Magyar Nemzet, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
_______ A RADI0 MELLETT Legenda az árusok teréről Közhely leírni, de azért még tény marad: Málndy Iván jellegzetesen novellisztikus alkat. Az ő sajátos folttechnikája, egymásbaúszó emlékképrendszere a novellában él leginkább. Nem a csattanós, maupassant-i novellában persze, e világosan klasszikus időrendiségben. Mándy alakjainak idejében mindig minden jelenvaló, a pillanat valóságát és az emlékképek rajzását egyenértékű időelemként kezeli, úgy, ahogy mindenki a maga teljes életét hordozza bele. Ez az időkezelés természetesen regényépítőmódszer is lehet, erre a huszadik század nagy alapregényei közül nem egy a bizonyíték. De Mándytól idegen bármiféle epikus hömpölyögtetés, az ő kép- és időváltásai nyugtalanabbak, vibrálóbbak, mondhatni: poentírozottabbak, a maupassant-i csattanót ő az anyagon belül helyezi el. Amikor regényt ír, akkor is ilyen rövidlélegzetű egységekből építi világát s ez valami sajátos lebegést ad prózájának. Ám ez a lebegtetés sosem olvad prózagyilkoló lírizmusokba, erre legfőbb ellenanyaga a részletek szinte naturális érzékletessége és figuráinak nyelve, ez a nagyon eleven, szinte az élőbeszéd légzésritmusát lekottázó, az utcabeszéd elemeiből építkező Mándy-nyel vezet. Ehhez a lebegő érzékletességhez a hangjáték, ezen belül pedig, novellisztikus hajlamainak megfelelően, a Rádiószínházban újdonos kishangjáték, rendkívül illő műforma. A Zsebrádiószínházban bemutatott Legenda az árusok teréről kétszemélyes játék, hamisítatlan Mándymikrovilággal. A társadalom perifériáján élők, egy lerobbant és egy pitiánerül jágói kereskedő perpatvarában az emberi vegetáció mélyéről ad remekbe készült képet. Marton László jó ritmusérzékkel irányította az előadást, amelyben Pécsi Sándor, ha igyekszem azi Viis 'kiiktatni a'még óhatatlanul feltolakvó elfogultságot, színészi teljességélményt nyújtott, akárcsak Bilicsi Tivadar, akinek kiváló jellemrajzát élvezhettük. Szombat délelőtt jól sikerültek ezek a szombati összeállítások, melyekben a szerkesztők már nyilvánvalóan számítanak azokra, akiknek szabad a szombatjuk. Ez a szabad szombatos hangulat valami sajátos hangulatot is teremt a műsor köré. Ez például legutóbb már az első hangütésnél érvényesült, Juhász Judit riportjában, melynek ez volt a címe: Kimegyek a telekre! Hétvégi telküket, nyaralójukat élvező és dédelgető emberekkel beszélgetett, mit jelent nekik ez a hetenként ismétlődő visszavonulás. A különböző válaszokban természetesen a végső rímelés azonos volt: nyugalom, csend, kikapcsolódás. Az idill áhítása mindenkiben föllelhető, már nem is számít rendes városi embernek, aki nem vágyódik el a városból. A riport azonban valójában akkor teljesedett ki, amikor fölkerestek egy olyan riportalanyt is, aki a városi ember szépen és retorikusan kidolgozott vágyálmát éli, a tökéletes idillt, az erdőmélyi csendbe ágyazott szuperbékét, távol minden civilizációs ártalomtól. És kiderült, hogy létezik erdei ártalom is, az idill is fojtogathat, a béke is lehet romboló. Kitűnő volt ez az ellenpontos szembeállítás, így kell egy témát érdekesen, elfogultságok, rajongás és sznobéria nélkül körüljárni. Gyermekvilág A gyermeknapon a rádió színes magazint állított össze, s a színességet ezúttal valóban a legjobb értelemben gondolom. A három és fél órát nem is lehetett volna másképp elviselni, ha nem változatos a műsor. A változatosság, a műfaji gazdagság s ennek jól ritmizált adagolása az összeállító Derera Éva ízlését és jó lélektani érzékét dicséri. Külön ki kell emelnem a nyitó műsorszámot, a kerületi , őrsök helyismereti vetélkedőjét (szerkesztő-játékvezető Vajek Róbert), mert a vetélkedőformának, mint rádióműsornak, egyik legszerencsésebb változatát vagy rendszerét nyújtották: a hallgató sem unatkozott, nem kellett fejtörő csöndeket kivárnia, minden kérdés konkrét helyszínhez kapcsolódott, ahonnét egy-egy riportot iktattak a játék menetébe Zökkenésmentes, jól vezetett adás volt. (Rendező: Vadász Gyula.) Görgey Gábor NAPLÓ Május29 „A színház mestereire az a fontos feladat vár, hogy a tömegekhez elvigyék a humanizmusnak, a kölcsönös megértésnek és a népek barátságának az eszméit” — hangzik a szovjet kormány üdvözlete a Nemzetközi Színházi Intézet Moszkvában vasárnap megnyílt kongresszusához. — A színházművészet segít mélyebben megérteni a valóságot, feltárja az emijeri szellem épségét és erejét, ezgt arra hivatott, hogy megszépítse életét — hangoztatja a többi között az üdvözlet.❖ Háromezer részvevője lesz az idén szeptember 17. és 22. között a bulgáriai Várnában a filozófiai világkongresszusnak. A Todor Zsivkov védnöksége alatt összeülő filozófiai világtámus napirendjén a tudomány, a technika és az ember viszonyának, kölcsönös hatásának sokoldalú elemzése, a korunkban zajló műszaki forradalom filozófiai kérdéseinek megvitatása szerepel. E témákról már mintegy ezer referátumot jelentettek, be. Hétfőn elutazott a Postás Szimfonikus Zenekar dr. Vasaai Balogh Lajos vezetésével a bécsi ünnepi hetekre, amelyen ezúttal negyedszer vesz részt. Hazalátogatott Los Angelesből Finta Sándornak, a világhírű szobrászművésznek az özvegye. A Magyarok Világszövetsége meghívására hazalátogató idős asszony, a 79. évében levő Kántor Kata, férje végakaratának megfelelően szülővárosának, Túrkevének adományozta nagyértékű szoborgyűjteményüket. Tavaszi Szél címmel irodalmi délutánt rendez a Képes Újság május 30-án a gödöllői járási hivatal tanácstermében. Bevezetőt mond Derencséri Jenő, a Képes Újság főszerkesztője. Költővendégek: Simon István, Baranyi Ferenc, Dési Frigyes és Borbély Tibor. oo Zenés irodalmi estet rendez a Zeneműkiadó június 4-én, hétfőn este fél 7 órakor az Egyetemi Színpadon. A műsorban a kiadó ünnepi könyvheti munkáiból adnak elő részletet. Az előadás szünetében Fodor András, Gál Zsuzsa, Keszi Imre és Weöres Sándor dedikál. 4* A szocialista országok művészeti szakszervezeteinek magas szintű tanácskozása kezdődött meg hétfőn a Fészek Klubban. Dr. Siraó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a nemzetközi értekezletet, amely elsőnek a művészek és a munkások kapcsolataival foglalkozott. Gennadij Pjatakov a szovjet küldöttség nevében a többi között elmondta, hogy évente mintegy száznegyvenezer irodalmifellépést szerveznek a Szovjetunióban a munkások körében. A vezető színházak vendégjátékokat szerveznek ipari és mezőgazdasági központokba, a falvakból színházi vonatokat indítanak a városokba.# G. B. Shaw a Szerelem ára című vígjátékát mutatja be az Állami Déryné Színház Petrik József rendezésében. ■í* Kaposvár centenáriuma alkalmából hétfőn a Palmiro Togliatti megyei könyvtárban ünnepi estet rendeztek. Rostás Károly, a városi tanács elnöke megnyitó beszédében üdvözölte a megyéből elszármazott vagy ott élő művészeket, köztük Bernáth Aurél festőművészt, Somogyi Tóth Sándor írót, Takáts Gyula költőt. i Magyar Nemzet .Kedd, 1973. május 29. Bartók Béla vitája 1938-ban a náci Németország szerzői jogvédő társaságával D. Dilié professzor szerkesztésében és az Akadémiai Kiadó, valamint a mainzi Schott zeneműkiadó közös kiadásában „Documenta Bartokiana” címmel már négy kötete jelent meg a Bartók Béla zeneszerzői tevékenységére és életére vonatkozó különböző dokumentumoknak. Ezek a kötetek felbecsülhetetlen értéket jelentenek a zenetudósok számára, de ugyanakkor találhatók bennük olyan dokumentumok is, amelyek szélesebb körben is komoly érdeklődésre tarthatnak számot így a negyedik kötetben Somfai László, a kiváló Bartók-kutató egy sor olyan dokumentumot tett közzé, amelyek kultúrtörténeti szempontból, de ugyanakkor Bartók Béla politikai állásfoglalását illetően is rendkívül érdekesek. Bartók Béla 1938. március 28-án, tehát két héttel Ausztria náci megszállása után a következő nyilatkozatot intézte a STAGMA néven akkor működött német zenei szerzői jogvédő társasághoz:„A legnagyobb csodálkozással értesülök arról, hogy a STAGMA (Berlin, Adolf Hitlertér) tiltakozásom ellenére végérvényesen úgy döntött, hogy azokat a zeneműveimet, amelyekben témaként népdalokat és néptáncokat használtam fel, átdolgozással fokozza le. Ezzel a jogtalan, értelmetlen és kizárólag anyagi okokból eredő eljárással szemben nem tehetek mást, mint tiltakozásomat fejezem ki mindazon műveimnek Németországban való előadása ellen, amelyekben népdalokat és néptáncokat használtam fel és amenynyire lehetséges, meg fogom akadályozni ezeket az előadásokat. E műveim jegyzéke és a tényállás megvilágítása az e nyilatkozatomhoz csatolt öt mellékletben található. Erre a lépésre nem anyagi, hanem elősorban elvi és zenei okok késztetnek.’* A levelet Bartók Béla németül írta, a fenti szöveg az eredeti levél magyar fordítása. Az idézett nyilatkozat mellékleteiből és a Somfai László által összegyűjtött egyéb dokumentumokból megállapítható, hogy a szóban forgó vita Bartók Béla és a német szerzői jogvédő társaság között már 1937-ben elkezdődött. Bartók Béla műveinek kiadója abban az időben a bécsi Universal cég volt, miután az akkori magyar zeneműkiadók nem voltak képesek arra, hogy Bartók műveit megfelelően terjesszék a világ különböző országaiban. Az Universal kiadásában megjelent Bartókművek nyilvános előadásai után járó jogdíjak ennek folytán a külföldi szerzői jogi társaságoktól is az AKM-nek nevezett bécsi szerzői jogi társasághoz folytak be. Az AKM 1937-ben tájékoztatta Bartók Bélát arról, hogy a STAGMA elszámolásai szerint különböző műveit, amelyekben népdalok vagy néptáncok motívumait használta fel, jogtalanul átdolgozásnak minősítette és ezért nem a teljes szerzői jogdíjat, hanem annak csak egyharmad részét számolta el a javára. Az AKM maga is jogtalannak minősítette ezt az eljárást, de hivatkozott arra, hogy a németek már 1935. október 1-én megszüntették az AKM berlini fiókját és így semmiféle beleszólási joguk nincs az általuk képviselt szerzők németországi előadásai után járó jogdíjak elszámolásába. A szóban forgó Bartók-művek között szerepeltek a „Gyermekeknek”, továbbá a ,,Húsz magyar népdal” és a „Tizenöt magyar parasztdal" című zeneművek. Bartók Béla rendkívül alapos és szerzői jogásznak is becsületére való indoklással utasította vissza a STAGMA állásfoglalását. A többi között a következőkre hivatkozott: Rámutatott arra, hogy műveivel kapcsolatban Németországon kívül a világ egyetlen más országában működő szerzői jogi társaság sem foglalt el olyan álláspontot, mint a STAGMA. Átdolgozni egy zeneművet ugyanis csak akkor lehet, ha van egy alapul fekvő zenemű és az átdolgozás során az eredeti mű lényeges jellemvonásait, terjedelmét és szerkezetét meg kell őrizni. Az átdolgozás előfeltétele, hogy az eredeti műnek nyomtatásban vagy legalább kéziratban rendelkezésre kell állnia. A szóban forgó műveknél ez lehetetlen volt, mert úgynevezett eredeti mű ezekben az esetekben nem is létezett. Olyan népzenei témákról van ugyanis szó, amelyeket ő maga (— Bartók Béla —) gyűjtött, illetőleg ő maga kottázott le. Ehhez — ahogy Bartók írja — fizikai munkára (népdalkutatásra szolgáló utazásokra) és szellemi munkára (a dallamok leírására) volt szükség. Bartók állásfoglalásában hivatkozik a zeneirodalom számoshíres alkotására, így Beethoven, Brahms, Sztravinszki, Dohnányi különböző műveire, amelyeknél a szerzők ugyancsak népdalmotívumokat használtak fel és a forrásokat egyes esetekben nem is jelölték meg. Ő viszont minden ilyen jellegű művénél pontosan jelezte a forrásokat is. Helyesen jegyezte tehát meg Bartók, hogy így szerzői jogi szempontból kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne, mint azok, akik a forrásokat egyáltalán nem jelölték meg. Miközben ez a vita folyt, Baden-Badenben a nemzetközi modern zenei fesztivál műsorára kitűzték az egyik érintett Bartók-művet „Öt magyar népdal” címmel. Bartók a STAGMA jogtalan magatartása miatt tiltakozott e művének baden-badeni előadása ellen. Tiltakozását azonban nem vették figyelembe, mert az Universal zeneműkiadótól már korábban megszerezték a kottát és az előadáshoz az engedélyt. Így Bartók többszöri tiltakozása ellenére a művet mégis előadták. A dokumentumok között szerepel a STAGMA-nak egyik levele, amelyet 1938. április 5-én intéztek az AKM-hez és amelynek másolatát az AKM beküldte Bartók Bélénak. Ebben a levélben a STAGMA a német szerzői jogi törvényre, különböző szakértői véleményekre, jogi kommentárokra és végül a STAGMA szerzői jogi bizottságának a határozatára hivatkozással Bartók minden tiltakozását visszautasította. Bartók Bélát ez az eljárás — úgy látszik — mélységesen elkeserítette, amiről adokumentumok között szereplő levél különös nyomatékkal esmistelődik. FA a levelét Tartók Bély 103 j ánius 28-án R.nsz»ny’ László ankarai professzorhoz. A maevanil írt nyel h°n — a többi között >— a követk°7üV olvashatók. .. Ez az átkozott német előretörés olyan súlyos helyzetbe hozott engem, hogy hetekig az ezzel kapcsolatos és engem érintő kérdésekről a rajtuk való töprengéssel voltam elfoglalva. Kiadóm is, meg az a szövetkezet, amely a zenei előadások után befolyó tantremjcímet kezeli, Bécsben van! Vagyis összes zeneszerzői jövedelmem haramia-kezekbe került — kérdés, hogyan szabadulhatok meg karmaikból, ha egyáltalán lehetséges a szabadulás. A mellékelt nyilatkozat fényt vet a németek alávaló eljárására — ez ugyan csak egy kisebb jelentőségű ügyre vonatkozik. De minden téren ugyanez a helyzet, nem is szólva mindent és mindenkit legázoló brutalitásukról ...” Ehhez a levélhez nem kell kommentárt fűzni. Dr. Timár István Operai találkozót rendeznek június 8. és 12. között Debrecenben. A programon a vendéglátó debreceni Csokonai Színház, a Szegedi és a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatai, a Déryné Színház művészei szerepelnek, és a találkozó utolsó estéjén Angelo Campori vezényletével a pármai operaház művészei lépnek fel A trubadúr című Verdiopera előadásán. Június 8-án és 9-én szakmai tanácskozásokat is tartanak az esti operabemutatókon kívül Debrecenben. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: A hattyús tava (Székely Mihály bér. 6.) (7) — Erkel Színház: Nincs előadás — Nemzeti Színház: Amphitryon— Kényeskedők (7) — Katona József Színház: Mukányi (7) — Madách Színház: Énekes madár (7) — Madách Kamara Színház: Aszembesítés eredménytelen (7) — Vígszínház: Keresztül-kasul (7) — Pesti Színház: A kör négyszögesítése (7) — József Attila Színház: Szókimondó Kata (7. bér, 6.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás — Vidám Színpad: Részeg éjszaka (fél 8) — Bartók Színház: Várj egy órát (fél 8) — Zeneakadémia: Starker János és Zuzana Ruzickova Bach-estje (Évszázadok muzsikája 10.) (fél 8). Törzsvendégek két ifjúsági klubban Fiatal klubvezetőknek rendezett a Fővárosi Művelődési Ház továbbképző tanfolyamot. A részvevők különféle klubtípusok képviselői — egyetemi, üzemi és területi kluboké — elmondták: mindnyájan más problémákkal küzdenek, más feladatokat kell megoldaniuk. Ami közös bennük: most még egyetem nélkül végzik dolgukat, melyről mindmáig nem dőlt el, hogy közoktatási vagy népművelői munka-e? Annyi bizonyos, hogy tevékenységük fontos szerepet játszik a fiatalok életében, emberré nevelésében. Ketten közülük meghívtak klubjukba. Közélet egyetemistáknak Éppen próbáltak a Szkéné hatalmas, fényesen világított színpadán, amikor Vereség Ilonát, az R. Klub vezetőjét felkerestük a Műegyetemen. — Az egyetemi klubok minden szempontból a legjobb helyzetben vannak — mondja. — A cél: a szabad idő hasznos és kulturált eltöltése. A mi törekvésünk, hogy együttesen figyeljük a XX. század legfontosabb problémáit. Ez azt jelenti, hogy nemcsak kulturális programokat szervezünk. A többi között négy zenei klubunk, színpadunk, filmkörünk van. Igyekszünk rajta tartani a szemünket a tudomány és technika érdekességein. Így alakítottuk ki például a futurológiai kört, amely egészen új kutatási területre enged bepillantani. Emellett szakmai továbbképzést is nyújtunk. Az egyetemen megtanítják az anyagot, de az építész szemléletmódját fiatalok csak különböző körökben sajátíthatják el. A logikakor is így alakult, mivel tantárgyként nem szerepel. — Amikor 1964-ben egyesíteték a két egyetemet, akkor alakult meg a klub. Az építészek maguk tervezték, építették három éven át. Most szerencsés helyzetben vagyunk, mert túlzott adminisztrációra nincs szükség, minden az iskolán belül intéződik. A feladatok megvalósítása sem nehéz, mert azonos érdeklődésű, azonos igényű emberekkel dolgozunk, akiket nem nehéz egy-egy „jó ügynek” megnyernünk. — Tizenhat tagú vezetőséggel végezzük ezt a munkát. Mindent közösen döntünk el és hajtunk végre. Azt szeretnénk, ha az egyetem után a fiatalok nem lennének szűklátókörűek, akik a szakmájukon kívül nagyon keveset vesznek észre a világból. Ha valaki értelmiségi, ez arra kötelezi, hogy közéleti emberré váljon, és ehhez a lehetőséget mi itt megpróbáljuk biztosítani. Vagy az előadó nem jött el, vagy a közönség maradt távol. — A szomszédban van egy gyors- és gépíróiskola A lányok itt nem tanulnak irodalmat. Amikor tanárnőjük megtudta, hogy szeretnék meghívni a klubba egy fiatal színészt, megörült, hogy összekapcsolhatja az előadást a hiányzó irodalomtanítással. Nem is történt semmi baj, míg az előadó, drámairodalmunkról szólva, szélsőséges és vitatható megjegyzéseket tett, s ez elvette a lányok kedvét a további részvételtől. — Később igyekeztem közel kerülni a fiatalokhoz, beszélgetni velük. Lassan kialakult az az alap, amelyre építeni lehetett. Természetesen nem tudtam gyökeresen megváltoztatni őket. De elértem, hogy a nehéz fizikai munka után ne az italbolt vonzza őket, hanem a klub. Ma már sok fiatal ide jár — olvasni, szórakozni, beszélgetni, pingpongozni. Merre tovább a gyárkapuban A Fővárosi Művelődési Ház klubvezetőképző tanfolyamán ez a nézet uralkodott: az egyetemi klub a népművelés szanatóriuma, a területi és az üzemi klub „közkórház”. Közösség kialakítására — ami egy területi, üzemi klubvezetőnek vezetékes munkájába kerül — az egyetemi klubban már nincs szükség. Nincs szükség igények felkeltésére, inkább az igény formálására. A területi vagy üzemi kluboknak — mondjuk ki: munkáskluboknak — amíg becsalogatnak néhány embert, vagy törzsgárdát alakítanak ki, sok nehézségen kell túljutniuk. Ahogy például Rákosszentmihályon tizennégyszer cserélt gazdát a vezetői szék, más hat működési intézmény megszűnt. A gyárkapun kilépő munkásfiatal merre tartson ezután? Az italbolt vonzását mindenképpen le kell győznie a művelődési intézmények erejének. Ez a cél több támogatást érdemel! (magyar) Szívós munka kell Rákosszentmihály. Az útmenti fák, az alacsonyabb házak között alig látható a tompa fényű felirat: XVI. kerületi Ifjúsági Klub. Braun Zoltán, a klubvezető beszél kudarcról-örömről. — A területi klubok alapvető feladata összefogni a fiatalokat, főként a kallódókat. Ez különbözőképpen lehetséges. Programokkal, előadásokkal, a kollektív szórakozás igényének felkeltésével. Lehet társas összejövetelekkel is, de pusztán ennek nincs értelme. A XVI. kerületnek 64 ezer lakosa van, a legkisebb létszámú, de a legnagyobb területű körzete Budapestnek. Emiatt nehéz a túlnyomórészt munkásfiatalokat a kerület egy részére, Rákosszentmihályra tömöríteni. Három-négy évvel ezelőtt itt hét művelődési intézmény működött, ma már csak ez az egy „tartja magát”. Most kapta meg a művelődési ház címet. — Mielőtt ide kerültem, fél évig társadalmi munkában az itteni irodalmi színpadot szerveztem. Amikor a főállást elvállaltam, nem tudtam még, mi vár rám. A házmesterségtől kezdve a takarításig minden rám hárult. Népművelő munkám kezdeti kudarcai rádöbbentettek arra, hogy nem elég a lelkesedés. Tudatos, szívós munkára van szükség. A havonta befolyó, nevetségesen alacsony összegből. 150 forintból — ami most, hogy művelődési ház leszünk, kissé gyarapodik — kezdtem el gazdálkodni. Programokat szervezni, a legtöbbjébe belebuktam. Jékely Zoltán és Weöres Sándor estje a Fészekben Családias meghittséggel ünnepelték szombaton a Fészek Klubban Jékely Zoltán és Weöres Sándor hatvanadik születésnapját. A költői est műsorát Fodor András állította össze. Jékely Zoltán verseit Lator László, Weöres Sándoréit Takáts Gyula vezette be, ezzel is cáfolva azt a téves hiedelmet, amelyet Fodor András, az írószövetség költői szakosztályának titkára is említett bevezetőjében, hogy tudniillik Magyarországon nem szeretik egymást a költők. Ezen az estén különböző nemzedékekhez tartozó költők ünnepeltek együtt. Lator László köszöntőjében kiemelte, hogy Jékely Zoltán azok közé a költők közé tartozik, akik „az alvajáró biztonságával” kapaszkodnak fel a szédítő tetőkre. Már 1936-ban, első kötetében összetéveszthetetlen, egyéni világa volt. Mintha szájával a világ dolgaiban rejlő elemi költészet szólalna meg, mintha éppen csak oda kellene figyelnie valami angyali-démoni suttogásra, mintha csak közvetítene egy mindnyájunknak szóló üzenetet. Tündéri és lidérces világban él, s tündéri és lidérces a költészete is — mondta még jellemzésül Lator László. Takáts Gyula, aki negyven esztendeje ismeri Weöres Sándort, ezeknek az évtizedeknek emlékeit idézte. — Író barátaim között egyetlen olyant ismertem mint ő. Ha poharazás közben megszomjaztunk, ő mindig csak kútvizet kért. Ez a legjellemzőbb költészetére is. Mert csak a tiszta víz áll, szomjat így nyúlt a világhoz, ilyen természetesen és gyakorlatlan, szóban, barátságban és igenis költészetében is. Csak épp Weöres Sándor módra teremtse: földből-vízből-égből-tűzből. A műsorban Csernus Mariann, Jancsó Adrienné, Nagy Attila és Vallai Péter adta elő Jékely Zoltán és Weöres Sándor verseit. A műsor után a két ünnepelt a pódiumon kívánt egymásnak további sikeres munkát.