Magyar Nemzet, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! . Csü­törtök 1973. november­­ XXIX. évfolyam 256. szám A békeerők kongresszusának felhívása a világ népeihez • • Ünnepélyes keretek között befejeződött a moszkvai tanácskozás A külpolitikai helyzet A SZOVJET FŐVÁROSBAN a béke-világkongresszus záró­­ülésén jóváhagyták azokat a dokumentumokat, amelyeket az összekötő bizottság szerdán délután öntött végleges formába. A kongresszus felhívást intézett a világ népeihez, majd külön nyilatkozatban az ENSZ Biztonsági Tanácsa közel-keleti hatá­rozatainak támogatására szólította fel a közvéleményt. A béke­fórum plenáris ülésén az összekötő bizottság szovjet alelnöke összegezte a korábbi napok bizottsági munkájának eredmé­nyeit. Kairóban sajtóértekezletet tartott Szadat elnök, s az általa elmondottak igazolták az eseménnyel kapcsolatos előzetes vá­rakozásokat. Az államfő ismertette a kairói diplomácia lépéseit, s elismeréssel nyilatkozott a közel-keleti válság politikai ren­dezésére tett szovjet és amerikai erőfeszítésekről. A béketár­gyalásokról szólva Szadat hangsúlyozta, hogy országa nem haj­landó közvetlen megbeszélésekre Izraellel. Ezen korántsem a tárgyalás elutasítását kell érteni, hanem — mint az elnök utalásaiból kitűnik — azt, hogy a megbeszéléseknek a világ­­szervezet képviselőinek jelenlétében, illetve ellenőrzésük alatt kell lefolyniuk úgy, hogy az „igazságos és tartós béke” vonat­kozzék Szíriára és a palesztinokra is. Bejrúti jelentések szerint a palesztin ellenállási mozgalomra a tárgyalási készség jellemző, s úgy hírlik, e kérdésben hivata­los döntésre készül a palesztin nemzeti tanács. A beszámolók a libanoni hatóságok és a palesztin ellenállás teljes egyetérté­sét jelzik. A bejrúti és damaszkuszi lapok ugyanakkor igen ke­mény hangot ütnek meg Izraellel szemben és negatívan ítélik meg Washington szerepét. A libanoni Daily Star szerint a béke­tárgyalások előtt az izraeli csapatoknak ki kell vonulniuk a megszállt területekről, mivel — írja a lap — arab terület nem lehet alku tárgya. Híranyagunkban részletesen ismertetjük a Közel-Kelettel kapcsolatos diplomáciai eseményeket, itt említjük meg viszont, hogy a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, az előjeleket igazolva, érezhető bizonyos eltérés az Egyesült Államok és a Kongresshausban jelenlevő nyugat-európai orszá­gok álláspontjában. Ezek azonban természetesen nem a még meglevő, s csak hosszas egyeztetéssel leküzdhető kelet—nyu­gati eltérések föloldódására hatnak, sőt bizonyos fokig bonyo­lítják is a bécsi helyzetképet. A „nyugat—nyugati” ellentétek a Közel-Kelet eseményei fényében váltak ilyen élessé, és a leg­újabb hírek szerint végső soron a néhány hónappal ezelőtt kirobbant — vagy mesterségesen kirobbantott — francia— nyugatnémet viszálykodás megszűnésére vezettek. Párizs már az arab—izraeli háború idején is csatlakozott közös piaci part­nereihez, szerdán pedig Pompidou elnök közös piaci csúcsérte­kezlet összehívását, illetve ezek rendszeressé tételét javasolta. Az államfő szerint az első ilyen találkozón olyan eljárást kell kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy válság esetén a kilencek közös magatartást alakítsanak ki. A nyugatnémet kormány von Wechmar szóvivő útján üdvözölte a francia javaslatot. A szó­vivő szerdán egyébként megerősítette, amit kedden még taga­dott, vagyis, hogy Brandt kancellár levelet intézett Altatóra ame­rikai elnökhöz. Itt érdemes idézni azt az érdekes véleményt, amely a wa­shingtoni szövetséges rendszer másik végpontján, Japánban a Waterpare-üggyel kapcsolatban kialakult. Tokiói politikai körök szerint az Egyesült Államok pragmatikus enyhülési poli­tikája nem személyi, hanem intézményes jellegű, így ha bármi változás történik is a washingtoni adminisztrációban, az ame­rikai politika alapvonásaiban változatlan marad. Az enyhülési folyamat amerikai ellenfeleinek magatartását bírálja a moszkvai Trud. A lap megállapítja: ezek az erők „alkalmasnak találták a Szovjetuniónak nyújtandó legnagyobb kedvezmény elvének kérdését az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kezdődő baráti együttműködésének meghiúsítására”. A szovjet—nyugatnémet viszony további alakulása szempont­jából jelentős, hogy Walter Scheel külügyminiszter szerdán Moszkvába érkezett. Munkatársaink moszkvai telefonjelentése A kongresszus záróülése Moszkva, október 31. Szerdán ünnepélyes keretek között befejeződött a békeerők moszkvai világkongresszusa, a világ haladó erőinek eddigi legnagyobb találkozója. Száz­negyvennégy nemzet, százhu­­­­szonegy nemzetközi szervezet különböző pártállású, politikai irányzatú küldöttei folytattak egyhetes nyílt, alkotó vitát az emberiség egészét érintő alap­vető kérdésekről és a polémia során meghatározták a béke­mozgalom jelenlegi időszaká­nak legfontosabb feladatait. A kongresszus tevékenységét el­sősorban nem a demonstráció, hanem a párbeszéd jellemezte. A világ legkülönbözőbb­ részei­­ről ideérkezett 3200 delegátus közül több mint 1500 nyilvání­tott véleményt a plenáris ülé­seken és a tizennégy bizott­ságban. A kongresszus záró­­dokumentumait szerdán hoz­ták nyilvánosságra. A békeerők moszkvai világ­­kongresszusa — a dokumentu­mokat előkészítő szerkesztő bizottságok munkájának befe­jezése után — plenáris üléssel folytatódott. A délelőtti ülésen a kongresszus elé terjesztették a tizennégy munkabizottság tevékenységéről szóló beszá­molókat, ismertették a bizott­ságok dokumentumait. Figye­lemre méltó, hogy a munka­­bizottságokról előterjesztett ti­zennégy referátum közül há­romnak magyar küldött volt az előadója a plenáris ülésen. Az egyes számú, a békés egymás mellett élés és a nem­zetközi biztonság témáját tár­gyaló bizottság munkájáról Cyrankiewicz, a Lengyel Bé­ ketanács elnöke számolt be. Az indokínai kérdéssel foglalkozó szekcióbizottság tevékenységé­ről dr. Kende István egyetemi docens, az Amerikai Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit vizsgáló bizottság tagja adott átfogó ismertetést. A közel-keleti problémával foglalkozó szekció munkájáról Ivor Montague angol küldött, az európai biztonságot és együttműködést tárgyaló bi­zottságról Goor belga kanonok, a leszerelési bizottság végzett feladatairól Andriamanjato madagaszkári küldött adott tájékoztatót. Abdul Szamad bangladesi miniszter az ázsiai béke és biztonság, Nejike afri­kai küldött a nemzeti felszaba­dítás, dr. Bognár József akadé­mikus a fejlődés és gazdasági függetlenség, Elisabet Halen­­der finn delegátus pedig a kör­nyezetvédelmi együttműködés kérdésével foglalkozó bizottság munkájáról számolt be. A kul­turális együttműködés lehető­ségeit vizsgáló szekcióról An­­ton Refreiger világhírű ame­rikai rajzolóművész, a további négy — a gazdasági, tudomá­­nyos és technikai együttműkö­­déssel; a társadalmi és emberi jogok problémájával; a kor­mányközi és nem kormányzati szervezetek közötti együttmű­ködéssel, valamint a Chilével foglalkozó vitáiról, dokumen­tumairól pedig Franz Nem­­schach ausztrál küldött, Lalange Bouvier-Ajam francia delegá­tus, valamint Hargita Árpád, a DIVSZ küldötte, illetve Ma­ria Magnani, a chilei béke­delegáció tagja adott összefog­lalót. A kongresszus záró plenáris ülésének második szakaszára szerdán a késő délutáni órák­ban került sor. Az eredetileg tervezett időpont módosítása azért vált szükségessé, mert amint Romesh Chandra emlí­tette, elhúzódott a dokumen­tumok végső megszövegezése. Ez a körülmény is jellemző a mostani kongresszus munka­stílusára, amelyhez hozzátar­tozott az a törekvés, hogy a békeerők állásfoglalása tük­rözze valamennyi részvevő né­zetét. A záróülésen nyilvánosságra hozták a békeerők tanácsko­zásának fő dokumentumait, a világ népeihez intézett nagy jelentőségű felhívást, a közel­­keleti kérdésről szóló állásfog­lalást, és a tizennégy bizottság munkájáról szóló összesítő nyi­latkozatot. Ez utóbbi doku­mentumot Mihail Zimianyin, a Pravda főszerkesztője, a kongresszus összekötő bizott­ságának alelnöke terjesztette elfogadásra a tanácskozás elé. H. Barta Lajos —Lovas Gyula A békeszerető emberek nevében A további sikerek feltételei A TASZSZ jelenti: A béke­­szerető erők világkongresszusa felhívta a világ népeit, hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesít­sék erőfeszítéseiket. A szerdán elfogadott felhí­vás leszögezi, hogy a békesze­rető erők sikerei következté­ben az utóbbi időben javulni kezdett a nemzetközi politikai légkör. Realitássá vált az a re­mény, hogy a mai és a jövő­beni nemzedékek megmene­külhetnek a nukleáris ka­tasztrófa rémétől. Az ellensé­geskedés és a szembenállás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan átengedi helyét a békés és kölcsönösen előnyös együttműködésnek, valamint az államok közötti fokozot­tabb bizalomnak. Ugyanakkor maradtak még olyan térségek, ahol a feszült­ség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még min­dig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszé­lyeztető agresszió tűzfészkeit. A kongresszus felhívta a né­peket: követeljék a nemzetkö­zi biztonságon és a kölcsönö­sen előnyös együttműködésen alapuló békés együttélés érvé­nyesülését, szorgalmazzák a fajüldözés, a gyarmatosítás és a neokolonializmus felszámo­lását. Követeljék az általános és teljes leszerelést, a katonai támaszpontok és szövetségek felszámolását, a nukleáris fegyverek alkalmazását, gyár­tását, kipróbálását és felhal­mozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadását, vala­mint az agresszió összes for­máinak beszüntetését. Köve­teljék, hogy a háborús célok­ra előirányzott összegeket for­dítsák a nyomor megszünteté­sére, az írástudatlanság felszá­molására, az oktatás, az egész­ségügy fejlesztésére, követel­jék az igazságtalanság kikü­szöbölését, valamint azt, hogy minden nép saját belátása sze­rint használja fel nemzeti erő­forrásait. A felhívás kimondja, hogy a béke, a biztonság és az igaz­ságosság szavatolásának elen­gedhetetlen feltételeként vég­re kell hajtani az ENSZ-hatá­­rozatokat. Ezek a követelmények — hangoztatja a felhívás — meg­felelnek az ENSZ alapokmá­nya, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, vala­mint azoknak az elveknek, amelyeket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői ál­tal aláírt békedeklarációkban és okmányokban. Dokumentum­ a Közel-Keletről A Közel-Kelettel kapcsola­tos kongresszusi okmány ki­mondja: „A pillanatnyi hely­zet gyors és hatékony intézke­déseket követel. A békeszerető erők nemzeti és nemzetközi kötelessége, hogy aktívan részt vegyenek abban a tevékeny­ségben, amely annyira szüksé­ges mind a közel-keleti népek, mind pedig az egész világ né­pei szempontjából”. Moszkvai közlemény Hozzájárulás a békéhez és biztonsághoz A közlemény jóváhagyásá­val fejeződött be szerda este a moszkvai béke-világkong­resszus — jelenti az MTI. A közlemény, amelynek szö­vegét az összekötő bizottság szerda délutáni ülésén öntöt­ték végleges formába, egyebek között megállapítja, hogy a békeerők világkongresszusa fordulóponttá vált a béke fej­lesztésében és megszilárdításá­ban. Leszögezve, hogy az új világháború veszélye csökken­ni kezd, a dokumentum han­goztatja, hogy a világ bizo­nyos térségeiben kitörő konf­liktusok változatlanul nyugta­lanságot keltenek. A békesze­rető erők képesek és kötele­sek összehangolt cselekedeteik­kel hozzájárulni a béke és biz­tonság felé való előrehaladás­hoz. A kongresszus nagy jelentő­séget tulajdonít a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésnek, amely a dokumentum szerint nem egyszerűen a há­ború hiányát jelenti, hanem a sokoldalú együttműködés fej­lesztését is, feltételezi továbbá a népek társadalmi és gazda­sági haladásért vívott küzdel­mét. A békés egymás mellett élés a nemzetközi biztonság legszilárdabb alapja­i■ álla­pítja meg a közlemény. A dokumentum kiemeli a vietnami és a laoszi nép győ­zelmének óriási jelentőségét. A békeszerető erőknek mind­azonáltal törekedniük kell a párizsi és a vientianei egyez­mények szigorú végrehajtásá­ra, s követelniük kell az Egye­sült Államoktól a Kambodzsa elleni agresszív cselekmények beszüntetését. Mindent meg kell tenni az indokínai népek támogatása érdekében. A közlemény kifejezésre jut­tatja a kongresszus résztvevői­nek aggodalmát a közel-keleti helyzet miatt. Megállapítja, hogy törekedni kell a Bizton­sági Tanács 1973. október 22-i és október 23-i határozatainak maradéktalan végrehajtására, az izraeli csapatoknak az arab országok megszállt területei­ről való kivonására. Feltétlenül meg kell tenni mindent az európai biztonság fejlesztése érdekében — álla­pítja meg a közlemény­t min­den olyan kísérlet elutasításá­val, amely e folyamat megállí­tását célozza. Ázsiában Ban­­dung szellemében törekedni kell a kollektív biztonsági rendszer létrehozására, amely hozzájárulna ahhoz, hogy ezen a földrészen megszűnjön a há­borús konfliktusok kirobbaná­sának lehetősége. A kongresszus küldöttei úgy vélik, hogy a feszültség eny­hülésének légkörét a fegyver­kezési hajsza beszüntetésére, végső fokon pedig­­ az álta­lános és teljes leszerelés érde­kében kell gyümölcsöztetni. Az enyhülés a közlemény szerint elősegíti „a harmadik világ” országainak gyorsabb gazdasági fejlődését is. A kongresszus felszólítja a fej­lett országokat, hogy szélesít­sék a fejlődő országoknak való gazdasági és tudományos-mű­szaki segítségnyújtást minden­nemű politikai feltétel nélkül. A békerők világkongresszu­sa elítéli a gyarmati és faj­gyűlölő rendszereket és fel­hívja a békeszerető erőket, tö­rekedjenek erélyes intézkedé­sek kieszközlésére Rhodesia, Dél-Afrika és Portugália ural­kodó köreinek politikája ellen. A közlemény hangsúlyozza a nemzetközi környezetvédel­mi együttműködés és a termé­szeti források ésszerű felhasz­nálásában való együttműködés szükségességét, s rámutat, hogy a fegyverkezésre költött anya­gi eszközök egy részét ennek a problémának a megoldására kell fordítani. A nemzetközi kulturális együttműködés a közlemény szerint nagy szerepet hivatott betölteni a nének közötti meg­értés növelésében, a háborús pszichózis, a sovinizmus és a fajgyűlölet elleni harcban. A gazdasági és tudományos­műszaki együttműködés a bé­kés egymás mellett élés egyik biztosítéka, ezért az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján továbbfejleszten­dő. A békés egymás mellett élés légköre az emberi jogok érvé­nyesülésének elengedhetetlen feltétele — jelenti ki a közle­mény. — A faji hovatartozás, a nemzetiség és a politikai meggyőződés, valamint a ne­mek valamelyikéhez való tar­tozás nem szolgálhat megkü­lönböztetés ürügyéül. A chilei tapasztalat a közle­mény szerint azt tanúsítja, mennyire veszélyes az impe­rialista erők politikája azok­nak az országoknak számára, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára lép­tek. A chilei néppel vállalt nö­vekvő szolidaritás, a chilei de­mokraták szabadságáért ki­bontakozó nemzetközi mozga­lom hozzátartozik a népek bé­kéjéért, a haladásért és a tár­sadalmi felszabadulásért folyó mozgalomhoz. Ahhoz, hogy a háború lehe­tetlenné váljék, nem elegen­dő egyedül a kormányok erőfe­szítése. Ez a világ valamennyi emberének ügye — hangoztat­ja a moszkvai közlemény. A világkongresszus nyilatkozata Az MTI jelenti: A békeerők világkongresszusa zárónyilat­kozatot fogadott el. Ez hangoztatja, hogy a kong­resszus csupán a kezdetet je­lenti az emberek közötti köl­csönös megértés és együttmű­ködés megszilárdítása érdeké­ben, a béke, a nemzeti függet­lenség, a nemzetközi biztonság, az emberi jogok és a társadal­mi haladás javára történő együttes nemzeti és nemzetkö­zi erőfeszítésekben. A nyilatkozatban a kong­resszus azzal a felhívással for­dult az összes részt vevő nem­zeti és nemzetközi szerveze­tekhez, hogy hagyják jóvá az állandó bizottságai által elfo­gadott beszámolókat és javas­latokat, s hajtsák végre azokat. Felszólítja továbbá az összes érdekelt szervezeteket, párto­kat és mozgalmakat, hogy folytassák tevékenységüket az együttműködés, a párbeszéd és az egységes cselekvés szelle­mében, vagyis abban a szel­lemben, amely a moszkvai bé­ketanácskozást jellemezte. A kongresszus megbízta a nemzetközi előkészítő bizottsá­got, küldjön delegációkat az ENSZ-be, az Afrikai Egység­szervezethez és más kormány­közi szervezetekhez, amelyek informálják e szervezeteket a kongresszus határozatairól és javaslatairól. Ugyancsak az előkészítő bizottság feladatává teszi a zárónyilatkozat annak elősegítését, hogy a moszkvai kongresszus által kezdemé­nyezett módon további eszme­cserék bontakozzanak ki a kongresszuson részt vett szer­vezetek között újabb kontak­tusokról és együttműködési le­hetőségekről.

Next