Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

Szerda, 1975. február 19. A Mosszovjet Színház vendégjátéka VASZILIJ TYORKINLA­NT ÉS KARD címmel nyolcsorosat írt Petőfi 1844- ben, ugyanabban az évben, mikor A helység kalapácsol­ t és a János vitéz-t. Harmonika és puska a két attribútuma Alekszandr Tvardovszkij el­beszélő költeményének, a Va­­szilij Tyorkin-nak s színpadi változatában erre a kettőre esik a fényszórók első suga­ra: harmonikára és puskára. Lant és kard, harmonika és puska — száz év alatt, 1844 és 1944 közt, költészet és harc jelképes eszközei ennyit, nem sokat, változtak. De sokat vál­tozott az elbeszélő költemé­nyek világa. Sokat változott a Vaszyij Tyorkin A helység ka­­lapácsá­hoz és a János vitéz­hez képest Sokat változott többi magyar rokonához, Az obsitosához, a Ludas Matyi­­hoz képest is. Mindegyik népi ihletésű, népi hanghordozású, a Vaszilij Tyorkin azonban nem a mesék felől érkezik, nem a képzeletből született, hanem a valóságból, a csikor­gó történelemből, a Szovjet­unió honvédő és világmentő háborújából. Az elbeszélő költeményt nem kell elbeszélni a magyar olvasónak, Tvardovszkij mű­vét és művének humuszból és felhőből gyúrt tündérhősét Tyorkin­t, sokan ismerik. Könyvből igen, de színpadról nem. Voronkov színpadi átira­tában a nálunk vendégszerep­lő Mosszovjet Színház most így is bemutatta őt H­armonika és puska függ tehát a színpadnyílás magasában, a játék fölött, jel­képként Más tárgy a színpa­don alig, a háttérben néhány sudár fának a törzse, egy zöld, lepattogzott ezredláda. Ez a díszlet igaz, hogy terem aztán a színpadon teherautó is, tank is, ló is, kemencepadka is vala­hol egy Szmolenszk környéki parasztházban, teremnek lö­­vészárkok, sztyeppék, végtelen hadszínterek. Csakhogy eze­ket már emberből teremti a színpad, hét férfiszereplőből, a hét színész szuggesztív képze­lőerejéből, s ennek a láttató, megjelenítő fantáziának oly szívesen engedő néző képze­letéből. Amikor Tvardovszkij vers­sorai patakzani kezdenek, azt lehetne gondolni, hogy az el­következő két-két és negyed órá­ban majd egy irodalmi színpad­­adta élményben lesz része a közönségnek. Elbeszélés, epika aligha mozgatható igazi drá­mává. Aztán múlnak a per­cek, a negyedórák, folydogál­­nak a rímek, és észrevétlenül már az első negyedórában, vagy talán már a negyedik­­ötödik percben — ki tud ész­revétlen változást észrevenni? — a színpadon dráma zúg. Élő epizódokat, drámaiakat és idil­lieket kísér nagy messziről har­monikaszó vagy puskaropogás. M­itől mozdul, mitől FESZÜL drámává egy csöndeskén hömpölygő elbe­szélő költemény? Saját magá­tól nem, mert nem az a ter­mészete. A színpadi környe­zettől sem, mert ez a környe­zet, a fák, a ládikó, mozdulat­lan és drámaiatlan állókép csak. Emberek teremtik, hét művész teremti a drámát a sa­ját megfeszült ideghálózatá­ból, művészek teszik, hogy több, mint elhihető, valóságo­san átélhető egy hosszú autó­zás úttalan utakon, pedig nincs gépkocsi, egy nyargalás, pedig nincsenek lovak, egy légitámadás, pedig csak riada­lom van a színen, egy meghitt este a kemencepadkán, pedig kemence sincs. Megsebesülés van a színen és halál, tréfa van a színen és menetelés őszi sarokban. Eleven történés van a színen, pedig az egész csak csöndes elbeszélés. A táj, a háború, az elcsüg­­gedés és a fellelkesülés, a gyöt­relem és a hit, a kézigránát, a gyeplő, a kormánykerék, min­den kellék, eszköz, indulat csak a hét színészből, az esz­­köztelen hét színészből szár­mazik, de még egy nemlétező csajka is úgy, hogy két kézre lehetne fogni, s inni belőle a pótkávét, egy nemlétező ken­gyel is úgy, hogy lóra lehetne szállni rajta. Lóra, keselyre vagy sárgára, szürkére vagy deresre, eleven lóra s nem pegazusra. A Pega­zus a hét színészben vágtat a mezőkön és röpül a felhők kö­zött, a hét színészben, meg a költőben, meg az átköltőben, meg a rendező Scsedrinben. A varázslást ők ismerik, ők állítják elő, a néző benne él a varázslatban és boldogan, feszülten, elandalodva, felhá­borodva és mosolyogva átadja magát neki. Nem elhiszi, ha­nem átéli Tyorkin — mind a hét Tyorkin — kalandjait, hős­tetteit, halálait, megéledéseit, kedélyét, elszántságát, esze­­járását. Igen a hét Tyorkinét, mert ez a Vászka sok van, ez a Vaszilij- típus, a szovjet ka­tona, az orosz parasztfiú tí­pusa. Ilyennek alkotta meg őt a költő, így dolgozta át sokká az egyet a dramatizáló, így olvasztotta eggyé a sokat a rendező, s így alkot egy-egy Tyorkint egy-egy jelenet tar­tamára a hét színész. A HÉT SZÍNÉSZ V. Butyen­­ko, V. Gyemin, L. Leftyif­­jev, J. Kuzmenkov, A. Leny­kov, J. Sztyeblov, O. Scsetyi­­nyin. A rendező, B. Scsedrin, külső eszközzel, érzékelhető „rendezéssel” nem segíti őket. Néha fegyverropogás kintről, repülőgépzúgás fentről, akna­­robbanás köröskörü. Harmo­nikaszó, távoli zene, valami tompított tömegzaj. De segíti őket az egésszel. Az előadás egész hangulatával. A fény­változásokkal. Segíti őket a kevés kellékű, sok gondolatú rendezői látomással. Azzal, hogy a figuramozgatásnak zárt és célszerű rendje van, azzal, hogy hét ember a szí­nen tömeghatásúvá tud lenni, azzal, hogy a színpadi csendek megtelnek érzelmekkel és em­lékekkel, a harci rohamok fe­szültségével, a csendéletek bensőségével. Minden mozza­natban ott a rendező, de sehol sem látszik. Műgondja az ala­kításokról verődik vissza tisz­ta körvonalakka. Ha a hét színész közül mégis ki kellene emelni valakit, az a fiatal Lenykov lenne, ez az el­ragadóan gazdag kedélyű mű­vész. És Sztyeblov, aki a hang­váltásaival egyik pillanatról a másikra tudja teljesen ellenté­tes hangulatokba vinni a kö­zönséget. És Kuzmenkov, aki­nek a szeme ha megakad va­lamin a távolban, ahol semmi sincs, a néző előtt teljes való­ságában jelenik meg az, amit mégis lát. De ilyen láttató, megidéző ereje van Butyenkó­­nak is és Gyem­innek is. Scse­­tyinin kifejezéseitől feltéved a néző előtt a háború keserűsé­ge és pátosza, Leftyijev pedig egyetlen katonaként egy egész zászlóaljat tud képviselni. S mind a heten Vaszilij Tyor­kint, az elbeszélő költemény­nek és színpadi változatának humuszból és felhőből gyűrt tündérhősét képviselik. Ha ki kellene emelni vala­kit az előadás hét szereplőjé­ből, ez a hét színész lenne az. Más, több a Mosszovjet Szín­ház társulatáról nem mond­ható. M. B. B. NAPLÓ Február 19 Garai Gábor főtitkár veze­tésével Havannába utazott kedden az írószövetség dele­gációja, a szocialista országok írószövetségi vezetőinek ta­nácskozására. A küldöttség tagjai: Simor András költő és műfordító, valamint Földeák Iván.♦ Háromszáz — a Vili.—XVI. századból származó­­ kódex­töredék került elő az Egyete­mi Könyvtár nagyszombati ál­lományrészének kötéstábláiból. Az értékes darabokat az ELTE régi magyar irodalom tanszé­ke tárta fel a Kulturális Mi­nisztérium támogatásával. A munkát tovább folytatják. A Az Alkotó ifjúság című pá­lyázatra beküldött munkákból rendezett bemutatót a KISZ XIV. kerületi bizottsága a 18-as számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben. (Bp. XIV., Eg­­ressy út 36.) A fiatalok alkotá­sai április 4-ig tekinthetők meg. Tizenötéves Maurice Bejárt társulata, a „XX. század ba­lettje”. •1* Az Operaház két fiatal tánc­művésze, Szőnyi Nóra és Mé­száros László, új szerepben, Webem: öt tétel vonósnégyes­re című pas de deux-jében mutatkozik be február 21-én, pénteken az Operaház Bésárt­­estjén.A Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámáját mutatja be február 25-én, csütörtökön este a győri Kisfaludy Színház.­oo Harminchárom magyar fes­tőművész munkáit bemutató kiállítás nyílt meg kedden Hi­rosimában. Az egyebek közt Kontuly Béla, Csáki-Maro­­nyák József és Bordás Ferenc képeit bemutató anyagot a to­kiói Gekkoso galéria vásárol­ta meg Magyarországon. A tárlat megnyitóján részt vett Horváth Ernő nagykövet is. Magyar Nemzet Növekszik az 1975. évi a magyar-román árucsere-forgalom Az 1975. évre vonatkozó ma­gyar—román árucsere-forgal­mi tárgyalások eredményekép­pen kedden Budapesten Tor­­dai Jenő és Marin Traistaru külkereskedelmi miniszterhe­lyettesek aláírták a két ország közötti árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A jegy­zőkönyv jelentős forgalomnö­vekedést irányoz elő 1974-hez képest, s ezzel a két ország kö­zötti árucsere-forgalom 1975 végén előreláthatólag megkö­zelíti majd a 190 millió rubelt. Az elmúlt évben létrejött magas szintű találkozók meg­felelő feltételeket teremtettek a gazdasági együttműködés és az árucsere-forgalom tovább­fejlesztésére. A két ország kö­zött jelentős együttműködés alakult ki a gépjárműiparban, a szerszámgépiparban, az alu­míniumtermékek cseréjében, a a gumiabroncs-termelésben, a könnyűipar egyes ágazataiban, valamint a fogyasztási cikkek választékcseréjében. * Marin Traistaru miniszter­­helyettes és kísérete kedden este elutazott Budapestről. Kiállítások Budán: „Munkánk, eredményeink...” . ..Munkánk, eredményeink az MSZMP X. és XI. kong­resszusa között” című kiállí­tást kedden, a Déli pályaudvar új várócsarnokában ünnepi külsőségek között nyitották meg. Az érdeklődők mintegy 200 kép segítségével kísérhe­tik végig népünk elmúlt négy esztendőben végzett munká­ját, élet- és munkakörülmé­nyeinek fejlődését. Az ugyan­ott megnyitott „Az I. kerület 30 éve” című tárlat anyagá­ban több tucat fotó, illuszt­rálja a kerület fejlődését a felszabadulástól napjainkig. A felszabadulás 30. évforduló­ja alkalmából rendezett kiál­lítást Inokai János, a Haza­fias Népfront I. kerületi bi­zottságának elnöke, országgyű­lési képviselő nyitotta meg. indítvány gazdasági bírság kiszabására A legfőbb ügyész gazdasági bírság kiszabását indítványoz­ta a Fővárosi Bíróságnál a Ko­hászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalattal szemben, mert tisztességtelen haszon­­szerzéssel jelentős összeghez jutott Az ügyészség a BRFK vizs­gálati osztálya által Ács Já­nos és társai ellen csalás gya­núja miatt indított eljárás ré­vén szerzett tudomást arról, hogy a vállalat 1972—74-ben vashulladékáron színesfémet vásárolt, és azt változatlan ál­lapotban, de színesfémáron ér­tékesítette a Metalloglobus Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatnál. A vállalat — szállítói kárá­ra — a szakértők megállapí­tása szerint 1 millió 662 ezer forint illetéktelen nyereséghez jutott. Országos idegenforgalmi tanácskozás 8,3 millió külföldi Magyarországon A múlt évi tapasztalatok alapján a legfontosabb tenni­valókat határozta meg kedden a Gellért-szállóban Molnár Károly miniszterhelyettes ve­zetésével a Belkereskedelmi Minisztérium országos idegen­­forgalmi értekezlete, amelyen részt vettek más tárcák, orszá­gos hatóságok képviselői is. Sívó Tibor főosztályvezető bevezetőjében megállapította, hogy 1974-ben a nemzetközi idegenforgalmi piacon csak azok az országok versenyezhet­tek eséllyel, amelyekre gazda­sági életük stabilitása volt jel­lemző, nem emelték túlzottan az árakat és rendelkeztek az idegenforgalom egyik alapvető feltételével, a nyugodt, ki­egyensúlyozott életkörülmé­nyekkel. A turisták általában ilyen országnak tartották ha­zánkat, ez látszik az eredmé­nyekben is. A múlt évben 8,3 millió kül­földi járt hazánkban és 3,3 mil­lió magyar állampolgár utazott külföldre. A szocialista orszá­gokból 16 százalékkal, egyéb országokból 6 százalékkal töb­ben érkeztek az előző évinél, nagyobbak voltak a turizmus­ból származó bevételeink is. Tovább növekedett az országon belüli idegenforgalmi szolgál­tatások iránt az igény, bővült a kiránduló, valamint az éjsza­kai szállással járó víkendfor­­galom, fejlődött az ifjúsági ide­genforgalom, amit elősegített, hogy csaknem 24 millió forin­tos támogatással 160 ezer fiatal kapott valamilyen kedvez­ményt. Idegenforgalmunk eddigi szintjének megtartása és to­­vábbbfejlesztése most már csak a tervszerű szállodafejlesztés­sel, a fogadás komplex felté­teleinek megteremtésével, ru­galmasabb és körültekintőbb munkával lehetséges. Az eddi­gi információk szerint megfe­lelő strukturális változtatással, a kínálat minőségének növelé­sével lehetünk versenyképesek, tarthatjuk meg piaci pozícióin­kat. A vendégfogadás általános feltételeinek javításához a szál­láshelyek kapacitásának bőví­tésén túl egész sor kisebb-na­­gyobb feladat sürgős megoldá­sa vár az érdekelt szervekre. Ilyen tennivaló például a bel­földi és a nemzetközi turizmus által igénybe vett üdülő- és ki­rándulóhelyek köztisztasági és higiénés helyzetének javítása, valamint a határállomások további korszerűsítése. Javítani kell a Balaton menti szórako­zási lehetőségeket, a sportszer­vekkel együtt sportrendezvé­nyekkel bővíteni a programo­kat. Miniszteri utasítás írja elő, hogy a szervezett ifjúsági turizmus céljaira igénybe vehe­tők a kollégiumok. A felméré­sek szerint országszerte 30 ezer — 35 ezer ily módon hasz­nosítható kollégiumi hely van, azonban alig negyedrésze állt az ifjúság rendelkezésére. A közlekedési gondok — a szű­kös idegenforgalmi autóbusz­park — ma már súlyos akadá­lyozói a szolgáltatások fejlesz­tésének. Hangsúlyozták, hogy meg kell gyorsítani a folya­matban levő és az előkészítés alatt álló szálloda-beruházáso­kat, üzembe helyezéseket, s a rendelkezésre álló anyagi erők figyelembe vételével folytatni kell a velencei, visegrádi, az orfűi kiránduló- és üdülőhe­lyek építését. A balatoni szezon előkészítése A BIB főtitkára az eredményekről és gondokról A Balatoni Intéző Bizottság újjászervezése óta eltelt idő tapasztalatairól, a Balaton­­vidék fejlesztésének legfőbb teendőiről Rosta Sándor, a BIB főtitkára így nyilatkozott: " Levelek, szóbeli javasla­tok százai jelzik, hogy a Bala­­tonnak nemeseik kedvelői, de „társadalmi gazdái” is vannak. Egyelőre a felmérés, a szám­vetés kezdeténél tartunk. Ed­dig jobbára a déli part „hiány­listáját” állítottuk össze. Esze­rint a déli parton például mindössze 2000 gépkocsi he­lyezhető el fizető parkolóhe­lyen. Szükség lenne több szer­vizállomásra is. A szabad­strandok befogadóképesége je­lenleg alig haladja meg az 50 ezret Ez nagyon kevés.­­ Az idei szezont ennek el­lenére igyekszünk jól előké­szíteni. Az ellátás tavaly so­kat javult, kevesebb panasz érkezett. Változatlanul ne­m sikerült előbbre lépni azonban a szórakoztató és kulturális programok ügyében: különfé­le okok miatt nem tudtuk lét­rehozni a régóta emlegetett műsorirodát, amely egy kézbe vette volna mindkét párt nyá­ri programjainak irányítását, szervezését — mondotta nyi­latkozatában egyebek között a BIB főtitkára. Lipcsei tavaszi vásár Hatvan országból kilencezer kiállító Az NDK budapesti nagykö­vetségének kereskedelempoli­tikai osztályán kedden dél­előtt a lipcsei tavaszi vásár előkészületeiről és várható eseményeiről tájékoztatták az újságírókat. Karl-Heinz Kun­­ze, a nagykövetség közgazda­­sági vezető munkatársa beve­zetője után Horst Jörgens ke­reskedelmi tanácsos, az NDK és Magyarország kereskedelmi kacsolatainak állandóan nö­vekvő fejlődéséről közölt ada­tokat. A sajtótájékoztatón részt vett Hans Kynast, a lipcsei vá­sár vezérigazgató-helyettese, aki a vásár részleteiről adott információt. A tavaszi vásáron 60 országból több mint 9 ezer kiállító vesz részt, és 90 or­szágból jelentkeztek látogatók. A vásáron 12 szocialista or­szág külkereskedelmi vállala­tai átfogó minőségi választékot mutatnak be. Bemutatják az elmúlt 30 esztendő gazdasági fejlődését, az integrációban elért eredményeket. A gépek, szerszámok, fo­gyasztási cikkek mellett nagy érdeklődésre tarthat számot a hagyományos nemzetközi könyvkiállítás, amelyen az NDK-kiadók 3 ezer új művet mutatnak be. Magyarország részvételét Szántó Attila, a HUNGEXPO képviselője ismertette. Bemu­tatónkon elsősorban gépipari, elektromos, elektronikus és kohászati termékek találhatók. Ritkaságok a vadászfegyver-kiállításon Hosszú heteken át „vendég­szerepelt” a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeumban a prágai múzeum vadászfegyver-kiállí­tása, amelynek helyén, a 14 üvegtárlóban most a hazai gyűjtemény mutatkozik be. A mintegy 50 darabból álló anyagból a látogató nyomon követheti a puskaművesség fejlődését az 1500-as években használatos puskáktól a XX. század vadászainak fegyve­réig. A kiállított anyag minden példánya más és más fegyver­típust képvisel. A sorrend az előtöltős puskák bemutatásá­val kezdődik. Tárlóban látha­tó az úgynevezett kanócos pus­ka, amely kulccsal felhúzható óraszerkezettel működik. A kiállítás érdekessége, többek között egy — valószínűleg — török eredetű, gyöngyház­­berakásos ágyú, 1696-ban ké­szült kovás puska, amelyet a XIX. században alakítottak át hátultöltős vadászfegyverré. A sörétes, gyutacsos dupla­puskát Joseph Manton londo­ni puskaműves készítette a múlt század elején, a Rock­­rendszerű damaszkcsövű go­lyós fegyver A. Kuchenreiter, regensburgi mester műve, a múlt század közepéről. Tárló­ban van a szovjet Tokarev 1941. típusú öntöltő, gázdu­gattyús fegyvere, egy Zbrojov­­ka cseh kispuska, egy merev­csövű Darne, francia sörétes duplapuska, és egy budapesti puskaműves, Zollner Mátyás munkája. A felsoroltakon kí­vül amerikai, belga, dán, oszt­rák puskaművesek által készí­tett példányok is szerepelnek a nemzetközi anyagban. A kiállítás március végéig látogatható. — érté­k 5

Next