Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
Kedd, 1974. Január 8- Maaar Nemzet A ZALAEGERSZEGI PÉLDA A stopperóra nem elég A Zalaegerszegi Ruhagyár mintaszervezésre kijelölt vállalat. Pontosabban, a ruhagyár vállalkozott a feladatra. Feltételezhetjük, hogy vidéken ez sokkal több gonddal jár, mint a fővárosban, ahol valószínűleg gyorsabb a szakmai információcsere és több a szakember. Ilyen körülmények között a bátorságot éppúgy tekinthetjük a zalaegerszegi vállalkozás okának, mint a szükségszerűséget Az elhatározás előzményéhez tartozik: 21 éves ruhagyár 12- szeres élüzem, háromszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, s a fiatal üzemek lendületességével fogékony az újra. A ruhagyáriak más tényekben keresik az előzményeket Baja Ferenc főmérnök. — A könnyűipar más területein jobban megfizették a dolgozókat, mint a ruhaiparban, ilyen szempontból iparágunk az utolsók közé tartozott. Mi is többet akartunk adni munkásainknak. De miből? 1939-ben került sor az első tőkés országbeli tapasztalatcserére. Hollandiai ruhagyárba látogathattunk. Ott a gyakorlatban tapasztalhattuk azt a régi igazságot, hogy a termelékenységi szint nemcsak az automatikáknak, hallatlanul korszerű gépeknek köszönhető, hanem sokkal olcsóbb dolognak, a miénknél lényegesen jobb szervezésnek is. Nem csoda, ha „leköröztek” bennünket Ez a gondolat nem hagyott békén és egy londoni kiállításon felvettük a kapcsolatot a speciálisan ruhaipari szervezéssel foglalkozó IPE nevű svájci céggel. Egy másik cikk témája lehet — habár ehhez is tartozik —, hogy akkor, amikor nem kevés hazai szervezési intézetünk van, miért azon múlik egy gyár üzemszervezési állapota, hogy szakemberei mit látnak, találnak külföldön? A szervezés korszerűsítése — Időközben megismertük az MTM-módszert, a mozdulatokra épülő műveletelemzés alapjait. A módszert nem alkalmaztuk még, alaptanfolyamot tartottunk, hogy dolgozóink jobban megértsék azokat a fogalmakat, amelyek öszszefüggenek a szervezés korszerűsítésével. Mint később megtudtuk, a svájci cég e módszer fejlettebb változatát alkalmazta. Mindez mögöttünk volt már, akárcsak a Vörös Október Férfiruhagyárral kialakított kapcsolatunk, újításcseréink, amikor a Zalaegerszegi Ruhagyárat mintaszervezésre kijelölték. A VOR fordíttatta le a svájci cégtől kapott anyagot. 1971-ben mérnökök jöttek az IPE cégtől. Felmérést végeztek nálunk és jó félévvel ezelőtt letették a gyár asztalára szervezési javaslatukat: termelő gépi beruházás nélkül 35 százalékkal növelik a szalagokról lekerülő készruhák mennyiségét, egyharmadával növelik a termelékenységet. Aláírtuk a szerződést — Hogyan fogadták a hírt a szakmában? — „Agyrém”, mondták iparágon belül, ágazaton kívül meg azt, miféle vállalat az, ahol kiderül, hogy 35 százalékkal termelékenyebben is lehet dolgozni. Saját dolgozónk, magas beosztású műszaki szakember is azt mondta, „marhaság”, amikor megindítottuk a tanfolyamot. Amikor végül is elvégezte, megkérdeztem tőle, mi a véleménye. Azt mondta, „nem volt az”. Megválni a megszokott mozdulatoktól . Elképzelheti a munkások hangulatát is. Tizenöt-húsz éve megszokott mozdulatoktól kellett megválniuk Féltek az újtól. Azt mondták, a kapitalisták tanítják meg őket dolgozni? Felháborodtak, hogy az idegen mérnökök többet akarnak termeltetni a munkásnőkkel, akik már addig is feszített tempóban dolgoztak, hogy másodpercre mérik majd, ki mikor mit csinál. A zalaegerszegi munkásnők a nyugati adatokat alapul véve is jó produktív idővel dolgoztak. Mégis, amíg például itt 70 perc kell egy nadrág elkészítéséhez, a kor színvonalon hasonló körülmények között 40 perc alatt is megcsinálják. Hogyan lehetséges ez? Kiderült, hogy nálunk például a zakó készítési folyamatának 70 százalékánál a munkások keresgélték, kicsomagolták az alkatrészeket, a megfogott darabot forgatták, amíg kézreállt, a kész darabot odébb dobták, lesték, hová esik, s ha félrecsúszott, megigazították. Ez mind veszteségidő. Századmásodpercekről van szó, amelyek azonban összegyűlnek, amíg elkészül a ruhadarab. Az új szervezési mód meghökkentően egyszerű változásokkal járt Néhol lefűrészeltek a túlságosan nyújtóztató asztalokból. A csúsztató asztal helyére a mennyezet alá síneket szereltek, ahonnan a ruha varrni való része a munkásnő kezébe lóg, a függő kocsikban, „csillékben” állandóan ott a varrásra váró új köteg, mert a legkisebb fennakadást is észlelni lehet. Ott, ahol viszszaesik a teljesítmény, a jobb munkások rögtön beülnek arra a helyre. Az 1-es varrodában, ahol a régi módon dolgoznak még, az egyik munkásnő teljesítménye függ a másikétól. A 2-es varrodában, ahol már függesztett szállítási módszert vezettünk be, a munkások kifejthetik egyéni képességeiket. Aki jobban dolgozik, jobban jár, mert többet keres. Mit mondanak a dolgozók ? Három termelőegységet állítottunk még csak át Nehéz lenne már most véleményt mondani az új szervezési módszerről. A folyamatszervezés éppen hogy elkezdődött, ezt követi majd a rendszerszervezés és módszerszervezés. Mit mondanak most a dolgozók? — Ötszáz forinttal többet kaptam, de két szabad szombaton is dolgoztam. — Mindennap jegyzem, mennyit csinálok, eszerint kapom a bért Ez jó, mert eddig a csoportos bérezésnél mindenki megkapta a pénzt, akkor is, ha kevesebbet dolgozott, mint a többiek és várni kellett rá. — Ezerhétszázat kerestem régen is, most is. — Ezernyolcszázat kerestem, 2300 forintot kapok most. — Az egyik pályán jön a szövet, a másikon a bélés. Most is előfordul, hogy valahol lemaradnak, akkor odamegyünk, elhozzuk a csillét a kész munkadarabokkal . Miért nem intézkedik ilyenkor a művezető? Nekik is meg kell tanulniuk irányítani, megfelelően beavatkozni a termelés folyamatába az új körülmények között, jegyzi meg Pál Ferenc gyártásszervezési osztályvezető. Januárban jött egy mérnök a svájci cégtől, megtanítja, mit kell tenniük a termelésirányítóknak, módszertani szempontból segít. Nem nő a fizikai igénybevétel . A vasaló részleget is behoztuk a 2-es varrodába. Azelőtt külön teremben dolgoztak a vasaló munkások. Azt az időt, amit ki-be hordásra fordítottak, most a termelésre fordíthatják a munkások Sokan nehezen értik meg, hogy bár most több darabon dolgoznak, mégsem nagyobb a fizikai igénybevételük. A varrógépnél ülő munkásnő csak irányítja a munkát, vezeti az anyagot a gépen. Nem kell lábbal hajtania, mert ilyen gépek már régen nincsenek nálunk. Amikor megkezdődött az átállás, azt mondták a munkásnők, hát már azt a kis sétálást is irigylik tőlünk? Néhányan panaszkodnak, hogy most fáradtabbak a műszak végén, a „sétálás” pihentette őket. Akkor hát térjünk talán vissza a régi módszerhez, írjuk a szocializmus számlájára lemaradásunkat? Ha nincs ez a svájci cég, nekünk kellett volna elkezdeni a rendteremtést, ehhez azonban nincs apparátusunk. Az átállás hírére néhány munkásnő szabadságot vett ki, volt, aki itthagyta a gyárat. Azóta vissza is jött. Az újonnan megállapított 100 százalékos teljesítmény a régihez képest 130 százaléknak felel meg. Az átállított üzemrészekben decemberben már 95 százalékos teljesítményt értek el. Akadnak azonban olyan dolgozók, akik a régi 100 százalékot sem érik el. Ezeken a munkahelyeken megvizsgálják, hogyan könnyíthetnék a munkát. A munkások észrevételei alapján módosítottak néhány munkára megadott időt. A dolgozók túl magasnak találják a „csilléket”, ezen is változtatni kell .• Az idén még két zakószalagot, a központi befejezőtermet és a szabászatot is átállítjuk, az utolsó egységben, még egy varrodánkban a második félévben kerül erre sor. Az ügyvitel korszerűsítését a Könnyűipari Szervezési Intézet vállalta. Zalaegerszeg után Sümegen és Lentiben, telephelyeinken már önállóan szervezünk A részműveletek végzését itt Zalaegerszegen is mi terveztük Most olyan gárda alakul ki nálunk, amely a szervezési terv végrehajtása után képes a gyár műszaki szintjét tovább fejleszteni. Sokat kell tanulnunk A külföldi szervezők meg vannak elégedve az eredményekkel, mi jobban izgulunk, mint ők Eleinte mi örültünk, ők meg azt mondták, a kiugró eredmények sose jók, csak a fokozatos fejlődés megbízható. Átállás, visszaállás — Az MTM-módszer elterjedt az iparágban — mondja a főmérnök. — A párt- és kormányhatározat a „malmunkra hajtotta a vizet”. Enélkül a legnagyobb nehézséggel nézhettünk volna szembe. A velünk kooperáló vállalatok korszerűsödése éppúgy elengedhetetlen, mint a miénk. Egy példa: előfordult, hogy a megrendelt textilanyagok nem érkeztek meg időben. Addig átálltunk más termék gyártására. Volt olyan eset, hogy tízszer kellett átállni, visszaállni. Minél több az indokolatlan átállás, annál inkább visszaesik a termelés Azt várjuk, hogy ezek a zavaró körülmények megszűnjenek, hiszen másutt is sor kerül majd a rendteremtésre. Az átállás idejében a termelésben nem volt visszaesés, a gyárnak teljesítenie kellett szerződését, a nyereségnek is meg kellett lennie. Nem állhattunk a dolgozók elé, hogy elvtársak, nincs nyereség, mert szerveztünk. A műszakiaknak sok többletmunkát adott az átállás, néha naponta 15 órát dolgoztunk és még most sem pihenhetünk. Az ő fizetésük nem emelkedett. Az eredmények honorálásában Zalaegerszegen fordított a sorrend először a munkások kapnak több bért. Az idén már a szalag- és teremirányítók is anyagilag érdekeltebbé válnak abban, hogyan segítik a hatáskörükbe tartozó dolgozók munkáját. A Zalaegerszegi Ruhagyárban egymásnak adják a kilincset a legkülönbözőbb vállalatok képviselői, még a salgótarjáni üveggyárból, kötszövőipari vállalatoktól, sőt, kátéeszektől is jönnek. Az új szervezési módszerre kíváncsiak. A ruhagyárat követő vállalatok bizonyos mértékig kitaposott úton haladhatnak ezután. Mégis, valószínűleg mindenütt akadnak majd problémák. Érdemes a zalaegerszegi példa tanulságait megszívlelni. Azt például, hogy az újra való áttéréshez már a kezdet kezdetén a dolgozók zömét meg kell nyerniük. Másrészt a munkásokat, a műszakiakat megfelelően fel kell készíteni, hogy az átállásra nagyobb rendben kerülhessen sor, így az új módszerhez könnyebb lesz a dolgozók támogatását megszerezni. Tóth Erzsébet Ma avatják Kőbányán az élelmiszer-besugárzó üzemet Az elmúlt húsz esztendőben számos, az élelmiszer-gazdasághoz tartozó kutatóintézetben, de főként a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben folytatnak kutatásokat az ionizáló sugárzás élelmiszeripari és mezőgazdasági hasznosítására. A vizsgálatok főként az élelmiszerek tartósítására, inaktiválására irányulnak, az ionizáló sugárzások segítségével. A kísérletsorozat egyik eredménye volt többek között, hogy tavaly hatósági engedéllyel a vásárlóközönség elé kerülhetett a sugárkezeléssel csíramentesített burgonya. Az üzemi jelleggel és teljesítményekkel működő besugárzó létesítmény felavatására kedden kerül sor. Az új létesítményt a kőbányai mészkőszikla pincerendszer egyik részében építették a KÉKI kutatókollektívájának elképzelései szerint. Az eredeti és most továbbfejlesztett sugárforrás csak kis mennyiségek, kísérleti minták sugárkezelését és értékelését tette lehetővé. A sugárforrás köré modern szállítópálya-rendszert építettek, így lehetővé vált, hogy a már kidolgozott sugárzás-alkalmazási módszereket kereskedelmi méretekben is gazdaságosan lehessen hasznosítani. A meglevő alagutak és a természetes sziklafalak vastagsága megfelelően véd a káros sugárzástól. Az alagútrendszer adottsága, hogy légterének átlagos hőmérséklete megegyezik az országos évi átlagos hőmérséklettel, állandóan plusz tíz fok és relatív páratartalma igen nagy, 85— 95 százalékos. Ez a körülmény és a nagy kiterjedésű pincejáratok teszik lehetővé, hogy a területet tárolásra is hasznosítani lehet. A besugárzó üzem legérdekesebb része maga a sugárforrás, amelyet üzembe helyezésekor 50 ezer Ci (Curie, a radioaktivitás hivatalos mértékegységének rövidítése) radioaktív izotóppal töltöttek fel. A KÉKI munkatársai: dr. Simek Ferenc igazgató, dr. Farkas József igazgatóhelyettes, dr Simon József tudományos főmunkatárs, dr. Kis István, és a velük együttműködő, dr. Vas Károly akadémikus, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség élelmiszerosztályának vezetője az atomenergia hazai hasznosításának nagyon értékes állomásaként tartják számon az első üzemi jellegű besugárzó létesítményt. Sok tervet szeretnének megvalósítani, többek között hozzákezdenek az új üzem hasznosításához, különböző fehérjetakarmányok, fűszerek és fűszerkeverékek, húsfélék és húskoncentrátumok besugárzásához. A munka közben nyert újabb kutatási adatokat a távlati tervekben szereplő nagyüzemi besugárzó létesítmény megvalósításához gyűjtik, amely valószínűleg nemzetközi támogatással jön majd létre. Érdekes és a szocialista országokban egyedülálló elképzelésük a KÉKI tudományos munkatársainak a „házhoz vihető” sugárforrás. A burgonyát, zöldségféléket, gyümölcsöket és más élelmiszereket gazdaságosabb a tárolóhelyen alávetni a sugárkezelésnek. Most készülnek szerződést kötni a Nagyvásártelep vezetőivel a burgonya helyszínen történő besugárzására. Ha ez a módszer sikerrel jár — és erre minden remény megvan —, akkor Somogy megyében hasznosítják majd a házhoz vihető sugárforrást. Rinyatamási községben nemrég épült fel a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem irányításával a burgonyapüréport gyártó üzem. A gyárban márciustól, ha a tárolt burgonya csírázni kezd, egészen július végéig, amikor az újburgonya már elérhető áron kapható, nem tudnak folyamatosan dolgozni. Ha sugárkezeléssel tartósított burgonya áll rendelkezésükre, akkor már ebben az időszakban is csíramentes burgonyát dolgozhatnak fel. R. J. ra'ipan MRT. Teljes részletességgel közli a rádió és televízió heti műsorát Megjelenik minden szombaton Előfizethető minden postahivatalban, hírlapkézbesítőnél Ha a Kék fényben látott faiskolás, cseresznyemagos kertész témája megihlette humoristáinkat, legalább ennyire múzsájukká lehet Gyapai Sándor csornai magán zöldséggyümölcs kiskereskedő ügye is. A témát a csornai Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság „fedezte fel”. A népi ellenőrök, összefoglaló jelentésük elején a következőkben határozzák meg a vizsgálat célját: „Annak megállapítása, hogy a magánkereskedő tevékenysége elsősorban a lakosság ellátását szolgálja-e? Melyek tevékenységének főbb jellemzői: a kiadott engedélyben foglalt előírásoknak megfelelő tevékenységet végez-e? Vizsgálandó, hogy a magánkereskedő adózási kötelezettségének a tényleges jövedelme arányában tett-e eleget?” A vizsgálatot — 1972 februárjától július közepéig — 42 napon kerestül összesen tizenhárom népi ellenőr, köztük egy-egy ellenőrzött terület szakértője végezte. Érdemes követni Gyapai Sándor tiszta jövedelemként 1970-ben 65 ezer, 1971-ben 48 882 forintot vallott be, forgalma viszont 90, illetve 145 ezer forintra rúgott. A forgalom alapján kivetett adóalapja — ennek megfelelően — az első vizsgált évben 38 000, a másodikban 44 480 forint volt. Tevékenységének 35 százaléka szolgálta, úgymond, a lakosság érdekeit, árujának 65 százalékát közületeknél értékesítette. Érdemes követni a vizsgálatnak azt a nyomvonalát, amely arra irányult, hogy felderítse, mit is árult Gyapai Sándor, akinek 1954-ben kiadott iparigazolványa — mint már jeleztük — zöldség-gyümölcs kereskedésre szólt Szakképzettsége egyébként mészáros- és hentessegéd, mesterlevéllel is rendelkezik. Nem rendelkezik viszont semminemű igazolással, amely a több éve folytatott, naposbaromfi-keltetést illető működését engedélyezné. Ezenkívül — mint őstermelő — tejeskáposzta termesztéssel és annak savanyításával is foglalkozik. A termést saját boltján keresztül értékesíti. Ami természetesen tökéletesen rendjén való. Hogy miért akadt meg mégis a két tevékenységen az ellenőrök szeme? Indokolja ezt az összefoglaló jelentés egyetlen mondata: „A vizsgálat megállapította, hogy az igazolványban meghatározott kiskereskedelmi tevékenység — a káposzta kivételével — az összbevételi forgalomhoz mérten elenyésző.” Gyapai bevallása szerint ugyanis üzletében a napi forgalom átlagosan 200 forint. Ez — háromszáz napos nyitva tartást véve alapul — évi 60 000 forint forgalmat jelent Húszszázalékos haszonkulcs mellett a bolt tehát 12 000 forintot jövedelmez évente. Igen ám, csakhogy a népi ellenőrök a különböző — „utolérhető” — adatok alapján elvégzett elemzése szerint az őstermelő-kiskereskedő 1971. évi jövedelmének mérlege egészen más számokat jelez. „vagy difi” Kezdjük rögtön a vizsgálat végeredményeként összeállított táblázatban foglalt összegek felsorolásával, csak a tiszta jövedelem kigyűjtött számainak alapján: naposcsibéből 232 499, savanyított káposztából 28 160, fejest káposztából 7200, egyéb zöldség-gyümölcsből 12 000 forint maradt a „bukszában”. Ez pedig — testvérek között is — 279 055 forint. Ezzel szemben — ha még emlékszünk rá — a kereskedő az ellenőrzött évre mindössze 48 982 forint tiszta jövedelmet vallott be. „Nagy difi!” — juthatna eszünkbe a régi vicc, ha az ilyesmivel tréfálkozni lehetne. Nem lehet! Különösen, ha tovább olvassuk a jelentés megállapításait 1972. február 21-i keltezéssel a Győr-Sopron megyei Állattenyésztési Felügyelőség — felkérésre — kimutatást készített Gyapainak „a tojóállomány mintaközségeiben” végzett tevékenységéről. A végeredmény: 220 „minta”-termelő 13 687 darab „termésével” gazdálkodott Gyapai. A népi ellenőrök megállapítása: „A termelőknél a tojások lekötését szóbeli megállapodás alapján rendezte. Páli községben a termelőszövetkezeten keresztül bonyolította a felvásárlást, míg a többi községben — Csorna kivételével — megbízottam keresztül, akiknek vagy évi 50—110 darab naposcsibét adott, vagy tojásonként 5 fillér jutalékot fizetett.” A népi ellenőrzés megjegyzése: „Véleményünk szerint a vizsgált személyt nem jogosítja fel magántermelőktől való tojásfelvásárlásra, keltetésre és forgalmazásra az állattenyésztési felügyelőség által kiadott olyan értelmű igazolás, amely a mintaközségekben vérvizsgálatra és a létszám megállapítására ad megbízást neki.” Sűrűn telegépelt oldalakon keresztül bizonyítja a vizsgálati jelentés a szabálytalanságok sorozatát, és jelzi a jogtalan haszonszerzés lehetőségének jelenlétét Nincs módunk valamennyit ismertetni, inkább annál a „deduktív” levezetési módszernél maradunk kísérők, amelyben a népi ellenőrök — vizsgálatuk próbájaként — Gyapai Sándornak az elmúlt öt évben szerzett javait, gyarapodását vették számba. Itt sem részletezünk, csak a végeredmény: 1 025 800 forint. És egy észrevétel: „A szakértők az építkezések valódi összegének mintegy dupláját állapíthatják meg.” Egy objektumot, a hévízi Attila utcában épített nyaralót — privát szorgalomból — személyesen is megnéztük. Gyönyörű! Csak az elragadtatás hangján írhatunk róla. Legfeljebb két emeletét, tizenegy szobáját, a túlméretezett dupla garázst nem éreztük elég meghitten otthonosnak a két, főiskoláját végző „tulajdonos” számára. A helyi tanács titkárától ugyanis megtudtuk, hogy két fiatalember a két Grapaifiú nevére szól az építési engedély, négyszobás családi házra. Mondtuk, hogy több, ami felépült. Erre azt felelte, hogy — sajnos — a mérnököt aki az építési engedélyt kiadta, már elbocsátották. Kérdeztük: miért?... „Hasonló ügyelv miatt” — hangzott a lakonikus válasz. A házban gondnoknő működik. Csak vele beszélhettünk. A tulajdonosok nem tartózkodnak ott. Az üdülőt ugyanis egész évre — 180 000 forintért — bérbe vette az Állami Biztosító győri kirendeltsége. A ház fehér falán csomagolópapírra írt ákombákommal ez olvasható: „Savanyított káposzta minden mennyiségben kapható.”L Sírjunk vagy nevessünk? Félreértés ne essék, mindaz, amit eddig elmondtunk, egy nagyon ügyes, tehetséges ember portréja lehetne. Ha példamutató szorgalmát és képességeit a fennálló tételes törvények és rendeletek keretei között bonyolította volna. Ám ’ ő nem így cselekedett, íme, egyetlen példa. Részlet a jelentésből: „A vizsgált magánkereskedő a vizsgált időszakban semminemű könyvelést nem vezetett. Sem bevételeiről, sem■ kiadásairól feljegyzést, könyvvezetést bemutatni nem tudott. Pénztárkönyv vagy egyéb nyilvántartási bizonylat sem állt rendelkezésre. A vizsgálat megállapította, hogy Csorna volt nagyközségi tanácsának adóhatósága 1970. június 4-én kelt 746/1970. számú határozata alapján, az ügyfél kérelmére mentesítette őt a könyvvezetési kötelezettség alól A mentesítés orvosi igazolás alapján történt.” A csatolt orvosi igazolás aról szól, hogy a páciens szeme, ’ egyéb betegsége következtében krónikusan könnyezik. Olcsónak tűnik az élet a miénk is, csak még azt kellene eldönteni, a sírástól vagy a nevetéstől-e? Gyapai Sándornak érvényes gépkocsivezetői jogosítványa és autója van, azon- kívül könyvvezetésre alkalmas s egészséges szemű családtagjai, és volt jó néhány — köztük be nem jelentett — alkalmazott? is. , A népi ellenőrök vizsgálata alapján a rendőrhatóságok nyomozása az ügyben rövidesen befejeződik. Csillag István Akinek a zöldségbolt luxusvillát hozott s