Magyar Nemzet, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

* A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA m .. .................IBII'II—I..■"iHI'Htl 'IMI'' ITI" HIWMHHH'ia'1 141 I'HH'HIIPM'IH II.......... I' < HRlMMi Felhalmozás és fogyasztás Életünk örökös számve­tés. A szó szoros értelmében az, ha az úgynevezett anya­giakról van szó. Számolunk, amikor megkapjuk fizeté­sünket, számolunk, amikor elköltjük. Mindennapos gya­korlat, lényegbevágó „szel­lemi torna”: bevételeinket szembeállítjuk kiadásaink­kal. Tervezünk, céljainktól függően rövid, közép- és hosszú távon. A háztartási és egyéb napi kiadásokat álta­lában egy hónapra, a tartós fogyasztási cikkeké a gép­kocsi, a lakás­berendelés vásárlását hónapokra, évek­re előre meg kell tervezni, s ennek megfelelően takaré­koskodni. Száz háztartásra ma már 60 hűtőszekrény, 70 mosó­gép, 68 televízió és 15 sze­mélygépkocsi jut. E számok az elmúlt évek gyors, dina­mikus fejlődésének eredmé­­nyei. Tavaly a lakosság pénzjövedelmének 12 száza­lékát fordította lakásépítés­re és megtakarításra. Volt miből költeni, hiszen a nemzeti jövedelem növe­kedési üteme a IV. ötéves tervben várhatóan 35 száza­lékos lesz. De vajon így lesz-e a jövőben is? Új ötéves terv küszöbén állunk. Szakemberek, nem szakemberek egyaránt nagy érdeklődéssel várják az V. ötéves terv célkitűzéseit, számait. Az országgyűlés őszi ülésszakán jelentette be a miniszterelnök, hogy a kormány néhány hónap múl­va terjeszti e fórum elé az erről szóló törvényjavasla­tot. A fogyasztás és felhalmo­zás aránya, mértéke kulcs­szerepet foglal el a tervben. A gazdasági növekedést be­folyásolja az a tény, hogy 1976—80-as időszakban az anyagi termelést — munka­erő híján — teljes egészében a termelékenység emelésé­vel kell megalapozni. To­vább nő tehát a gépesítés és automatizálási igény. Szá­molnunk kell azzal is, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves tervben a be­ruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben előrelát­hatólag jóval kisebb mérté­kű növelést lehet reálisan előirányozni. A mérleg másik oldalán is ennek megfelelő a növeke­dési ütem. Az elkövetkező két évben — amint azt az országgyűlésen hallhattuk — csak szerény, és az öt év egészére is az eddiginél né­hány százalékkal mérsékel­tebb, de biztosított reálbér- és reáljövedelem-emelést ter­vezhetünk. Jelenlegi körülményeink között a szerényebb de így is jelentős fejlődési ütem fegyelmezettebb munkát kö­vetel meg mindenkitől. Egerszegi Csaba Szemlélet dolga Még mindig sokan van­nak: tologatják az aktákat, gyártják kilószám az ügy­iratokat, kimutatásokat — a papírmunka további bur­jánzása arra enged követ­keztetni, hogy az íróasztalos státusok egyszerűen kifogy­hatatlanok. Egy éve, hogy a kormány határozott az alkalmazotti létszám egész­ségtelen növekedésével kap­csolatos tennivalókról. S egy év múltán sem mondhatunk mást, mint azt, hogy az al­kalmazotti létszámnak a munkáslétszámnál jóval gyorsabb növekedési ütemét nem sikerült megállítani. Az irodákban egymást ti­porják, viszont drága gépek állnak elárvultan a műhe­lyekben munkáskéz híján. De csodálkozhatunk-e ezen, amikor sokan így biztatják gyermeküket: tanulj, ha nem akarsz műhelyben dolgozni. És ki az, aki beletörődik al­kalmazottból munkássá va­ló ,,visszaminősítésébe”, ön­ként feladva az íróasztal presztízsét, vállalva a fizikai munka, s a nehezebb mun­kakörülmények megterhelé­seit? A többség kilép, mert tud­ja, az adminisztráció ten­gerikígyója másutt teremt számára fehér köpenyt. Nem anyagi kérdés ez, mint inkább a társadalomban ki­alakult igen erős, hamis ér­tékrend hatása. Mi hát a teendő? Vannak, akik azt mondják: a káros jelenségek megszüntetése csakis ,,felülről” várható, ha ott nem sürgős, minekünk itt igazán nem az. Igaz, elvi döntés született már, de most a gazdasági vezetésre, a minisztériumokra vár, hogy azt konkretizálják, s majd ennek alapján lépünk mi is. .. Nem ölbe tett kéz­zel kell ülni, holmi csodára várva. Először is akaratra, egészséges szemléletre van szükség, amely nem a miér­tet, hanem a hogyant fon­tolgatja. Ma még sok helyütt gátja az ésszerű intézkedé­seknek az a helytelen válla­lati magatartás, amely a kormányhatározat végre­hajtásának szorgalmazását, önállóságukba való beavat­kozásnak tekinti. Az alkal­mazotti létszámemelkedés kizárólagos okának az adat­szolgáltatás növekedését és nem saját vezetési, szerve­zési fogyatékosságaikat tart­ják. Az alkalmazotti mun­katerületek szervezetlensé­gére mutatnak és a létszám növekedésével járnak a gaz­dálkodó egységen belüli szervezeti változások is: cso­portból osztály, osztályból főosztály lesz, ahová termé­szetesen vezetőket és he­­lyetteseket neveznek ki. Sok vállalatnál hiányoznak a ma már elengedhetetlen kis- és középgépek, az adatfel­dolgozás és az ügvviteli téve­­sítés elmarad a termelés gé­pesítésétől, ezzel együtt a termelékenységtől is. Biztos hogy az irányító szervek is többet tehetné­nek a helyes elvek és hatá­rozatok következetes vég­rehajtásával, számonkérésé­vel. A kedvezőtlen jelensé­gek azonban jórészt mégis­csak belső okokra vezethe­tők vissza, megszüntetésük­re tehát elsősorban helyben szükséges jó javaslatokat kigondolni. Szényi Gábor Az Elnöki Tanács elnöke Adenban Losonczi Pál és Szalem Ali Rubin " .­­ • . • megkezdte hivatalos tárgyalásait A külpolitikai helyzet A LESZERELÉS KÉRDÉSE, valamint a fegyverkezési ver­seny korlátozásáról előterjesztett szovjet javaslatok megvita­tása áll az ENSZ politikai bizottsági vitáinak középpontjában. A felszólalások kiemelik: a javaslatok a világ közvéleményé­nek arra irányuló törekvését tükrözik, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt, és elejét vegyék az új típusú tömeg­­pusztító fegyverek elterjedésének. Martin amerikai ENSZ- képviselő kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió az elmúlt időszakban több olyan kérdésben megálla­podott, amelyek a termonukleáris katasztrófa elhárítását célozzák. Kormánya — mondotta Martin — nagy jelentőséget tulajdonít a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai tárgyalásoknak. Ford elnök San Franciscóban világpolitikai kérdésekről tar­tott beszédében a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban kijelen­­tette: az Egyesült Államok nem kívánja elsietni a második SALT-egyezmény aláírását, elegendő időt akar biztosítani ar­ra, hogy „kiegyensúlyozott és megbízható megállapodást" kösse­nek. Ford egyébként az amerikai kongresszushoz intézett üzenetében kifejtette a washingtoni kormány álláspontját a külföldi gazdasági és katonai segélyprogramot illetően. Az elnök szerint az Indokínában és a Közel-Keleten végbement fejlemények szükségessé teszik, hogy az amerikai politika felülvizsgálása mellett változtassanak a segélyprogramon. Együttesen 4,3 milliárd dollárt kért az amerikai törvényho­zóktól, ebből Izrael részesülne a legnagyobb mértékben. A Fehér Ház által nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a kormány háromszorosára kívánja növelni az Egyiptomnak nyújtott amerikai gazdasági segélyt is. A Maariv című lapban megjelent interjújában Gur tábor­nok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke közvetett fenyege­tést intézett Szíriához. Azt hangoztatta, ha Szíria vagy más ország fegyveres erői beavatkoznának a libanoni válságba, akkor Libanont Izraellel szembenálló frontországnak tekinte­nék, s ez olyan feszültséget idézne elő a térségben, amelyben Tel Aviv „bizonyos politikai, sőt katonai lépésekre kénysze­rülne”. Bár Gur aggodalmát fejezte ki az arab országok had­erejének növekedése miatt, úgy vélekedett, hogy Egyiptom nem venne részt egy esetleges újabb háborúban. Hivatalos pekingi tárgyalásait befejezve Schmidt kancellár vidéki körútra indult. A TASZSZ Teng Hsziao-pingnek, a nyu­gatnémet kancellár tiszteletére adott fogadáson elhangzott szavaira visszatérve megállapítja: a kínai politikus rágalma­kat zúdított a szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió fáradozásaira, amelyekkel a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elveinek gyakorlati meg­valósítására törekszik. Egy új világháború „elkerülhetetlensé­géről” szólva a kínai miniszterelnök-helyettes kijelentette, a kínai kormány támogatja a NATO nyugat-európai tagorszá­gainak integrációját, s arra szólította fel a szövetség katonai erőit, hogy helyezkedjenek szembe a szocialista közösség országaival. A szovjet kommentár jellemzőnek ítéli, hogy az Új-Kína hírügynökség mit nem közölt Schmidt válaszbeszé­déből. Kihagyta például azt, hogy a kancellár hangsúlyozta: az NSZK az utóbbi években támogatta azokat a kezdeménye­zéseket amelyek előmozdították a bizalom és az enyhülés légkörének megteremtését Európában. Nem említette az eze­ket a célokat szolgáló szerződéseket, valamint a Nyugat-Ber­lin helyzetének normalizálását célzó négyoldalú megállapodáso­kat. Tokióban továbbra is elemzik Kissingernek a pekingi láto­gatásáról adott beszámolóját. Japánban úgy vélik, hogy az amerikai külügyminiszternek egyetlen fontosabb bilaterális kérdésben sem sikerült közös nevezőre jutnia a kínaiakkal, de Peking híve annak, hogy az Egyesült Államok jelentős haditengerészeti erőket tartson az Indiai-óceán térségében. A Japán Times vélekedése szerint Washington korlátozott segítséget ajánlott fel Kínának, cserébe Dél-Korea diplomáciai elismeréséért. Legalábbis erre következtetnek az amerikai külügyminiszternek abból a kijelentéséből, amely Tokióban hangzott­ el, miszerint különbséget kell tenni a kínaiak hivata­los pozíciója, és aközött, amit zárt ajtók mögött mondanak. Kü­löntudósítónk jelentése Losonczi Pál a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban Aden, október 31. öt napon belül már a má­sodik fővárosban fogadták ki­törő lelkesedéssel a hivatalos baráti látogatásra érkezett Lo­sonczi Pált. Az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét hozó kü­­lönrepülőgép pénteken dél­előtt percnyi pontossággá­ szállt le vakító, perzselő nap­fényben, a fel­lobogózott ade­­ni nemzetközi légikikötőben A magyar államfőt Szalem Ail Rubin, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság elnö­ke és az ország politikai veze­tői üdvözölték. Val­ószí­n­űtlenül élénkek és változatosak voltak a színek, amelyek a dél-jemeni földre lépett magyar vendégeket kö­rülvették. A tenger mélyké­­ken csillogott, a történelmi hírességű adeni sziklatömbök bársonyos feketében pompáz­tak. A hosszú bevonulási út­vonal mentén magyar zász­­­­ókkal, un­onava, önfeledten integető, éneklő, tapsoló fő­városiak tízezrei pedig magu­kon viselték a szivárvány minden árnyalatát. Rövid bevezető, szinte vil­­l­ámt­u­dósí­tásnak számító so­rainkban éppen csak érzékel­ tethetünk, hogy milyen káprá­zatos ünnepi fogadtatásban részesítették szívélyes bará­taink a forradalmi ügyüket következetesen támogató ma­gyar nép államfőjét, aki több mint 5000 kilométer távolság­ból elhozta magával az azo­nos célokért küzdő milliók köszöntését és további együtt­működési szándékát. Losonczi Pál és vendéglátó­ja, valamint a kíséretükben levő szakértők, pénteken dél­után az elnöki palotában megkezdték az első hivatalos tárgyalásokat. Magyar részről Losonczi Pál vett részt az eszmecserén, to­vábbá Soós Gábor mezőgazda­­sági és élelmezésügyi állam­titkár. Garai Róbert külügy­miniszter-helyettes. Török Istvár, külkereskedelmi­­ mi­niszterhelyettes. Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hi­vatalának elnökhelyettese. Nagy Miklós, a KKI elnökhe­lyettese. Kiss Sándor vezér­őrnagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnökének helyette­se, Nagy S. Lajos nagykövet és Veres János, a Külügymi­nisztérium­ főosztályvezetője. Jemeni részről Szalem Ali Rubin államfőn kívül a dél-je­meni külügyminiszter, továbbá az iparügyi, a közmunkangg, a kereskedelmi és ellátási va­lamint a mezőgazdasági és földreformügyi miniszter volt jelen. Az eszmecserét őszinte, ba­ráti légkör, tárgyszerűség, s a megvitatott kérdésekben né­zetazonosság jellemezte. A pénteki megbeszélések alapján a továbbiakban mindkét fél szakértői találkoznak a gya­korlati tennivalók meghatáro­zására. Este Szalem Ali Rubin dísz­vacsorát adott a magyar ál­lamfő tiszteletére. A vacsorán Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Többek között elmondta: — A magyar nép,­pártunk és államunk vezetése nagy­ra becsüli azt a kitartó, majd győzelmet hozó függetlenségi és szabadságharcot amelyet a jemeni nép vívott évszázado­kon át, mindenféle hódítók és megszállók, de különösen a gyarmattartó imperializmus és kiszolgálói ellen.­­ Országaink politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsolatát minden tekintetben egyértel­műen pozitívnak értékel­het­jük. Az elmúlt években már rendszeressé váltak magas szintű, kölcsönös látogatások egymás országába. Ezek nyo­mán erősödtek és mélyültek politikai kapcsolataink. A kölcsönös előnyök alapján kedvező irányban fejlődnek gazdasági, kereskedelmi kap­csolataink, valamint a műsza­ki-tudományos és kulturális­tudományos egyezményeink keretein belül folytatott együttműködésünk. Meg va­gyok győződve róla, hogy mostani látogatásunk újabb értékes hozzájárulásnak fog bizonyulni a már hagyomá­nyosnak számító barátsá­gunkhoz. — Alig múlt két hete, hogy a Jemeni Néni Demokratikus Köztársaság három pártja — a Nemzeti Front, a Nemzeti Demokratikus Szövetség és a Néni Élcsapat Párt — meg­tartotta egyestje kongr­esszu­­­sát. Ez a tett újabb jelentős mérföldkő országuk előreha­­l­adásának útján, demokrati­kus nemzeti forradalmak ki­emelkedő eseménye. Bizonyo­sak vagyunk benne, hogy az új, egyesített párt sikeresen birkózik meg a maga elé tű­zött, magára vállalt nagysze­rű felda­tokkal. A jemeni elnök pohárkö­szöntőjében kiemelte, hogy az országban 1969-ben hatalom­ra került haladó demokrati­kus erőik következetesen dol­goznak a társadalom forra­dalmi átalakításáért, az el­maradottság mielőbbi felszá­molásáért, a kizsákmányolás végleges megszüntetéséért. A jemeni elnök külön kiemelt­­e, hogy országa népe nagyra ér­tékeli a magyar nép, a ma­gyar kormány segítségét, büszke arra, hogy a két or­szág baráti kapcsolatai fej­lődnek, erősödnek. Az elkövetkező napokban az Elnöki Tanács elnöke a fő­városon kívül ellátogat az or­szág több vidékére, s megis­merkedik a dél-jemeni forra­dalmi fejlődés vívmányaival, egyaránt felkeresi a történel­mi nevezetességeket és a leg­­korszerűbb mezőgazdasági, ipari, kulturális létesítménye­ket. A vidéki körutat köve­tően hétfőn folytatódnak és fejeződnek be az államfői tár­gyalások, amelyek az arab '-sziget délnyugati csücskén elterülő Jemeni Néni Demok­ratikus Köztársaság lakó­­ai minden haladó arab erő ér­deklődésének középpontjában állnak. Matolcsy Károly Közlemény a magyar államfő Szomáliai látogatásáról Pénteken magyar—Szomá­liai közös közleményt adtak ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének október 27—31. között a Szomáli De­mokratikus Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatá­sáról. A közlemény beszámol ar­ról, hogy Losonczi Pál és Mo­­hammed Sziad Barre, a Szó­m­ák Demokratikus Köztársa­ság Legfelső Forradalmi Taná­csának elnöke hivatalos meg­beszéléseket folytatott, amelyek alapján tárgyalásokra került sor a két fél szakértői között is. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében lefolyta­tott tárgyalásokon Mohammed Sziad Barre tájékoztatást adott Szomália történetének egyes szakaszairól, a gyarmati múlt szomorú örökségéről és az 1969. október 21-én kibon­takozott népi forradalom utá­ni időszak eredmén­yeiről. Losonczi Pál tájékoztatást adott a hazánkban folyó szo­­cialista építőmunkáról, az or­szág előtt álló legfontosabb feladatokról, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa ha­tározott meg. A felek megállapították, hogy a két ország közötti, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági, műszaki -tudomá­nyos és kulturális együttmű­­ködés fejlesztése és elmélyíté­se megfelel mindkét nép ér­dekeinek. A felek kereskedelmi meg­állapodást, műszaki-tudomá­nyos együttműködési egyez­ményt és kulturális együttmű­ködési egyezményt írtak alá. Kifejezték reményüket, hogy az együttműködés bővítésé­re folytatott tárgyalások és az

Next