Magyar Nemzet, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

2 ben a keretben ugyancsak két­értelműnek tűnik a Portugál Szocialista Párt jobboldali be­állítottságú vezetőjének, Má­rto Soaresnek legújabb nyilat­kozata — szögezte le a Pravda. A szovjet sajtó eleddig is igen­­élesen támadta Soares egysége bontó politikáját. Közismert, hogy a jobboldali szocialista vezetés követelte leghatározot­tabban Goncalves miniszterel­nök menesztését, s soraikban elégedetlenséget váltott ki, hogy a miniszterelnöki poszt­ról a vezérkari főnök tisztsé­gébe helyezték. Soares most ezt „a NATO-val szemben elköve­tett provokációnak”­­ nevezte. Lisszaboni politikai körökben jogosan teszik fel a kérdést — állapították meg a Pravda tu­dósítói —, hogy Soares esetleg nem az észak-atlanti tömb ér­dekeinek szószólójaként lépett fel? A hét végén egyébként egy­szerre több szovjet elemző is kitért a portugál fejlemények miértjeinek elemzésére. A tele­vízió vasárnapi „Panorama” műsorában, csak­úgy, mint a rádió kerekasztal beszélgetésé­ben tényeit sokaságát vonul­tatták fel annak magyarázata­ként, hogy Portugáliában miért alakult ki ennyire feszült vál­sághelyzet. A belső tényezők között azt említették, hogy a 48 évi tartó fasizmus, antikom­­munista propaganda hatását nem lehetett ilyen rövid idő alatt közömbösíteni. A reak­ciós, fasiszta erők a tavaly áp­rilisi fordulattal nem szűntek meg létezni, noha kezdetben háttérbe vonultak. Az idén ta­vasszal rendezett választások — a moszkvai televízió hírma­gyarázója szerint — elsietett­nek tűntek, hiszen a lakosság jelentős, rendkívül elmaradott része, azt sem tudta, hogy mit jelent választani.­­A reakció ke­zében viszont fontos fegyver­nek bizonyult a választás ered­ménye, ezen az alapon köve­teltek változtatást a politikai vezetésben. A jobboldali táma­dás részben elérte célját, si­került megbontani a Fegyveres Erők Mozgalmának egységét. A portugáliai válság kiala­kulásában igen nagy felelősség terheli a szocialista párt jobb­oldali vezetőségét, amely vál­tozatlanul nagy támogatást ka­pott és­­ kap ■ a nyugat-európai szociáldemokrata mozgalmak­tól, valamint az imperialista monopóliumoktól. „Portugália ma a hazafiak és az ellenfor­radalmi erők harcának színte­révé vált” — szögezte le a tévé hírmagyarázója. Hasonló meg­állapításra jutott a Pravda va­sárnapi nemzetközi összefogla­lójában, miszerint az országra ,­a nemzetközi reakció durva nyomása nehezedik. Ebben a feszült helyzetben szükségsze­rűen bontakozik ki a szolida­ritási kampány a portugál de­mokratikus erőkkel. Most a legsürgetőbb feladat a társa­dalmi rend és a demokratikus törvényesség és a hatalom te­kintélyének visszaállítása, va­lamint a fasiszta reakció tá­madásának feltartóztatása és beszüntetése — hangoztatta az SZKP központi lapja. Lovas Gyula Azevedo a pártok vezetőivel tárgyalt A légierők főparancsnoka elutasította Goncalves kinevezését Lisszabonból jelenti az MTI. A portugál konzervatív kato­nai és politikai erők újabb tá­madást indítottak Goncalves tábornok ellen hogy megaka­dályozzák vezérkari főnöki tisztség átvételében. Da Silva tábornok, a légierő főparancs­noka a lisszaboni esti lapok­ban közzétett nyilatkozatában elutasította Goncalves kineve­zését, mert „az nem járul hoz­­­zá a fegyveres erőknél megle­vő feszültség csökkentéséhez”,­­árA portugál fővárosban­ hét­főn folytatódtak a kormányala­kítási tárgyalások. Azevedo tengernagy Gomes elnök je­lenlétében fogadta a különbö­ző pártok vezetőit, köztük a kommunista párt megbízottait. Azevedo szombaton fogadta Mario Soarest, a szocialisták főtitkárát. Egyes értesülések szerint kedden beiktatják hi­vatalába az új kormányfőt és esetleg az új kabinetet is. A nyolc baloldali és szélső­­baloldali politikai pártból, il­letve csoportosulásból meg­alakult Forradalmi egységfront titkársága hétfői nyilatkozatá­ban „határozottan elvetette” a Portugál Kommunista Pártnak azt az indítványát, hogy a pol­gárháború veszélyének kikü­szöbölése és a súlyos válság pol­litikai eszközökkel­ történő ren­dezése érdekében üllnek tár­gyalóasztalhoz a fegyveres erők különféle irányzatainak képvi­selőivel és a szocialista párt megbízottaival. Mindkét fél parafálta a csapatszétválasztási megállapodást Jeruzsálemből jelenti az VPI. Az izraeli kabinet hétfői ülésén 20 szavazattal egy elle­nében — egy tartózkodás mel­lett — jóváhagyta az egyipto­mi—izraeli katonai megálla­podást. A megállapodás szövegének megvitatásánál több miniszter­nek különböző fenntartásai voltak, de ez nem akadályozta meg az egyezmény csaknem egyöntetű elfogadását. Tahszin Basir egyiptomi el­nöki szóvivő jelezte, hogy a megállapodás szövegének „vég­legesítését” jelentő ceremónia után nyilvánosságra hozzák a Szöveg részleteit. Az Al Ahram és az Al Gumhurija kairói na­pilapok hétfői száma szerint a hivatalos aláírásra három hé­ten belül Genfben kerül sor a genfi békekonferencia két társ­elnöke, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselőjé­nek, valamint Siilasouo tábor­nok, az ENSZ közel-keleti erői főparancsnokának jelenlété­ben. A dokumentum — jól érte­­­­sült izraeli diplomáciai forrá­sok szerint — végleges formá­jában 28 cikkelyből áll. Hétfőn délután, az izraeli miniszterelnöki hivatal épüle­tében Rabin kormányfő, Kis­­singer amerikai külügyminisz­ter, Kidron, az izraeli külügy­minisztérium főigazgatója és Gur vezérkari főnök parafálta az egyiptomi—izraeli katonai m­egállapodást. A megállapodást annak vég­leges aláírása előtt az izraeli parlamentnek is jóvá kell még hagynia. A Knesszet szerdán vitatja meg az egyezményt. Hétfőn, alig néhány órával az egyiptomi—izraeli katonai megállapodás parafálása előtt, izraeli alakulatok tüzérségi tá­madást intéztek nyolc dél-li­banoni település ellen, majd egy izraeli járőr Arkub térsé­gében behatolt Libanon terüle­tére, s mintegy két órán ke­resztül feltartóztatta a gépko­csiforgalmat egy országúton. . A tüzérségi támadás negyven percig tartott és, anyagi kárt okozott, hat ház romba dőlt. Kissinger külügyminiszter hétfőn a késő esti órákban Izraelből visszaérkezett Ale­xandriába. A kairói rádió je­lentése szerint nem sokkal Kis­­singer megérkezése után Ale­­xandriában az egyiptomi kor­mány is parafálta a megálla­podást. Ezt megelőzően Sza­lam egyiptomi miniszterelnök és Kissinger külügyminiszter parafálta az amerikai szakér­tők állomásoztatásáról­­ szóló megállapodást is. Az izraeli pénzügyminiszter vasárnap bejelentette, hogy kormánya 2,5 milliárd dolláros gazdasági és katonai segélyt kért az Egyesült Államoktól az 1975—1976-os költségvetési évre és további 600 millió dol­lárt más célokra. Bejrútból jelenti a V Pl­ Arafat, a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet vezetője Da­­maszkuszban mondott beszédé­ben kijelentette, hogy az utób­bi napokban végrehajtott geril­laakciók célja az amerikaiak beavatkozási kísérleteinek megzavarása volt a térségben. Mint az Al Fatah a hét végén Zárit izraeli településen indí­tott akciójával kapcsolatban egy palesztinai szóvivő Da­­maszkuszban elmondotta, a kommandó kilencórás tűzhar­cot vívott izraeli egységei­re­ és ennek során két tagja meg­halt, további kettő megsebe­sült. A másik hét végi akciót a Habbash vezette Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet egyik csoport­ja indította Kfar Geladi izraeli település ellen. Itt túszokat ej­tettek és életükért cserében azt követelték, hogy kilenc társu­kat az izraeli hatóságok bocsás­sák szabadon. Amikor a meg­adott határidőre ezt a hatósá­gok nem teljesítették, a két­tagú csoport kivégezte túszait, majd tűzharcot vívott az izrae­li katonákkal és ennek során életét vesztette. - Masjar Nemzet­e Koszigin és Kekkonen jelenlétében szovjet—finn kooperációs egyezményt írtak alá Szvetogorszkból jelenti a TASZSZ. Kekkonen finn köz­­társasági elnök hétfőn nem hi­vatalos látogatásra (Leningrád­­hoz közel levő) Szvetogorszkba érkezett, hogy részt vegyen egy cellulóz- és papíripari kombi­nát első részlege üzembehe­lyezésének és második részlege alapkőletételének ünnepségein. A kombinát rekonstrukciójá­ban és kiszélesítésében finn cé­gek is részt vesznek. Kekkonent Alekszej Koszi­gin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának­­ elnöke fogadta Szvetogorszkban. Hétfőn aláírták a szveto­­gorszki cellulóz- és papíripari kombinát második részlegének építésére vonatkozó szovjet— finn egyezményt. Szovjet részről Komarov külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, finn részről Rytkönen iparügyi miniszter írta alá az egyezményt. A dokumentum aláírásánál jelen volt Alekszej Koszigin és Urho Kekkonen. Koszigin hétfőn a Leningrád közelében­­ levő Szvetogorszk­­ban ebéden látta vendégül Kekkonen elnököt és kísére­tét. Az ebéden Koszigin és Kekkonen beszédet mondott. A szovjet kormányfő beszé­dében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Finnország bé­­kepolitikájának pozitív ered­ményei számottevően hozzá­járultak az enyhüléshez. Hoz­záfűzte: Finnország igen nagy mértékben segítette elő az európai biztonsági konferen­cia sikeres befejezését. A fel­adat most az — folytatta a szovjet miniszterelnök —, hogy a helsinki konferencia záróokmányában rögzített megállapodásoknak konkrét tartalmat adjunk. Ez a leg­fontosabb, ami tartóssá és megingathatatlanná teszi az európai békét és biztonságot, az együttműködést pedig az államok közötti kapcsolatok állandó szabályává. Kekkonen felszólalásában rámutatott, hogy milyen nagy jelentőségű a hétfőn aláírt szovjet—finn megállapodás. — Nagy örömmel elevení­tem fel azokat a beszélgetése­ket, amelyeket Helsinkiben folytathattam Leonyid Brezs­­nyevvel, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárával az európai biztonsági konferencia idején. Ezek a beszélgetések ismételten aláhúzták, hogy a két ország vezetői jelentősen hozzájárultak az európai fe­szültség enyhüléséhez épp úgy, mint a két ország közötti együttműködéshez — mon­dotta Kekkonen. Koszigin és Kekkonen hét­főn Szvetogorszkban véle­ményt cserélt kölcsönös ér­deklődésre számottartó idő­szerű nemzetközi problémák­ról és külön hangsúlyozták az európai biztonsági konferen­cia történelmi jelentőségét. Kekkonen elnök hétfőn ha­zautazott Helsinkibe. Súlyos harcok után megadták magukat a lázadó ecuadori egységek Quitóból jelenti a TASZSZ: Ecuadorban a hétfőre virradó éjszaka államcsínykísérlet tör­tént. Fegyveres alakulatok, élükön Raul Gonzalez Alvear vezérkari főnökkel megtá­madták az elnöki palotát, en­nek védői azonban ellenállást tanúsítottak. A fővárosban fe­szült helyzet alakult ki, a pa­lota körzetében folytatódott a lövöldözés. .­­ . v .­-n Sergio Vasquez Pacheco, a fegyveres erők egyesített parancsnokságának elnöke ugyancsak rádiónyilatkozatban jelentette ki, hogy az ecuadori erők mindhárom fegyverneme hű az elnökhöz. Az országban kijárási tilal­mat vezettek be. Az AFP jelentése szerint Rodriguez Lara tábornok egy tankhadoszlop élén elhagyta Riobambát, hogy a fővárosba vonuljon és letörje a katonai megmozdulást. Az AP szerint az állam­csínykísérlet csak a fővárosra korlátozódik. Az ország többi része lojális maradt Rodri­guez Lara elnökhöz. Raul Gonzalez Alvear tá­bornokkal az élen hétfőn dél­után megadták magukat a lá­zadó katonai alakulatok, ame­lyek behatoltak az elnöki pa­lotába — közölte Ecuador bogotai­­ nagykövetségének szó­­­­vivője. - ; •­­Mint a hírügynökségek be­számoltak róla, a­ lázadó csa­patoknak 11 órás heves harc után, tüzérségi támogatással, sikerült betörniük az elnöki palotába, ahol a testőrség és körülbelül 100 ejtőernyős el­lenállásába ütköztek. A har­coknak sok halott és körülbe­lül 150 sebesült áldozata van. Az UPI quitói katonai for­rásokra hivatkozva szintén azt jelentette, hogy az ecuadori kormánynak sikerült meghiú­sítania az államcsínyt. Tiltakozásai a burgosi ítélet ellen párizsi tüntetők egy időre megszállták a N­otre Dame-ot A BVT a két baszk hazai életének megmentéséért Mint a TASZSZ jelentette, ezekben a napokban a két baszk hazafi halálra ítélése el­len tiltakozó levelek és távira­tok ezrei érkeznek Spanyolor­szág párizsi nagykövetségére. Az aláírók között találhatók az egészségügy dolgozói, a fém­munkások másfél milliós szak­­szervezete, a szocialista és kommunista párt helyi szerve­zetei, a kommunista ifjúsági mozgalom. Mintegy ötven tüntető hétfő délelőtt a baszk hazafiakat sújtó ítélet ellen tiltakozva, megszállta a Notre Dame szé­kesegyházat , és meghúzta ha­rangjait. A francia rendőrség hétfőn délben eltávolította azokat a tüntetőket, akik a Burgosban hozott halálos ítélet elleni til­takozásul reggel megszállták a Notre Dame székesegyházat. A pénteken halálra ítélt két baszk hazafi védőügyvédjei fellebbezést nyújtottak be a spanyol legfelsőbb katonai törvényszékhez. A spanyol újságírószövetség lapja, a Moja de Lunes nyíltan bírálta az új törvényt és hang­súlyozta, hogy az igen súlyos helyzetbe hozt­a a sajtóorgá­numokat és az újságírókat egyaránt, mivel jóval túl meg­hirdetett célján. Helsinkiből jelenti a TASZSZ. A Béke-világtanács titkársága nyilatkozatot tett közzé és ab­ban határozottan tiltakozik a két baszk hazafi — José Anto-­­nio Garmandia és Angel Otae­­gui — ügyében kimondott ha­lálos ítélet ellen. A BVT felhí­vással fordult minden békebi­zottsághoz, párthoz és szak­­szervezethez, közéleti személyi­séghez és államférfihoz: hala­déktalanul követeljék a spa­nyol kormánytól a két hazafi életének megmentését, minden politikai fogoly szabadon bo­csátását, amnesztia meghirde­tését és az em­beri jogok tiszte­letben tartását. O (Prága, CTK) A CSKP Köz­ponti Bizottságának elnöksége Miroslav Mocot — saját ké­résére — szeptember 1-i ha­tállyal felmentette a Rudé Právo főszerkesztői tisztsége alól. Mocot más felelős beosz­tásba helyezik. A Központi Bizottság elnöksége egyidejű­leg Oldrich Svetkát, a CSKP Központi Bizottságának titká­rát bízta meg a Rudé Právo szerkesztőségének vezetésével.­­ (Varsó, MTI) A lengyel legfelsőbb bíróság megerősí­tette azt az ítéletet, amely Erwin Jozef Smolarek lengyel állampolgárt az NSZK javára folytatott kémtevékenységért 10 évi börtönre, állampolgári jogainak öt évre szóló fel­függesztésére és 30 ezer zloty pénzbírságra ítélte. Smolarek a müncheni egyetem tanára­ként tudományos kapcsola­tait kémkedésre használta fel. Kedd, 1975. szeptember 2. A japán militarizmus fölötti győzelem évfordulóján a szovjet államférfiakat üdvözölték a magyar vezetők Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke a japán militarizmus fölötti győzelem harmincadik évfordulója alkalmából távira­tot intézett L. I. Brezsnyevhez, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárához, N. V. Podgornij­­hoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöké­hez, és A. N. Kosziginhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez. A japán militarizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép tisztelettel emlékezik a nagy szovjet nép­nek az ázsiai népek szabadságáért, a távol-keleti béke helyre­­állításáért vívott dicsőséges harcára. Meghajtjuk a kegyelet zászlaját a hősök emléke előtt, akik életüket áldozták a japán militarizmus leveréséért folytatott harcban. A japán militarizmus szétzúzásában a szovjet hadsereg együtt harcolt a fasizmus elleni koalícióban részt vevő szövetségesek­kel, vállvetve küzdött a mongol hadsereggel, a koreai partizá­nokkal, a kínai népi felszabadító hadsereg alakulataival. A szovjet hadsereg győzelme a japán Kvantung-hadsereg fölött döntő mértékben járult hozzá a militarista Japán vereségéhez. E győzelem kedvező feltételeket teremtett a szocialista forrada­lom kibontakozásához Kínában, Koreában és Vietnamban, jelentősen hozzájárult az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának sikereihez. A Szovjetunió kormánya az elmúlt három évtizedben min­dent megtett a béke és a biztonság megszilárdításáért az ázsiai térségben is. Pártunk és kormányunk teljes mértékben egyet­ért és támogatja a szovjet népnek az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfo­gadott békeprogram nemcsak Európában, hanem Ázsiában is valóra válik, s jól szolgálja a népek szabadságát, fejlődését és nemzeti fölemelkedését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a ma­gyar dolgozók, valamint a magunk nevében kívánunk önöknek és a szovjet népnek további sikereket a kommunizmus építé­séért, a békéért és a biztonságért, a nemzetközi enyhülés tar­tóssá tételéért vívott harcukban.A Hat év és egy nap Három évtizeddel ezelőtt e napon — 1945. szeptember 2-án —, néhány hónappal az európai fasizmus összezúzása után teljes győzelmet aratott Japán felett is az antifasiszta szövetség hadereje. Augusztus 8-án a Szovjet­unió — hűen a Potsdamban megerősített kötelezettségéhez — hadat üzent Japánnak, és egy igazi „villámháborús” csa­pással néhány nap alatt tönk­reverte a Mandzsúriában állo­másozó több mint egymilliós Kvantung-hadsereget. Ezzel a véres hat év és egy nap után véget ért az emberi­ség leggyilkosabb háborúja. Sőt, a történelmi igazság az, hogy a háború az ázsiai föld­részen nem is hat évig, hanem csaknem másfél évtizedig tar­tott. Hiszen mintegy példát mutatva a­­készülődő európai fasizmusnak, a japán milita­­rizmus már 1931-ben fegyver­rel támadta meg Kína terüle­tét, és amíg Európában csak a baljós jövő viharfellegei gyü­lekeztek, addig Távol-Keleten már százezrek vérét ontotta rá a háború. Szeptember 2-a azonban végre-valahára betetőzte a fa­siszta-militarista Japán feletti győzelmet a Távol-Keleten is. Ezen a napon behajózott a Tokiói-öbölbe a Missouri csa­tahajó — ugyanaz, amelyet 1941 decemberében a hadüze­net nélküli Pearl Harbour-i támadáskor a japánok elsül­lyesztettek. A hajót azóta ki­emelték a tengerből, újjáépí­tették, és ezen a nevezetes na­pon fedélzetén a szövetséges haderők megbízottai fogadták a kapitulációt aláíró japán delegációt. A csatahajó árbo­cán ott lengett az az amerikai zászló, amelyet 1941 december 7-én, a japán fasizmus táma­dása napján, Roosevelt elnök vonatott fel a­­ washingtoni Fehér Házra ... A pillanat — a történelem legnagyobb háborúját , záró nagy pillanat — valóban fel­emelő volt! Annak ellenére, hogy az antifasiszta koalíció­ban vállvetve harcoló országok között voltak ellentmondások — sőt, a politikai viták és né­zeteltérések a háború végső időszakában még élesedtek is —, mégis minden ellentét fe­lett győzedelmeskedett az alap-­­­vető nagy közös cél, az embe­riség egyetemes érdeke, az­­ európai és a távol-keleti fasiz­mus legyőzése, a háború győ­zelmes befejezése! 1945. szeptember 2. egy új történelmi korszakot nyitott meg. A japán militarizmus megtörése után Ázsiában már soha többé nem lehetett visz­­szaállítani az évszázados gyar­mati rendszert. A szeptember 2-i kapituláció egyben utat nyitott a kizsákmányolt, elnyo­mott gyarmati népek szabad­ságtörekvéseinek is. Megindult az a hatalmas átalakulás, amely a szocializmus és a béke erőinek támogatásával átfor­málta Ázsia és ezzel együtt a világ térképét. 1945. szeptember 2. messzire világító történelmi jelkép! Olyan jelkép, amelyből né­pek, kormányok, embermilliók okultak. Noha az elmúlt har­minc évben sokszor izzottak fel a világon veszedelmes há­borús tűzfészkek és gyakorta éppen a Távol-Keleten csaptak fel a gyilkos fegyveres harcok lángjai, a nagy történelmi ta­pasztalat és a béke erőinek folytonos gyarapodása mégis megakadályozta, hogy e küz­delmekből egy világpusztító általános háború robbanjon ki. Rövid néhány év alatt Japán is nagyot változott! Az egykor hagyományos militarizmusára büszke ország népe mind józa­­nabbul látta át, hogy a jövő útját az alkotó munka, és az államok közti békés kapcso­latok, nem pedig a rettenetes tömegpusztító fegyverek fog­ják kijelölni. Távol-Keleten, amióta a vietnami nép győzelmével be­fejeződött az indokínai hábo­rú, most béke van. És béke van egész földünkön! Ez a bé­ke emberiségünk legnagyobb kincse! A népek, a különböző társadalmi rendszerű országok ma már mindinkább arra tö­rekszenek, hogy megőrizzék e „kincset”, hogy vitáikat és vi­szályaikat ne embermilliók elpusztítása árán, hanem tár­gyalóasztal mellett, higgadt szóval oldják meg. Ama 30 év előtti szeptem­ber 2., amely végső aktusa volt egy bűnös és a történelemben példátlanul álló pusztító hábo­rúnak, elsősorban erre — a bé­ke fenntartásának, megvédel­­m­ezésének, őrzésének nagy és állandó feladatára — kell hogy emlékeztesse a jelen és a jövő nemzedékeit. Szász István

Next