Magyar Nemzet, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
Előrelátó tervezés, következetes végrehajtás Hogyan ítélhetjük meg népgazdaságunk idei fejlődését? A Minisztertanács múlt heti átfogó értékelése választ adott erre a kérdésre. Az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt a tervgazdálkodás első nyolc hónapjának főbb jellemzőiről és az adatokból a kormány megállapította: a terv fő céljai teljesülnek, az ágazatok zömének termelése, a társadalmi össztermék megfelelő ütemben növekedett. Népgazdaságunk tehát a tervben kitűzött irányban fejlődik. Sokszor elhangzik: bonyolultabbá vált a gazdasági élet, a gyárak, vállalatok, intézmények elé tornyosuló feladatok megoldása is nehezebb, mégis az összkép az ország állapotáról kedvezőnek ítélhető. A szocializmus teljes felépítésére eddig tett intézkedések, erőfeszítések jól kamatoznak. Az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a külkereskedelemben, hogy csupán néhány ágazat eredményeit említsük, továbbá az életszínvonal-politikában jó iramú a fejlődés. A tervhivatali beszámolóban szerepel két elmaradás, amely már hosszabb idő óta okoz gondot. Az egyik: az üzem- és munkaszervezés nem kielégítő színvonala, a másik: a városi tömegközlekedés zsúfoltsága. Az üzem- és munkaszervezés gátolja a hatékonyság szélesebb kibontakozását, a tömegközlekedés mostani színvonala pedig sok bosszúságot, idegeskedést von maga után az utazóközönség körében. Nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni: a több autóbusz beszerzése önmagában nem oldja meg a nehézségeket, ha nem párosul a forgalomszervezés és forgalomellenőrzés színvonalának javításával a közlekedési vállalatoknál. Szemléletbeli változásra van szükség és minél előbb, annál jobb. Ezek a komplex feladatok nem is igényelnek beruházásokat, tehát hamar kamatozhatnak az autóbuszon, villamoson utazók számára. Az ellenőrzéseket nem csupán a járműveken a jegyek tekintetében kell folyamatosan végezni, hanem a megállókban, a nagyobb csomópontokon, a végállomásokon, de nem az indítófülkékben, hanem a tett helyén : a járdaszigeteken, ahol az utasok várakoznak, boszszankodnak, bírálják a vállalatvezetést és mindazokat, akik eddig keveset tettek a zsúfoltság enyhítésére. Az idei esztendő fordulatot hozott — bár még csak a kezdetnél tartunk — a beruházási feszültségek" enyhülésében az év elején életbeléptetett szigorúbb szabályozók folytatásaként. Nagy figyelmet kell fordítani a magas értéket képviselő befejezetlen beruházásokra. Az idén 39 beruházásnak kellene befejeződnie. Vannak már jó példák — ezekről a Magyar Nemzet sorozatosan beszámolt —, a kooperáció javításával egyes intézmények határidőre, sőt határidő előtt helyezték üzembe az objektumokat. Tudunk azonban olyan esetekről is, amikor a beruházásokért felelősek csoportja, a vezérigazgató, a helyetteseik, a főosztályvezetők tétlenkednek, várakoznak. Azt várják: hátha felül, valaki dönt, intézkedik, helyettük majd megoldja a nehézségeket. Kár várakozniuk: helyben, nekik kell dönteni, irányítani, ellenőrizni idejében. Következetesebben kell dolgozni, rugalmasan intézkedni, ahogyan a rendelkezések előírják, ahogyan más vállalatok vezetői cselekednek. Most érkeztünk el a tervgazdálkodás, a népgazdasági tervezés 25 esztendős fordulójához és ezt a jubileumot intézményeinkben megünneplik. Az előrelátó tervezés a népgazdaság fejlesztésének menetrendje, amelyet rendre megvalósítani kötelesség. A kormány múlt heti ülésén a jövő esztendei népgazdasági terv irányelveiről is tanácskoztak és a pénzügyminiszter előterjesztése alapján megvitatták és elfogadták az 1973. évi költségvetés összeállításának irányelveit. A vitában elhangzott a feladat: a költségvetés helyzetének javítását ésszerűen takarékos előirányzatok kialakításával segítsék a minisztériumok, az országos hatáskörű szervezetek, a tanácsok. Jó lenne, ha az ésszerű takarékosságról a közületi, vállalati szférában több szó esnék és rögtön hozzáteszszük: több lenne a foganatja a takarékossági kijelentéseknek. Tudomásul kell venni: a költségvetés nem kiapadhatatlan pénzforrás, csak annyit tudnak juttatni, amennyi befolyik nyereségadó és más címeken. Már megtették az előkészületeket a minisztériumok és a vállalatok is az 1973. évi tervek, elképzelések kimunkálására. Ezek szerves részei lesznek annak a népigazdasági tervnek, amelyet az elkövetkező hónapokban a felső fórumok megvitatnak és elfogadnak. A Könynyűipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok igazgatóinak legutóbbi tanácskozásán feladatul adták: értékeljék a tervidőszak két esztendejét abból a szempontból, hogyan realizálódtak a terv fő céljai. A jövő évi tervek összeállítása sokrétű közgazdasági, termelési, kereskedelmi elemző munkát igényel a vezetőktől, nagyobb előrelátást, a nagyobb hatékonyság érvényre juttatását. A 35 000 dolgozót foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművek kollégiuma már foglalkozott ezekkel a teendőkkel, sőt a legutóbbi tanácskozásán az V. és a VI. ötéves terv kialakítását vitatták meg, különös tekintettel a gazdaságos termékstruktúrára. Megfontoltabban, takarékosságra még nagyobb mértékben törekedve, a hazai és a külföldi piac lehetőségeire támaszkodva kell a jövő évi vállalati programokat kialakítani a jövőt megalapozni. Víg István Mapr Noniol A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Gromiko előterjesztése az ENSZ-ben Mondjanak le az erőszakról, tiltsák be az atomfegyvert Norvégia választói „nem”-et mondtak a Közös Piacnak A külpolitikai helyzet ÁTFOGÓ JELLEGŰ SZOVJET JAVASLATOT terjesztett elő kedden az ENSZ-közgyűlés általános vitájában Gromiko külügyminiszter. A nemzetközi élet szintó valamennyi kérdésére kiterjedő beszéd középpontjában az a javaslat állt, hogy az államok mondjanak le az erőszak alkalmazásáról egymásközti kapcsolataikban, és ezzel egyidejűen, tiltsák be az atomfegyverek használatát. Gromiko a nagyhatalmaik külügyminiszterei közül másodikként, Rogers hétfői felszólalását követően, ismertette országának álláspontját. Ugyancsak kedden, magyar idő szerint a késő esti órákban hangzott el Schumann francia külügyminiszter felszólalása. Az üléstermen kívüli eszmecsere szempontjából hétfő igen mozgalmas nap volt. Gromiko a szovjet ENSZ-misszión fogadta Rogerst, majd Douglas Home angol külügyminisztert. A háromórás szovjet—amerikai „munkavacsorán” — McCloskey szóvivő közlése szerint — a két államférfi egyebek között áttekintette a közel-keleti helyzetet, az európai kölcsönös haderőcsökkentésről és a SALT-ról folytatandó tárgyalások témáját. A Közel-Kelet vonatkozásában csak az álláspontokat fejtették ki, de nem értek el semmilyen érdemleges haladást. Kairóból az ENSZ székhelyére utazott El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter, hogy átvegye országa küldöttségének vezetését. A hírügynökségek utalnak arra, hogy El-Zajjat a közelmúltban nyugat-európai körutat tett, s Kairó ennek alapján továbbra is számít ezen országok bizonyos mértékű támogatására a közel-keleti ENSZ-vita keretében. Az egyiptomi sajtó kedden elutasítóan kommentálta Rogers amerikai külügyminiszternek az általános vitában előterjesztett közel-keleti javaslatait. Rogers felszólalásában kompromisszumos a közvetett tárgyalásoknak a közvetlen megbeszélések felé hajló — formáját ajánlotta a válság időleges rendezésére, amelynek legfontosabb célja a Szuezi-csatorna megnyitása lenne. A MENA hírügynökség megállapította, hogy az amerikai külügyminiszter csupán olyat javasolt, amit az arab országok már egyszer elutasítottak. A közel-keleti térség eseményei között kell említeni, hogy állítólag Kairóba készül Kadhafi líbiai elnök, hogy Szadattal tárgyaljon. Az utazás híre meglepetésként érte a megfigyelőket, hiszen alig egy hete találkozott a két vezető. Az AP hírügynökség találgatása szerint az újabb Kadhafi—Szadat megbeszélés hátterében az ugandai fejlemények állhatnak, különös tekintettel arra, hogy az Amin elnöknek küldött líbiai repülőgépeket és csapatokat Szudán feltartóztatta. Kairó azóta erősen bírálja Nimeri szudáni elnököt. A keddi Al Ahram szerint visszatér állomáshelyére a Szovjetunió kairói, illetve Egyiptom moszkvai nagykövete még e héten. A Reuter e hírrel összefüggésben megjegyzi, hogy Heikal, az Al Ahram főszerkesztője legutóbb a szovjet—egyiptomi barátság „őszinte alapon” történő megőrzése mellett szállt síkra. Pekingben folytatódtak Csou En-laj kínai és Tanaka japán kormányfő tárgyalásai. Japán politikai és sajtókörökben — jelenti az MTI — immár bizonyosra veszik a csúcstalálkozó sikerét. E megállapítást arra alapozzák, hogy állítólag már az első tárgyaláson elvi egyetértés született a kapcsolatok rendezéséről, a diplomáciai viszony felvételéről. A tokiói lapok továbbra is úgy vélik, hogy a két ország kapcsolatainak helyreállítása hozzájárul Ázsia „új békerendjének” kialakításához, s amint a Mainicsi Sinbun írta, ez előnyösebb pozíciót biztosít Japánnak a „több pólusú” világban. Miközben a Közös Piac miniszteri tanácsa Brüsszelben ülésezett, Norvégia lakossága népszavazáson döntött az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásról. A meglepő, mégha teljesen váratlannak nem is nevezhető végeredmény: a lakosság többsége elutasította a csatlakozást. Bratteli miniszterelnök első nyilatkozatában bejelentette, hogy a kormány tartja szavát és ennek megfelelően lemond. Norvégia brüsszeli nagykövete pedig hivatalosan közölte, hogy országa kilép a Közös Piac konzultatív szerveiből. Bár még a parlamentnek kell kimondania a végleges döntést, megtörténhet, hogy a jövő év január elsejével a ,,hatokból” mégsem lesz „tízek” tömörülése. A norvégiai népszavazás eredménye után fokozott érdeklődés irányul Dániára, ahol a lakosság október 2-án, tehát jövő hétfőn dönt a csatlakozásról. Gromiko beszéde az általános Titán Az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájának második napján felszólalt Gromiko külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az ülésszak elé terjesztette az erőszak alkalmazásáról való lemondást a nemzetközi viszonyokban és a nukleáris fegyverek egyszer és mindenkorra történő betiltását. A TASZSZ jelentése szerint Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ közgyűlése 27. ülésszakának plenáris ülésén kedden elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is hozzájárul majd a békeharchoz és ahhoz, hogy az ENSZ a béke még hatékonyabb eszközévé váljék. Az utóbbi időben — mondotta Gromiko — általánosan elismerik és nemzetközi jogilag megerősítik az Európában kialakult területi realitásokat. A szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések hatálybalépése alatt masztja az európai határok, közöttük az NDK és az NSZK közötti határ és Lengyelország nyugati határa megváltoztathatatlanságát. A Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodás megkötése felszámolja az államok közötti régi súrlódási forrást Európa közepén. A békés egymás mellett élés egészében véve a hidegháború helyett elismerést nyert az az igazság, hogy az atomkorszakban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatoknak. A sokoldalú és egyenjogú együttműködésnek a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatokban létrejött magas színvonala különösen szemléletesen kifejezi az új tendenciákat. A májusban Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalások eredményeképpen megkezdődött a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok átalakításának folyamata. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Államokkal, a másik társadalmi rendszer nagyhatalmával fennálló kapcsolatainak. A maga részéről minden tőle telhetőt meg fog tenni ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése érdekében. Úgy véli, hogy ez megfelel a szovjet és az amerikai nép érdekeinek, a nemzetközi béke megőrzése és megszilárdítása érdekeinek. Az európai biztonsági értekezlet előkészítésének a gyakorlati szakaszba kell lépnie. Ami Ázsiát illeti — mondotta a továbbiakban Gromikov itt is kezd Utat törni magának az összes ázsiai államok érdekeinek egyforma mértékben megfelelő biztonság szavatolásának gondolata. A Szovjetunió az ázsiai biztonság kérdését a legfontosabb feladatok közé sorolja. Küszöbön állnak a tárgyalások a békeszerződés megkötéséről a Szovjetunió és Japán között. A szerződésnek megfelelő szerepet kell betöltenie a második világháború ázsiai lezárásában, a béke és az együttműködés tartós alapjainak biztosításában ezen a földrészen is. Joli az a«Pe»Mor visszaverésére Gromiko hangsúlyozta annak szükségességét, hogy zárják ki az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokból. Az atomfegyver megjelenése és felhalmozása az államok fegyvertárában radikálisan megváltoztatta a feltételezéseket azokról a következményekről, amelyekkel a katonai konfliktusok járhatnak a népek számára. Az atomkatasztrófa elkerülése érdekében nemzetközi törvény szintjére kell emelni az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatokban és ezzel egyidejűleg be kell tiltani az atomfegyver alkalmazását. Az államok kötelezettségvállalása, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról — beleértve az atomfegyvert — természetesen semmilyen mértékben sem érintheti jogukat az egyéni és a kollektív önvédelemre. Senki ,sem teheti kétségessé az agresszió áldozatául esett államok és népek elidegeníthetetlen jogát arra, hogy minden eszköz bevetésével visszautasítsák az agressziót, amíg az agresszor folytatva az erőszakot, támadást intéz szabadságuk és szuverenitásuk ellen, amíg arra törekszik, hogy megtartsa az erőszakkal megszerzett területeket. Elegendő Indokínára és a Közel-Keletre hivatkozni. Vajon ki tudná vitatni, hogy Indokína népei, valamint az arab államok ellen durva erőszakot alkalmaztak és alkalmaznak továbbra is, és nekik joguk van minden szükséges eszközt felhasználni az agresszor visszaverésére. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államközi kapcsolatokban semmiben sem korlátozza a gyarmati országok népeinek jogát a szabadságukért és függetlenségükért vívott harcra. Andrej Gromiko bejelentette, hogy a szovjet küldöttség a Szovjetunió nevében a közgyűlés elé határozattervezetet terjeszt, amelynek értelmében az ENSZ tagállamai ünnepélyesen kijelentenék, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az azzal való fenyegetésről a nemzetközi kapcsolatokban és egyszer és mindenkorra betiltják az atomfegyver alkalmazását. A szovjet küldöttség javasolja a Biztonsági Tanácsnak, hogy minél hamarabb hozzon megfelelő határozatot. A palesztin nép igazságos harca Ismeretes a Szovjetunió álláspontja a vietnami nép ellen folyó háború kérdésében. Felháborodást kelt és elítélést vált ki az, hogy folytatódik és szélesedik az amerikai intervenció Vietnamban és Indokína más országaiban. Csak csodálkozni lehet azon, hogy mindeddig nem vonták le az egyedül helyes következtetést: a vietnami népet nem lehet legyőzni. Ez a nép hősiesen harcol az agreszszió ellen. A kiutat meg lehet találni, azonban csak a komoly tárgyalások útján, amelyeknek konstruktív alapját a DIFK szeptember 11-i és a VDK kormányának szeptember 14-i nyilatkozatában foglalt ismert javaslatok szolgáltatják. Megoldást kell találni a közel-keleti problémára — folytatta Gromiko. — A legutóbbi események, amelyek Izraelnek az arab országok, közöttük Libanon ellen elkövetett bűnös agressziós cselekményeivel kapcsolatosak, szemléltetik, hogy milyen súlyos a veszély, és hogy milyen messzire mennek el az izraeli vezetők gátlástalan politikájukban. Az agresszorokat terhelő felelősségben osztoznak mindazok, akik gyámolítják az agresszorokat, akiknek támogatása lehetővé teszi, hogy Izrael kihívást intézzen az agresszió következményeinek felszámolására és a közel-keleti béke helyreállítására vonatkozó ENSZ-határozatok ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének , megvan az ahhoz szükséges joga és lehetősége, hogy megzabolázza az agresszorokat. A Szovjetunió számara az