Magyar Nemzet, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

jlve ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA » Budapest—Európa* Vietnam Néhány esztendeje, a Gó­bi-sivatag homokból gyúrt hegyei-halmai között Ulán­bátor felé szaladó vonat há­lókocsijában, egy parasztból katonává, katonából párt­munkássá, majd újságíróvá és diplomatává lett, sokat ta­pasztalt vietnami barátomtól kaptam a mindmáig gonddal őrzött ajándékot: a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság felett lelőtt kétszázadik amerikai repülőgép roncsai­ból készült gyűrűt és ciga­rettatárcát (ma­ a lelőtt gé­pek száma messze túlhalad­ta már a háromezret!). S magyarázatként hozzáfűzött egy­ kifejező, szép gondola­tot : „Ha te Budapestet mon­dod, nekem Európa jut eszembe, Európából pedig az egész földgolyó, amelyen ott élünk, mi vietnamiak is.” Ez a Duna partját Hanoival összekapcsoló egyetlen mon­dat a történelem nagy igaz­sága: a technika forradalma eredményeként mind kiseb­bé váló világ szoros együvé tartozása,­ a népek és nem­zetek sorsának elválasztha­­tatlansága, a béke oszthatat­lansága. S ezt az egybetarto­­zást csak erősíti azoknak a Vietnamban robbanó ame­rikai bombáknak, tengeri aknáknak és rakétalövegek­­nek a­ légnyomása, amelyet érzünk, éreznünk kell Euró­pában és Budapesten is. A­ k­akatoló vonaton meg­fogalmazódott­ . gondolat visszhangjával most, ezek­ben a napokban találkoztam újból Budapesten. A Hitler­­fasizmus felett aratott győ­zelem évfordulóján, a béke napján — éppen ezt a napot találta alkalmasnak ciniz­musával Nixon új vietnami terrorakcióinak beharango­zására és megkezdésére —, az európai biztonsági hét egyik megnyitó eseménye­ként a Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága vitafóru­mot rendezett. Ez a budapes­ti fórum, magyarok mellett, finn és olasz vendégek rész­vételével,­­ Európa, az euró­pai béke és együttműködés, az európai biztonsági érte­kezlet témáival volt hivatott foglalkozni. De a kép már a tanácskozás legelső­ percében kiszélesedett: Európa ügyei mellé felsorakozott Vietnam heroikus szabadságküzdel­me. Mert a világ békéje Bu­dapestről nézve is egy, s ha Budapesten mondjuk ki Vietnam nevét — ma inkább mint bármikor —, akkor az egész világ, s azon belül a mi földrészünk sorsa, jelene és jövője is eszéjye villan min­den szívével érző és felelős­séggel gondolkodó ember­nek. A népfrontfórum egyik vitavezetőjeként, az asztal­nak azon az oldalán ültem végig a tanácskozás két és fél óráját, ahová a kérdések címzőettek. A részvevők — országgyűlési képviselők, népfrontbizottsági tagok, háziasszonyok, munkások és egyetemi hallgatók — kér­déseiből és a kérdésekhez fűzött magyarázatokból vo­nom le tehát következteté­seimet Budapest, Európa és Vietward egybetar­tozása­ról Mit bizonyít számomra ez a 150 perces eszmecsere? Tanúsította e fórum rész­vevőinek — s ez a vitatestü­­let cseppje a tengernek, amelyet magyar közvéle­ménynek szoktunk nevezni — politikai tudását, külpoli­tikai tájékozottságát és tisz­tánlátását, s az egyes, egy­mástól látszólag elválasztha­tó nemzetközi események szoros egybetartozásának megértését. A­ nyugat-né­metországi helyzet, a bonni ratifikálás körüli praktikák nemcsak Brandt, kancellár és Bartel vitájaként, hanem az Egyesült Államok világpoli­tikai stratégiájának oldalá­ról is felmerültek. Az euró­pai biztonsági értekezlet összehívásával összefüggő különböző nyugati taktikáz­­gatások olyan kérdésekre ösztönöztek, hogy lehetsé­­ges-e európai rendezés a­­ más földrészeken harsogó fegyverek zaja mellett. Mél­tán keresték e fórumon is az európai kollektív biztonság és a SALT-tárgyalások kö­zötti összefüggéseket. S jog­gal fogalmazták az európai erőviszonyok első számú realitásaként a Szovjetunió, a szocialista országok Euró­pán messze túl­ható, állan­dóan növekvő súlyát, erejét. Az európai együttműködés, béke és biztonság kibonta­koztatása így jutott el Viet­nam ügyéig. Ez a budapesti fórum az európai népek bé­ke iránti vágyának jogán is kimondta: őszinte szolidari­tását a bombák záporában élő, s megingás nélkül küz­dő vietnamiak milliói iránt. S megmutatta ez a vitázó fórum azt a felelősségérze­tet is, amellyel nálunk a gondolkodó ember a világ ügyeit vizsgálja. Kérdések­hez fűzött félmondatok sora utalt arra, hogy egy nép­fronttanácskozás részvevői világméretekben is mérik a felelősséget: az egyes ember felelősségét a mi magyaror­szági közös ügyeink iránt, munka, gondolkodás, embe­ri tartás és sok minden más dolgában. Számba veszik erőnkhöz mért együttes fe­lelősségünket Európa föld­­résznyi gondjainak józan megoldásáért, s Európa ki­használt és ki nem használt lehetőségeit azért, hogy az egész világ nyugodtabb, em­berhez méltó hazája legyen az emberiségnek. A világot szocialista módon szemlélő ember portréja rajzolódott ki kérdésekből és megjegy­zésekből, akár Európa vagy Vietnam, akár az egész vi­lág sok szálból font ügyei kerültek itt szóba", mert a világ ügyeinek ismerete mellett, a felelősség, az ügyek előbbrevitelét szolgá­ló cselekedetek ösztönzése és vállalása is kifejezésre jutott ebben a vitázó eszmecseré­ben, a népfront budapesti klubjában. ■* Cselekedetekre ösztönzött ez a fórum, az európai béke és biztonság ügyének hazai ápolására, újabb és újabb lehetőségek felkutatására, hogy mind többen legyenek azok, akik tudják, miért kell Európában ma harcolni. Vi­tafórumon túl­ cselekvő fó­ruma lett ez a tanácskozás , annak az együttműködésnek is, ami magyar és finn, ma­­gyar és olasz haladó társa­dalmi erők és más nemzet­közi tényezők között kibon­takozott, és mindinkább erő­södik az európai népek jú­niusban összeülő brüsszeli konferenciájának sikerre vi­tele érdekében. Budapestiek ilyen mélységű konk­oll­ódá­­sa Európáról — ez önmagá­­ban is teremtő közvéleményt fejez ki. A Hazafias Népfront ápri­lis végén lezajlott V. kong­resszusa egyhangúan hozott politikai állásfoglalásában a mo­zgalom fontos feladata­ként vállalta, hogy elősegíti az­ európai béke, biztonság és együttműködés megteremté­sét. A szolidaritás érzésének Erősítését népünkben a sza­­b­adságralék­t. f­­ kért,, küzdő népek iránt Az állásfoglalás a népfront kö­telességévé teszi, hogy hoz­zájáruljon a szocializmus, a haladás, a béke erőinek nemzetközi növekedéséhez, hogy a maga eszközeivel munkálkodjék a nemzetközi és hazai békemozgalom előtt álló feladatok végrehajtásán. Az európai biztonsági hét népfrontfórumai sikeres kez­deményezések voltak, és ép­pen a kongresszusi határoza­tokból származó állandó kö­telességek végrehajtása kí­vánja, hogy legyen folytatá­suk. Minél gyakrabban, és minél több falujában, váro­sában az országnak. Mert ezek a vitázó eszmecserék hasznos, közérdekű politikai, külpolitikai iskolái lehetnek mindannyiunkna­k hazánk nemzetközi szerepléséről, Európáról, Vietnamról, a vi­lágról — nem középiskolás fokon. Kocsis Tamás A szerdai ratifikálási vita előtt szétesett Bonnban az ellenzék egységfrontja a külpolitikai helyzet TMI A BUNDESTAG szerdára tervezett ratifikációs vitája előtt Bonnban érezhetően fokozódik a feszültség. Egyre több jel mutat arra, hogy a nyugatnémet ellenzék nem egységes a Szovjetunióval és a Lengyelországgal kötött szerződések elbírálásában., Bartel kétértelműen úgy nyilatkozott, hogy a keleti szerződések ratifikálásával kapcsolatos helyzet „meg­érett a döntésre”, de a döntés mibenlétét az ellenzék vezére nem volt hajlandó részletesebben taglalni. Mindössze annyit tett hozzá: amennyiben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kézhez kapja a szerződések értelmezéséről megfogalmazott kompro­misszumos pártközi nyilatkozatot, azz­al a határozat „nemzet­közi jogi szintre” emelkedik. Barteltől eltérően Strauss­­és Sc­hröder még a közös határozat­ elfogadása esetében is nemet mond a szerződésekre — legalábbis ez tűnik ki a két ellenzéki politikus nyilatkozatából. Hétfőn a CDU vezetősége úgy dön­tött, hogy „szabad kezet ad” a párt képviselőinek a parlamenti szavazáson. A vietnami hadszíntér eseményeiről — amelyet változatlanul a hazafias erők sikeres offenzívája jellemez — híranyagunkban részletesen beszámolunk. Ami a washingtoni hangulatot illeti, egy héttel Nixon tervezett, moszkvai látogatása előtt, az MTI tudósítójának jelentése szerint, továbbra is a pesszimizmus és az óvatos optimizmus kever­edik. A New York Times vasárnap azt írta, hogy az észak-vietnami kikötők elé leszórt mágneses aknák állítólag május 22-ét megelőzően automatikusan „hatás­talanítják magukat”. A Pentagon szóvivője tévesnek minősí­tette az értesülést, azonban nem cáfolta kategorikusan azt. Megfigyelők szerint Nixon elnök nagy aggodalommal figyeli a dél-vietnami katonai helyzet alakulását. Vann­ak olyan vé­lemények, hogy amennyiben az offenzíva újabb látványos sikert érne el az elkövetkező napokban, például a felszabadító erők elfoglalnák Haé városát, akkor az elnök esetleg olyan lépésre szánná el magát, amely tehetetlenné tenné a jövő hét­fővel kezdődő moszkvai látogatását. Nincs persze kizárva, hogy az ilyen értelmű sajtóközlemények mögött a Fehér Ház áll, amely a helyzet eldramatizálásával gondolja elérhetőnek, hogy a"­ Szovjetunió „befolyásának latbavetésével óvja meg az Egyesült Államok a még súlyosabb megszégyenüléstől”. De az is lehetséges, hogy az elnök valóban elveszítette arányérzékét és legszűkebb tanácsadói körére sem hallgat már. A Life érte­sülése szerint­ ugyanis Kissingernek és Lairdnek már a VDK part­ menti vizeinek elaknásításával szemben is voltak fenn­tartásai. Tény viszont, hogy a­ hivatalos amerikai közlések továbbra is azt hangoztatják: „a moszkvai látogatás előkészü­letei tervszerűen folynak.” A vietnami és a bonni események mellett vasárnap és hétfőn a nemzetközi élet egyéb színterei is előtérbe kerültek. Így­ helyi jellegű konfliktus színhelye Madagaszkár. Párizsba érkezett ötnapos látogatásra II. Erzsébet angol királynő. Okinawa hétfőn hivatalosan visszakerült Japán fennhatósága alá. Szadat egyiptomi elnök beszéde pedig a közel-keleti helyzetre irányította a figyelmet. Kijelentette, hogy Egyiptom valameny­­nyi jövőbeni lépését az Izrael elleni harc határozza meg. „Ezt a harcot az arab országoknak saját maguknak kell megvív­niuk” — mondotta, majd hozzátette, hogy ezt moszkvai láto­gatásán is kifejtette. Magyarázatként Szadat megjegyezte, hogy a térségben el kell kerülni a két nagyhatalom közti nem­zetközi összecsapást. Az egyiptomi elnök hétfőn fogadta a Szíriából Kairóba érkezett Grecsko marsallt. A CDU vezetősége szabad kezet­ adott képviselőinek a szavazáson Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti: A Keresz­ténydemokrata Unió vezető­sége hétfőn­ délután több órás tanácskozás után úgy döntött, hogy szabad kezet ad a CDU képviselőinek a „keleti szerző­dések” ratifikációs vitájának szerdára tervezett parlamenti szavazásán. A CDU­ vezetősé­gének állásfoglalása —, ame­lyet hír szerint 27 igenlő, 1 elutasító szavazattal és egy tartózkodással alakítottak ki — nem kötelezi a párt képvise­lőit a szerződések egyöntetű elutasítására, vagy elfogadá­sára. A vezetőség ezt a döntését arra a megállapítására ala­pozta, hogy az ellenzéknek kellően sikerült érvényesíte­nie megfontolásait a szövetségi gyűlés elé beterjesztendő frakcióközi nyilatkozatterve­zetben. Megfigyelők ezért a döntést úgy értelmezik, hogy a CDU vezérkara csökken­tette ellenállását és valójában a „keleti szerződések” megsza­vazását engedélyezi képvise­lőinek. Egyelőre nem érkezett hír a ratifikálás megtagadását egyértelműen követelő Schrö­­der és a pártelnök Bartel párharcáról. Csupán annyi szi­várgott ki, hogy a vezetőségi ülésen —, amely a tervezett­nél másfél órával tovább tar­tott — Rainer Bartel „harcos szellemben és félreérthetetle­nül fejtette ki” állásfoglalá­sát, amelyet azután a vezető­ ség többsége támogatott Az ülésen az ikerpárt, a bajor CSU képviseletében megjelent Strauss, és alvezére, Stucklen is. Kedden egész napon át tartó tanácskozáson a CDU—CSU valamennyi képviselője, dönt arról, hogy helybenhagyja-­e ezt a határozatot. A DPA jelentése szerint Conrad Ahlers, a bonni kor­mány szóvivője hétfő délutáni sajtótájékoztatójában kijelen­tette: a kormány „érdeklődés­sel fogadta a CDU vezetőségé­nek nyilatkozatát, de sajnálja annak bizonyos fokú egyolda­lúságát”. A CDU állásfoglalá­sában ugyanis a három par­lamenti frakció által közösen kidolgozott határozat-tervezet egyes pontjait kiragadta ös­­­szefüggésükből és átszövegez­­te. A kormány mindamellett reméli — fűzte hozzá —, hogy e nyilatkozat nyomán a Bun­destagban szélesebb alap adó­dik a „keleti szerződések” szá­mára. Jakubovszkij marsall Budapestre érkezett Hétfőn néhány napos hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, valamint a ma­gyar néphadsereg más magas rangú vezetői fogadták. Jelen volt Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete, Tutarinov vezérezredes, az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának magyarországi képvise­lője, Ivanov vezérezredes, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, valamint Zsuk ezredes, a Szovjetunió­ buda­pesti nagykövetségének kato­nai és légügyi attaséja. Magyar–csehszlovák külügyminiszteri megbeszélés Péter János külügyminisz­ter baráti megbeszélést folyta­tott, a Budapesten átutazó Bohuslav Chnoupek csehszlo­vák külügyminiszterrel, aki a Bolgár Népköztársaságban tesz látogatást. A találkozón jelen volt Marjai József külügymi­niszter-helyettes, és a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint Franti­­sek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma­gyarországi nagykövete, és a nagykövetség munkatársai. . Az­­MTI jelentése­ szerint, hétfőn délután megérkezett Szófiába Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. Júniusban hazánkba látogat Indira Gandhi asszony A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Indira Gandhi, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke 1972 júniusában hivatalos látoga­tást tesz hazánkban. II. Erzsébet királynő Párizsba érkezett Párizsból jelenti az AFP. II. Erzsébet angol királynő férjé­nek, Fülöp edinburghi herceg­nek társaságában hétfőn ötna­pos hivatalos látogatásra Pá­rizsba érkezett. A királyi párt az Orlyi repülőtéren Georges Pompidou francia elnök és fe­lesége fogadta. Az uralkodó kí­séretében­ érkezett a francia fővárosba Sir Alec Douglas- Home brit külügyminiszter is, aki Maurice Schumann francia külügyminiszterrel a Közös Piaccal, Vietnammal kapcsola­tos kérdésekről és egyéb euró­pai problémákról tárgyal majd. II. Erzsébet utoljára 1957- ben tett hivatalos látogatást Franciaország­ban. Az MTI tudósítójának jelen­tése szerint a francia polgári sajtó hétfőn rendkívül meleg­hangú kommentárokban üd­vözli az angol királynőt. A la­pok vezércikkeikben hangsú­­­ly­ozzák: Erzsébet királynő mostani látogatásának szimbo­likus jelentősége van, mert ,.a múlt félreértései” után végleg megpecsételi a kibékülést, s a két ország közötti „szívélyes­­ egyetértést”, az első világhábo­rú előtt kötött „en­tente cor­­diale”-t most új formában ele­veníti fel a kiszélesülő Közös Piac keretei között. „E láto­gatás különleges jelentősége az — írja a Figaro —, hogy nyo­mon követi Anglia hajójának az európai kikötőben való le­horgonyzá­sát.” Kisebb tallózások a francia kormányban Párizsból jelenti az AFP. A francia köztársasági elnök hi­vatala hétfőn kisebb kormány­átalakítást jelentett be. Pom­pidou elnök elfogadta Philippe Dechartre munkaügyi és alkal­­mazta­tásügyi államtitkár le­mondását. Az államtitkár azért kényszerült távozásra, mert ki­derült, hogy szerepet játszott a nemrégiben leleplezett pári­zsi ingatlanbotrányban. De­­chartre hivatala helyett létre­hozták a „részvételi és érde­

Next