Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
Vasárnap, 1975. február 9. Épült a két kongresszus között Gagarin Hőerőmű Amikor legutóbb Tatabányán találkoztunk, a sajtó képviselői a magyar szénbányászat vezetőivel, hogy baráti eszmecsere közben vitassuk meg a szén átértékelt szerepét az energiaellátásban és feladatainkat a megváltozott helyzetben, a beszélgetés végefelé megemlítettem, hogy Visontára készülök. A műszaki főosztály vezetője olyan hangsúllyal, mint a régi közlekedésrendészeti mozireklámon a rendőr, felhorkant: „Ne tegye!” Még jó, hogy nem tette hozzá a folytatást is: „Az életével játszik.” Különös dolog ez, nem tudom, honnan ered, de Visonta körül születése óta keringenek mendemondák. Úgy vélem, mondanom sem kell, hogy a figyelmeztetés után még nagyobb várakozással indultam a Gagarin Hőerőműbe, hogy hiteles képet nyerjek. Az immár legendáktól mentes, valódi állapotokról. Még javában autózunk, valahol Nagyréde mellett, amikor a gépkocsivezető váratlan kérdéssel egyszeriben visszaránt a mátraalji táj téli napsütötte szépségének gyönyörűségéből a néhány percre feledett hivatalos témához: — Igaz, hogy nagy tévedés volt ezt az erőművet idetelepíteni? Azt mondják, már alig van lignit a földben. Hát így. Duplán örülök, hogy eljöttem. Megawattokban nem mérhető öröm Még nem tudom, mi húzódik meg a háttérben, milyen hírek fogadnak, de akárhogyan van is, megint rabul ejt a látvány lenyűgöző nagyvonalúsága. Az NDK-ból elszármazott, kék testű óriás gépek — őskori szörnyek képzetét keltve — egykedvűen lusta mozdulatokkal, fejük szüntelen bólogatása közben, hatalmas mancsukkal a már alaposan megrágott tájra tenyerelve, sok száz régi kubtikus több napi adagját falják fel a földből, sárkányfogakkal, egyetlen harapásra, falánk éhségükben. Különös paradoxon a látvány: kitakarva a lanka, feltárva titka, mégsem a megbecstelenítő pusztulás, ellenkezőleg: a teremtő alkotás, a munka újjászülni képes ereje, a mozgás szép harmóniája jut az embernek eszébe róla. A kezdet kezdetétől tanú vagyok. A szőlőjüket sirató emberek gyászánál éppúgy ott voltam, mint a falujukat viszszanyert visontaiak lakodalmas hangulatú ünnepén. És megérthettem ennek az egész, oly sokféle okból és sokféle irányba vihart kavaró, hegyet mozdító és emberszívekben dúló óriás léptékű akciónak igazi — és igaz! — értelmét. Láthattam a — megawattokban sem mérhető —, mámoros öröm fényét az emberek arcán a hőerőműben, amikor 6 éve az első párhuzamos kapcsolással, a visontai lignit táplálta első blokk belépett az ország energiahálózatába, a Gagarin Hőerőmű áramot adott. Most mozdulatlanok a bánya gépei. Mintha végképpen jóllaktak volna. Szelíd szépségében mutatja magát a szűrt fényben, körös-körül a felszaggatott földdarab. Mozgás sehol. Mintha az utunkat eddig kísérő szél is elült volna. Embert is, kettőt ha látunk az erőmű bejáratához vezető kacskaringós út közben. Egyszerre jut eszembe a szóbeszéd, a mendemonda és a műszaki főosztályvezető figyelmeztetése. Lehet, hogy rosszkor érkeztem Visontára? Amint belül vagyok az erőmű kapuján, nyomban megérzem, hogy „nem lehet”, a sokat látott , próbált ember bármely munkahely levegőjéből következtetni tud az ott uralkodó hangulatra. Itt rend van és a zavartalan munka megnyugtató csendje. Az erőmű nem zajos üzem. Helyes volt ide telepíteni ? A titkárságon Mohácsi Miklós műszaki igazgató-helyettes fogad. Elnézést kér, amiért még néhány percig megvárakoztat, de éppen eligazítást tart. Néhány perc múlva valóban a szobájában vagyok. De azért még később is, a várakozás minden izgalmát igazoló beszélgetés közben is, többször cseng a telefon. Tudom, illetlen dolog, de a cél szentesíti az eszközt (jó, hogy ezt a gátlást oldó modortalanságot kitalálták nekünk), az egyik beszélgetést lejegyeztem. Természetesen csak a műszaki igazgatót hallottam: .......Igen... ahogy megbeszéltük. Tizenkét órakor elkezdik üríteni, és húsz órakor kiáll a kettes blokk ... nem, dehogy ... nagyon helyes, hogy megkérdezte ... A hét végén már így marad ... igen, a jövő héten elkezdjük barnaszénnel. Köszönöm. Viszontlátásra.” Áhá! Hogy mondta Rajkin? „Valami van.” Van. Kiderül. De a rendhagyó kitérő után, tartsuk be a szabályos menetrendet. Az első kérdésem mégis szabályellenesen gorombára sikerül, és tartalmazza az egész feszültséget, amely útközben felgyűlt bennem. — Helyes volt ezt az erőművet idetelepíteni? Igazolta a Gagarin Hőerőmű a létezését? Megfelelt a várakozásnak? Mohácsi Miklós először néz rám kissé rosszallóan, amióta bemutatkoztunk egymásnak. Látom rajta,, hogy némi erőfeszítésébe kerül, de rövid hallgatás után nyugodtan kezdi:— A villamosenergia-igény az elmúlt esztendőkben évenként 6—8 százalékkal növekedett. Tízévenként megkétszereződik a beépített teljesítőképesség. ,És még egy mindent átfogó számot mond: „A mai magyarországi energiarendszer teljesítőképessége négyezer megawatt. Egy megawatt ára 15 millió forint. Tessék ezt négyezerrel beszorozni! A lignit a legolcsóbb fűtőanyag. A lignit itt van a földben. A Gagarin Hőerőmű létezésén, idetelepítésének jogosságán nem érdemes vitatkozni. Van elég lignit ? Önként kínálkozik a következő kérdés: — Valóban van itt még elegendő lignit? — Természetesen van, de erről nem én vagyok hivatott beszámolni — és inkább arra emlékeztet, hogy a visontai erőmű építésénél 150 millió forintot megtakarított, és négy hónappal korábban elkészült a tervezettnél. A KISZ védnöksége alatt körülbelül négyezer ember dolgozott itt akkor, öszszesen hét nemzet fiai. Harmincnál több nagy- és száznál több kisvállalat működött közre a főbb és a kisebb szerepekben. A Gazdasági Bizottság határozata szerint a teljes felfutást 1977-re kell elérniük. Ez 5,2 milliárd kilowattórát jelent évenként. Az ország villamosenergia-termelésének egynegyedét. Ez körülbelül kétmilliárd forint termelési értéket jelent évenként. Nem akármiről van tehát szó, ők mégis úgy tervezték, hogy egy-másfél évvel előbbre tudják hozni a teljes felfutást. Joggal tervezték így, hiszen 1974-ben, tavaly már elérték az ötmilliárd kilowattórát. Úgy, hogy közben 41,56 százalékos kihasználással működött az erőmű. Aminek nem lenne szabad előfordulnia. Csak egyetlen adat, összehasonlításként: ennek az értéknek télen 90 százalék körül kellett volna lennie. És egy mondat: hogy azután valóban nem olcsó az ország legkorszerűbb, legolcsóbban termelő erőműve. íme, mégis elérkeztünk a feltett kérdésre adandó válaszhoz. Az erőmű idetelepítésének értelméhez, létezése jogosultságához, a bányához. Többször is hangsúlyozva, hogy a témában nem ő az illetékes, a „szenvedő fél” jogán végül is ennyit hajlandó elmondani : — Az eredeti elképzelés szerint a Thorez külszíni fejtésű bányának az 1970-es egymillióhatszázezer tonnától az idei esztendeig el kellett volna jutnia a hét és fél millióig. Már a tavalyi évben egymillió tonna volt a lemaradás. Még mindig a legolcsóbb Bárhogy faggatom, a bányáról nem hajlandó többet mondani. Illetve, egyetlen gondolat erejéig még belemegy a „játékba”: — Érthető okokból nagyon szoros kapcsolatban vagyunk velük. Ha az ember lemegy a bányába, és ez nagyon gyakran megtörténik, csak az őszinte tisztelet ébredhet fel bennünk a nehéz körülmények között végzett munkájuk láttán. Ismerjük az objektív gátló tényezőket is. De ezeken nekik kell túljutniuk. Ami pedig a szóbeszédet, mendemondát illeti, még rengeteg lignit van a földben. Csak egyértelműen kell határozni, mi a fontosabb: négy-ötszáz ember érzelmei, vagy milliók gyarapodása ? A kutatások megdönthetetlen tényeként ugyanis a leggazdagabb és legkönnyebben elérhető lignitmezők változatlanul Visonta község alatt helyezkednek el. Hogy pedig mit jelent a lignit? Íme, egyetlen összehasonlító számadat: az országban működő 13 erőmű tüzelőanyag-költsége átlagban 20,6 fillér kalória ára volt tavaly. A Gagarin Hőerőmű 18,01 fillérért adta ugyanezt. Úgy, hogy közben többször használt kényszer-tüzelőanyagot: dunántúli és nógrádi barnaszenet, olajat. Nem erre, és nem ezért épült ide. És Mohácsi Miklós — bár alig találkoztam lelkesebb „szakma szerelmesével”, mint ő — nem elfogult. Dorogról ment a Budapesti Műszaki Egyetemre, és Dorogon kezdte működését az ottani erőműben. Tizenöt évig ott is maradt. Ide 14 éve helyezték át, tíz éve főmérnök. Amikor az első blokk indulásáról beszél — bárhogy is titkolná —, tele lesz a szeme könnyel. Különös, de a látvány engem jókedvre derít. Néha már azt hiszem, csak ezért élek meg, hogy ilyen emberekkel is találkozhassam. * A bányánál jelentkezem, de nem fogadnak. Illetve a bányavezető — ebédről jövet — közli, hogy kedden (február 4-én) tárgyalják a tröszt vezetői a Thorez külfestésű bányaüzem problémáját, Tatabányán. Megígérem, hogy legközelebb — ha nem is egy óra múlva, de — újra itt vagyok. Csillag István AZ 1975. ÁPRILIS 19-20-I NEMZETKÖZI CACIB KUTYAKIÁLLÍTÁS nevezési határideje: március 3. Kérjük a benevezni szándékozókat, hogy nevezéseiket ezen időpontig szíveskedjenek feladni 1502 BUDAPEST 112, PF. 255 vagy személyesen BUDAPEST XI., FADRUSZ UTCA 11/A 4 Magyar Nemzet Veszedelem emberre, társadalomra ' Széljegyzetek egy izgalmas kiadványhoz Megjelent: A budapesti alkoholisták és leszármazottaik biodemográfiai vizsgálata (Előzetes jelentés). A Népességtudományi Kutató Intézet közleményei című sorozat 39 kötete. Meghallgatok, megnézek a rádióban és a televízióban lehetőleg minden alkoholizmusról szóló műsort. Szorgalmasan olvasom a különböző riportokat is, azonban őszintén megmondom, majdnem mindig elégedetlen vágyaik velár. Dohogásom oka rendszerint a témakezelés egyoldalúsága. Vagy csak betegségnek, orvosi kérdésnek tekintik, vagy csupán rendőri ügynek. Gyakran a pincérek erkölcsi fogyatékosságaiban látják a bajok okait, hogy borravalót kapjanak, kiszolgálják az ittas embereket és a kiskorúakat. Az alkoholizmus azonban mindez együtt és, sokkal több: társadalmi betegség, olyan feszültségmérő, amelynek mutatókilengései a társadalmi és kulturális élet anyagcserezavarairól árulkodnak. A Népességtudományi Kutató Intézet kötetének leginkább a sokoldalúsága ragadott meg. Érdekes tanulmányok A sokoldalúságra törekvést hangsúlyozza tömör és lényegre törő előszavában dr. Szabady Egon is. Az alkoholizmus kialakulásának, előfordulási gyakoriságának megmagyarázásához — mint írja: „Több tudomány eredményeinek öszszefoglalása, kölcsönös figyelembevétele szükséges.” Erre a megállapításra a nemzetközi tudományos tapasztalatok és a hazai kutatási előzmények számbavétele alapján jutottak. Az elmúlt évek során vizsgálták már a budapesti Alkoholista Gondozó Intézetnek beteglapjai alapján a szeszesitalfogyasztás összefüggését az alkoholizmusra visszavezethető halálokok, májzsugorodás, alkoholos elmezavar stb. adataival. Minthogy az ivás okai rejtve maradtak, interjúkat csináltak, amellyel az ivási szokásokat, a szeszes ital rabjává válás történetét, a családi körülményeket, a baráti kör jellegét is igyekeztek felderíteni. Ezek a tapasztalatok hozták létre aztán a jelenlegi kutatóegyüttest. Dr. Mikes Gábor, a kötet szerkesztője, a kutatás irányítója ír a vizsgálatba bevontak köréről: 174 elvonókúrára jelentkezett, vagy nagyrészt kötelezett családos budapesti férfi — zöme 30—50 év közötti — került az úgynevezett mintába. Többségük segédmunkás, általában rendes keresetük, főbérleti lakásuk van. A vizsgált alkoholisták nagy része már büntetett (garázdaságért, a feleség bántalmazásáért), és ehhez a legtöbb esetben munkahelyi mulasztások kapcsolódnak: hanyagság, igazolatlan távollét. Több mint fele botrányt okoz ittas állapotban. Nagy részük „egyáltalán nem szórakozik sem egyedül, sem családjával együtt: olyan stádiumban van, amelyre az emberkerülés és az önmagába fordulás a jellemző. Mindez súlyosan hat a családban élő gyermekek személyiségfejlődésére. A megvizsgált gyermekek egyötöde gyógypedagógiai iskolába jár.” Dr. Bálint István tanulmánya megállapítja, hogy az alkoholizmus társadalmi jelenség és egyben betegség, ezért a társadalmi viselkedés oldaláról is vizsgálni kell. Ennek alapján az alkoholizmus a társadalmi normákkal szembekerülő úgynevezett deviáns magatartás. A kutatás azt vizsgálta, milyen fokú a normák megszegése: „Adósságot csinált-e, zálogba tett-e vagy adott-e el valamit az ital miatt, volt-e kellemetlensége a munkahelyén? Volt-e büntetve az ittas állapotban elkövetett cselekedet miatt?” A tanulmány megállapítja, hogy a különböző „deviáns” magatartásformák gyakran társulnak. „Az alkoholizálás elősegíti a bűncselekmények elkövetését, a bűncselekmények elkövetői könnyebben válnak alkoholistává. Garázda jellegű magatartásuk az italboltból és az utcáról bevonul a lakásokba; a gyermekeknél szorongásos, félelmi állapotok lépnek fel.” Vannak gyermekek, akik követik az alkoholista szülők példáját, más gyerekeknél az ellenkező a visszahatás, de mindenképpen sérülésekkel jár.Az alkoholizmus ismérveiről eltérők a kutatók nézetei. Az ital mennyisége, az italozás rendszeressége, a szervezet károsodásának mértéke egyaránt bizonytalan osztályozásokat adott. A csendes zugivók, a magánorvosi kezelésre járó jómódú emberek sohasem kerülnek a statisztikába. Nehéz pontos határvonalat húzni az időszakos lerészegedés és a rendszeres alkoholizmus közé. Az Egészségügyi Világszervezet 1955-ben a következő meghatározást fogadta el: „Az alkoholizmus: az alkoholtól való testi és lelki függés”. Jobbnak látszik az a definíció, amelyet nemrég olvashattunk G. M. Entin moszkvai kutató tanulmányában: „A lerészegedés állandó vagy időnként visszatérő szükséglete”. Az alkoholista elveszti az ellenőrzést önmaga felett, képtelen mértéket tartani és józan állapotban olyan feszültséget érez, amelyet csak a szeszes ital oldhat fel.) A biológus Ács Tamás is azzal indokolja tanulmányában az alkoholisták és az egészséges emberek szervezeti jegyeinek összehasonlító biológiai vizsgálatát, hogy „jelenleg nincs általánosan elfogadott meghatározás az alkoholizmus és az alkoholista fogalmára, és hiányoznak az elfogadott osztályozások az alkoholizmus típusaira, fázisaira vonatkozóan.” A vizsgálat során a biológusok többek között az alkoholizmus és a színtévesztés vagy a balkezesség összefüggéseit is kutatták. Megállapították, hogy a vizsgált csoport összetétele vegyes volt a tekintetben is, mióta, mennyit és mit isznak, de viszonylag egységes volt abban, hogy lelki és társadalmi helyzetüket nézve rossz állapotban voltak. „Feltűnő volt az igen nagyszámú tetováció,”... az „agresszivitásra utaló jel, például tőrök stb.” Dr. Nemeskéri János az alkoholisták gyermekeinek antropológiai vizsgálatát végezte el és eredményeit ismerteti, végül a kötetet dr. Szakács Ferenc tanulmánya zárja, amelynek címe: „Az alkoholistáktól származó gyermekek piszhhológiai vizsgálatának eredményei.” A sokoldalúság követelménye tehát nemcsak azt jelenti, hogy több tudomány fogott össze az alkoholizmus okainak vizsgálatára, de azt is, hogy a kutatás kiterjedt a családi háttérre és a gyermekekre gyakorolt hatásra is. Csupán két rövid részletet szeretnék ideiktatni, amelyek világosan megmutatják az alkoholizmus társadalmi veszélyességét, az ártatlan áldozatok, a gyermekek károsodását. A kicsik közül (5 éves korig) többnek mondható a szüleivel való kapcsolata érzelmileg sérültnek A 12—14 éveseknél a kutatók felhívják a figyelmet a galeri-képződésre való fokozott hajlamra és így jellemzik e csoportot: „Kapcsolatteremtési készsége bátortalanabb, paszszív, befolyásolhatóbb. Inkább választják, mit választ, sodródik. (A lányok fokozottan!) Szociális-morális fejlettségük — különösen a lányoké — alacsonyabb szintű.” Alkohol és kultúra A kutatás első szakaszáról kaptunk előzetes jelentést. Az eddigi anyag kísérleti jellegű, de nagyon sokat ígér. Miért foglalkozunk ilyen nyomatékosan a kiadvánnyal? Az alkoholizmus nálunk nem nemzeti szerencsétlenség, de van néhány olyan vonatkozása, amelyekre nagyon figyelni kell. Ilyen például a közművelődés egyre növekvő fontossága. E tekintetben nem kis gond a túlzott alkoholfogyasztás, amely nagy energiákat köt le és nem utolsósorban a családi jövedelem kultúrára fordítható kiadásait „csurgatja le” a torkokon. 1972-ben az egy háztartásra jutó művelődési és sportkiadások évi összege 1546 forint, míg a szeszes italra, dohányárura az átlagkiadás 1570 forint volt. De nemcsak ez az összeg vágja mellbe az embert. Érdemes elgondolkozni azon, milyen zsákutcája a munkahelyi közösségek „erősítésének” az elharapódzott névnapi italozás? Vagy társaságot jelent-e a magányos, unatkozó emberek számára egy-egy italbolt átmeneti szesztestvérisége? A kultúra mindig mértéktartás is, és nem túlzás azt mondani, hogy a kulturálatlanság egyik nyugtalanító jele és bélyege a mértéktelen italozás. A duhajkodásban, az elfajuló ivászatokban felismerni a régi „úri-murik” késői visszaverődéseit. Azt mondottuk, hogy a szeszes ital nem nemzeti sorscsapás nálunk. De figyelmeztető jel, hogy az elmúlt négy-öt év alatt az égetettszesz-fogyasztás terén nagy lendülettel törtünk fel az európai „élvonalba”. A szeszes ital kereskedelmi haszna nem csekély. De kiszámítottuk-e már, hogy mit fizetők rá kiesett munkaidőben, táppénzben, üzemi balesetek költségeként, termelési selejtben az ivászatokra? Az alkoholizmus okozta társadalmi-családi bajokról, valamint a művelődési veszélyről már beszéltünk az előbbiekben, de szólnunk kell az erkölcsi következményekről, az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolatáról is. Világszerte ismert, hogy milyen szoros összefüggés van a gyilkosságok, a testi sértés, a garázdaság, a nemi erőszak, vagy a közlekedési balesetek és az alkoholizmus között. A kérdés egyik szakértője szerint, olvassuk az egyik szovjet szaklapban: „a gyilkosságok 70 százaléka, a testi sértések 80 százaléka, a garázdaság 85 százaléka. a hivatalos személyek elleni erőszak 90 százaléka az alkohol hatása alatt történik.” Politikai probléma A politika számára nem lehet közömbös e társadalmilag veszélyes jelenség: „Az alkoholizmus oka végsőfokon nem az alkohol, hanem az a társas környezet, amelyben az alkoholistává lett egyén felnőtt, amelyben él, s amely a magatartási normákat az ő számára is előírja, akár képes vagy kapható a megtartásukra, akár nem” — írja Kardos György professzor, a téma egyik legismertebb szakembere. Azok keresik az ittasság adta mámorban a menedéket, akiket a sorsukban vagy a személyiségükben rejlő elviselhetetlennek érzett konfliktusok és feszültségek ivásra késztetnek. Minden adatunk azt mutatja, hogy a ragály terjed: az alkoholista férfiak aránya az elmúlt évtizedben másfélszeresére nőtt; kétharmaduk 40 évnél fiatalabb; túlnyomó többségük iskolázatlan, szakképzetlen munkás, aki már fiatalon jól keres, de jövedelmét okosan, kulturáltan felhasználni képtelen. Ha pedig a közvetlen okok mélyére ásunk, az iparba került munkások átrétegződési feszültségeit, az új városlakók egy részének gyökértelenségét, gyakran a betöltött státus és a képességek össze nem illő voltát, a személyiség-fejlődés bajait, családi konfliktusokat, az új életkörülmények elsajátításának nehézségeit, a javuló életfeltételek és az alacsony kulturális szint ellentmondásait találjuk, és az alkoholizmus ezekben az esetekben szocialista építésünk társadalmi anyagcserezavaraink hibás, levezetése, zsákutcája. Mindez pedig elsőrendű politikai probléma. És mi a teendő? Feltárni a bajok okát, hatásmechanizmusát, megkeresni a gyógyszereket. Társadalmi szűrő legyen minden család, munkahely, iskola, és a katonaság is, hogy ne legyen a szeszes italhoz menekülő kallódó ember, ne menjen kárba annyi szép energia, ne merüljön mocsárba senki, ne károsodjék, szenvedjen egyetlen gyerek se. Ezért olyan fontos az Alkoholellenes Országos Bizottság ihlette kutatás, amelyet folytatni kell, mert fontos, világszínvonalú, izgalmas munka. Szántó Miklós MÉTERÁRU ELADÁSBAN GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ BOLTI ELADÓKAT KERESÜNK BELVÁROSI ÜZLETHÁLÓZATUNK SZÁMÁRA. KOMOLY PERSPEKTÍVÁVAL TELEFON—386—366