Magyar Nemzet, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Vasárnap, 1973. október 28. Utasok és vasutasok Beszélgetés Urbán Lajossal, a MÁV megbiott vezérigazgatójával Nem egészen két hét lefor­gása alatt kétszer találkoztunk a Magyar Államvasutak, meg­bízott vezérigazgatójával, Ur­bán Lajossal. Első beszélgeté­sünk alkalmával jegyeztük fel, hogy az idén több mint hat­­milliárd forintot költ a MÁV a vasútvonalak korszerűsíté­sére, villamosításra, a kocsi- és a mozdonypark felújításá­ra, a biztonságra, a gyorsaság­ra. A biztonság, a gyorsaság ér­dekelt bennünket az utasok oldaláról, ezért került­­sor a második találkozónkra. — Mennyit kap a több mint 350 millió utas — amely éven­te igénybe veszi a MÁV szol­gáltatását — a hatmilliárd fo­rintból: a biztonság, a gyorsa­ság és nem utolsósorban a ké­nyelem milyen mértékben érinti őket? Utascentrikus kérdéseket tettünk fel a MÁV fiatal ve­zetőjének. Mindjárt hozzátesszük: nem új ember a közlekedésben. A Budapesti Műszaki Egyetemen közlekedési mérnök diplomát szerzett, utána a vasútnál épí­tésvezetőként, létesítményi fő­mérnökként dolgozott. A Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­tériumban eltöltött másfél év után az Országos Tervhivatal­ba került, ahol a hosszú távú tervezés és szállítás tervezés kérdéseivel foglalkozott. 1967- től ez év júliusáig a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályán dolgozott, egyik rész­vevője volt — az országgyű­lésen öt esztendővel ezelőtt el­fogadott — közlekedéspolitikai koncepciót kimunkáló kollek­tívának. Mérnök közgazdász. Most 39 éves. Szólam és tett Visszatérve kérdéseinkre, a következő választ kapjuk: — Nem üres szólam, hanem következetes törekvésünk az utazási idő csökkentése, a biz­tonság és az utasok kényelmé­nek megvalósítása. — Példákat szeretnénk hal­lani. — Mindjárt legnagyobb pá­lyaudvarunk egyikét, Kelen­földet említem. Aluljárók és magasított peronok létesítésé­vel el kívánjuk érni, hogy az agglomerációs övezetből a fő­városba bejáró dolgozók tíz­ezreinek ne kelljen átbukdá­csolniuk a vágányhálózaton. Akkor is törődni kívánunk az utassal, amikor elhagyja a vo­natot, és elindul munkahelyé­re. Kelenföldön legkésőbb 1975-ben elkezdjük a munkát. Sor kerül Budafok-Albertfalva állomáson, Debrecenben, a 900 éves jubileumára készülő Szol­nokon is peronaluljárók léte­sítésére. A rendelkezésünkre álló ösz­­szegeket azonban nem az úgy­nevezett látványos célokra kí­vánjuk fordítani, hanem az utazóközönség érdekeit köz­vetlenül szolgáló megoldások­ra. Ezért például Kelenföldön­ az állomásépület rekonstruk­ciójára csak a befejező sza­kaszban kerül sor. — A MÁV tetemes beruhá­zást vállalt az észak—déli met­ró két végállomásához csatla­kozó építkezéssel.. Előbb Kis­pest állomást kapcsoljuk össze a metró kispesti végállomás­sal, majd­ az újpesti végállo­mást kötjük össze a vasútállo­mással. — Folyik a Déli pályaudvar rekonstrukciója, továbbépítése, de gondolnak-e arra, hogy a peronok nyitottak és az eső, a hó az utasok nyakába hullik. Korszerű a homlokzat, a fel­járó, de a nyitott peron annál kevésbé.­­ 1975-re befejezik az utas­forgalommal kapcsolatos re­konstrukciót, de továbbra is gondolunk az utasokra. A gyors építés és a korszerű szerkeze­tek híve vagyok. Több nyugati államban láttam ötletes, hasz­nos megoldásokat, ezért ki­­küldtünk néhány szakembert tapasztalatszerzésre. ígérhet­jük, hogy korszerű perontetők építésére is sor kerül. — Bosszantja az utast a sor­baállás a pénztárak előtt. A kí­gyózó sorok elkerülésére mi­lyen megoldással próbálkoz­nak? — A Népköztársaság útja és a Nagymező utca sarkán nyílik meg a MÁV információs irodája, ez sok tekintetben enyhít a nehézségen. Foglal­kozunk olyan tervvel is, hogy megbízottaink — esetleg nyug­díjasok — felkeresik a na­gyobb vállalatokat, intézmé­nyeket jegyeladás céljából elő­vételben, de ter­mészetesen az eddigieknél is gyorsabb jegy­kiadó automaták beszerzése is szerepel terveinkben. Verseny az autóval — Sokszor elhangzik a pa­nasz a vasútra: lassú, hosszú időbe telik, amíg például Za­laegerszegre, Sopronba, Egerbe lehet eljutni. — Valóban igaz, jogos a pa­nasz. Beillik a közlekedéspo­litikai koncepcióba a kérés és a megoldás. Talán merésznek találják egyesek azt a megfo­galmazást: például célunk az, hogy az említett városokba az utas ugyanannyi — sőt keve­sebb — idő alatt érjen el, mint személyautóval. A korszerű Diesel- és villamos mozdonyok korszakában a kocsipark 120— 140 kilométer óránkénti sebes­ségre alkalmas. A pályán azon­ban a felújításra váró szaka­szok miatt a sebességet korlá­tozni kell. Ez kihat az utazási időre. — Előfordul a forgalom és a vontatás munkájának össze­hangolatlansága is — vetjük közbe. — Néha egy-két percet vesztegel állomásbejárat előtt az expresszvonat és csak utá­na engedik be, pedig simán át­roboghatna. — Kétségtelen, javítani kell a közös munkát, hiszen egy ilyen megállás több száz fo­rintjába kerül a vasútnak. Tény az is, hogy sok helyen folyik különböző építés, fel­újítás, híd- és átereszcsere. A megállás, lassítás károsan hat a zavartalan forgalomra. Ezen csak a munkák koncent­rálásával lehet és kell javíta­ni. — Többször hallottunk ar­ról, hogy a vasút világszerte reneszánszát éli. A magyar vasút milyen mértékben vall­ja ezt a megállapítást? — Mi is ezen az úton já­runk. Külföldi példákat emlí­tek. Japánban 500 kilométe­res sebességgel közlekedő vas­út tervezése folyik. Angliában étkező kocsikból álló szerelvé­nyeket járatnak. Nyugat-Euró­­pában úgy tűnik, hogy felhagy­nak a légpárnás és a mágne­ses lebegtetésű vonatokkal, visszatérnek a hagyományos pályára. Párizs és Lyon között hagyományos — de kitűnő ál­lapotú — pályatesten 300 kilo­méteres sebességgel robognak­­az expresszvonatok, Olaszor­szágban Bologna és Firenze között 200 kilométert tesznek meg óránként. A jelszó: vissza a haladó hagyományokhoz. A vasút reneszánszában szere­pet játszik a közúti forgalom sok nehézsége: a gépkocsite­lítettség, közlekedési dugó, a sok baleset. Meggyőződésem, hogy az ezredfordulóig tart a vasút reneszánsza. Hivatásszeretet - A Magyar Államvasutak ál­lományába jelenleg 143 000 ember tartozik. A legtöbbjét a hivatásszeretet fűzi az or­szág legnagyobb szolgáltató in­tézményéhez. Az idén 45 ezren részesültek — a legnehezbb feladatot ellátók közül — jú­lius 1-től kezdődően 20 millió forint béremelésben. 29 mil­liót költöttek a vasutasok élet- és munkakörülményeinek, szo­ciális helyzetének javítására. — A fentieket kiegészítem egy érdekes ténnyel — vette át a szót a MÁV vezetője. — Egyes kategóriákban dolgozók jövedelme — például a kocsi­­rendezőké — ma már maga­sabb, mint egy kis állomás fő­nökéé. Ez nem baj, sőt ez a helyes. Nem a beosztás, ha­nem a végzett munka a döntő. Ez felel meg a szocialista bé­rezésnek. A munka jellege a legtöbb munkakörben olyan, hogy vasárnap, ünnepnap is kell szolgálatban lenni. Hóban, esőben, a szabad ég alatt. Nagy erőfeszítést, helytállást kíván az ilyen hivatás. Elismeréssel szólt a Magyar Államvasutak vezetője a ko­csirendezőkről, farusokról, vál­tókezelőkről, térközőrökről, pá­lyamunkásokról, málházókról, jegykezelőkről, az utazósze­mélyzetről, a forgalom és a vontatás és egyéb ágazatok dolgozóiról, az egész éven át tartó, megnövekedett „csúcs­­forgalom” részeseiről. Sok a fiatal a MÁV-nál. Az átlagkor 36 esztendő. Az újak megtanulták a ..szakmát”, a régiekkel együtt munkálkodnak. A dinamika, a lendület, a mozgékonyság, kezdeménye­zés a jellemzője a tanult, mű­vel fiatal korosztálynak is. Ha ezek a tényezők szerencsé­sen ötvöződnek a tapasztalt idősek hozzáértésével, nagy szakértelmével — a feladato­kat gyorsabban végzik el. A magyar közlekedéspolitikai koncepció és a X. pártkong­resszus határozata sok teen­dőt ró vezetőre, beosztottra egyaránt. A Magyar Államvasutak megbízott vezérigazgatója az eltelt néhány hónap alatt sok jó tapasztalatot szerzett új munkakörében. Az a meggyő­ződése: összefogással, együttes munkával kell fáradozni a kö­zös célokért. Vig István Magyar Nemzet Apró Antal Bács-Kiskun megyében Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke kétnapos látogatást tett Bács-Kiskun megyében. Pén­tek délelőtt Kecskeméten dr. Horváth Ist­ván, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Hajdócsi István, a megyei tanács elnö­ke fogadta és tájékoztatta az alföldi megye életéről. Ezután a gyorsan iparosodó, népesedő Kecskemét fejlődésével ismer­kedett. A program a Fémmun­kás Vállalat kecskeméti gyárá­ban folytatódott. Apró Antal munkásgyűlésen találkozott a vállalat dolgozóival, szocialis­ta brigádtagjaival, s kérdéseik­re válaszolva szólt hazánk gaz­dasági helyzetéről, s beszélt napjaink külpolitikai esemé­nyeiről. A munkásgyűlés után a megye párt-, állami és tö­megszervezeti vezetőivel talál­kozott az országgyűlés elnöke. Szombaton a Kunbajai Álla­mi Gazdaságot kereste fel Ap­ró Antal. Az igazságügyi orvosok kerekasztala A személyiségzavarokról és a közlekedési alkalmasságról A közlekedési balesetek összegezésénél, értékelésénél a szakemberek újra és újra azt mutatják ki, hogy a balesetek döntő hányada ismét valami­lyen negatív emberi magatar­tás miatt történt. A közlekedé­si balesetek komplex problé­makörének legizgalmasabb kérdése a balesetekben szere­pet játszó emberi tényezők elemzése, mert ez fényt derít a közlekedési morálra is, amely független a társadalmi erkölcstől. Mert nincs kétféle morál, nincs külön közlekedési morál. Aki a mindennapi élet­ben nem tartja be a társadal­mi együttélés szabályait, az a közlekedésben sem teszi azt. Nem igaz az, hogy ha valaki hivatali vagy magánéletben agresszív, durva, antiszociális, avagy felelőtlen, fegyelmezet­len, avagy kiegyensúlyozatlan — az közlekedő partnereivel szemben másképpen viselke­dik. Az Igazságügyi Orvosok Társaságának elmeorvos szak­értői és közlekedési orvosi szekciója éppen azért válasz­totta mostani kerekasztal-kon­­ferenciája témájának a sze­mélyiségzavarok és a közle­kedésben való alkalmasság problémáját, mert a balese­teknél egyre inkább előtérbe kerül a kedvezőtlen személyi­ségtényezők szerepe — és mert eddig a gépjárművezetői alkalmasság elbírálásának kér­désénél ez volt a legkevésbé körülhatárolt tényező. Az Igazságügyi Orvosok Társasága három kereka­sztal­­konferenciát rendez e — szó­ szerint életbevágóan — fontos kérdés megvitatására, végle­ges álláspont kialakítására és olyan határozati javaslat meg­szerkesztésére, amely a bal­esetek megelőzését szolgálja majd. Mert állást foglal és ja­vaslatot tesz többek között ab­ban a kérdésben is, hogy mi­ként és meddig kell kirekesz­­teni e kedvezőtlen személyisé­gű embereket a gépjárműve­zetésből. Mikor válnak ismét alkalmassá a közlekedésben való aktív részvételre, és, hogy egyáltalán hol, milyen szűrőn akadjanak fenn ezek, a sok­szor látszólag idegileg, lelki­leg egészséges emberek,­­ va­lójában azonban optimális lel­ki működésükben megzavart személyiségek. Ugyanakkor e kerekasztalüléseken egységes állásfoglalást igyekeznek­ ki­alakítani arra vonatkozólag is, hogy egy-egy lezajlott idegbe­tegségre való hivatkozással in­dokolatlanul senki ne legyen kirekeszthető a gépjárműveze­tésből. Mindez természetesen a jelenleginél lényegesen dif­ferenciáltabb, individualizál­­tabb alkalmassági vizsgálatot tesz szükségessé, a feltételek és formák kialakításához vi­szont elengedhetetlen a külön­böző illetékes szervek, hatósá­gok szoros együttműködése. A személyiségzavarok és a közlekedésben való alkalmas­ság problémáiról szombaton tartották meg az első ülést dr. Juhász Pál professzor, a II. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinika igazgatójának vezeté­sével. Ezen a kerekasztal­­konferencián kizárólag olya­nok vezetési alkalmasságának kérdésével foglalkoztak, akik különböző ideggyógyászati be­tegségek miatt már orvosi ke­zelésben részesültek. cs. m. Felmérik az engedély nélküli építkezéseket Pest megyében Az elmúlt évtizedben Pest megyében gyors ütemben nö­vekedett az építkezések száma. Az ezzel kapcsolatos eljárások jelentős munkatöbbletet okoz­tak az apparátusnak. Az épí­tési hatósági ügyek elintézé­sének ideje növekedett és tar­talmában formálissá vált. Nem volt lehetőség a rendszeres helyszíni szemlékre és ellen­őrzésekre. Nagy könnyebbsé­get jelentett az adminisztrá­­­ciónak, amikor intézkedés tör­tént az első fokú építésügyi hatáskör fokozatos decentra­lizálására. Jelenleg a megye valamennyi nagyközségi és községi tanácsa általános első fokú építésügyi hatáskörrel rendelkezik. Az építéshatósági munka szerepe és jelentősége növe­kedett. A megyében a nagy­számú lakásépítés következ­ményeként új községrészek alakultak ki, számos közintéz­mény, középület, ipari üzem létesült. Az üdülőterületeken gombamódra szaporodtak az új hétvégi házak, nyaralók. A decentralizáció a lakosság kö­rében pozitív visszhangot vál­tott ki. Helyben és gyorsabban intézik a hatóságok az építé­sekkel kapcsolatos ügyeket, gyorsan kapják meg a szüksé­ges felvilágosításokat. A köz­ségi ügyintézők nagyobb hely­ismerete, az ellenőrzés lehető­ségének kedvezőbb feltételei biztosítják az eredményesebb építéshatósági munkát. Az elmúlt évben a megyé­ben az építésügyi szakigazga­tási szervek dolgozói részére tanfolyamot szerveztek. A nem körültekintő, felületes ügyin­tézés miatt több esetben fe­gyelmi felelősségre vonást kez­deményeztek. A szabálytalan terveket készítő magánterve­zőket több esetben figyelmez­tették, és három esetben a tervezői jogosultság megvoná­sára is sor került. Az építési hatósági munká­ban elért eredmények és a ta­pasztalható hiányosságok ha­tározzák meg a megyei ható­ságok további feladatait. A színvonalasabb munka érde­kében tovább szükséges javí­tani annak személyi feltételeit. Indokolt az ügyintézők béré­nek fokozatos javítása, a túl­terhelt körzetekben újabb ál­láshelyek létesítése. Ehhez azonban központi és megyei segítségre van szükség. Külö­nösen vonatkozik ez az agglo­merációs övezet és a kiemelt üdülőterületek településeire. Intézkednek az engedély nél­küli és az engedélytől eltérő építkezések felmérésére, és az ezekkel kapcsolatos jogszabá­lyoknak megfelelő, további el­járások lefolytatására. Fokoz­zák az engedély nélküli épít­kezések megakadályozására a rendszeres ellenőrzést. ­ Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az OMFB elnöke és Peter Walker angol kereskedelem- és ipar­ügyi csúcsminiszter szombaton tartotta zárótárgyalásait a Parlamentben. A megbeszélé­sen részt vett Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Sebestyén János, az OMFB ügyvezető elnökhelyettese, valamint John Wilson, Anglia budapesti nagykövete. Áttekintették a budapesti tárgyalások eredményeit, s egyetértenek abban, hogy mindkét országnak hasznos a gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztése. Különösen az ipari kooperáció bővítését tartják hasznosnak, mert ennek se­gítségével a kereskedelmi for­galmat is kiegyensúlyozottabbá tehetik.­­Az angol miniszter ki­fejtette, hogy a magyar ipar­nak jó híre van Angliában, ezért minden lehetőség megvan arra, hogy a két ország között termelési együttműködés ala­kuljon ki. Magyarországi tárgyalásai­nak befejeztével Peter Walker nyilatkozott az MTI munkatár­sának. Elmondotta, hogy tár­gyalásaival elégedett, mert újabb lehetőségeket sikerült feltárni a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésére. Mint mondot­ta, mindkét fél egyetért ab­ban, hogy hasznos a kereske­delmi kapcsolatok fokozása, s ennek leghatékonyabb eszkö­ze a kooperációk kiépítése. Különösen a gépiparban és a vegyiparban van lehetőség a termelési együttműködésre. Mindkét ország megbízottakat jelöl ki, akiknek az lesz a fel­adatuk, hogy segítsék a koope­rációs elképzelések egyezteté­sét. Mind a magyar, mind az angol kormány ösztönzi a vál­lalatokat a kapcsolatok kiépí­tésére, a kooperációs lehetősé­gek feltárására, s ilyen szer­ződések megkötésére. Dr. Ajtai Miklós és Peter Walker zárótárgyalásai A szovjet tudományos akadémia küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar Tudományos Aka­démia vendégeként háromhe­tes tanulmányútra hazánkba érkezett E. I. Kapusztyin, a­ Szovjetunió Tudományos Aka­démiája közgazdaságtudomá­nyi intézetének igazgatója, I. I. Orlik-Garlik, az SZTA szo­cialista világgazdasági intéze­tének helyettes igazgatója, L. Sz. Jagodovszkij, az SZTA szocialista világgazdasági inté­zetének osztályvezetője és R. G. Karagedov, az SZTA novo­­szibirszki ipargazdasági­­ és szervezési intézetének osztály­­vezetője. A szovjet delegáció többek között a magyar szocialista tervgazdálkodás fejlődését, a népgazdaság irányítását és ter­vezését tanulmányozza. Tanul­­mányútjuk során konzultáció­kat folytatnak a gazdasági ku­tatóintézetekben, a gazdasági irányítószerveknél, egyeteme­ken, és látogatást tesznek ipar­­vállalatoknál és mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A Közgazdaságtudományi Intézetben tartott konzultációs előadáson E. I. Kapusztyin tá­jékoztatást adott a moszkvai akadémiai közgazdaságtudo­mányi intézet kutatásairól, ezek eredményeiről, valamint a szovjet lakosság életszínvo­nalának emelésével összefüggő­­problémákról. Áta­dás előtt a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza Az utolsó simításokat és a berendezések elhelyezését vég­zik az V. kerületben novem­berben megnyíló Szovjet Tu­domány és Kultúra Házában. A Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán levő intézmény lesz a szovjet szel­lemi élet közvetlen, minden­napos jelenlétének otthona. Mint ismeretes, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házának létesítéséről és mű­ködéséről szóló egyezmény aláírását a magyar és szovjet kormány kulturális és tudo­mányos együttműködési egyez­ménye alapján határozták el. Az intézmény képzőművé­szeti és egyéb bemutatóknak is otthont nyújt majd. Az első emeleten kapott helyet a 240 személyes színház-, előadó- és moziterem. A színházterem­ben három tolmácsfülkét is elhelyeznek, s a közönség apró arh-adóvevőkön több nyelven hallgathatja az előadást. A második emeleten 60 ezer kö­tetes könyvtár lesz. Szabadpol­cos rendszerben működik majd, s az olvasótermek mel­lett folyóiratolvasót is kialakí­tottak. A könyvtár környezetet biztosít író-olvasó találkozók, művészeti viták rendezéséhez. A Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában, szovjet áruk boltját, könyvüzletet is beren­deznek. Nagy népszerűségre számíthat az alagsorban kiépí­tett hangulatos bajkál étterem. A műszaki fejlesztés társadalmi folyamat A kutatás és az ipari együtt­működés szociológiai problé­máiról tartott előadást dr. Farkas János, a Magyar Tu­dományos Akadémia Szocioló­giai Kutató Intézetének igaz­gatóhelyettese, a METESZ Tu­dományok Tudománya köré­ben pénteken délután. Az elő­adó egy olyan empirikus szo­ciológiai vizsgálattal foglalko­zott, amely a tudomány ipari technikává, technológiává való alakulását követte nyomon. Foglalkozott többek között azokkal az újítási folyamatok­kal, és az ezekre ható társa­dalmi, gazdasági, szerveze­ti, személyi tényezőkkel, ame­lyek jelenleg hazánkban jel­lemzik és meghatározzák azt a tendenciát, amit Marx a tu­domány közvetlen termelőerő­vé válásának nevezett. Kifejtette véleményét töb­bek között a vegyipari műsza­ki fejlesztés szociológiai fel­adatainak vonatkozásában és szólt a fejlesztés szociológiai szempontú lehetőségeiről. A jelenlegi helyzet megjaví­tása a társadalmi tervezés út­ján lehetséges. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy nem „mű­szaki”, hanem „társadalmi” tervezést mondunk, mivel a műszaki fejlesztés lényegében maga is társadalmi folyamat. Ezért megjavítása érdekében figyelembe­ kell venni a legszé­lesebb értelemben vett társa­dalmi feltételeket is. Árkádosítás a Felszabadulás tér és Petőfi Sándor utca sarkán Az utóbbi időben többször volt már szó arról, hogy a Kossuth Lajos utcát árkádo­­sítják. Ez természetesen csak szakaszosan hajtható végre. A Tanács körút és a Semmel­weis utca közötti rövid útsza­kaszon most fejeződött be a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza létrehozásával az épüle­tek árkádosítása. Hamarosan az utca másik­ végén, a Petőfi Sándor utca sarkán kerül sor hasonló megoldásra. A Felsza­badulás tér forgalmának ren­dezése kapcsán ezen a terüle­ten aluljáró létesül. Többek között a Kossuth Lajos utca és a Petőfi Sándor utca sarkán is vezetnek majd lépcsős lejá­rók az útszint alatti aluljáró­ba. A tervek már elkészültek és ebben úgy intézkedtek, hogy a Kossuth Lajos utca 2. számú saroképületen, mind a Petőfi Sándor utcai, mind a Kossuth Lajos utcai oldalon kialakítják az árkádsort. Ez az építkezés több üzlet sorsát érinti. A munkálatokat átjövő év elején kezdik meg.

Next