Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

Péntek, 1973. szeptember 28. Madar Nemzet Vis, levegő, élet Környezetvédelmi szakmai napok Budapesten Sokan azt mondják: divatos téma. Mások és nem is keve­sen, ahhoz a mesebeli pásztor­fiúhoz hasonlítják a környe­zetvédelemmel foglalkozó szak­embereket, aki farkast kiál­tott, amikor a fenevad nem is volt a láthatáron, és a végén már nem hitt neki senki. Csak­hogy — a hasonlatnál marad­va — a mesében egyszer mégis megjelent az ordas, szétszag­gatta a bárányokat és óvatlan pásztorokat. A környezet­szennyeződés napjainkban na­gyon is reális, súlyos fenye­getés. Akik az egészséges em­beri környezet eltorzulása el­len emelik fel szavukat, nem idő előtt, hanem még időben kiáltanak, nemcsak illő, hanem szükséges is ezekkel a kérdé­sekkel nagy nyomatékkal fog­lalkozni. Nemzetközi összefogás — Az emberi környezet vé­delmét célzó tudatos törekvés és szándék világméretűvé vált — mondta Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, a hazánkban első al­kalommal megrendezett kör­nyezetvédelmi szakmai napo­kat megnyitó előadásában, s hasonló hangnemben foglal­koztak e szerteágazó proble­matikával a többi felszólalók, a téma kiváló ismerői. Víz, le­vegő, élet a címe a szakmai napoknak, mintegy tömören összefoglalva a környezetvé­delem jelentőségét, elsőrendű fontosságát. A technikai for­radalom mind szélesebb körű kibontakozásával az emberiség eddig még soha nem tapasztalt módon avatkozik be környeze­te életébe, és ez a változás,­­gyakran nagymértékű torzulás, visszahat magára az emberre, létét fenyegeti. Az emberiség egészséges életfeltételeinek fokozódó veszélyeztetettsége adott ösztönzést a nemzetközi összefogásra. Az iparosodás és vele kapcsolatban a gyors ur­banizáció világméretű jelen­ség. Jellemző, hogy egyes prognózisok szerint az ezred­fordulóra a Föld lakosságának több mint a fele lesz város­lakó, a fejlett ipari országok­ban 80 százalékuk. A környe­zetvédelmi rendszerek kidol­gozása ma már az emberiség elsőrendű létérdeke, és szük­ség van arra is, hogy a meg­bomlott egyensúlyi állapotokat helyreállítsák. Ez alól a program alól ha­zánk sem kivétel, noha ná­lunk a természeti elemeket ért károsodás nem olyan súlyos, mint a tőkés államokban. De az, hogy ma még nem küz­dünk hasonló gondokkal, nem ad felmentést számunkra. El­en­gedhetetlenül szükséges te­hát, hogy a környezetvédelmi munka gazdasági ér­tőmun­kánk lényeges alkotó eleme legyen — hangsúlyozta Bondor József. — Környezetünk minőségi állapotának fenntartása, terv­szerű átalakítása gazdasági fo­lyamatok keretében kerülhet megvalósításra. A környezet­­védelem munkáját oly módon kell megszervezni, hogy az ne gátolja, hanem segítse szocia­lista társadalmunk gazdasági céljainak következetes meg­valósítását. Ebben a munká­ban abból kell kiindulnunk, hogy hazánk tagja a szocialis­ta országok gazdasági közönsé­gének, természeti­­ tájaink szomszédosak az övékével, nem egy problémánk közös. De a szocialista országokkal együtt szervesen tagolódunk az európai kontinensbe s ezen keresztül az egész világ föld­­rajzi környezetébe. A termé­szetet ért minden károsodós rénse soron bennünket is érnt.. Ezért támogatjuk a ter­­m­észeti és települési környe­­zet védelmére irányuló nem-VPR-rfinV p?­emberi Vörn.vezet v&Tprmánek nemzetközi prog­ramjában. Hazai feladatok Itthoni feladataink megoldá­sában komplexitásra kell töre­kednünk. A hatékony munka megkívánja, hogy a gazdasági és a társadalmi élet minden területén érvényesítsük az egészséges emberi élet, a ter­mészetes környezet védelmét. Ebből a munkából mindenki­nek ki kell venni a részét, az állami intézkedéseket széles körű társadalmi összefogással kell kiegészíteni, segíteni. El kell érni, hogy egész társadal­munkat áthassa a természetes környezetet védő, óvó, azt fel­becsülhetetlen értékként ke­zelő szemlélet. Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes korunk egyik legújabb jellemvonásaként értékelte a környezetvédelem feladatait, amelynek azonban még nem alakult ki saját tudományága, jóllehet egyes szakterületeken már komoly eredményei van­nak. A környezetvédelem és -átalakítás kérdéseit helyesen csak úgy tudjuk megközelíte­ni, ha figyelembe vesszük, hogy az abban lejátszódó fo­lyamatok egyúttal társadalmi és gazdasági folyamatokat is tükröznek. Ezért a környezet­­védelem és környezetalakítás problémája csak a politikai, gazdasági és technikai vonat­kozások összessége alapján vizsgálható, tervezhető és for­málható. A környezetünket eddig ért károk, ártalmak elhárítása csak jelentős anyagi ráfordí­tások árán szüntethető meg. Nagyságukra jellemző, hogy az iparban és mezőgazdaság­ban közvetlenül jelentkező károk, ha az 1968—70 közötti két évet vesszük alapul, évi 9—10 milliárd forintra tehe­tők, ez az összeg nemzeti jö­vedelmünk 3—3,5 százaléka. Ha ehhez hozzávesszük a köz­vetett veszteségeket is, akkor a természeti környezet és ur­banizációs ártalmak követ­keztében a népgazdaságot ért károsodás és veszteségek ösz­­szege meghaladja az évenkén­ti 26—28 milliárd forintot, s ez 1970. évi nemzeti jövedel­münk 9—10 százalékával egyenlő. De ezek mellett a ha­talmas összegek mellett leg­alább akkora fontosságot kell tulajdonítanunk azoknak, az anyagiakkal nem mérhető és nem is ellensúlyozható káros hatásoknak, amelyek a társa­dalmat a környezet elromlása révén olyan formában érik, hogy a normális, egészséges, kellemes élethez szükséges környezeti feltételek romla­nak, vagy nincsenek meg. Tervszerű erdőfejlesztés Dr. Madas András mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az életszín­vonal és a termelés növeke­désének környezetvédelmi összefüggéseiről beszélt. Arra kell törekednünk, hogy kör­nyezetünkben ne okozzunk to­vábbi kárt, tervezési rendsze­rünk lényeges részévé kell tennünk az eddig okozott ár­talmak folyamatos megszün­tetését és a környezet tudatos formálását. — Az emberi környezet ja­vítása azonban nemcsak a tár­sadalom anyagi erőfeszítései­től függ — mondotta —, ha­nem nagymértékben attól is, hogy a társadalom egyes tag­jai, kisebb-nagyobb közössé­gei milyen erőfeszítést tesz­nek saját környezetük meg­óvására, mennyire vannak fi­gyelemmel egymás iránt. Ezért a társadalmi tudat, ma­gatartás fokozatos és követke­zetes formálását alapvető fon­tosságúnak kell tekintenünk. A MÉM a maga területén egész sor intézkedést dolgo­zott ki a természetes környe­zet védelmére: elég, ha csak arra emlékeztetünk, hogy ve­szélyességének felismerésekor a világon először tiltotta be a DDT-tartalmú és egyéb, las­san bomló készítmények hasz­nálatát. Az ember a maga gazdasági céljai érdekében gyakran pusztulni hagyja az állat- és növényvilág olyan egyedeit, amelyek kevésbé hasznosak számára, és ezzel is megbont­ja a természet egyensúlyát — figyelmeztetett a miniszterhe­lyettes. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy hamarosan elszegé­nyedik az új fajták előállítá­sához szükséges genetikai alap, s ez megakadályozhatja a növénytermelés és az állat­­tenyésztés további fejlődését, amelyre pedig az emberiség számának gyors növekedése miatt volna szükség. E felis­merés vezetett világszerte az úgynevezett gén-bankok léte­sítésére, amelyek ma már a FAO által koordinált hálóza­tot alkotnak. Egyes pusztuló állatfajtáink, például a ma­gyar szürke marha, a racka­­juh, a mangalica és a fakó ló védelmére az Országos Állat­tenyésztési Felügyelőség ka­pott megbízást. S a miniszté­riumban a tárca környezetvé­delmi feladatairól tartott ér­tekezleten határozatban mondták ki, hogy a magyar vadállományt európai jelentő­sége miatt génbanknak kell tekinteni. Sok egyéb feladat mellett ezért is kell az erdők fokozot­tabb védelméről gondoskodni. Az utóbbi időben az erdőkben fellelhető páratlan felüdülési igény annyira megnöveke­dett, hogy ezt már csak terv­szerű fejlesztéssel, a szüksé­ges anyagi eszközök biztosítá­sával lehet kielégíteni. Mind­jobban törekednünk kell te­hát a természetes erdőtípusok fenntartására, felújítására. Ehhez kapcsolódik a városok, mindenekelőtt Budapest zöldövezetének problematiká­ja. Ez utóbbi terveit még az idén elkészítik: a cél az, hogy Budához hasonlóan, a pesti oldal is mind gazdagabb le­gyen fában, az ember pihen­­é­sét, felüdülését szolgáló zöld­területekben. Sárvári Márta" Újabb vízterületeket hódított meg a hínár a Balatonban Nagy teljesítményű hínárvágó gépet importálnak Hollandiából A Balatonon befejeződött a vízinövények vizsgálatának ez idei programja. Kutató hajók és motorcsónakok segítségével sok száz mintát vettek fel és megfigyelték a káros vízinö­vényzet terjedésének jelensé­geit. Különösen szembetűnő kép rajzolódott ki a Balaton vízinövényeinek sötét foltjai­ról a repülőgépes megfigyelők előtt. Az 1973-as nyár hínár­térképét pontosan rögzítették. A szakemberek megállapítá­sai szerint az idén rohamosan terjedt a hínár a Balatonban. A külső beavatkozások, a tóba kerülő szerves anyagok és a befolyó kemikáliák életteret teremtenek a káros vízinö­vényzetnek. Számos olyan te­­nyészhelyet fedeztek fel, ahol — azonos vízmélységnél — ko­rábban nem vert gyökeret jó­­néhány hínárfajta. Az északi part öbleiben, az intenzívebben igénybevett strandokon is tö­megesen jelent meg a hínár. Különösen károsnak minősítik a szúrós levélzetű hínár elter­jedését a strandokon. A légi felvételek szerint újabb hínár tenyészhelyek ala­kultak ki a déli part közelében is. A legnagyobb hínárfoltokat Zamárdi és Balatonszéplak kö­zelében észlelték, ahol partfel­építési és különféle vízépítő munkákat folytattak. A bala­­tonszéplaki vízkivételi mű le­fektetésével például nagyobb hínár­folt alakult ki. A vízinövényzet elburjánzá­sa változatlanul a Keszthelyi öbölben a legnagyobb arányú. A hínár terjedésének megaka­dályozására, a strandok, kikö­tők, öblök tisztítására korsze­rű és nagy teljesítményű hí­nárvágó gépet importálnak a vízügyi szervek Hollandiából, gépet, amely a levágott hínárt is gyűjti, még ez évben a Bala­tonra szállítják. A szövetkezeti ágazatok együttműködése Csütörtökön Debrecenben tartotta ülését az Országos Szövetkezeti Tanács. Az ülé­sen részt vett Szabó István, a TÓT, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ és Rév Lajos, az OKISZ elnöke. A napirenden a szövetkezeti ágazatok együtt­működése szerepelt. A felszó­lalók sok jó együttműködési megoldásról számoltak be, amelyek főképpen a szolgálta­tások fejlődésében, az áruvá­laszték bővítésében, a kister­melők segítésében, társadalmi és­ politikai kérdések megoldá­sában bizonyultak eredmé­nyesnek és hasznosnak. Az együttműködés kedvező lehe­tőségeket nyújt a nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztésé­re is, főként licencek, gyártási eljárások átvétele közös meg­vásárlása szempontjából. Javul a főváros vízellátása A budapesti városrészek víz­ellátásának javítására a Fővá­rosi Vízművek csupán ebben az évben 600 millió forintot fordított. Csütörtök délután több víztermelő telepet adtak át rendeltetésüknek. Tótfalun egyszerre két vízművet avat­tak. A Tótfalu I. telepen 8 új, úgynevezett csáposkutat épí­tettek, amelyek naponta 40 ezer köbméter vizet termel­nek. A Tótfalu II. telepen há­rom csáposkút készült el. Az új kutak üzembe helyezésével elsősorban Angyalföld és Zug­ló vízellátása javul, de a bel­városi kerületekbe is nagyobb nyomással érkezik a víz. A ká­­p­osztásmegy­eri Duna-parton építették meg az új, IV. számú gépházat, amely szintén csü­törtökön kezdte meg munká­ját. Az új vízi létesítményeket Giltner Andor, a fővárosi ta­nács elnökhelyettese adta át. Székház a számítástechnikai szakembereknek Épül a Nemzetközi Számí­tástechnikai Oktató Központ (SZÁMOK) új székháza a ke­lenföldi Etele téren. Az ENSZ anyagi támogatásával épülő új központban 20 ezer számítás­­technikai szakembert képez­hetnek ki évente: ipari tévé­lánc, oktatófilmek, képmagnó könnyíti majd meg a tanítást. A tervek szerint a jövő okta­tási évben már a KGST-tag-­országokból és a fejlődő or­szágokból érkező hallgatók is részt vehetnek itt a SZÁMOK tanfolyamain. Elhelyezésükre a centrum mellett 300 szemé­lyes szálloda épül. Kiállítás a nemtörődömségről Meghökkentő kiállítás nyílt a fővárosi tanács Tanács kör­úti bemutatótermében: a tár­lat rendezőinek éppen az volt a szándéka, hogy a tablókon felsorakoztatott fotók meghök­kentsék, sőt bosszantsák a lá­togatót. A téma: milyen káro­kat okoz Budapesten a ha­nyagság, a nemtörődömség, a vandalizmus. A fényképeken összetört, ligeti padok, gyöke­restől kicsavart facsemeték, széttaposott virágágyások, sze­metes járdák, ócska ládasorral szegélyezett utcák láthatók. Egy statisztika: az elmúlt tíz esztendő alatt 37 000, többnyi­re 40—50 éves fa és jó más­fél millió forint értékű gyep pusztult el a fővárosban. Évente sok ezer összetört ut­cai lámpát kell pótolni, s leg­utóbb 243 padot, 50 szemétlá­dát és tíz szabadtéri sakkasz­talt, sok-sok játszótéri felsze­relést kellett a roncstelepre szállítani. Nagyobb törődést, több fi­gyelmet, ellenőrzést sürgetnek a kiállításon látottak és egy­ben valamennyiünk segítségét a pusztító kezek lefogásában. A 80 tabló közül egyet üresen hagytak. A rendezők arra ké­rik a fővárosiakat, hogy akik­nek erről a témáról képeik, sa­ját felvételeik vannak, tűzzék fel a tablóra, gyarapítsák ezt az elgondolkodtató fotókollek­ciót. Soó Rezső és Bérczi Géza a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora A debreceni­ Kossuth Lajos Tudományegyetem tanácsá­nak csütörtöki nyilvános ülé­sén az egyetem két egykori, nyugalomba vonult professzo­rát ünnepélyesen díszdoktor­rá avatták. Dr. Soó Rezső két­szeres Kossuth-díjas akadé­mikusnak, valamint dr. Bárczi Géza Állami- és Kossuth-dí­jas akadémikusnak kimagas­ló tudományos munkásságuk elismeréseként a „Doctor bog­naris causa” kitüntető címet adományozták. Az ünnepségen dr. Bognár Rezső, az­ egyetem rektora kö­szöntötte a díszdoktorokat, majd átnyújtotta nekik a dip­lomát. A kitüntetettek köszö­netet mondtak az elismerésért, kitüntetésért, majd tudomá­nyos előadást tartottak. * Soó Rezső kétszeres Kos­suth-díjas akadémikus a bo­tanika tudományának nemzet­közileg is elismert kimagas­ló művelője. Negyven éven át professzora volt a buda­pesti, a kolozsvári és a deb­receni egyetemnek, amely most díszdoktorává avatta. A világhírű tudósnak 25 könyve, 400 tudományos dol­gozata és 2000-nél több ismer­tetése jelent meg.­­Ezek sorá­ban a legkiválóbbként említ­hető a Jávorka Sándorral együtt 1951-ben összeállított „Magyarország növényvilága". Ekkor kapta első Kossuth-dí­­ját. 1954-ben újra Kossuth­­díjban részesült Fejlődéstörté­neti növényrendszertan című munkájáért. Sok akadémikusnak széles körű a tudománypolitikai és tudományszervezési tevékeny­sége is. Számos testületben fejt ki hasznos tevékenységet mindaddig, amíg egészségi ál­lapota engedte. Soó professzor alapítója és szerkesztője több hazai folyó­iratnak. Nevéről — tisztele­tére —, több mint 40 növényt neveztek el. A legszűkebb mél­tatás keretéből sem hagyhatók ki Soó professzor gyűjtései és gyűjteményei, mind botanikai, mind más téren (bélyegek, kisgrafikák, könyvek stb.), me­lyek felbecsülhetetlenül nagy nemzeti kincset képviselnek. Sokoldalú munkásságának már pályája elején legfőbb tö­rekvése az volt, hogy a hazai föld és növénytakarója élet­törvényeit felkutassa, geobota­­nikai szintézisét elkészítse. E célkitűzését sikerült valóra váltani, nagy energiával és munkabírással befejezte A ma­gyar flóra és vegetáció rend­szertani növényföldrajzi kézi­könyv megírását. E több mint 3100 oldal tere­delmű mű kri­tikai feldolgozása a hazai fló­rakutatás több évszázados eredményeinek, és méltán ko­ronázza a nagy tudós életmű­vét.* A debreceni egyetem jelké­pes koszorúja, a díszdoktorrá avatás szellemi méltósága nagy magyar nyelvtudóst övez. És köszönt. És ünnepel. Ked­ves városa, régi tanárságának színhelye a nyolcvanadik élet­évéhez közelítő Bárczi Géza munkássága előtt hajol meg. Bárczi, a Fekete kolostor valamikori Nourmoutier-jének egykori lakója, romanistának indult. A francia szellem ne­veltje. A középkori vallon— magyar érintkezések egyik tu­dós kutatója. Szellemi bölcső­jét mindenképpen a francia műveltség, a romanizmus, a magyar—francia kapcsolatok kutatása ringatta. Anélkül, hogy fiatalsága tudatos törek­véseihez hűtlen lett volna, szellemi érdeklődése később a magyar nyelvtudomány felé fordult. Már évek, évtizedek óta nyelvünk egyik nagy tudósa­ként tartjuk számon. Első nyelvemlékünkről, a Tihanyi Alapító Levélről írt tudomá­nyos műve a Kossuth-díjasok sorába emelte. A magyar nyelv történetének, rendszerének és életfolyamatának beható ta­nulmányozása már élete delén, érett tudósi korban olyan mű írására késztette, mint A ma­gyar nyelv életrajza. Ez a munka nem tudományos el­beszélés csak, hanem valóságos életregénye az édes anyanyelv­nek. A tudós mindenütt jelen volt, a nyolcvanadik életév fe­lé közelítő nagy idő ellenére is mindenütt jelen van, ahol a magyar nyelvtudomány, nyelvemlékeink, a magyar nyelv oltalmazásának ügye fölmerül. Mindenütt­­ tár­gyaljon akár a belgiumi Lou­­vainben az Ómagyar Mária­­siralom visszatérítéséről, aho­gyan ezt a második világhá­ború után tette volt, értekez­zék amerikai, nyugat-európai magyarok előtt az első debre­ceni anyanyelvi konferencián, vagy beszéljen a szitáló eső­ben jugoszláviai magyar taná­rok, népművelők, magyar szü­lők előtt a Magyar Nyelvőrt alapító Szarvas Gábor szob­rának leleplezésekor, Adán. Bárczi Géza fáradhatatlan s embernek szenvedélyes. A ma­gyar nyelvtudomány nem a munkája, a hivatása, a ke­nyere, hanem a szenvedélye. Ezt az érzületet, s a belőle fakadó életművet koszorúzza meg most a debreceni dísz­doktori oklevél. 5 Nemzetközi történész tanácskozás Budapesten A világ minden tájáról érke­zett neves történészek és ma­gyar kollégáik részvételével kezdődött csütörtökön nemzet­közi tanácskozás Budapesten a Tudományos Akadémia vár­beli kongresszusi termében. A konferencia témája: Kelet- Kö­­zép-Európa második világhá­borús historiográfiája. A mint­egy 200 részvevőt — köztük a második világháború története nemzetközi bizottságának el­nökét, Henri Michel profesz­­szort, továbbá P. Zsilin akadé­mikust, J. Marjanovic profesz­­szort, a nemzetközi bizottság alelnökeit, és M. G. Rochat professzor főtitkárt, valamint 19 külföldi ország küldötteit . Vass Henrik, a második vi­lágháború története magyar nemzeti bizottságának elnöke, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója köszön­tötte. Megnyitó beszéde után meg­kezdődtek az előadások. Az el­sőt Ránki György, a­­történet­­tudományok doktora, Kossuth­­díjas egyetemi tanár, a Törté­nettudományi Intézet igazgató­­helyettese tartotta „Kelet- Kö­zép-Európa második világhá­borús irodalmának újabb kér­dései” címmel. Ezután Juhász Gyula, a Történettudományi Intézet tudományos főmunka­társa, Pintér István, a Párttör­téneti Intézet tudományos fő­munkatársa, majd Tóth Sándor alezredes, hadtörténész, a Had­történelmi Intézet osztályveze­tője tartott előadást. Délután kerekasztalvitákon folytatták a tanácskozást. ­­m­i Zivatarok a Dunántúlon Tovább tart a hűvös, őszies idő A Kárpát-medence és álta­lában Közép-Európa időjárá­sát továbbra is az északnyu­gatról áramló hűvös, és a dé­li irányból jövő enyhe légtö­megek találkozása befolyá­solja. Mivel mindkét léghul­lám nagy nedvességtartalmú, jelentős mennyiségű csapadék hull ezeken­ a területeken. Csütörtökön hazánkban is erősen felhős volt az ég, sőt a kora délutáni órákban a Du­nántúl egyes területeiről ziva­tarokat is jelentettek. A vil­lámlással, mennydörgéssel kí­sért záporok egyébként ilyen hűvös időben elég ritkák. A nyugati megyékben a nap fo­lyamán megerősödött a szél, egyes széllökések elérték a 80 kilométer óránkénti sebessé­get is. A meteorológiai szolgálat előrejelzése szerint a követke­ző napokban és a hét végén változóan felhős marad az ég, majd időnként felszakadozik a felhőzet. Északkeleti szél kí­séretében eső várható az or­szág keleti részén is. A kora reggeli órákban ködösödésre kell számítani. A legalacso­nyabb hajnali hőmérséklet 8—13, a legmagasabb nappali hőmérséklet 15—23 fok között lesz. A csapadékosabb helye­ken 15 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet.

Next