Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

1--------------------------------------------- a Kedvező irányzatok a nemzetközi életben — Külpolitikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehe­tőségeinkhez mérten hozzájá­ruljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. — A világpolitikai esemé­nyek azt bizonyítják, hogy az emberiséget érintő egyetlert je­lentős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió, a szocialista országok állás­pontjának figyelembevétele nélkül. A nemzetközi helyzet­ben a még meglevő, súlyos, és megoldást váró kérdések elle­nére az utóbbi időben a javu­lás bizonyos jelei mutatkoznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azonban a szocialista világrendszer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializ­mus eszméjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a koráb­biaknál reálisabb külpolitikát valósítsanak meg és a tárgya­lóasztalhoz üljenek.­­ Közös szocialista béke­programunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjet­unió különösen nagy erőfeszí­téseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdemé­nyezések a fegyverkezési haj­sza beszüntetésére, a tömeg­­pusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonferencia összehívására, az együttműkö­dés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész emberiség közös ér­dekeit szolgálják. Fontos, vi­lágpolitikai eseménynek tekint­jük az ez év tavaszi moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálko­zót is. A találkozónak, a létre­jött megállapodásnak jelentősé­ge abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában el­ismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehet az, erő pozíciójából tárgyalni, ha­nem csak az egyenjogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. A Magyar Népköztár­saság a Szovjetunió mindezen közös érdekű kezdeményezését teljes meggyőződéssel, fenntar­tás nélkül támogatta és támo­gatja a jövőben is.­­ Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi élet­ben megerősödött egészséges folyamatok nyomán kedvező irányzatok törnek utat Európá­ban. Az elmúlt két-három év­ben létrejött nagy fontosságú megállapodásokat követően újabb jelentős események bizo­nyítják ezt. Az európai béke és biztonság kilátásai szempont­jából is fontosnak tartjuk és üdvözöljük a két német állam kapcsolatait szabályozó alap­­szerződés parafálását. Remélni szeretnénk, hogy ezzel lezárul a Német Demokratikus Köztár­sasággal szemben alkalmazott imperialista diszkriminációs politika szakasza és mindkét szuverén német államot rövi­desen felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. — Értékeljük azt a tényt, hogy a november 19-i nyugat­német választások a reakciós, revansista erők visszaszorítását és a realista külpolitikát kép­viselő Brandt—Scheel koalíció jelentős sikerét eredményezték. Úgy véljük, hogy megjavultak és érlelődnek a feltételei a ha­ Politikánk sarkalatos pontja a magyar—szovjet barátság — A szocializmust építő ma­gyar népnek a munkában, a harcban nagy erőt ad annak tudata, hogy hű barátként mindig és minden körülmé­­­­nyek között vele van a nagy szovjet nép, a Szovjetunió. — Népünk ismeri azt az ál­dozatkészséget, hősiességet, amellyel a Szovjetunió népei­­ Lenin pártjának vezetésével győzelemre vitték az emberi­ség történetében új fejezetet nyitó Nagy Októberi Szocia­lista forradalmat, és megvéd­­ték annak minden vívmányát. Ismerjük azt a példátlan oda-­­ adást és rendíthetetlenséget, amelyet a szovjet nép a világ­­ első munkás-paraszt államának fennállása óta munkában és harcban, háborúban és béké­ben, mindenkor tanúsított, és tanúsít ma is az emberiség nagy reménysége, a szocializ­mus és a béke védelmében. — A magyar kommunisták, a magyar nép élénk figyelem­mel követi és ismeri a szovjet nép munkáját, sokszor hallat­lan nehézségeket leküzdő erő­feszítéseit. Tudjuk, hogy a szovjet nép híven követve le­nini élcsapatát, teljes egység­be forrva dolgozik a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lelkesítő határozatainak végrehajtásán, a IX. ötéves terv gigászi fel­adatainak megoldásán, s kom­munista építő munkája hatal­mas eredményeket hozott. A szovjet állam, az SZKP XXIV. kongresszusának általános el­ismerést nyert békeprogramja megvalósításáért dolgozva nagy külpolitikai sikereket ért el. A magyar kommunisták, a ma­gyar nép üdvözli ezeket az eredményeket, és szívből újabb sikereket kíván szovjet test­véreinknek.­­ Pártunk és kormányunk politikájának mindig sarka­latos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, inter­nacionalista viszony, a szolida­ritás, a magyar—szovjet ba­rátság. — A magyar—szovjet barát­ság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt évti­zedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép javát, kö­zös érdekét szolgáló mindenna­pi munkában. A magyar—szov­jet árucsere-forgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban évi átlag­ban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt továb­bi 60 százalékkal növekszik, és az egész magyar külkereskedel­mi forgalom 35 százalékát alkot­ja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt öt-hat év alatt kétszeresére nö­vekedett. Nagy nyereség a szovjet tudomány és kultúra gazdag termésének folyamatos megismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tízmilliós magyar­ nép kulturális eredmé­nyeit, kimagasló alkotóit, mű­vészi alkotásait megismertet­hetjük a 248 milliós Szovjet­unió köztársaságaival, külön­böző népeivel és nemzetiségei­vel. Mindezekért a hazája, a szocializmus iránt felelősséget érző minden magyar, egész né­pünk meggyőződéssel vallja: kapcsolataink erősítése, szélesí­tése és fejlesztése a Szovjet­unióval az élet minden terüle­tén népünk életbevágó érdeke és jövőjének záloga. •­ Az internacionalista ma­gyar—szovjet kapcsolatok több, mint öt évtized viharos törté­nelmi eseményei közepette fej­lődtek és erősödtek meg, ba­rátságunkat áthatja a magyar népnek a felszabadító iránt ér­zett hálája­, s ez a barátság felel meg jól felfogott nemzeti ér­dekeinknek is. Mindez nem ke­vés, de számunkra még több­ről van szó. — 1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrendszer működik az egész világon, s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta Ma­gyarországon ugyanúgy, mint az egész világon, aki a kapita­lista rendszer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szem­ben áll, aki a munkásosztály felszabadításának, a szocializ­musnak, a kommunizmusnak, a népek szabadságának híve, az a Szovjetunió mellett áll és azzal szimpatizál. — A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus eszmé­jének meggyőződéses, igaz híve. Ezért a történelmi és érzelmi okokon túl, elvi meggyőződés­ből híve és építője a magyar— szovjet barátságnak. Az impe­rialisták, a makacs reakciósok, és szekértolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; barát­ságunk láthatóan nem tetszik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazíta­ni rajta valamit. Ez, ha tudjuk, nem baj, s valahogy a harc ve­lejárója. A fontos az, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonya, együttműködése jó, a szovjet—magyar barátság szi­lárd, szocialista elveink, érde­keink és céljaink közösségén alapszik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. — A magyar—szovjet barát­sággal összhangban és attól el nem választhatóan fejlesztjük és erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival és minden szo­cialista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes len­ne pártunkat, országunkat, né­pünket erről az útról letéríte­ni.­zánk és a Német Szövetségi Köztársaság közötti államközi kapcsolatok rendezésének, így a diplomáciai kapcsolatok fel­vételének is.­­ Fontos eseménynek te­kintjük, hogy november 22-én Helsinkiben elkezdődött az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezletet előkészítő sokoldalú tanácskozás. Hazánk kezdettől fogva részt vállalt abban a munkában, amelynek célja az európai béke és biz­tonság megszilárdítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú elő­készítő megbeszéléseken is, és mindent megteszünk azért, hogy az európai biztonsági ér­tekezlet — az európai népek kívánságának, érdeké­nek meg­felelően — 1973-ban végre megkezdhesse munkáját. — Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami hábo­rú is a végéhez közeledik. El­sősorban a vietnami nép hősi harcának, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány erőfeszí­téseinek eredményeképpen lét­rejött a vietnami—amerikai megállapodás az agresszió fel­számolására. Azt várjuk az Egyesült Államok kormányá­tól, hogy vigye végig a tanulsá­gok levonását az indokínai né­pek elleni agresszív háborújá­nak kudarcából és írja alá mi­előbb és főként tartsa be a megállapodást. Vietnami test­véreink, Indokína népei a jö­vőben is számíthatnak a ma­gyar nép fenntartás nélküli szolidaritására és támogatásá­ra. — Véget kell vetni a válsá­gos helyzetnek a Közel-Keleten is. Nem kétséges, hogy a hala­dó arab államoknak joguk van minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük megvédése és az Izrael által elfoglalt terüle­tek felszabadítása érdekében. De a rendezés legreálisabb és a béke érdekében álló alapját az ENSZ biztonsági tanácsának 1967. november 22-i határozata képezi, amely előírja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről, ezért a Ma­gyar Népköztársaság ennek a határozatnak az érvényesítését követeli­ szitéseknek. Pártunk szorosan együttműködik valamennyi marxista—leninista alapon ál­ló testvérpárttal. Nemzetközi tevékenységünkben a kommu­nista és munkáspártok 1939-es moszkvai tanácskozásának do­kumentumaiban lefektetett el­vek vezérelnek bennünket . Pártunk következetes harcot folytat a marxizmus— leninizmus tisztaságáért, hatá­rozottan fellép a jobb- és a bal­oldali opportunista áramlatok­kal, a nacionalizmus jelensé­geivel szemben a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban, kezdettől fogva és a leghatározottabban elítéljük a jelenlegi kínai vezetés nagyha­talmi soviniszta, szovjetel­lenes szakadár politikai megnyilvá­nulásait, amelyek felmérhetet­len kárt okoznak a szocializ­mus ügyének, a szocialista or­szágok és az összes antiimpe­­rialista erők egységének, és az imperialisták előnyére szolgál­nak.­­ A mostani szovjet—ma­gyar baráti találkozóra olyan időszakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumá­ra, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készül. Erről az évfordulóról az országok, a népek egész sora, a világ min­den haladó embere, a magyar nép is méltóan meg fog emlé­kezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szovjet nép­nek, a Szovjetunió minden né­pének, nemzetiségének, álla­muk fennállásának 50. évfor­dulójára. — A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép nevében biztosíthatjuk bará­tainkat; a Magyar Népköztár­saság a nemzetközi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, vállvetve, együtt halad nagy barátunkkal és szövetsége­sünkkel, a Szovjetunióval. Együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában tö­mörült szocialista országokkal, a haladás minden erejével, a szocializmusért, a békéért, egy új, jobb világ megteremtéséért. — Éljen a nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak­ Központi Bizottsága, élén Leo­­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs­sal! — Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! — Éljen a szocializmus és a béke! — fejezte be hatalmas tapssal fogadott beszédét Ká­dár János. Lelkes, nagy taps köszöntöt­te a nagygyűlés következő szó­nokát, Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának fő­titkárát --------Magyar Nemzet - Méltóan megemlékezünk a szovjet nép nagy jubileumáról . A Magyar Szocialista I­lem eszmei, politikai és akció- Munkáspárt aktív részese­i egységének megszilárdítására kommunista és munkásmozgat­­ és fokozására irányuló erőfe­ LEONYID BREZSNYEV: Barátságunk örök időkre érvényes . Mélyen meghat bennün­ket a lelkes fogadtatás, amely­ben itt, az önök üzemében ré­szesítenek bennünket, és a szí­vélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormánykül­döttséget itt-tartózkodásának első perceitől körülveszi ma­gyar földön — kezdte beszédét Leonyid Brezsnyev. — Szeretnék szívből köszö­netet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elv­társak meleg szavaiért és tol­mácsolom önöknek elvtársak, Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország min­den dolgozójának a Szovjet­unió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét.­­ Különösen örülünk a le­hetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munká­sok tüntettek az 1905-ös orosz­­országi forradalom támogatá­sára. Jól emlékeznek rá orszá­gunkban, hogy 1919 márciusá­ban a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics Lenin­nek, a hős Magyar Tanácsköz­társasághoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma is ki­magasló szerepet tölt be azok­nak a nagy és fontos felada­toknak a megoldásában, ame­lyeket a párt, annak X. kong­resszusa tűzött az önök országa elé. — Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhe­tem ki önöknek, kedves bará­taim, forró hálánkat a szá­munkra felbecsülhetetlen ér­tékű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bi­zottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kong­resszusa alkalmából nyújtot­tak át. Politikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogadta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Ma­gyarország munkásnépe közös küzdelmeinek szimbólumát, mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és népeink a szocia­lizmus és a kommunizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogsá­gáért harcolnak, nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire el­mélyült a szovjet—magyar ba­rátság. — Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpró­báltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért ví­vott közös harcunkban edző­dött. Ez a barátság áthatja or­szágaink egész életét. E barát­ság a legmagasabb fokon párt­jaink testvéri együttműködé­sében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcso­lataiban fejeződik ki. A tan­­jobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és más magyar vezetőkkel. S kü­lönösen nagyszerű, hogy min­dennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tu­domány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátsá­gunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnap­nak szól, hanem örök időkre érvényes! Áttörés Európa közepén — A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor pro­letariátusunk sok ország im­perialistái ellen harcolt, a ma­gyar munkásosztály itt, a Duna partjain megteremtette a ta­nácshatalmat. Ez újabb áttö­rés volt a kapitalista rendsze­ren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országunk minden forradalmár nemzedé­kének. — A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internaciona­lizmushoz. A magyar munkás­­osztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek Október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igaz­ságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rend­­szer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jö­vendő szocialista Magyarorszá­gért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadul­va a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első kül­politikai lépéseként megbont­hatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. — Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A mun­kásosztály áldozatos munkájá­val, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos esz­ményei iránti hűségével erősíti szövetségét a dolgozó paraszt­sággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és vezeti azt. — A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztály­ra támaszkodva, lelkesítő táv­latokat nyitott az ország előtt, tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben min­denki kibontakoztathatja ké­pességeit, tehetségét, alkotó­készségét. Közös harcban edződött barátság . Nem először járok Ma­gyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar föl­dön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend meg­szilárdításáért vívott harc bo­nyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarország­ra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen Péntek, 1972. december 1 A tapasztalatok alkotó felhasználása — Az önök gyára — folytat­ta Leonyid Brezsnyev — test­­vérüzeme a mi magnito­­gorszki üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-gyárnak és a szovjet ipar más óriásai­nak. Voltaképpen azonos fel­adatokon dolgoznak: a társa­dalmi termelés hatékonyságá­nak fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vív­mányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, önök is rendelkezünk tapasz­talatokkal e problémák megol­dásában. E tapasztalatok al­kotó felhasználása közös érde­künk, s ez is ösztönöz bennün­ket együttműködésünk állandó mélyítésére. Újból és újból megbizonyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik.­­ Ezért, amikor manapság Magyarországról, a Szovjet­unióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciál­ját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, ame­lyeket közösségünk, interna­cionalista szövetségünk nyújt valamennyiünknek. Természe­tesen mindegyikünknek meg­vannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a ma­gunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutatkoznak. De fej­lődésünk jellegét nem ez, ha­nem következetes előrehaladá­sunk dinamizmusa, valameny­­nyi ország és egész közössé­günk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari termelé­se az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszorosan haladja meg az 1950. évi szintet. A fej­lett kapitalista országokban pedig, előzetes adatok szerint, ugyanezen idő alatt körülbelül háromszoros a növekedés. Egységben az erönk . Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy ország­nak is, ha nincsenek szövet­ségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népek­kel, baráti államokkal. Erről elvtársak, saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg, amikor hosszú éveken át egye­dül álltunk az imperialista ál­lamok gyűrűjében. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak ve­lünk barátságban levő orszá­gok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban levő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tagja. Egység­ben az erőnk, ez döntő ténye­zője annak, hogy sikeresen tel­jesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacio­nalista feladatainkat! Az utób­bi években a testvérországok kapcsolatai tartalmasabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak.­­ Mélyül és egyre sokolda­lúbbá válik gazdasági együtt­működésünk. Ezt világosan mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyaror­szág egyesíti erőfeszítéseit az alumíniumtermelésben csak­úgy, mint a gépkocsigyártás­ban, az olajfeldolgozásban és az elektronikus számítástech­nika kifejlesztésében. Mun­kánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat.­­ Egyre szorosabb a szo­cialista államok politikai együttműködése. Minden fenn­tartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű ak­ció sem a nemzetközi küzdő­téren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményessé­gét. — Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. ..

Next