Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

% AH eleWízió műsoráról HumiuiiiiiiuumiiauiiiiiiuiuiiHuuiuiuummumuiiuiiiiuiiiiiumuiuiiuuiiHHUuwniniH* Pályakorrekció Napjainkban az írók előszeretettel választanak újságírót történeteik hőséül. Bizonyos kényelmet nyújt ez a választás a szerzőnek. Az újságírás társadalmi elkötelezettséggel jár s a széles körű tájékozottság is hozzátartozik. Az újságíró mindent láthat, hallhat, mindenütt jelen lehet, s felelőssége sem jelentéktelen. Noha annyira talán nem jelentős az újságíró szerepe a társadalmi döntésekben, mint amilyennek Leonyid Zsukovic- Joli tévé játékában, a Pályakorrekcióban játszik. Sok függhet egy újságírótól, ez a dráma azonban még többet tulajdonít neki: döntő szerepet egy gyógyszer elfogadásában, egy feltaláló elgáncsolásában. Valójában amiért nem az író tulajdonít ekkora jelentőséget hőse magatartásának. Inkább ő, az újságíró érzi át ennyire a felelősségét, illetve felelőtlenségének súlyát, s vállal többet a közös mulasztásból a jogilag ráeső számonkérésnél. A tévéfilm hétköznapokba ágyazott világa a részletek elemzésére biztat, egy-egy motívum hitelének vizsgáztatására. Ez a hétköznapi, naturális közeg már-már elfeledteti a nézővel, hogy Igor Korolov riporter nem csupán újságíró. Drámai hős is. Olyan, mintha köztünk járna, metrón, utcán,kávéházban, társbérletben; cselekvésében azonban drámai hős mutatkozik meg, döntéseit a dramaturgia szabályai is meghatározzák. • A tévéfilm, amelynek színddarab elődjét nálunk is bemutatták, nem a hivatás titkait feszegeti. Korolov vonzó férfi, a nők valósággal „buknak rá", jó újságíró, a mesterséget magas fokon ismeri. De mindez csupán mellékes vonás, megkockáztathatjuk az észrevételt: keret a felelősségvállalás drámájának megfogalmazásához. Valamelyest a Kortársaink című filmre emlékeztet ii ez a szovjet mű is. Korolov molyan felelősséget vesz magára, amelytől könnyűszerrel megszabadulhatna. Büntetése súlyosabb, mint bűne, legalábbis jogi értelemben. Mulasztása — riportja megírásához számos információ közül egyetlenegyet kihagy — következményében válik rendkívül súlyossá. Bizonyos, hogy az életmentő gyógyszer mellőzéséért, a feltaláló megtámadásáért nem egyedül Korolové a felelősség, de ő egyedül vállalja. Ettől nő Korolov a hétköznapok emberéből drámai hőssé, ugyanakkor éppen emiatt késztet vitára sorsa, ébreszt kétrtveket a mű névtjelű részlete. Nem hibátlan, de elgondolkoztató, az erkölcs magasabbrendű értelmezéséről tanúskodik a Pályakorrekció, amelyet Zsukovickij drámájából Ltrányi Károly és Málnay Levente írt televízióra Lénárt Éva fordítása nyomán. Abban, hogy a mű ennyire érvényesíthette erényeit, gondolatokat ébresztett, Zsurzs Éva dinamikus,hangulatos, e dráma világát igen jól tükröző rendezése nagymértékben részes. Czabarka György életközeli, valóságba ágyazott felvételein, nem utolsósorban a rendezés érdemeként, igen jó alakítást nyújt a szereplők többsége, kivált Somogyvári Rudolf és Pálos Zsuzsa. Ők is, mások is típusokat teremtettek, fanyar fintorokba burkolt érzelmességgel sokat tükröztek, abból a világból, amely a Pályakorrekció szerkesztőségi szereplőinek sajátja. Három affér Nem könnyű megfilmesíteni Hunyady Sándor novelláit, noha egyszer-kétszer már igen jól megfilmesítettek belőlük néhányat. A televízióban is volt már sikeres Hunyadyműsor, könnyed, ironikus hangú tolmácsolásban. A Három afférban túlságosan súlyosra sikeredett Hunyady novelláinak közvetítése. Horváth Z. Gergely rendezése mutatott erényeket. Találóan jellemezte a kort, atmoszférát is tudott teremteni, módot nyújtott jó színészi alakításokra. Ugyanakkor egészében nehézkesnek, tempótlannak bizonyult a tolmácsolás. Az átdolgozó, Vécsei Irén alapos munkával, kétségtelen szakértelemmel formálta tévéjátékká a novellákat. Ezek az „afférok” azonban nem viselték el a szabályos dramatizálást. Könyedebb, játékosabb megoldást kívántak volna, lendületesebb tempót, ironikusabbra hangolt vágást, s olykor talán másféle szerkezetet. Az Aranyifjúban a bűnügyi történeteket idéző szerkezet nem bizonyult szerencsésnek, megváltoztatta a novella belső arányait, háttérbe szorította a főszereplőt. A hazai műveket szigorúbb mércével szoktuk mérni. Alighanem ezért vártunk többet a Három affértól is, noha az este így is kellemesen telt el. Ha mégis a hibákról szólunk inkább, mint az érdemekről, az nem az utóbbiak hiányára vall, hanem arról a türelmetlenségről, amelyet a műsorban közreműködők képességében és lehetőségeiben bízva érezhettünk. Jól induló, sok jó részlettel, szellemes színészi játékkal tolmácsolt szórakoztató műsor vált nehézkessé, körülményessé. Röviden A Gyász alkotógárdája a tévéváltozatban még egy részvevővel gazdagodott: Zolnay Pál kitűnően rendezte televízióra a Németh László regényéből készült monodrámát, hozzátéve a színházi rendezéshez a televízió eszközeit is, de mindig mű és mondanivaló szolgálatában maradva a képkivágások pontos megtervezésekor éppúgy, mint a közeli s az eléletlenített képek alkalmazásakor. A tévéváltozat hiánytalanul érvényesítette Berek Katalin alakítását, a stilizált tolmácsolásban rejlő feszültséget és erőt. A tévénézők természetesen másfajta tolmácsoláshoz, másfajta eszközökhöz szoktak. Az ilyen elvontabb, jelképekben is tükrözött, szellemi erőfeszítést is kívánó előadásmód sem idegen azonban a televíziótól. Ki él ma falun? címmel érdekes szociográfia készült Piliscsabáról Pintér József forgatókönyve nyomán, Surányi Lili rendezésében. A riport valósággal feltérképezte a falu társadalmát, tárgyilagosan elemezte a fejlődés eredményeit, a régi és az újonnan keletkezett gondokat. Rokonszenves a megközelítés módja, józansága és alapossága. Szenzációhajhászás nélkül, szisztematikusan, kutató szenvedéllyel fogtak munkához a film készítői. Munkájuk eredménye a színvonalas információ, s ez nem kevés, hiszen ez a televízió egyik igen fontos feladata. Vicsek Anna A magyar film a szovjet filmstatisztika élén Az 1971-es esztendő filmstatisztika-adatait most összesítették a Szovjetunióban. Az elmúlt esztendőben 157 ezer moziban négymilliárd 625 millió volt a nézők száma. A Szovjetszkij Ekran című hetilap az állami filmintézeti tudományos kutató központ, valamint a Szovjet Tudományos Akadémia uráli központja segítségével kérdőívek alapján az 1971-ben látott filmek minősítésére kérte fel olvasóit. Harmincezer néző válaszolt a kérdésekre. A nézők a legjobb szovjet film címet a Magyarországon is bemutatott Felszabadítás című alkotásnak ítélték. A hazánkban ismert filmek közül a Salud Marija, a Belorusz pályaudvar, és a Lear király ugyancsak igen sok szavazatot kapott. A harmincezer néző szavazata alapján a legjobb női alakítás díját a Salud Marija című filmben Marija megformálójának, Ada Begovcevának ítélték. A legjobb férfialakítás címet a nézők a Bulgakov novellája alapján készült Futás című film egyik főbb szereplőjének, Mihail Uljanovnak, és a Felszabadítás című filmben nyújtott alakításáért Nyikolaj Oljoninnak ítélték. A válaszadók rangsorolták az 1971-ben bemutatott külföldi filmeket. A szocialista országok bemutatott filmjei közül legszívesebben a magyar filmeket nézik meg a Szovjetunióban. A táblázat második helyére a román, a harmadik helyre a lengyel, a negyedik helyre pedig az NDK filmeket sorolták. (hbl) Magyar Nemzet MAGYAR AVANTGARDE-KIÁLLÍTÁS Münchenben Magyar avantgarde 1909— 1930 címmel reprezentatív kiállítást rendezett. Münchenben a Kultúra és a Nemzeti Galéria közreműködésével a milánói Galleria del Levante. A XX. századi magyar képzőművészet iránt megnövekedett érdeklődés újabb jele ez a tárlat. A müncheni bemutatót megelőzően, Kölnben 1970—71- ben négy hónapig volt látható a kelet-európai avantgarde művészetet áttekintő kiállítás, amelyen szép számban voltak magyar művek is a legjelesebb orosz, cseh és más nemzetiségű művészek alkotásai mellett. A müncheni magyar kiállítás sikerére jellemző, hogy a rendező intézmény Milánóban is be akarja mutatni az anyagot. A kiállításon szereplő műveket úgy válogatták össze, hogy a lehető legteljesebben, fejlődésükben tükrözze a magyar avantgarde forradalmi lendülettel teli, és buktatókkal terhes történetét. Ennek jegyében készült el a nagyon szép katalógus is, amelyhez Körner Éva írt a kor társadalmi és művészi harcainak összefüggéseit ismertető előszót. Írása egyúttal kulcs a művek és alkotóik, a művészi atmoszféra jobb megértéséhez. Ugyanezt a célt szolgálja a katalógus dokumentáció része, ebben olyan képeket reprodukáltak, amelyek nem szerepelnek a tárlaton, de amelyek az érdeklődésre mindenképpen számot tarthatnak. Erénye a kiállításnak — ezt a kritika többször is hangsúlyozza —, hogy a nagy, és a német tárlatlátogatóknak javarészt ismeretlen művek mégsem fárasztóak, mert az áttekinthető, időszakokra tagolt csoportosítás utal a különböző stílusáramlatokra, a magyar fejlődést nemzetközi összefüggéseibe ágyazza. A forradalmár emigráció éveiben több magyar művész csatlakozott a nemzetközi avantgarde-hoz és lett ennek vezető egyénisége. Jól érzékelteti a tárlat a Nyolcak és az Aktivisták szerepét, jelentőségét a kibontakozó modern magyar képzőművészetben, a Magyar Tanácsköztársaság bukása után, bekövetkező megtorpanást, az emigráció és a lassan magához térő hazai művészet útkeresését. Imponáló névsor fémjelzi a magyar avantgarde helyét a kor hazai és európai művészetében. Bernáth Aurél, Beöthy István, Bohacsek Ede, Bokros Birmann Dezső, Bortnyik Sándor, Bornemissza Géza, Csáky József, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Forbát Alfréd, Gálla Tibor, Huszár Vilmos, Kádár Béla, Kassák Lajos, Kmetty János, Kohán György, Korniss Dezső, Márffy Ödön, Mattis-Teutsch János, Mednyánszky László, Molnár Farkas, Moholy Nagy László, Nemes Lampérth József, Orbán Dezső, Péri László, Perlott Csaba Vilmos, Peterdi Gábor, Pór Bertalan, Réth Alfréd, Rippl Rónai József, Ruttkay György, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Szobotka Imre, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Vajda Lajos és Weininger Andor egy vagy több alkotása látható a tárlaton vagy a katalógusban. A rendezés körültekintését, sokoldalúságát dicséri, hogy helyet adtak a nemzetközileg elismert mesterek mellett a külföldön kevésbé ismert, de a hazai avantgarde-ban, s szerteágazó stílusirányzataiban fontos szerepet betöltő alkotóknak. A müncheni kiállítás sikerében, az érdeklődés felkeltésében ez is közrejátszott, erre utal az egyik méltatás: „Egy korszak története műalkotásokban elbeszélve”. S hogy erről a korszakról, a művészi és a politikai haladás egybefonódásáról a magyar mesterek nagy erejű művekben vallottak, bizonyítja a többi között az, hogy a kiállítás iránt az USA Indiana állama is érdeklődik, s hogy a magyar avantgarde egyik kiemelkedő művészének, Bortnyik Sándornak rövidesen 45 képből álló önálló kiállítása nyílik Kölnben és Essenben. S. M. Kiüitetéssel segítenek a Pietán Márványátültetéssel próbálnak segíteni az összezúzott Pietán. A vatikáni szakértőknek — írja a UPI — immár a legcsekélyebb kétségük sincs afelől, hogy az „új” Pieta a megszólalásig hasonlít majd arra, amelyet az őrült merénylő kőfejtő kalapáccsal súlyosan megrongált. Hétfő este a Vatikánvárosban ülést tartott a Szentszék történelmi emlékeinek és műkincseinek védelmére alakult bizottság. Eldöntötték, hogy a Piéta restaurációja ezen a héten megkezdődik, és hogy Michelangelo megrongált remekét a helyreállítás után nem viszik el a Szent Péter bazilikából. Ugyanabban a kápolnában áll majd, mint eddig, de a kápolnát lezárják a közönség elől. Deoclecio de Campos professzor, a Vatikán múzeumainak és restaurációs műhelyének vezetője szerint technikusok egy csoportja részletes jelentést készít a szobor sérülésének mértékéről, mégpedig oly módon, hogy a legkisebb föllelt márványszemcsét is katalógusba veszik. De Campos derűlátóan vélekedik a restaurációs munka esélyeiről, mivel a vatikáni laboratórium már sikeresen oldott meg hasonló feladatokat. Más szakértőkhöz hasonlóan Camposnak is az a véleménye, hogy Mária bál szemét lesz a legnehezebb eredeti formájában reprodukálni. A kalapács szétzúzta a szemhéjat, és megsértette a szemgolyót, megfosztva így a tekintetet a bánat és a gyengédség finom, egyedi kifejezésétől. Szerencse, hogy 1964-ben, amikor átszállították a New York-i kiállításra, műanyaglenyomatot készítettek a Pietáról. A szobornak ez a pontos mása segítségére lesz a restaurátoroknak. Francesco Messina szobrász szerint elképzelhető, hogy a szobor talapzatából kioperálnak egy darab márványt, a szem helyére applikálják és újraformálják. Messina úgy vélekedik, hogy tökéletes munkát végezhetnek. Figyelem! Propagandisták! REKLÁM AJÁNDÉKCIKKEKET ÉS AZ 1973. ÉVI HATÁRIDŐNAPLÓT EMBLÉMÁZÁSSAL RENDELJÉK MEG a KISZORG-reklámszolgálatnál Cím: BUDAPEST, VII., WESSELÉNYI UTCA, 17. Telefon: 420—169/47 Ügyintéző: GAAL SAROLTA GYORS, ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁS! icorda, ISIS. mijus 24. Lilla és a kísértetek Görgey Gábor komédiája Békéscsabán Gazdag örökségről álmodik Támadi méltóságos úr, ám hoppon marad. Bele kell egyeznie, hogy lenge leánykája — Lilla — Mihálynak, a poétának hitvese legyen. Stumpf és Nachtigall, Ferenc császár titkosrendőrei összeesküvés után szimatolnak. Bármennyire ügyeskednek is azonban, mégsem tudnak semmit sem rábizonyítami a poétára, legfeljebb a szerelmi esküvéseket. Ily módon őfelsége e hű szolgái sem érik el álmaik álmát. De balszerencsés Pofók is, a hadiszállító, aki — azzal, hogy azt találta ki: kísértetek járnak a Támadi-kúriában — a kúriát kívánta megkaparintani. Ezzel szemben Dorottya, az eddig aggszűz banya kaparintotta meg Polókot, és e tornyos-frizurás hölgy a poétának és Lillának ajándékozza Lencsénpusztát: hadd éljenek ott boldogan... a kacagás szele. Ám e gyermekded burleszk mögött — a rendezés sok finom leleményétől — ott sötétlik az igazi éjszaka, a szellemé. Amelyet azonban — ugyanúgy, mint a természetit — a reggelnek kell követnie. „Sok finom lelemény”-ről szóltunk, amikhez azonban rögtön tegyük hozzá, hogy Sándor János nagyon kevés kellékkel dolgozik. Legfőbb „kellék”-e talán az, hogy őt is indulat feszíti a „bájos” ostobaság és a „kellemes” közöny ellen. És ezt a szellemi reggelre vágyó, annak eljövetelét meggyorsítani kívánó indulatát át tudta adni egy sor színésznek is. A szereplőgárdából Cserényi Béla — hogy vele, Stumpf titkosrendőr alakítójával kezdjük a sort — mindig is tisztes munkát végző epizodistának tetszett. Most azonban hide-Az ilyenféle álmok meghiúsulása, az emberi rókák és hörcsögök ábrándjainak bukása — és Magyari Mihály költő felmagasztosulása — álom azonban. Csokonai Vitéz Mihály álmodta mindezt. És amikor a fifikák rendre kiderülnek, és a néző már úgy látja, hogy az idill cukros-habos felhőis ráterül a színre, előáll a költő és elmondja az igazságot.. Azt, ami nem álom, hanem valódi „Tempefői”-sors. A szellem sorsa a kísértetek — ii kitaláltak és az igaziak! — között. A fátyol titkait, Vörösmarty Mihály komédiáját, Görgey Gábor annak idején úgy dolgozta át, hogy a költő éppen nem víg bohó verseivel is „dúsította” a játékot. A kitűnő drámaíró és műfordító (Brecht és Peter Weiss ihletett tolmácsolója) most a Gerson du Malhereux-t, ezt a viharos cselekményű és kesernyés tartalmú Csokonai-komédiát „célozta meg”. A rokokó érzelmességet néhol szinte már brechti antiszentimentalizmussal szembesítő „komédiájá”ban — a Lilla és a kísértetek című játékban, amelyet írója így jelöl érzelmes komédia Csokonai világából — számos Csokonai-vers is hallható, Stark Tibor beates stílusú, többször találóan disszonáns, még többször azonban csak disszonáns megzenésítésében. És kihallható a műből Csokonai jelképes — az ,.oskoládban, s testi-lelki javakban bővelkedő holnapért küzdő, ám szagénységnek elhagyatottságra ítélt — élete is. Ez a csalódárult, hogy kiválóan érti a naturális karakter és a költői allegória egyensúlyozását. Ez a Stumpf — a darab és az előadás szellemében — kopott kishivatalnok és igyekvő ördögöcske is egyben, mókás clown és ugyanakkor hidegfejű manézsmester is. Kellemes meglepetés Dénes Piroska népmesebelien banyás és operettmesebelien jópofa Dorottyája is. A rendezésnek is érdeme, hogy Szerencsi Hugó, Széplaky Endre, Csernák Árpád és Vajda Károly játéka ennyire kifejező. A két főszereplő kiválasztása azonban tévedés. Dobos Ildikó tehetségével sok mindent el lehet játszani; e kitűnő színésznő alkalmas szinte bármelyik dráma valamelyik hősnőjének megformálására. Semmiesetre sem lehet azonban Lilla-tündér, sem „egy az egyhez”, sem idézőjelek között. Flórián Antalnak ideális a külseje az álmodó — és megálmodott — poéta számára. Még énekelni is tud. Ám, ha prózában megszólal,vége mindenféle költészetnek. Még a keserű, lázító ellenköltészetnek is, és nvo*T*mi't«4]?'vkkAl végül mégis, feltánászkodó — A dvmón szavával — „Phoenix-élet”... Bukás és újjászületés,a sorsok és szerepek különböző szinteken és műfajokban való ütköztetése — úgy érezzük — javarészt sikerült Görgeynek. A zenei aláfestés azonban — jeleztük már — csak időnként van szinkronban a Görgey elképzelte megszerkesztett s egy magasabb gondolati harmóniát előlegező disszonanciával. (Feltétlenül kifejezőek azonban, zeneileg is, a titkosrendőrök songjai.) És bár az előadás — erről még majd szólunk — általában igen jó, két fontos szerep súlyosan megoldatlan. S ez a hiányosság is oka annak, hogy néhány szép Csokonai-vers — például A feredés — teljes szövegét soknak érezzük a színpadon. Lehet, hogy ennek némi dramaturgiai okai is varnnak, s hogy a költő vágyát a szellem felelősségtől és az érzékek ízléstől fegyelmezett szabadságára markánsabban kellett volna „ellenpontozni”. Amit világosan láttunk: a több mint szellemes, gazdag lírájú előadás több Csokonai-költeményt nem tudott integrálni. Az előadás rendezője Sándor János. Az elmúlt években számos kitűnő produkciót nyújtó rendező — Csányi Árpád díszleteitől és Ék Erzsébet jelmezeitől is segítve — több jelenetben valósággal remekelt. Például ott, amikor a kúria lakói és vendégei, — hol kísértve, hol megkísértve — a ház körül imbolyognak. E képsorban az éjszaka sötétje borul a kertre és a világra, félelmesen és komikusan villannak a fehér lepedők. A gyertyákat csak egy-egy pillanatra lehet meggyújtani: rögtön eloltja azokat a rémület sóhaja, vagy A. G. NAPLÓ Május 24 Századunk világhírű vonósnégyeseiről és trióiról tart előadást a TIT szabadegyetemén ma délután hat órakor Szász István a Hazafias Népfront klubjában (V., Belgrád rakpart 24.). A Színházművészeti Szövetség előadóművész szakosztálya május 25-én ülést tart, amelyen Nagy Péter egyetemi tanár Csernus Mariann, Bánky Zsuzsa és Bánffy György szavalóestjeit méltatja. A Svájc építészetét bemutató kiállítás nyílik meg május 26-án, pénteken délután 4 órakor a Műcsarnokban. Margaret Rutherford, világszerte ismert angol karakterszínésznő hétfőn, 80 éves korában, meghalt. A A Vasas képzőművészeti kör tagjainak munkáit bemutató tárlat nyílik meg május 25-én, csütörtökön délután hat órakor a Józsefvárosi Helytörténeti Kiállítóteremben. oo A pécsi Bóbita Bábegyüttes gyermektársulata bemutatta a Nagy akarok lenni című szovjet bábdarabot Marek Vera átdolgozásában, Czingelly Imréné rendezésében, Károly Róbert zenéjével. Az együttes ezzel a marionett-darabbal vesz részt a június 21-én kezdődő békéscsabai nemzetközi gyermekbábfesztiválon. # Tánc — ritmus — nagyvilág címmel rendezi meg a gyermeknapon a Törekvés művelődési központ balett- és gymektánc stúdiója vizsgaelőadását május 28-án 16 órakor, a Könyves Kálmán körút 25. alatti művelődési központban. Breznay József festőművész képeit, akvarelljeit és rajzait bemutató kiállítást rendezett a duisburgi Steiger Galéria. A tárlaton Breznay ötven festményét, valamint harmincöt rajzát és vízfestményét láthatták az érdeklődők.