Magyar Nemzet, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

Ma­­fi­ar Vívni mi sem. r ÍTIÍIJJM Wimei A HAZAFI­A­S NÉPFRONT LAPJA • Harmincéves hősköltemény írta dr. Sík Endre nemzetközi Lenin-békedíjas, az OBT elnöke Három évtizede Ho Si Minh, korunk egyik legje­lentősebb forradalmára és hazafia, félmilliós ünneplő tömeg előtt kikiáltotta Ha­noiban a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságot. Ho Si Minh, a japán fasizmus ösz­­szeomlása és az augusztusi népi forradalom győzelme nyomán létrejött népi állam elnöke sohasem engedte át magát az illúziók csábításá­nak. Tudta, hogy a francia gyarmatosítók vissza akar­nak térni Vietnamba. Pá­rizs, miközben ígérgetett, valóban felkészült az ag­resszióra . 1945. szeptem­ber 23-án angol segítséggel a francia csapatok meg­szállták Saigont, később Dél- Vietnam jelentős részét, majd 1946 decemberében a francia expedíciós hadigépe­zet rázúdult a fiatal Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ságra. Évekig húzódott a „sálé fluerre”, a piszkos háború, ahogyan azt a francia bal­oldal nevezte. Noha a hábo­rú kimenetelében a vietna­mi nép nagyszerű harci eré­nyei, a vietnami kommunis­ták rendkívül hatékony stra­tégiája és taktikája játszot­ták a döntő szerepet, jelen­tős segítséget nyújtott a sza­badságharcosoknak az erő­södő nemzetközi szolidari­tás, a nemzetközi békemoz­galom mozgósító, felvilágo­sító, leleplező tevékenysége. Az első háborúnak a viet­nami hazafiak fényes Dien Bien Phu-i győzelme, majd az azt követő 1954. évi genfi békekonferencia vetett vé­get. Az akkori erőviszonyok azonban nem tették lehetővé az 1945 szeptemberében ki­kiáltott Vietnami Demokra­tikus Köztársaság teljes helyreállítását. A genfi meg­állapodás Vietnamot ideig­lenesen két évre kettészakí­totta. Az amerikaiak nem hagy­tak kétséget afelől, hogy megakadályozzák a két or­szágrész egyesítésére hiva­tott, 1956 júliusára tervezett népszavazást. Jól tudták — és ezt nem is rejtették véka alá —, hogy egy ilyen nép­szavazás esetén a szavaza­toknak legalább 80 százalé­kát Ho Si Minh, illetve az egységes Vietnam pro­gram­­ja kapná. Így következett be az az abszurd helyzet, hogy egy, a történelemben — még külföldi megszállás idején is — mindenkor egy­séges, mélységesen hazafias érzelmű népet és nemzetet brutálisan kettészakítottak. Míg az egész vietnami nép vágyait és reményeit meg­testesítő VDK gyors ütem­ben begyógyította a hábo­rús sebeket és lerakta a szo­cialista társadalom alapjait, addig az amerikai újgyar­­mattá változtatott Dél-Viet­­namban az egymást követő fasisztoid katonai diktatú­rák példátlan kegyetlenség­gel irtották az egységes, de­mokratikus és békeszerető Vietnam híveit. Az amerikai imperialisták 1964 őszéig abban remény­kedtek, hogy az amerikai szakértők tömeges jelenléte, a saigoni rezsimek rendelke­zésére bocsátott fegyverek és dollármilliárdok elégsége­sek lesznek a népi felszaba­dító erők feltartóztatására. Amikor ez a remény a viet­nami nép hősi ellenállása miatt szertefoszlott, és a né­pi felszabadító erők már Saigon kapui előtt álltak, sor került a nyílt interven­cióra — megkezdődött Dél- Vietnam elözönlése és a vi­lágtörténelem legiszonyato­­sabb légi agressziója, amely a VDK-ra zúdult. Vietnam az új tömegpusztító fegyve­rek pokoli próbaterülete lett: több mint kétszer any­­nyi bombát dobtak le a kis országra, m­int amennyi az egész második világháború­ban hullott a fasiszta Né­metországra és szövetsége­seire, kipróbálták a lomb­­talanítást, a meteorológiai és az elektronikus hadviselés minden fortélyát. Noha világméreteket öl­tött a nemzetközi tiltakozó mozgalom, s hazánkban is népi-nemzeti ügy lett a hős Vietnam támogatása, s noha a Szovjetunió és a szocialis­ta közösség országai megad­ták a maximális katonai, anyagi, politikai és diplomá­ciai támogatást Vietnam né­pének — az amerikaiak ter­veinek a meghiúsítása mégis a vietnami nép csorbíthatat­­lan érdeme. Ho Si Minh, Vietnam legnagyobb fia már nem érhette meg a végső győzelmet, de immár klasz­­szikussá vált végrendelete milliókat lelkesített az ön­feláldozó harcra és példa­mutató hősiességre: „Bár­milyen nehézség és nélkülö­zés árán, de népünk min­denképpen győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell takarodniuk országunk­ból.” Így is történt.­ Az ameri­kai imperialisták tárgyaló­­asztalhoz kényszerültek, s az 1973. januári párizsi meg­állapodások nyomán meg­kezdték a háború „vietnami­­zálását”. Ami azonban Wa­shingtonnak korábban nem sikerült — közvetlen ameri­kai katonai jelenlét nélkül fenntartani a korrupt és népellenes saigoni rezsimet — az Párizs után még ke­vésbé sikerülhetett. A szün­telen saigoni támadásokkal szemben aktív védelemre berendezkedő népi fegyve­res erők kivárták a kedvező pillanatot, a lakosság általá­nos felkelésének időpontját és 1975 márciusában hatal­mas offenzívát indítottak. A Ho Si Minh-hadművelet alig két hónap alatt elsöpörte az amerikai imperialisták által felfegyverzett és irányított milliós saigoni bábhadsere­get. Diadalmasan bevonul­tak a felszabadítókat ün­neplő Saigonba, amely fel­vette a Ho Si Minh városa megtisztelő nevet. Ledőltek a mesterséges korlátok az egyetlen Viet­nam két része között, s az­óta az elszakított családta­gok milliói találnak egy­másra a Hanoit és Saigont összekötő, 1884 kilométer hosszú, egykori mandarin út mentén. Megkezdődött az ál­talános újjáépítés nagy mun­kája, az imperialista jelen­lét évtizedeiben deformált déli országrész talpraállítá­­sa, az egyesítés józan, meg­fontolt és fokozatos előkészí­tése,­ a békeidők nagy csatá­ja, amelyben Vietnam szá­mít az egész világ haladó erőinek támogatására. Szá­mít a miénkre is, akárcsak a múltban. A magyar békemozgalom, amely a népünket átfogó vietnami szolidaritás állan­dóan cselekvő részvevője volt és az ma is, forró test­véri érzésekkel köszönti a hős Vietnam népét, ezen a nevezetes évfordulón. Csak­úgy, mint a harcban, a béké­ben is érvényes a jelszó: „Veled vagyunk, Vietnam!” Bizonyosak vagyunk benne, hogy a hősi függetlenségi harc győzelmeinek ihletője, szervezője, a Vietnami Dol­gozók Pártja vezetésével, teljesül Ho Si Minh vég­akarata, létrejön az egysé­ges, szocializmust építő Viet­nam. Lélekben velük vagyunk ezen a nagy napon, amikor Hanoiban és Saigonban, vá­rosokban és falvakban mil­liók emlékeznek vissza a megtett útra, harcokra és áldozatokra, a harmincéves hőskölteményre, felidézve annak a kis versnek két so­rát, amelyet a nagy Ho Si Minh írt halála előtt a győ­zelemről : „... Bevilágítja majd, akár az őszi hold, Északtól Délig, — egész Vietnamot.” Napirenden a nemzetközi gazdasági együttműködés Megkezdődött az ENSZ rendkívüli tanácskozása A külpolitika -cét A VILÁGSZERVEZET székhelyt az­gyüttmű­ködés szerteágazó problémakörének teli NSZ-köz­gyűlés hétfőn megnyílt rendkívüli ülte.S­zaká­­lácskozá­son Buteflika algériai külügyminiszter elnöke , aki már ko­rábban — éppen az ENSZ fórumán is — hangot adott a har­madik világ nyomatékos követelésének: a kialakítandó új nemzetközi gazdasági rend az egyenlőségen és az egyenjogú­ságon alapuljon. A Pravda New York-i különtudósítója jog­gal állapította meg, hogy e gazdasági kérdéseket a politika prizmáján keresztül kell vizsgálni. A mostani tanácskozás feladata az, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok új rendszeréhez, a gyarmati maradványok felszámolásához já­ruljon hozzá. Ezen belül sok részletkérdés vár megvitatásra: a nyugati valutareform, a segélyek kérdése, az infláció hatása a legszegényebb államokra, a multinacionális társaságok üz­letpolitikája. Az el nem kötelezettek részéről — ez az országcsoport több­séget élvez már az ENSZ-ben — a limai értekezleten készítették elő a rendkívüli közgyűlést. Egyes értékelések szerint a limai dokumentumokkal lényegében megkezdődött a tömbön kívüli államok jövő évre, Colombóba tervezett csúcsértekezletének „előjátéka”. Két latin-amerikai ország eseményei is tanúsít­ják, hogy a harmadik világ államainak nagy részében a had­sereg közvetlen letéteményese a hatalomnak. Peru után Ecua­dorban is megmozdultak a fegyveres erők. Egyelőre még ko­rai lenne fölmérni, hogy a perui és ecuadori fejlemények milyen irányba térítik Latin-Amerika politikai iránytűjét. A hadsereg helyzete, pontosabban a különböző pártállású alakulatok viszonya került a portugál értékelések előterébe. A Pravda tudósítói is kiemelték, hogy jelentések érkeztek bizonyos egységek készültségbe helyezéséről A szociálde­mokraták továbbra is tiltakoznak Goncalves vezérkari főnöki kinevezése ellen, Soares „végzetesnek" minősítette e megbí­zatást. Miközben Azevedo új miniszterelnök folytatta kor­mányalakítási tárgyalásait, egyes körzetparancsnokok állító­lag kilátásba helyezték, hogy csak Gomes elnöknek hajlan­dók engedelmeskedni. Szovjet hírmagyarázók foglalkoztak az egyiptomi—izraeli közvetett megbeszélésekkel, amelyek lényegi szakasza hétfőn véget ért. Moszkvában rámutattak, hogy az új egyezmény részintézkedéseket tartalmaz, megkerüli a fő politikai problé­mát, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a megállapodást különbözőképpen értékelik az arab fővárosokban. Arafat Damaszkusziban beavatkozásnak nevezte az amerikai közvetí­tést és ezzel indokolta a hét végén végrehajtott gerillaakció­kat. Kairói források szerint az egyezményt három héten belül, Genfben írják alá. Elsősorban Európáról és az enyhülés általános vonatkozá­sairól beszélt Koszigin szovjet kormányfő és Kekkonen finn elnök azon az ebéden, amelyet egy szovjet—finn koope­rációs egyezmény aláírása alkalmából rendeztek. Koszigin ki­emelte, konkrét tartalmat kell adni a helsinki megállapodá­soknak. Csaknem másfél száz ország képviselői elött Ha leül­­en megnyitotta a gazdasági ülésszakot New Yorkból jelenti az AFP és a DPA. Hétfőn délután megnyílt New Yorkban az ENSZ közgyűlésének hetedik rendkívüli ülésszaka, amelyet a nemzetközi gazdasági kérdé­sek és együttműködés megvita­tásának szentelnek. A tanácskozást Buteflika al­gériai külügyminiszter nyitotta meg. Az algériai diplomácia vezetőjét a küldöttek megvá­lasztották a rendkívüli közgyű­lés elnökévé. Buteflika algériai külügy­miniszter nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a béke és a nemzetközi biztonság szava­tolásának problémáit mind­addig nem lehet eredménye­sen megoldani, amíg alapve­­tően át nem építik a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokat. Az ülésen, amelyen 138 or­szág képviselői — köztük több mint 50 állam külügyminiszte­re — vesznek részt, először ügyrendi kérdéseket vitatnak meg, és a határozatok megszö­vegezésére, többek között lét­rehoznak egy ad hoc plenáris bizottságot. A bizottság alakít­ja meg a későbbiekben a kü­lönböző témakörökkel foglal­kozó munkacsoportokat. A késő esti órákban kezdő­dött meg az általános vita, amelyre már több mint százan jelentkeztek felszólalásra. A rendkívüli ülésszak első nap­jának szónokai között van a Közös Piacot képviselő Rumor olasz külügyminiszter, több la­tin-amerikai állam küldötte, valamint Moynihan, az Egye­sült Államok ENSZ-delegátu­ sa, aki Kissinger külügymi­niszter nevében mond beszé­det. Washingtonból jelenti a Reuter. A Nemzetközi Valuta­alap és a Nemzetközi Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank (Világ­bank) közgyűlése előtt az Egyesült Államok, Nagy-Bri­­tannia, Franciaország, Japán és a Német Szövetségi Köztársa­ság pénzügyminiszterei abban állapodtak meg, hogy csökken­tik az aranynak a nemzetközi valutarendszerben betöltött szerepét és az alap aranykész­letének egy részét a fejlődő or­szágok megsegítésére használ­ják fel. Ezt követően hétfőn délután Washingtonban megnyílt a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank együttes közgyűlése. ünnepségek Hanoiban Pham Van Hong fogadta Huszár Istvánt Hanoiból jelenti a VNA: Va­sárnap Hanoiba érkezett az a magyar párt- és kormánykül­döttség, amely Huszár István­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettesének, az Állami Tervhivatal elnökének vezetésével részt vesz a VDK kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnep­ségeken. A magyar delegációt Nguyen Duy Trinh, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK miniszterelnök-helyettese fo­gadta. Ugyancsak a nap folyamán megérkezett az NDK, a KNDK Csehszlovákia és Kína párt- és kormányküldöttsége. Hétfőn délelőtt Pham Van Dong miniszterelnök fogadta Huszár Istvánt és a küldöttség többi tagját az elnöki palota fogadótermében. A rendkívül meleg hangulatú találkozó so­rán a magyar küldöttség ve­zetője tolmácsolta a VDK mi­niszterelnökének a magyar nép, a magyar párt- és állami vezetők, személy szerint Kádár János jókívánságait, baráti üdvözletét. Pham Van Dong miniszter­­elnök meleg szavakkal mon­dott köszönetet, s megjegyezte, hogy Vietnamban mindenki tud erről a barátságról, a ma­gyar nép áldozatkész segítségé­ről. Amikor Huszár István kife­jezte a magyar küldöttség örö­mét, hogy a 30 éves küzdelem eredményeként új korszak kü­szöbén köszönthetik a vietnami népet, a VDK miniszterelnöke így válaszolt: valóban új kor­szak nyílt előttünk. A 45 mil­liós, egységes, szabad Vietnam új életének korszaka. Huszár István hozzáfűzte: tisztában vagyunk hazánk földrajzi-poli­tikai jelentőségével és ismer­jük kötelességeinket a proletár internacionalizmus szellemé­ben forradalmunk, barátaink és a világ iránt. Marxista—le­ninista úton járunk, méltók akarunk lenni barátaink, a ha­ladó világ bizalmára. A háromnegyed órás baráti eszmecserén sor került a leg­fontosabb közös tennivalók megbeszélésére is, majd Hu­szár István átadta a központi bizottság és a kormány ajándé­kát: a Magyar Tanácsköztársa­ság emlékművének kicsinyített bronz mását. Délután a küldöttség koszo­rút helyezett el a Ho Si Minh­­mauzóleurr­ falánál. Moszkvai tudósítónk telexjelentése A portugál válsághelyzet elemzése Moszkva, szeptember 1. A lisszaboni haladó erők ál­láspontjával azonosulva a szovjet sajtó a portugál minisz­terelnöki poszton történt cserét olyan eseményként ismertette, amely hozzájárulhat a jelenlegi feszült politikai és katonai vál­ság rendezéséhez. A Pravda vasárnapi nemzetközi összefog­lalójában igen nagy jelentősé­get tulajdonított a portugál fegyveres erők szeptember 5-én esedékes közgyűlésének, mert „határozatainak jellegétől igen sok függ”. Hétfőn a Pravda lisszaboni tudósítói beszámoltak arról, hogy Jose Pinheiro de Azeve­do tengernagy, miniszterelnök, megkezdte kormányalakítási tárgyalásait, s a portugál fővá­rosban valószínűnek tartják, hogy az új kabinetben a politi­kai pártok széles köre vesz részt, köztük a kommunista és a szocalista párt is. A lap tudó­sítói ugyanakkor felhívták a fi­gyelmet arra a kedvezőtlen kö­rülményre, hogy a reakció erői változatlanul a válság elmélyí­tésére törekednek. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyelőre még még nem sikerült helyreállíta­ni „a demokratikus rendet a fegyveres erők soraiban, meg­erősíteni a forradalmi diszcip­línát a hadseregben”. A Prav­da idézte az O Seculo című la­pot, amely szerint alsóbb kato­­nai szinteken változatlanul folytatódik a haladó gondolko­dásúak eltávolítása. Az SZKP központi lapja ha­tározottan hívta fel a figyelmet a külső imperialista erők tevé­kenységére, amelyek a portu­gál forradalmi folyamat meg­akadályozására törekednek. Megemlítette azt az amerikai zsarolási manővert, miszerint politikai engedmények fejében az Egyesült Államok hajlandó lett volna segítséget nyújtani az Angolából távozni kívánó portugálok elszállításában. Eb­

Next