Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

Péntek, 1973. március 1. Magyar Nemzet Március 15. évfordulóját ünnepelte az ország Ifjúsági nagygyűlés a Múzeum-kertben Csütörtökön országszerte megemlékeztek az 1848-as pol­gári demokratikus forradalom és szabadságharc 125. és Pe­tőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. A fiatalok meg­koszorúzták azokat az emlék­műveket, amelyek az egy és negyed századdal ezelőtti már­cius 15-e kiemelkedő esemé­nyeinek helyét jelölik, s a for­radalmi ifjúsági napok rendez­vényeinek sorozatán méltatták a dicső elődöket. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága ifjúsági nagygyűlést rendezett a Mú­zeum-kertben, ahová már ko­ra reggel vörösnyakkendős út­törők, kokárdás diákok ezrei igyekeztek. Tíz órakor felhang­zott a Himnusz, majd Koncz Gábor színművész, a Vígszín­ház tagja szavalta el a Nem­zeti dalt. Dr. Gombár József­nek, a KISZ központi bizott­sága titkárának megnyitó sza­vai után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszé­det Kállai Gyula ünnepi beszéde — Történelmi emlékhe­lyeink legbecsesebbjei közé tartozik ez a tér, a Nemzeti Múzeum előtt — kezdte beszé­dét Kállai Gyula. — Egy és egynegyed százada, március 15-én sodró erejű, forradalmi népgyűlést tartottak itt. — Több mint tízezren se­reglettek össze,­ egyetemisták, pesti munkások, polgárok s a József-napi vásárra feljött pa­rasztok. A gyűlésen a szabad magyar sajtó első termékeit osztogatták, Petőfi, Jókai, Vas­vári állott a nép előtt és közö­sen tették le az esküt: Rabok tovább nem leszünk! Innen indult el a fellelkesült tömeg, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt, aki egy sze­mélyben testesítette meg a Jobbágyság, a munkásság, a nép sorsát átérző értelmiség legjobb törekvéseit. Történelmünk fordulópontja — Március 15-ét a haladá­sért és a nemzeti függetlensé­gért vívott évtizedes belső har­cok előzték meg, amelynek olyan kiemelkedő harcosai vol­tak, mint a magyar jakobinu­sok, Kölcsey és Vörösmarty, Széchenyi és Wesselényi, Eöt­vös József és a fiatal Kossuth. A forradalom közvetlen kitö­rését siettette a forrongó Euró­pa. Februárban Párizs utcáin lángolt fel a forradalom, amelynek vezető ereje már a munkásosztály volt Március 13-án Bécs népe kelt fel, s 15-én már Pest következett. De az egész Európán végigfutó tűz nem állt meg Pesten sem: 18-án Berlin, majd az olasz vá­rosok felszabadulásra vágyó tö­megei indultak rohamra a zsarnokság ellen. — Március 15-e nemzeti tör­ténelmünk egyik fordulópont­ja. Az 1848-as törvények, kö­zötte a jobbágyok felszabadítá­sa, a honvédsereg megalakulá­sa, Kossuth toborzó útjai, a győzelmes hadjáratok és elke­seredett küzdelmek, a Habs­­burg-ház trónfosztása, a Füg­getlenségi Nyilatkozat elfoga­dása nyitánya volt annak az új­ korszaknak, amelyben, ha rövid időre is, de megvalósult nemzeti függetlenségünk. E forradalmi tettek megnyitották népünk előtt a társadalmi fel­­emelkedés útját. Az 1848— 1849-es forradalom és szabad­ságharc egyik tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügye elvá­laszthatatlan egymástól. E cé­lok mellett népünk akkor is ki­tartott, amikor körülöttünk ki­hunyt a forradalom lángja, s Európa újra lecsendesült. Ez a végső helytállás emelte népün­ket az európai népek élvonalá­ba. — 1848. március 15-től a vi­lágosi fegyverletételig mind­össze 17 hónap telt el, amely bővelkedett drámai fordula­tokban, s különösen befejező­dése volt tragikus. A csata­mezőn elesett Petőfi Sándor, az agyonlőtt miniszterelnök, a ki­végzett honvédtábornokok em­léke, a bebörtönzöttek, a bün­tetésből a császári seregbe be­sorozott negyvenezer honvéd, az em­irációba kényszerült Kossuth, Teleki László és sok­sok igaz hazafi szenvedése csak hitelesítette és elmélyítet­te a forradalom és szabadság­­harc eszméinek szépségét, igaz­ságát és erejét. Forradalmi örökségünk — Nemzeti történelmünk másik nagy tanulságával szin­tén 1848—49 gazdagított ben­nünket. A szabadságért és a haladásért vívott harc akkor sem hiábavaló, ha átmeneti ve­reséggel végződik. Ez a nem egészen másfél esztendő olyan mély nyomot hagyott népünk lelkében, emlékezetében, ame­lyet kitörölni soha többré nem lehetett. Kossuth, Petőfi, Tán­csics forradalmi szellemének tényleges örökösei mindenkor a munkások, parasztok, haladó gondolkodású írók, művészek, értelmiségiek voltak. Ők gon­doskodtak arról, hogy 1848 márciusának tüze tovább lo­bogjon. A legmeggyőzőbb pél­da erre, hogy a második világ­háború idején, a nemzetet fe­nyegető katasztrófa árnyéká­ban, a fasizmus és a háború elleni harc hívei és irányítói nyúltak e forradalmi hagyaték­hoz. A fasizmus ellen, a hábo­rúból való kilépésért, a Szov­jetunióval és a haladó népek­kel való barátság mellett a leg­nagyobb és leghatásosabb de­monstráció ez időben az 1942- ben megalakult Történelmi Emlékbizottság rendezésében Petőfi szobránál zajlott le. Mint 1848-ban, 1942-ben is az euró­pai reakció legveszedelmesebb ereje, ezúttal a népek függet­lenségét fenyegető hitleri fasiz­mus ellen folyt a harc. Ezt fe­jezte ki a tömegek elemi erejű követelése: Le a fasizmussal! Le a háborúval! Éljen a füg­getlen, szabad, demokratikus Magyarország! — 1848 hagyományainak nagy, mozgósító ereje volt a felszabadulás után is, amikor népi demokratikus államren­dünket megalkottuk és meg­erősítettük. A felszabadulás után az első nemzetgyűlés Deb­recenben, ugyanabban a helyi­ségben, a kollégium oratóriu­mában ült össze, ahol 1849-ben a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadták. — A felszabadulás után há­rom évvel köszöntött ránk 1848 századik évfordulója. A fiatal népi demokrácia e nagy ünnepére készülve újjá alakult és kiegészült a Történelmi Em­lékbizottság. A Kiskőrösön, Monokon és Ácsteszéren meg­rendezett nagygyűlések tanú­sították, hogy tisztán és hami­sítatlanul kívánják vállalni Petőfi, Kossuth, Táncsics örök­ségét.­­ Az ünnepségek kiemel­kedő eseménye volt, hogy a Szovjetunió azokat a zászló­kat, amelyeket békés szándéka demonstrációjaként 1941-ben visszaadott, a centenáris ün­nepségeken, ezen a téren má­sodszor, most már közvetle­nül a forradalmi magyar nép kezébe adta át.­­ Természetesen a felsza­badulás utáni helyzetben nem volt elegendő csupán a 48-as eszmék felelevenítése. 1848 és 1945 között csaknem száz esztendő telt el. Időközben a világon új eszmék születtek s jutottak diadalra. Marx és En­gels — akik az 1848-as szabad­ságharc hőseinek kortársai vol­tak, s akik a magyar nép küz­delmét mély rokonszenvel, nagy figyelemmel kísérték és igen nagyra értékelték — egy új társadalmi rend elméleti alapjait rakták le, amely szá­zadunkban vált diadalmas va­lósággá. Akkor a polgári át­alakulás jelentette a társadal­mi haladást, most a polgári társadalom megdöntését és a szocializmus felépítését köve­telte tőlünk a történelem. A munkásosztály a fasizmus és a háború ellen, majd a népi demokráciáért és a szocializ­musért küzdve magáévá tette az 1848—49-es programot is, megtisztította a későbbiek so­rán rárakódott reakciós tor­zításoktól és diadalra vit­te. Ebben a harcban vált ez a történelmi örökség a mun­kás-paraszt és értelmiségi tö­megek közkincsévé. Ebben a harcban lett a magyar kom­munista mozgalom nemzeti erővé, a magyar nemzet hiva­tott vezetőjévé. E fejlődés kö­vetkezménye, hogy két dicső­séges, de elbukott kísérlet — az 1848—49-es és az 1919-es forradalom után —, 1945-ben a szabadság és a haladás ígérete végre beteljesedett. Néztünk testvéri szövetségben a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal újra, s most már kö­vetkezetesen és véglegesen a társadalmi haladás élvonalába került. Jogos nemzeti büszke­ségünk, hogy Magyarország ma a haladó népek családjának megbecsült tagja és segíti, tá­mogatja mindenütt a világon azokat a népeket, amelyek sza­badságukért, nemzeti függet­lenségükért, a haladásért és a békéért küzdenek. Az ifjúság feladata — Március 15-e az egész ma­gyar nép ünnepe, de minde­nekelőtt az ifjúságé, hiszen ezen a napon a korabeli ifjú­ság színe-virága szólt bele a történelembe. — Petőfi Sándor, aki ponto­san megfogalmazott költői hi­vatásának tekintette, hogy lángoszlopként járjon elöl, s vezesse népét, itt, ezen a he­lyen joggal úgy érezhette: tel­jesítette küldetését. Vannak, akik azt képzelik: — Petőfi helyzete könnyű volt. Látta mi a teendő, s azt cselekedte. Akik így vélekednek, megfeledkez­nek arról, hogy ezt a tiszta ha­tározottságot ő sem kapta ol­csón a sorstól. Sőt, nagyon is megküzdött érte! Nemcsak sze­rette, de ismerte népét. A for­radalmi eszméknek nemcsak szenvedélyes, de jól képzett harcosa volt. Kortársai közül kevesen láttak olyan élesen, s voltak olyan kérlelhetetlenek a harcban, mint ő. Abban, hogy mindig igaz emberként, forra­dalmárként cselekedett, a nép szeretete, kora haladó eszméi­nek mély ismerete, látnoki te­hetsége vezérelte. — Ezek a nemes emberi tu­lajdonságok: a tiszta emberség, a becsület, a következetesség, a haladó eszmék iránti fogé­konyság, a nép szenvedélyes szeretete azonban nincs egyet­len korszakhoz vagy történel­mi helyzethez kötve. Erre ma is nagy szükség van. Aki erre kötelezi el magát, a saját vilá­gában ugyanígy teljesítheti vállalt feladatát. Igaz, vannak korok, amikor ez súlyos követ­kezményekkel jár. Ez jutott osztályrészül az 1848—49-es forradalom hőseinek is. Ám nem kell ilyen messzire vissza­mennünk történelmünkben. Elegendő, ha azoknak a mártí­roknak az emlékét idézzük, akik a fasizmus hosszú és em­beri önérzetét tipró súlyos kor­szakában vállalták a küzdel­met eszméikért. A mi generá­ciónk legjobbjai: Rózsa Fe­renc, Schönherz Zoltán, Ság­­vári Endre, Bajcsy-Zsilinszky Endre azért harcoltak, azért ál­dozták életüket, hogy eljöjjön a béke, az alkotó munka kor­szaka. — Öröm azzal a tudattal vé­gignézni az önök derűs, fiatal seregén, hogy az itt összegyü­lekezettek már nem tudják és nem is fogják soha megtudni, mit jelent elnyomatásban és üldöztetésben élni. — A nép szeretetét, a helyt­állást most másként, elsősor­ban munkával, tanulással kell igazolniuk. Bizonyára akadnak, akik ezt nem érzik elég vonzó­nak, nagyszerűnek és feleme­lőnek. Pedig a béke, az épí­tés munkája — ha tetszik: ro­mantikája — méltó leginkább az emberhez. Hatni, alkotni. Méltóan a tradíciókhoz — Március 15-e nem egy­szerűen csak ünnepi alkalom a szocializmust építő Magyar­­országon. 1945 óta a magyar munkásosztály, a magyar dol­gozók március 15-e forradalmi eszméire nemcsak emlékez­nek, hanem cselekedeteikkel vállalják is ezt a történelmi örökséget.­­ Március 15-e jelentős sze­repet tölt be nemzeti önisme­retünk erősítésében, népünk történelmi tudatának és szo­cialista hazafiságának gazdagí­tásában is. A sors véletlenje úgy hozta, hogy március 15-ét követi március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulója, majd április 4-e, népünk teljes és végleges felszabadulásának ünnepe. E nagy sorsfordulók számunkra történelmileg és érzelmileg is így kapcsolódnak össze. — Népünk történetének ezen az emlékhelyén, a nagy korok nagy eseményeire visz­­szatekintve, ünnepélyesen fo­gadjuk meg, hogy azok a feje­zetek, amelyeket mi most írunk és írni fogunk, a leg­jobb tradíciókhoz méltóak, szépek és dicsőségesek lesz­nek. — Fogadjuk, hogy hűsége­sen szolgáljuk hazánkat, a Magyar Népköztársaságot! — Fogadjuk, hogy állhata­tosan dolgozunk a szocializ­mus teljes felépítésén! — Fogadjuk, hogy minden­kor áldozatkészen támogatjuk a szabadságukért, függetlensé­gükért, a békéért harcoló né­peket! — Éljen március 15-e! — fejezte be nagy tapssal fo­gadott beszédét Kállai Gyula. Az ünnepi beszédet követően koszorúkkal díszítették a már­cius 15-i eseményeknek emlé­ket állító márványtáblát. A népfront koszorúját Kállai Gyula és Szentistványi Gyulá­­né, az országos tanács titkára, az ifjúsági szövetség koszorú­ját dr. Gombár József és Csil­­lik András, a KISZ budapesti bizottságának első titkára he­lyezte el. Virággal díszítették az em­léktáblát a budapesti Á­KISZ- szervezetek és úttörőcsapatok küldöttei is. Az ifjúsági nagy­gyűlés a Rákóczi-induló hang­jaival ért véget. Koszorúzás a Petőfi-szobornál Koszorúzási ünnepséget tar­tottak délelőtt a Március 15-e téri Petőfi-szobornál is. A fel­lobogózott téren ifjúgárdisták álltak díszőrséget, a Himnusz hangjai után a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága ne­vében Korpát Jánosné, és dr. Forgács Tibor alelnökök ko­szorúztak. A KISZ budapesti bizottságának virágait dr. Al­földi Árpád titkár és Takács Istvánné, a budapesti úttörő­­elnökség elnöke helyezte el. Az ifjúkommunisták, az is­kolák, tanintézetek képviselői virággal díszítették a Parla­ment előtti Kossuth-szobrot és a Duna-parti Bem-szobrot is. Március 15-éről bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg az oktatási intézményekben, az általános és középiskolákban, a főiskolákon és az egyeteme­ken. Csütörtök délben a Parla­ment előtti Kossuth Lajos té­ren zenés őrségváltás volt az 1848—49-es szabadságharc és forradalom 125. évfordulója al­kalmából felvont Állami Zász­lónál. gyarapítani — ez a mi legfőbb és legszentebb kötelességünk! Eddig minden generációnak ki­jutott a munkából, a küzdelem­ből. Önök más, de semmivel sem könnyebb körülmények között a történelem eddigi leg­nagyobb tennivalóját kapták a sorstól osztályrészül: az önök előtt járó generációval együtt a szocializmus teljes felépíté­­sén munkálkodhatnak. Eköz­ben nem szabad megfeledkez­niük arról sem, hogy a világon még száz- és százmilliók küz­denek az imperialista agresz­­szió, a gyarmati rendszer ellen nemzeti függetlenségükért, fel­­szabadulásukért, hogy ők is elindulhassanak azon az úton amelyen járva mi már nagy eredményeket értünk el. Azt hogy az egyes népek életében ez a pillanat mikor követke­zik be, nem tudjuk. Azt azon­ban kétségtelenül tudjuk, hogy korunk nagy társadalmi esz­méjének diadalra juttatása, a kommunizmus megvalósítása elsősorban a mai ifjúság nagy­szerű feladata. Ezt megterem­teni tervek és álmok, munka és hősiesség nélkül lehetetlen. ­ A forradalmi ifjúsági napok megnyitója Kecskeméten A március 15-i ünnepség az idén is egyben a forradalmi if­júsági napok eseménysoroza­tának nyitánya volt A KISZ központi bizottsága és a Bács- Kiskun megyei KISZ-bizott­­ság ezen a napon rendezte meg Kecskemét történelmi város­­központjában, a Kossuth-szo­­bornál a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatának or­szágos megnyitó ünnepségét. A mintegy nyolcezer kecskeméti diák és ifjúmunkás részvételé­vel tartott nagygyűlésen a Himnusz hangjaira felvonták a forradalmi ifjúsági napok zászlaját, majd magyar ruhába öltözött lovas fiatalok s 1848-as „huszárok” dobpergés közepette 48-as zászlót vittek a Kossuth-szoborhoz. Ezután dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott be­szédet. — Az idén már hetedszer köszöntjük forradalmi ifjúsá­gi napokkal nemzeti múltunk nagy sorsfordulóinak jubileu­mát — hangsúlyozta egyebek közt. — A KISZ kezdeménye­zésére hagyománnyá vált, hogy együtt ünnepeljük 1848. már­cius 15-ét, 1919. március 21-ét és 1945. április 4-ét. Évről év­re a magyar fiatalok százezrei idézik fel a múltat, hogy erőt és biztatást merítsenek népünk forradalmi és osztályharcos hagyományaiból. A forradalmi ifjúsági napok országos megnyitója egészna­pos programmal folytatódott Kecskeméten. A város film­színházai vendégül látták a fiatalokat, akik találkoztak a „Petőfi 73” című új film alko­tóival is. Kiskőrösön, a költő szülővárosában a város és a járás ifjúsági, továbbá a „Szól­jatok szép szavak Petőfi Sán­dorról” országos irodalmi ve­télkedő döntőjén részt vevő fiatalok megkoszorúzták Pe­tőfi szobrát. Kiskunfélegyhá­zán, Petőfi gyermekéveinek városában kétnapos úttörőta­lálkozó kezdődött. A nap kiemelkedő délelőtti eseményei sorába tartozott a hagyományos koszorúzási ün­nepség a pákozdi 1848-as em­lékműnél A ritkás hóesésben mintegy kétezer Fejér megyei fiatal állta körül a nevezetes csata emlékét őrző obeliszket. Szabolcs-Szatmár megye székhelyén — Nyíregyházán — a költő nevét viselő kertben felavatták Petőfi Sándor szob­rát, Vigh Tamás szobrászmű­vész alkotását Zalaegerszegen Csányi Lász­lónak, Kossuth közlekedési miniszterének, a szabadság­­harc egyik mártírjának szobra előtt rendeztek ünnepséget Debrecenben a református nagytemplom előtt álló Kos­­suth-szobornál tartottak nagy­gyűlést. A Csongrád megyei ünnep­ségek közül kiemelkedett a sándorfalvai, ahol leleplezték Petőfi Sándor szobrát, Kele­men Kristóf szobrászművész alkotását. A forradalmi ifjúsági napok Heves megyei megnyitója s egyben a Heves megyei fiata­lok legnagyobb szabású már­cius 15-i ünnepsége a kápol­nai csata színhelyén zajlott le. Kiemelkedő eseményre ke­rült sor Győrött, ahol felavat­ták a húszmillió forintos költ­séggel és széles körű társadal­mi összefogással épült, Petőfi Sándor nevét viselő ifjúsági házat. A kaposvári fiatalok ünnepségén Varga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő emlé­kezett meg a tavaszi évfordu­lók jelentőségéről.­­ A bala­­tonboglári ünnepségen dr. Or­­tutay Gyula akadémikus mon­dott beszédet. Losonczi Pál látogatása Somogy megyében Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön két­napos látogatásra Somogy me­gyébe érkezett. Programját Nagyatádon kezdte, ahol a he­lyi konzervgyárat kereste fel. A vendéget a megyei, városi, illetve a járási párt- és taná­csi vezetők, valamint a kon­zervgyár vezetői köszöntötték. Losonczi Pál részt vett és felszólalt a Somogy megyei képviselőcsoport ülésén, me­lyet a konzervgyár tanácster­mében tartottak Szokola Ká­­rolyné dr. elnökletével. A ta­nácskozáson beszámoltak a földtörvény gyakorlati alkal­mazásának megyei tapasztala­tairól, továbbá a közelgő ta­nácsválasztások politikai elő­készületeiről. Az ülés végezté­vel az Elnöki Tanács elnöke és a képviselőcsoport tagjai meg­tekintették a gyárat. A kora délutáni órákban Lo­sonczi Pál felkereste a csurgói Napsugár ipari szövetkezetet. Fordított időjárás: Északon meleg, Közép-Európában hideg Európa-szerte még mindig anticiklon befolyásolja az idő­járást. Ez a magasnyomású légköri képződménnyel járó anticiklon a brit-szigetek és az Északi-, valamint a Keleti­tenger környékén száraz időt hozott; hatása még most is több ezer kilométeres körzet­ben érződik minden irányban, így Észak-Európában maga­sabb a nappali­ középhőmér­séklet, mint Közép-Európában. Stockholmban például plusz 7 fokot Dánia legészakibb ré­szén is szokatlanul meleget, plusz 8 fokot mértek csütörtö­kön. Az Észak-Európában uralko­dó enyhe óceáni légtömegek­kel ellentétben Közép-Euró­­pa időjárását a hideg­ konti­nentális levegő befolyásolja. A hűvös időjárás hazánkat két oldalról közelítette meg: egyrészt északkeletről a Kár­pátokon keresztül, másrészt megkerülve a Tátrát, észak­nyugatról, Sopron felől. A ket­tő összetalálkozásával felhőzet alakul ki, néhol kisebb csa­padékkal, elsősorban az ország déli és nyugati részén, ahol még csütörtökön is hó, havas eső esett. Hazánkban a hő­mérséklet több fokkal az év­szaknak megfelelő átlag alatt van. A vasárnap este óta tartó havazás és hófúvások követ­keztében nehéz helyzetbe ke­rült Bukarest és az ország szá­mos déli, délkeleti megyéje. A fővárosban egyméteres hó hul­lott, amelyet orkánszerű vihar kavart fel, 2—3 méteres torla­szokat építve belőle. A szél vil­lamos vezetékeket szaggatott le, fákat döntött ki és zavaro­kat okozott Bukarest áramel­látásában. A közlekedés meg­bénult, vagy csak a legnagyobb nehézségek árán tartható fenn. A közellátásban és az ipari üzemek nyersanyaggal történő ellátásában szintén nehézségek keletkeztek. Az ítéletidő által sújtott me­gyékben a Román Kommunis­ta Párt megyei bizottságai el­ső titkárainak vezetésével he­lyi parancsnokságok jöttek lét­re. A központi parancsnokság szerda délután hozott határo­zata leszögezi, hogy valameny­­nyi munkaképes állampolgár köteles részt venni a központi parancsnokság és a helyi pa­rancsnokságok által szervezett hóeltakarítási akcióban. Egy másik rendelet értelmében Bukarest és az érintett megyék útvonalain személygépkocsik további intézkedésekig nem közlekedhetnek. A legutóbbi jelentésekből ki­tűnik, hogy a román fővárosba vezető útvonalak többsége to­vábbra is járhatatlan. A hóvi­har a falvak százait vágta el a külvilágtól. Az országutakon folyik a küzdelem a behavazott autók­ kimentéséért. Csütörtökön a havazást eső­zés váltotta fel. Szakemberek szerint az időjárás felmelege­dése nagyon veszélyes helyze­tet teremthetne, mert a hirte­len olvadás csaknem bizonyo­san áradásokat okozna. KEMÉNYKRÓMOZÁSI, HORGANYZÁSI ÉS NIKKELEZÉSI (matt, fényes) munkákat rövid határidővel VÁLLALUNK VASIPARI VÁLLALAT Nagykanizsa, Somogyi Béla út 2. Ügyintéző: PUSZTAI Telefon: 12—110

Next