Magyar Nemzet, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
híd. Prek Luong elfoglalása pedig azt jelenti, hogy a népi erők közelebb hozhatják tüzérségüket az ostromlott fővároshoz. Schlesinger amerikai hadügyminiszter a képviselőház katonai megajánlási albizottságában kijelentette, hogy a Lang Nol-rezsim további amerikai segítség nélkül körülbelül egy hónapon belül összeomlik. A hadügyminiszter elismerte, hogy a kormány fennmaradásának esélye igen kicsi, bár szerinte nem reménytelen a helyzet, ha Lon Nol rezsimjének sikerül az esős évszakig kiállnia az ostromot Norodom Szihanak, a kambodzsai nemzeti egységfront elnöke a Newsday című amerikai lap közvetítésével nyílt levelet intézett Ford elnökhöz és az amerikai kongresszus tagjaihoz. Ismét leszögezte, hogy semmilyen kompromiszszumra nem hajlandó a Lon Nol-rezsimmel vagy az amerikai neokolonializmussal, egyben igyekezett meggyőzni az amerikai vezetést, hogy semmi szégyen nem éri, ha „sorsára hagyja” Kambodzsát, hogy maga oldja meg belügyeit. Ha ellenben továbbra is pusztítja és megalázza ezt a kis nemzetet, örök időkre szégyent hoz magára. Mint a TASZSZ jelenti, a napokban Kambodzsa egyik felszabadított körzetében megtartották a kambodzsai hazafias erők második országos kongresszusát. Munkájában részt vett a királyi nemzeti egység kormányának valamennyi minisztere, továbbá a nemzeti egységfront és a tömegszervezetek képviselői, valamint küldöttek minden felszabadított körzetből. A kongresszuson Khieu Samphan miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter elnökölt. Bolgár-egyiptomi közlemény A MENA jelenti: A közel-keleti béke nem teremthető meg a Szovjetuniónak a rendezés valamennyi szakaszában való részvétele nélkül — hangsúlyozza az a közös közlemény, amelyet Mladenov bolgár és Fahmi egyiptomi külügyminiszter kairói tárgyalásairól•adtak ki pénteken. D E minden szakaszban való részvételnek azt is magában kell foglalnia, hogy a Szovjetunió tagja lesz majd a genfi konferencia keretében létrehozandó valamennyi bizottságnak — teszi hozzá a dokumentum. A felek kijelentik továbbá, hogy a palesztinai népnek joga van saját állam megalakítására és a térség valamennyi országa jogosult arra, hogy békében és biztonságban éljen. A tárgyalásokon Bulgária és Egyiptom megállapodott abban is, hogy növeli kereskedelmi cseréjét, s az elkövetkező hónapokban tovább tanulmányozzák a kétoldalú gazdasági együttműködés bővítését. Szadat lemondta a találkozót a PFSZ küldöttségével Kairóból jelenti az MTI. Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtök este bejelentette: nem fogadja a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának küldöttségét. A delegáció az előzetes tervek szerint azért készült Kairóba, hogy a Végrehajtó Bizottság több napon át tartó ülése után tájékoztassa az egyiptomi vezetést a PFSZ-nek a közel-keleti rendezés kérdéseiről, s elsősorban Kissinger missziójáról kialakított állás.pontjáról. Az ülésről kiadottnyilatkozatában a PFSZ kifejttette azt a véleményét, hogy „a Sínai-félszigetet egy részleges rendezés célja: az egész arab ügyet egy darab arab területre cserélni”. A MENA jelenti: „Sajnálatosnak” minősítette Bejrútban Faruk Kaddami, a PFSZ politikai osztályának vezetője Szadat elnöknek a PFSZ-szel kapcsolatos döntését. „Szerettük volna, ha Szadat elnök előbb alaposan megfontolta volna e kényes döntést” — mondta Kaddami. Egyetértett azonban azzal, hogy „a jelenlegi légkör nem alkalmas az egyiptomi—Palesztina! párbeszéd megindítására”, ezért a PFSZ maga is úgy döntött, hogy „későbbi időpontra halasztja a dialógust”. A WAFA hírügynökség jelentette, hogy a PFSZ VB konzultációkra Bejrútba hívatta Szaed Kamalt, a szervezet politikai osztályának helyettes vezetőjét, valamint Rabhi Avadot, az El-Fatah kairói képviselőjét. Mint a TJPI jelenti, a PFSZ egyik képviselője azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy az ENSZ-ben akadályozza a szervezet megfigyelőként való akkreditálását. A PFSZ az amerikai kísérletekben az emberi jogok megsértését látja, s arra kéri Waldheim főtitkárt, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak az ENSZ-határozatnak a végrehajtására, amely meghívta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, hogy megfigyelőként vegyen részt a közgyűlés ülésszakán és kapcsolódjék be a világszervezet egyéb tevékenységébe is. Pénteken befejezte nyugatnémetországi hivatalos tárgyalásait Állón izraeli külügyminiszter. Állón — aki csütörtökön Franz-Josef Strauss CSU- elnökkel is találkozott — péntek délelőtt újabb megbeszélést folytatott Genscher szövetségi külügyminiszterrel. Az AP szerint egy amerikai szövetségi nagyesküdtszék csütörtökön vádat emelt Russell Kelner, a Zsidó Védelmi Liga egyik tagja ellen, aki Jasszer Arafát 1974. novemberi New York-i látogatása idején azzal fenyegetőzött, hogy megöli a PFSZ VB elnökét. Jelentkeztek a nyugat-berlini CDU-vezető elrablói Hallattak magukról Peter Lorenz nyugat-berlini CDU- vezető elrablói. A DPA hírügynökség irodájába egy fényképet juttattak el, amely a kereszténydemokrata politikust szemüveg nélkül, egy ágyon ülve ábrázolja Az aláírás: „A június 2-a mozgalom foglya”. A név nyilvánvalóan arra emlékeztet, hogy 1967. június 2-án Nyugat-Berlinben egy a perzsa sah elleni tüntetés során agyonlőtték Benno Ohnesorg diákot. Letartóztatottak és elítéltek szabadon bocsátását követeli Lorenzért cserébe a „június ,2-a mozgalom”. Az emberrablók 24 órán belül követelik azoknak a szabadon bocsátását, akiket a Holger Meins halála után rendezett tüntetések alkalmával tartóztattak le Nyugat-Berlinben, továbbá 72 órán belül a Baber-Meinhof csoporthoz tartozó, Nyugat-Németországban bebörtönzött hat személy szabadon bocsátását és — személyenként 20 ezer márka átadása után — szabad eltávozását Nyugat-Berlinből egy Boeing— 707-es utasszállító gépen — mint közéleti személyiség — Heinrich Albertz kíséretében. A nyugat-berlini „válságcsoport” Klaus Schütz polgármester vezetésével és a nyugati szövetségek nyugat-berlini városparancsnoksági képviselőinek bevonásával tanácskozott a követelések teljesítéséről. A nyugat-berlini CDU vezetőségének pénteken délután kiadott nyilatkozata szerint az anarchisták követelései teljesíthetők. Schmidt nyugatnémet kancellár péntek este két és fél óra hosszat tanácskozott a parlamenti pártok elnökeivel és frakcióvezetőivel, a tartományi miniszterelnökökkel, a szövetségi bel-, kül- és igazságügyi miniszter jelenlétében. Az emberrablással összefüggésben csupán egyetlen támadót sikerült azonosítani — a Bader—Meinhof-féle terrorcsoporthoz tartozó Angela Luthert, akit az elrabolt politikus sofőrje rendőrségi fotók alapján később felismert. A nyugat-berlini rádióállomások pénteken este beolvasták a nyugat-berlini rendőrség hivatalos nyilatkozatát arról, hogy március elsején délelőtt tíz órakor kiengednek a börtönből két olyan foglyot, akit Holger Meinsnak, a börtönben éhségsztrájk következtében meghalt anarchistának az elhunyta után kitört utcai tüntetések során vetettek börtönbe. Ezt nyugat-berlini politikai körök úgy tekintik, mint az emberrablók kívánságainak részbeni teljesítését. Maoyar:.:r.zet Kirilenko a nemzetközi enyhülésről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken átnyújtotta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet a „Szovjetszkaja Enciklopedija” kiadónak, a szovjet tudomány eredményeinek propagálása terén szerzett érdemeiért. Külpolitikai kérdésekről szólva Andrej Kirilenko hangsúlyozta, hogy „az idei év is gazdag az olyan nagy jelentőségű külpolitikai akciókban, amelyek célja: a béke további megszilárdítása". , — Minden nehézség ellenére — mondotta Kirilenko —, befejezéshez közeledik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkája. Sok ország vezetői kifejezték: egyetértenek azzal, hogy legmagasabb szinten rendezzék meg az értekezlet harmadik, záró szakaszát. Ha pedig az értekezlet olyan dokumentumok elfogadásával érne véget, amelyek megfelelnek az értekezlet céljainak, az még szilárdabb alapokat teremtene ahhoz, hogy Európa a tartós béke, a jószomszédság és az együttműködés kontinensévé váljék, egészséges befolyást gyakorolna az egész nemzetközi helyzetre. Továbbra is nagy erőfeszítéseket teszünk a közel-keleti kérdés igazságos rendezése érdekében — mutatott rá Kirilenko. — A Szovjetunió folytatja a kapitalista országokkal való békés egymás mellett élés továbbfejlesztésének irányvonalát, amit tanúsítanak Leonyid Brezsnyev Gerald Ford amerikai elnökkel, Valery Giscard d’Estaing francia elnökkel való találkozásainak eredményei, Harold Wilson angol miniszterelnök nemrégiben tett moszkvai látogatása és a lezajlott szovjet—angol tárgyalások. — Természetes, hogy a béke megszilárdításában minden siker a reakció és az agresszió erői ellen vívott szívós küzdelemben születik. Ezek az erők az utóbbi időben igyekeznek aktivizálni ellenállásukat az enyhüléssel szemben. Teljes mértékben számolva a nemzetközi színtéren végbemenő fejlemények teljes bonyolultságával, egészében derűlátóan ítéljük meg a békéért és a népek biztonságáért vívott küzdelem távlatait. Országunk a jövőben is azok mellett a népek mellett áll majd, amelyek védelmezik szabadságukat és függetlenségüket az imperialista merényletekkel szemben, védelmezik azt a szent jogukat, hogy saját földjük gazdái legyenek, törekszenek az új, jobb életre — hangsúlyozta végezetül Andrej Kirilenko. Európai szakszervezeti vezetők tanácskozása Genfben Az MTI jelenti: Pénteken Genfben a nemzetközi munkaügyi szervezet új épületében véget ért az európai szakszervezeti vezetők tanácskozásának első napja. A pénteki napon felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára is. Kijelentette, hogy a magyar delegáció egyetért a beterjesztett beszámolóikkal és dokumentumokkal. Rámutatott arra, hogy a találkozó témája olyan kérdéseket ölel fel, amelyek a szakszervezeteket évtizedek óta foglalkoztatják. Az értekezlet első napján többek között felszólalt Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, aki hangsúlyozta az európai szakszervezetek közötti párbeszéd folytatásának szükségességét. Javasolta, hogy 1976-ban tartsanak újabb magas szintű szakszervezeti találkozót, valamint rendezzenek közös tanácskozásokat, szimpozionokat, ágazati értekezleteket. Lionel Murray, a Brit Szakszervezeti Szövetség Főtanácsának főtitkára felszólalásában ugyancsak hangsúlyozta az európai szakszervezetek közötti együttműködés szükségességét gyakorlati kérdésekben és rámutatott az ilyen jellegű találkozók fontosságára. Az ázsiai békekonferencia záródokumentuma Bagdadból jelenti a TASZSZ. Az ázsiai békeszerető erők nemzetközi konferenciája háromnapos munkáját befejezve közzétette az értekezlet záródokumentumait, amelyeket a részvevő negyven ország, valamint tizennégy nemzetközi szervezet küldöttei a záróülésen jóváhagytak. A határozatok közül a legfontosabb az ázsiai békeszerető erők bagdadi nyilatkozata, amelyben sürgetik az Ázsia minden népére váró, halaszthatatlan probléma megoldását: az ázsiai kontinens és az Indiai-óceán térsége tartós békéjének és kollektív biztonságának megvalósítását. A nyilatkozatban leszögezték, hogy sikeres lépések történtek a hidegháborús légkör, a nemzetközi enyhülés, s a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak rendezése irányába. Hangoztatták, hogy a kedvező fordulatot a Szovjetunió és más szocialista államok, valamint a gyarmati függés alól felszabadult országok, az egész világ békeszerető erőinek erőfeszítései tették lehetővé. Új sajtótörvény Portugáliában Az AFP jelenti: A lisszaboni hivatalos közlöny pénteken ismertette az új portugál sajtótörvény szövegét. Az MFA programjával összhangban kidolgozott törvény biztosítja a sajtószabadságot. Az új törvény, amely március 14-én lép a tavaly júniusban hozott ideiglenes rendelkezések helyére, ismét megerősíti a cenzúra eltörlését Az ideiglenes rendelkezések alapján létrehozott ad hoc bizottság helyett az új törvény „sajtótanács” létrehozását írja elő. A tanács feladata lesz, hogy őrködjék a sajtószabadság megvédése felett a politikai és gazdasági hatalommal szemben, vegyen részt a monopóliumellenes törvények kidolgozásában és foglalkozzék a sajtóval kapcsolatos panaszokkal. Az új sajtótörvény, az ideiglenes rendelkezésekhez hasonlóan, büntetendő cselekménynek minősíti az államfő és az MFA rágalmazását, titkos katonai információk közlését, bujtogatást a katonai fegyelemsértésre, valamint a rémhírek és hamis információk közlését. A törvénysértéseket ezentúl polgári törvényszékek bírálják el. A külpolitika hírei (Szófia, MTI) Február 27—28-án kibővített ülést tartott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plénumon felszólalt Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke. (Genf, TASZSZ) A hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegáció pénteken, Genfben újabb találkozót tartott. (Szófia, BTA) Szófiában bolgár—szovjet megállapodást kötöttek a hét európai szocialista ország közös vállalkozásában létesítendő orenburgi gázvezeték ötödik szakaszának együttes építéséről. O (Belgrád, TASZSZ) Tito, a JKSZ elnöke pénteken fogadta Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtigize Tjó . O (Varsó, MTI) Varsóban pénteken befejeződtek Olszewski lengyel és SauvagMargues francia külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. O (Szófia, MTI) Pénteken bolgár kollégája, Petr Mladenov meghívására Szófiába érkezett Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. (Genf, MTI) Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet irányító testülete, a koordinációs bizottság által kijelölt nem hivatalos munkacsoport pénteken megkezdte a munka következő szakaszára szóló napirendtervezet megvitatását. .Szombat, 1975. március1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Az „utolsó kísérlet” Washington, február 28. „Nincsen semmiféle kész terve” — közli óvatosan a State Department szóvivője a külügyminiszter március 7-e körül kezdődő közel-keleti útjáról. És ennek a — láthatóan a főnökétől kapott — utasításnak megfelelően nem hajlandó kommentálni semmiféle „spekulációt” sem. Amiből természetesen rengeteg akad az amerikai fővárosban. Kezdve mindjárt Kissinger körútjának a részleteivel, egyelőre azonban azokat is homályban tartják. A hivatalos magyarázat, hogy amíg az érdekelt fővárosokkal nem rögzítik, addig semmi sem „végleges”. És persze az is hozzátartozik ehhez a diplomáciai dramaturgiához, hogy a „véglegesről” is tudja mindenki, hogy korántsem az: mivel „minden a helyszínen derül ki”, az is csak természetes, hogy a menetrend sem marad változatlan. Az izgalom tehát természetesen és mesterségesen egyaránt fokoztatik. A State Department sajtóirodájában ott a falon a lista: szorgalmasan, de nem sok reménnyel vésik föl nevüket, akik az ingázni induló külügyminiszter repülőgépén lévő tizennégy „sajtóülés” egyikére vágynak. Hiszen a vezető amerikai hírügynökségek, a három tévéhálózat, valamint a New York Times és a Washington Post „béreli" a helyek felét, s a többieket is úgy dotálják, hogy Kissingernek biztosítva legyen a lehető legnagyobb publicitása. A külügyminiszter mind hevesebb politikai támadások céltáblája. Ford elnöknek ezen a héten is ki kellett állnia tanácsadója mellett, s valószínűleg ez okból megint kabinetkivonulást rendez a Fehér Ház, amikor Kissinger útra kel. S amint felszállt majd az Andrews légitámaszpontról a gép, a „tizennnégyek” megkezdik a világsajtó bőséges ellátását mindazzal, amiről ma még nem illik találgatni: „egy, a Kissinger gépén utazó magas rangú kormánytisztviselő’ elmondja, úgy értékeli, feltételezi ... Az illető kiléte persze már a „diplomáciai óvodában” sem számít titoknak, viszont Henry Kissingertől senki sem kérhet számon semmit. Látszat szerint legalábbis nem. Az amerikai fővárosban „utolsó kísérletnek” minősítik Kissinger újabb közel-keleti útját. És sokak szerint már elkésett végső próbálkozásról lesz szó. S majdnem egybehangzó megítélés szerint az „utolsó” ingázás nyomán egy szilárd pont következik: Genf. Akár eredménnyel jár Kissinger, akár nem (az amerikai elemzők megoszlanak a tekintetben, vajon melyik felben lesz indokoltabb a genfi értekezlethez való „visszatérés”). Hiszen, ha a makacsul kizárólagossá tenni kívánt amerikai közvetítés újabb részmegegyezéseket egyengetne, akkor még több ok lenne az általános rendezés fórumára menni, a kudarca esetén meg egyenesen halaszthatatlan, s ezt — vonakodva bár —, de Washingtonban is elismerik. Miközben ugyanis Kissinger az „utolsó” diplomáciai ingázásra készülődik, az amerikai politikai porondon páratlan méretű és szerteágazó vita folyik az Egyesült Államok közel-keleti taktikájának lényegében véve minden kérdéséről. S ez megintcsak magától értetődő: a valóban érdemi döntések küszöbén legalább az irányokról illik határozni. Az első, és egyik alapvető kérdés a Szovjetunió közelkeleti „jelenlétének” tudomásulvétele vagy tagadása. Voltaképpen az ötvenes évek közepe óta ez az amerikai diplomácia legnyomasztóbb gondja, s mivel ez a „jelenlét” elválaszthatatlan az arab haladó erők térnyerésétől, az amerikai külpolitika a cél (e jelenlét felszámolása) és a lehetőség örök konfliktusa. Kétségtelen, hogy az olajválság még inkább előtérbe tolta mindennek stratégiai jelentőségét a nyugati tábor és annak vezető hatalma számára. Amikor Kissingerék a Nyugat „megfojtásától” intik óva az arab olajtermelőket (és közben lázasan szállítják a fegyvert, tanácsadót a „megbízható” rezsimeknek), akkor valójában a térségben két évtizede jelenlevő és — az erőviszonyok folytonos hullámzása ellenére is — nyomasztó lehetőségtől, ha úgy tetszik, a Fejszál király valamelyik ezredesében rejtőző új Naszszertől tartanak. S éppen ezért kardoskodik makacsul Washington a maga kizárólagos (vagyis kizáró) rendezési próbálkozásai mellett: bármi legyen is az arab világ különböző csoportjainak adott viszonya Moszkvával, a létezésük feltétele a „szovjet jelenlét”. Nyilvánvaló, hogy egy általános közel-keleti rendezés a két évtizedes de facto szovjet „befolyást” — a megoldás elengedhetetlen nagyhatalmi garanciarendszere folytán is — de jure alapokra helyezné az Egyesült Államok számára. Egyre többen tartják ezt elkerülhetetlennek az amerikai elemzők közül is. Nem lebecsülhető gondja az amerikai közel-keleti diplomáciának az egyeztetés. Azt mondhatjuk, hogy Washington „arab politikája” egy bizonyos ponton csakis „Izrael politikája” rovására folytatható, legalábbis, amíg Izrael nagy arab területeket tart megszállva. Ha Tel Aviv szemszögéből minden visszaadott négyzetkilométer „engedmény”, akkor ez az, amit Kissinger „ad” az araboknak. E heti sajtóértekezletén a külügyminiszter megállapította: újabb körútjának már a ténye is jelzi, hogy van esély a Quid pro quo, a valamit valamiért elvének „érvényesítésére”. Ám az izraelpárti erők nem tartják egyenlőnek a területi és a „viszonzásul” várt politikai „engedményt”. Nagy kérdés tehát, hogy amit valamelyik arab főváros „adhat” valamiként, az azonos súlyú lehet-e Kissinger mérlegén a Tel Aviv-imázsájon? (S mivel az utóbbin ráadásul — az amerikai belpolitikai erőviszonyok folytán — a demokrata és a republikánus kormányzat sem azonos „súlyú”, az egyeztetés nem mellőzhető tényezője a közelgő amerikai elnökválasztás sem.) Mert bármennyire is szoros a katonai szövetség az Egyesült Államok és Izrael között, a nézőpontok, ha úgy tetszik, a mérlegek nem feltétlenül azonosak. S a dolog sajátossága, hogy az izraeli politikai belpolitikáiig mélyen gyökerező — merevsége folytán a washingtoni diplomáciai rugalmasság minden korlátja ellenére is izgalmakat kelt az Egyesült Államok izraelpárti köreiben. Kivált,, ha nemcsak a Közel-Keletet illető politikai realizmus terjed, hanem — az arab olaj,jövedelmek világgazdasági realizálódásával párhuzamosan — az üzleti ihletésű „reálpolitika” is jelentkezik Izrael legfőbb szövetségesének vezető csoportjaiban. Most nagy vihar keletkezett Washingtonban a két évtizedes arab bojkottlista miatt. Az Izraelt támogató erők láthatóan riadót fújtak, s a héten Ford elnök nyomatékosan elítélte a bojkottlistát. Ám az erőpróba az új porondon nyilvánvalóan izgatóan hat a kedélyekre, tehát bonyolítólag Kissinger egyeztetési gondjaira. Avar János ›ο (Brüsszel, MTI) A Közös Piac és 46 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni fejlődő ország pénteken Loméban teljesen, új gazdasági megállapodást írt alá. Az öt évre szóló szerződés előirányozza, hogy a felek a teljes egyenjogúság alapján szoros kapcsolatot létesítsenek egymással. (Belgrád, MTI) Az újvidéki kerületi bíróság pénteken Mihajlo Mihajlov újvidéki tanárt ellenséges propagandatevékenység miatt 7 év szigorított börtönbüntetéssel sújtotta és további 4 évre eltiltotta minden nyilvános szerepléstől a vádlottat.