Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-17 / 88. szám
Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1974. április 17 XXX. évfolyam 88. szám Versek varázsa Furcsa volt Örkény franciául? Inkább ihletett, nagyon is természetes. A fordító nem átültette, hanem átköltötte a magyar szöveget és az egyperces hazai novella a gallicizmus finom szövegruhájába öltözött át. Különös volt Tóth Árpád franciául? A vers élethűséggel hatott, mintha egyenesen Baudelaire vagy Verlaine zárt és árnyalt, érzékletes és tömör nyelven született volna az eredeti. A József Attila-i kékítőt old az ég vizében, „dans l’eau du ciel”, úgy csendült fel az Irodalmi Színpad budai pódiumán, a Dísz téri Korona cukrászdában, mintha a mama nem Gát utcai mosónő, hanem grenoble-i, párizsi, lille-i édesanya volt volna. Győry Franciska, Zsolnay Hédi, a háziasszony Mikes Lilla, az előadóművész Bujtor István, Bozóky István, a műsorvezető Sediánszky János úgy szóltak, beszéltek, szavaltak, suttogtak franciául, mintha francia anyatejet szívtak volna magukba, mintha szülőföldjük szép határa Párizs vadona, Gascogne világa volt volna. S mikor Zsolnay Hédi Kozma Hulló levelek című dalát kezdte énekelni, előadni, megjátszani, végigrezegtetni idegrendszerén, francia szövegét észrevétlenül váltotta át magyarra s a közönség már-már közbetapsolt volna, hogy ünnepelje e trou- Vaille-t, ha nem szegezte volna őket a székhez, az asztalokhoz e szép varázs. De miért írok tulajdon, egyéni hallgatói, nézői élményeimről e vezércikkhasábokon, amely tudvalévően nem az egyén, hanem a sokaság kérdéseire van és volt is mindig fenntartva. Mert amit én láttam, azt százak látták, s amit én dicsérek, abban ezrek fognak egyetérteni velem. Ez nem egyéni szórakozás és belefeledkezés, hanem tömegélmény és olyan kezdemény, amely m már-már a közművelődés, a tömegművelődés, a munkásművelődés címszava alá tartozik. Néha olvasok olyan sorokat, amelyek a kultúra hanyatlásáról, a versélmény mindjobban csökkenő hatásáról, a giccs gátlástalan terjeszkedéséről, az igazi művelődés árnyékba borulásáról, s a silány, a dadogó, a léha, az alpári lassú, de konok és szívós beszivárgásáról szólnak. S a várbeli Korona cukrászdában ülve, Örkényt franciául és Jacques Prévert-t magyarul és Aznavour orosz népdalát franciául hallva, arra kell gondoljak, hogy az, amit az imént írtam le, s az imént idéztem, nem mindig, nem egészen, nem teljesen, tehát nem társadalmilag igaz. A tiszta forrás úgy kell, mint Bartók és Kodály idejében, még az ő koruknál is jobban kell. A tiszta forrás nem apadt el, nem temetődött be, a tiszta forrásból tömegek, diákok, munkások, katonák, értelmiségiek, művészek akarnak és tudnak meríteni. Ha rébuszokban beszéltem volna, igyekszem ezt feloldani. A budapesti Irodalmi Színpad a várbeli Korona cukrászdában, a pestlőrinci Fórum eszpresszóban sajátos commedia dell’arte-t teremtett. Közvetlen irodalmi szalonokat, ahol a legjobb előadóművészek magyar esteket és kétnyelvű irodalmi előadásokat, Puskin—Majakovszkij, Heine—Petőfi, és francia—magyar, bolgár—magyar antológiákat teremtenek, és ezeknek az igazi művészetet sugalló és sugárzó esteknek olyan a sikerük, hogy a budai Korona cukrászdába már nem tudnak több tizenöt forintos belépőjegyet kiadni, mert a minap még a földön is ültek, a lépcsőkön is a ... diákok?, ipari tanulók?, munkások? Mikes Lilla összegzése szerint a látogatók hatvan százaléka fiatal, s ezen belül negyven százalék a nagyüzemi dolgozó, illetve az ipari tanuló. A pestlőrinci Fórum eszpresszó irodalmi szalonjában életre keltették Rajcsányi Károly Magyar Nemzet-beli cikksorozatát, az Irodalmunk feltáratlan népfronthagyományaiból című írásokat, amely egy bátor, néha-néha már feledésbe merülő, régi költői nemzedék harcainak állított emléket. A Hazafias Népfront kész támogatni, népszerűsíteni ezt a nagyszerű indulást és kész kibontakoztatni országosan a Belkereskedelmi Minisztérium egészséges és szerencsés ötletét. A minisztérium irodalmi szalont kíván nyitni a Hungáriában és több más kerületben is. Arra törekszik, hogy Budapesten kívül az Irodalmi Színpadhoz hasonlóan a helyi színház művészei szervezzék meg e sajátos hazai commedia dell’arte estéket. A debreceni Csokonai Színház már rendezett műsort az Arany Bika bárjában és sodró erejű sikere volt az Óbester borozóban és a Hortobágyi csárdában fölszikrázó Petőfi-esteknek. Ne álljunk meg Budapesten és ne fáradjunk el Debrecenben, rendezzük meg az irodalmi szalont, e sajátos hazai és kétnyelvű estéket a kecskeméti Aranyhomokban is, Miskolcon, Pécsett és mindenütt, ahol az emberek vágynak a versek varázsára és arra a sajátos szép játékra, amelynek során franciául halljuk Tóth Árpádot, az örök Puskint oroszul és Petőfit, a Szeptember végén című verset, Ende September címen németül. A világműveltséget terjesztjük ezzel itthon és saját irodalmunkat népszerűsítjük mások előtt. A Korona cukrászda magyar—francia estjét sok francia hallgatta végig. A Puskin—Majakovszkij műsort rigaiak tapsolták meg. Bár csak a szavak zenéjét fogták föl, osztrákok, németek hallgatták a magyarul megszólaló Heinét és ők ismerkedtek a német átültetésű Petőfi-versekkel. Mi nem a Csárdáskirálynő, nem Pekár Gyula népe vagyunk. Mi Petőfi, Ady népe vagyunk, Bartóké és Kodályé, a fényé, a tiszta forrásé, a fogékonyságé. Heine is kell nekünk, Puskin is, Prévert is, bármilyen nyelvű volt a műhely, amelyből a fény felszökött. Higgyünk a szépre, igazra való hajlamunkban. S az irodalmi szalonok okos ötlete országos sikerré válhat. Ruffy Péter A Politikai Tanácskozó Testület ülése Varsóban Leonyid Brezsnyev vezetésével megérkezett a szovjet küldöttség A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY nagy érdeklődéssel tekint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a lengyel fővárosban megnyíló ülésszaka elé. Leonyid Brezsnyevvel az élén már a lengyel fővárosban tartózkodik a szovjet delegáció. A tanácskozás jelentőségével az APN hírmagyarázatban foglalkozik és megállapítja: amikor valamelyik európai szocialista ország fővárosában ülésszakra vagy rendkívüli tanácskozásra összeül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, az esemény mindig felkelti a világ figyelmét. A mostani ülésről szóló sajtóközlemények a közvélemény többségében új reményt ébresztenek az enyhülési folyamat további fejlődése iránt. Néhány nyugati személyiség részéről azonban olyan idegesség tapasztalható, amely rossz tanácsadó, különösen akkor, amikor állást kell foglalni a nemzetközi biztonságot érintő fontos dokumentumokkal kapcsolatban. A kommentár elemzi a Varsói Szerződés létrejöttének körülményeit és rámutat: a szerződés elsőrendű és elodázhatatlan célként azt tűzte ki, hogy fenntartja és szilárdítja a békét, mindenekelőtt az európai földrészen. Az Izvesztyija „Fontos mérföldkő” címmel foglalkozik a küszöbönálló eseménnyel. A moszkvai televízió és a rádió két mozzanatot emel ki; emlékeztet arra, hogy a testület korábbi ülései mindig a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását szolgáló pozitív javaslatok és kezdeményezések fórumai voltak, különösen sokat jelentették ezek a tanácskozások az európai biztonsági konferencia összehívását, s más együttes európai akciók kidolgozását célzó szocialista törekvésekben. A moszkvai rádió tudósítója kifejezte meggyőződését, a varsói csúcsértekezlet ezúttal is olyan fontos döntések színhelye lesz, amelyek pozitívan érintik majd a népek békéjét és biztonságát Európában és az egész világon. A szovjet hírmagyarázók kiemelik, hogy a politikai tanácskozó testület ülései mindenkor a testvérországok egységakciós kidolgozásának egyik leglényegesebb eszközét jelentették. A SZÍRIAI—IZRAELI FRONTVONALON az októberi háború óta a leghevesebb harcok folynak. Az izraeli légi és a tüzérségi támadás mindenekelőtt a Hermon-hegységen létesített szíriai állások ellen irányul, a harcok azonban kiterjedtek a Golan-fennsík több pontjára is. A fellángolt összecsapások nyomán a kairói lapok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy Egyiptom kész felújítani a harcot Izrael ellen, amennyiben tovább folytatja katonai műveleteit Szíria és Libanon ellen. Az Al Ahram Fahmi egyiptomi külügyminiszter New York-i nyilatkozatát idézi. Ebben az egyiptomi diplomácia vezetője azt hangoztatta: az izraeli agresszió folytatódása káros következményeket von maga után a közelkeleti béke esélyeit illetően. Az Al Akhbar rámutat: „Egyiptom nem engedi, hogy Izrael agressziót kövessen el bármelyik arab ország ellen.” A bejrúti As Sark című lap olyan értesülést közöl, miszerint a Dél-Libanon ellen indított izraeli támadásnak Szíria közbelépése vetett véget. A szíriai delegáció ugyanis washingtoni tárgyalásai idején közölte az amerikai külügyminiszterrel, ha a katonai akciók nem érnek véget, Szíria felfüggeszti a közel-keleti rendezés érdekében megkezdett párbeszédet, s katonai erővel siet Libanon segítségére. Kissinger egyébként átadta az izraeli nagykövetnek a szíriai—izraeli csapatszétválasztásról megfogalmazott damaszkuszi javaslatot. A nagykövet a dokumentumról megjegyezte, az „nem teljesen egyezik” a korábbi javaslatokkal, s „tárgyalási alapul szolgálhat.” . A szovjet delegáció a lengyel fővárosban Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezetésével kedden délután megérkezett Varsóba a Szovjetunió küldöttsége a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésére. A küldöttség tagjai között van Alekszej Koszigin miniszterelnök és Konsztantyin Katusen, az SZKP KB titkára. Andrej Gromsko külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakáról, New Yorkból megérkezve csatlakozik Varsóban a delegációhoz. Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin kedden Varsóban találkozott Edward derekkel, a LEMP KB első titkárával és Piotr Jaroszewiczcsel, a LEMP KB PB tagjával, a lengyel Minisztertanács elnökével. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a szovjet—lengyel testvéri együttműködés további bővítésének és mélyítésének kérdéseit, valamint más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. Kedden Varsóba érkezett Iván Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej Szyemenko hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői törzsének főnöke. Kissinger felszólalása az ENSZ-közgyűlésen A UPI New York-i jelentése szerint hétfőn folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka. A vitában felszólalt Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Az amerikai diplomácia vezetője hangsúlyozta, hogy a világ gazdasági rendszere a harmincas évek óta nem állt ilyen kemény próbatétel előtt. Kissinger nemzetközi összefogást sürgetett a nyersanyagproblémák és az élelmiszer hiány megoldására és óva intette az olajtermelő államokat a további áremelésektől. A külügyminiszter kifejezte azt a véleményét, hogy „a fejlett országok közvéleménye nem helyeselné” a fejlődő államoknak nyújtott támogatást abban az esetben, ha ez „fenyegetések és nyomások politikájába” ütközik, Kissinger azt állította, hogy a fejlődő országok csak a fejlett államok segítségével tudják kiaknázni erőforrásaikat és ha országok egy csoportja tömböt alkot — mondotta a külügyminiszter — a tömörülés következtében hátrányos helyzetbe kerülő országok előbb-utóbb szintén összefognak. Az amerikai diplomácia vezetője nemzetközi szakértő testület létrehozását sürgette a világ megújítható és nem megújítható erőforrásainak felmérése és az egyes területeken fellépő hiányok előrejelzése céljából. Kissinger hangsúlyozta, hogy a mai világot már nem lehet a hagyományos sablonok szerint értelmezni; elvesztette jelentőségét a gazdag Észak és a szegény Dél fogalma. „A világon ma már nemcsak két érdekcsoportosulás fejti ki hatását — mondotta a külügyminiszter —, hanem sokkal többféle befolyás érvényesül: az energiaforrásokat előállító fejlődő országok, ezeket az anyagokat felhasználó fejlett államok, a piaci gazdálkodással rendelkező országok és másféle gazdálkodást folytató államok. Kissinger szerint az Egyesült Államok hat nagy témakört döntő fontosságúnak tekint, de „nem kíván e kérdésekben megoldást kényszeríteni a világ országaira”. A megoldásra váró területek a következők: az energia-utánpótlás kiterjesztése méltányos áron; a nyersanyagtöbblet és -hiány ciklikus változásainak megszüntetése; az élelmiszertermelés és a népesség növekedése közötti egyensúly megvalósítása; olyan átfogó gazdasági rendszer megteremtése, amelyben a szegény országok „nem kerülnek hátrányos helyzetbe”; a tudomány és technika felhasználása az élelmiszerhiány, népességi problémák és más kérdések megoldására; az ipari civilizáció fejlődését elősegítő kereskedelmi, pénzügyi és beruházási rendszer megteremtése. A külügyminiszter végül Nixon elnök nevében felajánlotta az Egyesült Államok segítségét a fejlődés előmozdítására, de nem részletezte, hogy Washington pontosan milyen támogatást kíván nyújtani. Mint a TASZSZ jelenti, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának hétfői plenáris ülésén számos fejlődő állam képviselője élesen elítélte az imperialista monopóliumok rablópolitikáját, amely a harmadik világban a jelenlegi nehézségek legfőbb okozója, és amely komoly gazdasági megrázkódtatásokkal fenyegeti az egész világot. Kurt Waldheim ENSZ-fő titkár elégedettségét fejezte ki a közgyűlés különleges ülésszakának menetével kapcsolatban. Az ülésszak munkájában részt vevő államférfiadó tiszteletére adott reggelin a világszervezet vezetője hangsúlyozta: a küldöttségek komoly, megfontolt magatartása arról győzte meg, hogy ez a fórum hasznos és segít megteremteni az új gazdasági világrendszer egyenjogúságra és igazságosságra épülő alapjait A libanoni panaszt vizsgálja a Biztonsági Tanács New Yorkból jelenti az AFP. A Biztonsági Tanács hétfőn délután New Yorkban megkezdte az Izrael ellen benyújtott libanoni panasz megvitatását. Az ülésen szavazati jog nélkül vett részt Libanon, Egyiptom és Izrael képviselője, akik nem tagjai a 15 tagú testületnek. A vita első felszólalója, Fuad Oioyb libanoni külügyminiszter rámutatott, hogy a több libanoni falu ellen április 12-én elkövetett izraeli támadás előre kitervelt agresszió volt. A külügyminiszter hangoztatta, semmi nem bizonyítja, hogy az izraeli Kirijat Smoneh település ellen elkövetett Palesztinai akció részvevői libanoni területről érkeztek volna, majd leszögzete azt is, hogy Libanonnak nem feladata Izrael határait védelmezni. A továbbiakban azzal érvelt, hogy Libanon nem vállalhat felelősséget a határain kívül, s általa nem ellenőrizhető személyek által elkövetett tettekért, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az országban élő háromszázezer Palesztina Izrael politikájának köszönheti nyomorúságos sorsát. Josef Tekoah izraeli nagykövet válaszában Izrael biztonsági szempontjaival próbálta indokolni a támadást, amelynek során az izraeliek több libanoni falvat lőttek, s több mint húsz lakóházat romba döntöttek. Az egyiptomi diplomácia vezetője, Iszmail Fahmi felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a Libanon és Szíria ellen végrehajtott izraeli katonai akciók komoly következményekkel járhatnak a közelkeleti rendezés ügyére. Súlyos összetűzések a szíriai-izraeli frontvonalon Az októberi háború óta a leghevesebb összetűzések folytak vasárnap reggel szíriai és izraeli egységek között a front több szakaszán. Damaszkuszi katonai közlemény szerint a szíriai egységek meghiúsították az izraeli légierő támadását a Hermon-hegység térségében, és a légi harcban három ellenséges gépet lelőttek. Az izraeli gépek nyugati irányban zuhantak le. Az októberi háború kirobbanása óta Szíria ezzel hét támadó ellenséges repülőgépet semmisített meg. A katonai közlemény az izraeli fél élőerőben elszenvedett veszteségeit a front több pontján lezajlott tüzérségi és páncélos harcban mintegy 50 halottra vagy sebesültre becsüli. A szíriai katonai parancsnokság bejelentése szerint a