Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1974. április 20 XXX. évfolyam 91. szám Történelmi évforduló A nemzetközi békemozga­lom nagy fontosságú esemé­nyéről emlékeznek meg ma világszerte. Noha a népek békevágyát, a háború elleni tiltakozásokat nem lehet egyetlen dátumhoz kötni, április 20. mégis a békesze­rető emberek ünnepének jel­képes évfordulója. Huszonöt esztendeje ezen a napon nyílt meg Párizsban az első Béke-világkongresszus. A bé­kemozgalom hivatalos meg­alakulásának azért is jogo­san tekintjük ezt a tavaszi napot, mert a párizsi Béke­világkongresszuson fogalma­zódott meg első ízben az az igény, hogy nem elegendő elfogadni a közvélemény lé­tezését, hanem azt valóban tudatosan irányítani és ösz­tönözni is kell. Joliot­ Curie, a világhírű Nobel-díjas tu­dós, a párizsi kongresszust előkészítő bizottság elnöke a többi között hangsúlyozta: „A mi békekövetelésünk nem passzív, nem a beletö­rődők pacifizmusa. Akik ké­szek velünk együtt a békét megvédeni, azok megkapják tőlünk az eszközöket.” Most, a negyedszázados jubileumon, méltán állapít­hatjuk meg: hatalmas utat járt be az emberiség 1949 áprilisa óta, s az elért ered­ményekben jelentős szerepe van a béke erőinek, a nem­zetközi békemozgalomnak. Az első béke-világkong­­resszuson 72 ország 2200 kül­dötte hatszázmillió embert képviselt, mindazokat, akik felismerték az új háború le­hetőségének veszélyét. Ak­kor alakult meg a NATO, az Észak-atlanti Szövetség Szer­vezete, amelynek alig leple­zett célja a háború után kibontakozott események megfordítása volt, a szocia­lizmus erőinek visszaszorí­tása. Emlékeztetni lehet ar­ra, hogy a párizsi világkong­resszusra a 38 tagú magyar küldöttségből csak nyolcan kaptak beutazási engedélyt. Ha most, 1974 áprilisában végigpillantunk a világon, megállapíthatjuk, hogy a hi­degháborúval szemben a mai nemzetközi helyzet fő jel­lemzője az enyhülés, a bé­kés egymás mellett élés gya­korlatának fokozódó érvény­re jutása a szocialista és a kapitalista országok kapcso­lataiban. E kedvező válto­zásnak a legfontosabb té­nyezője a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikája, amely elvezetett a szovjet—ameri­kai közeledéshez, az együtt­működés javulásához. A fe­szültség enyhülése döntő mértékben járult hozzá ah­hoz, hogy a földünk béké­jét veszélyeztető konfliktus­helyzetekben, így Vietnam­ban, Laoszban, a Közel-Ke­leten a katonai megoldásról áthelyeződött a hangsúly a politikai rendezésre. A fe­szültség csökkenése világmé­retekben kedvező feltétele­ket teremt a népek hala­dásért vívott harcához. Jelenleg az enyhülésért ví­vott harc fő színtere Európa, ahol a kontinens és egyben az egész világ békéjét, biz­tonságát érintő két fontos tanácskozássorozat zajlik. Az egyik az európai biztonsági és együttműködési értekez­let, a másik pedig a bécsi haderő- és fegyverzetcsök­kentési tanácskozás. Ami az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet illeti, földünk valamennyi béke­szerető emberének érdeke, hogy a tanácskozás sikeres befejezése mihamarább hoz­zájáruljon az európai hely­zet normalizálódási folyama­tának elmélyítéséhez. A bé­kemozgalomnak, Európa ha­ladó közvéleményének ép­pen ezért most arra kell összpontosítania erejét, hogy az összeurópai értekezlet munkájának közvetett tá­mogatásával visszafordítha­tatlanná tegye az enyhülési folyamatot. Helyes volt a békeszerető erők múlt év végi moszkvai világkongresszusának az a felismerése, hogy az új fel­tételek közepette semmivel sem csökkent a nemzetközi közvélemény befolyásoló szerepe a világpolitika ala­kulásában. A magyar béke­mozgalom, híven követve pártunk és kormányunk po­litikáját, támogatva a Béke­világtanács akcióit, rendület­lenül küzd azért, hogy a bé­kés egymás mellett élés to­vábbi kibontakozását, a nem­zetközi enyhülés irányzatát ne lehessen visszafordítani. A fordulat további megszilár­dításához még sokat kell tenni. A nemzetközi feszült­ség enyhülésének ellenfelei, a reakció erői továbbra is megkísérlik fékezni a népek békevágyával egybevágó fo­lyamatot. Népünk ismétel­ten kifejezésre juttatja szo­lidaritását Vietnam hős né­pével, élesen elítéli az ame­rikai háborús körök támo­gatását élvező Thieu-rezsim tűzszünetet sértő kalandor­cselekedeteit, támogatja az arab népek igazságos har­cát, követeli az izraeli csa­patoknak az összes megszállt arab területről való kivoná­sát, széles körű akciókat folytat a fasiszta chilei jun­ta véres terrorjának meg­szüntetéséért, a chilei haza­fiak életének megmenté­séért. A békemozgalom negyed­­százados évfordulóját a nem­zetközi élet fontos időszaká­ban köszöntjük. Most fejező­dött be a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése, amely összhangban a békeszerető erők törekvései­vel, nagy jelentőségű doku­mentumban foglalt állást a nemzetközi feszültség továb­bi enyhülésével, így elsősor­ban az európai biztonság erősítésével összefüggő idő­szerű kérdésekben. A varsói ülésszak újabb előremutató kezdeményezésekkel járult hozzá a béke ügyéhez. A Varsói Szerződés vezető testületének állásfoglalása alapvető jelentőségű, hiszen a békés egymás mellett élés állami szintű politikát je­lent. De minthogy ennek a politikának a gyakorlati eredménye és végső sikere nagymértékben a tömegek állhatatos harcán múlik, a nemzetközi békemozgalom­ra, megalakulásának ne­gyedszázados jubileumán is, hatalmas feladatok várnak. Az évfordulón a magyar közvélemény annak tudatá­ban köszönti a nemzetközi békemozgalmat, és annak vezető testületét, a Béke-vi­lágtanácsot, hogy a békesze­rető százmilliók áldozatos küzdelme nagyban előmoz­dította a társadalmi haladás, a szocializmus, a népek kö­zötti barátság és a béke esz­méinek világméretű térhó­dítását. Közel-Kelet, Vietnam, Chile Közzétették a varsói dokumentumokat Hazaérkezett a magyar küldöttség A külpolitikai helyzet HÁROM NYILATKOZATOT hoztak nyilvánosságra a len­gyel fővárosban, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésén fogadtak el. A chilei helyzettel foglalkozó dokumentum megállapítja, hogy a katonai junta törvénytelenségei durván megsértik az ENSZ alapokmányát, a világszervezet által elfogadott emberi jogok egyetemes nyi­latkozatát, s az e jogokról szóló nemzetközi egyezményeket. A varsói tanácskozás részvevői felhívják a világ közvélemé­nyét, hogy még szélesebben bontakoztassa ki a nemzetközi szolidaritás mozgalmát a chilei néppel. A vietnami nép igaz­ságos nemzeti érdekeinek biztosításáért síkraszálló nyilatkozat megállapíthatja ugyan, hogy a párizsi egyezmény életbe lépése óta történt bizonyos előrehaladás a vietnami helyzet normali­zálásában, de továbbra is érvényes a külső imperialista erők támogatását élvező saigoni adminisztráció törekvése a politikai rendezés meghiúsítására. Mint a dokumentum leszögezi, a varsói tanácskozáson részt vett országok támogatják a DIFK 1974 márciusi új konstruktív kezdeményezését. A Közel-Kelet­ről szóló nyilatkozat elsősorban azt hangsúlyozza, hogy az októ­beri háború ismét megmutatta e térség robbanásveszélyességét. A tagállamok kijelentik: készek erősíteni tevékenységüket a konfliktus politikai rendezésének előmozdítására és felhívnak minden államot, járuljanak hozzá az igazságos és tartós béke megteremtéséhez a Közel-Keleten. A dokumentum szerint a szocialista államok politikája az arab világ országaival követ­kezetes, nemzeti törekvéseik és társadalmi-gazdasági fejlődésük problémáinak mély megértésén alapszik, és nincs kitéve kon­junkturális ingadozásoknak. Kairóban úgy hírlik, hogy Szadat elnök a jövő héten kine­vezi új kormányának tagjait. Ali Amin, az Al Ahram főszer­kesztője szerint a korábbi tervekkel ellentétben — amelyek állítólag erős társadalmi ellenállásba ütköztek — Szadat mind állam-, mind kormányfői tisztségét megtartja. Jelentős nem­zetközi érdeklődésre tarthat számot az a kairói bejelentés is, hogy elnöki kegyelemben részesítették az egyiptomi hadsereg több korábbi főtisztjét, akiket az 1967-es háború után börtö­­nöztek be, illetve Favzi tábornokot, akit 1971-ben ítéltek el. A Hermon-hegységben és Golan-fronton növekvő hévvel, a légierő mind határozottabb bevetésével folytatódtak a szíriai —izraeli összecsapások. Eközben jól tájékozott forrásokra hi­vatkozva a hírügynökségek azt jelentették, hogy a szíriai és az egyiptomi hadvezetés rendszeressé tette a Golán-fronton ki­alakult helyzet elemzését, s az egyiptomi hadsereg gyakorlati­lag készültségi állapotban van. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában folytatódott az Izrael elleni libanoni panasz vitája, a világszervezet közgyűlésének rendkí­vüli ülésszakán pedig újabb felszólalók hangsúlyozták, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok új rendszerének az álla­mok egyenlőségén, a népek önrendelkezésén kell alapulnia. Az ülésszak ad hoc bizottságában és két albizottságában ugyan­akkor heves vita bontakozott ki a fejlődő országok beterjesz­tette nyilatkozattervezetről. A fejlődő országok biztosítva kí­vánják látni azt a­ jogukat, hogy államosíthassák természeti kincseiket, azok kiaknázását és feldolgozását, míg a fejlett tőkés országok jelentős része korlátozni kívánja e jogot. A magyar delegáció varsói búcsúztatása és budapesti fogadtatása Pénteken délelőtt hazauta­zott a lengyel fővárosból a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete ülésén részt vett magyar küldöttség. Bú­csúztatására a repülőtéren megjelent Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Hen­­ryk Jablonski, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz mi­niszterelnök, valamint a LEMP PB több más tagja és más ma­gas rangú személyiségek. Ott volt Németi József, hazánk varsói nagykövete. A magyar párt- és kormány­­küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára vezette. Tagjai voltak: Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter­tanács elnöke és Paja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A párt- és kormányküldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tag­jai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Gyenes András és Katona István, a Központi Bi­zottság osztályvezetői és Roska István külügyminiszter-helyet­tes fogadta. Jelen volt a fo­gadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. Brezsnyev és Gwierek pohár köszön­­ője a LEMP KB és a kormány fogadásán Varsóból jelenti az MTI. A LEMP KB és a kormány csü­törtökön este fogadást adott a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete ülésén részt vett küldöttségek tiszteletére. A fogadáson Edward Gierek,­­a LEMP KB első titkára kö­szöntötte a vendégeket. Egye­bek között hangoztatta: " A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének ülése és dokumentumai ko­moly hatást gyakorolnak majd a nemzetközi enyhülési folya­mat további elmélyítésére. A Varsói Szerződés tagországai­ nak békepolitikája megegye­zik a népek létérdekeivel, tö­rekvéseivel és vágyaival. Ez politikánk sikerének forrása és megvalósításának biztosíté­ka. — A varsói tanácskozás ki­fejezésre juttatta a testvéri szocialista országok egységét és azt az elhatározásukat, hogy tovább erősítik összeforrottsá­­gukat, baráti együttműködésü­ket. Leonyid Brezsnyev válaszá­ban az ülésszakon részt vett összes küldöttség nevében alá­húzta, hogy a tanácskozás ki­emelkedő szerepet játszott a népek békéjének biztosításában. Kiemelte, hogy a varsói ülés­szak a testvéri szocialista or­szágok egységének és barátsá­gának szellemében folyt le. „A Varsói Szerződés tagállamai kapcsolatainak és együttmű­ködésének erősítése közös cél­jaink megvalósításának alap­vető feltételét jelenti — mond­ta az SZKP főtitkára. — Meg­győződésem, hogy tanácskozá­sunk tovább mélyíti barátsá­gunkat és hozzájárul az eny­hülésért, az európai és a vi­lágbékéért vívott további har­cunk sikeréhez.” A varsói ülésen részt vett szovjet küldöttség pénteken délután hazaérkezett Moszkvá­ba. A szovjet delegációt Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezette. Tagjai között volt Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, miniszter­­elnök és Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügymi­niszter. Csütörtökön a késő esti órákban hazautazott Varsóból a Román Szocialista Köztársa­ság küldöttsége. Pénteken délelőtt elutazott a lengyel fővárosból a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén részt vett bolgár, csehszlovák és NDK- beli küldöttség is. A küldöttségeket a repülő­téren Edward Gierek, Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz és más magas rangú lengyel személyiségek búcsúztatták. Iván Jakubovszkij, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka, a Szovjetunió marsallja és Szergej Styemenko, az egye­sített fegyveres erők törzsének főnöke, hadseregtábornok pén­teken elutazott a lengyel fővá­rosból. A varsói ülésen elfogadott nyilatkozatok Mint a csütörtökön nyilvá­nosságra hozott közlemény hí­rül adta, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácsko­zó Testülete ülésének részve­vői három nyilatkozatot fogad­tak el. A nyilatkozatok a kö­vetkezőképpen hangzanak: A közel-keleti tartós és igazságos békéért A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének var­sói ülésén a Bolgár Népköz­­társaság, a Magyar Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép­­köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság képviselői megállapítják, hogy a Közel- Kelet továbbra is a nemzetkö­zi feszültség veszélyes tűzfész­ke. A külső imperialista erők támogatását élvező Izrael foly­tatja agresszív politikáját, ma­kacsul elutasítja az ENSZ-ha­­tározatok végrehajtását, az el­foglalt arab területek vissza­adását, durván semmibe veszi az arab népek törvényes nem­zeti jogait. A háborús cselekmények fellobbanása 1973 októberében ismét megmutatta e térség helyzetének teljes robbanás­veszélyességét, amely állandó fenyegetést jelent az egész vi­lág békéjére. Ezeknek az ese­ményeknek a során bebizo­nyosodott az arab államok és a szocialista közösség országai közötti barátság és együttmű­ködés elvi fontossága. Az ülés részvevői rámutat­nak a genfi közel-keleti béke­­konferencia jelentőségére, min­den közvetlenül érdekelt ál­lam, valamint a palesztinai arab nép képviselői részvéte­lének szükségességére és úgy vélik, hogy munkájának to­vábbi folytatása mindenekelőtt a közel-keleti rendezés kulcs­kérdéseinek megoldásához, az összes megszállt arab terüle­tekről az izraeli csapatok ki­vonásához, a palesztinai arab nép törvényes jogainak nem­zeti törekvéseivel összhangban történő biztosításához, e térség valamennyi állama biztonsá­gának, területi épségének és szuverenitásának garantálásá­hoz kell hogy vezessen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy előmoz­dítsák a konfliktus politikai rendezését és felhívnak min­den államot, járuljanak hozzá az igazságos és tartós béke megteremtéséhez a Közel-Ke­leten. Megvizsgálva a csapat­­szétválasztásról létrejött meg­állapodást, mint az első, elő­zetes lépést a közel-keleti probléma általános rendezésé­nek útján, az ülés részvevői úgy vélik, hogy ezt feltétlenül további lépéseknek kell követ­niük, amelyek a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i és 1973. október 22-i határozatai valamennyi rendelkezésének végrehajtására irányulnak. Az ENSZ rendkívüli erőinek je­lenléte pozitívan járul hozzá a béke fenntartásához ebben a térségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan és változatlanul támogatják az arab népek harcát az agresszió imperialista politikája ellen, az igazságos és tartós békéért, szabad fejlődésük biztosítá­sáért, a társadalmi és gazda­sági haladásért. A társadalmi fejlődés e fontos céljainak el­érése elválaszthatatlanul ösz­­szekapcsolódik azon erők elle­ni harccal, amelyek igyekez­nek az arab népeket a haladás útjáról letéríteni, ismét az im­perialista erőktől való politi­kai és gazdasági függőség helyzetébe hozni. A szocialista országok az arab népek hű barátai, akik mellettük álltak és állnak mind a békés építés idején, mind szabadságuk és függet­lenségük veszélyes pillanatai­ban. A szocialista államok po­litikája az arab világ országai irányában következetes és elvi, nemzeti törekvéseik és társa­dalmi-gazdasági fejlődésük problémáinak mély megérté­sén alapszik, nincs kitéve kon­junkturális ingadozásoknak.

Next