Magyar Nemzet, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
■ /T 0' (q I » Magyar Nemzet §= | ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_______________________________• Lendületes fejlődés A nemzetközi munkamegosztás rendkívüli kiszélesedése egyrészről, a szocialista gazdasági együttműködés magasabb fokra lépése, a szocialista integráció fejlődése másrészről jelentős új viszonylatokat hozott létre mind a világgazdaságban, mind az egyes országok nemzeti gazdaságában. A változás folyamata elválaszthatatlan a politikai oldaltól, vagyis a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdulásától. Mindezen túl a fejlett szocializmus eredményei nem korlátozódnak a gazdaság növekedésére, az anyagi életszínvonal emelésének területére. Az utóbbi években erőteljesen megmutatkoztak a szocialista államok sikerei az élet minőségének kialakításában, az ember sokoldalú szellemi fejlődéséhez, az emberi képességek és tehetség teljes kibontakoztatásához szükséges feltételek megteremtésében. Ezért is állította a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 20-i ülésén a vizsgálat középpontjába a nemzetközi helyzetet és népgazdaságunk fejlődésének kérdéseit. Közvéleményünk elégedetten vette tudomásul, hogy az 1973-as gazdálkodás jó eredményei megfelelő alapot és indulási energiát adtak az idei év céljainak megvalósításához s az év első öt hónapjában a gazdasági fejlődés üteme meghaladta mind a múlt esztendő hasonló időszakának adatait, mind a nemzeti jövedelem növekedésének tervezett mértékét, s elérte a hét százalékot. Népgazdaságunk fejlődése dinamikusan kiegyensúlyozott, tervszerű, javult a gazdálkodás hatékonysága, emelkedett az életszínvonal — egyes munkásrétegeknél nem is jelentéktelen arányban. Mindenesetre tovább kell javítani a gazdálkodás hatékonyságát és ügyelni kell a beruházási ütem betartására, elsősorban az egyedi nagy beruházásoknál. Jelentős a fejlődés a népgazdaság mindkét fő ágazatában, az iparban és a mezőgazdaságban. Az öt hónap során az ipar termelése 7,6 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év megfelelő időszakában és több mint két százalékkal meghaladta a tervezettet. Különösen jó eredmény, hogy a termelés- növekedés négyötöd részben a termelékenység emelkedéséből származik. Mivel az iparban a foglalkoztatottak száma mindössze 1,3 százalékkal nőtt, az említett adat azt jelenti, hogy az egy főre jutó termelékenység 6,2 százalékkal volt magasabb. Különösen dicséretesek az eredmények a bányászatban, a kohászatban, a gépiparban, az építőiparban és az építőanyag-iparban. Kiegyensúlyozott a mezőgazdaság fejlődése is. A nagyobb termelési egységek kialakítása a tsz-ek és állami gazdaságok összevonása útján, meghozta a várt eredményeket. Növekedtek a mezőgazdaság termelőerői, javult a gazdálkodás színvonala, meggyorsult az áttérés az iparszerű termelésre. Jól működnek a gazdasági társulások is. Természetesen nagy még a differenciáltság, növekszik a kimagaslóan eredményes tsz-ek száma, de meglehetősen sok még a gyenge szövetkezet. A mezőgazdasági termelés további felfejlesztésének nagy tartalékát a közepesen gazdálkodó szövetkezetek alkotják. Ezeknél a munka jobb szervezése, minőségének fokozása és a beruházások tervszerűsítése jelentős új eredmények forrása lehet. A mezőgazdaság terméskilátásai egyébként kedvezőek, a növények az ország egész területén szépen fejlődnek, az állatállomány gyarapodik. Népgazdaságunk számára különleges jelentőségű a külkereskedelem. Mindkét relációban, tehát mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban , dinamikusan fejlődik nemzetközi gazdasági tevékenységünk. Bizonyos területen azonban gondok mutatkoznak, amire utal a szombati közlemény is, megállapítván, hogy „minden lehetséges eszközzel védjük népgazdaságunkat a tőkés világban kibontakozó infláció, energiaválság és nyersanyag-áremelkedés negatív hatásaitól.” A tőkés rendszer válsága napjainkban a legkülönbözőbb területeken jelentkezik, így az említetteken kívül a pénzügyi és valutaválságban, a túltermelési válságban, az imperializmus és a „harmadik világ” közötti feszültségben, a tőkés világ fő erőközpontjai — az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán — kapcsolatainak zavaraiban. Mindez két dologra figyelmeztet. Az egyik, hogy a világgazdaságban — a szocialista és a tőkés gazdaságban — végbemenő változások lehetséges hatásait folyamatosan és mélyen elemezni kell éppen a hatékony rendszabályok kidolgozása érdekében. A másik, hogy a világkereskedelem egészét tekintve ma már nincsenek elszigetelt területek. Jóllehet a magyar népgazdaság energiaellátása több éve megfelelő, kiegyensúlyozott, a szénbányászat, a kőolaj-, a gáz- és villamosenergia-ipar teljesíti a IV. ötéves tervben meghatározott feladatait, mégis — éppen a növekvő energiahordozó import miatt — számolni kell a költségvetés újabb megterhelésével, hiszen a kőolaj ára a világpiacon 1973-hoz képest a négyszeresére emelkedett, ennek következtében felszökött a vegyipari termékek és alapanyagok ára is. Szerencsére a magyar külkereskedelem 60 százalékot meghaladó része a KGST-n belül bonyolódik, s így módunkban áll a nyugati infláció beszüremléseit részben hatástalanítani. Ezzel együtt is azonban növekvő nyomás nehezedik árrendszerünkre. Életszínvonal-politikai céljaink megvalósítása tehát fokozott erőfeszítéseket kíván gazdasági életünktől, de éppen a növekvő hatékonyság, a most kibontakozó kongresszusi munkaverseny, a társadalmi juttatások növelése, a családpolitikai támogatások és a szükséges pénzügyi intézkedések biztosítják a nem könnyű feladatok megoldását, a X. kongresszus határozatainak teljesítését. Ma választ elnököt Ausztria Az európai peremállamok helyzete nyugtalanítja a NATO-t A külpolitikai helyzet A CSEHSZLOVÁK—NYUGATNÉMET szerződést ratifikálta ugyan a bonni parlament, a jóváhagyás kísérőjelenségei rávilágítanak azonban az európai folyamatok kettősségére. Tovább halad az enyhülés, az együttműködés kiszélesedik, de Nyugat- Európa (és az Egyesült Államok) politikai erőinek egy része változatlan ellenállást fejt ki. Az NSZK-t tekintve jelenleg a konzervatív pártok ellenzékben vannak; igaz, a kormánykoalíciót a minap úgy jellemezte az egyik szemleíró, hogy az a Brandt-kabinethez viszonyítva, kevesebb hajlandóságot mutat „politikai és gazdasági hitelek” nyújtására az ,,Ostpolitika” terén. A genfi biztonsági értekezleten a nyugat-európaiak egy része igyekszik olyan benyomást kelteni, mintha a kezdeményezések labdáját átrúgta volna a másik térfélre. Ezekben a körökben a diplomaták hosszabb ideje az értekezlet megrekedését emlegetik. Megjegyzéseket fűzve a Nagy Honvédő Háború kitörésének 33. évfordulójához, a Pravda vezércikkben elemezte az SZKP külpolitikáját. Rámutatott arra, hogy ez az irányzat a realitások figyelembevételén alapul és éppen ezért jogosan tűzött ki olyan célt a Szovjetunió, az SZKP, amely az enyhülés állandósítására irányul arra, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljék. A lap azt reméli, hogy a kelet—nyugati együttműködés szempontjából bizonyosan eredményeket hoz majd a közelgő Brezsnyev—Nixon találkozó. Az amerikai elnök moszkvai útja előtt a washingtoni diplomácia mintegy tisztára akarja söpörni a szövetségi rendszer házatáját. Az ottawai nyilatkozatban a tagországok egységesen üdvözölték az enyhülést, a színfalak mögül azonban kihallani Nyugat-Európa morgolózdását. Az MTI brüsszeli tudósítója idéz egy ottani megnyilatkozást, amely szerint a dokumentumban nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia az „európai azonosságnak”, amiről a Közös Piac Koppenhágában külön nyilatkozatot fogadott el. Az elégedetlenkedők óva intik Washingtont a stratégiai kérdésekben teendő „engedményektől”, s az előlegezett aggodalom jegyében mérlegelik, hogy az elnök moszkvai útitáskájában benne lehet az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos dosszié is. Ami a szövetségi rendszer belső viszonylatait illeti, az ottawai külügyminiszteri és a brüsszeli kormányfői találkozó fontosságát az adja meg, hogy a NATO tavaly decemberi értekezlete óta a tagállamoknak több mint a felében gazdát cseréltek a miniszterelnöki tisztségek. Nem vitás, hogy az új vezetők bizonyos egységet tudtak elérni, de a negyedszázados fennállását ünneplő szervezet továbbra sem tudott tisztázni egy lényeges működési kérdést: meddig terjedjen az egység és miben térhetnek el a tagállamok — röviden így fogalmazta meg a dilemma lényegét a Neue Zürcher Zeitung. Az észak-atlanti szervezetet a stratégiai gondok közül az északi szárnyon az izlandi Keflavik támaszpontja foglalkoztatja, délen pedig a görög—török viszály, illetve a portugál fordulat katonai kihatásai. A szövetségi rendszer több tagállamában tisztázódtak az erőviszonyok, nem vonatkozik ez Angliára, ahol a kisebbségi W?'!so?i.-kormány immár több parlamenti vereséget is elszenvedett. A kérdés most már csak az, hogy a miniszterelnök mikorra íratja ki az új választásokat. A Közös Piacon kívüli Nyugat-Európa egyik semleges államában, Ausztriában ma azért járulnak az urnák elé a szavazók, hogy megválasszák az ország új államfőjét. Nixon elnökhöz küldött üzenetében Szadat az Egyesült Államok közbenjárását kérte azzal összefüggésben, hogy az elmúlt napok folyamán Izrael sorozatosan bombázott dél-libanoni palesztin menekülttáborokat. Fahmi külügyminiszter hamarosan a Szovjetunióba látogat, s az egyiptomi diplomácia vezetője sejteni engedte, hogy Kairó folytatni kívánja a magas szintű szovjet—egyiptomi párbeszédet. Szadat egyik nyilatkozatában célzott arra, bizonyos értesülések alapján elképzelhető, hogy Izrael taktikai atomfegyverekkel rendelkezik. Az államfő nagyon is feltételes formában beszélt erről, és kifejtette, hogy elsőrendű célja az ország gazdasági színvonalának emelése. Franciaország és Kína robbantásai után londoni lapértesülés szerint Nagy-Britannia is azt fontolgatja, hogy újabb nukleáris kísérletet hajt végre az egyesült államokbeli Nevada sivatagban. A Daily Express a londoni tervet összefüggésbe hozza azokkal a hírekkel, amelyek szerint az atomcsendegyezményt esetleg kiterjesztik a föld alatti kísérletekre is. Ausztria A szocialisták és a néppárt jelöltje verseng az elnöki tisztségért Bécsből jelenti az MTI. Vasárnap elnökválasztást tartanak a szomszédos Ausztriában. Eredetileg 1977 tavaszán választottak volna új elnököt az osztrákok, de Franz Jónás korai elhalálozása miatt, június 23-ára kiírták a választást. Az ország két legjelentősebb politikai pártja indít jelöltet: az SPÖ (Osztrák Szocialista Párt) a jelenlegi külügyminisztert, dr. Rudolf Kirchschlágert, az ÖVP (Osztrák Néppárt) azinnsbrucki polgármestert, dr. Alois Luggert. A parlamentben képviselt FPÖ (Szabadság Párt) és a KPÖ (Osztrák Kommunista Párt) nem indított jelöltet. A Sravda vezércikkben elemezte az SZKP külpolitikáját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda szombati számának vezércikke megállapította: „Az SZKP és a szovjet állam külpolitikáját áthatja a nép érdeke iránt érzett felelősség. A politika irányvonala teljes mértékben megfelel a forradalmi erők érdekeinek, a népek vágyainak. Internacionalista kötelességünket teljesítve, a jövőben is hűen követjük a népek békéjéért, biztonságáért, a szabadságért és társadalmi haladásért vívott harc lenini vonalát.” A cikk a továbbiakban hangoztatja: „A szovjet nép méltóképpen hozzájárul az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A Szovjetunió, amely a 33 évvel ezelőtt, 1941. június 22-én megkezdődött Nagy Honvédő Háború során szétzúzta a hitleri Németországot, hatékony és következetes harcot folytat az imperializmus agresszív erőinek megfékezéséért, az agresszió és a nemzetközi feszültség tűzfészkeinek felszámolásáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek megerősítéséért.’' „Az SZKP külpolitikáját továbbra is annak a reálisan meglevő lehetőségnek megfelelően dolgozza ki, hogy elérhető a nemzetközi helyzet gyökeres megváltoztatása, az enyhülés, folyamata visszafordíthatatlanná tehető. E törekvés leglényegesebb igazolása a XXIV. pártkongresszuson elfogadott békeprogram” — írta a Pravda. „A védelmi képesség állandó erősítéséről meg nem feledkező Szovjetunió a jövőben is határozottan küzd a békeprogram teljes megvalósításáért, fáradhatatlanul munkálkodik az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Japánnal, Indiával és a világ más országaival fenntartott kapcsolatainak további fejlesztésén. A Szovjetunió a szocialista közösség testvéri népeivel együtt síkraszáll azért, hogy a politikai enyhülést egészítse a katonai enyhülés’’ — hangoztatta a szovjet lap. Helmut Schmidt üzenetet küldött Leonyid Brezsnyevnek Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szombaton fogadta Ulrich Lahmot, az NSZK moszkvai nagykövetét. A nagykövet átadta Brezsnyevnek Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár üzenetét. A találkozón megvitatták a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok továbbfejlesztésével összefüggő kérdéseket. Bonnból jelenti a TASZSZ. Michael Kohl nagykövet, az NDK állandó bonni képviseletének vezetője a nyugatnémet televíziónak adott interjúban kijelentette, hogy az NDK—NSZK közötti alapszerződés életbelépése óta eltelt egy év során jelentős előrelépés történt a két állam közötti kapcsolatokban. Kohl ugyanakkor megjegyezte, hogy nehézségek is felmerültek az NDK és az NSZK kapcsolataiban. Ezzel összefüggésben szólt arról a bonni döntésről, hogy Nyugat-Berlinben környezetvédelmi szövetségi hivatalt létesítenek, hangsúlyozta, hogy az NDK ismételten óva intette ettől az NSZK-t, mert e döntésnek következményei lesznek. A KGST titkárának sajtótájékoztatója Ambrus István, az MTI szófiai tudósítója jelenti: „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa valóban nyitott gazdasági szervezet, amelynek tevékenységéhez csatlakozhat bármely ország, amennyiben magáévá teszi a KGST alapelveit, s egyben vállalja az ebből fakadó kötelezettségeket is” — jelentette ki a bolgár és a nemzetközi sajtó képviselői előtt Nyikolaj Faggyejev. A KGST titkára szófiai sajtóértekezletén utalt a szocialista gazdasági együttműködés szervezete és a Finn Köztársaság között létrejött megállapodásra, és emlékeztetett arra, hogy Jugoszlávia — bár nem tagja a tanácsnak — ma már, az intézményes alapokra helyezett együttműködés tizedik évében a KGST-szervezetek több mint felének munkájában vesz részt. Faggyejev beszámolt arról is, hogy a közelmúltban Mexikó és számos más ország, valamint nemzetközi szervezet jelezte érdeklődését a negyedszázados KGST munkája iránt — ez a megnövekedett érdeklődés a KGST növekvő nemzetközi tekintélyét tükrözi. A KGST XXVIII. ülésszaka munkájának összegzéseként a titkár méltatta az elfogadott dokumentumok, illetve az azokban foglalt programok jelentőségét, kiemelve a tervező tevékenység összehangolásának minőségileg új szakaszát, a nemzetközi gazdasági egyesülések, közöttük a romániai székhellyel működő, a műszálgyártás gyors ütemű fejlesztését célzó Interchimvolokno létrehozását, az érdekelt KGST-tagországok egyesített energetikai rendszerének kiépítésére vonatkozó javaslat elfogadását, és az oversburgi gázlelőhely kitermelését és a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték felépítését célzó együttműködés általános egyezményének aláírását. Az utóbbi intézkedések rendkívül jelentősek, különösen az úgynevezett „energiaválság” korában — mondotta Faggyejev. Hangsúlyozta, hogy megítélése szerint visszafordíthatatlan tendenciáról, de nem világméretű energiaválságról vagy az energiahordozók és nyersanyagok készleteinek kimerüléséről van szó, hanem a kapitalista-kolonialista politika válságáról, amely igazságtalanul próbálta fenntartani, sőt tovább növelni a nyersanyagok és a feldolgozott cikkek árai között az irreális, mesterségesen fenntartott aránytalanságokat. Kérdésekre válaszolva a KGST titkára elmondotta, hogy a nemzetközi légkör enyhülése nem automatikus és nem valamiféle elvont folyamat — tartóssá tételéhez a gazdasági, tudományos, kulturális együttműködés további megszilárdítására van szükség. Ehhez nagymértékben hozzájárulhatna a KGST és az európai Közös Piac közötti rendszeres kapcsolatok létrejötte. Faggyejev közölte, hogy az ülésszakon nem esett szó a rubel konvertibilissé tételéről, s erre nem is volt szükség: a KGST rendelkezik közös valutával, amely egyébként a világ legstabilabb valutájának bizonyult, ez pedig a transzferábilis rubel, amely kiválóan megfelel a tagországok közötti pénzügyi együttműködés követelményeinek. Ami pedig a nem tagországokkal, s általában a kapitalista országokkal való pénzügyi kapcsolatokat illeti, mind több állam érdeklődik a KGST illetékes bank