Magyar Nemzet, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

■­ Magyar Nemzet­­ — A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I 4 Életünk és a viz „Elnézem hajnalig, félik, vagy nem félik” — így hangzik a régi sláger szálló­igévé lett két sora, amelyet idén különösen sűrűn idéz­tünk, amikor a Duna rend­kívül alacsony vízállása ko­moly gondokat okozott kü­lönösen a főváros lakosságá­nak. Talán nem érdektelen, ha ezzel kapcsolatosan né­hány adatot ismertetünk, amely képet ad a vízigények világszerte meggyorsult nö­vekedésének hazai üteméről. Ez a növekedés természetes velejárója a városiasodásnak, a közműellátottság javulásá­nak. Az Országos Vízügyi Hivatal felmérése szerint az egy lakosra jutó vízigény 1945-ben évi 115, 1970-ben 515 köbméter volt, és 1985- ben előreláthatólag 1200 köb­méter lesz. A készletek és a növekvő igények közötti fe­szültséget jól érzékeltetik az OVH további megállapításai : hazánk hasznosítható felszíni vízkészlete — a legkritiku­sabb augusztusi időszakban, amikor mind az ipar, mind a lakosság fogyasztása a leg­magasabb — nemzetközi megosztás nélkül másodper­cenként 2380 köbméter. Eb­ből a mennyiségből a meder­állandóság, a szennyvizek hígítása, egészségügyi köve­telmények miatt a mederben kell hagyni mintegy 940 köb­métert. A fennmaradó víz sem hasznosítható teljes egé­szében, mert tekintetbe kell vennünk a folyók mentén élő szomszédos népek jogos vízigényét is. 1970-ben az 1440 köbméteres felszíni víz­készletet kereken 250 köb­méter vízigény terhelte, ezenkívül a hajózás érdeké­ben további, másodpercen­ként­­300 köbméteres vízho­zamra volt szükség. Ez elvi­leg csak 38 százalékos ki­használtságot mutat, de a gyakorlatban a területi meg­oszlás szeszélyei folytán egyes helyeken már ma is vízhiány áll fenn, ami csak vízpótló rendszerekkel elé­gíthető ki. 1985-re azonban a vízigény nagymérvű emelkedése már országos gondot jelent majd számunk­ra. Mindezt csak azért éreztem szükségesnek előrebocsátani, hogy indokoljam a vízszeny­­nyezés elleni védekezés fon­tosságát, hiszen az előző adatokból kiderült, hogy a rendelkezésre álló vízkész­let teljes felhasználását töb­bek között a szennyvizek hí­gításának szükségessége is korlátozza. A VITUKI két kutatója, Benedek Pál és Hock Béla egyik tanulmányában ENSZ- adatok alapján kimutatja, h­ogy Európa több — 10 mil­ó lakosnál nagyobb lélek­.­ímű — államában a vár­ató szaporulat, azaz a víz­­szennyező lakosság számá­nak növekedése 1960 és 2000 között 46, tehát körülbelül évi 1,2 százalék. Hazánkban azonban a városiasodás üte­me ennél jóval gyorsabb; a vizsgált húsz év alatt a vá­roslakók száma 26 százalék­kal gyarapodott. Ezekben az emberekben egyre nagyobb a sóvárgás a természet után, a szabadban való pihenés után, ugyanakkor az éppen ezt a célt leginkább szolgáló ,,vizes környezetet” — és itt a nagy ellentmondás — ép­pen ők szennyezik be. Hang­súlyozni kell azonban, hogy még az üdülőterületek meg­óvása sem csupán egészség­­ügyi, pszichológiai kérdés, hanem jól felfogott gazdasági érdek is. Elég itt a Balaton­nal kapcsolatos probléma­körre utalni. Az ipari, mezőgazdasági és háztartási eredetű szeny­­nyezőanyagok, hulladékok a viszonylag könnyen tisztít­ható városi szennyvizeket ártalmas és biológiai úton nehezen bontható vizekké alakítják át. Az említett ta­nulmány felhívja a figyel­met, hogy általában nem azok a szennyező anyagok a legveszedelmesebbek, ame­lyek feltűnően káros hatá­súak és amelyek könnyen észrevehetően szennyezik vi­zeinket, hanem amelyeket nehéz kimutatni és — ráadá­sul — az algáktól az emberig minden trofikus szintű bioló­giai rendszerben akkumulá­lódhatnak. Ezek más szenny­vizekkel kölcsönhatásban, felfokozva, hosszú éveken keresztül észrevétlenül káro­síthatnak. Ilyen ismert pél­da a peszticidek közül a DDT, amely ma már az An­tarktisz pingvinjeiben is ki­mutatható ! Hazánkban, a KGST-or­szágok ajánlása alapján négy osztályba sorolták a felszíni vizeket: tiszta, kissé szeny­­nyezett, szennyezett és erő­sen szennyezett kategóriába. Ezek szerint írják elő egy­­egy szennyvíz-bebocsátó ré­szére a kötelező tisztítási teendőket. Napjainkban az ipar által kibocsátott használt víz több mint egynegy­ede­­ szennye­zett.­­ Arra törekszünk hát, hogy a szennyvizek tisztí­tása az ipar gyártástechnoló­giájához kapcsolódjék, annak befejező műveletévé váljék. Mivel ebben az üzemek ko­rábban nem voltak érdekel­tek, a szennyvízbírság-tör­vény bevezetésével gyorsítot­tuk meg a feltétlenül szük­séges, halaszthatatlan folya­matot. Az előirányzatok sze­rint 1976-ig minden üzem­nek meg kell építenie sa­ját szennyvíztisztító-beren­dezését. A vizek tisztaságának vé­delme fontos társadalmi fel­adat, amelynek elvégzésére nem elég csupán rendeletek­kel, anyagi eszközökkel, bír­ságokkal ösztönözni. A véde­lemben tekintélyes szerepet kell játszania valamennyi gazdasági, politikai és tár­sadalmi szervnek, különös­képpen pedig a lakosság minden rétegét képviselő népfrontmozgalomnak. A népfrontmozgalom — mint tudjuk — éppen az ötödik kongresszus szellemé­ben most hozza létre azo­kat a környezetvédelmi cé­lokat szolgáló közösségeket, amelyeknek a levegő tiszta­sága mellett a vizek tiszta­sága szigorú őreivé is kell válniuk. Olyan lelkiismereti köte­lességük lesz ez — a társa­dalom minden rendű és ran­gú tagjával szoros együtt­működésben —, amelynek teljesítése vagy elhanyago­lása a jövő generációk éle­tét, egészségét is alapvetően befolyásolja, ezért jelentő­sége a civilizáció eredmé­nyeinek, az emberi élet, a természeti környezet védel­me szolgálatában szinte fel­becsülhetetlen. Komor Vilma Megkezdődtek a magyar—mongol kormányfői megbeszélések • külpolitikai helyzet A N­YUGATNÉMET—FRANCIA CSÚCSTALÁLKOZÓ hétfőn igen intenzív tárgyalásokkal kezdődött meg. Pompidou és Brandt két alkalommal is négyszemközt tanácskozott, majd sor került a két kibővített küldöttség eszmecseréjére. A francia lapok reggel, tehát a csúcstalálkozót megelőzően optimista hangnemben írtak. A Figaro szerint az utóbbi napokban jelen­tős közeledés volt tapasztalható a nyugati pénzügyi élet meg­ítélésében, holott korábban éppen Párizs és Bonn jelentette a két szélsőséges álláspontot. Az októberre tervezett közös piaci csúcstalálkozó előtt a két fél a gazdasági és pénzügyi unió létrehozására összpontosít a politikai kérdésekkel szem­ben. A Combat szerint ez a francia törekvés sikerét jelenti. A lap úgy véli, hogy az NSZK „kezd jobban hallgatni Francia­­országra”, mert Brandtnak is szüksége van Párizs barátságára, hogy választási hadjáratában bebizonyítsa: „nem áldoz fel mind­ent a keleti politika oltárán”.­ A gaulleista Nation is átfo­góbb keretbe helyezi a gazdasági és pénzügyi unió létrehozá­sát, mint a nyugat-európai építés kulcsát. A párizsi diplomáciai mozgás másik eseménye Debre nem­zetvédelmi államminiszter egyhetes washingtoni látogatása. A szűkszavú hivatalos bejelentés mellett az MTI tudósítója pá­rizsi lapvéleményekre hivatkozva jelenti, hogy Debré elsősor­ban a kölcsönös csapatcsökkentési tárgyalások kilátásairól akar puhatolózni az amerikai fővárosban, minthogy ez a téma nyugtalanítja Párizst. A francia kormány közismerten kifogá­solja a tervet, mert a tárgyalások — véleményük szerint — „katonai tömbök között folynának”. A franciáknak az a dilem­májuk, hogy — miként Pompidou mostani bonni látogatása is jelzi —, Nyugat-Európát az eddiginél önállóbb politikára kíván­ják ösztökélni, elsősorban pénzügyi és gazdasági téren, viszont nem nélkülözhetik az Egyesült Államok „stratégiai pajzsát”. A nyugat-európai országok az utóbbi időben fokozott érdek­lődést tanúsítanak az arab világ, s különösen Egyiptom iránt. Ezt bizonyítja a holland külügyminiszternek mostani kairói látogatása, de említhető, hogy a közelmúltban a Közös Piac prefenciális egyezményt­­kötött, az ■ EAK-kal, jelentős hitelt kapott Kairó olajvezeték építésére. E lépések mögött az egyik fontos mozgató rugó a közel-keleti olaj, amely döntő szerepet játszik Nyugat-Európa energia-ellátásában. Ezekkel a kezdemé­nyezésekkel párhuzamosan az Egyesült Államok is fokozott aktivitást fejt ki, legalábbis a térség néhány államában. Rogers amerikai külügyminiszter, aki hétfőn Bahrein kis olajállamban folytatott megbeszéléseket, előzőleg a Jemeni Arab Köztársa­ságban járt, ahol helyreállították az 1967-es válság után meg­szakadt diplomáciai kapcsolatokat. Az egyiptomi lapok elma­rasztalták Jement és Szudánt, amely u­gyan csak bejelentette, hogy hasonló lépésre készül. Az Al Gumhurija kommentárjá­ban kénytelen megállapítani, hogy ezek a fejlemények nem voltak teljesen váratlanok, hiszen a politikai állásponttól füg­getlenül a 67-es háború óta növekedtek az amerikai beruhá­zások a térségben. Fock Jenő megérkezett Mongóliába A Mongol Népköztársaságba utazó Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége hétfőn a kora reggeli órákban Irkutszkból tovább folytatta­ útját Ulánbátorba. Vele tartott Érdembileg mon­gol külügyminiszter-helyettes, aki a magyar vendégek elé utazott Irkutszkba. Fock Jenő és kísérete hiva­talos baráti látogatásra meg­érkezett a mongol fővárosba. A magyar vendégeket Ulán­bátor repülőterén Jumzsagij­ Cedenbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a mongol minisztertanács elnöke, vala­mint a mongol párt és kor­mány több más vezetője fo­gadta. Fock Jenő hétfőn látogatást tett Jumzsagij­ Cedenbalnál, s beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen részt vett Luv­­szan, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Kurálja Elnöksé­gének első elnökhelyettese. A magyar miniszterelnök ko­szorút helyezett el a Szuhe Bátor és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi állam két meg­alapítójának síremlékén. Jumzsagim­ Cedenbal hétfőn vacsorát adott Fock Jenő tisz­teletére. A testvéri barátság és szívélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim­ Cedenbal és Fock Jenő mondott pohár­köszöntőt. Fock Jenőné hétfőn látoga­tást tett az Ulánbátor­ képző­­művészeti múzeumban. 4 bölu­s piaci csúcs sorsáról dönthet Brandt és Pompidou bonni tanácskozása Bonnból jelenti az MTI. Hétfőn Pompidou elnök két négyszemközti megbeszélést tartott Brandt kancellárral a félévenkénti hagyományos francia—nyugatnémet konzul­tációk keretében. Mint von Wechmar, a bonni kormány szóvivője délután sajtókonferencián közölte, a két államférfi tanácskozásai az időszerű valutapolitikai kérésekről, a­ nyugat-európai­­ gazdasági és­ valutaunió létre­­­­hozásáról, a politikai együtte­s működésről, a közös piaci or­szágok külkapcsola­tairól és a „tizek” tervezett csúcsértekez­letéről folynak. A konzultá­ciók gyors előrehaladására utal, hogy Brandt és Pompi­dou hétfői második eszmecse­réjébe bevonta a pénzügy-, il­letve külügyminisztereket is. A nyugatnémet kancellár ebédet adott Pompidou tiszte­letére. Brandt pohárköszöntő­­jében hangoztatta, hogy a mostani konzultációknak kü­lönös jelentőségük van. Pom­­pidou válaszában csatlakozott a kancellárhoz a találkozó je­lentőségének megítélésében, mondván, hogy a francia­ nyugatnémet együttműködés „alapja az európai egységnek”. A mostani megbeszélések jelentősége elsősorban nyugat­német szemszögből, pontosab­ban a B­ran­dt -korm­án­y szem­szögéből nézve igen nagy. A kormánykoalíciónak számot­tevő belpolitikai érdeke fűző­dik ahhoz, hogy miután sike­rült keresztülvinnie a Szovjet­unióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálá­sát, most bizonyítsa külpoliti­kájának életképességét a Nyu­gattal való hagyományos ba­rátság ápolásában is. Ezért szorgalmazza Brandt olyan erősen, hogy a „tízek” — a Közös Piac mai és leendő tag­államai a párizsi csücskön­fe­ren­ciáját az eredetileg terve­zett időpontban, ez év októ­­berében­ tartsák meg A csehszlovák külügyminiszter Budapesten Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására július 3-án Budapestre érkezett Bo­­huslav Chnoupek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. A két mi­niszter között hivatalos tárgya­lásokra került sor a két or­szág közötti kapcsolatokról, va­lamint az aktuális nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokon részt vettek a két ország külügyminiszté­riumának vezető beosztású munkatársai, továbbá Vince József, a Magyar Népköztár­saság prágai és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete. A két miniszter tárgyalásai ma folytatódnak. Megállapodás Simlában India és Pakisztán lemondott az erőszak alkalmazásáról Egyelőre függőben a hadifogolycsere Simlából jelenti az AP és a Reuter. Elvi nyilatkozattal fel­érő megállapodást írt alá va­sárnap késő este az indiai Sim­­lában Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás talán leg­fontosabb pontja kimondja, hogy a konfliktus alapvető okait, amelyek az elmúlt 25 év­ben megrontották a két ország kapcsolatait, békés eszközökkel szüntetik meg. A két ázsiai or­szág vezetői azt is kinyilvání­tották, hogy mindig tisztelet­ben fogják tartani a másik or­szágának nemzeti egységét, te­rületi integritását, politikai függetlenségét és szuverén egyenlőségét. Leszögezték, hogy egyikük sem tesz egyoldalúan lépéseket a fennálló helyzet megváltoztatására, és egymás­hoz való viszonyukban lemon­danak az erőszakról, illetve a vele való fenyegetésről, és lé­péseket tesznek az egymás el­len uszító propaganda megfé­kezésére. A megállapodás további pontjai már felvázolják az együttműködés felújítását, és fejlesztésének irányait is. Ki­mondják, hogy a szubkonti­nens két nagy országa fejlesz­ti a kereskedelmet és a gazda­sági együttműködést, felújítja a postai és távíró-összekötte­tést, a szárazföldi, tengeri és légi forgalmat, valamint a pol­gári személyek kölcsönös láto­gatásait. A nyugati hírügynökségek értékelése szerint India és Pa­kisztán lerakta a kasmíri konf­liktus végleges rendezésének alapkövét azzal, hogy a simlai csúcstalálkozón aláírt megálla­podásban kilátásba helyezte a két ország csapatainak kölcsö­nös visszavonását Kasmír és Jammu nagy területeiről a fegyverszüneti vonalak mögé. A két ország megállapodott abban, hogy véglegesen ren­dezi a kasmíri problémát, s folytatja tárgyalásait a tartós béke, az indiai—pakisztáni vi­szony rendezése, a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása és a mintegy 90 000 pakisztáni ha­difogoly és internált hazatele­­pítése érdekében. Símiából repülőgépen Labo­réba érkezve Bhutto megsza­kította útját és sajtóértekezle­tet tartott. Kijelentette: a sím­­iai csúcstalálkozón két fő kér­désről volt szó: a csapatok visszavonásáról és a hadifog­lyok repatriálásáról. Kifejtette, hogy az első problémát sike­resen megoldották, a hadifo­golykérdésről azonban homá­lyosan nyilatkozott. Fogalma­zása szerint ezt „népi együtt­működéssel fogják megoldani”. Hozzáfűzte: mindaddig nem fog nyugodni, amíg nem tele­pítik haza a pakisztáni foglyo­kat. Talán a nagyobb hatás kedvéért erősítgette, hogy in­diai tartózkodása alatt nem aludt ágyban, tudva azt, hogy a foglyok a földön alszanak. A pakisztáni államfő lahorei ki­jelentései sejtetni engedik, hogy a hadifoglyok repatriálá­sa ügyében nem érte el azt az eredményt, amelyre számított — állapítja meg a Reuter. Bhutto közölte még, hogy egy hét múlva, július 10-én rendkívüli ülésre hívja össze a pakisztáni nemzetgyűlést az egyezmény ratifikálása végett. A ratifikálástól számított 30 napon belül az egyezmény sze­rint mindkét ország visszavon­ja csapatait arról a területről, amelyet a decemberi háború­ban foglalt el, kivéve Kasmír­ban, ahol a terület végleges rendezéséig nem állítják vissza a vitatott tűzszüneti vonalat. Bhutto pakisztáni látogatás­ra hívta meg Indira Gandhit, hogy számára megfelelő idő­ben folytathassák az eszme­cserét A bánat rádió jelentette! Az amerikai légierő ismét bombázta a VDK gátrendszereit Az amerikai légierő szombat déltől hétfő reggelig több hul­lámban támadta Hanoi elővá­rosait és a VDK más sűrűn la­kott területeit­­­ jelentette helyszíni tudósításában az AFP hanoi tudósítója. A demokra­tikus Vietnam ló­városában több alkalommal volt légiria­dó, az ellenséges repülőgépek mintegy 50 kilométere megkö­zelítették Hanoit. A hanoi rádió közlése sze­rint a VDK légvédelme vasár­nap Hanoi és Haiphong légi­­terében lelőtt két amerikai

Next