Magyar Nemzet, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
2 hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének fejlődése erősíti a két nép barátságát. A lengyel— magyar együttműködés hozzájárul a Varsói Szerződés további erősítéséhez, a szocialista közösség egységének szorosabbra fűzéséhez, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának gyorsabb megvalósításához a KGST keretében. Az elnökök megállapították, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának fő iránya a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvének megszilárdítása. Ennek az elvnek alapján, a nemzetközi enyhülést megzavarni próbáló hidegháborús erők ellenére kedvező folyamatok érvényesülnek a nemzetközi kapcsolatokban. Az enyhülés fő tényezője a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak növekvő ereje, nemzetközi tekintélye és kezdeményező békepolitikája. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemében továbbra is mindent megtesznek a nemzetközi enyhülés és együttműködés erősítése, elmélyítése érdekében. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, valamint a béke erőivel együtt arra törekednek, hogy a világban uralkodó kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökével folytatott megbeszélései a barátság, a kölcsönös megértés szellemében folytak, teljes nézetazonosságot tükröztek és újabb hozzájárulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatainak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Bécsben folytatódnak a haderőcsökkentési tárgyalások Bécsből jelenti az MTI. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk csütörtökön újabb ülést tartottak Bécsben. Ezúttal is zárt ajtók mögött tanácskoztak, s az ülésről hivatalos közleményt nem adtak ki. A szóvivők is csak arról adtak tájékoztatást, hogy ki elnökölt és kik szólaltak fel A sorrendben 49. plenáris ülésnek számító munkatalálkozón dr. Radoslav Klein nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője elnökölt. Először O. N. Hlesztov nagykövet, a Szovjetunió delegációjának vezetője tette meg hozzászólását, majd Stanley R. Resov nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője szólalt fel. A küldöttségek megállapodtak abban, hogy legközelebb november 7-én rendezik újabb plenáris tanácskozásukat. A csütörtöki ülés után bécsi sajtókörökben a szokottnál nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a tanácskozások iránt, ennek oka az, hogy sajtókörökben az utóbbi napokban elterjedt a hír: a szocialista országok újabb kezdeményezésükkel igyekeznek kölcsönösen elfogadható megoldást találni a jelenleg vitatott kérdésekre. Eredményesen fejlődnek a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok A bonni kancellár hazaérkezett Bonnból jelenti a DPA. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, négynapos hivatalos szovjetunióbeli látogatásának befejeztével, csütörtökön Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter társaságában Hamburgba érkezett. A kancellár egyelőre a Hanza-városban marad, külügyminisztere ellenben még a nap folyamán továbbutazott Bonnba. Schmidt a hamburgi repülőtéren megérkezésekor újságíróknak adott rövid nyilatkozatban hangoztatta, hogy Moszkvában szovjet tárgyaló partnereivel „teljes egyetértésre” jutottak a nyugatnémet— szovjet kapcsolatok „további kiépítésével” kapcsolatban. Ezkiváltképp a gazdasági kapcsolatokra vonatkozik. Mint a kancellár hangsúlyozta, mindkét fél megállapította, hogy az 1970-ben Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés jó alapul szolgál a két ország közötti kapcsolatok további fejlesztéséhez. „Reményteljes gazdasági megbeszélések”, „Jó befejezés”, „Schmidt: érdemes volt Moszkvába menni” — ilyen és hasonló címek alatt tudósít a csütörtöki nyugatnémet sajtó a szovjet—nyugatnémet tárgyalások befejeződéséről. A konzervatívabb lapok — így például a nagytőkét képviselő Frankfurter Allgemein Zeitung — is elismerik, hogy Schmidt kancellár útja teljes megelégedésre szolgál. Csupán a Hamburgban megjelenő szélsőjobboldali Die Welt az, amelyik megkérdőjelezi a nyugatnémet kormányfő küldetésének eredményeit. A Kölner Stadt-Anzeiger első oldalas kommentárjában megállapítja, hogy Schmidt útja felülmúlta a várakozásokat, kivált gazdasági tekintetben. „A Szovjetunió természetesen érdekelt az ilyen kapcsolatokban, mert azok előnyösek számára, de megfordítva: ha a nyugatnémet cégek most az eddiginél jobban mutatnak készséget rá, hogy kötelezettségeket vállaljanak a Szovjetunióban, azt ők is a maguk érdekéből teszik. Az előnyök kölcsönösek.” A bonni General-Anzeiger üdvözli a szerdán aláírt kooperációs megállapodást és szorgalmazza a megkezdett szovjet—nyugatnémet párbeszéd folytatását. Közel-Kelet: Bócz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Szadat egyiptomi elnök rabati sajtóértekezletén megerősítette: nem lehet szó arról, hogy csupán az egyiptomi fronton valósítsák meg az újabb izraeli csapatkivonást. Valamennyi fronton végbe kell mennie a kivonulásnak. Szadat kijelentése összhangban van az arab csúcsértekezletnek azzal a döntésével, hogy el kell utasítani minden olyan kísérletet, amely bármifajta részleges rendezésre irányul és következésképpen ellentétben áll az arab népek érdekeivel. Az egyértelmű állásfoglalás jelentőségét növeli az a tény, hogy Kissinger amerikai külügyminiszter rövidesen visszatér a Közel-Keletre a korábban megkezdett közvetítő tárgyalások folytatása végett. Az amerikai külügyminiszter a rabati csúcsnak a Palesztinái kérdéssel kapcsolatos határozata ellenére kitart amellett, hogy a Palesztinai problémát és a megszállt Ciszjordánia jövőjét Izrael és Jordánia tárgyalásain, tehát a Palesztinai nép egyedüli képviselőjeként elismert felszabadítási szervezet mellőzésével kell megvitatni. II. Hasszán marokkói király a csúcsértekezlet határozatait ismertetve közölte, hogy az arab frontországok szabad kezet kaptak a béketárgyalások folytatását illetően. Kizárólag tőlük függ, hogy elmennek-e a genfi konferenciára és nekik kell dönteniük a megfelelő időpontról is. Szadat sajtóértekezlete (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a táviratnak a szövegét, amelyet a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága és a kínai Államtanács intézett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnökségéhez és a Minisztertanácshoz. A távirat szövege így hangzik: Köszönjük a Kínai Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulójával kapcsolatban tolmácsolt jókívánságokat. - Magyar Nemzet. Megkezdődtek a magyar–Fülöp-szigeti külügyminiszteri tárgyalások Pója Frigyes külügyminiszter csütörtökön délelőtt a Külügyminisztériumban fogadta dr. Carlos P. Romulót, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminiszterét, majd megkezdődtek a két külügyminiszter közötti hivatalos tárgyalások. A megbeszéléseken részt vett Rácz Pál külügyminiszterhelyettes, dr. Kós Péter, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és dr. Kázmér Zsigmond főosztályvezető-helyettes. A Fülöp-szigeti tárgyaló delegáció tagja Luis Moreo-Salcedo, a Fülöp-szigeti Köztársaság párizsi nagykövete és Felipe Mabilangen nagykövet, a külügyminiszter személyi kabinetfőnöke. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter csütörtökön találkozott dr. Carlos P. Romulóval, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminiszterével, és megbeszéléseket folytatott vele magyar—Fülöp-szigeti kereskedelmi megállapodásról, kétoldalú gazdasági kapcsolatokról. Dr. Carlos P. Romulo, a Fülöp-szigeti Köztársaság külügyminisztere csütörtökön díszvacsorát adott Pója Frigyes külügyminiszter tiszteletére a Duna Intercontinental szállóban. Részt vett a vacsorán dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, valamint a politikai és társadalmi élet több más vezető személyisége. Részt vettek a vacsorán a Fülöpszigeti külügyminiszter kíséretének tagjai. A vacsorán dr. Carlos P. Romulo és Pója Frigyes pohárköszöntőt mondott. Magyar állásfoglalás az ENSZ ciprusi vitájában New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájában felszólalt csütörtökön Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviseletének vezetője. Többek között kifejtette: " A Magyar Népköztársaság és a szigetország kapcsolatai a kölcsönös előnyök alapján töretlenül fejlődtek, ezért is követte népünk, kormányunk a várig első napjától feszült figyelemmel a ciprusi események alakulását. Álláspontunk, amit a magyar kormány 1974. augusztus 1-i üléséről kiadott közlemény fogalmazott meg, változatlanul érvényes: elítéljük a Ciprusi Köztársaság független államisága elleni tevékenységet, amelynek az a célja, hogy a szigetet a NATO függvényévé tegye. Hollai Imre részletesen elemezte a ciprusi válság kirobbanásának okait, rámutatva, hogy az ország alkotmányos államrendje elleni összeesküvést azok szervezték és robbantották ki, akik esküdt ellenségei voltak a nemzetközi enyhülésnek. Emlékeztetett a NATO régi törekvéseire, amelyekkel Ciprust katonai támaszpont-rendszerébe akarta beilleszteni. Utalt a görög fasiszta katonai juntának a ciprusi eseményekben játszott szerepére, és hangsúlyozta, hogy a Ciprusi Köztársaság népe nem bűnhődhet a görög junta bűneiért. A magyar kormány támogatja a ciprusi rendezést célzó szovjet javaslatot, amely a genfi hármas értekezlettel ellentétben biztosíthatja Ciprus függetlenségét és szuverenitását. Az a szilárd véleményünk, hogy a rendezést nem szabad a beláthatatlan jövőre halasztani. Nem engedhető meg, hogy a hidegháború maradék erői ellentámadásba menjenek át a nemzetközi enyhülés erősödő irányzatával szemben. Úgy véljük, hogy a tagállamok túlnyomó többsége támogatja az egyetlen lehetséges megoldást, amely egyaránt hasznos és elfogadható a Ciprusi Köztársaságban élő népközösségeknek és mindazoknak, akik felelősséget éreznek a szigetország békéjéért, lakosainak jólétéért. . Ez pedig nem lehet más, mint az ország területén levő minden külföldi katonai erő kivonása. A Ciprusi Köztársaság egységének, szuverenitásának, el nem kötelezett státusának biztosítása. A nyugati hatalmak megakadályozták Dél-Afrika kizárását az ENSZ-ből New Yorkból jelenti a TASZSZ. A nyugati hatalmak megakadályozták, hogy a Biztonsági Tanács határozatra emelje az ENSZ-közgyűlésnek azt a javaslatát, hogy a Délafrikai Köztársaságot a világszervezetalapokmányának és az emberi jogok általános deklarációjának sorozatos megsértése miatt zárják ki a szervezetből. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország vétóhoz folyamodott, amikor világossá vált, hogy a határozat a Biztonsági Tanács tagállamai döntő többségének támogatását élvezi. A javaslat mellett szavazott a testület tíz tagállama, két ország — Ausztria és Costa Rica — tartózkodott a szavazástól. A Dél-afrikai Köztársaság ENSZ-tagságának megvitatását a világszervezet közgyűlése utalta a Biztonsági Tanács elé, miután elutasította a dél-afrikai küldöttség mandátumának elfogadását, azzal érvelve, hogy a delegáció nem képviseli az afrikai ország népét. A vita megmutatta, hogy a világközvélemény túlnyomó többsége megbélyegzi a bűnös, diszkriminációs politikát folytató fajüldöző rendszert. Az afrikai országok és a dél-afrikai nemzeti felszabadítási mozgalom képviselői beszámoltak a dél-afrikai bennszülött lakosság kegyetlen elnyomásáról, leleplezték a faji megkülönböztetés emberellenes lényegét. Keményen elítélték a fajgyűlölő hatóságokat, az afrikai hazafiak üldözéséért, Namíbia törvénytelen megszállásáért. A szocialista országok tanúbizonyságot tettek arról, hogy szilárd támogatói a nemzeti függetlenségért küzdő népeknek, köztük a dél-afrikai népnek. Felszólalásaikban a szocialista országok képviselői hangsúlyozták, hogy a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen harcot folytató népeknek nyújtott támogatásuk és segítségük a kommunista világnézet és az internacionalizmus elveiből fakad. •CD (Moszkva, TASZSZ) Csütörtökön Moszkvában Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Alvaro Cunhal portugál tárcanélküli miniszter folytatta megbeszéléseit a Szovjetunió és a Portugál Köztársaság közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. Válságos .Viven állapota Long Beachből jelenti a Reuter. Csütörtök hajnali orvosi jelentés szerint továbbra is válságos Richard Nixon volt amerikai elnök állapota. A betegen kedden sürgős műtétet hajtottak végre, hogy eltávolítsák a vérkeringésébe került vérrögöt. Az operáció után hat órával belső vérzés lépett fel, és Nixon életét az orvosok csak háromórás megfeszített munkával tudták megmenteni. Ronald Ziegler, a Fehér Ház volt szóvivője szerdán este kijelentette, hogy Richard Nixon kedden „élet és halál között lebegett.” Spanyol kormányátalakítás Madridból jelenti az AP: Francisco Franco államfő és Carlos Arias Navarro miniszterelnök jelenlétében felesküdött a spanyol kormány két új tagja, León Herrera Esteban, tájékoztatás- és idegenforgalomügyi miniszter, valamint Rafael Cabello de Alba pénzügyminiszter. A kormányátalakításhoz az vezetett, hogy kedden — „liberálisnak" minősített irányvonala miatt — a miniszterelnök menesztette posztjáról Cabanillas tájékoztatásügyi minisztert, s pár órával később Barrero de Irimo pénzügyminiszter tiltakozása jeléül benyújtotta lemondását Péntek, 1974. november 1. Amig a lnik mögött van FORD ÉS LATIN-AMERIKA Nem keltett különösebb visszhangot Ford amerikai elnök első külföldi útja. Igaz, mindössze néhány kilométerre hagyta maga mögött az Egyesült Államok határát hogy a széphangzású Magdaléna de Kínában találkozzék Luis Eeheverria mexikói államfővel. A tárgyalások is csak néhány óra hosszat tartottak, s a két ország jó viszonyának, a személyes kapcsolatok fontosságának hangsúlyozásán túl az amerikai—mexikói elnöki találkozó valóban nem hozott látványos eredményeket. Pedig a tárgyalások előtt több körülmény is ráirányította a figyelmet az eseményre. A világ vezető hírügynökségei október elején jelentették a szenzációt, hogy Mexikó déli részén, Chiapas és Tabasco tartományban hatalmas olajlelőhelyeket fedeztek fel. Mexikó jelenleg csak kis tételben exportál olajat az Egyesült Államokba, naponta mintegy 35 ezer barrelt. A még csak találgatásokon alapuló becslés szerint az új lelőhelyek Mexikó olajszükségletének teljes fedezése mellett, napi mintegy kétmillió barrel exportot is biztosítanak majd az évtized végére, ami megfelel a jelenlegi észak-amerikai olajimport egyharmadának. Az Egyesült Államok lapjai azonnal átfogóbb következtetéseket kezdtek levonni a kínálkozó lehetőségből. E szerint Mexikó befolyásolhatná az OPEC-tagállamok olajpolitikáját, leszoríthatná a túlzottan magas árakat. A határmenti találkozó azonban lehűtötte a túlzott reményeket. Echeverria elnök hűségét hangsúlyozta a mexikói hagyományokat illetően: az 1938-as olajállamosítás elveinek megfelelően országa független irányvonalat kíván követni, az új olajmezők kincsét megkülönböztetés nélkül, a világpiaci árszinten bocsátja majd eladásra. ,s a washingtoni hírmagyarázók figyelmét az sem kerülte el, hogy Mexikó már most ígéretet tett Kubának bizonyos olajmennyiség szállítására. Az amerikai—mexikói kapcsolatok másik konkrét kérdése is gazdasági jellegű volt. A washingtoni olajremények részben abból táplálkoznak, hogy Mexikó rendkívül eladósodott az Egyesült Államoknál, a külkereskedelmi forgalom évente 2 milliárd dolláros aktív egyenleget mutat Washington javára. A Ford kormányzat „jóindulatától” függ csaknem egymillió mexikói vendégmunkás létbiztonsága is. Évente ugyanis több mint félmillióan keresnek illegálisan munkát az Egyesült Államok déli körzeteiben. Ford mexikói látogatásának, jelentéktelenségével egyetemben, mégis volt egyfajta fontossága. Az amerikai elnök első külföldi látogatásával közvetetten tanúsította, hogy az Egyesült Államok „déli politikájában” hosszú szünet után idén mégis csak megmozdul valami. A washingtoni diplomácia, amely a kissingeri világkép alapján elsőbbséget biztosított a „keleti politikának”, így a kapcsolatok fokozatos javításának Moszkvával, illetve a normalizációnak Pekinggel, ráébredt arra, hogy a hárompólusú erőrendszer stabilizálásához elengedhetetlen a közvetlen , hagyományos érdekövezetének megtartása is. A Rionroe-elvet természetesen napjainkban már nem lehet a régi erőpolitikával érvényesíteni. A washingtoni érdekek biztosítására új eszközöket kellett keresni, s a gyakorlatiasabb kapcsolatok kiépítését a legutóbbi évek világgazdasági jelenségei is sürgették. A nixoni fogyasztás időszaka Latin-Amerika viszonylatában lényegében csak egy éve kezd blvadozni, s ebben jelentős szerepe van Kissingernek, aki a Kennedy-féle „Szövetség a haladásért” program helyébe a „szövetség az üzleti elvekért” elképzelést képviselte az Amerika-közi tanácskozásokon 1974 elején. Az amerikai kormányzat ugyanis a nemzetközi energiaválság tükrében kezdte újra felismerni Latin-Amerika fontosságát. Ford mostani mexikói tanácskozása éppen azt volt hivatott kipuhatolni, hogy a független külpolitikai irányzatot, a „harmadik világot” képviselő Echeverria elnök mennyiben lenne hajlandó hidat alkotni mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban az Egyesült Államok és déli partnerei között. Mexikó azért lenne alkalmas e feladatkör betöltésére, mert az antiimperialista jelszavak és törekvések lényegében nem módosították az ország gazdasági függő helyzetét: a külkereskedelmi forgalom mintegy 60 százaléka változatlanul az Egyesült Államokkal bonyolódik, s az észak-amerikai magántőkének hatalmas szerepe van a mexikói gazdaságban. Mexikó jóval nagyobb rokonszenvnek örvend a latin-amerikai országok körében, mint Brazília, amelyre Nixon a hetvenes évek elején építeni kívánta Washington latin-amerikai politikáját. Echeverria rendszere politikai szempontból kiegyensúlyozó szerepet tölthet be a haladó, nacionalista kormányzatok és a jobboldali színezetű diktatúrák között. Az amerikai—mexikói jó viszonynak még egy vonatkozásban van alapvető jelentősége: Echeverria elnök és Rabasa külügyminiszter már eddig is elvállalt bizonyos közvetítő feladatkört Washington és Havanna kapcsolataiban. Hiszen Mexikó volt az egyedüli ország, amely egy évtizede nem tett eleget az Amerikai Államok Szervezetében kierőszakolt Kuba-ellenes blokádintézkedéseknek. Kuba sajátos módon az amerikai kormányzat új latin-amerikai politikája őszinteségének fokmérőjévé vált. A Havanna "elszigeteltségének " fenntartására irányuló washingtoni szándék ugyanis az „Új párbeszéd” fő akadálya lett. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy az Amerika-közi gépezet csak akkor lendülhet valóban mozgásba, ha előbb kiiktatják a kubai problémát. A latin-amerikai országok jelentős része már váltott is, s minden valószínűség szerint a novemberben Quitóban összeülő AÁSZ-tanácskozás a blokádintézkedések megszüntetése mellett foglal állást. Fidel Castro gyakorlatilag Ford mexikói látogatásával egyidőben nyilatkozott a CBS- nek, s ebben azt a véleményét fejtette ki, hogy Nixon távozása az elnöki székből megkönnyítheti a kapcsolatok rendezését. Kuba tulajdonképpen egyetlen feltételt támaszt, s ez a blokád megszüntetése. 111 ............. | | ■■■■■■■ ■ | » Ford mexikói tartózkodásának visszhangot kiváltó mozzanata ezért lehetett negatív, amenynyiben az amerikai elnök elutasította a kapcsolatok javításának közeli lehetőségét. A megfigyelők magyarázatként több érvelést is felsorakoztattak, így Utaltak a november 5-i részleges kongreszszusi választásokra. Fordnak — mondják — nem érdeke, hogy kockáztassa a kubai emigránsok támogatását, egykét hónapos késés alapvetően már nem befolyásolja a helyzetet. Feltételezhető, hogy az amerikai megfontolásokban legalább ekkora szerepe volt a kissingeri képből következő dilemmának is. Washingtonnak azt kell mérlegelnie — vélte az International Herald Tribüne —, hogy a hagyományos értékrendet veszi-e figyelembe, amely szerint Kuba „a Szovjetunió közelségének veszélyét” jelenti, avagy a gazdasági távlatok alapján Kuba latin-amerikai jellegét, következésképpen az Amerika-közi rendszerbe való beépülését fogadja el meghatározónak , minthogy ez utóbbi elfogadása irányában tevékenykednek a dél-amerikai államok, s a nemzetközi enyhülés is ezt diktálja, valószínű, hogy a washingtoni döntés sem várathat már magára sokáig. Lovas Gyula