Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

„Napsugár” Elrejtett kis hír valame­lyik újságban. „Napsugár” néven újfajta melegítő öltö­zet került forgalomba. Aki magára ölti, nyaktól lábig védve lesz a munkahely esetleges hideg levegője el­len. Sok betegséget megelőz, a már meglevő reumát, ízü­leti gyulladást, a felfázásból eredő bántalmat enyhíti. Használata — mondja a hír — biztonságos, az elektro­mos hálózatba kapcsolva vagy elemmel működtethe­tő. Úgy gondoljuk, hogy erre az új árucikkre érdemes len­ne az illetékeseknek felfi­gyelniük. Kik az illetékesek? Elsősorban persze mindazok a dolgozók, akiknek munka­helye hideg, szeles, huzatos. Emellett azonban azok a vál­lalatok is, amelyek ilyen munkahelyeket „üzemeltet­nek”. És ha jól meggondol­juk, illetékesek vagyunk mi valamennyien, örök téma például egyes kereskedelmi dolgozók tü­relmetlensége, figyelmetlen­sége, sokszor udvariatlansá­ga. De vajon megkísérel­jük-e ilyenkor a szóban le­vő nők és férfiak helyzetébe képzelni magunkat? Azoké­­ba, akik például utcai árusí­tópavilonokban a pult mö­gött állnak napi nyolc órán át, vagy pénztárban ülnek ugyanennyi ideig. Az üzle­tekben, boltokban nyílnak és csukódnak az ajtók, sok­szor nyitva is maradnak, a külső hideg levegő pedig árad befelé. Vajon miért ép­pen az ilyen körülmények között■ dolgozók betegednek meg a legnagyobb számban, az átlagosnál lényegesen ma­gasabb százalékban? És ugyan mi lehet az oka a ke­reskedelmi alkalmazottak közismerten gyakori állás­változtatásának, az itt ta­pasztalható és egyre súlyo­sabb problémát jelentő fluk­tuációnak? Nem kizárólag az ő ügyük ez, az elsősorban érintetteké. Hiszen milyen jóleső érzés mindnyájunknak, ha egy-egy üzletben figyelmesen foglal­koznak velünk, ha előkere­sik a talán elbújt minőséget vagy mértéket, ha nem saj­nálják az időt és más árut ajánlanak az éppen elfogyott helyébe. Szépen hangzó mondás, hogy ez tulajdon­képpen mindazoknak a kö­telessége, akik megrendelők­kel, vásárlókkal foglalkoz­nak. Emberileg azonban ért­hető, ha az udvarias fellé­pés, a türelem a mások ide­gességének viszonzás nélküli tűrése függvénye az egészsé­ges munkahelynek is. Ez a munkahely, sajnos, ma még igen sokfelé csak vágyálom. Didergő gyümölcselárusí­tótól, huzatos ajtó mellett nagy összegekkel dolgozó pénztárostól nehezen várhat­juk el a kötelező indulat­mentességet, kedvességet. Sorsukon, munkájukon könnyíteni kellene, lehetne. Megérdemlik. Mindig érdeklődéssel fi­gyeljük azt a sokféle ellen­őrzést, amelyet különböző, erre a célra életre hívott in­tézmények végeznek a ke­reskedelemben, a vendéglá­tás területén. Sajnos nem feleslegesen, és amint az eredmények mutatják, nem is eléggé­ gyakran, őszintén megmondjuk azonban, hogy ezekből az ellenőrzésekből mindig hiányoltunk vala­mit. Szemügyre veszik, meg­mérik a kiadagolt italok mennyiségét és fokát, próbát vesznek a kávéból, ellenőr­zik az üzletre kiszabott ha­szonkulcs pontos alkalmazá­sát, az árak feltüntetését, a tisztaságot, a mellékhelyisé­gek állapotát és még sok egyebet. Helyesen teszik, mindez szükséges is. De miért nem terjed ki az ellenőrök figyelme néha­napján arra, hogy vajon a bolt dolgozói megfelelő kö­rülmények között végezhe­tik-e munkájukat. Hogy biz­­tosították-e számukra azokat az elemi feltételeket, ame­lyek nélkül semmiképpen sem tekinthetik munkahe­lyüket második otthonuk­nak. Egy-egy új üzlet nyitá­sánál a KÖJÁL meg szokta tenni észrevételeit, kifogá­sait, és rendszerint ellenőrzi is azoknak betartását. Ennek ellenére megtörténhetett, hogy legutóbb az úgyneve­zett éjjel-nappali KÖZÉRT átalakítása után az illetékes szakszervezet lapja hosszan sorolta fel azokat a hibákat, amelyek az üzlet alkalma­zottainak munkáját a múlt­tal szemben feleslegesen megnehezítik, sőt egyesek ezek közül még egészségü­ket is veszélyeztetik. Nem hisszük, hogy ehhez hasonló bajok nem fordultak elő ko­rábban, másutt is. Szeretnénk továbbá egy­szer olyan vizsgálatról ol­vasni, amely ellenőrizte a főváros utcáin egyre szapo­rodó bódék, pavilonok dol­gozóinak helyzetét. Árusíta­nak ezekben gyümölcstől ci­garettáig, könyvektől villa­mosjegyig mindenfélét. Egy részükre bizonyára szükség is van, hiszen hagyományos üzlethelyiségekben nem bő­velkedünk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az ilyen szü­kségboltokban működő nők és férfiak védtelenek maradjanak az időjárás vi­szontagságai ellen, hogy egyéb nélkülözéseikről ne is beszéljünk. Kényelmes és jó dolog, ha az utcasarkokon megvásárolhatjuk minden­napi gyümölcsszükségletün­ket, de ezt talán lehetne olyan módon is biztosítani, hogy az eladók emiatt ne kockáztassák egészségüket. Jól tudjuk, hogy a most forgalomba hozott melegítő öltözet nem oldhatja meg egy csapásra mindazokat a problémákat, amelyekről az előbbiekben szóltunk. De le­hetőségnek tartjuk, kezdet­nek, néhány tucat vagy — ha beválik — néhány száz, nehéz körülmények között dolgozó embertársunk mun­kájának megkönnyítésére. Meg még valamire. Arra, hogy ebből az alkalomból az egyes érdekelt vállalatok ve­zetői körülnézzenek a ma­guk területén: hogyan él­nek, milyen nehézségekkel küzdenek egyes ilyen „kihe­lyezett” részlegek munka­társai. Kissé talán elszégyel­lik magukat, azután elgon­dolkoznak a segítés módján. Sőt segítenek is. És akkor a hangulatos ne­vű „Napsugár” melegítőt nem találták fel hiába. Kemény István Horst Sindermann Budapesten Megkezdődtek a magyar­ NDK kormányfői tárgyalások A külpolitikai helyzet JELENTŐS DIPLOMÁCIAI ESEMÉNY színhelye a magyar főváros. Csütörtökön Budapestre érkezett Horst Sindermann, az NDK miniszterelnöke hivatalos, baráti látogatásra. Délután az Országházban Fock Jenő és Horst Sindermann megkezdte tárgyalásait. A Berlinben megjelenő Am Abend megállapította, hogy Sindermann most utazott első ízben Magyarországra mint az NDK Minisztertanácsának elnöke. A világsajtó nagy figyelemmel kíséri Leonyid Brezsnyev kubai látogatását. A szocialista országok lapjai részletesen ismertették az SZKP főtitkárának a havannai nagygyűlésen mondott beszédét. A Neues Deutschland hangsúlyozta, hogy Brezsnyev látogatása nemcsak az amerikai kontinens jövője, hanem a nemzetközi feszültség csökkenése szempontjából is igen jelentős. Az Egyesült Államokban is nagy érdeklődéssel kísérik a szovjet-kubai kapcsolatok további erősödését jelző magas szintű látogatást. A New York Times szerkesztőségi cikkében megemlíti a Washington és Havanna közötti viszony normalizálásának lehetőségeit. S mint a lap kiemeli, a kapcso­latok helyreállítása elősegítené a nemzetközi feszültség enyhü­lését. A Washington Post Fulbright szenátornak a kijelentését idézte, aki szerint „régen itt az ideje, hogy megváltozzék az Egyesült Államok Kubával kapcsolatos álláspontja”. Havannában Leonyid Brezsnyevnek átnyújtották a José Marti érdemrendet. Az SZKP főtitkára a kitüntetés átvétele­kor mondott beszédében egyebek között kitért a szovjet kül­politika fő törekvésére is.­ Mint mondotta, „minden erőfeszíté­sünk arra irányul, hogy biztosítsuk a tartós békét, megbízha­tóan védjük mindazt, amit a szovjet nép alkotott és alkotni szándékozik”. Brezsnyev állásfoglalásából kitűnt, hogy a békés egymás mellett élés új lehetőségeket kínál a különböző társa­dalmi rendszerű országok közötti gazdasági együttműködés bővítésére. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulása, a Szov­jetunió és a nyugat-európai országok közötti sokrétű gazdasági, kereskedelmi szálak az SZKP által kitűzött legfontosabb cél, a szovjet nép életszínvonalának javítását szolgálják. A nemzetközi életben beállt kedvező változást hangsúlyozta Nixon amerikai elnök az „Unió helyzetéről” szóló kongresszusi üzenetében. A Watergate-ügy lezárását sürgető beszédben az elnök különös nyomatékkal emlékeztetett ötéves kormányzá­sának külpolitikai mozzanataira. Emlékeztetett arra, hogy hosszú idő óta első ízben nem visel háborút az Egyesült Álla­mok egyetlen ország ellen sem, a béke állapota pedig módot nyújt az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldá­sára. Ebben a vonatkozásban központi elemként emelte ki Nixon a szovjet—amerikai együttműködést, hangoztatva: „kap­csolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalá­sok felé, a második világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében.” Kubát nem említette Nixon, de ígéretet tett arra, hogy az ame­rikai kormányzat tovább kutatja az eszközöket Latin-Amerika problémáinak összehangolt, közös megoldására. Az energiaválsággal kapcsolatban Nixon két megállapítása is figyelemre méltó volt. Kijelentette, ígéretet kapott az arab országoktól, hogy az olajtermelő államok a közeljövőben meg­vitatják az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olaj­embargó feloldásának lehetőségét. Ezzel egyidejűen az elnök nagyszabású tervet vázolt, amelynek következtében az Egyesült Államok az energiafogyasztás terén az önellátásra rendezkedne be. A világkereskedelemmel foglalkozva Nixon ismét bírálta a képviselőháznak azt a törvénymódosítását, amely akadályo­kat támaszt a Szovjetunió és a szocialista országok viszonyla­tában a legnagyobb kedvezmény megadására. Mint mondotta, ez a módosítás „súlyosan akadályozza a harmonikus nemzet­közi kapcsolatok irányában tett erőfeszítéseinket”. Az NDK miniszterelnökének budapesti programja Fock Jenőnek, a Miniszter­­tanács elnökének meghívásá­ra csütörtökön hivatalos, ba­ráti látogatásra hazánkba ér­kezett Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának el­nöke. Horst Sindermann kísé­retében van Wolfgang Rauch­­fuss miniszterelnök-helyettes és Herbert Krolikowski kül­ügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Fock Jenő, a kor­mány elnöke üdvözölte. Jelen volt Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, Baczoni Jenő kül­kereskedelmi minisztériumi államtitkár, Rogen Imre ál­lamtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke, Mar­jai József külügyminisztériumi államtitkár, dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, dr. Várkonyi Pé­ter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, dr. Perjész László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. A vendégek érkezésénél je­len volt Günter Kohrt, az NDK budapesti, valamint Ko­vács Imre, hazánk berlini nagykövete is. Horst Sindermann és kísé­rete csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Fock Jenő az Országház va­dásztermében ebédet adott Horst Sindermann tiszteleté­re. Az ebéden részt vettek az NDK kormányfője kíséreté­nek tagjai is. Részt vett az ebéden Aczél György, Fehér Lajos, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Dimény Im­re, Karakas László, Pója Fri­gyes, dr. Szekér Gyula, a kor­ mány tagjai, s a politikai élet több más vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangula­tú ebéden Fock Jenő és Horst Sindermann pohárköszöntőt mondott. Csütörtökön délután Fock Jenő és Horst Sindermann tárgyalást folytatott az Ország­ház minisztertanácsi termé­ben. A két kormányfő tárgyalá­sán részt vett dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Ko­vács Imre, a Magyar Népköz­­társaság berlini nagykövete, illetve Wolfgang Rauchfuss, az NDK Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Herbert Kroli­kowski külügyminiszter-he­lyettes és Günter Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. * Horst Lindermann 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban antifa­siszta tevékenység miatt letar­tóztatták, 1935-ben 6 évi fegy­házbüntetésre ítélték. Fegy­házbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drez­dai és karl-marx-stadti me­gyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbi­zottság első titkára Karl-Marx- Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle me­gyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között a NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának ve­zetője, 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967- től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle me­gyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának első el­nökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK Miniszter­­tanácsának elnökévé választot­ták. 1963-tól az NDK népi kama­rájának tagja. Több magas ál­lami kitüntetés tulajdonosa. Kubai kitüntetés Leonyid Brezsnyevnek Havannából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev­nek, az SZKP KB főtitkárának Havannában átadták a José Marti érdemrendet. A szovjet vendéget a nemzetközi szoli­daritás megszilárdításához, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus elleni harchoz, a kubai forradalom­hoz fűződő barátság megszi­lárdításához történt kiemelke­dő hozzájárulásáért tüntették ki. A kitüntetést Osvaldo Dor­­ticos, a Kubai Köztársaság el­nöke nyújtotta át az SZKP KB főtitkárának. Beszédében Dor­­ticos megállapította: Az önök pártja, élén a lenini Központi Bizottsággal, és a szovjet ál­lam igen nagy tekintélyt vívott ki nemzetközi színtéren. A függetlenségükért küzdő népek — minden rágalmazó kiagya­lás ellenére — biztosak abban, hogy a Szovjetunió, amely óriási politikai, ideológiai, gazdasági és katonai potenciál­lal rendelkezik, a szocialista közösség országaival együtt megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat — Az ön személyében — fordult Corticcs a kitüntetett­hez — népünk, amely elérte a politikai öntudat magas színvonalát, és megőrizte ma­gában a hősi harcok forró lel­kesedését, a nagy szovjet nép­nek és Lenin kicső pártjának adja meg a tiszteletet. A kitüntetés alkalmából mondott beszédében Brezsnyev kijelentette: " A Szovjetuniót és Kubát egyesítő barátság fejlődését és elmélyülését az SZKP Közpon­i Bizottsága, a szovjet állam mindig lanka­datlan figyelemmel fogja kí­sérni. A magam részéről min­dent megteszek, hogy hozzá­járuljak ehhez a nemes ügy­höz. A kitüntetést a Szovjet­unió és a szocia­lista Kuba közt létesült szilárd őszinte barát­ság és megbonthatatlan test­vériség jelképeként fogadom. Az SZKP KB főtitkára meg­állapította: " Amikor mi a Politikai Bizottságban és a kormányban számos fontos kérdést tekintünk át, döntése­ket hozunk, mi­ndenekelőtt ab­ból indulunk ki, hogy milyen jelentőségűek lesznek ezek a döntések a dolgozók széles tö­megeire. Ennek a célnak van alárendelve egész pártunk és kormányunk külpolitikai tevé­kenysége is. A tartós béke, a nyugodt alkotómunka, a hol­napi napba vetett hit — ez az, amit mindennél jobban akar­nak a városainkban és fal­­vainkban élő emberek milliói. — Mindez természetesen nemcsak a Szovjetunióra vo­natkozik. Ez az önök országá­nak, a többi testvéri szocialista országnak és kommunista pártjaiknak politikája is. Ép­pen ezért érzik magukat any­­nyira közelállónak egymáshoz, ezért egyesíti őket ilyen szo­ros, megbonthatatlan barátság. Mindenki egyért m­egy min­denkiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szocialista országok közti kap­csolatokra. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a for­radalmi kormány szerdán fo­gadást adott Leonyid Brezs­nyev tiszteletére. A fogadáson jelen volt Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke, Osvaldo Dor­­ticos, a Kubai Köztársaság el­nöke, Raul Castro, a KB má­sodtitkára és más kubai veze­tők. Jelen voltak továbbá a Leonyid Brezsnyevel együtt Kubába érkezett szovjet hiva­talos személyiségek. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára baráti megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai KP KB titkárságának tagjával, Raul Roa külügymi­niszterrel, a KB tagjával és Osmani Cienfuegosszal, a KB tagjával a két felet kölcsönö­sen érdeklő kérdésekről. Az MTI tudósítójának jelen­tése szerint Leonyid Brezs­nyev kubai hivatalos baráti lá­togatásának negyedik napján, csütörtökön délelőtt folytatód­tak a hivatalos tárgyalások Havannában. „Megbeszélé­seink jól haladnak” — jelen­tette ki az SZKP KB főtitkára. Brezsnyev a tudósítóknak vá­laszolva hozzátette: „Nincs”- /V - Magyar Nemzet­­? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •

Next