Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-28 / 73. szám
i pontjából is rendkívül fontos és az ASZÚ teljesíteni kívánja a reá háruló kötelezettségeket. A VPI és az AFP kairói jelentése szerint, jóllehet a Szadat elnök által hétfőn dejejen tett kormányátalakítás hivatalos listáját még nem tették közzé, a kedd reggeli kairói lapok bő terjedelemben kommentálják az egyes minisztmi posztokon történt változikkat. A kommentátorok egyetértenek abban, hogy a legfontosabb változás az állam miniszterelnöki funkció összevonása volt. Emlékeztem arra, hogy Nasszer, a néhai egyiptomi államfő hasonló lépésre szánta el magát az 1937-es hatnapos háborút követő súlyos időszakban. Komoly jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a két kulcsminiszter, El- Zajjat külügyminiszter és Ahmed Iszmail hadügyminiszter az új kabinetben is megtartja tisztségét. A kormány három katona miniszteréhez — Iszmail hadügy-, Ahmed Kamel Kadri hadiipari és Ahmed Nuh polgári repülésügyi államminiszter — az ellátásügyi és kabinetügyi poszton két újabb katonatiszt csatlakozik. Az elnök beszédét a vezető egyiptomi lapok egyöntetűen pozitívan ítélik meg. Az Al Ahram szerint az egyiptomi államfő három síkon, jelölte meg a jelenlegi szakasz fel-adatait: az országnak fel kell készülnie a fegyveres harcra, , tovább kell folytatnia a béke megteremtését célzó diplomáciai offenzívát, s minden állampolgárnak képességei és lehetősége szerint ki kell venni részét ebből a küzdelemből. Az Al Gumhurija jelentősnek találja az elnöknek azt az állásfoglalását, amely világosan leszögezi, hogy Egyiptom nem hajlandó területi engedményekre, nem teszi alku tárgyává a Palesztinai nép jogait, továbbra sem folytat tárgyalásokat Izraellel s nem megy bele részleges rendezésbe. „Népünknek sohasem volt annyira szüksége az egységre, mint émnen most”, írja a lap. Az Al Akhbar az Egyesült Államok közel-keleti szerepéről szólva hangoztatja, hogy Egyintom nem hódol be az amerikai követelésnek, s nem tesz engedményeket Izraelnek. Irak magának követeli a Kuvait által vitatott területet Az iraki csapatok által elfoglalt Sameta körzet iraki terület — jelentette ki Szaid Abdel-Baki iraki külügyminiszter a bejrúti An Nahar című lapnak adott nyilatkozatában. Elmondotta, hogy az Irak és Kuvait határvidékén fekvő partmenti területen, amely miatt az elmúlt napokban komoly feszültség keletkezett a két ország között, hivatalosan sohasem jelölték ki a határvonalat, azaz mindkét ország igényt tart rá. Az iraki külügyminiszter a konfliktus megoldására a két ország képviselőinek tárgyalásait javasolta, hangoztatva, hogy véleménye szerint nincs szükség a többi arab államok közvetítő tevékenységére. A kuvaiti kormány pár nappal korábban közölte, hogy Abdel-Baki külügyminiszter vezetésével április 8-ra iraki küldöttséget várnak a kuvaiti fővárosba, hétfőn azonban Aziz Husszein kuvaiti államminiszter kijelentette, hogy kormánya addig nem hajlandó tárgyalni, amíg a vitatott területről ki nem vonulnak az iraki csapatok. Jelentések szerint az iraki egységek egy részét már visszavonták, mások azonban továbbra is Sameta körzetében tartózkodnak. Az olasz külügyminiszter az izraeli vezetőkkel tárgyalt Jeruzsálemből jelenti az AFP. Giuseppe Medici olasz külügyminiszter, aki hétfőn érkezett Izraelbe, még aznap megkezdte konzultációit az ■ izraeli illetékesekkel. Először Jiszrael Jesajahu, az izraeli parlament elnöke fogadta, majd Abba Eban külügyminiszter folytatott megbeszéléseket Medreivel. Az olasz külügyminiszter kedden Golda Meir izraeli miniszterelnökkel tárgyalt és megállapodást írt alá a két ország közötti idegenforgalom bővítéséről. A muzulmán országok támogatják a palesztin mozgalmat Befejeződött a bengházi értekezlet Benghaziból jelenti a Reuter és a DPA. Kedden kilenc határozat és egy záróközlemény kiadásával a líbiai Benghaziban véget ért a muzulmán országok külügyminisztereinek értekezlete. A konferencia részvevői politikai, erkölcsi és anyagi támogatásukról biztosították a Palesztinai nép törvényes jogaiért küzdő felszabadítási szervezeteket. A küldöttek úgy döntöttek, hogy az iszlám országokban toborzóirodákat kell létesíteni azok számára, akik aktívan kívánnak részt venni a Palesztinai népnek az izraeli agresszió elleni harcában. A Fülöp-szigeti muzulmánok problémájára vonatkozó határozat felhívja a muzulmán államokat a szigetország mohamedán kisebbségének erkölcsi és anyagi támogatására. Elrendeli egy öttagú , az afganisztáni, líbiai, szaúd-arábiai, szenegáli és szomáliai külügyminiszterből álló — küldöttség menesztését a Fülöp-szigetekre, azzal a céllal, hogy tárgyalásokat folytasson Marcos elnökkel. A UPI manilai jelentése szerint Francisco Tatad fülöp-szigeti tájékoztatásügyi miniszter válaszolt a benyházi értekezleten elfogadott határozatra. A miniszter bejelentette, hogy kormánya kész fogadni a delegációt, lehetővé teszi számára, hogy az ország bármely részébe ellátogathasson és minden, a muzulmán kisebbség helyzetére vonatkozó dokumentumot a ténymegállapító küldöttség rendelkezésére bocsát. Erzsébet királynő fogadta Nimerit Szudán fejlesztési segélyt remél Angliától Londonból jelenti az MTI. Gaafar Nimeri szudáni köztársasági elnök kedden Londonban megkezdte hatnapos látogatásának első hivatalos programpontjait. Délelőtt a fejlesztési ügyek szakértőjével, Gordon Campbellel tanácskozott. Erzsébet királynő délben ebédet adott Nimeri tiszteletére. Ez volt az első eset, hogy az angol királynő ilyen megtiszteltetésben részesítette a „harmadik világ” egy államfőjét. Nimeri egyébként államai minőségben most látogatott először nyugati országba. A vezető felkereste ' -'Hament alsóházát, pedig tárgyalásokat folytatott Edward Heath miniszterelnökkel. Anglia és Szudán kapcsolatai egy év leforgása alatt javultak meg olyan mértékben, hogy Nimeri látogatására sor kerülhetett. A viszony az 1971 júliusában bekövetkezett szudáni események után melegedett fel. Londoni diplomáciai megfigyelők szerint Nimeri arra számít, hogy Anglia fejlesztési segélyt nyújt Szudánnak. Anglia viszont minél nagyobb kártérítést szeretne kapni a Szudánban államosított brit vállalati javak fejében. Hivatalos körök szerint szó lesz a közel-keleti helyzet megoldásának lehetőségeiről . U/*ab!!» négyes konzultáció Bécsben Bécsből jelenti az MTI. Kedden folytatódtak az európai haderők és fegyverzet csökkentéséről kezdeményezett eszmecserék, amelyeknek középpontjában ezúttal is a szovjet, valamint az amerikai küldöttségek vezetőjének, a NATO-országok konzultációs főmegbízottjának és a magyar delegáció vezetőjének négyes találkozója állt. Az elmúlt napokban a négy diplomata már több alkalommal tárgyalt egymással. Magyar Nemzet Az NSZK és a Vatikán megbeszélései Veilkaan bekjerte római látogatását Gustav Heine manni nyugatnémet szövetségi elnök egyhetes olaszországi látogatásának befejeztével kedden Walter Scheel külügyminiszter kíséretében elutazott Rómából. A nyugatnémet államfő Giovanni Leone olasz köztársaság elnök meghívására két napig hivatalos minőségében tartózkodott Rómában, majd három napot magánemberként töltött az olasz fővárosban és végül hétfőn hivatalos látogatát tett a Vatikánban VI. Pál pápánál. Magyar Péter, az MTI tudósítójának jelentése szerint Heinemann köztársasági elnöknek apácával történt hétfői találkozója után kedden Walter Scheel folytatta az NSZK és a Vatikán közötti megbeszéléseket. Scheel találkozott Villet bíborossal, a vatikáni államtitkárság vezetőjével, Benelli érsekkel, az államtitkárság helyetes vezetőjével és Casarolival, az egyházi közügyek tanácsának titkárával. Vatikáni és diplomániai körök szerint megbeszélésük az 1933-ban a hitleri Németországgal kötött konkordátum felülvizsgálatára vonatkozott. Ezt a konkordátumot a kerereszténydemokrata irányítás alatt álló nyugatnémet kormányok korábban sokszor érvényesnek ismerték el (eszközként használva az egyedüli képviselet jogtalan és tarthatatlan elvének hangoztatásához). A jogi kérdésekkel kapcsolatos egyébint az NDK területén fekvő katolikus egyházmegyék elismerésének kérdése is. A nyu-'atnémet egyházi vezetés, ano'v politikailag sokszor az ország jobboldali köreinek nézeteit támogatja, erősen ellenzi, hogy a Vatikán elismerje ezeknek az egyházmegyéknek az önállóságát. A Vatikán azonban, az NSZK és az NDK közötti alapszerződés aláírása után, hajlik arra, hogy rendezze viszonyát a Német Demokratikus Köztársasággal is, és a lengyel egyházmegyékhez hasonlóan elismerje az NDK-beli egyházmegyéi önállóságát is. A két Németország létezésének történelmi tényét az egyházi állam régen felismerte, és a jelenlegi helyzetben mind inkább arra hajlik, hogy ennek jogi következményeit is levonja. .4* SZKP KB skemje A szovjet hadsereg erejénél* gyarapítása alapvető követelmény Kedden Moszkvában tanácskozásra ültek össze a szovjet hadseregben működő pártszervezetek titkárai. A TASZSZ jelentése szerint a Kremlben megnyílt értekezleten Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára ismertette a Központi Bizottságnak az értekezlet részvevőihez intézett üzenetét. A Szovjetunió és a többi szocialista testvérország, valamint más békeszerető erők erőfeszítései révén észrevehetően megjavult a nemzetközi helyzet. A történelem arra tanít, hogy amíg van imperializmus, addig fennáll az újabb agreszszív háború veszélye. Ennélfogva a Szovjetunió védelmi képességének és katonai erejének gyarapítása továbbra is pártunk, a szovjet állam és nép kötelessége. Andrej Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter kijelentette: a Szovjetunió mint szocialista állam számára idegen a hódító háború. Az ország nem készül háborúra és nem szándékozik háborút viselni annak érdekében, hogy politikai világuralmat teremtsen, vagy megváltoztassa más államok társadalmi rendjét. A Szovjetuniónak nincs szüksége államhatárainak kiterjesztésére. Azt azonban, amit a szovjet nép keze alkotott, teljes határozottsággal megvédjük — jelentette ki Grecsko marsall. — Ugyanakkor úgy vélekedünk, hogy az imperializmus a nemzetközi ügyekben elsősorban az erőszakra épít. A jelenlegi körülmények között különösen nagy jelentőségű a fegyveres erők magas fokú harci felkészültsége. A 223 millió dolláros hitelücslis után további megállapodások várhatók a Szovjetunió és az Export-Import Bank között Moszkvából jelenti az MTI. Arhimov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes szerint minden remény megvan arra, hogy további hitelmegállapodások jöjjenek létre az amerikai Export-Import Bank és a Szovjetunió között, s ezzel kedvező perspektívák nyílnak az árucsere-forgalom további növelésére. Arhimov, aki az elmúlt hetekben Scultz amerikai pénzügyminiszterrel, Dent kereskedelemügyi miniszterrel, Kissingerrel és Flanigannel , az elnök tanácsadóival folytatott tárgyalásokat Washingtonban, hazaérkezése után hétfő este nyilatkozott a moszkvai televízióban egyesült államokbeli látogatásának eredményeiről. Rendkívül fontos megállapodásnak minősítette az Export- Import Bankkal aláírt megegyezést, amelynek értelmében a bank 225 millió dollár értékű hitelt nyújt a kámai autógyár berendezéseit, olajipari berendezéseket és edénygyártó üzemi berendezéseket szállító amerikai cégeknek. A külpolitika hírei (Róma, UPI) Héctor Cámpora, az argentin elnökválasztás első fordulójának győztese kedden találkozott Leone olasz köztársasági elnökkel és Andreotti miniszterelnökkel. Jelentések szerint Cámpora bizalmas megbeszélést folytatott az ugyancsak Rómában tartózkodó Perón egykori argentin elnökkel is. 0 (Mexikóváros, AFP) Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó hétfőn udvariassági látogatást tett Luis Echeverria mexikói elnöknél. Kissinger néhány napos szabadságon tartózkodik Mexikóban. 0 (Moszkva, TASZSZ) Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára fogadta Janez Sztanovnikot, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának ügyvezető titkárát, aki Moszkvában megbeszélést folytatott a KGST és az ENSZ-bizottság együttműködésének továbbfejlesztéséről. 0 (Genf, TASZSZ) Kétórás eszmecsere után véget ért Genfben a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet-amerikai párbeszéd jelenlegi fordulójának 16. megbeszélése. (Bulatvayo, AFP) A bulawayói legfelsőbb bíróság kedden halálra ítélt két rhodesnai szabadságharcost, akiket egy rendőrlaktanya és egy repülőtér megtámadásával vádoltak. 0 (Bukarest, MTI) Nicolae Ceausescu a Time című amerikai hetilap tudósítójának adott inerjújában kifejezte azt a reményét, hogy az európai biztonsági értekezletet még az idén össze lehet hívni. 0 (Dacca, Reuter) Dzsemal Bijedics jugoszláv miniszterelnök kedden kétórás hivatalos megbeszélést folytatott Daccában Mudzsibur Rahmannal, a Bengáli Népi Köztársaság miniszterelnökével. (Szófia, MTI) Kedden délután Szófiában összeült a bolgár nemzetgyűlés tavaszi ülésszaka. A parlament munkájában részt vesz Georgi Trajkov, a bolgár földműves népi szövetség titkára, az Államtanács első elnökhelyettese, a Hazafias Front elnöke. Sztanko Todorov miniszterelnök. (Hága, UPI) Hollandia és a VDK kormánya megállapodott, hogy azonnali hatállyal felveszik a diplomáciai kapcsolatokat. A két ország pekingi nagykövetét hatalmazták fel a diplomáciai misszió létesítésével kapcsolatos lépések megtételére. (Tokió, MTI) Japánba érkezett Csen Csurt, a Kínai Népköztársaság első tokiói nagykövete. A japán rendőrség kétezer tagja vigyázott a kínai nagykövet biztonságára a repülőtéren és Tokión belül .Szerda, 1993. március 27. Nílus-parti változások Meghatározott időre és meghatározott feladattal — Így szól az az indokolás, amely a Kairóban bejelentett szervezeti változásokat kísérte. Szadatelnök maga vette át a végrehajtó hatalom irányítását, és személycseréket hajtottak végre a fontosabb miniszteriális tisztségekben. Az elnöki hatalom gyakorlása formájában visszatérést jelent a nasszeri hagyományokhoz, de hogy a tartalomban is így tesz-e, arra csak az elkövetkező hónapok adhatnak majd választ. A döntéseket óhatatlanul értékelésnek kellett megelőznie, az elmúlt nem egészen egy esztendő átfogó elemzésének. Ami kiválthatta ezt az analízist, az minden bizonnyal a világhelyzet változása volt, és benne a Közel-Kelet viszonylagos mozdulatlansága. A vietnami rendezés után értelemszerűen tették föl a kérdést úgyszólván mindenütt, és a Közel-Kelet? Lesz-e közvetlen vagy akárcsak közvetett hatása is az ellentmondó délkelet-ázsiai kibontakozásnak a Földközi-tenger körzetére, a tárgyalások dinamikája automatikusan átterjed-e a másik válságövezetre? Fat hónappal a párizsi egyezmények aláírása után, és amikor Vietnamban az első hatvan nap elteltével újabb fordulóponthoz érkeztek, elmondható, hogy ez a hatás legalábbis kétséges. Annyi még a közbeeső rendeznivaló, hogy belátható ideig nem várható jelentősebb kezdeményezés a Közel-Keleten, a „se nem béke, se nem háború” állapota, amelynek szkeptikus megítélési jellegét sokan kétségbe vonják, még elég sokáig fönnmarad. Ez késztethette Szadat elnököt arra, hogy nagy horderejű belső változásokat határozzon el, de hatásuk minden bizonnyal az egyiptomi külpolitikán is érezhető lesz. Elválasztani különben is nehéz egymástól a Nílus-parti főváros belső és nemzetközi ügyeit, ezt az elmúlt hónapok ugyancsak megmutatták. Azt követően, hogy megállapodás született a szovjet katonai tanácsadók hazatéréséről, az egyiptomi jobboldal mintegy jelet látott, támadásának kibontakoztatására, a társadalmi baloldal háttérbe szorítására. Ez volt a háttere a diákok elégedetlenségének, bonyolítva a vallási konzervativizmus mind nyíltabb jelentkezésével, ami viszont törvényszerűen kapcsolódott a Kadhafi Líbiájával kidolgozott szövetségi tervekhez. Egyáltalán nem könnyű Szadat elnök helyzete, és megértéssel kell figyelemmel kísérni azokat a törekvéseket, amelyeknek célja a politikai tisztázás, a belső stabilizálás, a nemzetközi kapcsolatok rendberakása. Tanulságként az elmúlt hónapokban nagyon valószínűen inkább a diplomácia szolgált. Egy meghatározott egyiptomi politikai szárny, amelyet Heikal neve fémjelzett. Nyugatra igyekezett terelni Kairó külpolitikáját. Két szakasza volt ennek a törekvésnek. Előbb azt akarták elérni, hogy rendezzék a viszonyukat az Egyesült Államokkal majd amikor kitűnt, ez egyáltalán nem egyszerű, Nyugat-Európa, a Közös Piac-országok irányába kerestek kiutat. Az egyszerűség kedvéért érdemesebb előbb azt a „nyugat-európai nyitást” szemügyre venni. Csakhamar kiderült, hogy nem sok eredménnyel kecsegtet. A kibővített Közös Piacnak éppen elég gondot ad a maga problémáival szembenéznie, a tőkésvilág pénzügyi válságával bajlódnia, mintsem átfogóbb elkötelezettséget vállalhatna a Közel-Keleten. A legjobban talán Franciaország esete példázta ezt. Korábban kitartott a közel-keleti válság négyhatalmi keretekben keresett megoldása mellett, majd miután szükségszerűen mérsékelnie kellett mediterrán törekvéseit, fölhagyott ezzel a szándékkal. A font sterlinggel küszködő Anglia még ebben sem tudta követni, az NSZK pedig más irányba terelte elérendő nemzetközi céljait. Az Egyesült Államok esete ennél léyegesen bonyolultabb. Számára a Közel-Kelet mindig is elsősorban az olajat jelentette. Érthető, ha a haladóbb arab országok számára a mostani szakaszban ez nyújtott némi reményt, erre építették elképzeléseiket. Nem voltak illúzióik abban a tekintetben, hogy valamiféle érzelmi alapon érhetnek el közeledést Washingtonnal fenntartott kapcsolataikban. Reálisan viszont esélyeket nyújthatott a nyugati energiaválság, az a tény, hogy az Egyesült Államok rászorul a közel-keleti olajra. Az amerikai petróleumbehozatal már eddig is lényegesen emelkedett, és úgy vélik, hogy ez elkövetkező fél évtizeden belül a korábbinak kétszeresére, 300 millió tonnáról 600 millió tonnára növekedhet, ha nem még nagyobbra, esetleg 750 millió tonnára. A Közel-Keleten lelhető a jelenleg ismert készleteknek kétharmada, így logikus volt arra számítani, hogy ez befolyásolni fogja az Egyesült Államok arab politikáját. Maga Washington is tett erre halvány utalásokat, felülvizsgálatra engedett következtetni. Időközben azonban a stratégia és a taktika is változott. Az Egyesült Államoknak kezdettől fogva az volt a politikája a Közel-Keleten, hogy a megosztottságot igyekezett kiaknázni, a haladó arab rendszerekkel szemben az elmaradott monarchiákat, a reakciós félfeudális-félkapitalista rezsimeket támogatta. Az utóbbi időben ez nem annyira politikai szándékokban fejeződött ki, mint inkább kereskedelmigazdasági sakkhúzásokban. Washingtontudomásul vette a radikálisnak tűnő intézkedéseket, az olajvállalatok részleges, majd teljes nacionalizálását, a jövedelem részesedés fokozatos fölemelését, és szinte ráfizetéses üzletekbe ment bele. Persze látszólagosan. Az amerikai olajtrösztök közvetlen jövedelme csökkent, de miután más iparágakban erősen érdekeltek, végeredményben növekedett. Ennél is nagyobb azonban a politikai haszon. Az engedményekkel Washington magához láncolta az olajtermelő sejkségeket és emirátusokat, a szakadék még jobban mélyült a haladó és retrográd arab rendszerek között. Irak és Kuvait közelmúltban kirobbant határviszályát lényegében ugyanez a tényező határozta meg. Elérte ezzel azt is az Egyesült Államok, hogy a mediterrán politika súlypontja a földrajzi Közel-Keletről áttolódott a Perzsa-öböl térségére. Ez a magyarázata annak, hogy a Rogers-terv hírtelenében a kútba esett, nem szorgalmazzák már a Szuezi-csatorna megnyitását, kevesebbet beszélnek a Fehér Házban és a State Departmentben a Biztonsági Tanács 242-es határozatáról. A várakozásokkal ellentétben a Vietnamról kötött párizsi megállapodás nyomán ezért hallgatott Nixon a Közel-Keletről, nem lépett föl kezdeményezően. Fölélénkült viszont az Izrael-barát irányzat: Golda Meire legutóbbi amerikai látogatásakor nem gyakoroltak semmiféle nyomást, hogy tegyen engedményeket a tárgyalás rendezésére, sőt újabb fegyverszállításokról biztosították. Az Egyesült Államoknak az az érdeke — írta washingtoni tudósításában Eric Rouleau, a Le Monde közelkeleti szakértője, hogy Izrael „erős tárgyalási pozícióban legyen”, és hozzátette: az amerikai diplomácia számára „a közel-keleti béke bizonyosan elsődleges cél maradt, de pillanatnyilag egyáltalán nem sürgős”. A csalódások indokolják, hogy Egyiptomban a hét elején a belső és a külső életet egyaránt meghatározó módon változásokat rendeltek el. Fontos körülmény, hogy Szadat elnök értékelésében szinte a legtöbb helyet az amerikai célok elemzése foglalja el, az a döntő mondat: „Egyiptomnak engedményeket kellene tennie ahhoz, hogy a válságot a holtpontról kimozdítsák, mert az Egyesült Államok nem kíván és a jelek szerint nem is tud nyomást gyakorolni Izraelre.” Szadat elnök egyszersmind megelégedéssel szólt a szovjet—egyiptomi kapcsolatok alakulásáról. Amennyiben tehát a most bejelentett személyi átszervezések azt jelentik, hogy az egyiptomi államfő személyes felelősségét a politikai ellentmondások fölszámolására használja föl, kikapcsolja azokat, akik a hullámveréseket objektívan és szubjektívan irányították, az elkövetkező időben esélyesen, törekedhet Kairó helyzetének további megszilárdítására. Várkonyi Tibor