Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

2 bvál történő megvitatásának a Bundestag napirendjére való tűzését. A tanács meg kívánja várni Willy Brandt kancellár és Rainer Barrel CDU-elnök ma reggel tíz órakor kezdődő újabb találkozójának eredmé­nyét, és csak azután határoz a napirendről. Ennek megfele­lően a tanács ülését szerdán ifi órára hívták össze. Ülést tartott kedden délben a szabad demokraták (FDP) par­lamenti csoportja is Wolfgang Mischnick elnökletével. A kép­viselők úgy határoztak, hogy mielőbb ratifikálásra viszik a szovjet-nyugatnémet és a len­gyel-nyugatnémet szerződést, mert minden „elfektetés” csak károkat okozna. Az ülésen megjelent Kienbaum képvise­lő is és bejelentette, hogy most már valóban megválik mandá­tumától. A szociáldemokrata (SPD) parlamenti csoport elnökségé­nek kedd délelőtti ülését Brandt vezette. A kancellár bejelentette, hogy Barteslal szerdán megtartandó találko­zóján csak az elvek tisztázásá­ról, a közös megoldás keresé­séről lesz szó. Hangoztatta, semmiféle megállapodás nem született köztük arról, hogy a szerződések parlamenti vitáját elhalasztják. Brandt az elnök­ségi ülésen azt a nézetet val­lotta, hogy pénteken a parla­mentnek meg kell kezdenie a ratifikációs vitát, és a jövő hét elején be is kell fejeznie. Ami a keleti szerződésekre vonatkozó közös parlamenti határozati javaslatot illeti, Brandt kifejtette, hogy célja a szerződések parlamenti bázisá­nak kiszélesítése, az azonban szóba sem jöhet, hogy a koalí­ció „h­amis kompromisszumra” lépjen az ellenzékkel. Hétfőn egyébként a Bartel vezette ellenzék elfogadta a kancellárnak azt­ a javaslatát, hogy a ratifikációs vita meg­kezdését szerdáról halasszák későbbre. Bár a nyugatnémet jobbol­dal a pénteki és a hétfői Bar­tel­ Brandt találkozó után bi­zonyos készséget mutatott a közös nevező megtalálására, mégis tartani kell tőle, hogy nem keresi komolyan a meg­egyezést, és vagy engedmé­nyeket akar kicsikarni, vagy az időt akarja húzni. Ezt látszik megerősíteni Bartel keresz­ténydemokrata pártelnök ked­den délelőtt, az elnökségi ülés után tett nyilatkozata is. Egy­részt azt bizonygatta, hogy pártja kiutat keres a válságból, másrészt ismét felmelegítette keleti szerződések ratifikálásá­hoz fűzött feltételeit. A Reuter úgy tudja, hogy a szerdai Brandt­ Barrel talál­kozón ismét megvitatják a kormánykoalíció és az ellenzék közös nyilatkozattervezetét, amelyet a kancellár és mun­katársai dolgoztak ki. CDU-források szerint az uniópárti ellenzék „nem állja útját a szerződések ratifikálá­sának, ha az okmányokkal kapcsolatos fenntartásaik két legfontosabbika bekerül a kö­zös nyilatkozatba”. E fenntar­tások nem új keletűek. A CDU —CSU továbbra sem fogadja el a szerződéseket, mint a ha­tárok kérdését véglegesen ren­dező dokumentumokat, s állí­tólag ragaszkodik ahhoz, hogy a közös nyilatkozat a majdan megkötendő békeszerződésre hagyja „a keleti határok vég­leges rögzítésének” problémá­ját. A CDU—CSU a hírek sze­rint azt is kívánja, hogy a nyi­latkozat deklarálja a „német népnek az önrendelkezéshez való jogát”. Itt a „német nép” kifejezés a Német Demokrati­kus Köztársaság polgárait is jelentené, azaz nevükben is ál­lást foglalna. A DPA jelentése szerint Va­­lentyin Falin, a Szovjetunió bonni nagykövete kedden ta­lálkozott Horst Ehmke tárca nélküli miniszterrel, a bonni kancellári hivatal elnökével. Megbeszélésük 45 percig tar­tott. ­W­ashington érdeke is a Brandt-kormán­y sikere Bartman cikke New York Timesben Washingtonból jelenti az MTI. Averell Harriman vete­rán diplomata, négy ameri­kai elnök különleges tanács­adója aggódó hangú cikkben fejti ki a keddi New York Timesban, hogy a bonni ke­reszténydemokraták veszélyes „nagypolitikai” tűzzel játsza­nak, amikor a „keleti szerződé­sek” ügyében akarják megbuk­tatni a Brandt-kormányt. „Amennyiben a szerződése­ket leszavazzák — írja —, olyan szerencsétlen események láncolata indulhat el, amelyek megállíthatják, sőt, visszafor­díthatják a kelet—nyugati né­zeteltérések rendezése irányá­ba mutató tendenciákat. .. Az Egyesült Államoknak csakúgy, mint az európai országoknak, keletieknek és nyugatiaknak egyaránt, mélységes érdekei fűződnek a fennálló határok elismeréséhez. A szerződések elvetésével el­vész a további haladás lehetősége — folytatja —, nem jöhet létre az európai biztonsági értekezlet. Halasz­tást szenvednek a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderő­­csökkentésekről szóló tárgya­lások, amelyek pedig a legked­vezőbb lehetőséget biztosíthat­nák az amerikai csapatok ha­­­zahozására...” „Az Egyesült Államoknak mindenképpen erőteljes nyo­mást kellene gyakorolnia a ke­reszténydemokratákra és vilá­gosan értésükre kell adnia: ag­gódik amiatt, hogy ellenzik a ratifikálást” — írja Averell Harriman. A nyugat-berliniek pünkösdkor újból az NDK­-ba látogathatnak Már igényelhetők a határátlépési engedélyek Berlinből jelenti az MTI. Kedd reggel óta az NDK-beli állampolgárok már határátlé­pési engedélyt igényelhetnek nyugat-berlini rokonaik és is­merőseik számára, az NDK ál­tal kezdeményezett, nyolcna­pos pünkösdi látogatási akció keretében. Legutóbb, húsvét­kor mintegy 439 009 nyugat­berlini lakos kereste fel az NDK-t.. Az NDK nyugat-berlini iro­dái, ahol a nyugat-berliniek közvetlenül is kérhetik és át­vehetik az engedélyt, ma reg­­gel nyitják meg kapuikat. A washingtoni munkahetekeek­l után Smith új utasításokkal érkezett vissza Helsinkibe A SALT-tárgyalásokon megállapodás várható Kivon másikval­ utazása előtt Washingtonból jelenti az AJP és az AFP. Richard Nixon amerikai elnök vezetésével hétfőn a Fehér Házban rend­kívüli munkaértekezleten vi­tatták meg a stratégiai fegy­verzetek korlátozásának kér­déseit. Az amerikai elnök leg­fontosabb tanácsadóinak be­vonásával tartott értekezleten jelen volt Gerard Smith, a SALT-tárgyalásokon részt ve­vő amerikai küldöttség veze­tője is-Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára hétfő este nyilat­kozatot olvasott fel a sajtó képviselőinek. Ebben kijelen­tette: A SALT-tárgyalásokon előrehaladásokat sikerült elér­ni és jelentős mértékben növe­kedett annak lehetősége, hogy a stratégiai fegyverzetek kor­látozásáról a két ország között megállapodás jöjjön létre. Smith helsinkiben már új uta­sítások birtokában folytathatja a tárgyalásokat a szovjet kül­döttséggel. Rogers amerikai külügymi­niszter az NBC amerikai tévé­állomásnak adott nyilatkoza­tában a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette, re­méli, még Nixon elnök moszk­vai látogatása előtt­ sikerül­t megállapodásra jutni a hadá­szati fegyverrendszerek korlá­tozásáról folyó tárgyalásokon. Mint mondotta, a helsinki tár­gyalásokon „jelentős haladást­” értek el, jóllehet „néhány alapvető véleménykülönbség” még mindig fennáll. A Reuter helsinki jelentése szerint Smith, kedden, Wa­shingtonban folytatott konzul­tációinak befejeztével, vissza­érkezett a finn fővárosba. Az­ amerikai küldöttség vezetője megérkezésekor nem nyilatko­zott­ a sajtónak. Madar Nemzet Szadat tájékoztatta Kadhafit mon­kvai útjáról Kairóból jelenti a Mena és a Reuter. Anvar Szadat hétfőn Alexandriában két és fél órán át tárgyalt Kadhafi líbiai elnökkel, aki aznap re­pült át Tripoliból a kikötő­városba, hogy tájékoztatást kapjon az egyiptomi elnök moszkvai útjáról. A „napirenden kívüli” ale­xandriai találkozóról közle­ményt nem adtak ki. Kairói körökben feltételezik, hogy a moszkvai látogatáson kívül Szadat és Kadhafi küszöbön­­álló közös algériai útja ke­rült megvitatásra. Az egyip­tomi fővárosban bejelentették, hogy Szadat és Kadhafi május 4-e és 11-a között látogat Al­gériába. Az egyiptomi elnök innen tovább repül Tuniszba, ahol újabb két napot tölt. A maghreb­ országokban teendő körút kevéssé titkolt célja az, hogy Egyiptom megbizonyo­sodjék a harcához nyújtott tá­mogatás mértékéről. A TASZSZ és az AFP Alexan­driából jelenti, hogy Szadat Alexandriában beszé­det mondott a május 1-t ün­neplő 50 000 főnyi tömeg előtt. Az egyiptomi elnök legutóbbi moszkvai látogatásának ered­ményeiről szólva síkraszállt a Szovjetunióval fenntartott barátság erősítéséért, s han­goztatta ennek elsőrendű je­lentőségét az igazságos közel­­keleti béke megteremtéséért folyó küzdelemben. A Szovjetuniótól kapott se­gítség — hangsúlyozta Szadat — lehetővé teszi számunkra, hogy hamarosan felszabadít­hassuk területeinket. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy ebben a harcban elsősorban a szovjet segítségre számíta­nánk, hisz senkitől sem vár­hatjuk, hogy helyettünk vívja meg a harcot. Jarring New Yorkban tanácskozik az ENSZ-főtit­kárral Golda Mere esőtürtökön utazik Bukarestbe New Yorkból jelenti az AFP. Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti kü­­lönmegbízottja hétfőn este is­mét New Yorkba érkezett, hogy Waldheim főtitkárral a közel-keleti helyzetről tanács­kozzék. Kirchschlager osztrák kül­ügyminiszter hatnapos hivata­los izraeli látogatásának befe­jeztével, vasárnap sajtókonfe­renciát tartott Tel Avivban. Közölte, hogy az izraeli veze­tőkkel kétoldalú kapcsolatok­ról, valamint nemzetközi kér­désekről tárgyalt. Elmondta még, hogy küszöbönálló kai­rói látogatása során tájékoz­tatja majd az egyiptomi veze­tőket az izraeli álláspontról. Kirchschlager ausztriai vi­­szontlátogatásra hívta meg Tel Aviv-i kollégáját, Abba Ebant. A vasárnapi Tel Aviv-i la­pokban megjelent közlemény szerint Golda Meir izraeli mi­niszterelnök május 4-én utazik a román fővárosba. Sajtókö­rökben úgy tudják: Romániá­nak az a kívánsága, hogy a találkozót lényegében politi­kai megbeszélésekre korlátoz­zák. Hazánkba is ellátogat Fidel Castro mostani körútján Havannából jelenti a Reuter és a VPI. Fidel Castro kubai miniszterelnök hétfői televí­ziós nyilatkozatában közölte, hogy körútja során kilenc or­szágba látogat el. Guineán és Algérián kívül Fidel Castro hét szocialista országban tesz hivatalos látogatást, ezek a következők: Bulgária, Romá­nia, Magyarország, Lengyelor­szág, az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió. Castro hozzáfűzte, hogy az európai szocialista országok­ban teendő látogatások kifeje­zésre juttatják a Kuba és a szocialista országok — minde­nekelőtt a Szovjetunió — kö­zött kialakult gyümölcsöző kapcsolatokat. Meghalt Hoover, az FBI igazgatója Washingtonból jelenti az AP és a UPI. Keddre virradó éj­jel washingtoni otthonában meghalt Edgar Hoover, az Amerikai Szövetségi Nyomo­zó Hivatal (FBI) igazgatója. Hoovert 77 éves korában érte a halál, amelynek okát még nem közölték. Hoover 1921-től, az FBI megalakulásától először igaz­gatóhelyettesként, majd 1924- től teljhatalmú igazgatóként működött. Vezetésével a Szö­vetségi Nyomozó Hivatal ha­talmas apparátussá nőtt. A legkülönbözőbb személyekre vonatkozó titkos feljelentések összegyűjtésével az FBI é­s ezen keresztül Hoover — ha­talmas személyi befolyásra és hatalomra tett szert. Hoover szorosan együttműködött a McCarthly-korszak kampányai­nak lebonyolí­tóival. Az FBI most elhunyt igaz­gatója nyolc elnököt szolgált ki, s hetvenedik életéve betöl­tése után is — ami az állami hivatalnokok kötelező nyugdí­jazásának határa — Johnson, akkori elnök külön rendeleté­re, megmaradt hivatalában. Az elmúlt időszakban erősö­dött az elégedetlenség Hoover működésével. 14 külpolitika hírei de (Moszkva, TASZSZ) Az 1970—71. évi nemzetközi Le­nin- békedíjat az angol Eric Burhop, a Tudományos Dol­gozók Világszövetségének el­nöke, Renato Gustuso festő­művész, Cola Dragoscseva bol­gár és Kamal Dzsumblatt li­banoni politikus, Ernst Busch NDK-beli színművész és Alf­­redo Varela argentin író kapta.­­­ (Új Delhi, AP) Rawal­­pindiben megállapodtak, hogy a hindusztáni szubkontinens tartós békéjének szavatolása céljából május végén, vagy június elején Gandhi indiai­­miniszterelnök és Bhutto pa­kasztáni elnök Új Delhiben csúcstalálkozót tart. (Bukarest, MTI) A román Államtanács törvényerejű ren­delete értelmében az­­ állam tulajdonába kerülnek a tör­vényes rendelkezések meg­szegésével épült lakások. A rendelet szerint egyes állami és gazdasági vezetők tisztsé­gükkel visszaélve, a törvényes rendelkezések megsértésével építettek maguknak lakáso­kat. vb (Pozsony, TASZSZ) A Po­zsony melletti Pezinokban be­fejezte munkáját a Béke Vi­lágtanács európai biztonsággal foglalkozó bizottságának két­napos ülésszaka, amelyen részt vettek a BVT elnökségének és titkárságának tagjai, és 25 or­szág, köztük hazánk békebi­zottságának képviselői. 208 (London, Reuter) Eyskens belga miniszterelnök és Heath brit kormányfő kedden Lon­donban eszmecserét folytatott a kibővített Közös Piac jövő­jéről, a kelet-nyugati kap­csolatokról, a tervezett euró­pai biztonsági értekezletről, és az NSZK „keleti politikájá­ról”. ›­› (Peking, TASZSZ) A szovjet—kínai határtárgyalá­sokon részt vevő szovjet dele­gáció, amelyet Iljicsov kül­ügyminiszter-helyettes vezet, körutazást tett a KNK-ban. Többek között megnézték a kantoni vásárt. ›› (Berlin, ADN) Az Egész­ségügyi Világszervezet vezér­­igazgatója levelében arra kér­te az NDK kormányát, hogy küldjön megfigyelőkből álló delegációt az EVSZ május 9-én Genfben kezdődő 25. közgyű­lésére. Merénylet a TASZSZ mithinglayi irodája ellen New Yorkból jelenti a TASZSZ. Cionista merénylők kedden gyújtőbombát dobtak a TASZSZ hírügynökség wa­shingtoni irodájának helyisé­gébe. A robbanás következté­ben tűz keletkezett. Jakov Malik, a Szovjetunió állan­dó ENSZ-képviselője levélben hívta fel Waldheim ENSZ-fő­­titkár figyelmét arra a tényre, hogy a Zsidó Védelmi Liga felújította akcióit. Szerda, 197­2. m­á­j­u­s „ Üzenet” az előválasztásokról A dühös amerikai Washington, május „Küldöncöket választanak, nem elnököt” — mondta csüg­gedten Muskie, akinek azért kellett visszalépnie a kortes­kedéstől, mert nem tudta vinni­­ az „üzenetet”. A vá­lasztási kampány kezdetén vitathatatlanul Muskie volt a toronymagasan esélyes demok­rata elnökjelölt, s valójában még most is neki van a leg­jobb esélye az elnök, Nixon ellen! De az a különös, ame­rikai politikai körökben egy­re izgatottabban tárgyalt, hely­zet állt elő, hogy a demokrata előválasztások szavazói in­kább nyilvánítják politikai ér­zelmeiket, mint törődnek Nixon ellenfelének kijelölésé­vel. A demokrata kampány for­dulatai alapján okkal írta Ja­mes Reston a New York Ti­mesban, hogy az ellenzék mintha republikánus forgató­­könyv szerint viselkedne...” Pusztán taktikai szempontból ez tökéletesen helytálló meg­állapítás: az eddigi előválasz­tásokon „elvérzett” az orszá­gos választásra legesélyesebb jelölt, Muskie, s előretörtek a „szélsőségesnek” bélyegzett politikusok, McGovern és Wallace, valamint a „Johnson­­bélyeget” letörölni képtelen Humphrey. Ha most eltekin­tünk Edwuard Kennedy foly­ton emlegetett és mindig cá­folt „beugrásától”, s Nixon elleni vitatható esélyeitől, ne­héz elképzelni az elnökvá­lasztásra egységes demokrata pártot. A feladó és a címzettek Most már nyilvánvaló, hogy az 1972-es év legjellemzőbb — és a demokrata előválasztási eredményeket is magyarázó — jelszavát Wallace fogalmazta meg: „Küldjünk nekik egy üzenetet!” A feladó: az átlag­amerikai, a címzettek, az ame­rikai politikusok, a politikai és gazdasági establishment. S az üzenet tartalma: mélysé­ges elégedetlenség. Muskie már későn, a visszalépését ki­váltó massachusettsi elővá­lasztás előtt állapította meg: „Az amerikaiak dühösek, és az előválasztásokon tiltakozá­suknak adnak hangot.” S bár merőben más eszkö­zökkel és állásponttal, McGo­­vern és Wallace továbbítják az üzenetet, Humphreyt in­kább a szakszervezeti vezér­kar és a demokrata pártgépe­zet nyomja előre. McGovern egyik szárnysegéde pedig egy asszony véleményét idézte: „Még most is kedvelem Mus­­kiet, de minél többet hallgat­tam, rájöttem, hogy nem éri meg a költöztetési költséget, bejuttatni őt Nixon helyére a Fehér Házba...” A gyilkos megjegyzés Muskie óvatoskodó centrizmusának bírálata, an­nak a „középen maradási tö­rekvésnek”, amelyet még a Humphrey-féle elpusztíthatat­­lanság sem színezett. Muskie­­nak alighanem a végzete, hogy a „mérges amerikai” állapo­tának egyik ismérve, a ciniz­mus őt sújtja, az újonnan jött „régi típusú politikust”, el­tűrve az elpusztíthatod annak tartott Humphreyt és­­ Nixont. A „Nixon generáció” című cikkében írta a Wa­shington Post egyik publicis­tája: „...s ami minket meg­különböztet az előttünk járt és az utánunk jövő generációtól: túl fiatalok vagyunk, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor Richard Nixon nem volt a politikai porondon, és túl öregek, hogy megélhes­sük az időt, amikor már nem lesz ott.” Az aranyszabály csődje Valójában azonban nehéz megítélni, hogy az amerikai belpolitika centrista aranysza­bályának csődje Muskie egye­di esetében nem jelenti-e a szabály módosulásának általá­nos elkerülhetetlenségét? Mert ha nem vitte is Muskie az „üzenetet”, a Fehér Házban alighanem olvassák: például a Gallup intézet egyik közvé­lemény-kutatása szerint az amerikaiak 78 százaléka elfo­gadhatónak tartja életkörül­ményeit, ám csupán 37 száza­lékuk tartja kielégítőnek „azt a módot, ahogyan az országot irányítják”. Az egyik legjobb belpolitika hírlapjaMV- Hasiad­­Broder megállapítja: „A mega­hökkentő a széles körű elkese­redettségben, hogy ugyancsak általánosan elterjedt a nézet, a politikai mechanizmus és a kormány távolról sem megfe­lelő eszközei a nemzet prob­lémái megoldásának, hanem éppenséggel bennük gyökerez­nek e problémák.” Motiválhatják bár a mérges amerikai üzenetét a Wallace táborában fajüldöző és egyéb szélsőségek, míg McGoverne­­ben liberális radikalizmus, az előválasztások eredményeit amerikai elemzők riadtan ér­tékelik a már évek óta hal­mozódó elégedetlenség olyan mérvű jelentkezésének, amely a politikai gépezetet egészében kezdi ki. Amint Broder írja: „A láthatóan végnélküli há­borútól, az inflációtól, a ká­bítószerektől, a bűnözéstől és — sokak — a munkanélküli­ségtől gyötörve, számos ame­rikai vesztette el hitét hazá­jában ...” Az ugyancsak az országot járó Haynes Johnson, aki Broderrel együtt írt „han­­gulatjelentéseket” a­­ Postnak, még tavaly így összegezte ta­pasztalatait: „Lehet, hogy az amerikaiak még mindig bíz­nak önmagukban, de elvesz­,­tették hitüket jóformán min­den egyébben. Nem hisznek­ elnökükben. Nem hisznek po­litikusaikban. A „dühös amerikai” áll­at­populizmus újbóli terjedései mögött, mely természetesem több formában és kifejezési móddal terjed, s ami a fő: a* demokrata versengés szereplői­ láthatóan alkalmazkodni pró­báltak hozzá. Lindsay ..ál­­populistának” nevezte Walla­ í­met, McGovern viszont — a gazdagok utcájára utalva . ..a New York-i Park Avenut) populistájának” Lindsayt, míg Humphrey azzal hirdeti ma­gát, hogy ő .,a nép demokra­tája”. Még a konzervatív Chi­cago Tribüne is azt állapítja meg a populista jelenségek­ről, hogy az adóktól és a há­borútól kimerült emberek­ „azt akarják, hogy a politi­kusok hagyjanak fel a kétku­­lacsossággal, és fordítsanak fi­gyelmet az egyszerű embe­rekre és az ő fizetésiboríték-, meg számlagondjaikra”. Gyötrő témák A­z, előválasztásokon pedig nemcsak ezek a „kisember­gondok” játsszák a főszerepet, hanem láthatólag perdöntő, hogy a politikus a mai han­gulatnak megfelelően bánjon e problémákkal, s ne régi kor­tesszabványok szerint. S amíg Wallace demagógiája csak ott hat igazán, ahol „az iskola­buszon hajthat”, McGovern ígérete a radikális, roosevelti méretű változásra, meglepő hatást ért el. Közvetve az is jelzi a „dühös amerikai” igé­nyeit és sérelmeit, amit nö­vekvő szavazótábora legin­kább méltányol McGovern - ben: őszintesége, közvetlensé­ge, megértő volta. A szenátor gyűlésein elkerüli, hogy elő­vegye az amerikai politikusok szokásos „mosócéduláját”, és sokpontos ígéretlistával pró­báljon hatni: az­ ígéretek elér­téktelenedésének korszakában sokkal hatásosabbnak bizonyul McGovern határozott követe­lése alapvető nemzeti célok megváltoztatásáról (például a hadikiadások lefaragása, mély­reható adóreform, a szociális programok számottevő eme­lése). Természetesen McGovern említett programjai jóformán kizárják, hogy bejuthasson a Fehér Házba; túl szép lenne, hogy igaz lehessen a McGo­­vern elnöksége alatti Amerika — mélázott el az Even­ing Star liberális publicistája, Mc­Govern ugyan bizakodva be­szél „új centrumról”, a roose­velti demokrata koalíció új változatáról, de végül is csak az adott pá­rtgépezet új­ súly­pont­ját keresi, s legszerencsé­sebb esetében is egy „baloldali Goldwater” lenne, aki ellen küzdene pártja „régi centru­ma” ,­­ éppúgy, mint popul­­­izmusát is megcsonkítanák Wallace­­iskolabuszának kere­kei ... Dehát nem is McGro­vern esélyein van a hangsúlyt hanem az év elején szinte is­­meretlennek számító politikai felemelkedésén — a dühös amerikait gyötrő témák folyik rám Az*r JZMmrr

Next