányzott árucsere­forgalom a jelenlegi ötéves időszakban 60 százalékkal na­gyobb, mint az 1966—1970-es évek tényleges forgalma volt. Az előző hosszú lejáratú megállapodásban foglaltak teljesítése, illetve túlteljesíté­se megfelelő feltételeket te­remtett az árucsere-forgalom további növeléséhez. Bár az áruszerkezet arányaiban nem várható különösebb változás, hangsúlyozni szükséges — a jelentős volumennövekedés mellett —, hogy ebben az időszakban kerül sor a Ba­rátság 11. kőolajvezeték üzem­be helyezésére, miáltal az évi 9—10 millió tonnás kapa­citás lehetővé teszi távlatilag is a kőolaj-behozatalunk biz­tosítását, különös figyelemmel az új olefinprogram következ­tében megnövekedett szük­ségleteinkre, megkezdődik a Kárpát-Ukrajnán közvetlenül hazánkba leágazó földgázveze­ték üzeme, amelyen 1975-ben egymilliárd köbméter földgázt kapunk, s a gépkocsizók szá­mára kedvező hír, hogy ebben az időszakban 20 ezer Moszk­vics, 22 ezer Zaporozsec, vala­mint 120 ezer Zsiguli gépko­csit, ezenkívül új, nagy telje­sítményű Diesel-mozdonyokat és metró motorkocsikat vásá­rolunk a Szovjetuniótól. A Szovjetunióba irányuló ex­portszállításaink tételei közül elsősorban említésre érdemes, hogy nagymértékben nő a gépexportunk és a komplett élelmiszeripari berendezések exportja, ez időszakban a gép­es gépi berendezések export­­volumene az 1970. évi 340 millió rubeles értékhez viszo­nyítva 1975-ben 60 százalék­kal­ nagyobb lesz, és így 544 millió rubelre emelkedik. 1970-hez viszonyítva öt év alatt megháromszorozódik a magyar Ikarus autóbuszok ex­portja, 1970-ben 2400-at, 1971- ben 3600-at vásárolt a Szov­jetunió, míg az 1975-re szóló megrendelési irányszám már 6900 Ikarus busz szállítását írja elő. — Tíz éve, 1952-ben kötöt­tük meg a Szovjetunióval a timföld—alumínium egyez­ményt. Az elmúlt ötéves idő­szakban a számadatok alapján milyen fejlődést regisztrálha­tunk ezen a téren, továbbá milyen eredmény várható az 1972-es évben? — Az előző ötéves tervidő­szak éveiben, 1965-höz viszo­nyítva, három és félszeresére emelkedett az alumínium­­tömb-behozatalunk. 1972-ben 110 ezer tonna aluminium­­tömb és alumínium télgyárt­mány érkezik hazánkba a Szovjetunióból. — Az 1971—1975. évekre vonatkozó hosszú lejáratú megállapodás figyelembevéte­lével milyen eredményekkel zártuk az első, az 1971-es évet? — Az előirányzott 1971. évi magyar—szovjet árucsere-for­galmat mindkét fél túlteljesí­tette. Az eredeti 1,4 milliárd rubeles összegről szóló keret­szerződés ellenében a tény­leges árucsere-forgalom érté­ke 1,5 milliárd rubel volt. Az 1971. évi áruforgalom 13,8 százalékkal nőtt az 1970-es évhez viszonyítva. Igen figye­lemre méltó, hogy az 1970-es évhez viszonyított előirány­zott volumennövekedés csak 9 százalékos többletforgalmat írt elő. Az elmúlt évi árucse­re-forgalmi szerződések telje­sítéséről beszélve külön hang­súlyozni szeretném, hogy egyes szovjet partnerek már az év első felében teljesítet­ték szállítási kötelezettségei­ket.. Elsősorban a számunkra igen fontos mezőgazdasági gé­pek­ és gépalkatrészek szállí­tása terén. A megrendelt trak­torok, exkavátorok, alkatré­szek már júniusban hazánk­ban voltak és ezzel a me­zőgazdasági főidény munkála­tait könnyítették meg. Nagy­mértékben ennek volt köszön­hető, hogy javult a mezőgaz­dasági gép- és tartalékalkat­­rész-ellátás. 1972-ben 50 új metró motorkocsi — Az elmondottak alapján milyen arányú fejlődés vár­ható 1972-ben? — Előzetes számításaink szerint 1972-ben az export 14—15, az import pedig 12— 13 százalékkal haladja majd meg az 1971. évi eredménye­ket. Ebben az esztendőben 70 százalékkal több élelmiszer­ipari berendezést, 50 százalék­kal több elektroakusztikai és 50 százalékkal több könnyű­ipari berendezést szállítunk a Szovjetunióba, mint 1971-ben. A teljesség igénye nélkül pe­dig néhány adat behozata­lunkról : a Szovjetunióból számottevő energetikai beren­dezéseket, exkavátorokat és útépítő gépeket, valamint a nagy jelentőségű dieselesítési program megvalósítását szol­gáló 68 darab 2000 lóerős Die­sel-mozdonyt, Budapest közle­kedésének korszerűsítése szempontjából fontos 50 da­rab metró motorkocsit, vala­mint az 1971. évi 13 500 Zsi­guli gépkocsival szemben 1972-ben 21 500 Zsigulit vásá­rolunk a Szovjetunióból. II. Barta­ i Szakosodás helyett a tudományok integrációja Baráti beszélgetés a Társadalomtudományi Intézetben A beszélgetés közös dol­gainkról folyt: a társadalom­­tudományok művelőit és az új­ságírókat egyazon problémák érdeklik. Lakos Sándor, a Tár­sadalomtudományi Intézet igazgatójának tájékoztatójából kiviláglott, hogy a kutatások feltételezéseink, következteté­seink tudományos megerősíté­sével vagy cáfolatával is se­gítségünkre lehetnek. Folya­matban levő, vagy befejezett vizsgálatokról tájékoztathatjuk olvasóinkat és mi is jobban eligazodunk a munkánkban. A Társadalomtudományi In­tézetben, amely az MSZMP Központi Bizottságához tarto­zik, komplex kutatások foly­nak. A különböző társadalom­­tudományok művelői közösen dolgoznak egy témán. Ez meg­felel a párt politikájának, amely sokoldalúan foglalkozik e kérdéssel, de megfelel a tó­­tudomány fejlődésének is, amellyel a korábbi szakosodás­sal ellentétben az integráció jellemző. Az intézetben tehát teamek dolgoznak. A kollektív kuta­tások eredményeinek a közzé­tétele mellett azonban egyéni publikációkra is lehetőség van. A munka jellegéből adódóan sok a külső — meghatározott időre szerződtetett — kutató. Egy belső munkatársra két külső jut, akik más tudomá­nyos műhelyekből, vagy a gya­korlati munka területeiről — például az államigazgatásból — érkeznek, hogy e téma iro­dalmát feldolgozva, egy-egy részét, ágát, különböző meg­közelítésből kutassák, de egy­azon cél felé haladva szinté­zist hozzanak létre. Az intézeti munka téma­centrikus. A tárgyhoz alakít­ják a szervezetet, állandó osz­tályok nincsenek, csak­ időle­ges témacsoportok. Néhány érdekes kutatás: A munkás­­osztály fogalma; A munkások általános és szakmai művelt­sége; A munkások politikai tu­data. Foglalkoznak a munkás­ifjúsággal és az ifjúság és az oktatási rendszer összefüggésé­vel is. A vidéki értelmiség helyzetéről szóló vizsgálatot már több kötetben publikál­ták. Az igazgatás és demokrá­cia. Az igazgatás és az érdek­­viszonyok kutatása is igen időszerű. Igyekeznek feltárni az épülő szocialista társadalom ellentmondásait, megkísérlik — a többi szocialista ország kutatásait is felhasználva — a felépült szocializmus kritériu­mainak a meghatározását. Nemzetközi kapcsolataikat rendszeresen építik. A tudo­mányos ülésszakok helyett azonban nemegyszer hatéko­nyabbnak tartják a különböző országok társadalomtudósai­nak — hat-nyolc embernek — kerekasztal-beszélgetéseit egy adott témáról. Lakos Sándor tájékoztatója is bizonyítja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága a Társa­dalomtudományi Intézet segít­ségével is bátran nekivág el­méletileg még meg nem oldott, és a gondolkodó, érdeklődő embereket foglalkoztató prob­lémák kutatásának. t - — Alumínium tokozású elosztó- +—1 ~ i t és kapcsolóberendezés f f 60-FÉLE TÍPUSVÁLTOZAT ® - OLCSÓ JÓ MINŐSÉG VIT fs, •­­ KÖNNYŰ - GYORS ---------------------­- KORSZERŰ SZÁLLÍTÁS _ „ : „ .. . VILLANYSZERELŐIPARI VÁLLALAT GYÁRTJA: Budapest, VII., Síp utca 23. Telefon: 221-039, 221-818 Ügyintéző: Gáti Endre -------------------------------------— VUUERT FORGALMAZZAK C B­­E §£ cnciv Kártalanít az olajipar Szeged környékén Az alföldi olajipar az elmúlt években Szeged és környéke mezőgazdaságának 153 millió forintot fizetett ki ingatlanok kisajátításáért, a vetések, a termések letaposásával okozott zöldkár címén, valamint a táv­vezetékek lefektetésével elő­idézett közvetett károkért. Ezen túlmenően a Gazdasági Bizottság további 152 millió forint kivételes kártalanítást állapított meg a legjobban érintett három mezőgazdasági üzemnek: a szegedi Felszaba­dulás, a tápéi Tiszatáj és a deszki Maros Tsz-nek. Ezt az intézkedést az indokolja, hogy a három szövetkezetben a ki­sajátított területek elvesztése miatt a gazdálkodás struktú­ráját is részben meg kell vál­toztatni, csak így produkálhat­ják a csökkent területen a ré­gi jövedelmet. Szocialista brigádvezetők tanácskozásai Csütörtökön a MEDOSZ- székházban az állami gazda­ságok szocialista brigádjainak vezetői tanácskozást tartottak és a felszólalók számos jó ja­vaslatot vetettek fel a mozga­lom fellendítése érdekében. Ajánlották például: a kollek­tívát illető jutalmak elosztásá­ról maguk a brigádok döntse­nek. Az ipari üzemekben jól bevált „dolgozz hibátlanul!” mozgalmat a mezőgazdaságban is terjesszék el. Szóvá tették azt is, hogy egyes gazdaságokban a vezetőknek is ugyanúgy kel­lene vigyázniuk a munka és a magánélet összhangjára, írat­lan szabályainak betartására, mint ahogyan azt a szocialista brigádok tagjaitól elvárják. Az állami bútor- és faipar szocialista brigádvezetőinek csütörtöki tanácskozásán el­hangzott: a bútoripari dolgo­zók 40 százaléka vesz részt a szocialista brigádmozgalomban és tevékeny részük volt abban, hogy a legutóbbi 1969-es ta­nácskozás óta 27 százalékkal nőtt az iparág termelése. Mun­kájuk nyomán meggyorsult az új anyagok, új technológiák bevezetése. Raktárról azonnal szállítunk! 1—2—3 ajtós öltözőszekrényt, fából, fehérre festve Támlás és támla nélküli laboratóriumi forgószéket Fémvázas támlásszéket, fehér műbőr kárpitozással Fémvázas, 4 üléses támlás padot, Modecor ülő- és hátlappal Fehér, lábpedálos hulladékgyűjtőt, cserélhető betéttel Megrendelhető : OMKER V. KERESKEDELMI OSZTÁLY BÚTORCSOPORTJÁN Budapest, VII., Rózsa Ferenc utca 29. Telefon: 429—348 ­ Még egyszer: Legutóbb január 23-án ír­tunk a Margit-híd budai híd­főjének rendezési munkála­tairól, amelyek vélemé­nyünk szerint állandó jelle­gű balesetveszélyt idéznek fel, mert a hídról érkező gépjárművek váratlanul szembetalálják magukat a túl hosszúra nyújtott villa­mosmegálló járdaszigetek­kel, és erős, kisodró kanyar­ban kényszerülnek az útju­kat folytatni. Csak elismerés illetheti azt a gyorsaságot, amellyel a fő­városi tanács közlekedési fő­­igazgatóságának helyettes vezetője, dr. Nagy Ervin, vá­laszolt cikkünkre, s térkép­­vázlatot mellékelve, ismer­teti a hivatalos álláspontot. E szerint a Margit-hídon, a villamosvágányok mindkét oldalán két forgalmi sáv he­lyezkedik el. A hídfőben az útpálya az átalakítás után három forgalmi sáv széles­ségűre bővült, hogy a Pest felől az Árpád fejedelem út­ja felé haladó járművek kü­lön sávon haladhassanak. A mellékelt térképvázla­ton, a hídtest hosszában el­helyezkedő, s némiképpen sílécekre emlékeztető ábra a villamos-járdaszigeteket jelzi. A térképbe utólag be­rajzolt fekete nyíllal — ró­mai I-es szám — igazolhat­juk azt az aggodalmunkat, hogy a fölöslegesen hosszú­ra tervezett járdaszigetek éppen a kritikus kanyarban szűkületet okoznak, s így autóbuszok mellett nehezen fér el egy kis személykocsi is, különösen, ha számításba vesszük, hogy a jobbra ka­nyarodni készülő busz csuk­lós része törvényszerűen „belelóg” a belső sávba. De miért is kellett ilyen hosz­­szú járdaszigeteket kiképez­ni, amikor a „sílécek” vége­­felé berajzolt kis fekete négyzetek a szentendrei HÉV megállójához vezető lépcső­ket jelzik. Ezektől keletre, tehát Pest felé eső járdaszi­getrészek, mindenképpen holt térnek számítanak, amit villamosra való fel- és leszállásra aligha fognak használni. Ha ennyivel rövi­­debb lenne a járdasziget, könnyebb és veszélytelenebb lenne a kanyarba való be­hajtás. A másik fekete nyíllal és római II-es számmal jelöl­tük meg azt az éles szögben kiugró járdaszigetet, amely az ABC-áruház előtt ékelő­dik bele az úttestbe. Jelen pillanatban egy hullámokat szeldeső éles hajóorra emlé­keztet az a kőél, amelynek lekerekítése árán nagyon sok hirtelen fékezést lehetne megtakarítani, ami a leg­több esetben összeütközés veszélyével is jár, valamint az Árpád fejedelem útja fe­lé kanyarodó járművek — főképpen csuklós buszok és pótkocsis teherautók — hát­só kerekei kaphatnak itt ve­szedelmes köpenyszakadáso­­kat, am­­it köznyelven’ durrde­fektnek neveznek. A címünkre érkezett elő­zékeny írásbeli tájékoztató szerint a közölt térképváz­lat a budai hídfő kialakítá­sának végleges rajzát közli. De talán még mindig lehet­ne valamit enyhíteni a hely­zeten, mert jobb későn, mint soha. b. g. A Margit ©budai hídfő A Margit-híd budai hídfő végleges rendezésének vázrajza

Next