Magyar Nemzet, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

14 Ma­r Nemzet A Magyar Nemzet vitafóruma Van-e skansen Magyarországon? A MÚZEUMOK azzal a szerepükkel, hogy a tudomá­nyokat és a művészeteket fel­dolgozzák, ismeretüket ter­jesztik, a hagyományokat ápolják, beilleszkednek a nép­front kultúrpolitikájába és az általános művelődés terjeszté­sének hatásos eszközeivé vál­nak. Működésük egyrészt a tu­dós, másrészt a tanító mun­kájának felel meg. A múzeum-, illetve kultúr­politikánk fejlődésével járt, hogy az eleinte általános gyűj­tést folytató múzeumaink specializálódtak. Így vált ki a Nemzeti Múzeumból az Ipar­­művészeti, majd a Néprajzi Múzeum. Anélkül, hogy a száz esztendős Iparművészeti Múzeum hallatlanul nagy je­lentőségét csorbítani, csökken­teni akarnám, le kell szögez­ni, hogy nemzettörténeti, ma­gyar kultúrtörténeti , szem­pontból múzeumaink közül az ugyancsak száz éves Néprajzi Múzeumnak van a legnagyobb jelentősége. A múzeum vezetőinek elsőd­leges feladatuk, hogy felis­merjék azt­ a módot, azokat az eszközöket, melyek segítségé­vel a múzeum hatóereje, ere­deti céljának szolgálata a leg­tökéletesebb fokban nyilvánul meg. A Néprajzi Múzeum ve­­z­tősége kezdettől fogva tisz­tában volt az e téren reá há­ruló feladatokkal, s amennyi­ben az anyagi lehetőségek megengedték, meg is tett ez irányban mindent. Régi terv volt egy szabadtéri néprajzi múzeum felállítása. Jankó Já­nos ethnológusunk volt e terv legbuzgóbb pártfogója, napi­renden tartója. A millennium alkalmával ő valósította meg hazánkban az első szabadtéri néprajzi múzeumot az Ezred­éves kiállítás keretein belül felállított „Néprajzi Falu” né­ven. Ez csak időleges kiállí­tás volt, viszonylag rövid ideig állt az érdeklődők rendelke­zésére, de a tapasztalt érdek­lődés révén is nagy mérték­bel­ hozzájárult egy hasonló jellegű, állandó kiállítás ter­vének megvalósításához. SZAKKÖRÖKBEN állandó megbeszélés, tervezgetés tár­gya lett egy ilyen múzeum fel­állítása. Mintának a világ első állandó jellegű szabadtéri m­ú­­zeumát vették, a stockholmi állatkert területén 1891-ben létesült, s helyének elnevezése révén­ skansen néven világhí­rűvé vált Svéd Szabadtéri Néprajzi Múzeumot vették. E múzeumot Hazelius Artúr ala­pította az általa legalkalma­sabbnak talált dombos, rész­ben fás területen, mely ki­csinyben Svédország topog­­rafikus képmásának mondha­tó. Svédország egész állat- és növényflóráját, valamint egyes tájegységeinek jellegzetes épü­leteit és a hozzájuk tartozó felszerelési tárgyakat gyűjtöt­ték itt össze. Sajnos nálunk hosszú évti­zedeken keresztül nem jutot­tunk el a megvalósításig, csak tervezgetésekben élt az első ilyen irányú múzeum, mely­nek elnevezéseként — nagyon helytelenül, de nem rossz szándékkal — Viski Károly használta először svéd mintá­ra a „skansen” elnevezést. (Viski K.: A Magyar Skansen. Magyar Szemle, 1931. évf. 43. I.) Közel hetven év múlva az Ezredéves Kiállítás után, Za­laegerszegen dr. Szentmihályi Imre kiváló néprajzkutatónk hozta létre Temesvári Andor restaurátor hathatós közremű­ködésével a Göcseji Falumú­zeumot (nem ,,skansen”-t!). Azóta létesült a Tihanyi Ter­mészetes Szabadtéri Múzeum (nem „skansen”!), s még né­hány, kisebb jelentőségű falu­múzeum. A Néprajzi Múzeum vezetői mindenkor feladatuk magas­latán állottak. Tudták, hogy egy falumúzeum felállítása el­sődleges szükséglet ahhoz, hogy a múzeum a reá nézve köte­lező célokat megvalósítsa. Ezért már dr. Bodrogi Tibor főigazgatósága idején is több ankéton, országos szintű érte­kezleten megvitatták a szabad­téri­­ néprajzi múzeum problé­máit. Ezek közül a megbe­szélések közül talán a legje­lentősebb volt az 19­13 májusá­ban, a Néprajzi Múzeum és az Építőművész Szövetség ko­ros rendezésében „A Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum építészeti feladatai” címmel megrendezett ankét. Ezen az ankéton is az előadók, kivétel nélkül valamennyien, „Szabad­téri Néprajzi Múzeum”-ról be­széltek. Ortutay Gyula a Ma­gyar Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum tudománypolitikai jelen­tőségét, Bodrogi Tibor a Ma­gyar Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum célkitűzéseit, Vargha l­ászló Lorens 3 külföldi és­ A magyar szabadtéri múzeumok (nem ,,skansen”-ek!) történe­tét méltatta. Magyar skansen­­ről szó sem esett sem ezen a nagy jelentőségű ankéton, sem a hasonló tárgyú összejövete­leken — csak nagyon ritkán egy-egy, e tárggyal foglalko­zó cikkben. A SOK SZÉP TERV megva­lósításának dicsősége dr. Hoff­­mann Tamásnak, a Néprajzi Múzeum jelenlegi főigazgató­jának jutott osztályrészül. A felettes szervek megértő támo­gatása, Csizmadia Pál gazda­sági igazgató és dr. Szegő Bá­lint adminisztrációs igazgató ügyes, eredményes közreműkö­dése révén Szentendrén, a Szabadság-forrás közelében, egy közel 90 holdas, felszíné­ben igen változatos területhez jutott a Néprajzi Múzeum, s a múlt év elején önálló költ­ségvetési szervként megala­kult a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, melynek gazdasági ügyeinek irányítását ettől az időponttól kezdve Sik­lós Imre igazgató vette át a megalapozás úttörő munkáját olyan kiváló szakértelemmel elvégzett, s az új intézményt ma is támogató Csizmadia Pál igazgatótól. Tehetséges fiatal muzeológusok kis csapata tá­mogatta tudásával és szorgal­mával a cél megvalósítását. S most, hogy már olyan stá­diumba jutott az építkezés, hogy még ez évben megnyit­ja kapuit e múzeum, a magyar sajtóban és ennek révén a köznyelvi használatban is egy­re gyakrabban írnak, illetve beszélnek .Szentendrei Skan­­sen”-ről. Mielőtt e kultúrin­tézményünkkel kapcsolatban ez a helytelen, magyartalan „skansen” kifejezés polgárjo­got nyerne, általánossá válna, legyen szabad a következőket megjegyeznem: Mint minden fiatal tudo­mánynál, a néprajznál is fel­felmerülnek tisztázandó dolgok a terminológia kialakulása te­rén. A legkomolyabb szakem­berek számtalanszor leszögez­ték — sajnos nem a „nagy­­közönség” által ismert és olva­sott sajtóban —, hogy a „skan­sen” szó tartalmilag, értelem­szerűen sem felel meg a ná­lunk létesült és létesülőben le­vő, a stockholmi skansenhez hasonló múzeumainknak. Ne használjuk tehát a mi magyar szabadtéri múzeumainkra vo­natkoztatva Használata ná­lunk az idegen szavak hasz­nálatára sajnálatosan kifejlett hajlamunkból ered. Dr. Balassa M. Iván volt az első igazán nagy tekintélynek mondható szakember, aki a „skansen” szó használata ellen felemelte a szavát. Az Ethnographia 1966. évfolyamában (578. 1.) ez­zel kapcsolatban a követke­zőket írta: „A legjobbnak és legáltalánosabbnak a szabad­téri megjelölés látszik, mely az északi népeknél éppúgy elő­fordul, mint a nyugati nyel­vekben. Ezt az elnevezést ta­láljuk meg szomszédaink leg­­újabb szótáraiban is... A sza­badtéri múzeum azonban több­féle lehet A mi esetünkben néprajzi megjelöléssel kell a többitől megkülönböztetni. Másokat történeti, gazdaság­­történeti, építészettörténeti, ipartörténeti stb ... jelzőkkel kell illetni.” Balassa dr. ésszerű, helyes javaslata általánosan elfoga­dottá vált, és azok, akik a „Göcseji Skansen”-ről, „Tiha­nyi Skansen”-ről vagy „Szent­endrei Skansen”-ről beszélnek, írnak — helytelenül teszik. Skansen egy van a világon, Stockholm mellett. Nálunk csak Göcseji Falumúzeum, Ti­­hanyi Természetes Szabadtéri Néprajzi Múzeum van és ez esztendőben nem a Szentend­rei Skansen nyitja meg ka­puit a nagyközönség előtt, ha­nem a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum! Lánczos Zoltán KÖZIGAZGATÁSI úton va­­lóban nem lehet ízlést nevelni — ebben egyetértek Sziberth Bertalan hozzászólásával. Ne­kem azonban a bántóan csú­nya és célszerűtlen falusi há­zakat látva nem „az élet ün­neppé varázsolásának tudatos vagy öntudatlan szándéka” jut eszembe, hanem az a kalmár­­szemlélet, amely a népvisele­tét levetett falusiakra a teg­napelőtti divatú bóvlit sózta rá,­ mert „azoknak az is jó” , valamint a „hagyományos min­­tájú falusi háznak” sem ér­zem a „verejtékszagát”, sem „komor célszerűségét”, hanem látom benne azt a népi terem­tő erőt, amely szerény eszkö­zökkel, s nehéz körülmények között is a tájba harmoniku­san simuló, szép otthonokat tudott formálni. Nem értem, miért vinné „óhatatlanul az évezredes paraszti sors min­den elmúlt gyötrelmét to­vább” az oszlopos tornác, vagj­ a faragott oromfal. A most kialakult falu­kép hosszabb időre érvényben marad, s jellegtelen csúfságá­val rontja tovább az ízlést. Ki akarná konzerválni a füs­tös konyhát vagy a földes padlót — de ne öntsük ki a vízzel együtt a gyereket. A fa­lusi ember életszínvonalának emelkedése nem a negyven év előtti, kispolgári építészet tér­hódításával mérhető, hanem a fürdőszobák, villanytűzhelyek és hűtőszekrények számának emelkedésével. Korszerűbbek a lengyel Kárpátok vagy az osztrák Alpok faházai fürdő­szobával, mint idehaza a sátor­tetős kockaházak, ha az udvar végében van az „összkomfort”, s a család a konyhában él, hogy kímélje a szobákat. KÜLÖNÖS FOLYAMAT­AIK lehetünk tanúi: míg a falusi ember valóban nem akar tudni semmi olyasmiről, ami sajátosan falusi, a városi em­ber lakásában népi cserép, rokka, szőttes díszük, s kapós lett a hímzett mellény, szűz, kékfestő ruha. Nem puszta di­vat ez, benne van a városi ember nosztalgiája is. Minden bizonnyal nem a paraszti nyo­morúság és kiszolgáltatottság után vágy­akozik, hanem tiszte­leg a nép művészi érzéke, szépségszeretete előtt. Talán még nem halt ki egészen ez a művészi érzék — csak szuny­­nyad. Dr. Moskovszky Éva Budapest Szunnyadó művészi érzék A megkopasztott Kékes A TUDOMÁNYOS­ FIGYE­­ LŐ rovat Az erdő szerepe a környezetvédelemben című cikkében irigykedve olvastam a Pilisi Állami Parkerdőgaz­daság szép munkájának ered­ményeiről. Érthetetlen szá­momra, hogy amikor az ország egyik részén annyi szeretettel védik az erdőket és gondos­kodnak az oda kirándulók jó közérzetéről, felüdüléséről, a Mátra — hazánk legmagasabb hegysége, mely szintén alkal­mas volna, hogy a jóléti erdők szerepét betöltse — évről évre elhanyagoltabbá válik. TERMÉSZETVÉDELMI terü­­letnek számít a Kékestető, még az idős bükköst is fenntartan­­dónak ítélték és évekkel ezelőtt megszámozták. Azután 3 évvel ezelőtt a csúcs teljes területén tökéletes irtást végeztek. Ak­kor azt mondták, hogy ez a tévétorony bővítése miatt szükséges. A bővítésből azon­ban csak egy útdarab építése valósult meg és a Mátra leg­forgalmasabb részét lekopaszí­­tó irtás, éppen a csúcson, ahol legnagyobb az idegenforgalom. A már ezelőtt 40 évvel tervbe vett kilátótornyot viszont még mindig nem építették meg. Az iskolai kirándulások, a bel- és külföldi természetbarát látoga­tók kiábrándító célpontja ez a most már teljesen tönkretett hegycsúcs. Amellett egyre sza­porodnak a tetőn a kerítések. A kerítésimádat — ami a ki­ránduló- és üdülőhelyeken szomszédainknál és nyugaton is teljesen ismeretlen — Ma­gyarországon él tovább. A kékesi sípályák siralmas állapota tovább romlott és most már az északi pályákra is sikerült kiterjeszteni az élet­veszélyt azzal, hogy áprilisban mintegy 150 négyzetméternyi területen a hóra salakot hord­tak. Előrelátható volt, hogy ezt a salakot a víz a sípályára fogja ráhordani. Ez meg is tör­tént. A jövő szezonban tehát ezek az el nem málló, üveg keménységű salakrögök fogják szabdalni a drága sílécek mű­anyag talpát és a sízők ruhá­zatát, bőrét. MOSTANI LEVELEM leg­­fontosabb és legsürgősebb in­tézkedést igénylő kiváltó oka az, hogy olyan jelzéseket ka­punk, melyek szerint a tévé­toronyhoz újabb magasfeszült­ségű vezetéket kívánnak fel­hozni. A vastraverzek részben már felszállításra is kerültek, és így rövidesen újabb erdő­irtás lesz. Már az is tájrontó volt, amikor a déli lesiklópá­­lya déli szegélyén mintegy 600 méter hosszban faoszlopokon áramot hoztak fel a tévéto­ronyhoz és emiatt a pályára árnyékot vető erdőt rendszere­sen irtják. Teljesen érthetet­len, hogy miért kell egy ilyen fontos kiránduló területen vas­traverzeken felhozni az ára­mot, hiszen akár magasfeszült­ségnek tenger alatt vezetése is megoldott már. Kíváncsiak volnánk, hogy mindez az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal tudtával és beleegyezésével történik-e? Tudnak-e mindarról a pusztí­tásról, ami védett területükön csak a legutóbbi három évben is történt? Dr. Wilm­er Willibald főorvos Állami Gyógyintézet .Vasárnap, 1973. július 29. Divatlevél Tihanyból... Az első divathír szóljon a ti­hanyi Népművészeti Házban kiállított kalocsai csipke nagy estélyi ruháról és estélyi blúz­ról. Modern formamegoldás, színpompás hímzés, gyönyörű! „Kiöltözött” nőt alig-alig látni Tihanyban. A napsütéses idő divatja a fürdőruha, fölöt­te fiúing vagy kabátka, ba-, tisztből, vászonból, kartonból, selyemjerseyből, frottírból. A PANTALLÓ, a nyaralás legfontosabb ruhadarabja. Blézerrel, ing­blúzzal, tunikával, pulóverrel egyaránt nagy divat. Nagyon tetszett — fehér pantallóhoz — a világoskék alapon, fehér pettyes vászonblézer, rátett zsebei kisebb pettyes anyagból készültek (lásd a rajzon). A nadrágkosztümök közül lerajzoltuk a napsütött sárga, rövid ujjú, selyemjersey kosz­tümöt. A befűzött öves kabá­tot aranygombos vállap díszí­ti. A bő szárú nadrág felhaj­­tós. Finom összeállítás a feke­te-fehér pepita egyenes vonalú, felhajtós nadrág, széles fekete lakkövvel, fehér pulóverrel. Újdonságként ismét megjelent a hosszú strandruha. Lila-fe­kete mintás strandruha alján ötletes megoldás a fekete, hosszú selyemrojt. SÁRGA a nyár divatszíne. A cukrászdában világossárga, át­tört mintás frottírruha, vanília, sárga nyersselyem, befűzött öves tunika, kukoricasárga ingblúz, s a már említett nap­sütött sárga nadrágkosztüm „ült” egy asztalnál. A LÉG... A legszebb fürdőruha: csokoládébarna selyemjerseg­­ből, egybeszabott. A legvidámabb cipő: sötét­kék-fehér pettyes, magas tal­pú, kényelmes hollandi­ papucs forma.­­ A legcsinosabb blúz: a kis virágokkal hímzett, zöld koc­kás svájci batiszt ingblúz. A legfinomabb színösszeállí­tás: ingblúz a fekete alapon lila és sárga nagyvirágos se­­lyemjerseyből. A legkedvesebb ötlet: ujjat­lan, négyszögletes kivágású, kékfestő ruha, nagy galléros boleróva. A legmutatósabb: a csillag­­mintás, hófehér háromszögletű rojtos vállkendő. A legelegánsabb: a hosszú ujjú, keresztben zöld csíkos, fehér jerseyruha. Ezt láttam 1973 júliusában Tihanyban. t. b. LZS B€EI&ISZTRIJ­TVÉ­NY SZELÍD XÉNIÁK Mai rejtvényünk vízszintes 3., és a 7., valamint a függőleges 1., és a 18. számú soraiban GOETHE érdekes és szép sorait idézzük — Kosztolányi Dezső fordításában. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: BA, SE, BA, EL, SA, RT, BN, CT, TZ). 15. A közszükségleti cikkeit árának mindenkori mértéke. 17. Megszólítás. 19. Háromágú szigony az ókori istenábrázolásokon. 20. A rokka, a fonógép egyik alkatrésze. 21. Angol fizikus (Graham Alexan­der), az első — gyakorlatban is alkalmazott — telefonkészülék fel­találója. 23. Madárbörtön. 25. An­gol tinta (ínk). 26. Leszálló, száraz meleg szél hegyes vidékeken. 27. Spanyol női név. 29. Nagyobb ke­reskedelmi egység, névelővel. 32. Amerikában őshonos, édes, burgo­­nyaszerű gumóiért termesztett nö­vény. 34. Egyik végtagrésze. 35. Ógörög hangszer. 37. Sziget az At­lanti-óceánban, fővárosa Port of Spain. 39. Híres gyomai nyomdász­család. 40. Irányomba. 41. Csomag. 43. Az erjedő must hordójára al­kalmazott átfúrt dugó. 44. Becézett angol férfinév. 46. Buenos­­. 47. Szilárdság, tartósság. 49. Kettő kö­zepe. 50. Magam után húzom. 51. Nagyot esik. 53. Nincsen lába, még­is jár (ha jár). 54. Kártyalap. 55. Pépes összetételű. 56. A pénz hasz­nálati díja. 57. Szabó Pál. 58. Ki­pusztít. 59. Madárszáj, névelővel. 60. Nagyon sír. 61. Konyhakerti nö­vény, névelővel. 63. Hosszú utca. 65. Béke, oroszul. 66. Német idézet. 68. A kereskedelem ősi formája. 69. Ugye, mondtam. 70. Régi közép­iskolai típus. 72. Kijavítja a csor­bát. 74. Ugyanaz, mint a 30. számú sor. 75. Francia férfinév. 76. Rá­szed. 78. Könnyeit hullatja valaki után. 80. Angol egy. 81. MAS. 32. Figyelmeztető. 84. A Szovjetunió egyik legjelentősebb ipari és kul­turális központja. 86. önkényes­kedő ember. 87. Az Irtis jobb ol­dali mellékvize. 89. Lenin-díjas szovjet repülőgép-tervező (Szergej Vlagyimirovics). 90. Természeti né­peknél a törzs ősének tekintett tárgy. 91. Szilárd anyagnak apró részecskéje. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MT, ZU, KT, BE, JE, ND, MT, SSZ). 2. Felső-Guinea nehezen megközelíthető, nedves, trópusi és egészségtelen partszakasza. 3. VSO. 4. Romantikus hírű arab törzs. 5. Nagy magyar zongoraművész és zeneszerző. 6. Yoko­u, japán film­­rendezőnő. 8. Heves megyei köz­ség. 9. Győr régi német neve. 10. Cupido szerszámai, fegyverei. 11. Szentpéterrel emlegetett község. 12. Orosz női név. 13. Baráti ország névbetűi (Ázsia). 14. Nem tegező­­dés. 16. Elszór. 21. Tüzelőanyag. 22. Göngyöleg. 24. Régi és ékes kínai pénz és súlymérték. 26. Valamely ügy szereplői. 28. Hangjáról elne­vezett papagáj fajta. 30. A portéká­nak van. 31. Derűs és vidám lelki­­állapot kitörő megnyilvánulása (két szó). 33. Súlyos lelki megráz­kódtatás. 34. Körülvesz, megsze­rez. 36. Testkép. 38. Jugoszláv pénzegység. 40. Nagyon kevés, vagy éppen semmi. 42. Ezüstfehér, puha alkáli fém. 45. Tisztít. 48. Francia filozófus és író (Jean- Paul). 50. Valamely tárgy súrlódás következtében simára kopik. 51. Növényi anyagokkal cserzett, kát­­rányszagú puha marhabőr. 52. Sor­sunkat alakító, akaratunktól füg­getlen körülmények sora. 54. Ren­delkezés valamivel. 55. Köbcenti­méter. 57. A­graphia, gyorsírás. 58 Gabonanövény. 60. Háborgat, bosszant. 62. Rövid esküvő. 63. Egykori nagy kelmefestő és vegy­tisztító vállalat volt (Péter). 64. Szobrász (O. Fülöp), múlhatatlan érdemei vannak a magyar érem­művészet kialakításában. 66. Ruha­rész. 67. Türelemmel van. 71. Fér­finév. 73. Modern eszköz koherens sugarak keltésére. 76. Kanadai fi­ziológiás (Charles Herbert), a tiszta inzulin egyik előállítója. 77. Becé­zett férfinév. 79. H­is money (az idő pénz). 82. Hónaprövidítés. 83. Kínai férfinév. 85. Magot tesz a földbe. 87. Zamata. 88. MCT. Valló Emil Beküldendő a vízszintes 3. és a 7., valamint a függőleges 1. és a 18. számú sorok megfejtése. Ha­táridő: augusztus 8. * A július 15-i számunk kereszt­­rejtvényének megfejtése: Bocsá­nat, de volna egy szerény kérdé­sem:­­ nem baj, ha a vészfék de­rékmagasságban van? Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Baksa Károly, dr. Bujtás László, dr. Kókai Gizella, Lénárt László, Nagy Kálmán, Sehmalhoffer Józsefné, Simon Ist­vánné, Szilágyi Mária, Szoboszlai László, Tarjáni Ildikó. Vidékeik: Bojtos Erika, Balassa­gyarmat; Bujdosó Ferencné, Ceg­léd; Cserhalmi Dezső, Kemecse; Iglódi Károly, Szombathely; Ki­­rucz János, Velencei Erdő; dr. Müil­­ner László, Törökbálint; Rácz Lászlóné, Medgyesegyháza; dr. Rátkay Lajosné, Dunaföldvár; Sza­bó László, Szombathely, Varga Ka­talin, Tokaj. A nyerteseknek a lottószelvénye­ket postán küldjük el. ­ÉLET­ESZ IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden pénteken kapható az újságárusoknál

Next