Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

ti estd 1993. január 39., A bal part a Dma-kanyarban A fejlesztési program előmunkálatai A Duna-kanyar Intéző Bizottság legutóbbi elnökségi üléséről adott beszámolónkban közöltük, hogy a VÁTI elkészítette az üdülőkörzet fejlesztési programja tervezési munkáinak első részletét. Ez a bal parti, vagyis a börzsönyi oldalra vonatkozik, s a hozzáférhető legteljesebb anyagbázisra támaszkodva, valamennyi fontos műszaki-gazdasági fejlesztési feladatot felölel A főváros közelében levő igen látogatott üdülőtájnak nagy kiterjedésű erdős hegyvidéke, mintegy 50 kilométer hosszúságú Duna-partja és sajátos vonzerejű történelmi múltja van. Az igények összehangolása Az adottságok hasznosítása különböző igények kielégítésének összehangolását kívánja meg. Az erdőterület esetében egyrészt biztosítani kell a Börzsöny-hegység természetvédelmét, fenntartva a területet a gyalogos turisták számára, másrészt lehetővé kell tenni az erdőség gépjárművekkel való megközelítését, s a nagyobb kirándulótömegek letáborozásának, pihenésének elősegítésére parkerdők kialakítását. Az üdülőkörzetet érintő Duna csak 18 kilométer hosszúságban alkalmas vízparti üdülésre, az eliszaposodás, az elszennyeződés, a beépítettség és különböző vízügyi korlátozások miatt. A vízminőség-problémák miatt a fürdőzéssel szemben a vízi sportolási felhasználás kerül egyre inkább előtérbe, ezért a szabadstrandolás pótlásaként minél több helyen szükséges a folyam vízállásától független és megfelelő vízminőségű medencés strand létesítése. Az erdő adta üdülési lehetőségek mellett a fürdési igényeket is mindenképp ki kell elégíteni, mert a vendégek, a nyaralók minél változatosabb üdülési lehetőségeket igényelnek. Szükség van a különböző kisebb természetes tavak és a meglevő, illetve tervezett tárolók üdülési célokra való hasznosítására is. Kultúrtörténeti emlék a bal parti üdülőkörzetben viszonylag kevesebb van, csak Vác történelmi városmagjának, a végvári láncba tartozó néhány várnak s a fóti műemlékeknek van e szempontból kiemelkedő jelentősége. Ezeknek a műemlékeknek a látogatottsága a gépkocsik szaporodásával egyre fokozódik, ezért szükség van rendbehozásukra, környezetük rendezésére, a megfelelő ellátás és idegenvezetés biztosítására. A „második otthon” Az üdülőkörzet fogadóképességét a főváros közelsége miatt a magán szálláshelyek egyre növekvő száma befolyásolja a legnagyobb mértékben. A „második otthon” szerepét betölteni hivatott nyaralóházak egyrészt belterületeken, illetve belterületté minősített üdülőterületeken, másrészt az úgynevezett 18-as rendelet alapján a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területek egyéni művelésre való kiosztásával, 200—400 négyszögöles telkeken épülnek. Ez utóbbi telekosztások sok helyen máris sajnálatos tájrontást eredményeztek, épp ezért a Dunaszoros tájképvédelme érdekében a 18-as rendelet szerinti osztásokat le kell állítani, és általában is erősen korlátozni kell a parcellázást. A Dunaszorosba tervezett szálláshelyek egy részét északabbra, a Börzsöny lábánál levő kertes, gyümölcsös területekre, valamint a természetes és duzzasztott tavak mentére javasolja telepíteni a műszaki fejlesztési koncepció. Az üdülőterületen belül helyi előírásokkal szükséges szabályozni, hogy 80 négyszögöles parányi telkeket ne létesítsenek. Szabadforgalmú szálláshelyeket a jelenlegi szegényes állapot radikális megváltoztatásával elsősorban Vácott, a fő idegenforgalmi szállóhelyeken, továbbá a Duna-szorosban és a Börzsöny üdülési és kirándulóbázisain kell létrehozni. Ami az ellátást illeti, speciális terület a „Pest környék”, ahol a nagyszámú állandó népesség mellett a „nyári ingázók” igényeire is tekintettel kell lenni. A Duna-szorosban az üdülővendégek az állandó lakosságnak csaknem háromszorosát adják, tehát a csúcsidőszak nagyobb ellátási problémákat vet fel, a Börzsöny-hegység üdülési és kirándulóközpontjaiban pedig a belterülettől való távolság jelenti a fő nehézséget. Kötélpálya a Magas-Börzsönybe A táj üdülőterületeinek megközelítését 50 százalékban tömegközlekedési eszközökre — vasút, autóbusz, hajó, 50 százalékban pedig egyéni járművekre alapozza a koncepció. A környezetvédelem szempontjaira való tekintettel, javasolja az erdei keskenyvágányú, vasutak üzembe helyezését, valamint a Magas-Börzsöny kötélpályával való megközelítését, hogy gépkocsik ne veszélyeztessék az üdülési funkciókat. A tájvédelmi körzetté nyilvánítandó Magas-Börzsöny körül, s azt egy vonalban — Kemence—Diósjenő között — átmetszve, erdei autóutat lehet létrehozni, amely mentén intenzív felhasználásra alkalmas parkerdősáv és különböző üdülési és turisztikai bázisok alakíthatók ki a nagyobb tömegek befogadására. A tájvédelmi körzetet a gépjárművek kirekesztésével a gyalogos turizmus számára kell fenntartani. A Duna-kanyar bal parti területének négy tájegységén — Pest környék, Duna-szoros, Kelet-Börzsöny, Nyugat-Börzsöny — 1970-ben 55 000 fő volt az üdülőnépesség, 1980-ig ez a szám eléri a százezret. Éppen ezért a fejlesztési program első ütemében — 1975— 1980 között — feltétlenül számolni kell az erdei autóskörút megépítésével és mellette kevéssé költségigényes parkerdők kialakításával, valamint az ugyancsak az autóskörút mentén tervezett üdülő- és kirándulóbázisok legalább egyikének megvalósításával, a Magas-Börzsöny megközelítését szolgáló felvonóval együtt. Mivel a nagyhideghegyi lefutópályák mellett a sífelvonó már megépült, s ezzel lényegesen megjavultak a Börzsöny télisport-lehetőségei, a megközelítés kérdései még nyomatékosabban előtérbe kerültek. A nagyvideghegyi turistaközpont A Duna-kanyar bal parti részén kereken 40 000 hektár az erdő, s ebből 36 000 hektár a Börzsönyre esik. Nagy jelentősége van tehát e hegyvidék parkerdősítésének, hogy a terület az üdülés, a pihenés, a természetjárás céljára a jelenleginél alkalmasabbá váljék. A Börzsönyt kezelő Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a parkerdősítés előmunkálatait megkezdte. A Dunakanyar Intéző Bizottság műszaki és közlekedési bizottsága szükségesnek tartja, hogy a fejlesztési programban szereplő autóúttal körülfogott Magas-Börzsöny természetvédelmi terület legyen. Helyesli az autóknak a hegység középső részéből való kizárását és a nagyhideghegyi turistaközpont kötélvasúttal való megközelítését. A libegő kapacitásának jobb kihasználása érdekében azonban szükségesnek tartja a Nagyhideghegyen turistaszálló építését. Egy ilyen létesítmény nem nehezítené a természetvédelmi terület megóvását, viszont a télisport és a gyalogturizmus korszerű támaszpontja lehetne. Az üdülőkörzet megközelítését szolgáló tömegközlekedési eszközök közt nagyobb szerepet kellene biztosítani a dunai hajózásnak. Ne a folyami utazás gyorsaságát tűzzék ki célul, maga a hajózás legyen üdülési forma. A bizottság hangsúlyozza, hogy mérlegelni kell az üdülést erősen zavaró motorcsónak-forgalomnak a Duna-kanyar leglátogatottabb szakaszáról való kitiltását vagy korlátozását. hllfki)[!j|lmílj' JANUÁR 15-TŐL FEBRUÁR 15-IG -AZ ÁLTALÁNOS RUHÁZATI fllP^ SZÖVETKEZET BOLTJAIBAN 11., MÁRTÍROK ÚTJA 58. — 158—592 VII., RÁKÓCZI ÚT 71. — 340—316 VII., THÖKÖLY ÚT 21. — 425—513. MINDEN KOCSITÍPUSRA IMPORT MŰSZŐRMÉBŐL ÉS HOZOTT ANYAGBÓL VÁLLALUNK VIDÉKRE UTANVETSZOLGÁLAT Magyar Nemzet • •Összpontosítani a fejlesztést A DIB műszaki bizottsága szükségesnek tartja, hogy az ötödik ötéves tervben összpontosítsák a fejlesztést a terület egy kijelölt részére, a Nagymaros—Kismaros—Szokolya— Kóspallag és Királyrét sarokpontokkal elhatárolt területre. E tájrészletben 25—30 000 főt lehet befogadni viszonylag gazdaságos közművesítéssel és aránylag kisebb beruházással. A fejlesztés első ütemében kellene megépíteni a Börzsöny körüli autókörútnak Nógrád— Királyrét—Nagyirtás közti szakaszát. A Duna-balpart műszakigazdasági koncepciójának elkészülte után még sürgetőbb feladat a jobb partra — a pilisi oldalra — vonatkozó hasonló munkálatok mielőbbi befejezése, hogy még az idén ki lehessen dolgozni és a kormány elé lehessen terjeszteni az egész Duna-kanyar területfejlesztési programját. (a. gy.) SZÍNES KÉPES HETNEM MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN A KŐKORI MÁLTA fej nélküli Vénuszai Az 1964 óta független Málta körül zajló események időnként a kis szigetországra vonják a világ figyelmét, de az ügy természetéből adódóan általában kevés érdeklődés nyilvánul meg ama jelentős szerep iránti, amelyet Málta szigete az emberi civilizáció kifejlesztésében játszott a prehiztorikus idők óta. Rendkívül gazdag és páratlanul érdekes területe a régészeti kutatásoknak, amelyeknek régebbi s mai, legújabb eredményeiről terjedelmes cikkben számolt be az ENSZ kulturális szekciójának Párizsban megjelenő lapja, a ..The UNESCO Courier”. VIHARZÓ TÖRTÉNELEM Amint a hajó elhagyja Szicília legdélibb csücskét, a Passero-fokot, nemsokára feltűnik az innen hatvan mérföldre, délre fekvő kis szigetcsoport — Gozo, Comino, Cominotto, Filiola és a legnagyobb, a 122 négyzetmérföld területű, 300 ezer lakosú Málta. A szigetek a Földközi - tenger geográfiai központjában terülnek el, Európa és Afrika között s ez a stratégiai fontosság viharzó történelmet zúdított, Máltára a történelem előtti idők óta. A Karthágót alapító s később, a rómaiak által púnoknak nevezett föníciaiak, majd a görögök, a mai Tunisz felől a Karthágóbeliek, aztán a rómaiak, a bizánciak és az arabok követték egymást s maga Málta is kirajzási terület lett már az ősidőkben: a máltai föníciai telepesek alapították a tuniszi tengerparton, Karthágótól messze délre, Achollát, amelynek Málta szigetével közös emlékanyaga van ezekből a nyugtalan időkből. Homályba vesző századok után, az időszámításunk XI. századában, 1090-ben a vikingek foglalták el Máltát s újabb történelmi fordulatként 1530-ban V. Károly német-római császár a jeruzsálemi János-rend lovagjainak adományozta a szigetet; a lovagok állhatatosan visszaverték a törökök megmegújuló rohamait és 1798-ig uralkodtak Málta szigetén. Ekkor Napóleon foglalta el, hogy két évvel később az angolok birtokába kerüljön. 1921- ben és 1936-ban két sikertelen kísérlet történt a függetlenség megszerzésére. A sziget a két világháború alatt fontos brit flottatámaszpont volt és a szigetlakók olyan halált megvető bátorsággal állták a német támadásokat, hogy 1942-ben — először a történelem során — az egész sziget, az egész nép megkapta a legnagyobb kitüntetést, a György Keresztet, ami ma is ott van Málta nemzeti zászlaján, a piros sáv melletti fehér mezőben. PARTLÁTÓ MADARAK. A mi XX. századunk németjei nem tudtak kikötni Máltán, de az őskorok tengerjárói hamar elérték. Honnan jöttek az első letelepülők, milyen etnikai csoporthoz tartoztak, mikor léptek először Málta földjére — mindmáig megválaszolatlan kérdések. A C14-es dátumozás az időszámításunk előtti IV. évezredre utal, a 6000 évvel ezelőtti időkre. A hajózás tudománya korán kezdődött el az emberi történelemben: a Gilgameseposzból tudjuk, hogy a sumer hajósoknál az időszámításunk előtti III. évezredben már szokás volt, hogy messzi és ismeretlen utakra indulván „partlátó madarakat” vittek magukkal. Ha a part, a szárazföld eltűnt a szem elől, akkor ezeket szabadon engedték. Ha a madár partot vett fezre, akkor nem tért vissza; ha viszszarepült, akkor nincs szárazföld , „hajóközelben”. (Több mint kétezer év múlik el amikor költeménnyé válik majd Odysseus tengeri bolyongása s gyűlni kezd a Biblia anyaga, benne a vízözönből megmenekült Noé története a bárkából kibocsátón madarakkal) tonna súlyú kőlapokból emelt templomoknál a szállítás fe az építés elámítóan fejlett technikáját alkalmazták. Érdekesek fe messzi földek jegyeit viselik magukon az agyagművesség termékei is. A Málta délkeleti részén fekvő Ghar Dalam-nál („Dalam Barlang") kiásott legrégebbi agyagedényeken olyan díszítő motívumok vannak, amelyeket meszsze Keleten — Dalmáciától Kilikián át a Földközi-tenger keleti parti országaiban is — megtalálunk. A Dalam Barlang öble — Marsaxlokk — az egyik legvédettebb természet alkotta kikötős délkeleti fekvése valószínűsíti azt, hogy az első ősrajok Líbia felől szelték át a tengert a III. évezredben, 2500—2100 között. SZÁRAZ KŐÉPÍTÉS ÉS KAGYIONVAKLÁM A Ghar Dalam-i lelőhely után nevezték el a legősibb korszakot, amelyet a Mgarrperiódus követett. Mgarr a sziget ellentétes oldalán, északnyugaton fekszik, itt tárták fel a Ta’ Hagrat néven ismert templomot. A kötőanyag fő vakolat nélküli ,,száraz kőépítkezés” technikája már jelentősen fejlett, de a tetőzet szerkezete ma is bonyolult kérdést vet fel: a tetőt nagy, megmunkált kőlapokból konstruálták, de az összeillesztés módja teljesen ismeretlen.. A nyugati részen fekvő Zebbug adta a következő korszak nevét (a legújabb C14-dátumozás eredményei alapján a tudósok a Zebbug-kort a Mgarr-periódus elé helyezik). Igen sok sír és tekintélyes mennyiségű agyagedény van a korszak leletei között s a díszítő elemek sorában most jelenik meg először egy kis emberi fej. A Mgarr—Zebbugkorszak sírjaiban fe templomaiban talált különböző tárgyak értékes és élénk bizonyítékai az alkotási módszerek fe szokások változásainak fe fejlődésének a korokat átívelő századok alatt. Az edényeken kívül fontos leletek a csontból és kovakőből készült szerszámok fe a zebbugi sírokban lelt „testi díszek”, ékszerek; legtöbbjük kagylóból készített nyaklánc. AZ „ÓRIÁSOK TORNYA” Zebbugból a tengerpart felé indulva keskeny szoroshoz jutunk, amely elvált szíja Máltát a kis Gozo-szigettől. Itt fekszik Xagfiras, a környező dombok lejtőin, lenyűgöző panorámában, feltűnnek a nevezetes Cgantija templom épületei. A nagyobb déli épület építési tervét felhasználták a majdani keresztény éra építészei is. A 108 láb hosszú központi folyosó („templomhajó”) mindkét oldalán, egy-egy kis helyiség van s a végén az apsist két láb magasküszöbfala zárja el. Mögötte áll az áldozati oltár. Az itteni föníciai feliratok nem nyújtanak támpontot arra, hogy mikor léptek Gozo földjére a Kis- Ázsiából érkező merész tengerjárók, akik itt jó kikötőt találtak és templomot építettek. Ennek északi része meglepően más képet mutat, mint a déli. Négyszögletes építmény, minden oldala 82 láb. Több helyiségre oszlik, ezekben fülkék sorakoznak. A belső falak valaha ragyogó piros színűre voltak festve, a tető valószínűleg fa volt. A templom olyan helyen épült mészkőtömbökből és miszkőlapokból, ahol a mészkőnek nyoma sincs. Az építőanyagot délről, Ta’ Cene-ből hozták, tekintélyes távolságból: a szállítás a korszak gigászi teljesítménye. A helyi népi emlékezet egy legendát őriz, amely szerint a kőtömböket fedőlapokat egy óriás asszony hozta a fején, s útközben karján ülő gyermekét szoptatta. A legenda kultikus jelentése még megfejthetetlen — az épület „Óriások Tornya” néven vált ismertté munkálták meg s rakeleid domborművekkel díszített Ezek nagyrészt spirális mint és egyéb geometriai formák mint Kréta szigetén. Néhán motívum már állatokat ábrázol. Maga az épületcsoport három összekapcsolódó templomból áll. Létezéséről 1915-ig nem tudtak számlálatlan századok után véletlenül fedezték fel abban a világháborús esztendőben. A leletek közül a női szobrok váltak rövid idő alatt világhírűvé. A centrális templom közepén hatalmas „kövér nő” szobra állt (Hasonlít minden kőkori „Vénusz”szoborhoz). Málta neolithikus periódusából (i. e. 1600 körül) származik. Mint mindegyik máltai női szobornál — ez világszerte páratlan sajátosságuk — hiányzik a fej. A nyakon három vagy két csaplyuk van, ezekbe illesztették, az időnként kicserélésre kerülő fejeket. A kőkori fejcsere célja, rituális rendeltetése mindmáig ismeretlen. A fejet valószínűleg fából vagy más enyésző anyagból készítették. A női szobor teljes nagyságában két méter magas, „kolosszális ábrázolása” az Anyaistennőnek vagy a Termékenység Istennőjének. Az ülő női szobor berakott, pliszírozott szoknyája a tarxieni kőkori divat rafinált kifinomultságát tükrözi; a női jelleg kifejezésére mai, nem elég a vaskos comb és a jókora kor kerületet betöltő terjedelmes csípő. Egy civilizáció zenitjén vagyunk. KŐKORI KATAKOMBA A tarxieni templom köveinek jó része fekete a lerakodott füsttől-koromtól: ez arra utal, hogy itt égették el a halottakat. A megszámlálhatatlan halotti máglya hamuja vastag réteggé gyűlt össze a bronzkorban; az itt kiásott kormos falú urnákban szerves anyagokból álló „túlvilági sírmellékleteket” is találtak — ezeknek C14 dátumozása alapján pontos kronológiai táblázatot állítottak össze a tarxieni periódusról. A templomtól nem messze tárták fel a „Hal Saflieni Hypogeum”-ot — más néven a Pawla Hypogeumo-ot (hypogeum: föld alatti, sziklába vájt sírüreg). ősi katakomba ez egyike a legfontosabb máltai régészeti leleteknek. Ezt is véletlenül fedezték fel két háztömb alapozása közben, 1902- ben. A katakombát mélyen bevájták a sziklába; ennek óriási tömbje itt mszkőfennsíkot alkot — a katakomba századokkal korábbi, mint a tarxieni templom. A hypogeum együttese a csarnokoknak, átjáróknak, kamráknál, lépcsőknek és magas falazatú galériáknál, amelyekbe három szinten különböző formájú és nagyságú fülkéket vágtak. A legnagyobb és leggondosabban megkonstruált helyiség a belső szentély, a „Szentek Szentje’ (a Bibliában is találkozunk majd vele) a katakomba felső részén; itt hajtották végre az áldozati szertartásokat (a föníciai korban emberáldozatok is „az isten elé kerültek”). A legfelső, a harmadik szintet létra vagy kötélhágcsó nélkül lehetetlen elérni: az ide vezető lépcső két méter magas „lépcsőfokban" végződik. Vita tárgya a helyiség rendeltetése, néhány tudós úgy hiszi, hogy kincstár volt és tartalmát így védték meg a rablók ellen, mások víztartálynak vélik. A bronzkor folyamán elkövetkezett a sorozatos inváziók időszaka s a máltai ősi civilizáció fokozatosan, elvesztette eredetiségét. A sziget óvó elszigeteltsége is eltűnt, amelyet ■ megbolygattak a Földközi-tenger keleti részéből érkező hajóról: a hajóépítés és a hajózás fejlődése „emberközelbe” hozta a „hullámok mögé rej■ főzött” Málta szigetét. Az újonnan jöttek új szokásokat, új hiedelmeket hoztak maffukkal s ezek ellen a kisszámú szigetbeliek képtelenek voltak védekezni. Radikális változások következtek, amelyeket a beáramló népcsoportok kulturális befolyása eredményezett. És éppen ezek a változások jelzik, hogy indokolt az UNESCO terve újabb régészeti kutatások elindítására Máltán, ahol a föld még rendkívül értékes és mindeddig feltáratlan emlékeit őrzi a múltnak. MmM Persa. A DALAM BARLANG Bárhonnan jöttek is az őskori „tenger-messzizők” Máltára, az bizonyos, hogy az általuk emelt megallthikus építmények kora megelőzi a krétai s a mykenei civilizációkat. A hatalmas kőtömbökből s a több 7 FEJCSERE A KŐKORBAN A leghíresebb lelőhely Máltán Tarxien. A prehisztorikus scarxieni korban az ősi máltai civilizáció elérte a tetőpontját. Az építők a magas fokú technikát most már művészi ízléssel, artisztikus érzékkel párosították: a kőblokkokat gondosan vésték ki fejtaomar.