Magyar Nemzet, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
Célszerűség és szépség Hadd emlékeztessek nem először immár egy három év előtti eseményre. A Fészek-klub egy tenyérnyi szobájában, mondhatni csaknem a nyilvánosság teljes kizárására kényszerítve, tíz tehetséges ifjú ember, kudarccal nem törődő, csökönyösen újra törő művész mutatta be kísérleteit. Étkészletben, papírból készült gyermekbútorban, bútoripari szisztémában, lámpatestekben, edénycsomagoló kazettában fogalmazták meg, hogyan képzelik a korszerű tárgykultúrát, mi a véleményük a sorozatgyártás alá engedelmesen simuló célszerű eszközökről, és e célszerűségből kibontakozó esztétikumról. A kiállítást követő dispután, ezen az önkínzó, ám reményeket is felcsillantó beszélgetésen a magyar tárgyformálás — használjuk még egyszer a nemzetközileg ismert dizájn szót — egész gondtömege kibomlott. Hogy az ipar jó része vak; hogy egyesek házi barkácsolással „formaterveztetett” alkotásokkal próbálják kifogni a szelet a vitorlákból — elárulva egyúttal, hogy fogalmuk sincs a lényegről —, hogy a külföld példái, az export nemzetközi szorítója sem ébreszti a valóságra az éppen legilletékesebbeket, hogy a főiskolán képzett tehetséges emberek tucatjai „kegyelemkenyéren tengődnek”, munkáért házalnak, és mást csinálnak, mint amit tanultak. Egyszóval a kis kiállítás és a nyomában járó szenvedélyes szakmai vita nem volt valami szívderítő. Villantsunk most fel egy valamivel vidámabb emléket. Két év sem telik el, és Pohlrnok Mihály meg társai — részvevői a Fészekbeli eseményeknek — kirukkolnak a „konyhaprogrammal”. Mit sem törődve értetlenséggel, gúnyos mosollyal, szövetségeseket keresve és találva, a házgyári konyhaprogramban találják meg azt a „archimédeszi pontot”, amellyel kimozdítani vélik az ügyet a marasztaló sárból. Bebizonyítják — statisztika, életmódvizsgálat, szociológiai, közgazdasági, esztétikai analízis révén —, hogy nagyüzemi módon lakásokat építeni és közben nem törődni azzal, miként élnek az új otthonok lakói: több mint nemtörődömség. Más szóval — és a konyhánál maradva —, az új konyhában az új életmódnak megfelelő, célszerű, kézhez simuló, olcsó és magas esztétikumú tárgyak kellenek, nem pedig olyanok, amilyeneket éppen kapni lehet. A „konyhaprogram” dokumentációja a megdöbbenés erejével hatott. Ám a jég megtörését mutatta, hogy Pohárnokék nemcsak a felmérés sziszifuszi munkájához, hanem a megvalósításhoz is jó társakra leltek. A Kerámiaipari Művek, a Lampart — és mások — kézfogása reményt adott. Meg biztatást is: nem szabad csüggedni. Mindezt abból az alkalomból említjük, hogy a Minisztertanács csütörtöki ülésén jelentős döntést hozott. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és a kulturális miniszter javaslatot tett az ipari formatervezés szerepének növelésére a népgazdaságban. A kormány a javaslatot elfogadta, és úgy határozott, hogy létrehozza az Ipari Formatervezési Tanácsot és a Tájékoztatási Központot. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy mindenki, aki átérzi az ügy fontosságát, örül a határozatnak, amelytől tett erősebb fejlődést remél. Talán nem szerénytelenség, ha emlékeztetjük olvasóinkat arra az évek óta tartó sajtópolémiára, amelyet lapunk folytat, és a cikksorozatra is, amelynek teret adott, hogy a maga eszközeivel is hozzájáruljon a modern tárgyalkotás eszméjének elfogadtatásához, a szemléletváltozáshoz. Mert alapjában erről van szó: a szemlélet megváltoztatásának szükségességéről. Hogy az ipar és a kereskedelem felelőseiben, a legfőbb felelősökben is, megszilárduljon a felismerés: nem egyesek hobbyjáért, egy öncélú formajátékért folyik itt a küzdelem, hanem a társadalmi lét egyik alapvető ügyéért. Élesebben fogalmazva, arról „szól a mese”: tömegcikké tudjuk-e tenni a szocializmust építő ember számára a minőséget és a szépséget. Arról, hogy teljesebb humánumú, mind több ember kényelmét szolgáló tárgy népesítse be világunkat. Olyan tárgyak, amelyeknek a lényege a praktikum, a tömegcikkgyártás lehetősége, tehát az olcsóság is, s amelyek végül is esztétikai értéket hordoznak. „Mellékesen” szólva: maholnap az export világszorítójában sem lehet elérni e felismerésből eredő tettek nélkül egy fikarcnyi sikert sem. Van már jó néhány harcosa hazánkban ennek az ügynek. Példáink talán bizonyítják, előbbre is léptünk valamit. Mégis, mindez — a feladatok nagyságához, a kor parancsához mérve — édeskevés. A dolgok félreértéséből, értetlenségből is fakadt, hogy a korszerű szériagyártás, a nívósabb tárgykultúrára törekvés, az esztétikai analfabétizmus csökkentésének gondja, az igények szociológiai, közgazdasági felismerését is magában foglaló problématömeg — mert hiszen minderről szó van — jószerint egyetlen tárca vállát nyomta, és Ponciustól Pilátusig kellett szaladgálnia annak, aki valamilyen szolgálatot kívánt tenni az ügynek. Éppen egy esztendeje emelt szót lapunk ismételten azért, hogy hozzanak létre végre egy tárcaközi, iparközi intézményt, valamiféle magyar „design centre”-t, amely egyesítené a szétszórt anyagi és szellemi erőket, szárnyai alá vonná az alkotó központokat, kezdeményezéseivel bombázná az ipart, információs központ is lenne, és vezérkara a szemlélet változásáért küzdő hadrendnek. Tudjuk, a felismerést, az új tetteket sokan érlelték. De örülünk, hogy a közreműködők között lehettünk, és még jobban annak, hogy kezdődhet a munka. Van éppen elég. Csatár Imre Döntés nélkül A Biztonsági Tanács elhalasztotta a ciprusi vitát A külpolitikai helyzet A VILÁGSZERVEZET Biztonsági Tanácsa meghatározatlan időre elnapolta a ciprusi kérdés vitáját, mivel nem alakult ki kellő egyetértés, és nem hagytak jóvá általánosan elfogadható határozattervezetet. Az ülésszakon eddig körvonalazott véleményeket munkaokmányokba foglalták, amelyekben javasolják: a Biztonsági Tanács követelje az ENSZ határozatainak végrehajtását, különös tekintettel az idegen csapatoknak a szigetről történő kivonására, valamint a menekülteknek szülőhelyükre való visszatérésére. A ciprusi kormány kérte, az ENSZ-fórum nevezzen ki tárgyalócsoportot, amely részt vehetne a válság megoldására irányuló tárgyalásokban. Ezt Törökország és a NATO-körök egyaránt ellenzik. Az ülésszak félbeszakadásának okát keresve megállapítható, hogy az Égei-tengeren kialakult helyzet rendkívül bonyolult, s a tisztázást illetően igen megoszlottak a vélemények. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője rámutatott, a kínai magatartás mögött felismerhető: „Peking örül a helyzet bármilyen kiéleződésének, mert abban reménykedik, hogy összeütközés támadhat az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ezek viszont hiú remények” — hangoztatta a fődelegátus. Denktas, az egyoldalúan kikiáltott ciprusi török szövetségi állam vezetője azzal fenyegetőzött, hogy az ellenőrzött területeken önálló nemzeti államot hoznak létre, ha az ENSZ a török ciprióták számára kedvezőtlen határozatokat fogadna el a szigetország jövőjével kapcsolatban. Makariosz elnök ezzel egyidejűleg írásos tiltakozást juttatott el Waldheim ENSZ- főtitkárhoz amiatt, hogy a ciprusi törökök vezetői rendszeres repülőjáratot indítottak Törökország és a sziget északi része között. Washingtonban Mansfield, a szenátus demokrata párti többségének vezetője bejelentette: a NATO jövőjének „biztosítása” érdekében törvényjavaslatot terjeszt elő, s abban szorgalmazza, hogy újítsák fel Törökországnak a fegyverszállításokat. Luns NATO-főtitkár az amerikai kormány és a kongresszus vezetőivel folytatott tanácskozásait követően azt hangoztatta, „az Észak-atlanti Tanács nem foglalt állást a Ciprussal összefüggően támadt görög—török konfliktusban”, de megjegyezte: „a NATO maga is gyengült azáltal, hogy egyik tagja gyengült”. Véleménye szerint a NATO szemszögéből „sajnálatos” lenne, ha Törökország és az Egyesült Államok kapcsolatai meglazulnának. Azokat a híreket cáfolva, hogy az Észak-atlanti Szövetség katonai segélyben részesíti Törökországot, a NATO brüsszeli központjában azt hangoztatták, a szervezet állandó tanácsa eddig nem foglalkozott ilyen irányú kérdésekkel, bár Ankara hivatalosan megkeresett több NATO-tagállamot. Diplomaták szerint az Észak-atlanti Szövetség testületileg már csak azért sem vállalhatná a törökök iránti ilyen kötelezettséget, mert azzal még jobban elmérgesítené a viszonyt Athénnal, így minden valószínűség szerint a hadianyag-utánpótlást az egyes NATO-tagállamok teljesítik majd. A brüsszeli NATO-központban egyébként meglepetést keltett, hogy az ankarai kormány lemondta részvételét a Wintex fedőnevű hadgyakorlatban. Törökország azzal magyarázta döntését, hogy a görög hatóságok nem adnak engedélyt repülőgépeik közlekedtetésére az Égei-tenger egyes körzeteiben. Az indokolást azonban, kibúvónak érzik, mivel a most kezdődő NATO-hadgyakorlat nem teszi szükségessé katonai repülőgépek manőverezését. Felszólalások a Biztonsági Tanácsban Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a ciprusi kérdés vitáját kellő egyetértés és általános elfogadható határozattervezet híján meghatározatlan időre elnapolta. Az eddigi viták során kikristályosodott néhány vélemény, amelyek munkaokmányokban öltöttek testet. A ciprusi küldöttség által felvázolt dokumentum javasolja, hogy a Biztonsági Tanács követelje az ENSZ határozatainak végrehajtását, különösen az idegen csapatok Ciprusról történő mielőbbi kivonását és valamennyi menekültnek szülőhelyére való visszatérését. Ciprus ezenkívül javasolja, hogy a Biztonsági Tanács nevezzen ki saját kebeléből egy tárgyalócsoportot, amely közvetlenül részt venne a válság megoldására irányuló tárgyalásokon. Törökország és a NATO körök azonban hevesen ellenzik ezt a javaslatot. A vitában előzőleg felszólalt egyebek között Tanzánia, Románia, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió képviselője. Ion Datcu román delegátus javasolta, hogy célszerű lenne bevonni a balkáni és a földközi-tengeri országokat, mint amelyek közvetlenül érdekeltek a térség biztonságában. John Scali amerikai fődelegátus üdvözölte Waldheim főtitkár szándékát, hogy hozzájárul a tárgyalások új körülményei között való előmozdításához. Scali sajnálkozását fejezte ki a ciprusi török közösség vezetőinek egyoldalú döntése miatt, ami a közösségek tárgyalásainak megszakadásához vezetett. Huang Hua kínai fődelegátus megpróbálta elvonni a BT figyelmét a tárgyalt probléma lényegéről. Ismét elcsépelt szovjetellenes koholmányokkal hozakodott elő, és támadta a Szovjetunió külpolitikáját. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője visszautasította e rágalmakat, és rámutatott, a kínai küldött ezekkel a kirohanásokkal csupán azt akarja leplezni, hogy nem óhajtja a ciprusi kérdés igazságos megoldását. Peking örül a helyzet bármilyen kiéleződésének, mert abban re ménykedik, hogy összeütközés történik az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ezek viszont hiú remények. A BT ciprusi vitájában a 15 részvevő állam közül 11-nek képviselője szólalt fel. Túlnyomó többségük kiállt a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége mellett és támogatta a Makariosz elnök vezette törvényes kormányt. Kleridesz, a ciprusi képviselőház elnöke azzal vádolta Törökországot, hogy semmibe veszi az ENSZ határozatait és fegyveres erővel akarja saját megoldását rákényszeríteni ciprusiakra. Osman Obcay török nagykövet, értesülések szerint olyan jegyzéket körözött az ülés után a BT tagjai között, amelyben visszautasított minden olyan javaslatot, hogy a ciprusi tárgyalásokat külső részvevők bevonásával szélesebb keretek között folytassák. Az ADN szerint Makariosz elnök kormánya írásos tilta- Jkozást juttatott el Kurt Waldheimhez amiatt, hogy az önálló ciprusi török állam vezetői saját légitársaságot hoztak létre, amely már meg is kezdte rendszeres járatait Törökország és a sziget megszállt északi része között. A nicosiai kormány felszólítja a Biztonsági Tanácsot a világszervezet határozatainak értelmében, a nemzetközi légiközlekedés biztonságának fenntartása érdekében érje el, hogy az új légitársaság egyetlen országtól se kapjon az üzemeltetéshez szükséges segítséget. A Hürriyet című török lap jelentése szerint a kínai ankarai nagykövet kijelentette, hogy Peking Törökország álláspontját támogatja a ciprusi kérdésben. Romancev, a Novosztyi szovjet sajtóügynökség hírmagyarázója szerint a nyilatkozat egy héttel ezután hangzott el, hogy Cipruson kikiáltották a „török szövetségi államot”. Egyelőre nehéz lenne megállapítani, hogy milyen utasítás alapján cselekedett a kínai diplomata, ugyanis ezt a lépést, enyhén szólva, nehéz öszszeegyeztetni a kínai vezetőségnek a tavalyi ciprusi puccs idején hangoztatott semleges álláspontjával. A pekingi vezetők akkor közölték török hivatalos személyiségekkel, hogy Kína kívül óhajt maradni a konfliktuson és nem támogatja a török katonai beavatkozást. Mi több, Makariosz elnök a júliusi válság előtt alig két hónappal (1974 májusban) Pekingben járt. A válasz csak egy lehet: Peking mindig is a szeparatista tervek támogatója volt, amelyek csak tovább élezik az amúgy is bonyolult ciprusi helyzetet. Peking elutasítja az enózist, de támogatja a „minienózist” — írja a hírmagyarázó. Karamanlisz bejelentette: Tisztogatást hajtanak végre a görög hadseregben A Reuter jelenti: Az ellenzék kérésére a görög parlament pénteken vitát kezdett a napokban meghiúsított katonai puccskísérletről Averoff hadügyminiszter nyilatkozatában elmondotta, hogy összesen 37 katonatiszt kihallgatása folyik a puccskísérlettel kapcsolatban. A tisztek meg akarták dönteni a kormányt, hogy kiszabadítsák a bukott fasiszta rezsim vezetőit, akik ellen az igazságügyi hatóságok hazaárulás címén vádat emeltek. Az összeesküvők egyúttal elejét akarták venni, hogy nyugállományba helyezzék és felelősségre vonják őket a katonai rezsim idején elkövetett cselekményeikért. Averoff a továbbiakban arról beszélt, hogy hét hónappal ezelőtt, amikor a polgári kormány átvette a hatalmat, Athén környéke tele volt a kormány iránt ellenséges katonai egységekkel. A készülő katonai puccskísérletekről szóló hírek jóformán mindennaposak voltak azóta Athénban, és a novemberi választások idején sok politikus volt kénytelen egyik napról a másikra lakóhelyet változtatni, hogy elkerülje a letartóztatást. A hétfői puccskísérlet szervezői a ciprusi válságot és az égei-tengeri olajkutatási jogok ügyében kirobbant görög—török vitát akarták ürügyül felhasználni a hatalomátvételre, mert szerintük a kormány „balra tolódott”. Georgiosz Mavrosz, a legnagyobb ellenzéki párt, a „Centrum Uniós Új Erők” vezetője azzal vádolta a kormányt, hogy nem lép fel erélyesen a régi rezsimhez húzó katonatisztekkel szemben. Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom vezére úgy vélekedett, hogy az államcsínykísérletet a NATO és a Pentagon tervelte ki. A görög kormány teljesen ura a helyzetnek — jelentette ki Karamanlisz miniszterelnök a parlamenti vitában. Közölte, hogy az államcsínykísérletben részt vevő tiszteket szigorúan megbüntetik és tisztogatást hajtanak végre a hadseregben. WYG Xrn: WS Ha ^Jfl |Éf |1| v'fjfl jPj' Jj| i É | | aB Jfffl| ffl 1975. március 180 fillér HH H Jjpj 11^ XXXI. évfolyam A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA I Újabb vereségeket szenvedtek a Lón Nol-rezsim csapatai Phnom Penh-i katonai forrásokból származó értesülés szerint a Lón Nol-rezsim csapatai újabb két stratégiai ponton szenvedtek érzékeny vereséget a népi felszabadító erőktől. Kemény ütközet után és légierejük tömeges bevetése ellenére fel kellett adniuk Tuol Leapnál levő erődített állásukat, amely a Pochentong légitámaszpont és egyben a fővárosi repülőtér legfontosabb védelmi állását jelentette, Phnom Penhtől északra pedig elvesztették a Mekong keleti partján levő Prek Luongot. Ezzel a hadműveletek az egész újévi offenzíva során legközelebb jutottak Phnom Penhhez. Ha Tuol Leapot nem sikerül a leghamarabb visszafoglalni, akkor veszélybe kerül a Pochentong repülőtér forgalma — vélekedett egy nyugati katonai szakértő. Ezzel egyben veszélybe kerül a Lon Nol-rezsim élelmiszeres lőszerutánpótlásának utolsó bázisa és az amerikai légi