Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

2 A csehszlovák—nyugatnémet együttműködés távlatai Bochkor Jenő, az MTI tudó­sítója jelenti: Bohuslav Chnou­­pek külügyminiszter június 19-én utazik Bonnba a cseh­szlovák—nyugatnémet szerző­dés parafálására — jelentette be csütörtökön Jiri Götz cseh­szlovák külügyminiszter-he­lyettes. Az aláírás ősszel tör­ténik meg — folytatta — és ebből a célból valószínűleg Willy Brandt kancellár utazik Prágába. Jiri Götz bonni elutazása előtt csütörtökön reggel nyilat­kozott a CTK hírügynökség és a Rudé Právo tudósítóinak. Hangsúlyozta, hogy elégedett a szerdán lezárt hivatalos tár­gyalások eredményeivel, ame­lyek mindkét fél számára ki­­elégítőek. „Kulcskérdésnek te­kintettük — mondotta —, hogy a müncheni egyezményt sem­misnek ismerjék el, és azt er­kölcsileg és politikailag elítél­jék. Ez megtörtént a szerződés előszavának harmadik monda­tában és az I. cikkelyben. A küldöttségek most a szerző­déstervezetet kormányuk elé terjesztik jóváhagyásra.” Götz megállapította, hogy a tárgyalások és az azokat meg­előző puhatolózó megbeszélé­sek igen intenzívek voltak, so­káig tartottak, hiszen nehéz kérdéseket kellett kölcsönösen elfogadható formában megol­dani. A müncheni diktátum erkölcsi-politikai megbélyeg­zésére a nyugatnémet fél olyan megoldást részesített előnyben, amelyből nem tükröződött kel­lően az egyezmény vétkes jel­lege. Ezeket a nyitott kérdé­seket azonban sikerült megfe­lelően rendezni és a megoldás a csehszlovák fél számára ki­elégítő — hangsúlyozta a kül­ügyminiszter-helyettes. A csehszlovák—nyugatné­met kapcsolatok normalizálá­sának távlatait Götz igen biz­,­tatónak ítélte meg. „A legfon­tosabb — mondotta —, hogy a két kormány jóváhagyja a szerződéstervezetet. Götz hangot adott meggyő­ződésének, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele sem vá­rat sokáig magára, szavai sze­rint „az igen hamar megtör­ténhet”. A szerződések életbe lépésével elkezdődik a kapcso­latok normalizálódásának fo­lyamata, összhangban az euró­­pai helyzet pozitív alakulásá­val, s ez további javulást hoz majd a légkörben. Malter Scheel nyilatkozata Haladás az NSZK és az arab államok közötti kapcsolatokban Bonnból jelenti az MTI. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter nemrégiben tett egyiptomi, jordániai és li­banoni utazásáról adott nyilat­kozatot a TASZSZ tudósítójá­nak. „Ezekben az országokban — jelentette ki Scheel — szem­betűnő a konfliktus békés ren­dezésére irányuló törekvés. Véleményem szerint ez meg­felelő kiindulópont a helyzet távlati fejlődéséhez, de nem szabad lebecsülni azokat a ne­hézségeket, amelyek jelenleg még akadályozzák a rende­zést.” „Bizonyos értelemben logi­kus lenne — folytatta a kül­ügyminiszter —, ha a feszült­ség enyhülése érződne a Kö­zel-Keleten is. Ez a béke biz­tosítására irány u£lő­itt­a nrizetközi erőfeszítések pozitív eleme lenne.” „A konfliktus békés rende­zése azt is lehetővé tenné, hogy a térség országai minden erejüket a gazdasági és társa­dalmi építésre fordítsák — hangsúlyozta Walter Scheel. — Ugyanakkor mindenféle ren­dezésnek magába kell foglal­nia a Palesztinai arab nép problémáinak igazságos meg­oldását.” A „közel-keleti helyzet kü­szöbönálló megvitatása az ENSZ Biztonsági Tanácsában — folytatta — ismét kedvező lehetőséget teremt arra, hogy megtalálják az utat a válság­nak a Biztonsági Tanács is­mert határozata alapján tör­ténő rendezéséhez”. Végezetül Walter Scheel hangsúlyozta: utazása azt mu­tatta, hogy számos lényeges kérdésben haladást értek el az NSZK és az arab országok kö­zötti kapcsolatokban. Bolgár-görög dokumentumok Athénből jelenti a BT A­ Csütörtök délelőtt Georgiosz Paradópulosz görög miniszter­­elnök fogadta Petr Mladenov bolgár külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózko­dik Görögországban. Ebből az alkalomból Mladenov átadta Todor Zsivkovnak, a Bolgár Államtanács elnökének Papa­­dopuloszhoz intézett szóbeli üzenetét. A beszélgetés során — ame­lyet a jóakarat és a jószom­szédságra való törekvés jel­lemzett — érintették a két or­szág közötti kapcsolatok és együttműködés nagyobb ará­nyú fejlesztésének kérdéseit, amelyek elősegítik ma­jd Euró­pában és az egész világon az építő jellegű irányzatok meg­szilárdulását, a béke stabilizá­lódását. Csütörtökön délben a görög külügyminisztériumban Petr Mladenov és Phedon Anni­­nosz­ Kavalieratosz görög ügy­vezető külügyminiszter aláírta a két ország jószomszédságá­nak, kölcsönös megértésének és együttműködésének elveit rögzítő nyilatkozatot. Ugyancsak aláírták a két or­szág kulturális együttműködé­séről szóló egyezményt, a kon­zuli egyezményt, valamint azt a megállapodást, amelynek ér­telmében Plovdivban görög és Szalonikiben bolgár főkonzu­látus nyílik. Ljudmila Zsivkova, a bolgár kulturális és művészeti bizott­ság első elnökhelyettese talál­kozott Konsztantin Panajd­a­­kisz közoktatásügyi miniszter­rel. A találkozón eszmecserét folytattak a két ország kultu­rális együttműködése tovább­fejlesztésének kérdéseiről. Szadat beszéde az egyiptomi kormány ülésén Kairóból jelenti a TASZSZ. Anvar Szadatnak, az Egyip­tomi Arab Köztársaság elnö­kének és miniszterelnökének elnökletével ülést tartott az egyiptomi kormány. A tanács­kozáson megvitattak számos belpolitikai és nemzetközi problémát. Anvar Szadat az ülésen el­hangzott beszédében rámuta­tott: a közel-keleti probléma biztonsági tanácsi megvitatá­sa azt célozza, hogy megis­mertessék a világ közvélemé­nyét a közel-keleti helyzet és az izraeli agresszió valódi té­­nyeivel, hogy a világ tudatára ébredjen, kik akadályozzák a probléma igazságos megoldá­sát. Az EAK elnöke kijelentet­te: az izraeli agresszorral va­ló „totális konfrontáció” meg­követeli Egyiptom minden erőforrásának mozgósítását, és az államapparátus átszerve­zését. Az elnök nagy elismeréssel szólt arról, hogy az afrikai ál­lamok támogatják Egyiptom­nak a közel-keleti válság igazságos megoldásáért vívott harcát. New Yorkból jelenti a Reu­ter. Líbia ENSZ-képviselete szerdán levelet juttatott el a Biztonsági Tanács soros elnö­kéhez, tiltakozva „az agresz­­szív cselekmények ellen, ame­lyekkel az Egyesült Államok Líbia biztonságát fenyegeti”. A tiltakozólevél rámutat, hogy a 6. amerikai flotta ag­resszív manővereket hajt végre a Földközi-tengeren, a líbiai partok közelében, ame­rikai katonai repülőgépek pe­dig több ízben is megsértet­ték Líbia légiterét. Izraeli hivatalos körökben egyre nagyobb nyugtalanságot keltenek azok a hírek, hogy az Egyesült Államok esetleg fegyvereket és katonai felsze­reléseket, közöttük Phantom ,F-4-es vadászgépeket ad el bizonyos arab országoknak. A közelmúltban amerikai dele­gáció tárgyalt Szaúd-Arábiá­­ban 19 hadihajó szállításáról, és az Arab-öböl kisebb álla­maival is folynak tárgyalások fegyverszállításokról. A leg­frissebb jelentések szerint „nagy a valószínűsége” an­nak, hogy az Egyesült Álla­mok — csakhogy „lekörözze” a francia üzleti köröket — Phantom-gépeket fog eladni Szaúd-Arábiának, amely mos­tanáig Franciaországgal tár­gyalt. Madar Nemzet Az amerikaiak ismét bombáztak Dél-V­ietnamban Saigonból jelenti a UPI. Phuong Nam százados, a két­oldalú katonai vegyes bizott­ság CSFK-tagozatának szóvi­vője csütörtökön Saigonban azt mondotta: amerikai repü­lőgépek — a párizsi tűzszüneti megállapodást megszegve — kedden negyedik alkalommal bombázták a DIFK ellenőrzése alatt álló, a kambodzsai határ közelében levő térséget. Kö­zölte, hogy 11 F—4 típusú amerikai vadászbombázó és egy G—130 típusú szállító­repülőgép kedden ismét gép­puskázta és bombázta a tér­ségben levő Xa Mát városát. A DIFK a térség ellen ápri­­lisban és május elején­ végre­hajtott amerikai légitámadá­sok miatt már tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságnál. A NEFB, a DIFK kérelmére, május 23-án vizsgálatot indított az amerikai bombatámadások ügyében. Ezt a vizsgálatot azonban a saigoni fél legkü­lönbözőbb mesterkedései miatt mindeddig nem sikerült lezár­ni. Az Egyesült Államok saigo­ni nagykövetsége tagadja e bombatámadások tényét, s azt állítja, hogy „amerikai repülő­gépek Dél-Vietnamban nem folytatnak légi hadművelete­ket”. Hanoiból jelenti a VNA. A száműzetésben élő dél-viet­nami személyiségeket tömörí­tő „Vietnami Szabad Erők Központi Bizottsága” közle­ményben sürgette a francia kormányt, hogy ismerje el a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nyát. A közlemény utal arra, hogy a Vietnamról szóló párizsi megállapodás megerősítette: Dél-Vietnamban két kormány létezik. Washingtonból jelenti a Reuter. Mint az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője szerdán közölte, az Egyesült Államok reméli, hogy megta­lálják Kanada utódját a dél­vietnami nemzetközi ellenőr­ző és felügyelő bizottságban. A szóvivő kifejezte azt a re­ményét, hogy két hónapon be­lül betöltik Kanada helyét a NEFB-ben. Mint ismeretes, Mitchell Sharp kanadai külügyminisz­ter a parlamentben bejelentet­te, hogy országa elhatározta, kilép a NEFB-ből. Japán—amerikai katonai együttműködés Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Japán és az Egye­sült Államok képviselői két­napos, zárt ajtók mögött meg­tartott értekezleten vitatták meg a két ország katonai együttműködésének időszerű kérdéseit. A japán külügymi­nisztérium szóvivője csütörtö­ki sajtóértekezletén közölte, a két fél megállapodott abban, hogy nem hozzák nyilvános­ságra a május 29-én és 30-án lefolyt tárgyalások tartalmát. Ugyanakkor elismerte: a „biz­tonsági munkaértekezleten” megállapodtak abban, hogy folytatják a japán területen levő amerikai támaszpontok konszolidálására irányuló erő­feszítéseket. Mint mondotta, a megbeszélések japán és ame­rikai részről hasonlóan érté­kelték a jelenlegi ázsiai hely­zetet. Japán politikai és sajtókö­rökben rámutatnak: a kétna­pos értekezleten a japán fél­nek nem sikerült elérni, hogy az Egyesült Államok pozitív álláspontra helyezkedjék a támaszpontok számának csök­kentése kérdésében. Kiderült, hogy az Egyesült Államok, függetlenül a vietnami hábo­rú befejezésétől és általában az Ázsia-szerte tapasztalható enyhülési folyamattól, tovább­ra is fenn kívánja tartani tá­vol-keleti támaszpontrendsze­rét és ebben elsőrendű szere­pet szán a japán szigeteken és Okinawán levő haditengeré­szeti és légi bázisainak. Meg­bízható értesülés szerint a ja­pán fél a tárgyalások során arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak belátható időn belül nem szándékoznak lényegesen megváltoztatni tá­vol-keleti stratégiájukat. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a tokiói tárgyalá­sokon egyebek közt megvitat­tak egy három évre szóló ja­pán—amerikai politikai és ka­tonai együttműködési terveze­tet is. Megfigyelők hangsú­lyozzák,­­hogy a titkos tárgya­lások legfőbb célja a japán— amerikai katonai együttműkö­dés megszilárdítása és k­iter­­jesztése volt. Azt, hogy ez mennyiben sikerült, Tanaka miniszterelnök és Nixon elnök július végi csúcstalálkozójá­nak eredményei mutatják majd meg. A külpolitika hírei­ ­ (Szófia, BTA) A Bolgár Kommunista Párt KB, a Bol­gár Népköztársaság Államta­nácsa és kormánya meghívásá­ra ez év június közepén Nyi­­kolaj Podgornij, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének el­nöke hivatalos baráti látoga­tást tesz a Bolgár Népköztár­saságban.­­ (Tokió, MTI) Hirosima város polgármestere csütörtö­kön táviratot intézett Pompi­­dou francia elnökhöz, s ebben tiltakozását fejezte ki a Csen­des-óceán térségében tervezett francia nukleáris kísérlet ellen.­­y (Helsinki, ADN) A finn parlament ratifikálta a KGST és Finnország együttműködési megállapodását, amelyet két héttel ezelőtt Moszkvában ír­tak alá. Ír választások Dublinből jelenti az AP. Az­ Ír Köztársaságban megtartott elnökválasztás győztese Ers­­kine Hamilton Childers, a Fianna Fail elnevezésű párt jelöltje lett. Az angol szárma­zású elnökjelölt 636 162 szava­zatot kapott. Ellenfelére, Tom O’Higginsre, a kormánykoalí­ció jelöltjére 587 577-en sza­vaztak. Childers személyében első ízben lesz protestáns el­nöke a túlnyomóan katolikus lakosságú Ír Köztársaságnak. Szvaran Szingh Pozsonyban Prágából jelenti az MTI. A jelenleg Csehszlovákiában tar­tózkodó Szvaran Szingh indiai külügyminiszter csehszlovák kollégájának, Bohuslav Chnou­­peknek társaságában csütörtö­kön egynapos látogatásra Pozsonyba utazott. A szlovák fővárosban fogadta Jozef Le­­nárt, az SZLKP KB első titká­ra. Az indiai vendéget tájé­koztatta az országrész gazda­ságpolitikai és kulturális fejlő­déséről, az építőmunka ered­ményeiről. (Havanna, Prensa Latina) Havannában hivatalosan kö­zölték, hogy a kubai és a vene­zuelai kormány között tárgya­lások kezdődtek a repülőgépek eltérítése elleni közös fellépés­ről kötendő megállapodás elő­készítésére.­­­ (Tokió, MTI) Tokió több mint tízmilliós lakossága köré­ben húsz százalék alá esett a Tanaka- kormány támogatói­nak , részaránya. Ezt mutatta ki a tokiói Simbun című lap legújabb közvéleménykutatá­­sa. Arra a kérdésre, hogy tá­mogatja-e a Tanaka-kormányt, a megkérdezettek mindössze 19 százaléka válaszolt határo­zott igennel.­­ (Addisz Abeba, AFP) Hailé Szelasszié etióp uralkodó megnyitóbeszédével csütörtö­kön elkezdődött az afrikai munkaügyi miniszterek 11. konferenciája Addisz Abebá­­ban.­­ (Moszkva, TASZSZ) Úton Prága felé csütörtökön Moszk­vába érkezett J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára, miniszterelnök. Cedenbal a KGST 27. üléssza­kára utazik a csehszlovák fő­városba. Tők­ehalháború Londonból jelenti az AP. A brit külügyminisztérium csü­törtökön „különösnek és ész­­szerűtlennek” nevezte az iz­landi kormánynak azt a dön­tését, amely szerint kémtevé­kenység folytatásának vádjá­val kiutasította az országból Michael Elliott-t, az angol kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lyának magas rangú munka­társát. Mint a külügyminiszté­rium szóvivője elmondotta: John MacKenzie-nek, a reyk­­javíki brit nagykövetnek szer­da este jegyzéket nyújtottak át, amely szerint Michael El­­liott négy napot kap az ország elhagyására. .Péntek, 1973. június 1. Addisz Abeba-i számvetés NEGYVENEGY ORSZÁG állam- és kormányfője, magas rangú vezetője vett részt az Afrikai Egységszervezet tíz­éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi üléssza­kon. Egy évtizeddel ezelőtt harminc ország írta alá Addisz Abebában a szervezet megala­pításáról szóló okmányt, a tag­államok sora azóta kibővült, csupán Rhodesia, Dél-Afrika és a portugál gyarmatok nem csatlakoztak — természetsze­­rűen — a testülethez. A jubi­leumok, a kerek számok több­nyire lehetőséget nyújtanak az értékelésre, s az Afrikai Egy­ségszervezet tízéves működé­sét, eredményeit és gondjait pontosan jellemzik az ülések, a tanácskozás határozatai. A kontinens számos nehéz politi­kai feladattal küszködik, közü­lük talán a legnagyobb a Dél­afrikai Köztársaság és Rhode­sia problémája. A fehér ki­sebbségek vezette országokkal szemben a felszabadult afrikai államok lényegében tehetet­lennek bizonyultak. Nem való­színű, hogy az AESZ határo­zatai elmozdítanák a holtpont­ról a kérdést,­­annál kevésbé, mert a fekete-afrikai országok egy részét nem is jelentékte­len kapcsolatok fűzik Pretoriá­hoz. Fölvetődött az elmúlt évek­ben, majd egyelőre lekerült a napirendről az úgynevezett „párbeszéd” lehetősége. A fel­­szabadult, független Afrika és Pretoria kapcsolatainak mér­legelésekor két szempont ér­demel hangsúlyozott figyelmet. Dél-Afrikában és természete­sen Rhodesiában is a színes bőrűek megkülönböztetése mélységesen sérti az emberi méltóságot, a fehér kisebbség­nek teljességgel kiszolgáltatja a túlnyomó többségben levő őslakosokat. Másfelől viszont Dél-Afrika a kontinens leggaz­dagabb állama. A „párbeszé­det” nem lehet elszakítani at­tól, hogy a fiatal afrikai orszá­gok jó részének súlyos gazda­sági gondjai vannak. A bonyolult és több oldalon ható tényezők számbavétele érteti meg, miért fogadta na­gyon is mérsékelt lelkesedést Amin­ elnök javaslatát. Az ugandai vezető az etióp fővá­rosban indítványozta, hogy az afrikai államok hadseregei egyesüljenek az AESZ irányí­tása alatt és így kíséreljék meg legyőzni a pretóriai rend­szert, Rhodesiát és a portugál gyarmatosítókat. A valóságos erőviszonyokat figyelmen kí­vül hagyó elképzelés a felsza­badító mozgalmak képviselőit meglepte. AZ UGANDAI—TANZÁNIAI viszály megoldásában előreha­ladást hozott a mostani ülés. A határozat megerősítette, hogy az érdekeltek továbbra is igyekeznek elkerülni az ellen­ségeskedéseket. Nem számított az sem meglepetésnek, hogy az ugandai elnök beszéde után kezet nyújtott Nyerere tanzá­niai államfőnek, aki a „béke­jobbot” elfogadta. Dar es Salaam és Kampala viszályának csillapítása sike­rült ugyan, de a tanácskozást két másik rendezetlen ügy ugyancsak megzavarta. Az AESZ ülése előtt Kadhafi kö­vetelte, hogy Fekete-Afrika bojkottálja a szervezetet és a testület székhelye a jövőben az etióp helyett az egyiptomi főváros legyen. A líbiai állam­fő súlyos vádakat emelt Etió­pia ellen, s nem javult a vi­szony a konferencia idején sem. A líbiaiak és az etiópok szócsatáján bontakozott ki a tanácskozás legviharosabb je­lenete. Az Addisz Abebában jelen­levő arab államfők — Szadat, Rumedien és Nimeri — lénye­gében elhatárolták magukat Líbiától, önmagában az a tény, hogy Szadat elutazott Addisz Abebába, világosan bizonyít­ja: az egyiptomi államfő nem ellenzi a hagyományos etiópiai székhelyet. A záróhatározat is a líbiai álláspont gyengeségé­re, elszigeteltségére vall: a közlemény kimondta, hogy az AESZ „fővárosának” áthelye­zéséről ezúttal nem döntenek. Mértéktartó fellépésükkel az arab államfők támogatást pró­báltak keresni a közel-keleti válság megoldásához. Mivel a részvevők közül 23 állam dip­lomáciai viszonyban áll Izrael­lel, a reális hangvétel indo­koltnak tűnt. A közel-keleti válság a tanácskozás közép­pontjába került, s végül a Biz­tonsági Tanács ismeretes hatá­­­­rozatának végrehajtására szó­lított fel az értekezlet. A „MÉRLEG” egyik fontos tétele az etióp—Szomáliai ha­tárvitában elért haladás. Sziad Barre, Szomáliai elnök erede­tileg nem akart elutazni, s csupán az utolsó pillanatban, valószínűleg libériai közbenjá­rásra indult el. Szomália ugyanis igényt tart az egyik etióp tartományra, s a határ­vita árnyékot vetett a tanács­kozásokra. A múlt századba visszanyúló határviszály alap­ja az, hogy Szomália nem haj­landó szentesíteni az egykori brit és francia gyarmatosítók pecsétjét azon a megállapodá­son, amely Etiópiának ítélte oda a szomáliaiak lakta tarto­mányt. A régmúltban gyöke­rező ellentétet nem oldja fel máról holnapra az AESZ csúcsértekezlete, de a nézetek közelítésére valószínűleg al­kalma nyílik majd annak a jószolgálati küldöttségnek, amelynek életrehívásáról a csúcsértekezlet döntött. A politikai kérdések mellett az etióp fővárosban a figye­­lem középpontjába kerültek a kontinens súlyos gazdasági problémái is. Hatalmas felada­tok tornyosulnak az afrikai államok előtt; hat országban — Szenegálban, Felső-Voltá­ban, Nigerben, Mauritániában, Maliban és Csádban — ősz óta nagy aszály pusztít. A mil­liókat fenyegető éhínség újabb figyelmeztetés arra, hogy nagy szükség lenne — afrikai mére­tekben — a gazdasági erőfeszí­tések összehangolására, fej­lesztési elképzelések kidolgo­zására. Az afrikai országokat sem lehet egységként felfogni, nagy történelmi, társadalmi, szociális különbségek választ­ják el őket egymástól, ami eleve megnehezíti az intézke­dések koordinálását. AZ AFRIKAI EGYSÉG­­SZERVEZETT mindenesetre ja­vasolta, hogy az országok ala­kítsák meg a maguk „közös piacát”, és ennek keretén be­lül fokozzák az együttműkö­dést a különböző országok. Amennyire üdvözlendő ez a törekvés, olyan nyilvánvalóak a korlátai is: a földrész egyes körzeteiben évtizedes, sőt évszázados elmaradottsággal küszködnek — nagyrészt a gyarmatosítók hibájából . És aligha képzelhető el, hogy ön­erőből előre tudnának lépni, például a páratlan nyers­­anyagkincsek kiaknázásával. Az egyenrangú gazdasági együttműködés, tőkebeáramlás és korszerű technológia nélkül, több afrikai állam nemzet­gazdaságának helyzete tovább romolhat. Az általánosítás veszélye e téren is kísért: Nyugat- és Kö­zép-Afrikában néhány ország számottevő fejlődésre tekint­het vissza, de nagy gond az urbanizáció, am­elynek lénye­ge, hogy fokozatosan felbom­lanak a hagyományos, kapita­lizmus előtti társadalmi for­mációk. Csakhogy a városia­­sodási folyamattal nem tud lé­pést tartani a gazdasági és szo­ciális fejlődés. A gazdasági erőfeszítések összpontosítása, átfogó fejlesztési koncepció ki­dolgozása azért is sürgető, mert a kontinens államainak túlnyomó többsége a nyáron újra rendezi az Európai Gaz­dasági Közösséghez fűződő kapcsolatait. Az afrikai hori­zonton tehát sok-sok tenni­való, eredmény és gond látha­tó. Az Addisz Abeba-i talál­kozón hasznos és reális szám­vetéseket készítettek, és az ér­tekezlet értékes munkát vég­zett annak érdekében, hogy a gyarmati sorból felszabadult államok az élet minden terü­letén valóban rátaláljanak ön­magukra. Martin József A L­EMP és a Belga KP Varsóból jelenti az MTI. A LEMP KB meghívására 3 na­pos varsói látogatáson tartóz­kodott a Belga Kommunista Párt KB-küldöttsége Louis Van Geyt elnök vezetésével. A két testvérpárt vezetőinek tár­gyalásairól közös közleményt adtak ki. A LEMP és a Belga KP a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai nemzetközi tanácskozásának eszméitől és útmutatásaitól vezérelve ál­lást foglal valamennyi ország kommunistái egységének meg­erősítése és az összes antiim­­perialista erő együttműködésé­­nek elmélyítése mellett — han­goztatja a közlemény.

Next