Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
„Napsugár” Elrejtett kis hír valamelyik újságban. „Napsugár” néven újfajta melegítő öltözet került forgalomba. Aki magára ölti, nyaktól lábig védve lesz a munkahely esetleges hideg levegője ellen. Sok betegséget megelőz, a már meglevő reumát, ízületi gyulladást, a felfázásból eredő bántalmat enyhíti. Használata — mondja a hír — biztonságos, az elektromos hálózatba kapcsolva vagy elemmel működtethető. Úgy gondoljuk, hogy erre az új árucikkre érdemes lenne az illetékeseknek felfigyelniük. Kik az illetékesek? Elsősorban persze mindazok a dolgozók, akiknek munkahelye hideg, szeles, huzatos. Emellett azonban azok a vállalatok is, amelyek ilyen munkahelyeket „üzemeltetnek”. És ha jól meggondoljuk, illetékesek vagyunk mi valamennyien, örök téma például egyes kereskedelmi dolgozók türelmetlensége, figyelmetlensége, sokszor udvariatlansága. De vajon megkíséreljük-e ilyenkor a szóban levő nők és férfiak helyzetébe képzelni magunkat? Azokéba, akik például utcai árusítópavilonokban a pult mögött állnak napi nyolc órán át, vagy pénztárban ülnek ugyanennyi ideig. Az üzletekben, boltokban nyílnak és csukódnak az ajtók, sokszor nyitva is maradnak, a külső hideg levegő pedig árad befelé. Vajon miért éppen az ilyen körülmények között■ dolgozók betegednek meg a legnagyobb számban, az átlagosnál lényegesen magasabb százalékban? És ugyan mi lehet az oka a kereskedelmi alkalmazottak közismerten gyakori állásváltoztatásának, az itt tapasztalható és egyre súlyosabb problémát jelentő fluktuációnak? Nem kizárólag az ő ügyük ez, az elsősorban érintetteké. Hiszen milyen jóleső érzés mindnyájunknak, ha egy-egy üzletben figyelmesen foglalkoznak velünk, ha előkeresik a talán elbújt minőséget vagy mértéket, ha nem sajnálják az időt és más árut ajánlanak az éppen elfogyott helyébe. Szépen hangzó mondás, hogy ez tulajdonképpen mindazoknak a kötelessége, akik megrendelőkkel, vásárlókkal foglalkoznak. Emberileg azonban érthető, ha az udvarias fellépés, a türelem a mások idegességének viszonzás nélküli tűrése függvénye az egészséges munkahelynek is. Ez a munkahely, sajnos, ma még igen sokfelé csak vágyálom. Didergő gyümölcselárusítótól, huzatos ajtó mellett nagy összegekkel dolgozó pénztárostól nehezen várhatjuk el a kötelező indulatmentességet, kedvességet. Sorsukon, munkájukon könnyíteni kellene, lehetne. Megérdemlik. Mindig érdeklődéssel figyeljük azt a sokféle ellenőrzést, amelyet különböző, erre a célra életre hívott intézmények végeznek a kereskedelemben, a vendéglátás területén. Sajnos nem feleslegesen, és amint az eredmények mutatják, nem is eléggé gyakran, őszintén megmondjuk azonban, hogy ezekből az ellenőrzésekből mindig hiányoltunk valamit. Szemügyre veszik, megmérik a kiadagolt italok mennyiségét és fokát, próbát vesznek a kávéból, ellenőrzik az üzletre kiszabott haszonkulcs pontos alkalmazását, az árak feltüntetését, a tisztaságot, a mellékhelyiségek állapotát és még sok egyebet. Helyesen teszik, mindez szükséges is. De miért nem terjed ki az ellenőrök figyelme néhanapján arra, hogy vajon a bolt dolgozói megfelelő körülmények között végezhetik-e munkájukat. Hogy biztosították-e számukra azokat az elemi feltételeket, amelyek nélkül semmiképpen sem tekinthetik munkahelyüket második otthonuknak. Egy-egy új üzlet nyitásánál a KÖJÁL meg szokta tenni észrevételeit, kifogásait, és rendszerint ellenőrzi is azoknak betartását. Ennek ellenére megtörténhetett, hogy legutóbb az úgynevezett éjjel-nappali KÖZÉRT átalakítása után az illetékes szakszervezet lapja hosszan sorolta fel azokat a hibákat, amelyek az üzlet alkalmazottainak munkáját a múlttal szemben feleslegesen megnehezítik, sőt egyesek ezek közül még egészségüket is veszélyeztetik. Nem hisszük, hogy ehhez hasonló bajok nem fordultak elő korábban, másutt is. Szeretnénk továbbá egyszer olyan vizsgálatról olvasni, amely ellenőrizte a főváros utcáin egyre szaporodó bódék, pavilonok dolgozóinak helyzetét. Árusítanak ezekben gyümölcstől cigarettáig, könyvektől villamosjegyig mindenfélét. Egy részükre bizonyára szükség is van, hiszen hagyományos üzlethelyiségekben nem bővelkedünk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az ilyen szükségboltokban működő nők és férfiak védtelenek maradjanak az időjárás viszontagságai ellen, hogy egyéb nélkülözéseikről ne is beszéljünk. Kényelmes és jó dolog, ha az utcasarkokon megvásárolhatjuk mindennapi gyümölcsszükségletünket, de ezt talán lehetne olyan módon is biztosítani, hogy az eladók emiatt ne kockáztassák egészségüket. Jól tudjuk, hogy a most forgalomba hozott melegítő öltözet nem oldhatja meg egy csapásra mindazokat a problémákat, amelyekről az előbbiekben szóltunk. De lehetőségnek tartjuk, kezdetnek, néhány tucat vagy — ha beválik — néhány száz, nehéz körülmények között dolgozó embertársunk munkájának megkönnyítésére. Meg még valamire. Arra, hogy ebből az alkalomból az egyes érdekelt vállalatok vezetői körülnézzenek a maguk területén: hogyan élnek, milyen nehézségekkel küzdenek egyes ilyen „kihelyezett” részlegek munkatársai. Kissé talán elszégyellik magukat, azután elgondolkoznak a segítés módján. Sőt segítenek is. És akkor a hangulatos nevű „Napsugár” melegítőt nem találták fel hiába. Kemény István Horst Sindermann Budapesten Megkezdődtek a magyar NDK kormányfői tárgyalások A külpolitikai helyzet JELENTŐS DIPLOMÁCIAI ESEMÉNY színhelye a magyar főváros. Csütörtökön Budapestre érkezett Horst Sindermann, az NDK miniszterelnöke hivatalos, baráti látogatásra. Délután az Országházban Fock Jenő és Horst Sindermann megkezdte tárgyalásait. A Berlinben megjelenő Am Abend megállapította, hogy Sindermann most utazott első ízben Magyarországra mint az NDK Minisztertanácsának elnöke. A világsajtó nagy figyelemmel kíséri Leonyid Brezsnyev kubai látogatását. A szocialista országok lapjai részletesen ismertették az SZKP főtitkárának a havannai nagygyűlésen mondott beszédét. A Neues Deutschland hangsúlyozta, hogy Brezsnyev látogatása nemcsak az amerikai kontinens jövője, hanem a nemzetközi feszültség csökkenése szempontjából is igen jelentős. Az Egyesült Államokban is nagy érdeklődéssel kísérik a szovjet-kubai kapcsolatok további erősödését jelző magas szintű látogatást. A New York Times szerkesztőségi cikkében megemlíti a Washington és Havanna közötti viszony normalizálásának lehetőségeit. S mint a lap kiemeli, a kapcsolatok helyreállítása elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A Washington Post Fulbright szenátornak a kijelentését idézte, aki szerint „régen itt az ideje, hogy megváltozzék az Egyesült Államok Kubával kapcsolatos álláspontja”. Havannában Leonyid Brezsnyevnek átnyújtották a José Marti érdemrendet. Az SZKP főtitkára a kitüntetés átvételekor mondott beszédében egyebek között kitért a szovjet külpolitika fő törekvésére is. Mint mondotta, „minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy biztosítsuk a tartós békét, megbízhatóan védjük mindazt, amit a szovjet nép alkotott és alkotni szándékozik”. Brezsnyev állásfoglalásából kitűnt, hogy a békés egymás mellett élés új lehetőségeket kínál a különböző társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági együttműködés bővítésére. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulása, a Szovjetunió és a nyugat-európai országok közötti sokrétű gazdasági, kereskedelmi szálak az SZKP által kitűzött legfontosabb cél, a szovjet nép életszínvonalának javítását szolgálják. A nemzetközi életben beállt kedvező változást hangsúlyozta Nixon amerikai elnök az „Unió helyzetéről” szóló kongresszusi üzenetében. A Watergate-ügy lezárását sürgető beszédben az elnök különös nyomatékkal emlékeztetett ötéves kormányzásának külpolitikai mozzanataira. Emlékeztetett arra, hogy hosszú idő óta első ízben nem visel háborút az Egyesült Államok egyetlen ország ellen sem, a béke állapota pedig módot nyújt az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldására. Ebben a vonatkozásban központi elemként emelte ki Nixon a szovjet—amerikai együttműködést, hangoztatva: „kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalások felé, a második világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében.” Kubát nem említette Nixon, de ígéretet tett arra, hogy az amerikai kormányzat tovább kutatja az eszközöket Latin-Amerika problémáinak összehangolt, közös megoldására. Az energiaválsággal kapcsolatban Nixon két megállapítása is figyelemre méltó volt. Kijelentette, ígéretet kapott az arab országoktól, hogy az olajtermelő államok a közeljövőben megvitatják az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olajembargó feloldásának lehetőségét. Ezzel egyidejűen az elnök nagyszabású tervet vázolt, amelynek következtében az Egyesült Államok az energiafogyasztás terén az önellátásra rendezkedne be. A világkereskedelemmel foglalkozva Nixon ismét bírálta a képviselőháznak azt a törvénymódosítását, amely akadályokat támaszt a Szovjetunió és a szocialista országok viszonylatában a legnagyobb kedvezmény megadására. Mint mondotta, ez a módosítás „súlyosan akadályozza a harmonikus nemzetközi kapcsolatok irányában tett erőfeszítéseinket”. Az NDK miniszterelnökének budapesti programja Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására csütörtökön hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. Horst Sindermann kíséretében van Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes és Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a kormány elnöke üdvözölte. Jelen volt Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, Baczoni Jenő külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Rogen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Marjai József külügyminisztériumi államtitkár, dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Perjész László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. A vendégek érkezésénél jelen volt Günter Kohrt, az NDK budapesti, valamint Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete is. Horst Sindermann és kísérete csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Fock Jenő az Országház vadásztermében ebédet adott Horst Sindermann tiszteletére. Az ebéden részt vettek az NDK kormányfője kíséretének tagjai is. Részt vett az ebéden Aczél György, Fehér Lajos, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre, Karakas László, Pója Frigyes, dr. Szekér Gyula, a kor mány tagjai, s a politikai élet több más vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden Fock Jenő és Horst Sindermann pohárköszöntőt mondott. Csütörtökön délután Fock Jenő és Horst Sindermann tárgyalást folytatott az Országház minisztertanácsi termében. A két kormányfő tárgyalásán részt vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete, illetve Wolfgang Rauchfuss, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes és Günter Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. * Horst Lindermann 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban antifasiszta tevékenység miatt letartóztatták, 1935-ben 6 évi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drezdai és karl-marx-stadti megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl-Marx- Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között a NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967- től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának első elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK Minisztertanácsának elnökévé választották. 1963-tól az NDK népi kamarájának tagja. Több magas állami kitüntetés tulajdonosa. Kubai kitüntetés Leonyid Brezsnyevnek Havannából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának Havannában átadták a José Marti érdemrendet. A szovjet vendéget a nemzetközi szolidaritás megszilárdításához, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harchoz, a kubai forradalomhoz fűződő barátság megszilárdításához történt kiemelkedő hozzájárulásáért tüntették ki. A kitüntetést Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke nyújtotta át az SZKP KB főtitkárának. Beszédében Dorticos megállapította: Az önök pártja, élén a lenini Központi Bizottsággal, és a szovjet állam igen nagy tekintélyt vívott ki nemzetközi színtéren. A függetlenségükért küzdő népek — minden rágalmazó kiagyalás ellenére — biztosak abban, hogy a Szovjetunió, amely óriási politikai, ideológiai, gazdasági és katonai potenciállal rendelkezik, a szocialista közösség országaival együtt megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat — Az ön személyében — fordult Corticcs a kitüntetetthez — népünk, amely elérte a politikai öntudat magas színvonalát, és megőrizte magában a hősi harcok forró lelkesedését, a nagy szovjet népnek és Lenin kicső pártjának adja meg a tiszteletet. A kitüntetés alkalmából mondott beszédében Brezsnyev kijelentette: " A Szovjetuniót és Kubát egyesítő barátság fejlődését és elmélyülését az SZKP Közponi Bizottsága, a szovjet állam mindig lankadatlan figyelemmel fogja kísérni. A magam részéről mindent megteszek, hogy hozzájáruljak ehhez a nemes ügyhöz. A kitüntetést a Szovjetunió és a szocialista Kuba közt létesült szilárd őszinte barátság és megbonthatatlan testvériség jelképeként fogadom. Az SZKP KB főtitkára megállapította: " Amikor mi a Politikai Bizottságban és a kormányban számos fontos kérdést tekintünk át, döntéseket hozunk, mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy milyen jelentőségűek lesznek ezek a döntések a dolgozók széles tömegeire. Ennek a célnak van alárendelve egész pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenysége is. A tartós béke, a nyugodt alkotómunka, a holnapi napba vetett hit — ez az, amit mindennél jobban akarnak a városainkban és falvainkban élő emberek milliói. — Mindez természetesen nemcsak a Szovjetunióra vonatkozik. Ez az önök országának, a többi testvéri szocialista országnak és kommunista pártjaiknak politikája is. Éppen ezért érzik magukat anynyira közelállónak egymáshoz, ezért egyesíti őket ilyen szoros, megbonthatatlan barátság. Mindenki egyért megy mindenkiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szocialista országok közti kapcsolatokra. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a forradalmi kormány szerdán fogadást adott Leonyid Brezsnyev tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke, Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, Raul Castro, a KB másodtitkára és más kubai vezetők. Jelen voltak továbbá a Leonyid Brezsnyevel együtt Kubába érkezett szovjet hivatalos személyiségek. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára baráti megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raul Roa külügyminiszterrel, a KB tagjával és Osmani Cienfuegosszal, a KB tagjával a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Az MTI tudósítójának jelentése szerint Leonyid Brezsnyev kubai hivatalos baráti látogatásának negyedik napján, csütörtökön délelőtt folytatódtak a hivatalos tárgyalások Havannában. „Megbeszéléseink jól haladnak” — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. Brezsnyev a tudósítóknak válaszolva hozzátette: „Nincs”- /V - Magyar Nemzet? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •