Magyar Nemzet, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
14 Mar Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Van-e skansen Magyarországon? A MÚZEUMOK azzal a szerepükkel, hogy a tudományokat és a művészeteket feldolgozzák, ismeretüket terjesztik, a hagyományokat ápolják, beilleszkednek a népfront kultúrpolitikájába és az általános művelődés terjesztésének hatásos eszközeivé válnak. Működésük egyrészt a tudós, másrészt a tanító munkájának felel meg. A múzeum-, illetve kultúrpolitikánk fejlődésével járt, hogy az eleinte általános gyűjtést folytató múzeumaink specializálódtak. Így vált ki a Nemzeti Múzeumból az Iparművészeti, majd a Néprajzi Múzeum. Anélkül, hogy a száz esztendős Iparművészeti Múzeum hallatlanul nagy jelentőségét csorbítani, csökkenteni akarnám, le kell szögezni, hogy nemzettörténeti, magyar kultúrtörténeti , szempontból múzeumaink közül az ugyancsak száz éves Néprajzi Múzeumnak van a legnagyobb jelentősége. A múzeum vezetőinek elsődleges feladatuk, hogy felismerjék azt a módot, azokat az eszközöket, melyek segítségével a múzeum hatóereje, eredeti céljának szolgálata a legtökéletesebb fokban nyilvánul meg. A Néprajzi Múzeum veztősége kezdettől fogva tisztában volt az e téren reá háruló feladatokkal, s amennyiben az anyagi lehetőségek megengedték, meg is tett ez irányban mindent. Régi terv volt egy szabadtéri néprajzi múzeum felállítása. Jankó János ethnológusunk volt e terv legbuzgóbb pártfogója, napirenden tartója. A millennium alkalmával ő valósította meg hazánkban az első szabadtéri néprajzi múzeumot az Ezredéves kiállítás keretein belül felállított „Néprajzi Falu” néven. Ez csak időleges kiállítás volt, viszonylag rövid ideig állt az érdeklődők rendelkezésére, de a tapasztalt érdeklődés révén is nagy mértékbel hozzájárult egy hasonló jellegű, állandó kiállítás tervének megvalósításához. SZAKKÖRÖKBEN állandó megbeszélés, tervezgetés tárgya lett egy ilyen múzeum felállítása. Mintának a világ első állandó jellegű szabadtéri múzeumát vették, a stockholmi állatkert területén 1891-ben létesült, s helyének elnevezése révén skansen néven világhírűvé vált Svéd Szabadtéri Néprajzi Múzeumot vették. E múzeumot Hazelius Artúr alapította az általa legalkalmasabbnak talált dombos, részben fás területen, mely kicsinyben Svédország topografikus képmásának mondható. Svédország egész állat- és növényflóráját, valamint egyes tájegységeinek jellegzetes épületeit és a hozzájuk tartozó felszerelési tárgyakat gyűjtötték itt össze. Sajnos nálunk hosszú évtizedeken keresztül nem jutottunk el a megvalósításig, csak tervezgetésekben élt az első ilyen irányú múzeum, melynek elnevezéseként — nagyon helytelenül, de nem rossz szándékkal — Viski Károly használta először svéd mintára a „skansen” elnevezést. (Viski K.: A Magyar Skansen. Magyar Szemle, 1931. évf. 43. I.) Közel hetven év múlva az Ezredéves Kiállítás után, Zalaegerszegen dr. Szentmihályi Imre kiváló néprajzkutatónk hozta létre Temesvári Andor restaurátor hathatós közreműködésével a Göcseji Falumúzeumot (nem ,,skansen”-t!). Azóta létesült a Tihanyi Természetes Szabadtéri Múzeum (nem „skansen”!), s még néhány, kisebb jelentőségű falumúzeum. A Néprajzi Múzeum vezetői mindenkor feladatuk magaslatán állottak. Tudták, hogy egy falumúzeum felállítása elsődleges szükséglet ahhoz, hogy a múzeum a reá nézve kötelező célokat megvalósítsa. Ezért már dr. Bodrogi Tibor főigazgatósága idején is több ankéton, országos szintű értekezleten megvitatták a szabadtéri néprajzi múzeum problémáit. Ezek közül a megbeszélések közül talán a legjelentősebb volt az 1913 májusában, a Néprajzi Múzeum és az Építőművész Szövetség koros rendezésében „A Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum építészeti feladatai” címmel megrendezett ankét. Ezen az ankéton is az előadók, kivétel nélkül valamennyien, „Szabadtéri Néprajzi Múzeum”-ról beszéltek. Ortutay Gyula a Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudománypolitikai jelentőségét, Bodrogi Tibor a Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum célkitűzéseit, Vargha lászló Lorens 3 külföldi és A magyar szabadtéri múzeumok (nem ,,skansen”-ek!) történetét méltatta. Magyar skansenről szó sem esett sem ezen a nagy jelentőségű ankéton, sem a hasonló tárgyú összejöveteleken — csak nagyon ritkán egy-egy, e tárggyal foglalkozó cikkben. A SOK SZÉP TERV megvalósításának dicsősége dr. Hoffmann Tamásnak, a Néprajzi Múzeum jelenlegi főigazgatójának jutott osztályrészül. A felettes szervek megértő támogatása, Csizmadia Pál gazdasági igazgató és dr. Szegő Bálint adminisztrációs igazgató ügyes, eredményes közreműködése révén Szentendrén, a Szabadság-forrás közelében, egy közel 90 holdas, felszínében igen változatos területhez jutott a Néprajzi Múzeum, s a múlt év elején önálló költségvetési szervként megalakult a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, melynek gazdasági ügyeinek irányítását ettől az időponttól kezdve Siklós Imre igazgató vette át a megalapozás úttörő munkáját olyan kiváló szakértelemmel elvégzett, s az új intézményt ma is támogató Csizmadia Pál igazgatótól. Tehetséges fiatal muzeológusok kis csapata támogatta tudásával és szorgalmával a cél megvalósítását. S most, hogy már olyan stádiumba jutott az építkezés, hogy még ez évben megnyitja kapuit e múzeum, a magyar sajtóban és ennek révén a köznyelvi használatban is egyre gyakrabban írnak, illetve beszélnek .Szentendrei Skansen”-ről. Mielőtt e kultúrintézményünkkel kapcsolatban ez a helytelen, magyartalan „skansen” kifejezés polgárjogot nyerne, általánossá válna, legyen szabad a következőket megjegyeznem: Mint minden fiatal tudománynál, a néprajznál is felfelmerülnek tisztázandó dolgok a terminológia kialakulása terén. A legkomolyabb szakemberek számtalanszor leszögezték — sajnos nem a „nagyközönség” által ismert és olvasott sajtóban —, hogy a „skansen” szó tartalmilag, értelemszerűen sem felel meg a nálunk létesült és létesülőben levő, a stockholmi skansenhez hasonló múzeumainknak. Ne használjuk tehát a mi magyar szabadtéri múzeumainkra vonatkoztatva Használata nálunk az idegen szavak használatára sajnálatosan kifejlett hajlamunkból ered. Dr. Balassa M. Iván volt az első igazán nagy tekintélynek mondható szakember, aki a „skansen” szó használata ellen felemelte a szavát. Az Ethnographia 1966. évfolyamában (578. 1.) ezzel kapcsolatban a következőket írta: „A legjobbnak és legáltalánosabbnak a szabadtéri megjelölés látszik, mely az északi népeknél éppúgy előfordul, mint a nyugati nyelvekben. Ezt az elnevezést találjuk meg szomszédaink legújabb szótáraiban is... A szabadtéri múzeum azonban többféle lehet A mi esetünkben néprajzi megjelöléssel kell a többitől megkülönböztetni. Másokat történeti, gazdaságtörténeti, építészettörténeti, ipartörténeti stb ... jelzőkkel kell illetni.” Balassa dr. ésszerű, helyes javaslata általánosan elfogadottá vált, és azok, akik a „Göcseji Skansen”-ről, „Tihanyi Skansen”-ről vagy „Szentendrei Skansen”-ről beszélnek, írnak — helytelenül teszik. Skansen egy van a világon, Stockholm mellett. Nálunk csak Göcseji Falumúzeum, Tihanyi Természetes Szabadtéri Néprajzi Múzeum van és ez esztendőben nem a Szentendrei Skansen nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, hanem a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum! Lánczos Zoltán KÖZIGAZGATÁSI úton valóban nem lehet ízlést nevelni — ebben egyetértek Sziberth Bertalan hozzászólásával. Nekem azonban a bántóan csúnya és célszerűtlen falusi házakat látva nem „az élet ünneppé varázsolásának tudatos vagy öntudatlan szándéka” jut eszembe, hanem az a kalmárszemlélet, amely a népviseletét levetett falusiakra a tegnapelőtti divatú bóvlit sózta rá, mert „azoknak az is jó” , valamint a „hagyományos mintájú falusi háznak” sem érzem a „verejtékszagát”, sem „komor célszerűségét”, hanem látom benne azt a népi teremtő erőt, amely szerény eszközökkel, s nehéz körülmények között is a tájba harmonikusan simuló, szép otthonokat tudott formálni. Nem értem, miért vinné „óhatatlanul az évezredes paraszti sors minden elmúlt gyötrelmét tovább” az oszlopos tornác, vagj a faragott oromfal. A most kialakult falukép hosszabb időre érvényben marad, s jellegtelen csúfságával rontja tovább az ízlést. Ki akarná konzerválni a füstös konyhát vagy a földes padlót — de ne öntsük ki a vízzel együtt a gyereket. A falusi ember életszínvonalának emelkedése nem a negyven év előtti, kispolgári építészet térhódításával mérhető, hanem a fürdőszobák, villanytűzhelyek és hűtőszekrények számának emelkedésével. Korszerűbbek a lengyel Kárpátok vagy az osztrák Alpok faházai fürdőszobával, mint idehaza a sátortetős kockaházak, ha az udvar végében van az „összkomfort”, s a család a konyhában él, hogy kímélje a szobákat. KÜLÖNÖS FOLYAMATAIK lehetünk tanúi: míg a falusi ember valóban nem akar tudni semmi olyasmiről, ami sajátosan falusi, a városi ember lakásában népi cserép, rokka, szőttes díszük, s kapós lett a hímzett mellény, szűz, kékfestő ruha. Nem puszta divat ez, benne van a városi ember nosztalgiája is. Minden bizonnyal nem a paraszti nyomorúság és kiszolgáltatottság után vágyakozik, hanem tiszteleg a nép művészi érzéke, szépségszeretete előtt. Talán még nem halt ki egészen ez a művészi érzék — csak szunynyad. Dr. Moskovszky Éva Budapest Szunnyadó művészi érzék A megkopasztott Kékes A TUDOMÁNYOS FIGYE LŐ rovat Az erdő szerepe a környezetvédelemben című cikkében irigykedve olvastam a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság szép munkájának eredményeiről. Érthetetlen számomra, hogy amikor az ország egyik részén annyi szeretettel védik az erdőket és gondoskodnak az oda kirándulók jó közérzetéről, felüdüléséről, a Mátra — hazánk legmagasabb hegysége, mely szintén alkalmas volna, hogy a jóléti erdők szerepét betöltse — évről évre elhanyagoltabbá válik. TERMÉSZETVÉDELMI területnek számít a Kékestető, még az idős bükköst is fenntartandónak ítélték és évekkel ezelőtt megszámozták. Azután 3 évvel ezelőtt a csúcs teljes területén tökéletes irtást végeztek. Akkor azt mondták, hogy ez a tévétorony bővítése miatt szükséges. A bővítésből azonban csak egy útdarab építése valósult meg és a Mátra legforgalmasabb részét lekopaszító irtás, éppen a csúcson, ahol legnagyobb az idegenforgalom. A már ezelőtt 40 évvel tervbe vett kilátótornyot viszont még mindig nem építették meg. Az iskolai kirándulások, a bel- és külföldi természetbarát látogatók kiábrándító célpontja ez a most már teljesen tönkretett hegycsúcs. Amellett egyre szaporodnak a tetőn a kerítések. A kerítésimádat — ami a kiránduló- és üdülőhelyeken szomszédainknál és nyugaton is teljesen ismeretlen — Magyarországon él tovább. A kékesi sípályák siralmas állapota tovább romlott és most már az északi pályákra is sikerült kiterjeszteni az életveszélyt azzal, hogy áprilisban mintegy 150 négyzetméternyi területen a hóra salakot hordtak. Előrelátható volt, hogy ezt a salakot a víz a sípályára fogja ráhordani. Ez meg is történt. A jövő szezonban tehát ezek az el nem málló, üveg keménységű salakrögök fogják szabdalni a drága sílécek műanyag talpát és a sízők ruházatát, bőrét. MOSTANI LEVELEM legfontosabb és legsürgősebb intézkedést igénylő kiváltó oka az, hogy olyan jelzéseket kapunk, melyek szerint a tévétoronyhoz újabb magasfeszültségű vezetéket kívánnak felhozni. A vastraverzek részben már felszállításra is kerültek, és így rövidesen újabb erdőirtás lesz. Már az is tájrontó volt, amikor a déli lesiklópálya déli szegélyén mintegy 600 méter hosszban faoszlopokon áramot hoztak fel a tévétoronyhoz és emiatt a pályára árnyékot vető erdőt rendszeresen irtják. Teljesen érthetetlen, hogy miért kell egy ilyen fontos kiránduló területen vastraverzeken felhozni az áramot, hiszen akár magasfeszültségnek tenger alatt vezetése is megoldott már. Kíváncsiak volnánk, hogy mindez az Országos Természetvédelmi Hivatal tudtával és beleegyezésével történik-e? Tudnak-e mindarról a pusztításról, ami védett területükön csak a legutóbbi három évben is történt? Dr. Wilmer Willibald főorvos Állami Gyógyintézet .Vasárnap, 1973. július 29. Divatlevél Tihanyból... Az első divathír szóljon a tihanyi Népművészeti Házban kiállított kalocsai csipke nagy estélyi ruháról és estélyi blúzról. Modern formamegoldás, színpompás hímzés, gyönyörű! „Kiöltözött” nőt alig-alig látni Tihanyban. A napsütéses idő divatja a fürdőruha, fölötte fiúing vagy kabátka, ba-, tisztből, vászonból, kartonból, selyemjerseyből, frottírból. A PANTALLÓ, a nyaralás legfontosabb ruhadarabja. Blézerrel, ingblúzzal, tunikával, pulóverrel egyaránt nagy divat. Nagyon tetszett — fehér pantallóhoz — a világoskék alapon, fehér pettyes vászonblézer, rátett zsebei kisebb pettyes anyagból készültek (lásd a rajzon). A nadrágkosztümök közül lerajzoltuk a napsütött sárga, rövid ujjú, selyemjersey kosztümöt. A befűzött öves kabátot aranygombos vállap díszíti. A bő szárú nadrág felhajtós. Finom összeállítás a fekete-fehér pepita egyenes vonalú, felhajtós nadrág, széles fekete lakkövvel, fehér pulóverrel. Újdonságként ismét megjelent a hosszú strandruha. Lila-fekete mintás strandruha alján ötletes megoldás a fekete, hosszú selyemrojt. SÁRGA a nyár divatszíne. A cukrászdában világossárga, áttört mintás frottírruha, vanília, sárga nyersselyem, befűzött öves tunika, kukoricasárga ingblúz, s a már említett napsütött sárga nadrágkosztüm „ült” egy asztalnál. A LÉG... A legszebb fürdőruha: csokoládébarna selyemjersegből, egybeszabott. A legvidámabb cipő: sötétkék-fehér pettyes, magas talpú, kényelmes hollandi papucs forma. A legcsinosabb blúz: a kis virágokkal hímzett, zöld kockás svájci batiszt ingblúz. A legfinomabb színösszeállítás: ingblúz a fekete alapon lila és sárga nagyvirágos selyemjerseyből. A legkedvesebb ötlet: ujjatlan, négyszögletes kivágású, kékfestő ruha, nagy galléros boleróva. A legmutatósabb: a csillagmintás, hófehér háromszögletű rojtos vállkendő. A legelegánsabb: a hosszú ujjú, keresztben zöld csíkos, fehér jerseyruha. Ezt láttam 1973 júliusában Tihanyban. t. b. LZS B€EI&ISZTRIJTVÉNY SZELÍD XÉNIÁK Mai rejtvényünk vízszintes 3., és a 7., valamint a függőleges 1., és a 18. számú soraiban GOETHE érdekes és szép sorait idézzük — Kosztolányi Dezső fordításában. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: BA, SE, BA, EL, SA, RT, BN, CT, TZ). 15. A közszükségleti cikkeit árának mindenkori mértéke. 17. Megszólítás. 19. Háromágú szigony az ókori istenábrázolásokon. 20. A rokka, a fonógép egyik alkatrésze. 21. Angol fizikus (Graham Alexander), az első — gyakorlatban is alkalmazott — telefonkészülék feltalálója. 23. Madárbörtön. 25. Angol tinta (ínk). 26. Leszálló, száraz meleg szél hegyes vidékeken. 27. Spanyol női név. 29. Nagyobb kereskedelmi egység, névelővel. 32. Amerikában őshonos, édes, burgonyaszerű gumóiért termesztett növény. 34. Egyik végtagrésze. 35. Ógörög hangszer. 37. Sziget az Atlanti-óceánban, fővárosa Port of Spain. 39. Híres gyomai nyomdászcsalád. 40. Irányomba. 41. Csomag. 43. Az erjedő must hordójára alkalmazott átfúrt dugó. 44. Becézett angol férfinév. 46. Buenos. 47. Szilárdság, tartósság. 49. Kettő közepe. 50. Magam után húzom. 51. Nagyot esik. 53. Nincsen lába, mégis jár (ha jár). 54. Kártyalap. 55. Pépes összetételű. 56. A pénz használati díja. 57. Szabó Pál. 58. Kipusztít. 59. Madárszáj, névelővel. 60. Nagyon sír. 61. Konyhakerti növény, névelővel. 63. Hosszú utca. 65. Béke, oroszul. 66. Német idézet. 68. A kereskedelem ősi formája. 69. Ugye, mondtam. 70. Régi középiskolai típus. 72. Kijavítja a csorbát. 74. Ugyanaz, mint a 30. számú sor. 75. Francia férfinév. 76. Rászed. 78. Könnyeit hullatja valaki után. 80. Angol egy. 81. MAS. 32. Figyelmeztető. 84. A Szovjetunió egyik legjelentősebb ipari és kulturális központja. 86. önkényeskedő ember. 87. Az Irtis jobb oldali mellékvize. 89. Lenin-díjas szovjet repülőgép-tervező (Szergej Vlagyimirovics). 90. Természeti népeknél a törzs ősének tekintett tárgy. 91. Szilárd anyagnak apró részecskéje. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MT, ZU, KT, BE, JE, ND, MT, SSZ). 2. Felső-Guinea nehezen megközelíthető, nedves, trópusi és egészségtelen partszakasza. 3. VSO. 4. Romantikus hírű arab törzs. 5. Nagy magyar zongoraművész és zeneszerző. 6. Yokou, japán filmrendezőnő. 8. Heves megyei község. 9. Győr régi német neve. 10. Cupido szerszámai, fegyverei. 11. Szentpéterrel emlegetett község. 12. Orosz női név. 13. Baráti ország névbetűi (Ázsia). 14. Nem tegeződés. 16. Elszór. 21. Tüzelőanyag. 22. Göngyöleg. 24. Régi és ékes kínai pénz és súlymérték. 26. Valamely ügy szereplői. 28. Hangjáról elnevezett papagáj fajta. 30. A portékának van. 31. Derűs és vidám lelkiállapot kitörő megnyilvánulása (két szó). 33. Súlyos lelki megrázkódtatás. 34. Körülvesz, megszerez. 36. Testkép. 38. Jugoszláv pénzegység. 40. Nagyon kevés, vagy éppen semmi. 42. Ezüstfehér, puha alkáli fém. 45. Tisztít. 48. Francia filozófus és író (Jean- Paul). 50. Valamely tárgy súrlódás következtében simára kopik. 51. Növényi anyagokkal cserzett, kátrányszagú puha marhabőr. 52. Sorsunkat alakító, akaratunktól független körülmények sora. 54. Rendelkezés valamivel. 55. Köbcentiméter. 57. Agraphia, gyorsírás. 58 Gabonanövény. 60. Háborgat, bosszant. 62. Rövid esküvő. 63. Egykori nagy kelmefestő és vegytisztító vállalat volt (Péter). 64. Szobrász (O. Fülöp), múlhatatlan érdemei vannak a magyar éremművészet kialakításában. 66. Ruharész. 67. Türelemmel van. 71. Férfinév. 73. Modern eszköz koherens sugarak keltésére. 76. Kanadai fiziológiás (Charles Herbert), a tiszta inzulin egyik előállítója. 77. Becézett férfinév. 79. His money (az idő pénz). 82. Hónaprövidítés. 83. Kínai férfinév. 85. Magot tesz a földbe. 87. Zamata. 88. MCT. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 3. és a 7., valamint a függőleges 1. és a 18. számú sorok megfejtése. Határidő: augusztus 8. * A július 15-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Bocsánat, de volna egy szerény kérdésem: nem baj, ha a vészfék derékmagasságban van? Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Baksa Károly, dr. Bujtás László, dr. Kókai Gizella, Lénárt László, Nagy Kálmán, Sehmalhoffer Józsefné, Simon Istvánné, Szilágyi Mária, Szoboszlai László, Tarjáni Ildikó. Vidékeik: Bojtos Erika, Balassagyarmat; Bujdosó Ferencné, Cegléd; Cserhalmi Dezső, Kemecse; Iglódi Károly, Szombathely; Kirucz János, Velencei Erdő; dr. Müilner László, Törökbálint; Rácz Lászlóné, Medgyesegyháza; dr. Rátkay Lajosné, Dunaföldvár; Szabó László, Szombathely, Varga Katalin, Tokaj. A nyerteseknek a lottószelvényeket postán küldjük el. ÉLETESZ IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden pénteken kapható az újságárusoknál