Magyar Nemzet, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

6 Idegek nélkül Az a benyomásom, hogy zon­gorán játszik, hat méter széles billentyűzeten. E szerepében a Batthyány téri vásárcsarnok bisztrórészlegén működik köz­re., A finom falatokkal terhelt pult előtt várakozunk, egyi­künk feketét, másikunk főtt virslit, harmadikunk pogácsát áhít; van, aki helyben kebe­lezi be, amit kért, mások haza­viszik. A pult kiszolgáló serege négy fiatal, igen igyekvő s udvarias lányka, fiatal asszony. Volna. Egyikük azonban ma beteg, a másikat mosogatáshoz rende­lik, a harmadik üvegeket cipel a raktárba. Marad hát ez az egyetlen mozdulatművésznő. Végiglibeg a pult hosszán, hol ennél, hol annál a polcnál tű­nik föl, kettőnknek kávét főz, másoknak sonkát szeletel, bő­rös virslit forral, süteményt csomagol, colát tölt sebtiben. Nem is művésznőnek nevezem magamban, hanem bűvésznő­nek. A vásárlók azonban nincse­nek tekintettel szorgos egye­­dülvalóságára, topognak, türel­metlenkednek, sürgetik. De ő változatlanul kedves marad, úgybuzog lelkesen, felelget vi­dáman. Nem lehet kibillenteni egyensúlyából. Este­­fél nyolc. — Mióta van benn? — kér­dem tőle, amikor elibém tolja a kávét. — Fél kettő óta. — És még nem borult ki, négy ember helyett egyedül? Újabb húszgrammnyi mo­soly száll az arcára. — Kislányom van, három, esztendős, ő a harmadik mű­szakom — feleli. — Ahogy a záróra közeledik, egyre jobban látom őt magam előtt, egyre jobban megnyugszom. Hát mit tetszik gondolni, mehetek ha­za a gyerekemhez fáradtan, idegesen? Milyen sorsra jutna az az ártatlanság, ha a kedves vevők miatt minden este rá­dönteném az ajtót? (—b­yvi—) Az évszaknak megfelelő idő Várható időjárás az ország terü­letére kedd estig, túlnyomóan fel­hős idő. Többfelé eső. Mérsékelt, napközben kissé megélénkülő, dél­keleti—déli szél. Várható lesmá­s - nappali hőmérséklet 6—11 fok között. A Duna vízállása Budapesten: 120 centiméter. __ManNemzet__ N­API KRÓNIKA n!ffli»lllllllll!ill!lll!!IIIHIIMIIMli!!iílillli!í!!liliyilli!INiÍl!>iilÍHÍ!IIIÍIIIl!!llilllilM^ — Budapestre érkezett Bon­dor József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter meg­hívására hétfőn Tadeusz Bejm, a Lengyel Népköztársaság közigazgatási, területgazdálko­dási és környezetvédelmi mi­nisztere. A lengyel miniszter magyarországi tartózkodása során tárgyalásokat folytat a két minisztérium együttműkö­désének lehetőségeiről. A Szövetkezeti küldöttség utazott hétfőn dr. Molnár Fri­gyesnek, a SZÖVOSZ elnöké­nek vezetésével Csehszlovákiá­ba. A magyar szövetkezeti ve­zetők a csehszlovák szövetke­zetek központi tanácsa és a SZÖVOSZ 1976—80. évekre szóló kétoldalú társadalmi-gaz­dasági együttműködési megál­lapodását írják alá. — Hús a húsomból, ideg az idegemből (Vasvári Anna rajza) .— Magyar—szovjet baráti estet rendezett a Hazafias Népfront budapesti bizottsága a Néphadsereg Központi Klub­jában. A baráti esten Bodonyi Pálne, a budapesti népfront­bizottság titkára mondott kö­szöntőt. Az ünnepségen a ma­gyar békemozgalom kitüntető jelvényét nyújtotta át Mód Pé­ter, az OBI­ alelnöke Doviczin Jánosnak, a XX. kerületi nép­fronttitkárnak, Pirityi Sándor­nak, az MTI­ külpolitikai fő­szerkesztősége helyettes veze­tőjének és Szász Domokos ez­redesnek, a Néphadsereg Köz­ponti Klubja parancsnokának. — Az­ angolai népi felszaba­­dítási mozgalom meghívására Nagy Richárdnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága tagjának ve­zetésével­ küldöttség utazott az Angola függetlenségének ki­kiáltása alkalmából rendezen­dő ünnepségekre Luandába. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője.­­ Békegyűlést rendezett hétfőn a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága az Ipari Szövetkezetek Borsod megyei Szövetségével közösen a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. A gyűlésen Har­mati Sándor, a Magyar Szoli­daritási Bizottság elnöke mon­dott beszédet.­­ Belgrádba utazott Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, hogy tárgyalásokat folytasson a Jugoszláv Szövetségi Statisz­tikai Intézet vezetőivel a két intézmény közötti kapcsolatok időszerű kérdéseiről. — Több mint tíz új várost jelöltek be az év elejétől a Szovjetunió térképére. Belo­russzia új városa például Szkidel, Örményországé Szi­­sztan, Üzbegisztánban három új város is született. — Tudományos ülést tartott hétfőn a Magyar Orvostörté­nelmi Társaság, valamint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levél­tár a Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum létesítésének 10. és az Orvostörténeti Közlemé­nyek megjelenésének 20. évfor­dulója alkalmából. Megnyitó beszédet dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, az Or­­vostörténelmm­i Társaság elnöke mondott. — A Magyarország—75 ipa­ri kiállítás megnyílt Új-Delhi­ben.. A megnyitón beszédet mondott D. P. Csattopadhjaja, India kereskedelmi állammi­nisztere. . A november 19-ig nyitva tartó kiállításon — a kereskedelmi tárgyalások mel­lett — az érdeklődők megte­kinthetik a hazánk 30 éves fej­lődését, a magyar—indiai kap­csolatok alakulását ábrázoló fotóválogatást, valamint az or­szágunkról és termékeinkről szóló filmeket. — Az olajkályhacserét díj­mentesen megszervezi ezentúl a Mechanikai Művek a közü­­letek részére országosan, a la­kosság részére pedig egyelőre Budapesten és Pest megyében. A csereigénylést a Mechanikai Műveknél levélben kell beje­lenteni. A gyár célfuvarokat szervez, s a használt kályha elszállításával egyidőben be­szereli az új készüléket. Úgy tervezik, hogy az idén ötezer olajkályhát cserélnek ki ily módon, 1976-ban pedig 20 ezer kályhát.­­ Tűzhalált halt négy gye­rek vasárnap este az NSZK- beli Nordkirchenben, egy tes­ti fogyatékosok számára létesí­tett otthonban kitört tűzvész során. A tűzoltóknak 61 gyere­ket sikerült kimenteniük az égő épületből. Szerencsére a tűz idején az otthon 180 lakó­ja még nem tért haza hétvégi kirándulásáról.­­ A világ legdrágább váro­sa jelenleg Stockholm, közöl­te nemrég a Tribüne de Gé­névé című svájci lap. A svéd főváros után Tokió és Osaka következik. Nyugat-Európa legdrágább városainak sor­rendje: Oslo, Genf, Zürich, Koppenhága, Párizs, Bécs, Düsseldorf, Hága, Frankfurt am Main. — A televízió műsora kedden: 9.00—9.30: Iskolatévé. 9.30—9.30: Ki játszik Yyer? 12.10—12.40: Iskolaté­vé. 14.00—14.30: Iskolátévá. 17.13: Hírek. 17.25. ..Életet az éveknek­. 17.55: Filmszerű. Vörös kányafa. 18.35: Játék a betűkkel. 19.10: Est, mese. 19.30: Tv-Híradó. 20.00: Idő­sebbek is elkezdhetik . . . Tévétor­na. 20.05: Magyarázom a magyará­zatainkat. XIII/9.: Kultúrember. 20.15: Igában. Amerikai film. 21.45: Családi kör. Szülők, nevelők maga­zinja. 22.40: Tv-Híradó 3. 0­2. Mű­sor: Még egyszer! Ismétlés októ­beri műsorokból. 20.01: Krúdy Gyula. Kárpáti kaland, tévéfilm. 20.35: Két nyelven, egy húron. Vu­­­Jitsics Tihamér dalaiból. 21.10: Tv- Híradó 2. 21.30: Maszk nélkül. Di­lter Petkov énekel. 21.55—23.25: János király. Tévéjáték. Shakes­peare nyomán írta: Friedrich Dür­­renmatt. — XXII. textilipari műsza­ki-gazdasági konferenciáját november 12—14. között a Ma­gyar Tudományos Akadémián rendezi meg a Textilipari Mű­szaki és Tudományos Egyesü­let. A konferencián 500 textil­ipari szakember az V. ötéves terv céljait vitatja meg. — Új állandó légi járatot nyitott az AEROFLOT szovjet légiközlekedési vállalat no­vember 10-én Moszkva és Vár­na között. Az 1840 kilométeres távolságot a TU—134 típusú repülőgép két és fél óra alatt tette meg. Az első járaton bol­gár turisták utaztak Várnából Moszkvába.­­ Az NDK papíriparának különleges gyártmányait mu­tatja be az NDK Deák téri kulturális központjában ked­den délelőtt megnyílt szakmai kiállítás. Fotó- és filmpapírok, a festészetben, a grafikában használt kartonok, az elektro­mos ipar korszerű gyártási programjához szű­küléses papír­fajták, laboratóriumi üvegros­tos szűrőpapírok, másoló- és csiszolópapír-félék láthatók. Magyarország évente 2 millió rubelért vásárol az NDK-ből sima papírféléket és további 2 millió rubelért egyéb papíro­kat. A kiállításon 25 NDK-beli papírgyár szerepel termékei­­­­vel. T őszi különleges bélyeg­árverését november 16-án, va­sárnap 10 órakor tartja a Ma­gyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége, Vörösmarty utcai székházában. Az aukción ma­gyar klasszikus bélyegek, ér­dekességek, s értékes bélyeg­sorok kerülnek kalapács alá. — Nincs himlőmegbetegedés Indiában a történelem folya­mán először — jelentette az Egészségügyi Világszervezet (WHO) delhi irodája. Most már csak Etiópia az egyetlen ország, ahol ezt a­ betegséget még nem győzték le. Onnan az utóbbi időben 92 megbetege­désről érkezett jelentés.­­ Egy géppisztollyal fel­fegyverzett, 35 év körüli férfi hétfőn behatolt Belgium tuné­ziai nagykövetségére, és túszul ejtett két belga diplomatát és két követségi alkalmazottat. Ezután elbarikádozta magát az épület egyik első emeleti szobájában. Telefonon közölt követelése meglepte a nagy ké­szültséggel kivor­uló rendőrsé­get: a férfi Belgiumban külön­­váltan élő feleségét és az asz­­szonynál maradt 30 000 francia frankját akarja visszaszerezni akciójával. A rendőrség körül­zárta az épületet és tárgyalást kezdett a diplomaták kiszaba­dításáról. — szombattól-szombatig kedvez­ményes üdülés, változatos progra­mokkal Egerben a Fark és Eger szállodákban, 1975. november 22-től 29-ig. Elhelyezés: 2 vagy 3 ágyas, fürdő nélküli szobákban, teljes el­látással. Ár: 1060.— Ft,­fő. Felvilá­gosítás és rendelésfelvétel a Hun­garHotels vendégszolgálati irodái­ban: 1073 Budapest. Lenin krt. 43. Tel.: 228—668. 1032 Budapest. Petőfi S. u. 16. Tel.: 180—642. HungarHo­tels.­­ — A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozatában hétfőn este a Nemzeti Színházban kezdte meg budapesti vendég­játékát a moszkvai Szovre­­mennyik Színház. Szovjet ven­dégeink Mihail Roscsin „Sze­relvény a hátországba” című drámáját mutatták be Joszif Fashelgauz rendezésében. A rangos szovjet társulat fővá­rosi premierjén megjelent dr. Orbán László kulturális mi­niszter is. — A szocialista országok tudományos akadémiai képvi­selőinek kilencedik értekezle­tére hétfőn küldöttség utazott Berlinbe, Márta Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárának vezetésével. — Az MTA alapításának 150. évfordulója tiszteletére rendezett jubileumi kiállítás Pécsre érkezett. Ez alkalomból hétfőn ünnepséget tartottak a Pécsi Orvostudományi Egye­tem aulájában, a kiállítás szín­­helyén. A jubileumról dr. Bi­hari Ottó akadémikus, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke emlékezett meg. Pécs után Veszprémben mutatták be a 150 éves Akadémia működését szemléltető dokumentumanya­got.­­ A LÁNYOK ASSZON­YOK no­­vemberi száma gazdag tartalommal megjelent. A lan egyik k­rintja egy pénzügyminiszter-helyettesi beosz­tásban tevékenykedő szovjet nem mutat be. Kénes K­nort ismerteti, milyenek a szovjet nők tanulási te­­hetst­észei a Tatár Autonóm Köztir­­­sasáerban. Nászutat nyerhetnek Le*­ningrédba * Lányok Asszon­yok if­id előfizetői. A sorsoláson való részvétel feltételei a lap 40. olda­lán olvashatók. — Magyarországi kiállításra készül a Spanyolországban élő ismert, magyar származású fo­tóművész, Juan Grenes, akit elsősorban portréi tettek is­mertté. A fotóművész 350 al­kotását mutatja be az Ernst Múzeumban megrendezendő kiállításán. A tárlatra május­ban kerül sor.­­ A Nemzeti Galéria XIX. száza­dai festészeti kiállítása (Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér 12.) végleg bezárult.­­ Védetté nyilvánították Taskent központját. Az elmúlt századok ugyanis a város szí­vét sajátos szabadtéri mú­zeummá alakították, amely­ben csaknem minden kor kéz­jegye megtalálható. A két év­ezreddel ezelőtt épült város­sal csaknem egyidős a citadel­la. Romjai szomszédságában XVI. századi emlékek találha­tók: a Kukeldas medresz és a Dzsámi mecset. Taskent közép­pontjában számtalan ősi lakó­ház, kézművesműhely és régi üzletsor áll.­­ Az Ifjú Nyelvbarátok vidám estjei 5—101 óráig szombaton a IX., Kinizsi u. 2. alatti kollégiumban vasárnap a Hungária kávéház bár­jában. További összejövetelek kor­határ nélkül 5—9 óráig szerdán és pénteken a Szabadság szálló Ba­ross téri presszójában. Szombaton délelőtt 11 órakor ..Remekművek a Szovjetunió múzeumaiból” kiál­­lítást tekintik meg a Szépművésze­ti Múzeumban, vasárnap nyelvgya­­korló séta indul 10 órakor a Moszkva térről.­­ A BABAGYŰJTÉS világ­szerte divat. Európa, az USA és Japán sok ezer gyűjtője jó befektetés reményében vásá­rol régi babákat. Az első por­celánfejű babákat a XIX. szá­zad közepe táján gyártották Franciaországban, s exportál­ták­ a világ csaknem minden országába. A francia babagyá­rosok, Casimir Bru és Jumeai babái különösen értékesek, mivel ma már igen ritkák. Egy igazi „Bru” nemrég 16 ezer frankért cserélt gazdát Párizsban. A legnagyobb érté­ke ma az 1920—1930 között gyártott babáknak van. — HALÁLOZÁS: Mély fájdalom­mal tudatjuk, hogy szeretett Ricsi­­kénk, Fried Richárd, élt 35 évet, tragikus körülmények között el­hunyt 1975. szept. 30-án. Emlékét örökk­é gyászolja szerető családja. Búcsúztatása 1975. nov. 12-én, 14.30- kor a Farkasréti temetőben lesz.­­ — Fájó szívvel tudatom mind­azokkal, akik ismertek és szeret­teik, hogy drága férjem, Bíró Géza, 1975. nov. 1-én elhunyt. Temetése: 1975. nov. 13-án, 14 órakor a Rákos­­keresztúri temetőben lesz.­­ — Fájdalommal tudatjuk, hogy Horváth Lajos, a Gázművek nyug­díjasa, életének 82., házasságának 52. évében, nagy lelkierővel tart hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése 1975. november 15-én, 11 órakor lesz a Farkasréti temető­ben. Gyászolják: felesége és csa­ládja. (XII., Kikelet u. 16.) X — Köszönetnyilvánítás: A gyá­szoló család köszönetet mond mindazoknak, akik Sárközy Ist­vánt utolsó útjára elkísérték és részvétük kifejezésével mély fáj­dalmunkban osztoztak. " Kedd, 1975. november 11. Kulár­ Perehajda Juliska AZ ALÁBBI történet nem holmi jótékonykodásra buzdít, hanem egy sajátos helyzet fel­idézésével kívánja szórakoztat­ni és tűnődésre csábítani az ol­vasót. Rövid idővel ezelőtt bizo­nyos pénzösszeghez jutottam, amelyet — ne részletezzük miért — úgy kellett felhasz­nálnom, hogy egy rászoruló kisgyereknek örömet szerez­zek vele. A sors döntésemre bízta a megfelelő gyerek ki­­vál­asztását, így hát a három­száz forintot — mert ekkora összegről volt szó — kedvem szerint ajándékozhattam el. Némi tűnődés után úgy hatá­roztam, hogy a pénzt egy kol­duló cigánygyereknek adom, jobban mondva, cipőt vásáro­lok neki, nehogy környezeté­nek felnőtt, s esetleg iszákos tagjait gazdagítsam. Beval­lom, elhatározásom mélyén né­mi hamisság bujkált, kíváncsi voltam az egy-két forinthoz, vagy rideg elutasításhoz szo­kott gyerek döbbenetére. Több mint két hétig hord­tam a zsebemben a pénzt, mert nem találkoztam alkalmas sze­méllyel. Erről beszéltem ép­pen barátomnak a Hungária kávéházban, amikor egy rend­kívül borzas, pipaszázlábú kis­lány képében felbukkant az,­­akire vártam. Ez a serdü­­letlen cigánylány úgy kérege­­tett, hogy riadt szeme folyton körbejárt; a kávézó vendégek elé nyújtotta piszkos tenye­rét, közben futamodásra készült; egészében kóbor és éhes kiskutyára emlékezte­tett, csak a tekintetéből hiányzott a kiskutyák ember­hez csábuló bizalma. A lábán spárgával átkötött vászonm­a­­muszt viselt, hát úgy véltem, egy cipő ellen nem lehet kifo­gása. A tőlem telhető legnyája­sabb mosollyal szólítottam meg: „Gyere, veszek neked egy cipőt.. Mint a gyík, surrant el mel­lettem, át az előcsarnokon az ajtó felé. — Komolyan gondolom — mondtam. Feltépte az ajtót és kisza­ladt az utcára. Itt meg kell jegyeznem: a cigánylánykák senkitől sem kapnak kioktatást, hogy a nyá­jas szatíroktól óvakodni kell. Menekülésének tehát nem ez volt a magyarázata. A moso­lyomra azért mégiscsak felelt, a szemében megvillant vala­mi kétkedő derű. Ez annyit je­lentett csupán: „Nem bánom a tréfát, megszoktam, hogy gú­nyolódnak velem . . ■Utána mentem. A kávéház bejáratától tíz lépésnyire állt egy görbe, göthös, fogatlan, reszketeg anyóka mellett. Az öreg cigányasszony — nyilván­valóan a kislány nagyanyja — — erősen emlékeztetett egy vasorrú bábára, akit néhány perce ért szélütés. Csodálato­san csúnyák voltak így egy­más mellett, nyomor, ravasz­ság, betegség, éhség, gyanak­vás sugárzott róluk. Mégis arra gondoltam, lehe­tetlen, hogy egyik ember ne ismerje fel a másik tisztessé­ges szándékát, így hát öt lé­pésnyi távolságból kitartó mo­sollyal igyekeztem meggyőzni a kislányt, hogy nem jár rosz­­szul, ha velem jön. Végül is — az isten tudja, miért­­— hinni kezdett nekem. Elindultunk a Körúton a legközelebbi cipő­bolt felé. A borzas pipaszárlá­bú, s a reszketeg mámi mögöt­tem ügetett vagy két lépésnyi­re, nyilvánvaló volt, hogy az első gyanús jelre szétrebben­nek, akár a madarak." Jöttünk­­re a bolt zsivaja egy pillanat­ra elcsendesült, az eladók és a vevők kezében megállt a ci­pőkanál. Aztán az egyik alkal­mazott közölte velem, hogy gyermeknek való lábbelit itt nem árusítanak, viszont a Do­hány utcában van egy önki­szolgáló szaküzlet, ahol ked­vünkre válogathatunk. A mami és a kislány most már vonakodás nélkül köve­tett, sőt a pipászárlábú felzár­kózott mellém, mintegy jelez­ve, hogy hozzám tartozik. Vo­nulásunk bizonyos feltűnést keltett utcaszerte, nem na­gyobbat, mintha két marslakó és egy orrszarvú sétálna ké­zenfogva a Körúton. Beléptünk a szaküzlet ajta­ján, s a kislány azonnal egy kecses csizmácskára mutatott. — Ha lehet, ezt kérem — mondta. — Lehet — feleltem. — Ülj le és próbáld fel. — Azt nem — szólalt meg az egyik eladó, aki mindeddig dermedt mosollyal figyelte ténykedésünket. — Ne próbál­ja fel. — Miért? — kérdeztem jám­borul. — Piszkos a lába. Orrszarvú mivoltom arra ösztökélt, hogy így szóljak: — Ha piszkosnak találja, akkor mossa meg. Ugyanis a kislány harisnyát viselt. S az üzletszabályzat azt tiltja, hogy valaki mezte­len lábra próbáljon fel cipőt, az alkotmány idevonatkozó pa­ragrafusa pedig nem tesz kü­lönbséget láb és láb között. Mégis — tiszteletben tartva a cipőbolt óhaját — kívülről mértem a csizmát a kislány talpához, ügyelve arra, hogy a kiválasztott lábbeli a megfe­lelőnél egy számmal nagyobb legyen. — Ezt húzd fel és hagyd a lábadon. — Előbb fizesse ki — mond­ta az eladó. Ilyen gyanakvást keltenek az orrszarvúak. Fizettem, két­­százharminckét forintot. És abban a pillanatban a pi­paszárlábú, borzas, koszlott ci­gánylány elhitte, hogy a csiz­ma valóban az övé. Nem tu­dom pontosan kifejezni, mi történt vele Olyan volt, mint amikor a füstből kibukkan a nap, vagy ahogy Dosztojevsz­kij írta: „mikor húr zeng a ködben.” Megváltozott. A kosz­­lottság lehámlott róla, az öröm átsütött a bőrén, a szeme nagy­ra nőtt, szinte betöltötte az ar­cát. Ugyanakkor a mami min­den átmenet nélkül abbahagy­ta a reszketést. „Áldja meg az Isten — suttogta. — Ilyen nem történhet... Ilyen nincs . .. Velünk... Az istenem áldja meg.” KILÉPTÜNK az utcára. A kislány megérintette a keze­met. — Hány éves vagy? — kérdeztem. — Nyolc. — Nli a neved? — Kulári Perehajda Juliska. — Honnan jöttetek? — Perkátáról. — Nyolc kistestvére van — mondta az öregasszony. — Ő hord haza nekik mindent. Áld­ja meg az isten, hogy segített ezen a gyereken. — Nem az enyém volt a pénz. Mit vegyünk még? Ma­radt nyolcvan forint. — Olyan régen ettem húst — mondta az öregasszony. — Vegyünk húst? — kérdeztem a kislánytól. — Igen, aztán hazamegyünk és megfőzzük. — Miért féltél tő­lem? — Mindenkitől félek. Aki­­itt van a városban, mindenki­től. — Nem hitted el, hogy ve­szünk cipőt? — Nem. — Mi­lyen húst vegyek? — kérdez­tem az öregasszonyt. — Nyers húst — mondta. Vettünk két kiló sertéscom­bot, zsírt és hagymát pörkölt­nek.­­— Még most is félsz? — kér­deztem a kislánytól. — Most nem félek. Aztán azt mondtam Kulár­ Perehajda Juliskának: „Gyere, most visszamegyünk a Hungá­riába, ott ül a barátom, meg­mutatod neki a csizmát. Jó?” Az öregasszony cigányul kér­dezett valamit — Barát — ma­gyarázta Juliska —, odame­­gyünk, arra a helyre, ahol az előbb voltam. — Jó — mond­ta az öregasszony —, áldja meg az isten. Bementünk a kávéházba. A ruhatárosnő hessegető mozdu­latokkal lépett közelebb. — Velem vannak — mondtam. A kislány megpördült a csiz­mában az asztal előtt. — Jól választottál — mondta a bará­tom. Erre Kulár­ Perehajda Julis­ka reflaxszerűen, elnyújtott hangon így szólt hozzá: — Ad­­jék már egy forintot... Aztán arcunkra pillantva azonnal rájött, hogy kicsit túl­lőtt a célon. Elmosolyodott, diónyi szeme beragyogta az ar­cát. — Jó — mondta —, ak­kor most elmegyünk haza és megfőzzük a húst. — Áldja meg az isten — mondta az öregasszony, aki immáron egyáltalán nem emlékeztetett vasorrú bábára. — Áldja meg az isten. — Nyilván nem te­hetett róla, hogy folyton csak ez jutott az eszébe. És elindultak haza, hogy megfőzzék a húst. Kristóf Attila

Next