Magyar Nemzet, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

Péntek, 1975. október 11.« A Madách Színház sikere Salzburgban A Madách Színház ausztriai vendégszereplését nagy elismerés kíséri. A társulat szerdán este Salzburgban Shakespeare Othello című drámáját adta elő nagy sikerrel. A salzburgi rádió csütörtök esti adásában méltatta a szereplést. A Salzburgot Nachrichten „Budapesti művészek vendégszereplése” című írásában hoszszan kiemelte, hogy a salzburgi Landestheater fennállásának 200. évfordulóján ez a forró sikerű Othello-előadó műven nagymértékben hozzájárult a gazdag jubileumi programhoz. A Salzburger Volksblatt a Madách Színház produkcióját naiv művészi élménynek nevezte és rámutatott arra, hogy a magyar színészek ezúttal századik alkalommal játszották Shakespeare tragédiájét s így Salzburgban maguk is ..jubiláltak”. A siker ..hőfokára” az is jellemző, hogy a szerda esti előadás után a magyar színészeket a közönség hatszor tapsolta ki. A Madách Színház, tiszteletére adott fogadáson a vendéglátók is kifejezték nagy elfedettségüket és elismerésüket. Csütörtökön a Madách Színház társulata városnézésen vett rész. Pénteken a társulat Salzburgból Bécsbe utazik és este a Collegium Hungaricum vendégeként műsort ad. A lakásellenőrzés tapasztalatai Jogszabály írja elő, hogy az IKV rendszeresen köteles ellenőrizni a lakások és egyéb bérlemények rendeltetésszerű használatát. Ennek az intézkedésnek tesz eleget a IX. kerületi IKV is, amely négyéves szakaszokban megtekinti megbízottaival a bérleményeket és ahol valamit nem találnak rendben, a hiányok, mulasztások helyrehozására szólítja fel a bérlőket. A múlt év január 1-től ez év közepéig, tehát másfél év alatt, 12 540 lakást ellenőriztek a Ferencvárosban az IKV megbízásából a felkért bizottsági tagok és a hivatalos emberek. A bérlők rendszerezetét, gondosságát bizon ny-ítja, hogy alig találtak kifogásolni valót. Legtöbb esetben az adott okot az ellenőrzést végzők beavatkozására, hogy egyes lakásostat évtizedek óta nem festettek újra a falak, az ajtók piszkosak voltak. Különös gondot okoz az öreg, beteg, egyedülálló, kis nyugdíjú bérlők helyzete. Rendszerint ezeknek a lakása a legelhanyagoltabb, festésre szorul. Akik nehéz anyagi helyzetük miatt saját erejükből nem tudják viselni az újrafestés költségeit, azoknak igen sokszor a lakótársak, a lakóbizottságok sietnek segítségükre az anyagi eszközök előteremtésében. A kerület vállalatai, sőt maguk a házkezelőségek is társadalmi munkában felajánlják az öregek lakásainak kifestését. Az állattartás is sokszor vitákat, egyenetlenségeket vált ki ■ a házon belül. A macskatartáshoz tulajdonképpen nem kell hatósági engedély, de több esetben előfordult, hogy az ellenőrök egész macskatenyészetet találtak. Az egyik házban otthonra találtak a környék kóbor macskái, mert az egyik cicabarát lakó rendszeresen etette őket. A házkezelőség írásbeli figyelmeztetése nyomán a macskaotthont felszámolták. A kutyatartásnál az a helyzet, hogy egy kutyát bármelyik lakó engedély nélkül tarthat. Az ebtenyészethez azonban már hatósági engedésre van szükség, ennek hiányában a szaporulatot nyolc napon belül el kell távolítani. Ilyen intézkedésre egy esetben került sor. Viszont a kerületi tanács pénzügyi osztályának ebadó-kimutatásból kiderült, hogy sokan vannak a Ferencvárosban kutyabarátok, akik lakásukban egynél több ebet gondoznak. A kerületi tanács végrehajtó bizottsága most tárgyalta az előbb ismertetett ellenőrzések végrehajtásáról szóló beszámolót. Javaslatot fogadott el, hogy az ellenőrzést terjesszék ki a nem lakás céljára szolgáló bérlemények rendeltetésszerű használatának ellenőrzésére is. G. J. Masar Nemzet Múlthoz és jövőhöz kapcsoló feladat Történeti városaink védelme és fejlesztése Beszélgetés dr. Szabó János államtitkárral „Sopron belvárosának helyreállítása minden fórumon példamutató lehet, ahol az emberiség közös kultúrkulcseinek megőrzésén fáradoznak.” Ha utólag mottót keresnénk a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Országos Műemléki Felügyelőség Sopronban megrendezett konferenciájához, kevés jellemzőbb mondatot találhatnánk, amelyre maga a város az eleven bizonyíték. Sopron varázsának — úgy hiszem — ez a lüktető, eleven élet a legmélyebb titka. Kétezer év története úgy rétegződik itt egymásra, hogy a megújulást, a pusztítással szemben az élet folyamatosságát hirdeti. A műemlék házak pincéjében megtalált római és középkori falak, a népvándorlás, az államalapítás és a rákövetkező századok emlékei az alkotómunka szépségéről szólnak, történelmi örökségünk vallatására és megőrzésére intenek. Egyúttal olyan feladatot adnak, amely múlthoz és jövőhöz egyformán kapcsolja a ma nemzedékét. Teljes feltárás E nemes feladatról, városrendezők, műemléki szakemberek, várospolitikusok közös felelősségéről beszélgettünk dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkárral. — Műemlékvédelmünk nemzetközi hírét a budai polgárváros és a soproni belváros rekonstrukciója alapozta meg. Törekvéseink helyességét számos elismerés, legutóbb például az FVS-alapítvány által Sopronnak ajándékozott aranyérem is bizonyítja. A korszerű műemlékvédelemnek melyek a legjellemzőbb vonásai? — kérdeztük. — Mindenekelőtt az, hogy akár egyedi műemlékek, akár nagyobb együttesek, történelmi városmagok, városrészek védelméről van szó, annak minden következményét vállalva, teljes tudományos feltárásra törekszünk, és ezt a munkát lehetőség szerint öszszekapcsoljuk a városfejlesztéssel, rekonstrukcióval. Ma természetesnek tűnik ez az álláspont, korábban azonban másutt sem, nálunk sem volt általános. A mi figyelmünket a II. világháború pusztítása által felidézett tragikus helyzet fordította a történelmi együttesek megőrzése felé. A magyar műemlékvédelem az elsők közt tette magáévá ezt a felismerést. És ezzel mintegy kényszerpályára terelte önmagát; a nagyobb együttesek védelme már kezdettől fogva többet kellett, hogy jelentsen a puszta helyreállításnál... A műemlékek hivatása — Valóban. A műemlékek csak akkor töltik be hivatásukat, ha együttélnek a várossal, ha környezetük szerves részévé válnak. A magyar műemlékvédelem és urbanisztika történeti érdeme nemcsakabban van, hogy időben felismerte az együttesek védelmének elsődlegességét, hanem abban is, hogy ezen az úton egymást támogatva, azonos irányban indultak meg. Történeti városaink megújításának alapkérdése, mi legyen ezeknek az értékes területeknek a sorsa Nemcsak erkölcsi és műszaki rehabilitációra volt és van szükségük, hanem arra is, hogy megtaláljuk számukra azt a kizárólagos szerepet, amelynek betöltésére alkalmasak és amelyet a fejlődő városok is igényelnek tőlük. Ezekről a kérdésekről nem dönthetünk mélyreható történelmi ismeretek nélkül: a műemlékvédelemnek és városfejlesztésnek alapvető feladata, hogy felismerje a fejlődés törvényszerűségeit és felhasználja azokat a jelen és a jövő érdekében. A budai polgárváros és a soproni belváros rekonstrukciója jó példa arra, hogyan lehet funkciót adni a műemlékeknek, miként lehet összhangot teremteni köztük és a fejlődő város között. Milyen kérdéseket kell még megoldanunk ahhoz, hogy történeti városaink rekonstrukciója, a korszerű műemlékvédelem elvei még szélesebb körben érvényesüljenek? Tizennégy városban egyszerre . Mielőtt erre a kérdésre felelnék, hangsúlyoznom kell, nincs szó alapvető, lényegi változtatásokról. Eddigi módszereink beváltak, most új feladatainkhoz kell igazítanunk őket, erre egyébként elért eredményeink is köteleznek bennünket. Látnunk kell azonban azt is, hogy fejlődésünk nem egyenletes, nem terjed ki egyformán minden területre. Buda és Sopron belvárosának helyreállítása mellett jelentős intézkedésekről számolhatunk be Székesfehérvárott, Győrött és Egerben, legújabban Kőszegen is, de több, fontos városunkban meg nem beszélhetünk városrész-rekonstrukcióról. Pedig ez az igény megvan Pápán és Esztergomban vagy Szentendrén is, hogy csak a legismertebb példákat említsem. Ma már világos, hogy ezt a munkát egyszerre lehet, és kell végeznünk mind a tizennégy történeti városunkban Gondolja meg, ha csak sorrendben egymás után fognánk munkához — és ugyan ki állítaná fel a rangsort? — városonként 20 évet számolva a helyreállításra. 300 év alatt már be is fejeznénk a rekonstrukciót. Tizennégy aránylik a háromszázhoz — nincs idő töprengeni az elmondottakon. Szabó János máris a megvalósításhoz szükséges feltételeket sorolja. Mai gyakorlatunk szerint a műemléki városrekonstrukció finanszírozása a helyi tanácsok gondja. Minthogy ezek a városrészek egyúttal országos értékek, logikus, hogy a róluk szóló döntésekben központi akaratnak is érvényesülnie kell. Csakhogy a központi akaratot képvselő Országos Műemléki Felügyelőség nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel a városrész-rekonstrukció elősegítéséhez. Városképvédelem — Nagyon fontosnak, műemléki politikánk szempontjából alapvetőnek tartjuk e kérdés megoldását és már hoszszabb ideje foglalkozunk vele Nem akarjuk a tanácsok önállóságát csorbítani, meggyőződésem szerint erre nincs is szükség. Csupán arról van szó, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében ésszerű lenne a műemléki célokra amúgy is rendelkezésre álló összegeket központosítani. Mindez annál is sürgetőbb, mivel történeti városaink belső negyedeinek helyreállítása során eddig kevés figyelmet fordítottunk a városképben jelentős helyet elfoglaló, távolabb fekvő, értékes területekre. — A soproni konferencián többen is hangsúlyozták a városképvédelem jelentőségét... — És ezt nem lehet elégszer hangoztatni már csak azért sem, mert elveinknek megfelelően gyakran egyetlen, öszszefüggő műemléknek tekintjük magát a történeti települést. Csakhogy, amit törvénybe foglaltunk az egyes építészeti emlékekkel kapcsolatban hiányzik az egész városra, a városképre vonatkozóan. Urbanisztikai tevékenységünknek ma még nem erős oldala a városképvédelem. Az, hogy történeti városaink fejlesztésével kapcsolatban mind döntőbb jelentősége lesz a városesztétikának, nem szorul különösebb bizonyításra, elég, ha a korszerű technológiával épített lakások ezreire gondolunk. Ez a tendencia a jövőben sem változik, történeti városaink harmonikus fejlődésében, hangulatának megóvásában egyaránt osztoznak a várostervezők, várospolitikusok és műemlékesek. Magyarországon ma 14 történeti várost tartunk nyilván, de számuk ennél sokkal több. Műemlékvédelmünk és urbanisztikánk megoldandó gondjai közé tartozik az is, hogy azokat az értékeket se engedje elpusztulni, amelyek nem ezekben a védett városokban vannak. Hogy az értő szeretet és féltő gondoskodás milyen értékekkel gazdagíthat egy-egy települést, arra Szekszárd a jó példa, ahol azelőtt kevéssé becsült emlékek nyerték vissza eredeti szépségüket a színvonalas városközpontrekonstrukcióval Hasonló megoldásokra más városainkban is van lehetőség. Az általános városrendezési terveket abból a szempontból is érdemes lenne felülvizsgálni, mennyire valósítják meg a hagyományos városkép és a modern építészeti kifejezésmód összhangját. A befektetett energia megéri a fáradságot, hisz minden egyes feltárt és megmentett, a mai élet áramába bekapcsolt történeti emlék önmagunk megismeréséhez visz közelebb bennünket gazdagít. Sárvári Márta ENSZ-támogatással Tervek a hazai gyógyvízkincs hasznosítására Újabb jelentős állomásához érkezett az a munka, amely termálvízkincsünk üdülési és idegenforgalmi célokra való hasznosítását szolgálja. Közismert, lapunk nemegyszer írt már róla, hogy hazánk gazdag adottságait e téren nem hasznosítjuk eléggé. Most — rövid időszak alatt — három tekintélyes nemzetközi rendezvény szolgálta a sürgető célt: a nemzetközi balneotechnikai konferencia, majd a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi és Klimatológiai Szövetség, a FITEC ugyancsak hazánkban megtartott több napos kongresszusa, végül az október 30—november 5. között lezajló II. ENSZ Magyar Panel ülés. Mint ismeretes, a magyar termálvízkészlet üdülési-idegenforgalmi hasznosítására az ENSZ erkölcsi és anyagi támogatásával fejlesztési koncepció készül, amelynek munkálatai 1973-ban indultak meg és előreláthatólag 1978 végére fejeződnek be. A csütörtökön megkezdődött II. Panell ülés elnöke Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, társelnöke az ENSZ részéről pedig Lev Ljubimov, az ENSZ Lakásügyi Építési és Tervezési Központjának igazgatóhelyettese. Az ülésen — amelyet Szilágyi Lajos miniszterhe vettek nyitott meg — a nagyszabású tervezési munka, irányai és eddig elért részeredményei kerülnek megvitatásra. A kérdéscsoport nemcsak a hazai és külföldi turizmus céljait szolgáló elképzeléseket, hanem más, jelentős, a termálvízre alapozott fejlesztési programokat is érint, így a szociálpolitikai vonatkozásokon kívül az energetikai, elsősorban a mezőgazdasági hasznosítás lehetősége is számításba jöhet. Ami a terv — a Project — sajátos területét illeti, az üdülési-idegenforgalmi vizsgálat részben hagyományos, részben számítógépes módszerekkel folyt. Így az ország több mint 3200 településéből szelektálva végül is száz települést elemeztek. Ezek közül kerül ki az a néhány, amelyek fejlesztéséhez már az ötödik ötéves tervben hozzákezdhetnek. Pelbárt Oszkár temetése A Tükör szerkesztősége közli, hogy az október 24-én elhunyt Pelbárt Oszkárnak, a Tükör nyugdíjas művészeti szerkesztőjének — a Szabadság-rend ezüst fokozatú tulajdonosának — hamvasztás utáni búcsúztatása november 14-én 11.30 órakor lesz a rákoskeresztúri új köztemetőben. Metróépítés A fúrópajzs a Kálvin téren Csütörtök délután a metróépítők Deák térről indított fúrópajzsa elérte a Kálvin teret, s így elkészült a két teret öszszekötő bal oldali alagút is. A fúrópajzs — a lézeres irányítás jóvoltából — mindössze néhány milliméterrel tért el a megszabott iránytól. A műszaki előírások szigorú megtartásával sikerült elérni, hogy a metróalagút fölötti Kecskeméti utcában az épületek a megengedett értéknél kevesebbet, csupán 30 millimétert süllyedtek. A észak-déli vonalból eddig kétszer 4518 méter készült el, a hiányzó 208 méteres alagútpár fúrásával — a mostana talajviszonyok ellenére — a tervek szerint az esztendő utolsó napjaiban végeznek. Ezt követően — 1976 elején — megindulnak majd a fúrópajzsok az észak—déli vonal második szakaszán a Marx tér felé. ========. Húsz éve alakult az önkéntes rendőri intézmény. 1955-ben a segédrendőri hálózat felhasználásával kezdték meg önkéntes rendőri csoportok szervezését. Az utóbbi tíz-tizenkét évben jelentős előrehaladásról beszélhetünk. Majd ötezer csoportban több mint 46 ezer önkéntes rendőr tevékenykedik az ellenszolgáltatás legcsekélyebb igénye nélkül, szabad idejüknek nem kis részét feláldozva e nehéz, sokszor veszélyes posztokon. A gyermekekért Ma délután tartja a Budapesti Rendőr-főkapitányság fiatalkorú és gyermekvédelmi osztálya ünnepi megemlékezését. Az ifjúságvédelemben dolgozó önkéntesek 1963-ban kezdték el a munkát. Jelenleg száznegyvenöten vannak: pedagógusok, jogászok, tisztviselők, egyetemisták, mérnökök, közgazdászok, szakmunkások vagy éppen nyugdíjasok. Az osztály sokrétű munkájának megfelelően több irányban tevékenykednek. Erről dr Mészáros József rendőr alezredes, az osztály vezetője tájékoztat : — Osztályunk a főváros fiatalkorú bűnözőivel, és az ifjúkori bűnözés megelőzésével foglalkozik. Persze ez a szó, hogy bűnöző, erre a 14—18 év közötti korosztályra nehezen alkalmazható. Inkább meggondolatlanságról beszélhetünk. A fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály feladata ezeknek az ifjúkori botlásoknak megelőzése és korrigálása. .. mi erőnk megsokszorozódott azóta, amióta megalapítottuk önkéntes rendőri egységünket. Minden hozzánk kerülő fiatalkorú esetében megtalálható az a környezeti tényező, amely független a gyerektől, de tettének mozgatmia volt. Fő feladatunk a bekövetkezett negatív eredmény megszüntetése és a további bűncselekmények megelőzése. És erre is van lehetőségünk, hisz önkénteseink a társadalom majd minden területén dolgoznak, munkájuk során kapcsolatba kerülnek veszélyeztetett gyerekekkel, és segítségük sok esetben már megelőzést jelent. — Három alosztályunk van — folytatja az alezredes. — Mindhárom mellett működnek önkéntes csoportok. A bűnügyi alosztályon profiljának megfelelően kortyaszolgálat, körözés és az intézetből, börtönből szabadult fiatalok magatartásának ellenőrzése és a beilleszkedés elősegítése a leggyakoribb feladat. Az igazgatásrendészeti alosztályon a veszélyeztetett gyerekek felkutatása, a védő-óvó intézkedések foganatosítása a fő tevékenység. S végül a vizsgálati alosztályunkra azok a fiatalok kerülnek, akik szembekerültek a törvényeinkkel. A legtöbb társadalmi munkás itt dolgozik, itt van rátok a legnagyobb szükség környezettanulmányokat készítenek a filmuistorúak életkörülményeiről. Ohao — mi úgy nevezzük — kátaikat kell készíteniük ameinek a bűncselekmények eredőit mutatják be És van a cukis csoportunk, amely külföldi kriminalisztikai folyóiratok cikkeit fordítja le magyarra, osztályunk munkatársainak továbbképzésére. A Tóth házaspár ok ketten a legszorgalmasabb környezettanulmány-készítők. Az alosztály kilencezer tanulmánya közül mintegy 4 500 alatt ez áll, készítette: Tóth György, vagy Tóth Györgyné. A feleség óvónő, az egyik pesterzsébeti óvoda vezetője, a férj a Csepel Művek Csőgyárában művezető. Eltérő foglalkozás, eltérő életvitel, hisz Tóth György három műszakban dolgozik, de ahogy ők fogalmazták, a megszállottság ugyanaz. — Tizenkét évvel ezelőtt — kezdi Tóth Györgyné — egy kolléganőm azt kérdezte tőlem: nincs kedved az ifjúságvédelemnek dolgozni? Most alakult egy csoport a Rómer Flóris utcában, szükség volna az emberekre. Rögtön igent mondtam. Aztán a munka is megkezdődött, s néhány hónappal később már hívtam a férjem is. Nekem hivatásbeli kérdés, hisz pedagógus vagyok, de a férjemet a szakmáién kívül ez izgatta a legjobban. — Mi ezt a társadalmi munkát soha nem akarjuk abbahagyni — mondja Tóth György. — Nagyon szeretem a fiatalokat, és kell, hogy megoldást találjunk az életükre. Mert minden egyes esetben megtalálható, kitapintható az a nevelési hiba, elhanyagolás, vagy majomszeretet, esetleg a baráti kör, amely a gyereket rossz útra vezeti. Sajnos, ezt a szülők a legritkább esetben látják be. — Nincs jobb érzés — veszi át ismét a szót Tóth Györgyné —, mint amikor egy-egy fiatal, akivel foglalkoztam, hozzám fordul segítségért. Mert ez a legfontosabb. Segíteni őket. Minden munkát együtt készítenek. Annyira eggré forrtak e munkában, hogy időnként az elismerést is együtt kapták Mint némául tavaly a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát... Több társadalmi megbecsülést! — Osztályunknak — mondja Mészáros József alezredes — olyan mértékű segítséget nyújtanak önkéntes rendőreink, hogy azt a statisztikai adatok nem is tudják híven tükrözni. Csak a legutóbbi öt évben 586 körözött fiatalt találtak meg, majdnem 2600 környezettanulmányt készítettek. Egy-egy ilyen szám mögött rengeteg munka, ügyszeretet és hozzáértés húzódik. Egyre jobb és szorosabb a kapcsolat a delegálószervek vezetőivel. A pártszervezetek mind több helyen értékelik az önkéntes rendőrök munkáját. Elismerik társadalmi munkának és erkölcsi, sőt anyagi elismerésben is részesítik azokat, akik a munkahelyen, valamint a társadalmi munkában kiemelkedő eredményeket érnek el. (m. g.) Önkéntes rendőrök jubileuma Az ifjúságvédelmiek Jugoszláv repülőgép szerencsétlensége Csütörtökön reggel Prága közelében lezuhant a jugoszláv INEX ADRIA légitársaság egyik DC—9 típusú "tásszúrító" gépe. A légitársaság prágai irodájának köpése szent gépen 115 csehszlovák állampolgár tartózkodott, aki az Adriai-tenger partjáról volt hazatérőben. A szerencsétlenség okait kivizsgáló bizotság legfrissebb jelentése szerint a katasztrófát 52 személy élte túl. A szerencsétlenség okait kivessüló csehszlovák bizottságban jugoszláv megfigyelő is közreműködik.