Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT Rendezte: Barlay Mint ahogy vannak emléke­zetes színházi esték s ezek egy színházkultúra értékmérői — a hangjáték és a Magyar Rádió hangjátékkultúrájának értékeit és felnőtt mivoltát jelzi, hogy az elmúlt évtized megannyi emlékezetes rádió­­színházi estjéről is beszélhe­tünk. A többi között ezek fel­idézésére is jó alkalom a Rá­diószínház rendezői sorozata. Most éppen Barlay Gusztáv re­trospektív tárlatát figyel­hetjük, egy olyan rendezőét, akinek a nevéhez az érték­mérő emlékezetes előadások közül igen sok társul. Nyug­talan, vibráló, új kifejezés­lehetőségeket kereső egyéni­sége rendszerint már a darab­választáskor ráérez az őt érintő rezgésekre, ami csak látszólag természetes, hiszen mennyi rendező küszködik tele idegen anyagokkal, a kontraszelekció furcsa mámo­rában. E rendezői visszapillantás során múlt héten a Rádió­színház történetének egyik legemlékezetesebb estjét hall­hattuk újra, Lucille Fletcher: Bocsánat, téves kapcsolás cí­mű megdöbbentő, nemcsak történetét, hanem emberi portréját, a kapcsolatok sza­kadékénak ábrázolását tekint­ve is izgalmas rádiójátékát, főszerepben a nagyszerű Su­lyok Máriával. Sem a darab, sem az előadás nem örege­dett, az egykori erővel hatott most is. Holnap közvetítjük Nagy várakozás előzte meg Durkó Zsolt új opusa, a Ha­lotti beszéd pénteki bemutató­ját a Zeneakadémián. A kon­certet a Rádió is közvetítette, az értékelés a zenekritikusok dolga. Jómagam inkább a szí­vesen tájékozódó zenekedvelő aspektusából szeretném üd­vözölni az olyan jellegű mű­sorokat, melyek egy-egy ha­sonló fontos esemény előtt kedvet csinálnak, eligazíta­nak, mintegy hangulati és szellemi trambulint készíte­nek a mű befogadásához. Csu­pán jelzésként, nem pedig a privatizálás kedvéért el kell mondanom, hogy e műsor után — melyben Varga Bálint András elhelyezte a művet, szó került irodalmi eredeté­ről, hallhattuk a dirigens Lehel Györgyöt és természe­tesen magát a zeneszerzőt — házunk liftjében ketten is megszólítottak, hogy adnám nekik kölcsön a Halotti be­széd szövegét. Azt hiszem, egy ilyen előkészítés nagy szolgá­latot jelent az ízléskonvenciók fokozatos, szelíd lebontásának missziójában. Lilla és az utókor Minden irodalomnak van­nak legendás nőalakjai, és most nem regényhősnőkre gondolok, hanem egykor ele­ven lányokra és asszonyokra, akik az író sorsával költöztek az irodalom és a legendák vi­lágába. Nem véletlen, hogy akikkel a halhatatlanságba utaztak, majdnem mindig köl­tők, hiszen mindig is a sze­relem volt a költészet egyik legfontosabb üzemanyaga. A mi irodalmunk egyik mind­máig legvarázslatosabb nő­alakja Lilla, Csokonai Lillája, akinek közvetve líránk leg­szebb szerelmi ciklusát kö­szönhetjük. Néhány éve olvastam egy újságtudósítást, melyből ki­derült, hogy Dunaalmáson —, ahol Lilla élt — nemcsak nagy áhítattal, de rendkívüli aktivitással is párosulva ápol­ják Lilla és természetesen Csokonai Vitéz Mihály emlé­két. Örültem hát, amikor a rádióműsorban fölfedeztem, hogy Pölöskei Ferenc és Ta­kács Ferenc szociográfiai do­kumentumműsort készített Lilla és az utókor Dunaalmá­son címmel. A két szerző több vállalkozásával fölhívta már magára a figyelmet. Ez a műsoruk azonban ki­elégítetlenül hagyott. Voltak ugyan érdekes részletei az ösz­­szeállításnak — például az idős Győri József emlékezése, aki a családi szájhagyomány elemeiből idézte fel a költő alakját —, de szürkének, unalmasnak és szociográfiai szempontból is formálisnak éreztem annak kimerítő do­kumentálását, hogy a mai du­­naalmási fiatalok házasságá­ban már nem számít a va­gyoni helyzet, mint akkori­ban, az éhenkórász poéta és a jómódú kereskedőlány Vaj­da Julianna boldogtalan sze­relmének korában. Ennél sok­kal többet mondott volna a mi jelenünkről is, ha ezek a fiatalok, formális „bizony, így volt ez!” jellegű sopánkodá­­sok és „bizony most másképp van!” jellegű sémák helyett, odatereltetnek a téma bővebb és mélyebb kivallatásához. Görgey Gábor Álmodni született Emlékek Jókairól MINDAZON DOLGOK KÖ­ZÖTT, amit az ember alkotott, legfontosabb, legcsodálatosabb és legértékesebb az, amit könyvnek neveznek — írta Carlyle. A maga korában Jó­kai Mór egymásután megjele­nő könyvei egy gyászba borult nemzet vigasztalói voltak. „Egy életet tudott műveivel telíte­ni!” — írja naplójában Justh Zsigmond. De azt is hozzá­te­szi, hogy „a mai reális világgal szemben az az óriási hibája és erénye, hogy a való világ nem létezik reá nézve”. „Álmod­ni született...” Mikszáth Kálmán megírja Jókairól, hogy a Ház folyosó­ján így kötődtek vele: — Ha én neked volnék Mó­ric bácsi, mind a nyolc mi­niszternek meg kellene minden reggel kérdeznie, hogy érzem magam, mit álmodtam? — Mit érnék vele? — felel­te Jókai —, hogy nyolcszor kelljen elbeszélnem az álmai­mat reggelenként? Egyszer is sok, amíg leírom. Mert én minden éjjel tovább álmodom a munkában levő regényeimet, nem szoktam én hiába aludni, mint ti. „Álmodni született.. SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1875-ben jelent meg először Jókai Forradalom alatt írt művek című kötete. Az 1975-ös év a „nők nemzetközi éve” is. Mit üzen ez a nőket mindig nagyon tisztelő író ebben a könyvben Nőszabadság cím­mel? ......Hazám hölgyei, polgár­társnőim! Új időket élünk. Márci­us tizenötödikén mind­­­ nyájon másodszor születtünk a világra. Ébredjetek fel a sza­badság hajnalára ti is. A nők­re ezentúl nagy és fenséges hivatás vár. Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől fel­lelkesül, kinek emléke az élet útján vezeti, ki élete és halála felett határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal: a nő. Gyermeknek az anyja, if­júnak kedvese, férfinak neje. Ha az anya azt mondaná fiá­nak: légy becsületes ember, csak a becsületes független, lelked erejét senkinek el ne add, érezz nemesen, s ha lesz, aki megérti érzelmeidet, azt szeresd, légy hozzá hű, érzel­med szentségét semmiért el ne add — nem lenne a becsületes ember olyan ritka, mint a fe­hér holló! Ha az anya azt mondaná fiá­nak: tanulj nélkülözni, ki sen­kire nem szorul, annak min­dene van, hajolj le ahhoz, aki lentebb van nálad, de ne az­előtt, aki fölötted áll — nem támadnának légiói a gyáva ördögöknek. Itt az idő, melyben a nők kötelessége a szellem lángjait szítani. Föl a tett mezejére, pol­gártársnőim!” Ez az itt hézagosan idézett cikk, melyet a huszonhárom éves Jókai irt, 1848 márciusá­ban jelent meg az Életképek­ben. De ma is hozzánk szól A JÖVŐ SZÁZAD REGÉ­NYÉBEN azt írta: „A halandó, aki azt mondja magáról: én va­gyok az Isten! — leveszi koro­náját az előtt, aki azt mond­ja: én vagyok az ember”. Nézzük meg az embert, aki — halála előtt egy évvel — ott áll a Rókus-kórház egyik szo­bájában, a halállal viaskodó Dankó Pista betegágya előtt. Megilletődött arcú öreg úr, két karját kitárva szól nagyon szelí­den: Boldog új esztendőt, Dan­kó Pista! A beteg támolyog­va felemelkedik: Köszönöm, Jókai úr! Pósa Lajos volt még a szobá­ban rajtuk kívül, aki tudott Jókai jöveteléről — így írja fél évszázaddal ezelőtt Csomor­­kányi Pál. Aztán Békefi Antal jött s később Czutor Béla, a híres vásárhelyi cigányprímás. Mikor lejárt a látogatási idő, menniük kellett „Dankó Pista lassan fölült az ágyon. Egyik kezét Jókai fogta, a másikat a cigányprí­más, Pósa Lajos fölé hajolt és megcsókolta száraz, forró hom­lokát. — Szeretnék hazamenni, de most már nem lehet, ígérd meg, Lajoskám, hogy a kopor­sómban hazavisztek. — Hazaviszünk.” Néhány nap múlva Pósa La­­jos sorra járta a fővárosi író­kat és művészeket egy Szeged város tanácsához szóló kér­vénnyel. „Dankó Pista zseniális dal­költőnk utolsó tusáját vívja a halállal..Így kezdődik az írás, amely megkéri a várost, teljesítse az utolsó kívánságot és halála esetén vitesse haza szülővárosába. Ott temessék el a szegedi temetőbe... Ezt a kérvényt elsőnek „dr. Jókai Mór’’ írta alá. Utána kö­vetkeztek a többiek: Fadrusz Jánostól Eötvös Károlyig. KITERJEDT CSALÁDOM­BAN őrzik azt a kiadatlan naplót, melyet Jeszenszky Louise, előbb Lázár Elek, majd Lázár Dénes csíki főispán fe­lesége írt. A napló az 1800-as évek elejétől rengeteg érdekes feljegyzést tartalmaz. Vonat­koznak benne részek Jókaira is: „Nagyon érdekes emberekkel ismerkedtem meg Farkadinon, ahová egyik sógorom vitt el.” (Farkadin, a hasonló nevű patak mellett, a régi Hunyad megyében fekszik. A kastélyból a Retyezát hegyét csúcsától a tövéig látni lehet. A remek parkban számos feliratos kő látható a régi Zarmizegethusa romjaiból.­ „Farkadin akkor még dr. Nopcsa Lászlóé volt, ő, meg a felesége — Bája Marié —, meg­érdemlik, hogy pár sorban megemlékezzem róluk. Nopcsa László az az egyén, akiről Jókai Mór a Szegény gazdagok című könyve hősét, Fatia Negrát írta és mintázta. Ez a könyv az én ottlétem után, azt hiszem 1860-ban je­lent meg. De ott széltében be­szélték már akkor is Nopcsa László kalandos életét, rabló­­támadásait , sőt gyilkosságait is.” Jókai Mór maga is elbeszél­te, hogy a Szegény gazdagok kétéltű hősét, Fatia Negrát, aki a nappal előkelő úr, fényűző éle­tet élő gavallér, éjjel pedig az erdő sűrűjében megbúvó, fekete álarcos rablólovag, egy Nopcsa báróról mintázta. A család egyik tagja erre ki­hívta Jókait — a kor divatja szerint — s lovagias úton kel­lett az ügyet elintézni. ŐRZÖK EGY FÉNYKÉPET Jókairól, Párizsból került ide vissza. A millenniumi év dísz­magyarjában álló Jókai keze­­írásával ez áll a kép alján: „Emlékül. 1896. Bpest. Jókai Mór". A kép hátlapjára ezt írta rá németül, hogy idegen is ért­se: „Die Nationen sollen trach­­ten, dass sie die guten Eigen­­schaften bei einander entdec­­ken. Jókai Mór”. „A nemzetek törekedjenek arra, hogy egymásban felfe­dezzék a jótulajdonságokat.” Holla Margit Bemutatkozott Budapesten a belgrádi Nemzeti Színház A százhetedik évadját élő, tehát tekintélyes múltra is visszatekintő, s a jelenben is tekintélyt szerzett belgrádi Nemzeti Színház ezekben a napokban Magyarországon vendégszerepel — előbb a bu­dapesti Nemzeti Színház szín­padán, három estén át: tegnap, ma és holnap, majd pénteken és szombaton Kaposvárott. Tegnap egy Goldini-vígjátékot játszott, A chioggiai csetepa­té­t, ma Braniszlav Nusics A gyászoló család című vígjáté­kát adja elő, holnap pedig Cse­hov Sirály­át. Az elsőt és az utóbbit a színház olasz szár­mazású, de belgrádban megte­lepedett rendezője, Paolo Ma­gioni rendezte, a középsőt pe­dig Gradimir Mirkovics. A jugoszláv vendégtársulat hétfő délelőtt színházának szervezeti felépítésén messze túlmenő, egészen a műhely­munkáig terjedő, alapos tájé­koztatót adott a belgrádi Nem­zeti Színház belső életéről és művészeti törekvéseiről. Mar­ton Endrének, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának szívélyes üdvözlő szavai után a belgrádi színház főigazgató­ja, Velimir Lukics, és a drá­mai igazgató, Predrag Dinulo­­vics, majd a társulatnak a ba­ráti beszélgetésbe kapcsolódó néhány művésze nemcsak azt mondta el, hogy a belgrádi Nemzeti Színháznak három: prózai, operai és balett-társu­lata van, s tagjai látszáma több mint hatszáz, s nemcsak azt, hogy a prózai társulat évente tíz—tizenkét bemutatót tart. Szavaikból az is kiderült, milyen művészi eszközeik van­nak korszerű, a mai ember gondolkodását érintő előadá­sok kidolgozására s hogy pél­dául a Sirály-t úgy játsszák, hogy mondanivalója nemcsak Csehov korának orosz társa­dalmára, az emberi kapcso­latok akkori széthullására le­gyen érvényes, hanem jelez­zen minden „téves kapcsolást”, amely ember és ember között előfordul. Műhelymunkájuk­ban így kap szerepet a mély társadalomelemzés éppúgy, mint a lélekismeret. Bevezető szavaiban már Marton Endre is utalt arra, hogy noha teljes társulattal a belgrádi Nemzeti Színház most először vendégszerepel ha­zánkban — egy-egy délszláv színművész, egy-egy kisebb délszláv együttes már bemu­tatkozott nálunk —, a kapcso­latok a két ország között egy­idősek az 1868-ban megnyílt belgrádi Nemzeti Színházzal. Erkel Brankovics György cí­mű operájával nyitották meg, s azóta, különösen az utóbbi tizenöt esztendőben, sokszo­rossá lett az érintkezés, kivált drámák cseréje révén, a két jószomszéd színházi művészete között. Tájékoztatót adtak a vendég­társulat vezetői és színészei arról is, hogyan alakul szín­házuk repertoárja. Hazai klasszikus és mai írókon, Nu­­sicson például és Kolezsán kí­vül játszik Shakespeare-, Mo­­liére-, Gogol-, Osztrovszkij-, Ibsen-, Gorkij-, Brecht-drámá­­kat is, mai nyugati szerzők műveit — műsorösszetétele te­hát olyan, mint a kortárs ma­gyar színházaké. Viszonozva azt az érdeklő­dést, amellyel a magyar közön­ség a belgrádi Nemzeti Szín­ház vendégjátéka felé fordul, a jugoszláv színházművészek ki­fejezték azt a baráti szeretetet és várakozást, amellyel fővá­rosuk a budapesti Nemzeti Színháznak a jövő évad dere­kán Belgrádba teendő utazása elé tekint.* A jugoszláv művészek hét­fői bemutatkozó előadásán megjelent dr. Marczali Lász­ló kulturális miniszterhelyet­tes, Tóth Elek külügymi­­nisztériumi csoportfőnök, va­lamint társadalmi politikai, és művészeti életünk számos ismert képviselője. Jelen volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. Ünnepi ülést rendezett a Katona József Társaság és a TIT megyei szervezetének iro­dalmi szakosztálya, hétfőn Kecskeméten, Jókai Mór szü­letésének 150. évfordulója al­kalmából. Az új megyei mű­velődési központban megtar­tott emlékesten Nagy Miklós egyetemi docens, a Jókai-em­­lékbizottság titkára mondott beszédet.­ Bratislava és kora címmel nyit meg a Csehszlovák Kul­túra kiállítóhelyiségében (VI., Népköztársaság útja 21.) a vá­ros szocialista fejlődését be­mutató kiállítást február 27-én délben, Augustin Michalicka, Pozsony polgármesterének első helyettese. oo Michelangelo születésének ötszázadik évfordulója alkal­mából kiállítás nyílik meg a londoni British Museumban Michelangelo Angliában talál­ható műveiből. ­& * Magyar Nemzet ■Kedd, 1975. február 25. Érthetőn is lehet beszélni HA SZÍNHÁZBAN VAGY MÁSUTT nehezen, sőt alig értjük meg a beszélő monda­tait, bizonyosra vehetjük, hogy elmulasztotta megkeresni azok értelmi összefüggéseit, legfon­tosabb szavait. Pedig a kap­csolás és tagolás semmivel sem kisebb jelentőségű eszkö­ze a könnyen érthető és köny­­nyen követhető beszédnek, mint a tisztán ejtett szó, vagy az arányosan adagolt hang­súly, a kifejező hanglejtés. Az egymáshoz tartozó sza­vak kapcsolásával, s az össze nem tartozók széttagolásával eleve megkíméljük hallgatóin­kat figyelmük fölösleges fá­­rasztásától. Nem az ő dolguk kihámozni közlendőink mag­ját, hanem a mienk. A mon­dat célja és rendeltetése a közlés. Mindig a két főmondatrész, az alany és az állítmány tar­talmazza a közlendőt. Először az állítmányt keressük meg, mert a közlendő gondolat magvát az állítmányi rész rej­ti. A két főmondatrész kap­csolata kölcsönös. Az alanytól függ például, milyen személyi r­és számú az állítmány (én me­gyek, ti maradtok). Az állít­mány többnyire ige (szomszé­daink muzsik­álnak), de főnév vagy melléknév is lehet állít­mány (szomszédaink zenészek, szomszédaink hangosak). HOGYAN ISMERJÜK FEL az állítmányt? Kérdések se­gítségével. Mit cselekszenek szomszédaink? Muzsikálnak. Mik a szomszédaink? Zené­szek. Milyenek? Hangosak. Az alanyt ilyen kérdésekkel ta­láljuk meg: Kik muzsikálnak? Mik ezek a zenészek? Kik hangosak? A válasz mindhá­rom kérdésre: szomszédaink. Kérdések segítségével elke­rülhették volna összefüggé­sektől megfosztott közlések el­hangzását. Provokációnak mi­nősítették a teg­napi beszé­dében elhangzott vádakat. Ha megkérdezi a bemondó, mit minősítettek provokációnak, rögtön rájön, hogy a vádakat. Találomra terhelte főhang­súllyal az arra itt illetéktelen jelzőt. Minek jár itt főhang­súly? Természetesen az állít­mányi résznek (Provokáció­nak minősítették). További tanulságos példái­mat is olyanok szolgáltatták, akik csak a szavak egymás­utánját nézték, de hovatarto­zásukra nem ügyeltek. Holnap búcsúztatják a Farkasréti te­metőben. Melyik temetőben ? A Farkasréti temetőben. (Itt a jelzőnek járó nyomatékot sikkasztották el.) Viszonozva a külkereskedelmi miniszter tavalyi látogatását. Mit vi­szonozva? A tavalyi látogatá­sát. — A tervezettnél hosszabb időt töltöttek Párizsban. He­lyesen: A tervezettnél hosz­­szabb... Még kevésbé mindegy, hogy mi mihez kapcsolódik: a betű­ről betűre azonos mondatok­ban. Az egyértelmű jelentést ugyanis a helyzet határozza meg. A bizottság elnöke V. L. professzor lett. A V. L. előtt és után­­vesszőt éreztetett a hírközlő, főhangsúlyt pedig a professzor szóra adott. Hang­súlyai, tagolásai egyaránt kifo­gástalanok volnának, ha­­ fednék a mondat tartalmát. Ám a mondat helyzete más itt: V. L. eddig is professzor volt, most a bizottság elnöke lett. .Tehát a mondat képlete így fest: A bizottság elnöke: V. L. professzor lett. A TAGOLÁSI BAKLÖVÉ­SEK garmadáját az és (s) kötőszócskának köszönhetjük. Valamennyi társa elé vesszőt parancsol a helyesírás, de tőle ezt — századunk első felében — megtagadták az iskolai és nyomdai külön helyesírási sza­bályzatok. Az iskolában osz­tályzatunk bánta meg, ha vé­tettünk e tilalom ellen. Kor­­társ íróink köteteiben is elvét­­­­ve akad vessző e leggyakrab­ban használt kötőszó előtt. Ré­gen,te, habár nem kivétel nél­kül, kitették. Petőfi: „Alkal­masint nekem van az egész táborban a legkevesebb dol­gom, s mégis csak annyira érek rá, hogy a történeteket és történendőket csupán rövid vázlatban, futólag közölhe­tem.” E példa megmutatja egyszersmind, mikor szüksé­ges, mikor fölösleges a vessző. Tagmondatok között szüksé­ges, mondatrészek között fö­lösleges. Mai helyesírásunk ezt az elvet követi. Sajnos van azonban egy álszabály, mely szerint a beszélőnek (csakúgy mint a többi kötőszó előtt) mindenkor meg kell állnia. Hivatásos beszélőink, kivált­képp felolvasóink, szívesen élnek ezzel a kényelmes egy­szerűsítéssel. Nos, nézzük meg tüzetesebben, hova jutunk ál­tala: Megszépült népünk (pont, szünet) és országunk helyzete. Megszépült népünk? Már a szoros kapcsolást igénylő bir­tokos szerkezet miatt sem sza­kíthatjuk el egymástól a né­pünk és országunk szókat. — Miért akadozik a sertéshús (pont, szünet) és tejellátás? Akadozik a sertéshús? Aka­dozik a sertéshús- és tejellá­tás. — A csendőröknek sike­rült megfékezni az üveget (pont, szünet) és köveket do­báló sihedereket. Az üveget é­s nem az üveget és köveket dobáló sihedereket? Kevésbé mulatságos, de épp­­ily hibás: Bartók Béla (cezúra) és Kodály Zoltán művészete. Jogos volna a cezúra, ha a művészete csak Kodályra vo­natkoznék, de itt mindkettő­jükre vonatkozott. — Megje­lent Mexico / és Chile kormá­nya. Itt is közös a kormánya. — Felszólalt még Mauritius­­ és Jamaika képviselője. Közös birtokszó itt is a képviselője, s Mauritius éppoly kevéssé személy, mint Mexico. Most viszont ízelítő ama szintén nem ritka változatból, amikor hiányzik az értelem­diktálta tagolás. Előjáték és jelenet az első felvonásból. Az előjáték tehát nem a mű előtt van, hanem az első felvonás­ban. — A megnyitó és az elnök megválasztása után megkezdő­dött a közgyűlés. Ezek szerint a megnyitót is megválasztot­ták. — A rendőrök könnyfa­kasztó­­ gáz és gumibot segít­ségével oszlatták szét a tünte­tést. Könnyfakasztó gumibot a könnyfakasztó gáz­­ és gumi­bot h­el­yett. MILYEN TANULSÁGOt kínálnak ezek a riasztó pél­dák? Ne kapcsoljunk össze szét­tagolandó szerkezeteket, szó­kat, de egymáshoz tartozókat se tép­jünk szét! Keressük meg a mondat­ pil­léreit, és ejtsük gondosan e legfontosabb szókat. Ne osztogassunk nyomaté­­kot az állítmán­y és az ige ro­vására ! Ha mindehhez hozzájárul a közlés szándéka is (ami ko­rántsem szégyellni való igye­kezet), meg fogják érteni be­szédünket. Péchy Blanka NAPLÓ 1 Bessenyei György, a magyar felvilágosodás írója halálának 164. évfordulójára emlékeztek hétfőn Nyíregyházán és Tisza-­­bercelen: megkoszorúzták ti­­szaberceli szülőházát és nyír­egyházi sírját.­­ 125 esztendeje, 1850. február 24-én született a Komárom megyei Ászár községben Jászai Mari Az évfor­duló alkalmából hétfőn a Hazafias Népfront megyei bizottsága emlék­ülést rendezett az ászári tanácsnál. A nyáron egyébként megnyitják Ászáron a Jászai Mari-emlékházat, a községi tanács megvette és hely­rehozatja a színésznő szülőházát. Az emlékházban — amint dr. Czen­­ner Mihály, a Színháztörténeti Inté­zet munkatársa elmondta — a két szoba közül az egyiket magyar pa­rasztbútorokkal rendezik be, a má­sikban pedig Jászai Mari életének és pályájának emlékeit, fennma­radt személyes tárgyait, könyveit és a róla írt műveket mutatják be. A Hétfőn megnyílt az NDK bu­dapesti Kulturális Központjá­ban „A nő az NDK-grafika tükrében” című rajzkiállítás, amelyen 25 grafikus mutatja be alkotásait. A kiállított mű­vek között látható Artie Mohr, Helene Weigel portréja, Doris Kahane kitűnően sikerült raj­za. Anna Seghers képe. Több grafikával szerepel a tárlaton Hans-Theo Richter, Erhard Grossmann, Joachim Kratsch, Harald Metzkes, Max Uhlig, Gerhard Kettner, Lea Grundig és több más grafikus rajza. 4* Rideg Sándor síremlékének felavatása február 27-én, csü­törtök délelőtt 11-kor lesz a Farkasréti temetőben (7/7-es parcella, 1. sor 79.) — közli az írószövetség.­ Az Eszperantó Világszövet­ség nyolctagú elnökségébe az idén választottak először nőt Felsőité dr. Szabó Flóra pérfi ügyvéd személyében. A szö­vetség 1975. évi világkong­resszusát Koppenhágában ren­dezi.

Next