Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Szombat, 1972. júvnius 24. bályt nem lehet többféleképpen értelmezni. A törvényt ugyanúgy kell értelmezni és érvényesíteni az államélet egyik ágazatában, mint a másikban. — Az élet minden területén határozottabban fel kell lépni a „nem az én asztalom” szemlélettel és az ebből következő káros gyakorlattal szemben — hangsúlyozta ezután. — Ebben az országban nincsenek és a jövőben sem lehetnek külön asztalok. Mindenkinek egy asztalra, a közösség asztalára kell letenni jó vagy rossz munkája eredményét. Onnan elvenni is lehet, de csak a végzett munka arányában. — Vannak társadalmunkban olyan jelenségek, amelyek a dolgozó emberek igazságérzetét sértik. Vannak, akik munka nélkül, mások rovására meg nem érdemelt jövedelemhez jutnak. E jelenségeket csak agitációval megszüntetni nem lehet. A törvényeinket kijátszó, harácsoló személyek ellen államunknak, bűnüldöző szerveinknek az eddigieknél hatékonyabban kell fellépni. — Vannak, akik még nem tudták megérteni, hogy a tisztességtelen próbálkozásokkal nem „egy követ kell fújni”, hanem tudni és merni kell az ilyen próbálkozásoknak ellentmondani, s az ilyen kísérletezőket — ha kell jogi eszközökkel is — rendreutasítani. Ez néha népszerűtlen dolog, ami esetenként sértődéseket is maga után vonhat. Az elvi, erkölcsi szilárdság azonban inkább elviseli az ilyen gondolkodású emberek „sértődését”, mint dolgozó népünk törvényekbe lefektetett egységes akaratának megsértését. A belügyminiszter végül hangsúlyozta, a javaslat egyszerűsíti az ügyészség munkáját, elősegítve ezáltal, hogy erejét és figyelmét fokozottabb mértékben a bűnüldöző feladatok ellátására összpontosíthassa. A törvényjavaslatot a kormány nevében elfogadásra ajánlotta. A törvényjavaslat vitája ezzel véget ért, az elnöklő Apró Antal szavazást rendelt el. Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által beterjesztett eredeti szövegben — egyhangúlag elfogadta. Dr. Szénási Géza legfőbb ügyésznek az ügyészség tevékenységéről — felszólalása keretében — elmondott beszámolóját egyhangúlag tudomásul vette az országgyűlés. Ezután az interpelláció következett. Interpelláció a Balatonról Búza Barna szobrászművész budapesti képviselő a Balatonnal, a tó jövőjével foglalkozott a kormányhoz intézett interpellációjában. Elmondotta, hogy a Balaton vize folyamatosan szennyeződik, a mezőgazdasági vegyszerek s a különböző ipari mérgező anyagok megváltoztatják a tó biológiai egyensúlyát, nem megnyugtató a halállomány helyzete. Véleménye szerint a balatoni élővilág romlásának egyik oka az egybehangolt tudományos kutatómunka hiánya. Kérdezte a kormányt: milyen intézkedéseket terveznek a Balaton vízháztartásának jobbá tétele, a vízszennyeződés elhárítása, valamint a tó zoológiai és biológiai egyensúlyának visszaállítása érdekében? Szándékában van-e a kormánynak a Balaton tudományos vizsgálatát szélesebb hatáskörű tudományos testületre bízni, felülvizsgálják-e a balatoni halászati vállalat működését, az angolnatelepítés problémáját, készült-e halak természetes „nevelődési helyét” is figyelembe vevő partvédelem-építési terv, s milyen elgondolásai vannak a kormánynak a parti parcellázások, telepítési tervek és magánépítkezések ellenőrzésére, a Balaton-parti táj, a műemlékek hathatósabb védelmére? Búza Barna interpellációjára a kormány nevében Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt. Elmondotta, hogy a feltett kérdések több minisztérium, illetve országos szerv hatáskörébe tartoznak, ezek vezetőivel azonban az idő rövidsége miatt nem sikerült konzultálni. A miniszter kérte, hogy az országgyűlési ügyrend 48. paragrafusának 2. bekezdése alapján az interpellációra 30 napon belül, írásban válaszolhasson. Bondor József válaszát az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezt követően az elnöklő Apró Antal — a képviselőknek jó munkát, a szabadságra menőknek kellemes pihenést kívánva — az országgyűlés nyári ülésszakát berekesztette. Aláírták a magyar—marokkói vegyes bizottság jegyzőkönyvét Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Mohammed Belkhayat marokkói ipari, kereskedelmi, bányaügyi és tengerhajózási miniszterhelyettes pénteken a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta a magyar— marokkói kereskedelmi vegyes bizottság jegyzőkönyvét. A vegyes bizottság június 20—23 között Budapesten az árucsere-forgalom továbbfejlesztéséről tárgyalt. Megállapították, hogy a kölcsönös érdekeket szolgáló dinamikus együttműködésnek konkrét és reális lehetőségei vannak. A pénteken aláírt jegyzőkönyvben hosszú lejáratúvá alakították át és 1975. december 31-ig meghosszabbították a korábban aláírt kereskedelmi és fizetési megállapodásokat Kibővítették az árucsereforgalmat szabályozó árulistákat, külön okmányban rögzítették a gazdasági és műszaki együttműködés főbb irányait, s meghatározták, hogy milyen intézkedések szükségesek az együttműködés fejlesztésére. AZ ÖNTÖTT VASRÚD ÖV 20 ÉS ÖV 25 MINŐSÉGBEN A Lerroglobus gM VÁLLALATNÁL héjformázott, kokillában öntött, folyamatos öntésű technológiával gyártott kivitelben 20—500 MILLIMÉTER ÁTMÉRŐIG 500, illetve 1000 milliméter gyártási hosszban, RAKTÁRRÓL KAPHATÓ a Budapest, IX., Drégely utca 2—4. alatti telepen. — Telefon: 340—979. Üzleti órák: hétköznap 7—14 óráig (szombat 1*1 kivételével) Magyar Nemzet Befejeződtek a magyar-indiai hivatalos tárgyalások A külpolitikai helyzet A MAGYAR-INDIAI KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK pénteken délelőtt befejeződtek. Ezt követően Indira Gandhi miniszterelnök sajtóértekezletet tartott, majd a délutáni órákban elutazott hazánkból. Az indiai kormányfő sajtóértekezletén részletesen foglalkozott a szubkontinens helyzetével. Utalt Ali Bhutto pakisztáni elnökkel tervezett közelgő látogatásának fontosságára, s leszögezte, hogy India kész a kapcsolatok normalizálására. Reményét fejezte ki, hogy az európai biztonsági rendszer megvalósulása egyben kedvező hatással lesz majd az ázsiai népek életére is. Ezzel összefüggésben leszögezte, hogy India határozottan elítéli az Egyesült Államok vietnami háborúját, s annak legutóbbi eszkalációját. Az indokínai térségben tartózkodó amerikai B-52-es légierődök pénteken több hullámban bombázták Dél-Vietnam északi területeit. A támadások központja Quang Tri tartomány felszabadított területe és Hué környéke volt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy akadályozzák a népi erők előrenyomulását az egykori császárváros felé. A VDK ismét erélyesen tiltakozott az ország területét ért csütörtöki amerikai bombatámadások ellen. A nyugati hírügynökségek feltételezik, hogy a vietnami probléma fontos helyen szerepelt Kissinger pekingi tárgyalásain. Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója csütörtökön este csaknem éjfélig tárgyalt még a kínai kormány vezetőivel, köztük Csou En-laj miniszterelnökkel, majd pénteken reggel hazaindult Washingtonba. A tárgyalásokról Pekingben nem hoztak nyilvánosságra semmilyen érdemi részletet. Az MTI tudósítója kommentárjában megállapítja, hogy Kissingernek ez, az idén már a negyedik pekingi látogatása mindenesetre bizonyítja a kínai külpolitika folyamatosságát Washington irányában. A vietnami háború eszkalációját elítélő kínai állásfoglalások nem módosították Peking hajlandóságát a párbeszéd folytatására. Szato lemondása után szinte napról napra erősödik a harc, a vetélkedés a miniszterelnöki, s egyben a japán Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségéért a két legesélyesebb politikus: Fukuda külügyminiszter, illetve Tanaka külkereskedelmi és iparügyi miniszter között. Nem csupán az utódlási küzdelem miatt irányul a figyelem Tokióra, hanem a Japán külpolitikájában várható módosulások miatt is. Valamennyi megfigyelő egyetért abban, hogy a szigetország határozottabb lépéseket tesz majd a Kínához fűződő viszony javítása érdekében. Kényes kérdés ebből a szempontból Tokió és Tajvan viszonya. A kormány pénteken nyilatkozatban válaszolt az egyik ellenzéki politikus kérdésére, s ez az állásfoglalás egyszerre erősítette meg az amerikai jelenlét fennmaradásának igénylését, és Tajvan támogatását. A dokumentumból kiderül, hogy a japán kormánynak nincs szándékában felülvizsgálni az Egyesült Államokkalkötött tatonsági szerződés azon pontját, amely az amerikai csapatok jelenlétét összeköti a távolkeleti biztonsággal. E témakörnek az is aktualitást kölcsönöz, hogy pénteken a lakosság országszerte tüntetéseken fejezte ki tiltakozását a két évvel ezelőtt meghosszabbított japán— amerikai biztonsági szerződés ellen. Újabb válságjelek érezhetők a nyugati pénzügyi világban. A hét eleje óta fokozott nyugtalanságot keltett, hogy a tőzsdéken esett a font sterling árfolyama. Csütörtökön Londonban a spekulációs hullám megállítására felemelték 1 százalékkal a kamatlábat, majd az angol kormány elrendelte a font „lebegtetését”. Pénteken valamennyi nyugat-európai tőzsde leállította a font átváltását és a tőzsdék bezártak. Megfigyelők szerint előreláthatólag csak a jövő hét közepén nyitnak ismét, amikorra a pánik lecsillapodik. A mostani spekulációs hullámot közvetlenül az ellenzéki Munkáspárt pénzügyi szóvivőjének az a hétfői kijelentése indította el, hogy két hónapon belül számít a font leértékelésére, a területeken a két ország közötti együttműködés szélesítésére. A miniszterelnök-asszony több kérdést kapott az indiai szubkontinens helyzetével, Bangla Desh létrejöttével, az indiai—pakisztáni viszony normalizálásával kapcsolatban is. Az Indiai szubkontinens helyzete Utalva a pakisztáni elnökkel a közeljövőben sorra kerülő találkozójára, hangsúlyozta, hogy minden probléma megoldható, ha kölcsönösen törekszenek erre. — Mi készek vagyunk arra — folytatta —, hogy minden kérdést megtárgyaljunk. Úgy vélem, az a legfontosabb, hogy mindkét fél elhatározza, a jövőben békében kívánnak élni egymással, hátat fordítanak annak a múltnak, amelyet a keserűség és a konfliktusok jellemeztek, és megkíséreljenek jobb kapcsolatokat létrehozni. A Bangladesh Népi Köztársaság létrejötte semmi esetre sem tette bonyolultabbá a helyzetet, hanem inkább segítette tisztázni azt. A szubkontinens békéje azokon múlik, akik a korábbi időszakban megzavarták itt a békét, milyen külföldi nyomást kívánnak érvényesíteni a CENTO-n és más szervezeteken keresztül. A továbbiakban utalt az Indiában levő pakisztáni hadifoglyok kérdésére. Ezek a pakisztáni katonák az indiai és a Bangla Desh-i közös parancsnokságnak adták meg magukat. Ezért ebben a kérdésben India egyedül nem dönthet, csak a Bangla Desh kormányával közös megállapodás alapján. Az európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos kérdésre válaszolva Indira Gandhi hangsúlyozta: India részéről üdvözlik az eddigi kezdeményezéseket, s a közelmúltban aláírt megállapodásokat, mert mindez,megfelel a helyzet realitásainak. Reméljük — mondotta —, hogy ezek a törekvések végül is megteremtik a tartós béke alapjait Európában, s ennek jó kihatása lesz Ázsiára és a világ többi térségeire is. Arra a kérdésre, hogy az egy évvel ezelőtt aláírt indiai— szovjet szerződés milyen hatással volt a két ország kapcsolataira, a kormányfő hangsúlyozta: a szerződés aláírását megelőzően is nagyon jók voltak India kapcsolatai a Szovjetunióval, s a megállapodás megerősítette a jó viszonyt. Az egyezmény aláírására akkor került sor, amikor India nehéz helyzetben volt, s ez egyben támogatást is jelentett számára. Ez a szerződés nem érinti India el nem kötelezettségi politikáját, miként ez magában az egyezményben is megfogalmazódott. A közel-keleti válság rendezésével kapcsolatosan a miniszterelnök-asszony hangsúlyozta, hogy India álláspontja határozott és világos: támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 novemberi határozatát. India és az Egyesült Államok kapcsolatára vonatkozó kérdésre válaszolva kifejtette: a kontaktusok javítására mindig van lehetőség. Elkötelezettség a béke iránt Az el nem kötelezett országok politikájával kapcsolatban Indira Gandhi elmondotta: — Nem tudom, hogy használhatom-e ezt a szót, hogy „el nem kötelezett”. Mert mi igenis elkötelezettnek érezzük magunkat a béke ügyében, az igazság ügyében és folytathatnám így tovább. Amit mi az „el nem kötelezettség” alatt értünk, az azt jelenti, hogy nem tartozunk egyetlen katonai tömörüléshez sem, és fenntartjuk azt a jogot magunknak, hogy a helyzetet saját magunk értékeljük, saját érdekeink és a világ békéjének érdekei alapján. Amikor India és néhány más ország kialakította az el nem kötelezettség fogalmát, a világ két, ellenségesen szemben álló táborra oszlott fel, ekkor voltak a legsúlyosabb hidegháborús esztendők. Ma ezek a táborok hidakat építenek egymás között, s ugyanakkor az el nem kötelezett országokkal is. Az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agressziójáról szólva a miniszterelnök-asszony kifejtette: India elítéli a vietnami kikötők elaknásítását, a bombázásokat, a háború eszkalációját, a kémiai és egyéb tömegpusztító fegyverek használatát. Őszintén reméljük, hogy a közvélemény mind erőteljesebben hallatja hangját Európában és Amerikában, nyomást gyakorolnak a kormányokra, s mielőbb megszületik a béke Vietnamban, az amerikaiak véget vetnek az agressziónak, kivonják csapataikat. India természetesen örömmel üdvözli a békekezdeményezéseket. A sajtókonferencia utolsó kérdése India és Kína viszonyára vonatkozott. A miniszterelnök-asszony emlékeztetett arra, hogy az 1960-as évek elején a két ország viszonya rendkívül feszült volt, a kapcsolatok azonban később valamelyest javultak. A Bangladesh-i válságot követően, sajnos, a javulás folyamata megrekedt, India azonban semmi olyan okot nem lát, amely a kapcsolatok normalizálásának útjába állhatna. Indira Gandhi elutazott hazánkból Pénteken délelőtt az Országház minisztertanácsi termében befejeződtek a magyar—indiai hivatalos tárgyalások. A tárgyalásokról közös közleményt hoznak nyilvánosságra. Délután utazott el Magyarországról Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, aki a magyar kormány meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. Az indiai kormányfővel együtt elutazott kísérete is. A Ferihegyi repülőtéren a búcsúztatáson megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Bíró József, dr. Horgos Gyula, Péter János, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, dr. Kós Péter, hazánk új-delhi nagykövete, valamint a politikai élet több más vezető személyisége, a tábornoki kar több tagja. Jelen volt a búcsúztatásnál Muthamma, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. Felcsendült a magyar és az indiai himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a magas rangú vendég tiszteletére. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kormányfőnek és a kíséretében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a különrepülőgépen. Indira Gandhi a beszállás előtt baráti kézfogással szívélyes búcsút vett Fock Jenőtől. Az Indiai miniszterelnök-asszony sajtóértekezlete Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke pénteken sajtókonferenciát tartott az Országház delegációs termében. Dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte az indiai kormányfőt, aki ezt követően válaszolt a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Az egyiktmákatlét bővítése Magyarországi látogatásáról szólva elmondotta, hogy az nagyon hasznos volt. Külföldi látogatásainak fő célja, hogy megismerkedjék az illető országgal és vezetőivel, megismerje kormányának politikáját, a nép gondolkodásmódját. Napjainkban, amikor Európában és a világon gyorsan változik a helyzet, különösen fontosak a személyes kapcsolatok és a közvetlen véleménycserék. — Igen nagyra értékelem — mondotta — a barátságot, amelyet Magyarország és Budapest népe részéről tapasztaltam. India és Magyarország közötti politikai, gazdasági, kulturális együttműködés lehetőségeire utalva kijelentette: minél több közöttük a csere lehetősége, annál jobb mindannyiuk számára. Lehetőségeink nagyon jók mindezeken Tito befejezte lengyelországi látogatását Varsóból jelenti az MTI. Tito jugoszláv köztársasági elnök, ötnapos lengyelországi hivatalos baráti látogatásának befejeztével pénteken délelőtt hazautazott Varsóból. Csütörtökön, a Mazuri tavaknál, ahol a jugoszláv államfő rövid pihenőt töltött — szívélyes és baráti eszmecserét folytatott Tito és Gierek, a LEMP KB első titkára. A belgrádi repülőtérre érkezve Tito újságíróknak nyilatkozott. Kifejtette: a lengyel vezetőkkel való megbeszéléseken „nagy elégedettséggel állapítottuk meg, hogy kapcsolataink minden területen kedvezően fejlődnek. Ennek ellenére még sok olyan lehetőség van, amelyet a jövőben maximálisan ki kell használnunk Ez mindkét fél érdeke és óhaja. Ennek értelmében a látogatás ideje alatt új, pótlólagos jugoszláv—lengyel árucsereforgalmi megállapodás született” — mondta Tito elnök. A lengyel—jugoszláv tárgyalásokról pénteken közös közleményt adtak ki. Izraeli támadások Libanon és Szíria ellen Befejeződött az arab államszövetség vezetőinek tanácskozása Damaszkuszból jelenti a Reuter és az AFP. Az izraeli tüzérség és légierő pénteken támadást intézett libanoni és Szíriai területek ellen. Több polgári személy életét vesztette. Az izraeliek — korábbi gerillatámadásokra hivatkozva — 48 órán belül másodszor támadták Libanont, Szíria ellen viszont négy hónap óta most először hajtottak végre támadó akciót. Szíria ENSZ-képviselője pénteken azzal a kéréssel fordult a Biztonsági Tanács elnökéhez, hogy tegyen lépéseket annak az öt szíriai katonatisztnek szabadon bocsátása érdekében, akiket az izraeliek a június 21-i, Libanon elleni akció során fogtak el. Libanon is kérte a Biztonsági Tanács összehívását az országot ért legutóbbi sorozatos izraeli támadások miatt . 3