Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA S­zerda 1974. április 17 XXX. évfoly­a­m­ 88. szám Versek varázsa Furcsa volt Örkény fran­ciául? Inkább ihletett, na­gyon is természetes. A for­dító nem átültette, hanem átköltötte a magyar szöve­get és az egyperces hazai novella a gallicizmus finom szövegruhájába öltözött át. Különös volt Tóth Árpád franciául? A vers élethűség­gel hatott, mintha egyene­sen Baudelaire vagy Ver­­laine zárt és árnyalt, érzék­letes és tömör nyelven szü­letett volna az eredeti. A József Attila-i kékítőt old az ég vizében, „dans l’eau du ciel”, úgy csendült fel az Irodalmi Színpad bu­dai pódiumán, a Dísz téri Korona cukrászdában, mint­ha a mama nem Gát utcai mosónő, hanem grenoble-i, párizsi, lille-i édesanya volt volna. Győry Franciska, Zsolnay Hédi, a háziasszony Mikes Lilla, az előadóművész Buj­­tor István, Bozóky István, a műsorvezető Sediánszky Já­nos úgy szóltak, beszéltek, szavaltak, suttogtak fran­ciául, mintha francia anya­tejet szívtak volna maguk­ba, mintha szülőföldjük szép határa Párizs vadona, Gas­­cogne világa volt volna. S mikor Zsolnay Hédi Kozma Hulló levelek című dalát kezdte énekelni, előadni, megjátszani, végigrezegtetni idegrendszerén, francia szö­vegét észrevétlenül váltotta át magyarra s a közönség már-már közbetapsolt vol­na, hogy ünnepelje e trou- Vaille-t, ha nem szegezte volna őket a székhez, az asz­talokhoz e szép varázs. De miért írok tulajdon, egyéni hallgatói, nézői élmé­nyeimről e vezércikkhasá­bokon, amely tudvalévően nem az egyén, hanem a so­kaság kérdéseire van és volt is mindig fenntartva. Mert amit én láttam, azt százak látták, s amit én dicsérek, abban ezrek fognak egyet­érteni velem. Ez nem egyéni szórakozás és belefeledkezés, hanem tömegélmény és olyan kezdemény, amely m már-már a közművelődés, a tömegművelődés, a munkás­­művelődés címszava alá tar­tozik. Néha olvasok olyan soro­kat, amelyek a kultúra ha­nyatlásáról, a versélmény mindjobban csökkenő hatá­sáról, a giccs gátlástalan ter­jeszkedéséről, az igazi mű­velődés árnyékba borulásá­ról, s a silány, a dadogó, a léha, az alpári lassú, de ko­nok és szívós beszivárgásá­ról szólnak. S a várbeli Korona cuk­rászdában ülve, Örkényt franciául és Jacques Pré­­vert-t magyarul és Azna­­vour orosz népdalát franciául hallva, arra kell gondoljak, hogy az, amit az imént ír­tam le, s az imént idéztem, nem mindig, nem egészen, nem teljesen, tehát nem tár­sadalmilag igaz. A tiszta for­rás úgy kell, mint Bartók és Kodály idejében, még az ő koruknál is jobban kell. A tiszta forrás nem apadt el, nem temetődött be, a tiszta forrásból tömegek, diákok, munkások, katonák, értelmi­ségiek, művészek akarnak és tudnak meríteni. Ha rébuszokban beszéltem volna, igyekszem ezt felol­dani. A budapesti Irodalmi Színpad a várbeli Korona cukrászdában, a pestlőrinci Fórum eszpresszóban sajátos commedia dell’arte-t terem­tett. Közvetlen irodalmi sza­lonokat, ahol a legjobb elő­adóművészek magyar esteket és kétnyelvű irodalmi elő­adásokat, Puskin—Majakov­szkij, Heine—Petőfi, és fran­cia—magyar, bolgár—ma­gyar antológiákat teremte­nek, és ezeknek az igazi mű­vészetet sugalló és sugárzó esteknek olyan a sikerük, hogy a budai Korona cuk­rászdába már nem tudnak több tizenöt forintos belépő­jegyet kiadni, mert a minap még a földön is ültek, a lép­csőkön is a ... diákok?, ipa­ri tanulók?, munkások? Mi­kes Lilla összegzése szerint a látogatók hatvan százalé­ka fiatal, s ezen belül negy­ven százalék a nagyüzemi dolgozó, illetve az ipari ta­nuló. A pestlőrinci Fórum eszpresszó irodalmi szalon­jában életre keltették Raj­­csányi Károly Magyar Nem­­zet-beli cikksorozatát, az Irodalmunk feltáratlan nép­­fronthagyományaiból című írásokat, amely egy bátor, néha-néha már feledésbe merülő, régi költői nemze­dék harcainak állított emlé­ket. A Hazafias Népfront kész támogatni, népszerűsí­teni ezt a nagyszerű indulást és kész kibontakoztatni or­szágosan a Belkereskedelmi Minisztérium egészséges és szerencsés ötletét. A minisztérium irodalmi szalont kíván nyitni a Hun­gáriában és több más kerü­letben is. Arra törekszik, hogy Budapesten kívül az Irodalmi Színpadhoz hason­­­lóan a helyi színház mű­vészei szervezzék meg e sajátos hazai commedia dell’arte estéket. A debrece­ni Csokonai Színház már rendezett műsort az Arany Bika bárjában és sodró ere­jű sikere volt az Óbester bo­rozóban és a Hortobágyi csárdában fölszikrázó Pető­­fi-esteknek. Ne álljunk meg Budapes­ten és ne fáradjunk el Deb­recenben, rendezzük meg az irodalmi szalont, e sajátos hazai és kétnyelvű estéket a kecskeméti Aranyhomok­­ban is, Miskolcon, Pécsett és mindenütt, ahol az emberek vágynak a versek varázsára és arra a sajátos szép játék­ra, amelynek során fran­ciául halljuk Tóth Árpádot, az örök Puskint oroszul és Petőfit, a Szeptember végén című verset, Ende Septem­­ber címen németül. A világműveltséget ter­jesztjük ezzel itthon és saját irodalmunkat népszerűsítjük mások előtt. A Korona cuk­rászda magyar—francia est­jét sok francia hallgatta vé­gig. A Puskin—Majakovszkij műsort rigaiak tapsolták meg. Bár csak a szavak ze­néjét fogták föl, osztrákok, németek hallgatták a ma­gyarul megszólaló Heinét és ők ismerkedtek a német át­­ültetésű Petőfi-versekkel. Mi nem a Csárdáskirály­nő, nem Pekár Gyula népe vagyunk. Mi Petőfi, Ady né­pe vagyunk, Bartóké és Ko­dályé, a fényé, a tiszta for­rásé, a fogékonyságé. Heine is kell nekünk, Puskin is, Prévert is, bármilyen nyelvű volt a műhely, amelyből a fény felszökött. Higgyünk a szépre, igazra való hajlamunkban. S az iro­dalmi szalonok okos ötlete országos sikerré válhat. Ru­ffy Péter A Politikai Tanácskozó Testület ülése Varsóban Leonyid Brezsnyev vezetésével megérkezett a szovjet küldöttség A külpolitikai helyzet­ ­ A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY nagy érdeklődéssel tekint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé­nek a lengyel fővárosban megnyíló ülésszaka elé. Leonyid­ Brezsnyevvel az élén már a lengyel fővárosban tartózkodik a szovjet delegáció. A tanácskozás jelentőségével az APN hír­­magyarázatban foglalkozik és megállapítja: amikor valame­lyik európai szocialista ország fővárosában ülésszakra vagy rendkívüli tanácskozásra összeül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, az esemény mindig felkelti a világ figyelmét. A mostani ülésről szóló sajtóközlemények a közvé­lemény többségében új reményt ébresztenek az enyhülési folyamat további fejlődése iránt. Néhány nyugati személyiség részéről azonban olyan idegesség tapasztalható, amely rossz tanácsadó, különösen akkor, amikor állást kell foglalni a nem­zetközi biztonságot érintő fontos dokumentumokkal kapcsolat­ban. A kommentár elemzi a Varsói Szerződés létrejöttének kö­rülményeit és rámutat: a szerződés elsőrendű és elodázhatatlan célként azt tűzte ki, hogy fenntartja és szilárdítja a békét, mindenekelőtt az európai földrészen. Az Izvesztyija „Fontos mérföldkő” címmel foglalkozik a kü­szöbönálló eseménnyel. A moszkvai televízió és a rádió két mozzanatot emel ki; emlékeztet arra, hogy a testület korábbi ülései mindig a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítá­sát szolgáló pozitív javaslatok és kezdeményezések fórumai voltak, különösen sokat jelentették ezek a tanácskozások az európai biztonsági konferencia összehívását, s más együttes európai akciók kidolgozását célzó szocialista törekvésekben. A moszkvai rádió tudósítója kifejezte meggyőződését, a varsói csúcsértekezlet ezúttal is olyan fontos döntések színhelye lesz, amelyek pozitívan érintik majd a népek békéjét és biztonságát Európában és az egész világon. A szovjet hírmagyarázók ki­emelik, hogy a politikai tanácskozó testület ülései mindenkor a testvérországok egységakciós kidolgozásának egyik leglénye­gesebb eszközét jelentették. A SZÍRIAI—IZRAELI FRONTVONALON az októberi há­­ború óta a leghevesebb harcok folynak. Az izraeli légi és a tüzérségi támadás mindenekelőtt a Hermon-hegységen léte­sített szíriai állások ellen irányul, a harcok azonban kiterjedtek a Golan-fennsík több pontjára is. A fellángolt összecsapások nyomán a kairói lapok egyönte­tűen hangsúlyozzák, hogy Egyiptom kész felújítani a harcot Izrael ellen, amennyiben tovább folytatja katonai műveleteit Szíria és Libanon ellen. Az Al Ahram Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter New York-i nyilatkozatát idézi. Ebben az egyip­tomi diplomácia vezetője azt hangoztatta: az izraeli agresszió folytatódása káros következményeket von maga után a közel­­keleti béke esélyeit illetően. Az Al Akhbar rámutat: „Egyiptom nem engedi, hogy Izrael agressziót kövessen el bármelyik arab ország ellen.” A bejrúti As Sark című lap olyan értesülést kö­zöl, miszerint a Dél-Libanon ellen indított izraeli támadásnak Szíria közbelépése vetett véget. A szíriai delegá­ció ugyanis washingtoni tárgyalásai idején közölte az amerikai külügymi­niszterrel, ha a katonai akciók nem érnek véget, Szíria felfüg­geszti a közel-keleti rendezés érdekében megkezdett párbeszé­det, s katonai erővel siet Libanon segítségére. Kissinger egyéb­ként átadta az izraeli nagykövetnek a szíriai—izraeli csa­patszétválasztásról megfogalmazott damaszkuszi javaslatot. A nagykövet a dokumentumról megjegyezte, az „nem teljesen egyezik” a korábbi javaslatokkal, s „tárgyalási alapul szolgál­hat.” . A szovjet delegáció a lengyel fővárosban Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezetésével ked­den délután megérkezett Var­sóba a Szovjetunió küldöttsége a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülé­sére. A küldöttség tagjai között van Alekszej Koszigin minisz­terelnök és Konsztantyin Ka­tusen, az SZKP KB titkára. Andrej Gromsko külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakáról, New Yorkból megérkezve csatlako­zik Varsóban a delegációhoz. Leonyid Brezsnyev és Alek­szej Koszigin kedden Varsóban találkozott Edward derekkel, a LEMP KB első titkárával és Piotr Jaroszewiczcsel, a LEMP KB PB tagjával, a lengyel Mi­nisztertanács elnökével. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a szovjet—len­gyel testvéri együttműködés további bővítésének és mélyí­tésének kérdéseit, valamint más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitat­tak meg. Kedden Varsóba érkezett Iván Jakubovszkij, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsno­ka és Szergej Szyemenko had­seregtábornok, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői törzsének főnö­ke. Kissinger felszólalása az ENSZ-közgyűlésen A UPI New York-i jelenté­se szerint hétfőn folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka. A vitá­ban felszólalt Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter. Az amerikai diplomácia ve­zetője hangsúlyozta, hogy a világ gazdasági rendszere a harmincas évek óta nem állt ilyen kemény próbatétel előtt. Kissinger nemzetközi összefo­gást sürgetett a nyersanyag­problémák és az élelmiszer­ hiány megoldására és óva in­tette az olajtermelő államo­kat a további áremelésektől. A külügyminiszter kifejezte azt a véleményét, hogy „a fej­lett országok közvéleménye nem helyeselné” a fejlődő ál­lamoknak nyújtott támogatást abban az esetben, ha ez „fe­nyegetések és nyomások poli­tikájába” ütközik, Kissinger azt állította, hogy a fejlődő országok csak a fej­lett államok segítségével tud­ják kiaknázni erőforrásaikat és ha országok egy csoportja tömböt alkot — mondotta a külügyminiszter — a tömörü­lés következtében hátrányos helyzetbe kerülő országok előbb-utóbb szintén összefog­nak. Az amerikai diplomácia ve­zetője nemzetközi szakértő testület létrehozását sürgette a világ megújítható és nem megújítható erőforrásainak felmérése és az egyes terüle­teken fellépő hiányok előre­jelzése céljából. Kissinger hangsúlyozta, hogy a mai világot már nem lehet a hagyományos sablonok sze­rint értelmezni; elvesztette je­lentőségét a gazdag Észak és a szegény Dél fogalma. „A vi­lágon ma már nemcsak két érdekcsoportosulás fejti ki ha­tását — mondotta a külügymi­niszter —, hanem sokkal több­féle befolyás érvényesül: az energiaforrásokat előállító fejlődő országok, ezeket az anyagokat felhasználó fejlett államok, a piaci gazdálkodás­sal rendelkező országok és másféle gazdálkodást folytató államok. Kissinger szerint az Egye­sült Államok hat nagy téma­kört döntő fontosságúnak te­kint, de „nem kíván e kérdé­sekben megoldást kényszerí­teni a világ országaira”. A megoldásra váró területek a következők: az energia-után­pótlás kiterjesztése méltányos áron; a nyersanyagtöbblet és -hiány ciklikus változásainak megszüntetése; az élelmiszer­­termelés és a népesség növe­kedése közötti egyensúly meg­valósítása; olyan átfogó gaz­dasági rendszer megteremtése, amelyben a szegény országok „nem kerülnek hátrányos helyzetbe”; a tudomány és technika felhasználása az élel­miszerhiány, népességi prob­lémák és más kérdések meg­oldására; az ipari civilizáció fejlődését elősegítő kereske­delmi, pénzügyi és beruházási rendszer megteremtése. A külügyminiszter végül Nixon elnök nevében felaján­lotta az Egyesült Államok se­gítségét a fejlődés előmozdí­tására, de nem részletezte, hogy Washington pontosan milyen támogatást kíván nyújtani. Mint a TASZSZ jelenti, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának hétfői plenáris ülésén számos fejlődő állam képviselője élesen elítélte az imperialista monopóliumok rablópolitikáját, amely a har­madik világban a jelenlegi nehézségek legfőbb okozója, és amely komoly gazdasági meg­rázkódtatásokkal fenyegeti az egész világot. Kurt Waldheim ENSZ-fő­­ titkár elégedettségét fejezte ki a közgyűlés különleges ülés­szakának menetével kapcso­latban. Az ülésszak munkájá­ban részt vevő államférfiadó tiszteletére adott reggelin a világszervezet vezetője hang­súlyozta: a küldöttségek ko­moly, megfontolt magatartá­sa arról győzte meg, hogy ez a fórum hasznos és segít meg­teremteni az új gazdasági vi­lágrendszer egyenjogúságra és igazságosságra épülő alapjait A libanoni panaszt vizsgálja a Biztonsági Tanács New Yorkból jelenti az AFP. A Biztonsági Tanács hétfőn délután New Yorkban megkezdte az Izrael ellen be­nyújtott libanoni panasz meg­vitatását. Az ülésen szavazati jog nélkül vett részt Liba­non, Egyiptom és Izrael kép­viselője, akik nem tagjai a 15 tagú testületnek. A vita első felszólalója, Fuad Oioyb libanoni külügy­miniszter rámutatott, hogy a több libanoni falu ellen ápri­lis 12-én elkövetett izraeli tá­madás előre kitervelt agresszió volt. A külügyminiszter han­goztatta, semmi nem bizonyít­ja, hogy az izraeli Kirijat Smoneh település ellen elköve­tett Palesztinai akció részvevői libanoni területről érkeztek volna, majd leszögzete azt is, hogy Libanonnak nem fel­adata Izrael határait védel­mezni. A továbbiakban azzal érvelt, hogy Libanon nem­ vállalhat felelősséget a hatá­rain kívül, s általa nem ellen­őrizhető személyek által elkö­vetett tettekért, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az országban élő három­­százezer Palesztina­ Izrael po­litikájának köszönheti nyomo­rúságos sorsát. Josef Tekoah izraeli nagy­követ válaszában Izrael biz­tonsági szempontjaival pró­bálta indokolni a támadást, amelynek során az izraeliek több libanoni falvat lőttek, s több mint húsz lakóházat romba döntöttek. Az egyiptomi diplomácia ve­zetője, Iszmail Fahmi felszó­lalásában arra figyelmeztetett, hogy a Libanon és Szíria el­len végrehajtott izraeli kato­nai akciók komoly következ­ményekkel járhatnak a közel­­keleti rendezés ügyére. ­ Súlyos összetűzések a szíriai-izraeli frontvonalon Az októberi háború óta a leghevesebb összetűzések foly­tak vasárnap reggel szíriai és izraeli egységek között a front több szakaszán. Damaszkuszi katonai közlemény szerint a szíriai egységek meghiúsították az izraeli légierő támadását a Hermon-hegység térségében, és a légi harcban három ellen­séges gépet lelőttek. Az izraeli gépek nyugati irányban zu­hantak le. Az októberi hábo­rú kirobbanása óta Szíria ez­zel hét támadó ellenséges re­pülőgépet semmisített meg. A katonai közlemény az izraeli fél élőerőben elszenvedett veszteségeit a front több pont­ján lezajlott tüzérségi és pán­célos harcban mintegy 50 ha­lottra vagy sebesültre becsüli. A szíriai katonai parancs­nokság bejelentése szerint a

Next