Magyar Nemzet, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

­ Előrelátó tervezés, következetes végrehajtás Hogyan ítélhetjük meg népgazdaságunk idei fejlő­dését? A Minisztertanács múlt heti átfogó értékelése választ adott erre a kérdésre. Az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt a tervgazdálkodás első nyolc hónapjának főbb jellemzőiről és az adatokból a kormány megállapította: a terv fő céljai teljesülnek, az ágazatok zömének termelése, a társadalmi össztermék megfelelő ütemben növeke­dett. Népgazdaságunk tehát a tervben kitűzött irányban fejlődik. Sokszor elhangzik: bonyo­lultabbá vált a gazdasági­ élet, a gyárak, vállalatok, intézmények elé tornyosuló feladatok megoldása is nehe­zebb, mégis az összkép az ország állapotáról kedvező­nek ítélhető. A szocializmus teljes felépítésére eddig tett intézkedések, erőfeszítések jól kamatoznak. Az iparban, a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, a külkereskede­lemben, hogy csupán néhány ágazat eredményeit említ­sük, továbbá az életszínvo­nal-politikában jó iramú a fejlődés. A tervhiv­atali beszámoló­ban szerepel két elmaradás, amely már hosszabb idő óta okoz gondot. Az egyik: az üzem- és munkaszervezés nem kielégítő színvonala, a másik: a városi tömegköz­lekedés zsúfoltsága. Az üzem- és munkaszervezés gátolja a hatékonyság szé­lesebb kibontakozását, a tö­megközlekedés mostani szín­vonala pedig sok bosszúsá­got, idegeskedést von maga után az utazóközönség köré­ben. Nyomatékosan szeret­nénk hangsúlyozni: a több autóbusz beszerzése önma­gában nem oldja meg a ne­hézségeket, ha nem párosul a forgalomszervezés és for­­galomellenőrzés színvonalá­nak javításával a közle­kedési vállalatoknál. Szem­léletbeli változásra van szük­ség és minél előbb, annál jobb. Ezek a komplex fel­adatok nem is igényelnek beruházásokat, tehát hamar kamatozhatnak az autóbu­szon, villamoson utazók szá­mára. Az ellenőrzéseket nem csupán a járműveken a je­gyek tekintetében kell folya­matosan végezni, hanem a megállókban, a nagyobb csomópontokon, a végállo­másokon, de nem az indító­fülkékben, hanem a tett he­lyén : a járdaszigeteken, ahol az utasok várakoznak, bosz­­szankodnak, bírálják a válla­latvezetést és mindazokat, akik eddig keveset tettek a zsúfoltság enyhítésére. Az idei esztendő fordula­tot hozott — bár még csak a kezdetnél tartunk — a be­ruházási f­eszül­tségek"­ enyhü­lésében az év elején életbe­léptetett szigorúbb szabá­lyozók folytatásaként. Nagy figyelmet kell fordítani a magas értéket képviselő be­fejezetlen beruházásokra. Az idén 39 beruházásnak kelle­ne befejeződnie. Vannak már jó példák — ezekről a Magyar Nemzet sorozatosan beszámolt —, a kooperáció javításával egyes intézmé­nyek határidőre, sőt határ­idő előtt helyezték üzembe az objektumokat. Tudunk azonban olyan esetekről is, amikor a beruházásokért fe­lelősek csoportja, a vezér­­igazgató, a helyetteseik, a fő­osztályvezetők tétlenkednek, várakoznak. Azt várják: hátha felül, valaki dönt, in­tézkedik, helyettük majd megoldja a nehézségeket. Kár várakozniuk: helyben, nekik kell dönteni, irányíta­ni, ellenőrizni idejében. Kö­vetkezetesebben kell dolgoz­ni, rugalmasan intézkedni, ahogyan a rendelkezések előírják, ahogyan más válla­latok vezetői cselekednek. Most érkeztünk el a terv­­gazdálkodás, a népgazdasági tervezés 25 esztendős fordu­lójához és ezt a jubileumot intézményeinkben megün­­neplik. Az előrelátó tervezés a népgazdaság fejlesztésének menetrendje, amelyet rendre megvalósítani kötelesség. A kormány múlt heti ülésén a jövő esztendei népgazda­sági terv irányelveiről is ta­nácskoztak és a pénzügymi­niszter előterjesztése alap­ján megvitatták és elfogad­ták az 1973. évi költségvetés összeállításának irányelveit. A vitában elhangzott a fel­adat: a költségvetés helyze­tének javítását ésszerűen takarékos előirányzatok ki­alakításával segítsék a mi­nisztériumok, az országos hatáskörű szervezetek, a ta­nácsok. Jó lenne, ha az ésszerű ta­karékosságról a közületi, vállalati szférában több szó esnék és rögtön hozzátesz­­szük: több lenne a foganatja a takarékossági kijelentések­nek. Tudomásul kell venni: a költségvetés nem kiapad­hatatlan pénzforrás, csak annyit tudnak juttatni, amennyi befolyik nyereség­adó és más címeken. Már megtették az előké­születeket a minisztériumok és a vállalatok is az 1973. évi tervek, elképzelések kimun­kálására. Ezek szerves ré­szei lesznek annak a népi­­gazdasági tervnek, amelyet az elkövetkező hónapokban a felső fórumok megvitat­nak és elfogadnak. A Köny­­nyűipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok igazgatói­nak legutóbbi tanácskozásán feladatul adták: értékeljék a tervidőszak két esztendejét abból a szempontból, hogyan realizálódtak a terv fő céljai. A jövő évi tervek össze­állítása sokrétű közgazdasá­gi, termelési, kereskedelmi elemző munkát igényel a ve­zetőktől, nagyobb előrelá­tást, a nagyobb hatékony­ság érvényre juttatását. A 35 000 dolgozót foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművek kollégiuma már foglalkozott ezekkel a teendőkkel, sőt a legutóbbi tanácskozásán az V. és a VI. ötéves terv ki­alakítását vitatták meg, kü­lönös tekintettel a gazdasá­gos termékstruktúrára. Megfontoltabban, takaré­kosságra még nagyobb mér­tékben törekedve, a hazai és a külföldi piac lehetőségeire támaszkodva kell a jövő évi vállalati programokat kiala­kítani a jövőt megalapozni. Víg István Mapr Noni­ol A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Gromiko előterjesztése az ENSZ-ben Mondjanak le az erőszakról, tiltsák be az atomfegyvert Norvégia választói „nem”-et mondtak a Közös Piacnak A külpolitikai helyzet ÁTFOGÓ JELLEGŰ SZOVJET JAVASLATOT terjesztett elő kedden az ENSZ-közgyűlés általános vitájában Gromiko kül­ügyminiszter. A nemzetközi élet szintó valamennyi kérdésére kiterjedő beszéd középpontjában az a javaslat állt, hogy az államok mondjanak le az erőszak alkalmazásáról egymás­közti kapcsolataikban, és ezz­el egyidejűen, tiltsák be az atom­fegyverek használatát. Gromiko a nagyhatalmaik külügymi­niszterei közül másodikként, Rogers hétfői felszólalását köve­tően, ismertette országának álláspontját. Ugyancsak kedden, magyar idő szerint a késő esti órákban hangzott el Schumann francia külügyminiszter felszólalása. Az üléstermen kívüli eszmecsere szempontjából hétfő igen mozgalmas nap volt. Gromiko a szovjet ENSZ-misszión fogadta Rogerst, majd Douglas­ Home angol külügyminisztert. A há­romórás szovjet—amerikai „munkavacsorán­” — McCloskey szóvivő közlése szerint — a két államférfi egyebek között átte­kintette a közel-keleti helyzetet, az európai kölcsönös haderő­csökkentésről és a SALT-ról folytatandó tárgyalások témáját. A Közel-Kelet vonatkozásában csak az álláspontokat fejtették ki, de nem értek el semmilyen érdemleges haladást. Kairóból az ENSZ székhelyére utazott El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter, hogy átvegye országa küldöttségének vezeté­sét. A hírügynökségek utalnak arra, hogy El-Zajjat a közel­múltban­ nyugat-európai körutat tett, s Kairó ennek alapján továbbra is számít ezen országok bizonyos mértékű támogatá­sára a közel-keleti ENSZ-vita keretében. Az egyiptomi sajtó kedden elutasítóan kommentálta Rogers amerikai külügymi­niszternek az általános vitában előterjesztett közel-keleti javaslatait. Rogers felszólalásában kompromisszumos­­ a köz­vetett tárgyalásoknak a közvetlen megbeszélések felé hajló — formáját ajánlotta a válság időleges rendezésére, amelynek legfontosabb célja a Szuezi-csatorna megnyitása lenne. A MEN­A hírügynökség megállapította, hogy az amerikai kül­ügyminiszter csupán olyat javasolt, amit az arab országok már egyszer elutasítottak. A közel-keleti térség eseményei között kell említeni, hogy állítólag Kairóba készül Kadhafi líbiai elnök, hogy Szadattal tárgyaljon. Az utazás híre meglepetésként érte a megfigyelő­ket, hiszen alig egy hete találkozott a két vezető. Az AP hír­­ügynökség találgatása szerint az újabb Kadhafi—Szadat meg­beszélés hátterében az ugandai fejlemények állhatnak, különös tekintettel arra, hogy az Amin elnöknek küldött líbiai repülő­gépeket és csapatokat Szudán feltartóztatta. Kairó azóta erősen bírálja Nimeri szudáni elnököt. A keddi Al Ahram szerint visszatér állomáshelyére a Szovjetunió kairói, illetve Egyiptom moszkvai nagykövete még e héten. A Reuter e hírrel összefüg­gésben megjegyzi, hogy Heikal, az Al Ahram főszerkesztője legutóbb a szovjet—egyiptomi barátság „őszinte alapon” tör­ténő megőrzése mellett szállt síkra. Pekingben folytatódtak Csou En-laj kínai és Tanaka japán kormányfő tárgyalásai. Japán politikai és sajtókörökben — jelenti az MTI — immár bizonyosra veszik a csúcstalálkozó sikerét. E megállapítást arra alapozzák, hogy állítólag már az első tárgyaláson elvi egyetértés született a kapcsolatok rende­zéséről, a diplomáciai viszony felvételéről. A tokiói lapok továbbra is úgy vélik, hogy a két ország kapcsolatainak hely­reállítása hozzájárul Ázsia „új békerendjének” kialakításához, s amint a Mainicsi Sinbun írta, ez előnyösebb pozíciót biztosít Japánn­ak a „több pólusú” világban. Miközben a Közös Piac miniszteri tanácsa Brüsszelben ülé­sezett, Norvégia lakossága népszavazáson döntött az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozásról. A meglepő, még­ha teljesen váratlannak nem is nevezhető végeredmény: a la­kosság többsége elutasította a csatlakozást. Bratteli miniszter­­elnök első nyilatkozatában bejelentette, hogy a kormány tartja szavát és ennek megfelelően lemond. Norvégia brüsszeli nagy­követe pedig hivatalosan közölte, hogy országa kilép a Közös Piac konzultatív szerveiből. Bár még a parlamentnek kell ki­mondania a végleges döntést, megtörténhet, hogy a jövő év január elsejével a ,,hatokból” mégsem lesz „tízek” tömörülése. A norvégiai népszavazás eredménye után fokozott érdeklődés irányul Dániára, ahol a lakosság október 2-án, tehát jövő hétfőn dönt a csatlakozásról. Gromiko beszéde az általános Titán Az ENSZ-közgyűlés általá­nos politikai vitájának má­sodik napján felszólalt Gro­miko külügyminiszter. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió az ülésszak elé terjesztette az erőszak alkalmazásáról való lemondást a nemzet­közi viszonyokban és a nuk­leáris fegyverek egyszer és mindenkorra történő betiltá­sát. A TASZSZ jelentése szerint Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ közgyű­lése 27. ülésszakának plenáris ülésén kedden elhangzott be­szédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is hozzájárul majd a békeharchoz és ahhoz, hogy az ENSZ a bé­ke még hatékonyabb eszközévé váljék. Az utóbbi időben — mon­dotta Gromiko — általánosan elismerik és nemzetközi jogi­lag megerősítik az Európában kialakult területi realitásokat. A szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerző­dések hatálybalépése alatt­ masztja az európai határok, kö­zöttük az NDK és az NSZK kö­zötti határ és Lengyelország nyugati határa megváltoztat­­hatatlanságát. A Nyugat-Ber­­linre vonatkozó megállapodás megkötése felszámolja az álla­mok közötti régi súrlódási for­rást Európa közepén. A békés egymás mellett él­és egészében véve a hideghá­ború helyett elismerést nyert az az igazság, hogy az atom­korszakban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kap­csolatoknak. A sokoldalú és egyenjogú együttműködésnek a Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatokban létre­jött magas színvonala különö­sen szemléletesen kifejezi az új tendenciákat. A májusban Moszkvában megtartott legfel­sőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalások eredményeképpen megkezdődött a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok átalakításának fo­lyamata. A Szovjetunió nagy jelentő­séget tulajdonít az Egyesült Államokkal, a másik társadal­mi rendszer nagyhatalmával fennálló kapcsolatainak. A ma­ga részéről minden tőle telhe­tőt meg fog tenni ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése érdekében. Úgy véli, hogy ez megfelel a szovjet és az ame­rikai nép érdekeinek, a nem­zetközi béke megőrzése és megszilárdítása érdekeinek. Az európai biztonsági érte­kezlet előkészítésének a gya­korlati szakaszba kell lépnie. Ami Ázsiát illeti — mondotta a továbbiakban Gromiko­v itt is kezd Utat törni magának az összes ázsiai államok érdekei­nek egyforma mértékben meg­felelő biztonság szavatolásának gondolata. A Szovjetunió az ázsiai biztonság kérdését a leg­fontosabb feladatok közé so­rolja. Küszöbön állnak a tárgyalá­sok a békeszerződés megköté­séről a Szovjetunió és Japán között. A szerződésnek megfe­lelő szerepet kell betöltenie a második világháború ázsiai le­zárásában, a béke és az együtt­működés tartós alapjainak biz­tosításában ezen a földrészen is. Joli az a«Pe»Mor visszaverésére Gromiko hangsúlyozta annak szükségességét, hogy zárják ki az erőszak alkalmazását az ál­lamközi kapcsolatokból. Az atomfegyver megjelenése és felhalmozása az államok fegy­vertárában radikálisan meg­változtatta a feltételezéseket azokról a következményekről, amelyekkel a katonai konflik­tusok járhatnak a népek szá­mára. Az atomkatasztrófa el­kerülése érdekében nemzetközi törvény szintjére kell emelni az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatokban és ezzel egyidejűleg be kell tiltani az atomfegyver alkalmazását. Az államok kötelezettségvál­lalása, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról — be­leértve az atomfegyvert — ter­mészetesen semmilyen mérték­ben sem érintheti jogukat az egyéni és a kollektív önvéde­lemre. Senki ,sem teheti kétségessé az agresszió áldozatául esett ál­lamok és népek elidegeníthe­tetlen jogát arra, hogy minden eszköz bevetésével visszauta­sítsák az agressziót, amíg az agresszor folytatva az erősza­kot, támadást intéz szabadsá­guk és szuverenitásuk ellen, amíg arra törekszik, hogy meg­tartsa az erőszakkal megszer­zett területeket. Elegendő Indo­­kínára és a Közel-Keletre hi­vatkozni. Vajon ki tudná vi­tatni, hogy Indokína népei, va­lamint az arab államok ellen durva erőszakot alkalmaztak és alkalmaznak továbbra is, és nekik joguk van minden szük­séges eszközt felhasználni az agresszor visszaverésére. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államközi kapcso­latokban semmiben sem kor­látozza a gyarmati országok népeinek jogát a szabadságu­kért és függetlenségükért ví­vott harcra. Andrej Gromiko bejelentet­te, hogy a szovjet küldöttség a Szovjetunió nevében a közgyű­lés elé határozattervezetet ter­jeszt, amelynek értelmében az ENSZ tagállamai ünnepélyesen kijelentenék, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, vagy az azzal való fenyegetés­ről a nemzetközi kapcsolatok­ban és egyszer és mindenkor­ra betiltják az atomfegyver al­kalmazását. A szovjet küldött­ség javasolja a Biztonsági Ta­nácsnak, hogy minél hamarabb hozzon megfelelő határozatot. A palesztin nép igazságos harca Ismeretes a Szovjetunió ál­láspontja a vietnami nép ellen folyó háború kérdésében. Fel­háborodást kelt és elítélést vált ki az, hogy folytatódik és szé­lesedik az amerikai intervenció Vietnamban és Indokína más országaiban. Csak csodálkozni lehet azon, hogy mindeddig nem vonták le az egyedül he­lyes következtetést: a vietnami népet nem lehet legyőzni. Ez a nép hősiesen harcol az a­gr­esz­­szió ellen. A kiutat meg lehet találni, azonban csak a komoly tárgyalások útján, amelyeknek konstruktív alapját a DIFK szeptember 11-i és a VDK kor­mányának szeptember 14-i nyi­latkozatában foglalt ismert ja­vaslatok szolgáltatják. Megoldást kell találni a kö­zel-keleti problémára — foly­tatta Gromiko. — A legutóbbi események, amelyek Izraelnek az arab országok, közöttük Li­banon ellen elkövetett bűnös agressziós cselekményeivel kapcsolatosak, szemléltetik, hogy milyen súlyos a veszély, és hogy milyen messzire men­nek el az izraeli vezetők gát­lástalan politikájukban. Az agresszorokat terhelő fe­lelősségben osztoznak mind­azok, akik gyámolítják az ag­resszorokat, akiknek támogatá­sa lehetővé teszi, hogy Izrael kihívást intézzen az agresszió következményeinek felszámo­lására és a közel-keleti béke helyreállítására vonatkozó ENSZ-határozatok ellen. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének , m­egvan az ahhoz szük­séges joga és lehetősége, hogy megzabolázza az agresszoro­kat. A Szovjetunió számara az

Next