Magyar Nemzet, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

■ /T­­ 0' (q I » Magyar Nemzet §= | ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_______________________________• Lendületes fejlődés A nemzetközi munkameg­osztás rendkívüli kiszélese­dése egyrészről, a szocialista gazdasági együttműködés magasabb fokra lépése, a szocialista integráció fejlő­dése másrészről jelentős új viszonylatokat hozott létre mind a világgazdaságban, mind az egyes országok nemzeti gazdaságában. A változás folyamata elvá­laszthatatlan a politikai ol­daltól, vagyis a békés egy­más mellett élés gyakor­latának megszilárdulásától. Mindezen túl a fejlett szo­cializmus eredményei nem korlátozódnak a gazdaság növekedésére, az anyagi életszínvonal emelésének te­rületére. Az utóbbi években erőteljesen megmutatkoztak a szocialista államok sikerei az élet minőségének kiala­kításában, az ember sokol­dalú szellemi fejlődéséhez, az emberi képességek és te­hetség teljes kibontakozta­tásához szükséges feltételek megteremtésében. Ezért is állította a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága jú­nius 20-i ülésén a vizsgálat középpontjába a nemzetközi helyzetet és népgazdaságunk fejlődésének kérdéseit. Köz­véleményünk elégedetten vette tudomásul, hogy az 1973-as gazdálkodás jó ered­ményei megfelelő alapot és indulási energiát adtak az idei év céljainak megvalósí­tásához s az év első öt hó­napjában a gazdasági fejlő­dés üteme meghaladta mind a múlt esztendő hasonló idő­szakának adatait, mind a nemzeti jövedelem növeke­désének tervezett mértékét, s elérte a hét százalékot. Népgazdaságunk fejlődése dinamikusan kiegyensúlyo­zott, tervszerű, javult a gaz­dálkodás hatékonysága, emelkedett az életszínvonal — egyes munkásrétegeknél nem is jelentéktelen arány­ban. Mindenesetre tovább kell javítani a gazdálkodás hatékonyságát és ügyelni kell a beruházási ütem be­tartására, elsősorban az egyedi nagy beruházásoknál. Jelentős a fejlődés a nép­gazdaság mindkét fő ága­zatában, az iparban és a me­zőgazdaságban. Az öt hónap során az ipar termelése 7,6 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év megfelelő időszakában és több mint két százalékkal meghaladta a tervezettet. Különösen jó eredmény, hogy a termelés-­ növekedés négyötöd részben a termelékenység emelkedé­séből származik. Mivel az iparban a foglalkoztatottak száma mindössze 1,3 száza­lékkal nőtt, az említett adat azt jelenti, hogy az egy főre jutó termelékenység 6,2 szá­zalékkal volt magasabb. Kü­lönösen dicséretesek az ered­mények a bányászatban, a kohászatban, a gépiparban, az építőiparban és az építő­anyag-iparban. Kiegyensúlyozott a mező­­gazdaság fejlődése is. A na­gyobb termelési egységek kialakítása a tsz-ek és álla­mi gazdaságok összevonása útján, meghozta a várt ered­ményeket. Növekedtek a mezőgazdaság termelőerői, javult a gazdálkodás színvo­nala, meggyorsult az áttérés az iparszerű termelésre. Jól működnek a gazdasági tár­sulások is. Természetesen nagy még a differenciált­ság, növekszik a kimagas­lóan eredményes tsz-ek szá­ma, de meglehetősen sok még a gyenge szövetkezet. A mezőgazdasági termelés to­vábbi felfejlesztésének nagy tartalékát a közepesen gaz­dálkodó szövetkezetek al­kotják. Ezeknél a munka jobb szervezése, minőségé­nek fokozása és a beruházá­sok tervszerűsítése jelentős új eredmények forrása le­het. A mezőgazdaság ter­méskilátásai egyébként ked­vezőek, a növények az or­szág egész területén szépen fejlődnek, az állatállomány gyarapodik. Népgazdaságunk számára különleges jelentőségű a külkereskedelem. Mindkét relációban, tehát mind a szocialista, mind a tőkés vi­szonylatban , dinamikusan fejlődik nemzetközi gazda­sági tevékenységünk. Bizo­nyos területen azonban gon­dok mutatkoznak, amire utal a szombati közlemény is, megállapítván, hogy „min­den lehetséges eszközzel védjük népgazdaságunkat a tőkés világban kibontakozó infláció, energiaválság és nyersanyag-áremelkedés ne­gatív hatásaitól.” A tőkés rendszer válsága napjaink­ban a legkülönbözőbb terü­leteken jelentkezik, így az említetteken kívül a pénz­ügyi és valutaválságban, a túltermelési válságban, az imperializmus és a „harma­dik világ” közötti feszült­ségben, a tőkés világ fő erő­központjai — az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán — kapcsolatainak za­varaiban. Mindez két dologra fi­gyelmeztet. Az egyik, hogy a világgazdaságban — a szo­cialista és a tőkés gazdaság­ban — végbemenő változá­sok lehetséges hatásait fo­lyamatosan és mélyen ele­mezni kell éppen a hatékony rendszabályok kidolgozása érdekében. A másik, hogy a világkereskedelem egészét tekintve ma már nincsenek elszigetelt területek. Jól­lehet a magyar népgazdaság energiaellátása több éve megfelelő, kiegyensúlyozott, a szénbányászat, a kőolaj-, a gáz- és villamosenergia-ipar teljesíti a IV. ötéves tervben meghatározott feladatait, mégis — éppen a növekvő energiahordozó import miatt — számolni kell a költség­­vetés újabb megterhelésével, hiszen a kőolaj ára a világ­piacon 1973-hoz képest a négyszeresére emelkedett, ennek következtében felszö­kött a vegyipari termékek és alapanyagok ára is. Szeren­csére a magyar külkereske­delem 60 százalékot megha­ladó része a KGST-n belül bonyolódik, s így módunk­ban áll a nyugati infláció beszüremléseit részben ha­tástalanítani. Ezzel együtt is azonban növekvő nyomás nehezedik árrendszerünkre. Életszínvonal-politikai cél­jaink megvalósítása tehát fokozott erőfeszítéseket kí­ván gazdasági életünktől, de éppen a növekvő hatékony­ság, a most kibontakozó kongresszusi munkaverseny, a társadalmi juttatások nö­velése, a családpolitikai tá­mogatások és a szükséges pénzügyi intézkedések bizto­sítják a nem könnyű felada­tok megoldását, a X. kong­resszus határozatainak tel­jesítését. Ma választ elnököt Ausztria Az európai peremállamok helyzete nyugtalanítja a NATO-t A külpolitikai helyzet A CSEHSZLOVÁK—NYUGATNÉMET szerződést ratifikálta ugyan a bonni parlament, a jóváhagyás kísérőjelenségei rávilá­gítanak azonban az európai folyamatok kettősségére. Tovább halad az enyhülés, az együttműködés kiszélesedik, de Nyugat- Európa (és az Egyesült Államok) politikai erőinek egy része változatlan ellenállást fejt ki. Az NSZK-t tekintve jelenleg a konzervatív pártok ellenzékben vannak; igaz, a kormány­­koalíciót a minap úgy jellemezte az egyik szemleíró, hogy az a Brandt-kabinethez viszonyítva, kevesebb hajlandóságot mu­tat „politikai és gazdasági hitelek” nyújtására az ,,Ostpolitika” terén. A genfi biztonsági értekezleten a nyugat-európaiak egy része igyekszik olyan benyomást kelteni, mintha a kezdemé­nyezések labdáját átrúgta volna a másik térfélre. Ezekben a körökben a diplomaták hosszabb ideje az értekezlet megreke­dését emlegetik. Megjegyzéseket fűzve a Nagy Honvédő Háború kitörésének 33. évfordulójához, a Pravda vezércikkben elemezte az SZKP külpolitikáját. Rámutatott arra, hogy ez az irányzat a realitá­sok figyelembevételén alapul és éppen ezért jogosan tűzött ki olyan célt a Szovjetunió, az SZKP, amely az enyhülés állandó­sítására irányul­ arra, hogy ez a folyamat visszafordít­hatatlan­ná váljék. A lap azt reméli, hogy a kelet—nyugati együttműkö­dés szempontjából bizonyosan eredményeket hoz majd a kö­zelgő Brezsnyev—Nixon találkozó. Az amerikai elnök moszkvai útja előtt a washingtoni diplomácia mintegy tisztára akarja söpörni a szövetségi rendszer házatáját. Az ottawai nyilatko­zatban a tagországok egységesen üdvözölték az enyhülést, a színfalak mögül azonban kihallani Nyugat-Európa morgolóz­dását. Az MTI brüsszeli tudósítója idéz egy ottani megnyilat­kozást, amely szerint a dokumentumban nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia az „európai azonosságnak”, amiről a Kö­zös Piac Koppenhágában külön nyilatkozatot fogadott el. Az elégedetlenkedők óva intik Washingtont a stratégiai kérdések­ben teendő „engedményektől”, s az előlegezett aggodalom jegyében mérlegelik, hogy az elnök moszkvai útitáskájában benne lehet az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos dosszié is. Ami a szövetségi rendszer belső viszonylatait illeti, az ottawai külügyminiszteri és a brüsszeli kormányfői találkozó fontosságát az adja meg, hogy a NATO tavaly decemberi érte­kezlete óta a tagállamoknak több mint a felében gazdát cserél­tek a miniszterelnöki tisztségek. Nem vitás, hogy az új vezetők bizonyos egységet tudtak elérni, de a negyedszázados fennállá­sát ünneplő szervezet továbbra sem tudott tisztázni egy lénye­ges működési kérdést: meddig terjedjen az egység és miben térhetnek el a tagállamok — röviden így fogalmazta meg a di­lemma lényegét a Neue Zürcher Zeitung. Az észak-atlanti szervezetet a stratégiai gondok közül az északi szárnyon az izlandi Keflavik támaszpontja foglalkoz­tatja, délen pedig a görög—török viszály, illetve a portugál for­dulat katonai kihatásai. A szövetségi rendszer több tagállamá­ban tisztázódtak az erőviszonyok, nem vonatkozik ez Angliára, ahol a kisebbségi W?'!so?i.-kormány immár több parlamenti vereséget is elszenvedett. A kérdés most már csak az, hogy a miniszterelnök mikorra íratja ki az új választásokat. A Közös Piacon kívüli Nyugat-Európa egyik semleges államában, Auszt­riában ma azért járulnak az urnák elé a szavazók, hogy meg­válasszák az ország új államfőjét. Nixon elnökhöz küldött üzenetében Szadat az Egyesült Ál­lamok közbenjárását kérte azzal összefüggésben, hogy az elmúlt napok folyamán Izrael sorozatosan bombázott dél-libanoni pa­lesztin menekülttáborokat. Fahmi külügyminiszter hamarosan a Szovjetunióba látogat, s az egyiptomi diplomácia vezetője sejteni engedte, hogy Kairó folytatni kívánja a magas szintű szovjet—egyiptomi párbeszédet. Szadat egyik nyilatkozatában célzott arra, bizonyos értesülések alapján elképzelhető, hogy Izrael taktikai atomfegyverekkel rendelkezik. Az államfő na­gyon is feltételes formában beszélt erről, és kifejtette, hogy elsőrendű célja az ország gazdasági színvonalának emelése. Franciaország és Kína robbantásai után londoni lapértesülés szerint Nagy-Britannia is azt fontolgatja, hogy újabb nukleáris kísérletet hajt végre az egyesült államokbeli Nevada sivatag­ban. A Daily Express a londoni tervet összefüggésbe hozza azokkal a hírekkel, amelyek szerint az atomcsendegyezményt esetleg kiterjesztik a föld alatti kísérletekre is. Ausztria A szocialisták és a néppárt jelöltje verseng az elnöki tisztségért Bécsből jelenti az MTI. Va­­­sárnap elnökválasztást tarta­nak a szomszédos Ausztriá­ban. Eredetileg 1977 tavaszán választottak volna új elnököt az osztrákok, de Franz Jónás korai elhalálozása miatt, jú­nius 23-ára kiírták a válasz­tást. Az ország két legjelentő­sebb politikai pártja indít je­löltet: az SPÖ (Osztrák Szo­cialista Párt) a jelenlegi kül­ügyminisztert, dr. Rudolf Kirchschlágert, az ÖVP (Oszt­rák Néppárt) az­­innsbrucki polgármestert, dr. Alois Lug­­gert. A parlamentben képvi­selt FPÖ­­ (Szabadság Párt­) és a KPÖ (Osztrák Kommunista Párt) nem indított jelöltet. A S­ravda vezércikkben elemezte az SZKP külpolitikáját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda szombati számának vezércikke megállapította: „Az SZKP és a szovjet állam kül­politikáját áthatja a nép ér­deke iránt érzett felelősség. A politika irányvonala teljes mértékben megfelel a forra­dalmi erők érdekeinek, a né­pek vágyainak. Internaciona­lista kötelességünket teljesít­ve, a jövőben is hűen követ­jük a népek békéjéért, bizton­ságáért, a szabadságért és tár­sadalmi haladásért vívott harc lenini vonalát.” A cikk a továbbiakban han­goztatja: „A szovjet nép mél­tóképpen hozz­ájárul az egye­temes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A Szovjetunió, amely a 33 év­vel ezelőtt, 1941. június 22-én megkezdődött Nagy Honvédő Háború során szétzúzta a hit­leri Németországot, hatékony és következetes harcot folytat az imperializmus agresszív erőinek megfékezéséért, az ag­resszió és a nemzetközi fe­szültség tűzfészkeinek felszá­molásáért, a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élése el­veinek megerősítéséért.’' „Az SZKP külpolitikáját továbbra is annak a reálisan meglevő lehetőségnek megfelelően dol­gozza ki, hogy elérhető a nem­zetközi helyzet gyökeres meg­változtatása, az enyhülés, fo­lyamata visszafordíthatatlanná tehető. E törekvés leglényege­sebb igazolása a XXIV. párt­­kongresszuson elfogadott bé­keprogram” — írta a Pravda. „A védelmi képesség állan­dó erősítéséről meg nem fe­ledkező Szovjetunió a jövőben is határozottan küzd a béke­program teljes megvalósítá­sáért, fáradhatatlanul mun­kálkodik az Egyesült Államok­kal, Franciaországgal, az NSZK-val, Japánnal, Indiával és a világ más országaival fenntartott kapcsolatainak to­vábbi fejlesztésén. A Szovjet­unió a szocialista közösség testvéri népeivel együtt síkra­­száll azért, hogy a politikai enyhülést egészítse a katonai enyhülés’’ — hangoztatta a szovjet lap. Helmut Sch­midt üzenetet küldött Leonyid Brezsn­yevnek Moszkvából jelenti a TASZSZ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szombaton fo­gadta Ulrich Lahmot, az NSZK moszkvai nagykövetét. A nagykövet átadta Brezs­­nyevnek Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár üzenetét. A találkozón megvitatták a Szovjetunió és az NSZK kö­zötti kapcsolatok továbbfej­lesztésével összefüggő kérdé­seket. Bonnból jelenti a TASZSZ. Michael Kohl nagykövet,­ az NDK állandó bonni képvise­letének vezetője a nyugatné­met televíziónak adott inter­júban kijelentette, hogy az NDK—NSZK közötti alapszer­ződés életbelépése óta eltelt egy év során jelentős előrelé­pés történt a két állam közötti kapcsolatokban. Kohl ugyanakkor megje­gyezte, hogy nehézségek is fel­merültek az NDK és az NSZK kapcsolataiban. Ezzel össze­függésben szólt arról a bonni döntésről, hogy Nyugat-Ber­­linben környezetvédelmi szö­vetségi hivatalt létesítenek, hangsúlyozta, hogy az NDK ismételten óva intette ettől az NSZK-t, mert e döntésnek kö­vetkezményei lesznek. A KGST titkárának sajtótájékoztatója Ambrus István, az MTI szófiai tudósítója jelenti: „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa valóban nyitott gaz­dasági szervezet, amelynek te­vékenységéhez csatlakozhat bármely ország, amennyiben magáévá teszi a KGST alap­elveit, s egyben vállalja az ebből fakadó kötelezettségeket is” — jelentette ki a bolgár és a nemzetközi sajtó képvi­selői előtt Nyikolaj Faggyeje­v. A KGST titkára szófiai saj­tóértekezletén utalt a szocia­lista gazdasági együttműködés szervezete és a Finn Köztár­saság között létrejött megálla­podásra, és emlékeztetett ar­ra, hogy Jugoszlávia — bár nem tagja a tanácsnak — ma már, az intézményes alapokra helyezett együttműködés tize­dik évében a KGST-szerveze­­tek több mint felének munká­jában vesz részt. Faggyejev beszámolt arról is, hogy a közelmúltban Mexi­kó és számos más ország, va­lamint nemzetközi szervezet jelezte érdeklődését a negyed­­százados KGST munkája iránt — ez a megnövekedett érdeklődés a KGST növekvő nemzetközi tekintélyét tükrözi. A KGST XXVIII. ülésszaka munkájának összegzéseként a titkár méltatta az elfogadott dokumentumok, illetve az azokban foglalt programok je­­­lentőségét, kiemelve a terve­ző tevékenység összehangolá­sának minőségileg új szaka­szát, a nemzetközi gazdasági egyesülések, közöttük a romá­niai székhellyel működő, a műszálgyártás gyors ütemű fejlesztését célzó Interchim­­volokno létrehozását, az érde­kelt KGST-tagországok egye­sített energetikai rendszerének kiépítésére vonatkozó javaslat elfogadását, és az oversburgi gázlelőhely kitermelését és a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték felépítését célzó együttműködés általános egyezményének aláírását. Az utóbbi­ intézkedések rendkívül jelentősek, különö­sen az úgynevezett „energia­­válság” korában — mondotta Faggyejev. Hangsúlyozta, hogy megítélése szerint visszafor­díthatatlan tendenciáról, de nem világméretű energiavál­ságról vagy az energiahordo­zók és nyersanyagok készle­teinek kimerüléséről van szó, hanem a kapitalista-kolonia­­lista politika válságáról, amely igazságtalanul próbálta fenn­tartani, sőt tovább növelni a nyersanyagok és a feldolgo­zott cikkek árai között az ir­reális, mesterségesen fenntar­tott aránytalanságokat. Kérdésekre válaszolva a KGST titkára elmondotta, hogy a nemzetközi légkör eny­hülése nem automatikus és nem valamiféle elvont folya­mat — tartóssá tételéhez a gazdasági, tudományos, kultu­rális együttműködés további megszilárdítására van szük­ség. Ehhez nagymértékben hozzájárulhatna a KGST és az európai Közös Piac közötti rendszeres kapcsolatok létre­jötte. Faggyejev közölte, hogy az ülésszakon nem esett szó a ru­bel konvertibilissé tételéről, s erre nem is volt szükség: a KGST rendelkezik közös va­lutával, amely egyébként a világ legstabilabb valutájának bizonyult, ez pedig a transz­ferábilis rubel, amely kiválóan megfelel a tagországok közötti pénzügyi együttműködés kö­vetelményeinek. Ami pedig a nem tagországokkal, s általá­ban a kapitalista országokkal való pénzügyi kapcsolatokat illeti, mind több állam érdek­lődik a KGST illetékes bank­

Next