Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

Vasárnap, 1975. február 9.­ Épült a két kongresszus között Gagarin Hőerőmű Amikor legutóbb Tatabá­nyán találkoztunk, a sajtó kép­viselői a magyar szénbányászat vezetőivel, hogy baráti eszme­csere közben vitassuk meg a szén átértékelt szerepét az energiaellátásban és felada­tainkat a megváltozott helyzet­ben, a beszélgetés végefelé megemlítettem, hogy Visontára készülök. A műszaki főosztály vezetője olyan hangsúllyal, mint a régi közlekedésrendé­szeti mozireklámon a rendőr, felhorkant: „Ne tegye!” Még jó, hogy nem tette hozzá a folytatást is: „Az életével ját­szik.” Különös dolog ez, nem tu­dom, honnan ered, de Visonta körül születése óta keringe­nek mende­mondák. Úgy vé­lem, mondanom sem kell, hogy a figyelmeztetés után még na­gyobb várakozással indultam a Gagarin Hőerőműbe, hogy hi­teles képet nyerjek. Az immár legendáktól mentes, valódi ál­lapotokról. Még javában autózunk, va­lahol Nagyréde mellett, amikor a gépkocsivezető váratlan kér­déssel egyszeriben visszaránt a mátraalji táj téli napsütötte szépségének gyönyörűségéből a néhány percre feledett hiva­talos témához: — Igaz, hogy nagy tévedés volt ezt az erőművet idetele­­píteni? Azt mondják, már alig van lignit a földben. Hát így. Duplán örülök, hogy eljöttem. Megawattokban nem mérhető öröm Még nem tudom, mi húzódik meg a háttérben, milyen hírek fogadnak, de akárhogyan van is, megint rabul ejt a látvány lenyűgöző nagyvonalúsága. Az NDK-ból elszármazott, kék testű óriás gépek — őskori szörnyek képzetét keltve — egykedvűen lusta mozdulatok­kal, fejük szüntelen bólogatása közben, hatalmas mancsukkal a már alaposan megrágott táj­ra tenyerelve, sok száz régi ku­btikus több napi adagját fal­ják fel a földből, sárkányfo­gakkal, egyetlen harapásra, fa­lánk éhségükben. Különös pa­radoxon a látvány: kitakarva a lanka, feltárva titka, még­sem a megbecstelenítő pusztu­lás, ellenkezőleg: a teremtő alkotás, a munka újjászülni képes ereje, a mozgás szép harmóniája jut az embernek eszébe róla. A kezdet kezdetétől tanú va­gyok. A szőlőjüket sirató em­berek gyászánál­­ éppúgy ott voltam, mint a falujukat visz­­szanyert visontaiak lakodalmas hangulatú ünnepén. És megért­hettem ennek az egész, oly sok­féle okból és sokféle irányba vihart kavaró, hegyet mozdító és emberszívekben dúló óriás léptékű akciónak igazi — és igaz! — értelmét. Láthattam a — megawattokban sem mér­hető —, mámoros öröm fényét az emberek arcán a hőerőmű­ben, amikor 6 éve az első pár­huzamos kapcsolással, a vison­­tai lignit táplálta első blokk belépett az ország energiahá­lózatába, a Gagarin Hőerőmű áramot adott. Most mozdulatlanok a bánya gépei. Mintha végképpen jól­laktak volna. Szelíd szépségé­ben mutatja magát a szűrt fényben, körös-körül a fel­szaggatott földdarab. Mozgás sehol. Mintha az utunkat ed­dig kísérő szél is elült volna. Embert is, kettőt ha látunk az erőmű bejáratához vezető kacskaringós út közben. Egyszerre jut eszembe a szó­beszéd, a mende­monda és a műszaki főosztályvezető figyel­meztetése. Lehet, hogy rossz­kor érkeztem Visontára? Amint belül vagyok az erő­mű kapuján, nyomban megér­zem, hogy „nem lehet”, a sokat látott , próbált ember bár­mely munkahely levegőjéből következtetni tud az ott ural­kodó hangulatra. Itt rend van és a zavartalan munka meg­nyugtató csendje. Az erőmű nem zajos üzem. Helyes volt ide telepíteni ? A titkárságon Mohácsi Mik­lós műszaki igazgató-helyettes fogad. Elnézést kér, amiért még néhány percig megvára­koztat, de éppen eligazítást tart. Néhány perc múlva való­ban a szobájában vagyok. De azért még később is, a vára­kozás minden izgalmát igazoló beszélgetés közben is, többször cseng a telefon. Tudom, illet­len dolog, de a cél szentesíti az eszközt (jó, hogy ezt a gát­lást oldó modortalanságot ki­találták nekünk), az egyik be­szélgetést lejegyeztem. Termé­szetesen csak a műszaki igaz­gatót hallottam: .......Igen... ahogy megbeszéltük. Tizenkét órakor elkezdik üríteni, és húsz órakor kiáll a kettes blokk ... nem, dehogy ... nagyon helyes, hogy megkérdezte ... A hét vé­gén már így marad ... igen, a jövő héten elkezdjük barna­szénnel. Köszönöm. Viszont­látásra.” Áhá! Hogy mondta Rajkin? „Valami van.” Van. Kiderül. De a rendhagyó kitérő után, tartsuk be a szabályos menet­rendet. Az első kérdésem még­is szabályellenesen gorombára sikerül, és tartalmazza az egész feszültséget, amely út­közben felgyűlt bennem. — Helyes volt ezt az erőmű­vet idetelepíteni? Igazolta a Gagarin Hőerőmű a létezését? Megfelelt a várakozásnak? Mohácsi Miklós először néz rám kissé rosszallóan, amióta bemutatkoztunk egymásnak. Látom rajta,, hogy némi erő­feszítésébe kerül, de rövid hallgatás után nyugodtan kez­di:— A villamosenergia-igény az elmúlt esztendőkben éven­ként 6—8 százalékkal növeke­dett. Tízévenként megkétsze­reződik a beépített teljesítő­­képesség. ,És még egy mindent átfogó számot mond: „A mai magyar­­országi energiarendszer telje­sítőképessége négyezer­ mega­watt. Egy megawatt ára 15 millió forint. Tessék ezt négy­ezerrel beszorozni! A lignit a legolcsóbb fűtőanyag. A lignit itt van a földben. A Gagarin Hőerőmű létezésén, idetelepí­tésének jogosságán nem érde­mes vitatkozni. Van elég lignit ? Önként kínálkozik a követ­kező kérdés: — Valóban van itt még ele­gendő lignit? — Természetesen van, de erről nem én vagyok hivatott beszámolni — és inkább arra emlékeztet, hogy a visontai erőmű építésénél 150 millió forintot megtakarított, és négy hónappal korábban elkészült a tervezettnél. A KISZ védnök­sége alatt körülbelül négyezer ember dolgozott itt akkor, ösz­­szesen hét nemzet fiai. Har­mincnál több nagy- és száz­nál több kisvállalat működött közre a főbb és a kisebb sze­repekben. A Gazdasági Bizottság hatá­rozata szerint a teljes felfutást 1977-re kell elérniük. Ez 5,2 milliárd kilowattórát jelent évenként. Az ország villamos­­energia-termelésének egyne­gyedét. Ez körülbelül kétmil­liárd forint termelési értéket jelent évenként. Nem akármi­ről van tehát szó, ők mégis úgy tervezték, hogy egy-más­fél évvel előbbre tudják hozni a teljes felfutást. Joggal ter­vezték így, hiszen 1974-ben, tavaly már elérték az ötmil­­liárd kilowattórát. Úgy, hogy közben 41,56 százalékos ki­használással működött az erő­mű. Aminek nem lenne sza­bad előfordulnia. Csak egyet­len adat, összehasonlításként: ennek az értéknek télen 90 százalék körül kellett volna lennie. És egy mondat: h­ogy azután valóban nem olcsó az ország legkorszerűbb, legolcsóbban termelő erőmű­ve. íme, mégis elérkeztünk a feltett kérdésre adandó vá­laszhoz. Az erőmű idetelepíté­sének értelméhez, létezése jo­gosultságához, a bányához. Többször is hangsúlyozva, hogy a témában nem ő az ille­tékes, a „szenvedő fél” jogán végül is ennyit hajlandó el­mondani : — Az eredeti elképzelés sze­rint a Thorez­ külszíni fejtésű bányának az 1970-es egymillió­­hatszázezer tonnától az idei esztendeig el kellett volna jut­nia a hét és fél millióig. Már a tavalyi évben egymil­lió tonna volt a lemaradás. Még mindig a legolcsóbb Bárhogy faggatom, a bányá­ról nem hajlandó többet mon­dani. Illetve, egyetlen gondo­lat erejéig még belemegy a „játékba”: — Érthető okokból nagyon szoros kapcsolatban vagyunk velük. Ha az ember lemegy a bányába, és ez nagyon gyak­ran megtörténik, csak az őszinte tisztelet ébredhet fel bennünk a nehéz körülmények között végzett munkájuk lát­tán. Ismerjük az objektív gátló tényezőket is. De ezeken nekik kell túljutniuk. Ami pe­dig a szóbeszédet, mendemon­dát illeti, még rengeteg lignit van a földben. Csak egyértel­műen kell határozni, mi a fontosabb: négy-ötszáz ember érzelmei, vagy milliók gyara­podása ? A kutatások megdönthetet­len tények­ént ugyanis a leg­gazdagabb és legkönnyebben elérhető lignitmezők változat­lanul Visonta község alatt he­lyezkednek el. Hogy pedig mit jelent a lignit? Íme, egyetlen összehasonlító számadat: az országban működő 13 erőmű tüzelőanyag-költsége átlagban 20,6 fillér kalória ára volt ta­valy. A Gagarin Hőerőmű 18,01 fillérért adta ugyanezt. Úgy, hogy közben többször használt kény­szer-tüzelőanyagot: du­nántúli és nógrádi barnasze­net, olajat. Nem erre, és nem ezért épült ide. És Mohácsi Miklós — bár alig találkoztam lelkesebb „szakma szerelme­sével”, mint ő — nem elfogult. Dorogról ment a Budapesti Műszaki Egyetemre, és Doro­gon kezdte működését az ot­tani erőműben. Tizenöt évig ott is maradt. Ide 14 éve he­lyezték át,­ tíz éve főmérnök. Amikor az első blokk indulá­sáról beszél — bárhogy is tit­kolná —, tele lesz a szeme könnyel. Különös, de a látvány engem jókedvre derít. Néha már azt hiszem, csak ezért élek meg, hogy ilyen emberek­kel is találkozhassam. * A bányánál jelentkezem, de nem fogadnak. Illetve a bánya­vezető — ebédről jövet — köz­li, hogy kedden (február 4-én) tárgyalják a tröszt vezetői a Thorez külfe­stésű bányaüzem problémáját, Tatabányán. Meg­ígérem, hogy legközelebb — ha nem is egy óra múlva, de — újra itt vagyok. Csillag István AZ 1975. ÁPRILIS 19-20-I NEMZETKÖZI CACIB KUTYAKIÁLLÍTÁS nevezési határideje: március 3. Kérjük a benevezni szándékozókat, hogy nevezéseiket ezen időpontig szíveskedjenek feladni 1502 BUDAPEST 112, PF. 255 vagy személyesen BUDAPEST XI., FADRUSZ UTCA 11/A 4 Magyar Nemzet Veszedelem emberre, társadalomra ' Széljegyzetek egy izgalmas kiadványhoz Megjelent: A budapesti alko­holisták és leszármazottaik bio­­demográfiai vizsgálata (Előzetes jelentés). A Népességtudományi Kutató Intézet közleményei című sorozat 39 kötete. Meghallgatok, megnézek a rádióban és a televízióban le­hetőleg minden alkoholizmus­ról szóló műsort. Szorgalmasan olvasom a különböző riporto­kat is, azonban őszintén meg­mondom, majdnem mindig elé­gedetlen vágyaik vel­ár. Doho­­gásom oka rendszerint a téma­kezelés egyoldalúsága. Vagy csak betegségnek, orvosi kér­désnek tekintik, vagy csupán rendőri ügynek. Gyakran a pincérek erkölcsi fogyatékos­ságaiban látják a bajok okait, hogy borravalót kapjanak, ki­szolgálják az ittas embereket és a kiskorúakat. Az alkoholiz­mus azonban mindez együtt és, sokkal több: társadalmi beteg­ség, olyan feszültségmérő, amelynek mutatókilengései a társadalmi és kulturális élet anyagcserezavarairól árulkod­nak. A Népességtudományi Kutató Intézet kötetének leg­inkább a sokoldalúsága raga­dott meg. Érdekes tanulmányok A sokoldalúságra törekvést hangsúlyozza tömör és lényeg­re törő előszavában dr. Szaba­­dy Egon is. Az alkoholizmus kialakulásának, előfordulási gyakoriságának megmagyará­zásához — mint írja: „Több tudomány eredményeinek ös­z­­szefoglalása, kölcsönös figye­lembevétele szükséges.” Erre a megállapításra a nemzetközi tudományos tapasztalatok és a hazai kutatási előzmények számbavétele alapján jutottak. Az elmúlt évek során vizsgál­ták már a budapesti Alkoho­lista Gondozó Intézetnek be­­teglapjai alapján a szeszesital­fogyasztás összefüggését az al­koholizmusra visszavezethető halálokok, májzsugorodás, al­koholos elmezavar stb. adatai­val. Minthogy az ivás okai rejt­ve maradtak, interjúkat csinál­tak, amellyel az ivási szokáso­kat, a szeszes ital rabjává vá­lás történetét, a családi körül­ményeket, a baráti kör jellegét is igyekeztek felderíteni. Ezek a tapasztalatok hozták létre az­tán a jelenlegi kutatóegyüttest. Dr. Mikes Gábor, a kötet szerkesztője, a kutatás irányí­tója ír a vizsgálatba bevontak köréről: 174 elvonókúrára je­lentkezett, vagy nagyrészt kö­telezett családos budapesti fér­fi — zöme 30—50 év közötti — került az úgynevezett mintába. Többségük segédmunkás, álta­lában rendes keresetük, főbér­leti lakásuk van. A vizsgált al­koholisták nagy része már bün­tetett (garázdaságért, a feleség bántalmazásáért), és ehhez a legtöbb esetben munkahelyi mulasztások kapcsolódnak: ha­nyagság, igazolatlan távollét. Több mint fele botrányt okoz ittas állapotban. Nagy részük „egyáltalán nem szórakozik sem egyedül, sem családjával együtt: olyan stádiumban van, amelyre az emberkerülés és az önmagába fordulás a jellemző. Mindez súlyosan hat a család­ban élő gyermekek személyi­ségfejlődésére. A megvizsgált gyermekek egyötöde gyógype­dagógiai iskolába jár.” Dr. Bálint István tanulmánya megállapítja, hogy az alkoho­lizmus társadalmi jelenség és egyben betegség, ezért a társa­dalmi viselkedés oldaláról is vizsgálni kell. Ennek alapján az alkoholizmus a társadalmi normákkal szembekerülő úgy­nevezett deviáns magatartás. A kutatás azt vizsgálta, milyen fokú a normák megszegése: „Adósságot csinált-e, zálogba tett-e vagy adott-e el valamit az ital miatt, volt-e kellemet­lensége a munkahelyén? Volt-e büntetve az ittas állapotban el­követett cselekedet miatt?” A tanulmány megállapítja, hogy a különböző „deviáns” maga­tartásformák gyakran társul­nak. „Az alkoholizálás elősegíti a bűncselekmények elköveté­sét, a bűncselekmények elkö­vetői könnyebben válnak alko­holistává. Garázda jellegű ma­gatartásuk az italboltból és az utcáról bevonul a lakásokba; a gyermekeknél szorongásos, félelmi állapotok lépnek fel.” Vannak gyermekek, akik kö­vetik az alkoholista szülők pél­dáját, más gyerekeknél az el­lenkező a visszahatás, de min­denképpen sérülésekkel jár.­­Az alkoholizmus ismérveiről eltérők a kutatók nézetei. Az ital mennyisége, az italozás rendszeressége, a szervezet ká­rosodásának mértéke egyaránt bizonytalan osztályozásokat adott. A csendes zugivók, a ma­gánorvosi kezelésre járó jó­módú emberek sohasem kerül­nek a statisztikába. Nehéz pon­tos határvonalat húzni az idő­szakos lerészegedés és a rend­szeres alkoholizmus közé. Az Egészségügyi Világszervezet 1955-ben a következő megha­tározást fogadta el: „Az alko­holizmus: az alkoholtól való testi és lelki függés”. Jobbnak látszik az a definíció, amelyet nemrég olvashattunk G. M. Entin moszkvai kutató tanul­mányában: „A lerészegedés ál­landó vagy időnként visszatérő szükséglete”. Az alkoholista elveszti az ellenőrzést önmaga felett, képtelen mértéket tar­tani és józan állapotban olyan feszültséget érez, amelyet csak a szeszes ital oldhat fel.) A biológus Ács Tamás is az­zal indokolja tanulmányában az alkoholisták és az egészsé­ges emberek szervezeti jegyei­nek összehasonlító biológiai vizsgálatát, hogy „jelenleg nincs általánosan elfogadott meghatározás az alkoholizmus és az alkoholista fogalmára, és hiányoznak az elfogadott osz­tályozások az alkoholizmus tí­pusaira, fázisaira vonatko­zóan.” A vizsgálat során a biológu­sok többek között az alkoho­lizmus és a színtévesztés vagy a balkezesség összefüggéseit is kutatták. Megállapították, hogy a vizsgált csoport összetétele vegyes volt a tekintetben is, mióta, mennyit és mit isznak, de viszonylag egységes volt ab­ban, hogy lelki és társadalmi helyzetüket nézve rossz álla­potban voltak. „Feltűnő volt az igen nagyszámú tetováció,”... az „agresszivitásra utaló jel, például tőrök stb.” Dr. Nemeskéri János az al­koholisták gyermekeinek ant­ropológiai vizsgálatát végezte el és eredményeit ismerteti, vé­gül a kötetet dr. Szakács Fe­renc tanulmánya zárja, amely­nek címe: „Az alkoholistáktól származó gyermekek piszhholó­­giai vizsgálatának eredményei.” A sokoldalúság követelménye tehát nemcsak azt jelenti, hogy több tudomány fogott össze az alkoholizmus okainak vizsgála­tára, de azt is, hogy a kutatás kiterjedt a családi háttérre és a gyermekekre gyakorolt ha­tásra is. Csupán két rövid rész­letet szeretnék ideiktatni, ame­lyek világosan megmutatják az alkoholizmus társadalmi veszé­lyességét, az ártatlan áldozatok, a gyermekek károsodását. A kicsik közül (5 éves korig) több­nek mondható a szüleivel való kapcsolata érzelmileg sérült­nek A 12—14 éveseknél a ku­tatók felhívják a figyelmet a galeri-képződésre való fokozott hajlamra és így jellemzik e csoportot: „Kapcsolatteremtési készsége bátortalanabb, pasz­­szív, befolyásolhatóbb. Inkább választják, mit választ, sodró­dik. (A lányok fokozottan!) Szociális-morális fejlettségük — különösen a lányoké — ala­csonyabb szintű.” Alkohol és kultúra A kutatás első szakaszáról kaptunk előzetes jelentést. Az eddigi anyag kísérleti jellegű, de nagyon sokat ígér. Miért foglalkozunk ilyen nyomatéko­san a kiadvánnyal? Az alkoho­lizmus nálunk nem nemzeti szerencsétlenség, de van né­hány olyan vonatkozása, ame­lyekre nagyon figyelni kell. Ilyen például a közművelődés egyre növekvő fontossága. E te­kintetben nem kis gond a túl­zott alkoholfogyasztás, amely nagy energiákat köt le és nem utolsósorban a családi jöve­delem kultúrára fordítható ki­adásait „csurgatja le” a torko­kon. 1972-ben az egy háztar­tásra jutó művelődési és sport­kiadások évi összege 1546 fo­rint, míg a szeszes italra, do­hányárura az átlagkiadás 1570 forint volt. De nemcsak ez az­ összeg vágja mellbe az em­bert. Érdemes­­ elgondolkozni azon, milyen zsákutcája a munkahelyi közösségek „erősí­tésének” az elharapódzott név­napi italozás? Vagy társaságot jelent-e a magányos, unatkozó emberek számára egy-egy ital­bolt átmeneti szesztestvérisé­ge? A kultúra mindig mérték­­tartás is, és nem túlzás azt mondani, hogy a kulturálatlan­­ság egyik nyugtalanító jele és bélyege a mértéktelen italozás. A duhajkodásban, az elfajuló ivászatokban felismerni a régi „úri-murik” késői visszaverő­déseit. Azt mondottuk, hogy a sze­szes ital nem nemzeti sorscsa­pás nálunk. De figyelmeztető jel, hogy az elmúlt négy-öt év alatt az égetettszesz-fogyasztás terén nagy lendülettel törtünk fel az európai „élvonalba”. A szeszes ital kereskedelmi haszna nem csekély. De kiszá­mítottuk-e már, hogy mit fize­tők rá kiesett munkaidőben, táppénzben, üzemi balesetek költségeként, termelési selejt­­ben az ivászatokra? Az alkoho­lizmus okozta társadalmi-csa­ládi bajokról, valamint a mű­velődési veszélyről már beszél­tünk az előbbiekben, de szól­nunk kell az erkölcsi következ­ményekről, az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolatáról is. Vi­lágszerte ismert, hogy milyen szoros összefüggés van a gyil­kosságok, a testi sértés, a ga­rázdaság, a nemi erőszak, vagy a közlekedési balesetek és az alkoholizmus között. A kérdés egyik szakértője szerint, olvas­suk az egyik szovjet szaklap­ban: „a gyilkosságok 70 száza­léka, a testi sértések 80 száza­léka, a garázdaság 85 százalé­ka. a hivatalos személyek elleni erőszak 90 százaléka az alkohol hatása alatt történik.” Politikai probléma A politika számára nem le­het közömbös e társadalmilag veszélyes jelenség: „Az alko­holizmus oka végsőfokon nem az alkohol, hanem az a társas környezet, amelyben az alko­holistává lett egyén felnőtt, amelyben él, s amely a maga­tartási normákat az ő számára is előírja, akár képes vagy kap­ható a megtartásukra, akár nem” — írja Kardos György professzor, a téma egyik legis­mertebb szakembere. Azok ke­resik az ittasság adta mámor­ban a menedéket, akiket a sor­sukban vagy a személyiségük­ben rejlő elviselhetetlennek ér­zett konfliktusok és feszültsé­gek ivásra késztetnek. Minden adatunk azt mutatja, hogy a ragály terjed: az alkoholista férfiak aránya az elmúlt évti­zedben másfélszeresére nőtt; kétharmaduk 40 évnél fiata­labb; túlnyomó többségük isko­lázatlan, szakképzetlen mun­kás, aki már fiatalon jól ke­res, de jövedelmét okosan, kul­turáltan felhasználni képtelen. Ha pedig a közvetlen okok mélyére ásunk, az iparba ke­rült munkások átrétegződési fe­szültségeit, az új városlakók egy részének gyökértelenségét, gyakran a betöltött státus és a képességek össze nem illő vol­tát, a személyiség-fejlődés ba­jait, családi konfliktusokat, az új életkörülmények elsajátítá­sának nehézségeit, a javuló életfeltételek és az alacsony kulturális szint ellentmondá­sait találjuk, és az alkoholiz­mus ezekben az esetekben szo­cialista építésünk társadalmi anyagcserezavaraink hibás, le­vezetése, zsákutcája. Mindez pedig elsőrendű politikai prob­léma. És mi a teendő? Feltárni a bajok okát, hatásmechaniz­musát, megkeresni a gyógysze­reket. Társadalmi szűrő legyen minden család, munkahely, is­kola, és a­ katonaság is, hogy ne legyen a szeszes italhoz mene­külő kallódó ember, ne menjen kárba annyi szép energia, ne merüljön mocsárba senki, ne károsodjék, szenvedjen egyet­len gyerek se. Ezért olyan fon­tos az Alkoholellenes Országos Bizottság ihlette kutatás, ame­lyet folytatni kell, mert fon­tos, világszínvonalú, izgalmas munka. Szántó Miklós MÉTERÁRU ELADÁSBAN GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ BOLTI ELADÓKAT KERESÜNK BELVÁROSI ÜZLETHÁLÓZATUNK SZÁMÁRA. KOMOLY PERSPEKTÍVÁVAL TELEFON—386—366

Next