Magyar Nemzet, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

% nak látják, Finnország kész a konferencia megrendezésére'' — jelentette ki Kalevi Sorsa finn miniszterelnök külföldi újságíróknak adott nyilatkoza­tában. A miniszterelnök ked­den este országa kül- és bel­politikájáról beszélt Helsinki­ben. Sorsa elmondotta, hasznos­nak és a nemzetközi enyhülést elősegítőnek tartja ezt a poli­tikát, amelyet Finnország a két német állammal kapcsolat­ban tanúsít. Mint mondotta, a viszony mind az NDK-val, mind az NSZK-val már éve­ken át jónak bizonyult, s a két ország egyoldalú elismerése november végén Finnország részéről ennek a viszonynak következménye. „Egymással párhuzamosan, kívánjuk fej­leszteni kapcsolatainkat mind­két német állammal” — mon­dotta, de kiemelte annak je­lentőségét, hogy e héten már sor kerül az NDK-val a kap­csolatok rendezését magukba foglaló okmányok aláírására. — Finnország együttműkö­désre törekszik a KGST orszá­gaival, annál is inkább, mert az ország gazdasága számára igen fontos mind a kereskedel­mi forgalom, mind a kooperá­ció fejlesztése ezekkel az or­szágokkal. Az együttműködés módozatait és lehetőségeit azonban még hosszabb munká­val kell kidolgozni. Finnország korábban küldöttséget menesz­tett a KGST titkárságához, hogy tanácskozzék ezekről a kérdésekről. A finn miniszter­­elnök úgy véli, ha sikerül ki­munkálni az ilyen együttmű­ködés módozatait, akkor ez „úttörő jellegű lesz” más or­szágok számára is — mondotta­ Kalevi Sorsa. Megk­ezdődött a NATO miniszteri tanácsa Napirenden a haderőcsökkentés és a felszerletési kiadások Hírügynökségi jelentések szerint, a NATO brüsszeli központjában szerdán délelőtt összeült 14 NATO-tagország hadügyminisztere, hogy meg­vitassa a tervezett haderő­csökkentési tárgyalások kér­déseit és az 1973-ra szóló ka­tonai programot. Kedd este a tíz európai tag­ország hadügyminisztereit tö­mörítő úgynevezett euró-cso­­port úgy döntött, hogy másfél milliárd dollárral növeli a NATO 1973. évi fegyverkezési programjának megvalósításá­hoz való hozzájárulását. Az Egyesült Államok már hosz­­szabb ideje nyomást gyakorol európai szövetségeseire, hogy növeljék részesedésüket az Atlanti Szövetség pénzügyi terheinek viselésében. Debré körvonalazta a francia katona­politikai elképzeléseket Párizsból jelenti az MTI. Debré francia hadügyminisz­ter szerda délelőtt a Nyugat­európai Unió közgyűlésén mondott beszédében nagyon határozottan leszögezte, hogy Franciaország kitart eddigi ka­tonapolitikai koncepciói mel­lett: fenntartja és továbbfej­leszti a francia atomhaderőt és biztosítani kívánja teljes szu­verenitását védelme megszer­vezésében. A miniszter ismertette, hogy Franciaország jelenleg három formában rendelkezik straté­­­giai atomfegyverekkel. Ezek: 1. atombomba szállítására al­kalmas Mirage-1 típusú repü­lőgépek; 2. szárazföldi ballisz­tikus atomrakéták; 3. nukleá­ris tengeralattjárók. Ezenkí­vül az NSZK-ban állomáso­zó francia hadsereg és fran­cia harcászati légierők taktikai atomfegyverekkel rendelkez­­nek. Debré szerint „a védelem csak akkor lehet hatékony, ha megőrzi nemzeti jellegét”. Ugyanakkor a francia kor­mány hajlandó fokozni az együttműködést a közös piaci partnerekkel a közös fegyver­­gyártás, s a fegyverkezési tech­nológia területén. Debré hangsúlyozta: Fran­ciaország az enyhülési irányzat híve és az elsők között helye­selte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartását. Meggyőződése szerint Franciaország jelenlegi katonapolitikája is egyik ele­me az európai stabilitásnak és biztonságnak. Az európai haderők csökken­tésének és az általános lesze­relésnek problémájáról szólva a francia hadügyminiszter azt hangoztatta, hogy Párizs meg­ítélése szerint erre még nem érett meg a helyzet. ­ Kissinger váltja fel Jarringot? Kairóban továbbra is mérlegelik a diplomáciai megoldás lehetőségét Becz Sándor, az MTI tudósí­tója jelenti. Kairóban nem keltett meglepetést George Bush amerikai nagykövet ked­di felszólalása, amelyben elle­nezte, hogy az ENSZ-közgyűlés „egyoldalú” határozatot hozzon Izraellel szemben. Nagy visszhangot keltettek El-Zajjat egyiptomi külügymi­niszter legutóbbi nyilatkozatai, amelyekben nem zárta ki an­nak a lehetőségét, hogy megvi­tassák az új amerikai javasla­tokat, amennyiben azok azono­sak Rogers külügyminiszter korábbi rendezési tervével. El- Zajjat kijelentette, hogy egy­előre nincs tudomása új ame­rikai kezdeményezésről, majd leszögezte: Egyiptom elvet minden részleges megoldást, ha az nem illeszkedik az át­fogó rendezés keretébe. Min­denféle rendezésnek biztosíta­nia kell a térség területi integ­ritását. Ebben az esetben — hangsúlyozta El-Zajjat — Egyiptom kész a szakaszos, lé­pésről lépésre megvalósítandó izraeli csapatkivonás és békés rendezés elfogadására. Ha Iz­rael kötelezettséget vállalna az összes arab területek kiüríté­sére, lehetséges lenne a béke. Nixon elnök és Rogers külügy­miniszter a közel-keleti ENSZ- vita előtt megcsillogtatta annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok a jövő évben a közel­­keleti rendezésre összpontosít­ja erőfeszítéseit. E tervekkel kapcsolatban mind gyakrabban hangzik el Kissinger nemzet­­biztonsági főtanácsadó neve. Nyilatkozatában az egyiptomi külügyminiszter is nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a közvetítő szerepében Kissinger váltsa fel Jarring ENSZ-megbízottat. A VPJ szerint Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök arab­­közi körutazása során szerdán háromnapos hivatalos látoga­tásra Kuwaitba érkezett. A tárgyalásokon megvitatják a kétoldalú kapcsolatokat és a közel-keleti válságot. Malik felszólalása New Yorkból jelenti az ADN. Kedd este további felszólalá­sok hangzottak el az ENSZ- közgyűlés közel-keleti vitájá­ban. Jakov Malik külügyminisz­ter-helyettes, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője a szó­noki emelvényről igen határo­zott formában követelt haté­kony lépéseket az izraeli ag­­resszor megfékezése és a vál­ság tartós, békés rendezése vé­gett. A Szovjetunió — hangoz­tatta — fenntartás nélkül tá­mogatja az arab államok igaz­ságos követeléseit, amelyek középpontjában a konfliktus békés, politikai megoldását biztosító 242. számú BT-hatá­­rozat mielőbbi végrehajtása áll. Magyar állásfoglalás Az MTI jelenti: Az ENSZ- közgyűlés különleges politikai bizottsága folytatja a vitát ar­ról a jelentésről, amelyet az izraeli politikának a megszállt arab területek lakosságára, emberi jogainak érvényesítésé­re gyakorolt hatásait kivizs­gáló különleges bizottság ké­szített. A kedd esti ülésen Bányász Rezső, a magyar dele­gátus megbélyegezte az izraeli megszálló hatóságok elnyomó, tipikusan gyarmatosító politi­káját. Bányász Rezső hangoz­tatta, hogy a Magyar Nép­­köztársaság kormánya támo­gatja a különleges bizottság vizsgálatának folytatását. Rá­mutatott, hogy a bizottság ál­tal napvilágra hozott tények megfelelő nemzetközi nyilvá­nosságáról gondoskodni tud. Massar Neimet A* Izvesztyija vezércikke Leonyid Brezsnyev magyarországi látogatásáról * A TASZSZ jelenti. Az Iz­vesztyija szerdai számában ve­zércikkben tért vissza a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt­os kormányküldöttség magyar­­országi látogatásának eredmé­nyeire és visszhangjára. — A szocializmus, a béke és a haladás barátai — írta a töb­bi között a lap — e látogatás eredményeiből ismételten azt tapasztalhatják, hogy tovább szilárdult a szovjet—magyar barátság, erősödött a szocia­lista világrendszer egysége, és ez a látogatás építően hozzájá­rult az európai és a nemzetkö­zi politikai légkör további ja­vulásához. Az SZKP és az MSZMP közötti szolidaritás és egység, a Szovjetunió és a né­pi Magyarország politikai szö­vetsége, a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága a nem­zetközi élet fontos tényezője lett. Ezt újból bebizonyították a szovjet párt- és kormánykül­döttség magyarországi tartóz­kodásának eredményei és a látogatás nemzetközi vissz­hangja. — Kádár János Lenin-rend­­del való kitüntetése igen nagy és meleg visszhangot váltott ki az egész Szovjetunióban — ír­ta a továbbiakban az Izvesz­tyija. — Kádár János kivívta az egész szovjet nép meleg ro­­konszenvét. — Közös ügyünk sikerének biztosítéka a szocialista orszá­gok egysége és összeforrottsá­­ga. A budapesti tárgyalások részvevői kijelentették, hogy továbbra is készek fejleszteni a szocialista országok együtt­működését minden területen, mind kétoldalú, mind sokolda­lú alapon. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa, a szocialista álla­mok e kollektív szervezetei je­lentőségét. A magyar tárgyaló­fél rendkívül nagyra, értékelte a Szovjetunió szerepét az anti­­imperialista küzdelemben és abban, ahogyan gyakorlatilag valóra váltja a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének lenini eszméjét.­­ A szovjet fél ugyanakkor nagyra értékelte Magyarország következetes internacionalista politikáját, jelentős hozzájáru­lását a szocializmus nemzetkö­zi pozícióinak erősítéséhez, az európai és az egyetemes béke szilárdításához.­­ A tárgyalásokon nem hagyták figyelmen kívül azt a veszélyt, amelyet a­ maoizmus, a jelenlegi kínai vezetés poli­tikai irányvonala rejt magá­ban. Ezt az állásfoglalást, mint ismeretes, a közös közlemény­ben is leszögezték. " A Szovjetunióban rendkí­vül elégedettek a szovjet párt- és kormányküldöttség magyar­­országi látogatásának eredmé­nyeivel. A látogatás a testvéri barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés jegyében folyt le, s újból bebizonyította, hogy valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonos­ság uralkodik az SZKP és az MSZMP, a szovjet kormány és a magyar kormány között, írta az Izvesztyija. Az osztrák­ k­ülü­gyminszter az NDK elismeréséről Az MTI jelenti: Ausztria tevékeny külpolitikájáról és jövendő feladatairól nyilatko­­zott a sajtónak szerda este Bécsben Rudolf Kirchschleger osztrák külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy Ausztria kezdettől fogva támogatta az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet. Az NDK elismerésének idő­pontjával kapcsolatban Krich­­schlager a „közeli jövőről” be­szélt. Bécsben úgy tudják, hogy már megkezdődtek azok az előzetes megbeszélések Bécs és Berlin között, amelyek a hivatalos tárgyalások kezde­tére vonatkoznak. Romín a nosztruátziai*‚G*›»n .. . Állítólag lilább sikertelen merényletet kíséreltek meg II. Hasszán ellen Tel Avivból jelenti az AFP. A Jediot Aharonot című nagy példányszámú izraeli lap hi­telt érdemlő, marokkói forrá­sokra hivatkozó jelentése sze­rint II. Hasszán ellen újabb merényletet kíséreltek meg, ám az erre vonatkozó hírek közlé­sét Rabatban a legszigorúbban megtiltották. A lap párizsi tudósítója úgy értesült, hogy az uralkodó gép­kocsijának poggyásztartójában — röviddel azután, hogy II. Hasszán kiszállt az autóból — bomba robbant, amely megölte a sofőrt és rajta kívül két test­őrt. A király csak azért mene­külhetett meg, mert az út, amelyet kocsija megtett, rövi­­debbnek bizonyult, mint a me­rénylők gondolták. A Jediot Aharonot végül he­lyet ad a marokkói titkosszol­gálat abbéli meggyőződésének, hogy a merénylet hátterében Kadhafi líbiai elnök ügynökei húzódnak meg. A juszficialisták „széles frontja” Argentínában Buenos Airesből jelenti az AP. Az Argentínában kis párt­nak számító népi konzervatív párt vezetője, Solano Lima új­ságírókkal közölte, hogy ked­den a Perónt követő Juszticia­­lista Párt vezetésével széles politikai front jött létre az 1973 márciusára kitűzött vá­lasztásokra. A pártkoalíció a Jusztícialista Felszabadítási Front nevet vette fel. A frontban részt vevő pár­tokról, s a koalíció esetleges elnökjelöltjének nevéről Lupu nem volt hajlandó nyilatkozni mindössze annyit mondott, hogy az elnökjelöltnek, termé­szetesen Perónnak kellene len­nie. A külpolitika hívei O (Moszkva, TASZSZ) Grecsko marsall, szovjet hon­védelmi miniszter meghívásá­ra hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Trassz Szí­riai hadügyminiszter. O (Varsó, MTI) Olszowski lengyel külügyminiszter fo­gadta Cable brit külügymi­niszter-helyettest. A kétolda­lú kapcsolatokról és az euró­pai együttműködésről tárgyal­tak.­­O (Bonn, DPA) Brandt kan­cellár fogadta Humbrey ame­rikai szenátort. O (Bonn, VPJ) A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöksége szerdán úgy döntött, hogy az 53 éves Annemarie R­­engert választják meg a Bundestag (parlament) elnöké­vé. Annemarie Renger, aki a Bundestag első női elnöke lesz, még 1945-ben, Kurt Schuma­­chernek, az SPD akkori elnö­kének titkárnőjeként kezdte meg politikai pályafutását. 204 (Tokió, MTI) Minden va­lószínűség szerint január 19-én nyitják meg a pekingi japán nagykövetséget. O (Camp David, Reuter) A Fehér Ház bejelentette, hogy a Nixon elnök második megbí­zatása idejére átalakított ame­rikai kormányból kiválik Pe­ter Peterson kereskedelemügyi miniszter. Helyét Frederick Dent dél-karolinai textilgyá­ros veszi át. O (Új-Delhi, TASZSZ) Két­száz gazdasági újságíró rész­vételével nemzetközi újságíró­­tanácskozás kezdődött Új-Del­­hiben. A szeminárium témája „a gazdasági fejlődés és a szo­ciális igazság”. o (Canberra, VPI) Az ausztráliai kormány visszaren­delte az ország Tajpejben akk­reditált nagykövetét. Tajvant tájékoztatták arról, hogy Ausztrália diplomáciai kapcso­latokat kíván létesíteni a Kí­nai Népköztársasággal. ›$› (Kansas City, VPI) A 88 éves Harry Trumant ez évben már másodszor vitték kórház­ba. Ez alkalommal „tüdőbeteg­ség” a kórházba szállítás oka: a volt elnök álla­potát orvosai kielégítőnek mondták. k. (Kabul, AP) lemondott Abdul Zahir afgán miniszter­­elnök. Csütörtök, 1972. december 7. fi HATÓ kötőeleme MEGVÁLTOZOTT körül­mények között kezdi meg idei második miniszteri tanács­ülését a NATO. A belga fővá­rostól kissé távolabb eső ba­rakktelepen nem a külsősége­ket módosították. A nemzetkö­zileg jól ismert minisztereknek mielőtt belépnének a „tárgya­lási szentélybe”, ugyanúgy föl kell mutatniuk igazolványukat mint korábban. A nyüzsgő saj­tóközpontban változatlanul ott függenek a falon a katonai szö­vetség tisztviselőit figyelmez­tető föliratok: „Vigyázz mit be­szélsz, itt nem vagy biztonsági övezetben.” A dekoráció tehát a megszokott, viszont a légkör változott meg. Nem idebenn, az elsősorban katonai főhadiszál­láson, hanem odakünn, Euró­pában. Illetve a kölcsönhatás törvénye itt is érvényesül. Eve­­re-be (ez a Brüsszelhez csat­lakozó kis helység neve) mégis beszivárog az európai hangulat, szippantható levegőjében, érzé­kelhető a tónusban. Esztendőkön keresztül arról vitáztak e falak között, hogy milyen választ adjanak a szo­cialista országok európai biz­tonsági javaslatára. Halogató feleleteket fogalmaztak ünne­pélyes hangvételű nyilatkoza­tokba, fönntartás bástyákat emeltek a bizonytalan „igen” köré, amelyek végeredmény­ben „nemmel” voltak egyér­telműek. E bástyákat az idő elporlasztotta; a folyamatot nem is érdemes fölidézni, hi­szen a végeredmény a fontos. Helsinkiben a „történelmi tea­­party” (az amerikai Time ne­vezte így) javában ülésezik és dolgozik, a harmincnégy­­or­szág nagykövetei a konferen­cia összehívásának feltételein fáradoznak! A nagyköveti elő­készítő tanácskozás természe­tesen csak betetőzés sok apró, és önmagában ugyancsak tör­ténelmien jelentékeny mozza­nat után, mégha nem a teljes végeredmény is, hiszen annak a jövő nyárra tervezett érte­kezletnek kell lennie. Lényegesen megváltozott fel­tételek? Igenis, meg nem is. Az európai hangulat föltétlenül más, de még nem küzdöttek le minden akadályt. Helsinkiben a biztonság politikai elemeit kell összerakni az országok sokoldalú és sokszínű együtt­működésének építőkockáiból. Sokkal szerényebben és bi­zonytalanabbul készül egy ka­tonai jellegű biztonsági tanács­kozás is, amely gyakorlatilag elválasztott Helsinkitől. Az európai csapatcsökkentési tár­gyalásokról van szó. A jelenleg még igen mély ellentéteket a megfogalmazás is magában rejti. A szocialista országok le­szerelési intézkedésekről, jel­zőktől mentes csapatcsökken­tésekről készek vitázni, az Egyesült Államok és a NATO- tagok többsége ehhez hozzá­teszi a „kölcsönös és kiegyen­súlyozott” meghatározást. Nem szemantikai vita, lényegbevá­gó. Az európai katonai jelenlét mértékéről, szintjéről van szó, konkrétan csapatlétszámokról, és főként az Egyesült Államo­kat illetően. NÉGY BETŰBE SŰRÍTI a NATO a maga meghatározását — MBFR —, a kölcsönös és ki­egyensúlyozott csapatcsökken­tés angol nyelvű megfogalma­zásának rövidítése. Politikai értéke szerint az atlanti kato­nai szövetségnek egyik utolsó akadálya ez az európai bizton­sági rendszer kialakításának fékezésére, készenlétben tar­tott gyúanyag, amellyel később esetleg az eddig elért eredmé­nyeket is robbantani lehet. Nem kell feltétlenül rosszindu­latot feltételezni, az sem biz­tos, hogy ez az anyag izzani kezd vagy lángra lobban, de az eshetőség megvan. Ez figyel­meztet arra, hogy az európai biztonság kiépítésének folya­mata csak megkezdődött, az enyhülés, ha bizonyos mérté­kig tény is már, mégiscsak az elején tart, a végeredmény egyelőre távoli. Azért kell az MBFB négy betűjére odafi­gyelni, mert valószínűleg a most kezdődő brüsszeli N­A­­TO-tanácsülésnek egyik köz­ponti témája lesz. Ez a téma is azonban egy­fajta átmenetet jelez. Kifejezi a­z atlanti katonai tömbnek azt az állapotát, hogy maga is át­meneti szakaszban van. Jelle­gét kell megváltoztatnia ahhoz, hogy az új világpolitikai kö­rülményekhez hozzáigazodhas­sék. A változás elemei többré­tűéit, de két alapvető tényezőt érdemes kiemelni. Az egyik maga az általános enyhülési irányzat, a Szovjetunió és az Egyesült Államok új típusú kapcsolatainak kezdődő szaka­sza, az európai elrendezési tö­rekvések. A másik a nyugati szövetségi rendszer belső átré­­tegeződései. A gazdasági fejlő­dés hozta úgy magával, hogy az Egyesült Államok—Nyugat-Európa viszony kibillent az ed­digi egyértelmű amerikai szup­­remácia-állapotból; így volt ez az utóbbi hónapokban már akkor is, amikor a Közös Piac még csupán hattagú volt, de még inkább errefelé igazodik a jövő, amióta az EGK kilenc­tagú. AZ ATLANTIAK BELSŐ HELYZETÉRE — a tényt el kell ismerni — egyelőre job­ban hat az Egyesült Államok— Nyugat-Európa átrétegeződés, mint a nemzetközi viszonyok új , feltételeinek formálódása. Persze ezt lehetne cáfolni is, hiszen az a tény, hogy a jelen­legi NATO-tanácsülésen a hi­degháborús hangvétel háttér­be szorul, mégiscsak az enyhü­lés előretörését bizonyítja. De Nixon jövőt alakító terveiben ennek ellenére nagyobb hang­súlyt kap, hogy a NATO-t an­nak megfelelően kell átszabni, billenjen helyre a Washington —Nyugat-Európa viszony. A gondokat már a számbeli ará­nyok is mutatják: még az idei bonni nyárelői NATO-tanács­ülésen is a szövetség tizenöt tagjából hat volt csupán az Európai Gazdasági Közösség részvevője — tehát a kisebb­ség —, most ellenben már ki­lenc, tehát a többség, noha hi­vatalosan ez január elseje után lesz így. Megvannak ennek termé­szetszerűen a maga gyakorlati következményei. Az Egyesült Államok úgy érzi, hogy atlanti szövetségesei gazdasági, keres­kedelmi síkon egyenlőtlenül bánnak vele, minduntalan be­leütközik a Közös Piac sorom­póiba, éspedig nemcsak Nyu­­gat-Európában, a közösség tag­jainál, hanem az EGK messzi­re nyúló egész befolyási öve­zetében, a mediterrán térség­ben, a régi Francia-Afrika és most már Angol-Afrika frank, illetve font sterling birodalmá­ban. Fölülvizsgálni kívánja az egészet Nixon, ezért bolydul föl a Fehér Háznak és a hozzá kapcsolódó politikai intézmé­nyeknek egész rendszere, az antennákat Ázsiáról szépen lassan beirányítják Nyugat- Európára. Kissinger — mond­ják — a tőle eddig idegen gaz­dasági tanulmányok fölé hajol, elnökétől azt az egyértelmű megbízatást kapta, hogy elmé­jét és energiáját az óceánok in­nenső oldalára állítsa át. KÖZVETLENÜL KELL HATNIA ennek a fordulatnak — mert valójában ezt készítik elő — a NATO-ra. Megint Kis­­singert idézik, aki szeptember­ben kijelentette: „Eljött az idő egy új atlanti társasviszonyhoz. A katonai cement, mint kötő­elem már nem elegendő.” Eb­ből egyes elemzők azt a követ­keztetést vonják le, hogy Wa­shington ki akarja építeni a NATO-n belül a gazdasági együttműködés valamiféle rendszerbe foglalt szervét, amelynek korántsem a katonai elem háttérbe szorítása mellett, hanem azzal összehangoltan kell működnie. Még ha így lesz is, ez mindenképpen az atlanti tömb bizonyos jellegbeli meg­változását jelenti. A mostani NATO miniszteri tanácsülésen közvetlenül ezt még aligha lehet érzékelni. A rutinmunka nehezen engedi át a terepet a nyersen jelentkező fordulatoknak, a politikában és a diplomáciában különben is a változások fokozatosan érnek. Annyi újdonság lesz később Brüsszelben, hogy a Pentagon képviseletében egy másik „har­­vardista”, Elliott Lee Richard­­son jelenik majd meg, de ő is csupán a Washingtonban ja­nuár 20-án esedékes őrségvál­tás után. Melvin Lairdnek így a mostani tanácsülés a hattyú­dala. Politikaváltást jelent ez, vagy stílusváltást a néha rob­banékony és merev hadügymi­niszter távoztával? Nyilván­való, hogy ez csupán később derülhet ki. Laird búcsúja mégis megerősíti, hogy a vál­tozások érnek a NATO-ban is. Várkonyi Tibor

Next