Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

Kedd, 1974. Január­­ 8- Maaar Nemzet A ZALAEGERSZEGI PÉLDA A stopperóra nem elég A Zalaegerszegi Ruhagyár mintaszervezésre kijelölt válla­lat. Pontosabban, a ruhagyár vállalkozott a feladatra. Fel­tételezhetjük, hogy vidéken ez sokkal több gonddal jár, mint a fővárosban, ahol valószínű­leg gyorsabb a szakmai infor­mációcsere és több a szakem­ber. Ilyen körülmények között a bátorságot éppúgy tekint­hetjük a zalaegerszegi vállal­kozás okának, mint a szükség­szerűséget Az elhatározás előzményéhez tartozik: 21 éves ruhagyár 12- szeres élüzem, háromszor nyer­te el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, s a fia­tal üzemek lendületességével fogékony az újra. A ruhagyáriak más tények­ben keresik az előzményeket Baja Ferenc főmérnök. — A könnyűipar más terü­letein jobban megfizették a dolgozókat, mint a ruhaipar­ban, ilyen szempontból ipar­águnk az utolsók közé tarto­zott. Mi is többet akartunk ad­ni munkásainknak. De miből? 1939-ben került sor az első tő­kés országbeli tapasztalatcse­rére. Hollandiai ruhagyárba lá­togathattunk. Ott a gyakorlat­ban tapasztalhattuk azt a régi igazságot, hogy a termelékeny­ségi szint nemcsak az automa­­tikáknak, hallatlanul korszerű gépeknek köszönhető, hanem sokkal olcsóbb dolognak, a miénknél lényegesen jobb szer­vezésnek is. Nem csoda, ha „le­köröztek” bennünket Ez a gondolat nem hagyott békén és egy londoni kiállításon fel­vettük a kapcsolatot a speciá­lisan ruhaipari szervezéssel foglalkozó IPE nevű svájci céggel. Egy másik cikk témája le­het — habár ehhez is tartozik —, hogy akkor, amikor nem kevés hazai szervezési intéze­tünk van, miért azon múlik egy gyár üzemszervezési álla­pota, hogy szakemberei mit látnak, találnak külföldön? A szervezés korszerűsítése — Időközben megismertük az MTM-módszert, a mozdula­tokra épülő műveletelemzés alapjait. A módszert nem al­kalmaztuk még, alaptanfolya­mot tartottunk, hogy dolgo­zóink jobban megértsék azo­kat a fogalmakat, amelyek ösz­­szefüggenek a szervezés kor­szerűsítésével. Mint később megtudtuk, a svájci cég e mód­szer fejlettebb változatát al­kalmazta. Mindez mögöttünk volt már, akárcsak a Vörös Október Férfiruhagyárral ki­alakított kapcsolatunk, újítás­cseréink, amikor a Zalaeger­szegi Ruhagyárat mintaszerve­zésre kijelölték. A VOR fordít­­tatta le a svájci cégtől kapott anyagot. 1971-ben mérnökök jöttek az IPE cégtől. Felmérést végeztek nálunk és jó félévvel ezelőtt letették a gyár aszta­lára szervezési javaslatukat: termelő gépi beruházás nélkül 35 százalékkal növelik a sza­lagokról lekerülő készruhák mennyiségét, egyharmadával növelik a termelékenységet. Aláírtuk a szerződést — Hogyan fogadták a hírt a szakmában? — „Agyrém”, mondták ipar­ágon belül, ágazaton kívül meg azt, miféle vállalat az, ahol ki­derül, hogy 35 százalékkal ter­melékenyebben is lehet dolgoz­ni. Saját dolgozónk, magas beosztású műszaki szakember is azt mondta, „marhaság”, amikor megindítottuk a tan­folyamot. Amikor végül is el­végezte, megkérdeztem tőle, mi a véleménye. Azt mondta, „nem volt az”. Megválni a megszokott mozdulatoktól . Elképzelheti a munkások hangulatát is. Tizenöt-húsz éve megszokott mozdulatoktól kel­lett megválniuk Féltek az új­tól. Azt mondták, a kapitalis­ták tanítják meg őket dolgoz­ni? Felháborodtak, hogy az idegen mérnökök többet akar­nak termeltetni a munkás­nőkkel, akik már addig is fe­szített tempóban dolgoztak, hogy másodpercre mérik majd, ki mikor mit csinál. A zala­egerszegi munkásnők a nyuga­ti adatokat alapul véve is jó produktív idővel dolgoztak. Mégis, amíg például itt 70 perc kell egy nadrág elkészítésé­hez, a kor színvonalon hason­ló körülmények között 40 perc alatt is megcsinálják. Hogyan lehetséges ez? Kiderült, hogy nálunk például a zakó készí­tési folyamatának 70 százalé­kánál a munkások keresgélték, kicsomagolták az alkatrészeket, a megfogott darabot forgatták, amíg kézreállt, a kész darabot odébb dobták, lesték, hová esik, s ha félrecsúszott, meg­igazították. Ez mind veszteség­idő. Századmásodpercekről van szó, amelyek azonban össze­gyűlnek, amíg elkészül a ruha­darab.­­ Az új szervezési mód meghökkentően egyszerű vál­tozásokkal járt Néhol lefűré­szeltek a túlságosan nyújtóz­­tató asztalokból. A csúsztató asztal helyére a mennyezet alá síneket szereltek, ahonnan a ruha varrni való része a mun­kásnő kezébe lóg, a függő ko­csikban, „csillékben” állandóan ott a varrásra váró új köteg, mert a legkisebb fennakadást is észlelni lehet. Ott, ahol visz­­szaesik a teljesítmény, a jobb munkások rögtön beülnek ar­ra a helyre. Az 1-es varrodá­ban, ahol a régi módon dolgoz­nak még, az egyik munkásnő teljesítménye függ a másikétól. A 2-es varrodában, ahol már függesztett szállítási módszert vezettünk be, a munkások ki­fejthetik egyéni képességeiket. Aki jobban dolgozik, jobban jár, mert többet keres. Mit mondanak a dolgozók ? Három termelőegységet állítottunk még csak át Nehéz lenne már most véleményt mondani az új szervezési mód­szerről. A folyamatszervezés éppen hogy elkezdődött, ezt kö­veti majd a rendszerszervezés és módszerszervezés. Mit mondanak most a dol­gozók? — Ötszáz forinttal többet kaptam, de két szabad szom­baton is dolgoztam. — Mindennap jegyzem, mennyit csinálok, eszerint ka­pom a bért Ez jó, mert ed­dig a csoportos bérezésnél mindenki megkapta a pénzt, akkor is, ha kevesebbet dol­gozott, mint a többiek és vár­ni kellett rá. — Ezerhétszázat kerestem régen is, most is. — Ezernyolcszázat kerestem, 2300 forintot kapok most. — Az egyik pályán jön a szövet, a másikon a bélés. Most is előfordul, hogy valahol le­maradnak, akkor odamegyünk, elhozzuk a csillét a kész mun­kadarabokkal . Miért nem intézkedik ilyenkor a művezető? Nekik is meg kell tanulniuk irányítani, megfelelően beavat­kozni a termelés folyamatába az új körülmények között, jegyzi meg Pál Ferenc gyártás­szervezési osztályvezető. Ja­nuárban jött egy mérnök a svájci cégtől, megtanítja, mit kell tenniük a termelésirányí­tóknak, módszertani szempont­ból segít. Nem nő a fizikai igénybevétel . A vasaló részleget is be­hoztuk a 2-es varrodába. Az­előtt külön teremben dolgoz­tak a vasaló munkások. Azt az időt, amit ki-be hordásra for­dítottak, most a termelésre fordíthatják a munkások So­kan­ nehezen értik meg, hogy bár most több darabon dolgoz­nak, mégsem nagyobb a fizikai igénybevételük. A varrógépnél ülő munkásnő csak irányítja a munkát, vezeti az anyagot a gépen. Nem kell lábbal hajta­nia, mert ilyen gépek már ré­gen nincsenek nálunk. Amikor megkezdődött az átállás, azt mondták a munkásnők, hát már azt a kis sétálást is irigy­­lik tőlünk? Néhányan panasz­kodnak, hogy most fáradtab­bak a műszak végén, a „sétá­­lás” pihentette őket. Akkor hát térjünk talán vissza a régi módszerhez, írjuk a szocializ­mus számlájára lemaradásun­kat? Ha nincs ez a svájci cég, nekünk kellett volna elkezde­ni a rendteremtést, ehhez azonban nincs apparátusunk. Az átállás hírére néhány mun­kásnő szabadságot vett ki, volt, aki itthagyta a gyárat. Azóta vissza is jött. Az újonnan megállapított 100 százalékos teljesítmény a régihez képest 130 százalék­nak felel meg. Az átállított üzemrészekben decemberben már 95 százalékos teljesít­ményt értek el. Akadnak azon­ban olyan dolgozók, akik a ré­gi 100 százalékot sem érik el. Ezeken a munkahelyeken meg­vizsgálják, hogyan könnyíthet­­nék a munkát. A munkások észrevételei alapján módosí­tottak néhány munkára meg­adott időt. A dolgozók túl ma­gasnak találják a „csilléket”, ezen is változtatni kell .• Az idén még két zakósza­­lagot, a központi befejezőter­met és a szabászatot is átállít­juk, az utolsó egységben, még egy varrodánkban a második félévben kerül erre sor. Az ügyvitel korszerűsítését a Könnyűipari Szervezési Inté­zet vállalta. Zalaegerszeg után Sümegen és Lentiben, telephe­lyeinken már önállóan szerve­zünk A részműveletek végzé­sét itt Zalaegerszegen is mi terveztük Most olyan gárda alakul ki nálunk, amely a szer­vezési terv végrehajtása után képes a gyár műszaki szintjét tovább fejleszteni. Sokat kell tanulnunk A külföldi szerve­zők meg vannak elégedve az eredményekkel, mi jobban iz­gulunk, mint ők Eleinte mi örültünk, ők meg azt mondták, a kiugró eredmények sose jók, csak a fokozatos fejlődés meg­bízható. Átállás, visszaállás — Az MTM-módszer elter­jedt az iparágban — mondja a főmérnök. — A párt- és kor­mányhatározat a „malmunkra hajtotta a vizet”. Enélkül a legnagyobb nehézséggel néz­hettünk volna szembe. A ve­lünk kooperáló vállalatok kor­szerűsödése éppúgy elengedhe­tetlen, mint a miénk. Egy pél­da: előfordult, hogy a megren­delt textilanyagok nem érkez­tek meg időben. Addig átáll­tunk más termék gyártására. Volt olyan eset, hogy tízszer kellett átállni, visszaállni. Mi­nél több az indokolatlan átál­lás, annál inkább visszaesik a termelés Azt várjuk, hogy ezek a zavaró körülmények megszűnjenek, hiszen másutt is sor kerül majd a rendte­remtésre.­­ Az átállás idejében a ter­melésben nem volt visszaesés, a gyárnak teljesítenie kellett szerződését, a nyereségnek is meg kellett lennie. Nem áll­hattunk a dolgozók elé, hogy elvtársak, nincs nyereség, mert szerveztünk. A műszakiaknak sok többletmunkát adott az átállás, néha naponta 15 órát dolgoztunk és még most sem pihenhetünk. Az ő fizetésük nem emelke­dett. Az eredmények honorálá­sában Zalaegerszegen fordított a sorrend először a munkások kapnak több bért. Az idén már a szalag- és teremirányítók is anyagilag érdekeltebbé válnak abban, hogyan segítik a hatás­körükbe tartozó dolgozók mun­káját. A Zalaegerszegi Ruhagyár­ban egymásnak adják a kilin­cset a legkülönbözőbb válla­latok képviselői, még a salgó­tarjáni üveggyárból, kötszövő­­ipari vállalatoktól, sőt, kátée­szektől is jönnek. Az új szer­vezési módszerre kíváncsiak. A ruhagyárat követő válla­latok bizonyos mértékig kita­posott úton haladhatnak ez­után. Mégis, valószínűleg min­denütt akadnak majd problé­mák. Érdemes a zalaegerszegi példa tanulságait megszívlel­ni. Azt például, hogy az újra való áttéréshez már a kezdet kezdetén a dolgozók zömét meg kell nyerniük. Másrészt a munkásokat, a műszakiakat megfelelően fel kell készíteni, hogy az átállásra nagyobb rendben kerülhessen sor, így az új módszerhez könnyebb lesz a dolgozók támogatását megszerezni. Tóth Erzsébet Ma avatják Kőbányán az élelmiszer-besugárzó üzemet Az elmúlt húsz esztendőben számos, az élelmiszer-gazda­sághoz tartozó kutatóintézet­ben, de főként a Központi Élelmiszeripari Kutató Inté­zetben folytatnak kutatásokat az ionizáló sugárzás élelmi­­szeripari és mezőgazdasági hasznosítására. A vizsgálatok főként az élelmiszerek tartó­sítására, inaktiválására irá­nyulnak, az ionizáló sugárzá­sok segítségével. A kísérletso­rozat egyik eredménye volt többek között, hogy tavaly hatósági engedéllyel a vásár­lóközönség elé kerülhetett a sugárkezeléssel csíramentesí­tett burgonya. Az üzemi jel­leggel és teljesítményekkel működő besugárzó létesítmény felavatására kedden kerül sor. Az új létesítményt a kőbá­nyai mészkőszikla pincerend­szer egyik részében építették a KÉKI kutatókollektívájának elképzelései szerint. Az ere­deti és most továbbfejlesztett sugárforrás csak kis mennyi­ségek, kísérleti minták sugár­­kezelését és értékelését tette lehetővé. A sugárforrás köré modern szállítópálya-rendszert építettek, így lehetővé vált, hogy a már kidolgozott sugár­zás-alkalmazási módszereket kereskedelmi méretekben is gazdaságosan lehessen haszno­sítani. A meglevő alagutak és a természetes sziklafalak vas­tagsága megfelelően véd a ká­ros sugárzástól. Az alagút­rendszer adottsága, hogy lég­terének átlagos hőmérsékle­te megegyezik az országos évi átlagos hőmérséklettel, állan­dóan plusz tíz fok és relatív páratartalma igen nagy, 85— 95 százalékos. Ez a körülmény és a nagy kiterjedésű pincejá­ratok teszik lehetővé, hogy a területet tárolásra is hasz­nosítani lehet. A besugárzó üzem legérde­kesebb része maga a sugárfor­rás, amelyet üzembe helyezé­sekor 50 ezer Ci (Curie, a ra­dioaktivitás hivatalos mérték­­egységének rövidítése) radio­aktív izotóppal töltöttek fel. A KÉKI munkatársai: dr. Simek Ferenc igazgató, dr. Farkas József igazgatóhelyet­tes, dr Simon József tudomá­nyos főmunkatárs, dr. Kis István, és a velük együtt­mű­ködő, dr. Vas Károly akadé­mikus, a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség élelmiszer­osztályának vezetője az atom­energia hazai hasznosításának nagyon értékes állomásaként tartják számon az első üzemi jellegű besugárzó létesítményt. Sok tervet szeretnének meg­valósítani, többek között hoz­zákezdenek az új üzem hasz­nosításához, különböző fehér­jetakarmányok, fűszerek és fű­­szerkeverékek, húsfélék és húskoncentrátumok besugár­zásához. A munka közben nyert újabb kutatási adatokat a táv­lati tervekben szereplő nagy­üzemi besugárzó létesítmény megvalósításához gyűjtik, amely valószínűleg nemzetkö­zi támogatással jön majd lét­re. Érdekes és a szocialista or­szágokban egyedülálló elkép­zelésük a KÉKI tudományos munkatársainak a „házhoz vi­hető” sugárforrás. A burgo­nyát, zöldségféléket, gyümöl­csöket és más élelmiszereket gazdaságosabb a tárolóhelyen alávetni a sugárkezelésnek. Most készülnek szerződést köt­ni a Nagyvásártelep vezetői­vel a burgonya helyszínen tör­ténő besugárzására. Ha ez a módszer sikerrel jár — és erre minden remény megvan —, ak­kor Somogy megyében hasz­nosítják majd a házhoz vihe­tő sugárforrást. Rinyatamási községben nem­rég épült fel a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem irányí­tásával a burgonyapüréport gyártó üzem. A gyárban már­ciustól, ha a tárolt burgonya csírázni kezd, egészen július végéig, amikor az újburgonya már elérhető áron kapható, nem tudnak folyamatosan dolgozni. Ha sugárkezeléssel tartósított burgonya áll ren­delkezésükre, akkor már eb­ben az időszakban is csíra­mentes burgonyát dolgozhat­nak fel. R. J. ra'i­pan MRT­. Teljes részletességgel közli a rádió és televízió heti műsorát Megjelenik minden szombaton Előfizethető minden postahivatalban, hírlapkézbesítőnél ­ Ha a Kék fényben látott fa­iskolás, cseresznyemagos ker­tész témája megihlette humo­ristáinkat, legalább ennyire múzsájukká lehet Gyapai Sán­dor csornai magán zöldség­gyümölcs kiskereskedő ügye is. A témát a csornai Járási-Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizottság „fedezte fel”. A népi ellenőrök, összefoglaló jelentésük elején a következőkben határozzák meg a vizsgálat célját: „Annak megállapítása, hogy a magán­­kereskedő tevékenysége első­sorban a lakosság ellátását szolgálja-e? Melyek tevékeny­ségének főbb jellemzői: a ki­adott engedélyben foglalt elő­írásoknak megfelelő tevékeny­séget végez-e? Vizsgálandó, hogy a magánkereskedő adó­zási kötelezettségének a tény­leges jövedelme arányában tett-e eleget?” A vizsgálatot — 1972 feb­ruárjától július közepéig — 42 napon kerestül összesen ti­zenhárom népi ellenőr, köz­tük egy-egy ellenőrzött terület szakértője végezte. Érdemes követni Gyapai Sándor tiszta jöve­delemként 1970-ben 65 ezer, 1971-ben 48 882 forintot vallott be, forgalma viszont 90, illet­ve 145 ezer forintra rúgott. A forgalom alapján kivetett adó­alapja — ennek megfelelően — az első vizsgált évben 38 000, a másodikban 44 480 forint volt. Tevékenységének 35 szá­zaléka szolgálta, úgymond, a lakosság érdekeit, árujának 65 százalékát közületeknél érté­kesítette. Érdemes követni a vizsgálat­nak azt a nyomvonalát, amely arra irányult, hogy felderítse, mit is árult Gyapai Sándor, akinek 1954-ben kiadott ipar­igazolványa — mint már je­leztük — zöldség-gyümölcs ke­reskedésre szólt Szakképzettsé­ge egyébként mészáros- és hentessegéd, mesterlevéllel is rendelkezik. Nem rendelkezik viszont semminemű igazolással, amely a több éve folytatott, napos­­baromfi-keltetést illető műkö­dését engedélyezné. Ezenkí­vül — mint őstermelő — te­jeskáposzta termesztéssel és annak savanyításával is fog­lalkozik. A termést saját bolt­ján keresztül értékesíti. Ami természetesen tökéletesen rendjén való. Hogy miért akadt meg mégis a két tevékenységen az ellen­őrök szeme? Indokolja ezt az összefoglaló jelentés egyetlen mondata: „A vizsgálat megál­lapította, hogy az igazolvány­ban meghatározott kiskereske­delmi tevékenység — a ká­poszta kivételével — az össz­bevételi forgalomhoz mérten elenyésző.” Gyapai bevallása szerint ugyanis üzletében a napi forgalom átlagosan 200 forint. Ez — háromszáz napos nyitva tartást véve alapul — évi 60 000 forint forgalmat je­lent Húszszázalékos haszon­kulcs mellett a bolt tehát 12 000 forintot jövedelmez évente. Igen ám, csakhogy a népi ellenőrök a különböző — „utolérhető” — adatok alapján elvégzett elemzése szerint az őstermelő-kiskereskedő 1971. évi jövedelmének mérlege egé­szen­ más számokat jelez. „vagy difi” Kezdjük rögtön a vizsgálat végeredményeként összeállított táblázatban foglalt összegek felsorolásával, csak a tiszta jövedelem kigyűjtött számai­nak alapján: naposcsibéből 232 499, savanyított káposztá­ból 28 160, fejest káposztából 7200, egyéb zöldség-gyümölcs­ből 12 000 forint maradt a „bukszában”. Ez pedig — test­vérek között is — 279 055 fo­rint. Ezzel szemben — ha még emlékszünk rá — a keresk­ed­ő az ellenőrzött évre mindössze 48 982 forint tiszta jövedelmet vallott be. „Nagy difi!” — jut­hatna eszünkbe a régi vicc, ha az ilyesmivel tréfálkozni le­hetne. Nem lehet! Különösen, ha tovább olvassuk a jelentés megállapításait 1972. február 21-i keltezéssel a Győr-Sopron megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség — felkérésre — ki­mutatást készített Gyapainak „a tojóállomány mintaközsé­­geiben” végzett tevékenységé­ről. A végeredmény: 220 „m­in­­ta”-term­elő 13 687 darab „ter­mésével” gazdálkodott Gyapai. A népi ellenőrök megállapítá­sa: „A termelőknél a tojások lekötését szóbeli megállapodás alapján rendezte. Páli község­ben a termelőszövetkezeten keresztül bonyolította a felvá­sárlást, míg a többi községben — Csorna kivételével — meg­bízottam keresztül, akiknek vagy évi 50—110 darab napos­csibét adott, vagy tojásonként 5 fillér jutalékot fizetett.” A népi ellenőrzés megjegyzése: „Véleményünk szerint a vizs­gált személyt nem jogosítja fel magántermelőktől való tojás­felvásárlásra, keltetésre és for­galmazásra az állattenyésztési felügyelőség által kiadott olyan értelmű igazolás, amely a mintaközségekben vérvizsgá­latra és a létszám megállapítá­sára ad megbízást neki.” Sűrűn telegépelt oldalakon keresztül bizonyítja a vizsgá­lati jelentés a szabálytalansá­gok sorozatát, és jelzi a jog­talan haszonszerzés lehetősé­gének jelenlétét Nincs mó­dunk valamennyit ismertetni, inkább annál a „deduktív” le­vezetési módszernél maradunk kísérők, amelyben a népi el­lenőrök — vizsgálatuk próbá­jaként — Gyapai Sándornak az elmúlt öt évben szerzett ja­vait, gyarapodását vették számba. Itt sem részletezünk, csak a végeredmény: 1 025 800 forint. És egy észrevétel: „A szakértők az építkezések való­di összegének mintegy duplá­ját állapíthatják meg.” Egy objektumot, a hévízi At­tila utcában épített nyaralót — privát szorgalomból — szemé­lyesen is megnéztük. Gyönyö­rű! Csak az elragadtatás hang­ján írhatunk róla. Legfeljebb két emeletét, tizenegy szobá­ját, a túlméretezett dupla ga­rázst nem éreztük elég meg­hitten otthonosnak a két, fő­iskoláját végző „tulajdonos” számára. A helyi tanács titká­rától ugyanis megtudtuk, hogy két fiatalember a két Grapai­­fiú nevére szól az építési en­gedély, négyszobás családi házra. Mondtuk, hogy több, ami felépült. Erre azt felelte, hogy — sajnos — a mérnököt aki az építési engedélyt kiad­ta, már elbocsátották. Kérdez­tük: miért?... „Hasonló ügyelv miatt” — hangzott a lakonikus válasz. A házban gondnoknő műkö­dik. Csak vele beszélhettünk. A tulajdonosok nem tartóz­kodnak ott. Az üdülőt ugyanis egész évre — 180 000 forintért — bérbe vette az Állami Biz­tosító győri kirendeltsége. A ház fehér falán csomago­lópapírra írt ákom­bákommal ez olvasható: „Savanyított ká­poszta minden mennyiségben kapható.”L­ ­ Sírjunk vagy nevessünk?­ ­ Félreértés ne essék, mindaz,­­ amit eddig elmondtunk, egy­­ nagyon ügyes, tehetséges em­ber portréja­­ lehetne. Ha példamutató szorgalmát és ké­­­pességeit a fennálló tételes tör­­­­vények és rendeletek keretei­­ között bonyolította volna. Ám ’ ő nem így cselekedett, íme,­­ egyetlen példa. Részlet a je­­­­lentésből: „A vizsgált magán­­­kereskedő a vizsgált időszak­­­­ban semminemű könyvelést nem vezetett. Sem bevételeiről, sem­­■ kiadásairól feljegyzést, könyvvezetést bemutatni nem tudott. Pénztárkönyv vagy­­ egyéb nyilvántartási bizonylat­­ sem állt rendelkezésre. A vizs­­­­gálat megállapította, hogy­­ Csorna volt nagyközségi taná­­­­csának adóhatósága 1970. jú­­­­nius 4-én kelt 746/1970. számú­­ határozata alapján, az ügyfél kérelmére mentesítette őt a könyvvezetési kötelezettség­­ alól A mentesítés orvosi iga­zolás alapján történt.” A csatolt orvosi igazolás ar­­­­­ól szól, hogy a páciens szeme, ’ egyéb betegsége következtében­­ krónikusan könnyezik.­­ Olcsónak tűnik az élet a miénk is, csak még azt kellene­­ eldönteni, a sírástól vagy a ne­vetéstől-e? Gyapai Sándornak érvényes gépkocsivezetői jogo­sítványa és autója van, azon-­­ kívül könyvvezetésre alkalmas s egészséges szemű családtagjai,­­ és volt jó néhány — köztük be­­ nem jelentett — alkalmazott­?­ is. , A népi ellenőrök vizsgálata alapján a rendőrhatóságok nyomozása az ügyben rövi­desen befejeződik.­ ­ Csillag István Akinek a zöldségbolt luxusvillát hozott s

Next