Magyar Nemzet, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Munkaszervezés Ha gondolatban visszala­pozunk az MSZMP KB leg­utóbbi éveikben hozott hatá­rozataira, a munka- és üzemszervezés fontossága kimondva vagy kimondatla­nul minden politikai döntés legfőbb követelményei kö­zött szerepelt. És akkor nem is szóltunk a kifejezetten ezzel kapcsolatosan született határozatról, amely nem­csak a népgazdaság egészé­ben, hanem a legkisebb gaz­dasági egységben is reflek­torfénybe állította ezt a te­vékenységet. Mi a helyzet ma? A mun­ka- és üzemszervezés még mindig óriási tartalékokat rejt magában, mert ha sok tekintetben javulás van is ezen a téren, az intézkedé­sek még nem ritkán „félol­dalasak”. Mit értünk ezen? Az üzemek, vállalatok egy részében a szervezési prog­ramok döntő mértékben csak magát a munkát szer­vezik, tehát a munkahelyek kialakításával, egymáshoz kapcsolásának optimális megoldásával, a gépek zök­kenőmentes kiszolgálásával, az anyagmozgatás javításá­val, az új, korszerű gépek­nek a gyártási folyamatba való beillesztésével foglal­koznak. Mindez valóban ré­sze, nagyon is fontos része a munkaszervezésnek, de ki­marad belőle a legfontosabb „tényező”, a dolgozó ember tevékenységének kijáró megkülönböztetett figyelem. Márpedig az embert a ter­meléshez fűző kapcsolatok­nak, a munkakörülmények, az ösztönzőrendszer, a mun­kahelyi légkör alakulásá­nak az előzőekkel egyenlő hangsúlyt kell kapnia. A másik egyre sürgetőb­ben jelentkező igény a szer­vezési tevékenység rugalmas alkalmazkodása a változó népgazdasági és azon belül vállalati célkitűzésekhez. Ennek — a világgazdasági jelenségek figyelembevétele mellett — ötödik ötéves ter­vünk indulása, a korszerűbb termékszerkezet, az új tech­nológiák kialakulása, a nagy teljesítményű gépek belépé­se kapcsán az eddiginél is nagyobb a jelentősége. A munka egyes tartalmi és egyéb változásainak nem­csak a nagy folyamatokat érintő szervezési felada­tokban, hanem az egészen kis egységekig lebontott résztevékenységekre vonat­kozó szervezési módszerek változásában, fejlesztésében is tükröződnie kell. A fel­adatok megvalósítását a szervezési munkamegosztás és együttműködés révén minden szinten ösztönöz­nünk kell, s el kell jutnunk közvetlenül az egyes dolgo­zókig­. Az ő céltudatos mun­kájuk nélkül ugyanis még­oly kiváló szervezési prog­ram sem eredményezné a hatékonyság várt növekedé­sét, a sokasodó követelmé­nyeknek megfelelő színvo­nalú termelés és termék lét­rejöttét. Komor Vilma Szellemi tartalékok A hivatalos beszélgetés már befejeződött, amikor az igazgató a következőket mondotta: Sokszor szóba kerülő téma most a takaré­koskodás, a tartalékok fel­tárása. Csakhogy nekem gyakran hiányérzetem tá­mad, amikor a vélt összes lehetséges eszközt, módot számba veszik. Elég sok he­lyen még figyelmen kívül hagyják az »agyak tartalé­kait". Értem ezalatt egyrészt a szakemberek tudását, másrészt — bár ez is ennek következménye — a tudo­mány eredményeinek fel­­használását. Igaz, az utóbbi­hoz olykor borsos összegek kellenek, de az, hogy vala­kiből a képességeihez méltó teljesítményt hozzuk ki, nem feltétlenül anyagi kér­dés. Inkább a szemléleté.” Általában ragaszkodunk ahhoz, ami számszerűleg, mennyiségileg kimutatható, értékelhető. Például, új gyá­rat tervezünk , közgazdá­szok számolgatják, mikorra térülnek meg a költségek, mennyi lesz a termelés, a nyereség. Számok és megint számok. Ha valakit — mert képessége reményekre jogo­sít — elküldünk, tanuljon, képezze magát, ugyan mi­lyen számszerűségekbe ka­paszkodhatunk, hányunknak jut eszébe minderről, hogy az illető tudása milyen fon­tos szellemi tartalékká vál­hat? Sajnos ezt az erőfor­rást ma még elég sok helyütt kihasználatlanul hagyják, mondván: amíg kamatozik, unokáinknak is szakálla nő. Tény: a gyakorlati realizá­lásig itt kicsit hosszabb az út, de rövidíteni lehet és kell is rajta. Első lépésként talán úgy, hogy elfogadjuk, számolunk vele. Mindez a vezetés munká­jának megkönnyítését szol­gálja. A tennivalók jó el­végzése a nagyobb vállalati önállóság körülményei kö­zött színvonalas kezdemé­nyező, irányító munkát kö­vetel. Egyben feltételezi, hogy a vezetők megosztják gondjaikat, elképzeléseiket a kollektívákkal, támasz­kodnak a dolgozók tettre­­készségére. Márpedig meg­osztani jelen esetben csak úgy lehet, ha vannak olya­nok, akikre lehet számítani. Ha feltétel nélkül lehető­séghez jutnak mindazok, akik képesek produkálni. Az V. ötéves terv számí­tásba veszi az összes erő­források hatékony, hozzá­értő mozgósítását, a terve­zés és irányítás színvonalá­nak emelését, a tudomány és technika széles körű al­kalmazását. Tudjuk, nyers­anyagok, berendezések, energia ezután sem áll kor­látlanul rendelkezésre. Van azonban egy biztos pontunk: nagyobb mérvű támaszko­dás eszünkre, tudásunkra. A szellemi energia ugyanis azon energiafajta, amellyel nem kell, nem is szabad ta­karékoskodnunk. Szényi Gábor Az SZKP Központi Bizottsága meghatározta a XXV. pártkongresszus napirendjét Maradnak az ENSZ-erők a Golan-fennsíkon, meghívták a PFSZ-t a januári BT-vitára A külpolitikai helyzet­ ­ A PFSZ MEGHÍVÁSA a Biztonsági Tanács januári közel­­-- keleti vitájára szorosan kapcsolódik a tanács vasárnap éjjel ellenszavazat nélkül meghozott döntéséhez, miszerint újabb hat hónapra meghosszabbította a Szíriái,izraeli csapat­szétválasztást ellenőrző ENSZ megfigyelő erők mandátumát. A Palesztin Felszabadítási Szervezetnek a vitában való rész­vételét Szíria lényegében véve feltételül szabta az ENSZ-erők mandátumának meghosszabbításához: érthető, hogy a damasz­kuszi kormány elégedetten fogadta a BT többségének vélemé­nyét tükröző nyilatkozatot. A damaszkuszi szóvivő közlése sze­rint a PFSZ elégedett érdekeinek szíriai véd­elmezésével: a szír kormány képviselője közvetve egybevetette ezt az egyiptomi— izraeli részleges egyezmény esetével, amikor is még csak utalás sem történt a palesztin nép problémáira. Az izraeli kormány hétfőn sietett jelezni, hogy a PFSZ részvétele miatt bojkottálni fogja a januári BT-vitát. A TASZSZ tudósítója szerint a világ­­szervezet köreiben úgy értékelik, hogy a BT-döntés a Palesz­tinai nép igazságos ügye iránti szélesedő támogatásról tanús­kodik.­­ A „KILENCEK” idei harmadik csúcsértekezlete az éles ellentétek jegyében nyílt meg az olasz fővárosban. A kor­mányfők, valamint a szintén megjelent Giscard d’Estaing fran­cia elnök napirend nélkül tanácskoznak, s témáik között ki­emelten szerepel a tagországok válságos gazdasági helyzete, valamint a Közös Piac álláspontjának kialakítása a december közepére összehívott párizsi „Észak—Dél konferenciára”, a fej­lett és fejlődő országok, valamint a kőolajtermelők széles körű értekezletére. A kilencek legnagyobb gondja, hogy mindeddig nem voltak képesek közös álláspontot kialakítani, s London nem hajlandó az EGK egységes küldöttsége tagjaként meg­jelenni a párizsi értekezleten. A francia lapok a római tanács­kozás előestéjén hevesen támadják a brit magatartást, amelyet a l’Aurore „botrányos egoizmusnak’­ minősít. A Les Echos sze­rint Giscard-nak defenzív harcot kell vívnia Rómában egy­felől az angolok ellen, másfelől a közös agrárpiacot ért újabb bonni offenzívával szemben. A mérvadó gazdasági lap sajnál­kozik rajta, hogy Londonban és Bonnban „máris megfeledkez­tek” a ram­bouillet-i csúcstalálkozón vállalt közös szolidaritás­ról. Az olasz Corriera della Sera is „nacionalista, provinciális” magatartásnak minősíti az angolokét, míg az Unitá kimutatja, hogy a csúcsértekezlet részvevőinek álláspontja valamennyi fontos politikai és gazdasági kérdésben ellentmond egymásnak.­­ A PORTUGÁLIAI FEJLEMÉNYEKRŐL szólva, a TASZSZ tudósítója „új politikai és katonai helyzetről” számol be. A helyzet megkövetelné a forradalmi vívmányok védelmében érdekelt demokratikus erők egyesítését, valamint azt, hogy haladéktalanul érjen véget a haladó elemek elleni megtorlá­sok, üldözések, tisztogatások sorozata, s tegyenek hathatós intézkedéseket az aktivizálódott jobboldal aknamunkájának megszüntetésére. A hétfői nyugatnémet lapok portugáliai jobb­­ratolódásról írnak és a Frankfurter Rundschau aggódva utal a letartóztatási hullámra, figyelmeztetve a portugál szocialistá­kat, hogy ők sem tekinthetik nyertesnek magukat, mert az ország „már most kissé jobbra van attól, ahol egy hete tartott”. Leonyid Brezsnyev beszámolója a KB hétfői ülésén Jóváhagyták a jövő évi tervet és költségvetést Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hétfőn plenáris ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága. A részt­vevők meghallgatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszámolóját, az SZKP soron következő, XXV. kongresszusával kapcsolatos kérdésekről. A plénum ezen kívül meghallgatta Nyikolaj Bajbakovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhe­lyettesének, az Állami Terv­bizottság elnökének a Szov­jetunió 1976. évi népgazda­ságfejlesztési tervéről, vala­mint Vaszilij Gorbuzov pénz­ügyminiszternek a Szovjet­unió 1976. évi állami költség­­vetéséről szóló beszámolóját. A plénum jóváhagyta a Szovjetunió 1976. évi népgaz­daságfejlesztési tervének, va­lamint állami költségvetésé­nek tervezetét, s mindkét do­kumentumot a Szovjetunió Legfelső Tanácsának soron következő, december 2-án megnyíló ülésszaka elé utalta megvizsgálásra. Az SZKP KB plénuma Leo­nyid Brezsnyev beszámolója alapján a következőképpen határozta meg az SZKP XXV. kongresszusának napirendjét: Az SZKP Központi Bizott­ságának beszámolója és a párt soron következő bel- és kül­politikai feladatai — előadó Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára; Az SZKP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója — előadó Gennagyij Szirov, a Központi Revíziós Bizottság elnöke; A Szovjetunió népgazdasá­ga fejlesztésének alapvető irányvonalai az 1976—1980-as évekre — előadó Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke; A párt központi szerveinek megválasztása. A plénum megállapította a kongresszusi képviselet nor­máját: ezek szerint az SZKP XXV. kongresszusán minden 3000 párttagot egy küldött képvisel. A küldötteket a párt szervezeti szabályzatának megfelelően titkos szavazással választják meg a területi és körzeti pártkonferenciákon, valamint a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjai­nak kongresszusain. Az Uk­rán, Belorusz, Üzbég és Kazah Kommunista Pártok képvise­lőit területi pártkonferenciá­kon jelölik ki. A szovjet hadsereg, a hadi­flotta, a belső és határmenti csapatok pártszervezetei kong- resszusi küldötteiket a megfe­lelő területi pártszervezetekkel együtt a területi és körzeti pártkonferenciákon, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kong­resszusain választják meg. A szovjet hadsereg és a ha­diflotta országhatáron kívül állomásozó egységeinek párt­­szervezetei kongresszusi kép­viselőiket a megfelelő maga­sabb katonai egységek párt­konferenciáin választják meg. Az SZKP Központi Bizott­ságának plenáris ülése Leo­­nyid Brezsnyev beszédével zá­rult. /1 ..Magyar Nemzet §›› A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • n› Rómában megnyílt a Közös Piac csúcsértekezlete A szakszervezetek követelése a kormányoktól Az MTI tudósítói jelentik Rómából: Hétfőn délután fél 4 órakor a római Barberini­­palotában megkezdődött az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfőinek idei harmadik csúcsértekezlete. A tanácskozáson Aldo Moro olasz kormányfő elnökletével részt vesz Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és a közösség többi tagállamának miniszterelnöke és külügymi­nisztere. Heinz Vetter, a CES, a kö­zös piaci államok szakszerve­zeteinek nagy részét tömörítő szövetség elnöke és Brúnó Stortl, a szövetség alelnöke a tanácskozás megnyitása előtt felkereste Moro olasz minisz­terelnököt, a konferencia el­nökét és Ortolit, az EGK bi­zottságának elnökét. Átnyúj­tották nekik a CES javaslatait a gazdasági és szociális hely­zet legégetőbb problémáinak rendezésére. Vettel rámuta­tott: az EGK jelenlegi problé­mái még akkor sem oldhatók meg a hagyományos eszközök­kel, ha sikerül túljutni a gaz­dasági válságon. Mélyre­ható szerkezeti átalakításokra van szükség a tagállamok gazda­ságában. Gazdasági kérdésekkel fog­lalkozott hétfőn délután a Kö­zös Piac állam- és kormány­főinek tanácskozása. Giscard d'Estaing tájékoztatót adott a közelmúltban Rambouillet­­ban megrendezett hatos pénz­ügyi csúcsértekezletről, ame­lyen a Közös Piac néhány tagja nem vett részt. Az EGK gazdasági helyzetéről szóló be­számolót Ortoli terjesztette elő. Erről a témáról Moro olasz miniszterelnök is részle­tesen beszélt. Kijelentették, hogy a gazdasági közösség ed­digi legsúlyosabb válságát éli át. Az ipari termelés az 1972. évi színvonalra esett vissza, a teljes munkanélküliek száma ötmillió, a részleges munka­­nélkülieké további egymillió. A gazdasági tevékenységben egyelőre csak igen kevés jel mutat arra, hogy túljutottak volna a válság mélypontján. Sötét színekkel festette le or­szága gazdasági helyzetét Wil­­son brit miniszterelnök is. A Biztonsági Tanács döntése : meghosszabbítja a megfigyelők mandátumát a szíriai—izraeli fronton New Yorkból jelenti a Reu­ter. A Biztonsági Tanács va­sárnap éjjel 13 egybehangzó szavazattal, ellenszavazat nél­kül, újabb hat hónapra, 1976. május 30-ig meghosszabbítot­ta a Golan-fennsíkon állomá­sozó, csapatszétválasztást el­lenőrző ENSZ-megfigyelő erők mandátumát. Ezután a tanács tagjainak többsége közös nyi­latkozatban foglalt állást amel­lett, hogy a Biztonsági Tanács 1976 januári közel-keleti vitá­jára a világszervezet hívja meg a Palesztin Felszabadítá­si Szervezetet. A szíriai— izraeli szektorban állomásozó ENSZ-erők megbízatása no­vember 30-án éjfélkor járt le. A négy el nem kötelezett or­szág — Kamerun, Guyana, Mauritánia és Tanzánia — in­dítványára elfogadott határo­zat kimondja, hogy a Bizton­sági Tanács tagjai úgy döntöt­tek: a) 1976. január 12-én újból összehívják a testületet, hogy az ENSZ összes erre vonatko­zó határozatát figyelembe vé­ve folytassák a vitát a közel­­keleti problémáról, beleértve a Palesztinai problémát is; b) újabb hathónapos idő­szakra megújítják a csapat­szétválasztást ellenőrző ENSZ- erők (UNDOF) mandátumát; c) felkérik a világszervezet főtitkárát, tájékoztassa a Biz­tonsági Tanácsot a további fej­leményekről. A határozati javaslat meg­szavazása után Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője, a Biztonsági Ta­nács november havi elnöke nyilatkozatot olvasott fel, amely hangsúlyozza: a tanács tagjainak többsége tudomásul veszi, hogy a testület 1976. ja­nuár 12-én kezdődő közel-ke­leti vitájára meghívják a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezetet. A Biztonsági Tanács vasár­nap esti vitájában és a szava­zásban Kína és Irak nem vett részt. Izrael képviselője, Haim Herzog nagykövet dühödten támadta a határozatot, mond­ván, hogy az ,.behódolás a Szí­riai zsarolásnak és a szovjet­­diktátumoknak”. Mint emlé­kezetes a PFSZ képviselőinek meghívását Szíria indítványoz­ta. Szovjet állásfoglalás Jakov Malik, a Szovjetunió, és Csernusenko, Belorusszia képviselője a testület előtt el­hangzott felszólalásában rá­mutatott, hogy a részleges in­tézkedések, különösen ha sze­­paratív alapon történnek, nem vezetnek a közel-keleti prob­léma rendezéséhez. A Szovjet­unió — hangoztatta Malik — a múltban és jelenleg is a kö­zel-keleti igazságos béke meg­valósításának híve volt és ma­radt. A szovjet kormány ezért fordult ismét azzal a javas­lattal az Egyesült Államok kormányához, mint a genfi békekonferencia társelnöké­hez, hogy újítsák fel teljes egészében a konferencia mun­káját. A szovjet javaslat elfo­gadása teljes mértékben meg­felelne az arab népek érde­keinek, a valóban igazságos és tartós közel-keleti béke megy

Next