Magyar Nemzet, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

­ Magyar Nemzet • A HAZAFI­A­S NÉPFRONT L­APJA • Fővárosok példamutatása „A mezőktől és az erdők­től nem tanultam semmit, de a város lakóitól igen” — Szókratész mondása aligha fogadható el a teljes és az általános igazság érvényével, de mindenképpen találó az európai polgármesterek há­romnapos budapesti találko­zójára. Olyannyira értékes és hasznos gondolat és ta­pasztalatcsere volt ez, hogy Bécs polgármestere tüstént felajánlotta az osztrák fővá­rost a legközelebbi ilyen ta­lálkozó házigazdájául. Itt vált érezhetővé először, hogy a fővárosokat valami különleges közös kötelék, sajátos rokoni kapcsolat fűzi össze. Az ország első váro­sának lenni súlyos felelős­séget jelent az országgal szemben, mert az ország jel­legzetes arculata fővárosá­nak tapasztalatai és dönté­sei után formálódik. Az év­ezredek vagy századok fo­lyamán a fővárosok az esz­mék és anyagi javak közve­títői voltak, a népek vezetői­vé váltak, széles kisugárzású civilizációs és kulturális sarkpontokká fejlődtek. Min­den nagyszabású társadalmi­politikai mozgalom a fővá­rosokból indult el, gondol­junk csak 1789 és a Kom­­mün Párizsára, 1917 Petrog­­radjára, 1918—19 Budapest­jére. Európa bölcsője a váro­sokban, majd a városálla­mokban ringott. Ez a gon­dolat is a tanácskozáson fo­galmazódott meg. A hangu­latos, történelmi levegőjű keretet fenn a Várban a ré­gi Országház copf stílusú épülete biztosította. A tanácskozáson Európa fővárosainak állapotáról, a gondokról, a tervekről, a megoldási elképzelésekről volt szó, s ahogy egymás után hallgattam Athéntől Varsóig a 28 főváros vezetői­nek felszólalásait, valóban arra kellett gondolnom, hogy a mi közös nagyobb hazán­kat, Európát talán elsősor­ban a városok és ezen belül is a fővárosok jellemzik. Sőt a város, mint fogalom, mint­ha sajátosan a klasszikus Európa találmánya lenne. A görög városok agorája, ahol a közélet eseményei leját­szódtak, voltak a mintaképei a római városok fórumainak majd pedig a középkori vá­rosok piactereinek, amelye­ket a városháza és a székes­­egyház fogott egységes ke­retbe. A városokból fejlőd­tek ki a városállamok és a városállamokból az államok. A közös európai örökséget mi sem bizonyította jobban, minthogy közösek napjaink legfőbb gondjai is. Jóllehet az egyes főváro­sok polgármesterei, az elő­zetes felkérésnek megfele­lően igyekeztek felszólalá­saikban különféle kérdések­ről beszélni, végül mégis mindenki a legfőbb nehézsé­gekhez jutott e. Érthető és természetes ilyenformán, hogy a tanácskozás közép­pontjába az urbanizációs ár­talmak, a környezetszennye­zés, a közlekedés, a műemlé­kek és a történelmi város­mag megőrzése, a lakóhe­lyek és munkahelyek viszo­nya, a zöldövezetek védelme került. Az európai fővárosok nagy része a ló és a szekér kor­szakában épült s fejlődött, amikor még a gázlámpák is csak a város központjának kiváltságát alkották. Hatal­mas feladat, hogy ezeket a városokat a gépkocsi és a sugárhajtású repülőgép kor­szakára, és az olyan fér­fiak és nők szükségleteire állítsuk át, akiknek munka­ideje egyre rövidebb, szabad ideje pedig egyre több lesz. És ami a helyzetet még sú­lyosabbá teszi, a következő: a városi lakosság növekedé­se sokkal dinamikusabb, mint a világ egész népessé­gének növekedése. S ezen belül is a nagyvárosok nő­nek leggyorsabban. Az urbanizációs ártalmak­kal szemben folytatott küz­delemről, a levegő, a vizek és az utcák szennyeződésé­nek csökkentéséről sok okos és értékes gondolatot hallot­tunk, de az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy egyetlen polgármester sem adott meg­nyugtató választ városának helyzetéről. Meglepő volt el­ső hallásra, de később telje­sen logikussá vált, hogy a polgármesterek kivétel nél­kül személyautó-ellenes ál­láspontot képviseltek. Vala­mennyien nyomatékosan rá­mutattak, hogy az európai városok fojtogató közleke­dési válságán végső soron csak a személyautók forgal­mának korlátozásával lehet segíteni. Az irányzat minde­nütt a tömegközlekedési esz­közök gyors forgalmának biztosítása, a megbomlott városi egyensúly helyreállí­tása. Párizs képviselője ezt így fogalmazta meg: a vá­rosnak vissza kell hódítani önmagát. Amsterdam pe­dig: a forgalmat kell a vá­roshoz idomítani és nem for­dítva. Jó és hasznos tanácskozás volt az európai fővárosok polgármestereinek háromna­pos budapesti értekezlete. Mint magyarnak , külön örö­met okozott, hogy ezt az ösz­­szejövetelt mi kezdeményez­tük és a történelem folya­mán elsőként mi rendezhet­tük meg. A polgármesterek nem foglalkoztak politikai kérdésekkel, nem is ez volt az összejövetel célja. Mégis úgy tűnt, mintha a főváro­sok vezetőinek budapesti ta­nácskozása előjátéka lett vol­na az államok összeurópai konferenciájának. Egyaránt bizonyította az együttműkö­dés lehetőségét és óhaját, kontinentális méretekben igazolta, hogy a közös érde­kek egyre növekvő ereje szi­lárd alapot biztosít a tartós és szoros kapcsolatok to­vábbfejlesztéséhez. Az euró­pai fővárosok polgár­meste­rei az elfogadott nyilatko­zatban egyhangúlag állást foglaltak az alkotó együtt­működés eszméje mellett. Jelentősen hozzájárultak te­hát az általános európai lég­kör javításához. S ahogy elnéztem a pol­gármestereket, amint a bu­dai Vár Európa-ligetében el­ültették városuk jellegzetes fáját, az jutott eszembe: eb­ből a ligetből, ezekről a fák­ról a béke, biztonság és együttműködés új, friss haj­tásai sarjadnak majd ki. Pethő Tibor Kádár János beszéde a Tervhivatalban Újabb válsággóc a Közel-Keleten Fegyveres összetűzések a két Jemen határán A külpolitikai helyzet ÚJRA FELLÁNGOLTAK A HARCOK a két Jemen határ­­területén, de a fejleményekről eltérőek a jelentések. Nyugati hírforrások szerint a támadásokba már harci repülőgépek is beavatkoznak, az észak-jemeni szárazföldi zsoldos hadtestek pedig elfoglaltak négy dél-jemeni határfalut. A szembenálló felek, akik kölcsönösen egymást vádolják az incidensekért, az Arab Liga közvetítésére számítanak.. A kiújult harci cselekmé­nyek hátterét megvilágítva, a Szovjetszkaja Rosszija megálla­pítja: a kőolajban gazdag dél-arábiai területekért — amelyek az Iraq Petroleum Company államosítását követően különösen értékessé váltak — a nyugati kapitalista körök az arab reakció segítségével politikai, katonai nyomást kívánnak gyakorolni a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságra. A lap szerint arab megfigyelők a fenyegetést összefüggésbe hozzák azokkal a tár­gyalásokkal, amelyeket Laird amerikai hadügyminiszter Asz- Szaud, Szaúd-Arábia hadügy- és légügyi miniszterével a nyár közepén folytatott. Az Egyesült Államok szerepét taglalja a kairói Akhbar El-jom kommentárja is Nimeri Egyiptommal szemben barátságtalan magatartását elemezve. Egyes területi kérdések megvitatásáról, mint Tanaka japán miniszterelnök kilátásba helyezte, még az őszi hónapokban folytatják a szovjet—japán megbeszéléseket. Tanaka azon­ a sajtótájékoztatón jelentette ezt be, amelyen kínai látogatása befejezése után Tokióban számot adott a japán—kínai csúcs­­találkozóról. A Mainicsi Sinbun ezzel összefüggésben megjegy­zi, hogy Tokió és Peking együttműködése erősíti Japán tárgya­lási pozícióját, mind az Egyesült Államokkal, mind a Szovjet­unióval szemben. A Jomiuri­­Sinbun viszont azt hangsúlyozza, hogy a japán—kínai kapcsolatok rendezése csak akkor válhat részévé a nemzetközi feszültség csökkentésének, ha mindkét ország bebizonyítja, kapcsolatuk nem jelent provokatív kihí­vást sem az Egyesült Államokkal, ■sem szomszédaikkal — bele­értve a Szovjetuniót is — szemben. Tanaka bejelentéséhez, mi­szerint hamarosan megtörténik a diplomatacsere a két fővá­rosban, japán politikai körök hozzáfűzik, hogy mintegy fél év szükséges a japán—kínai béke- és barátsági szerződés előké­szítéséhez. Számítanak rá, hogy a Szenkaku-szigetek kérdése, miután ezt Peking várhatóan felveti, nem akadályozza majd a szerződésekről folytatott tárgyalások menetét. Bonnban Scheel külügyminiszter október eleji pekingi uta­zását megelőzően ugyancsak nagy érdeklődéssel kísérték a japán—kínai csúcstalálkozót. A Kölner Stadt-Anzeiger fel­tűnőnek tartja, hogy Schröder pekingi utazása óta a CDU—CSU figyelemre méltó rokonszenvet mutat Peking iránt, mivel a Kína-politikával remél­ ellenprogramot találni az úgynevezett keleti politikával szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung olyan megjegyzést tett, miszerint Brandt és Scheel azért akarná Schrödert elütni az elsőségtől, hogy a választásokon „kínai programjukkal” is előtérbe kerüljenek. Élénk diplomáciai mozgás kíséri az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszakát. Nixon a francia és a brit külügyminisztert fo­gadta, Gromiko szovjet külügyminiszter holland és spanyol kollégájával találkozott. Waldheim ENSZ-főtitkár pedig Stefan Trepczynski, a közgyűlés idei ülésszakának elnökének társasá­gában ebédet adott az ülésszakon részt vevő küldöttségek veze­tőinek tiszteletére. A Biztonsági Tanács üléstermében viszont az angol küldött megvétózta azt a javaslatot, amely a fajüldöző rhodesiai rezsim eltávolítását sürgette. A Pravda, visszatérve az erőszak alkalmazásáról való lemondás és az atomfegyverek­nek eltiltásáról szóló javaslatára, aláhúzza, a „forró pontok” felszámolása a békés kapcsolatok új rendszerét hozhatná létre. A két Jem­en egymást vádolja az ellentétek kiú­julása miatt Az Arab Liga közvetítésére számítanak Adenből jelenti az AFP. Az Arab-f félsziget délnyugati ré­szén kiéleződött két Jemen ha­tárviszályában már nemcsak szárazföldi csapatok, hanem harci repülőgépek is részt­­vesznek. Adenböl, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság fővá­rosából jelentették hírügynök­ségek, hogy pénteken délben az észak-jemeni hadsereg ál­tal támogatott zsoldosok elfog­laltak négy dél-jemeni határ­falut. A támadók nehéztüzér­séget és tankokat is bevetettek. A falvakban számos házat fel­gyújtottak, a lakosokat pedig elűzték. A dél-jemeni hadse­reg egységei e forrás szerint megőrizték nyugalmukat, hogy lehetővé tegyék az Arab Liga közvetítését Szelim Ali Rabia, a Jemeni NDK elnöke üzenetet intézett El-Iraanihoz, a Jemeni Arab Köztársaság elnökéhez, felkér­te őt, hogy vonja vissza csa­tl­patait a megszállt falvakból és szüntesse be a harci cselekmé­nyeket A jemeni határ­háborúnál nem egyszerűen a két Jemen „viszályáról” van szó, hanem sokkal inkább a mindkét or­szág szuverenitásának aláásá­­sára törekvő külföldi hatal­mak sugalmazásainak érvénye­süléséről —, tűnik ki abból a beszédből, amelyet Ali Nasz­­szer Hasszani, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke mondott szom­baton. A miniszterelnök Adenban beszámolt arról, hogy a de­mokratikus Jemen fegyveres erői folytatják harcukat „a Je­meni Arab Köztársaság erői által támogatott elemek” el­len. A miniszterelnök hozzá­fűzte: „A dél- és észak-jemeni nép elveti a polgárháborút és nem hajlandó alárendelni ma­gát a nemzeti szuverenitást megcsorbító külföldi nyomás­nak.” Szavait igazolja az a koráb­bi adeni jelentés, amely sze­ rint Szaúd-Arrábia támogatja a sanaai hatóságokat, s ezek közelebbről meg nem nevezett „zsoldosokat” küldenek át a két Jemen határán. Egy má­sik adeni jelentés szerint pe­dig a demokratikus Jemen megtámadására készülnek a szomszédos Maszkatban és Ománban állomásozó brit ala­kulatok. Az adeni külügymi­nisztérium egy meg nem neve­zett hivatalos személyiségére hivatkozó AP-jelentés szerint az idézett személyiség azt­­is közölte, hogy a brit alakulatok máris belekeveredtek a har­cokba, s tulajdonképpen a de­mokratikus Jemen haladó rendszerének megdöntésére szőtt összeesküvésről van szó. Hasszani, a Jemeni NDK miniszterelnöke beszédében egyúttal azt is közölte, hogy Rabia elnök a két ország kö­zötti viták megoldására közös bizottság megalakítását java­solta abban az üzenetben, amelyet Irianinak, a Jemeni Arab Köztársaság elnökének küldött Egyéb jelek is arra utalnak, hogy előtérbe került a nézeteltérések tárgyalásos rendezése Kairóban. Ahmed El Szajed Hamad, az Arab Liga főtitkárhelyettese külön-külön tanácskozott a Jemeni NDK és a Jemeni AK kairói nagykö­vetével A Mena értesülése szerint mindkét nagykövet azt kérte, hogy az Arab Liga küldje ki a helyemre azt a bizottságot, amelyet a liga leg­utóbbi külügyminiszteri ta­nácskozásán neveztek ki a két ország között több mint egy éve fennálló és egyre jobban éleződő nézeteltérések elsimí­tására. Az A 111 bar El-Jora­zerint Szudán amerikai befolyásra építi le egyiptomi és líbiai kapcsolatait Kairóból tezerített ki az MTT. Kairóban általános megütkö­zést keltettek a szudáni kor­mány legutóbbi intézkedései, amelyek nyomán felszántottak két Szudánban működő egyip­tomi kereskedelmi vállalatot, távozásra szólították fel a kai­rói egyetem khartúmi tagoza­tának rektorát és tanárait. Visszarendelték az Egyiptom­ban állomásozó szudáni csa­patok egy részét, az egyiptomi fővárosban tartózkodó szudá­ni hivatalos személyiségeket, s Khartúm további lépéseket he­lyezett kilátásba. Az első , kommentárok igye­keznek magyarázatot találni Nimeri elnök barátságtalan magatartására. Kaddusz az Akhbar El-Jom, főszerkesztője arra a végső következtetésre jut, hogy Szudán kifejezetten amerikai beavatkozás eredmé­nyeként­ építi fel egyiptomi téz líbiai kapcsolatait, bár Nimeri sohasem tagadta, hogy a múlt év nyarán Egyiptom és Líbia mentette meg őt a biztos bu­kástól. Kuddász a megromlott, szu­dáni—líbiai, illetve szudáni— egyiptomi viszony feltételezett okai között megemlíti, hogy Kadhafi állítólag jelentős szu­dáni beruházásokat ígért Ni­­merine­k abban az esetben, ha országa csatlakozik az arab államszövetséghez, s a vissza­utasítás miatt romlott meg a személyes viszony Nimeri és Kadhafi között További ok­ként jöhet számításba, hogy Egyiptom menedékjogot adott számos szudáni politikusnak, s az egyiptomi sajtó olykor túlságosan messzire ment Ni­­­meri bírálatában. /Viél A VD11 gépei íg­y visszavetették a Hanoit támadó amerikai légi kötelékeket Hanoiból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt több ame­rikai légi kötelék támadta a VDK fővárosát. Bombázták és rakétákkal lőtték a város keleti és déli kerületeit, valamint a fővároshoz tartozó járások la­kott helységeit A támadó re­pülőkkel a VDK légierejének Mig-típusú gépei felvették a harcot. B–52-es amerikai repülő­­erődök pénteken déltől szom­bat reggel 6 óráig a VDK sű­rűn lakott területeit hat beve­tésben, Dél-Vietnam felszaba­dított körzeteit pedig tizenegy hullámban bombázták. A saigoni amerikai hadveze­tés szóvivőjének tájékoztatása szerint a bombázások fő cél­pontja az elmúlt 18 órában Észak-Vietnamban Dong Hai kikötőváros környéke, Dél- Vietnamban pedig Hué, Quang Tri, Da Nang, valamint a Sai­gon fővárostól 150 kilométer­rel délnyugatra levő térség volt. A VNA hírügynökség jelen­tette, hogy az ország légvédel­me szombaton lelőtt két Phan­­tom típusú amerikai támadó repülőgépet. A VDK légteré­ben megsemmisült amerikai repülőgépek száma ezzel 3951- re emelkedett. Mint a hírügynökség jelen­tette, a szeptember­­17-én ás 29-én lelőtt négy amerikai re­pülőgép között volt egy F— 111-es típusú, elmozdítható szárnyfelületű vadászgép Ezt a korszerű harci repülőgépet az amerikai légierő 1968 óta most vetette be először az in­dokínai háborúban. A VDK külügyminisztériuma szombaton nyilatkozatban til­takozott amiatt, hogy amerikai repülőgépek pénteken Harun elővárosait és Dong Hait Quang Binh tartomány szék­helyét valamint több észak - vietnami tartomány lakott te­rületeit bombázták. A—52-es légierődök szőnyegbombázást hajtottak végre Quang Binh és Binh Linh térségeiben. A kül­ügyminisztérium szóvivője kö­vetelte, hogy az amerikai kor­mány szüntesse be a légitáma­dásokat és az ország szuvere­nitását sértő összes cselekmé­nyeket A kambodzsai hadijelentések szerint a khmer hazafiak és a Lon Nol-rezsim alakulatai kö­zött az elmúlt héten a leghe­vesebb fegyveres összecsapá­sok a Phnom Penh fővárost a déli országrésszel összekötő fő­útvonal mentén folytak. Laoszban Vang Pao tábor­nok és a CIA amerikai hírszer­ző központ által kiképzett ala­kulatai állítólag arra kés­zülők­

Next