Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

k~ >l;io\;ir \iun/(>í == 1*JLUl<ái y (JUL 1 1 vaMMMmJ xy 1/ (j ±mm)_ u L -L i i in iii .iui<ji i y m i in p mv ft "-j y-+-■■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ■w > Megvonva az 1975-ös év nemzetközi politikai mérle­gét, joggal állapíthatjuk meg, hogy eseményekben, eredményekben gazdag esz­tendőt hagytunk magunk mögött. A világpolitikai fej­lemények az elmúlt idő­szakban minden vonatkozás­ban megerősítették korunk fő jellegéről és alapvető ten­denciáiról adott marxista- leninista elemzések és meg­állapítások helyességét, me­lyek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sának dokumentumaiban is megfogalmazást nyertek. A társadalmi haladásban érde­kelt erők együttes erőfeszí­téseinek eredményeként elő­rehaladt a nemzetközi eny­hülés folyamata, újabb sike­reket ért el a békés egymás mellett élés politikája. Ez egyaránt jó feltételeket nyújt a szocialista országok békés építőmunkájához, a tőkés rend ellen küzdő osz­­tálytestvéreink harcához, s a nemzeti felszabadító, de­mokratikus mozgalmak kö­vetkezetes, antiimperialista céljainak megvalósításához. A nemzetközi élet szá­munkra kedvező irányú fej­lődésének legfontosabb té­nyezője a szocialista világ­­rendszer országainak szün­telenül gyarapodó ereje és alkotó együttműködésük gazdagodása. A KGST Bu­dapesten megtartott 29. ülés­szaka újabb mérföldkő volt a szocialista gazdasági integ­ráció kibontakozásának, a komplex program megvaló­sításának útján. Tovább szi­lárdult a 20 éves fennállását ünneplő Varsói Szerződés védelmi ereje és tagállamai­nak összefogása. Az egyez­tetett külpolitikát folytató szocialista közösség orszá­gainak aktív nemzetközi fel­lépései és kezdeményezései jelentik a legnagyobb hoz­zájárulást a kedvező világ­­politikai fejleményekhez. A szocialista országok kö­vetkezetes és állhatatos kül­politikája, a haladó nemzet­közi közvélemény támoga­tása és a tőkés országok reá­lisan gondolkodó vezetőinek magatartása együtt vitte si­kerre az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia ügyét. A több éves előkészítő munka után Hel­sinkiben megrendezett leg­magasabb szintű tanácsko­zás lezárt egy korszakot Európa sokat szenvedett né­peinek történetében. Világ­­politikai és történelmi je­lentősége van annak, hogy a konferencián részt vett államok közös nemzetközi dokumentumban elismerték a második világháború óta Európában kialakult terüle­ti, politikai realitásokat. A záróokmány aláírásával, az országok közötti viszonyok alapelveinek rögzítésével a konferencián részt vevő 33 európai állam. Valamint az Egyesült Államok és Kana­da vezetői arra vállaltak kö­telezettséget, hogy tisztelet­ben tartják a békés egymás­­ mellett élés elveit és ezekkel összhangban előmozdítják a földrész különböző társadal­mi rendszerű országainak sokrétű kapcsolatait, együtt­működését. Világpolitikai jelentőségű a vietnami nép végső győ­zelme az imperialista agresz­­szióval szemben. E győzelem döntő tényezője a vietnami nép több évtizedes, hősi küzdelme, bátor helytállása volt. A szabadságukért és függetlenségükért küzdő vietnami hazafiak harcának mindig biztos támaszát je­lentette a Szovjetunió, a szocialista országok sokolda­lú önzetlen segítsége, a szé­les nemzetközi szolidaritás. A történelmi győzelem meg­nyitotta az utat a két or­szágrész egyesítéséhez. Dé­len is létrejöttek a szocia­lista forradalom kivívásá­nak legfontosabb feltételei. A vietnami hazafiak sikerei nyomán az egész délkelet­ázsiai térségben megszi­lárdultak a nemzeti függet­­lenség­ és társadalmi haladás pozíciói. Ezt jelzik a népi köztársaság kikiáltása Laosz­ban, a felszabadító erők győzelme Kambodzsában, illetve a térség több orszá­gának az imperialista függés lazítására irányuló törekvé­sei. A világpolitikai helyzet alakulására is jelentős befo­lyást gyakorolt, hogy tovább mélyültek a kapitalista tár­sadalmi rendszer belső el­lentmondásai, közöttük a legalapvetőbb, a tőke és a munka kibékíthetetlen el­lentéte. A nemzetközi mun­kásosztály mind határozot­tabban és eredményesebben lép fel a monopoltőke azon erőfeszítéseivel szemben, hogy a válság terheit a dol­gozókra hárítsák át.­ A bal­oldali erőknek a tőkés or­szágok egész sorában sike­rült megszilárdítaniuk pozí­cióikat, eredményesen vé­delmezik súlyos harcokban szerzett demokratikus vív­mányaikat. A válság éleződése, a bal­oldali erők előretörése és az enyhülés politikájának si­kerei az elmúlt évben akti­vizálták az imperializmus legreakciósabb képviselőit. Miután nem voltak képesek megakadályozni a világban eddig végbement pozitív változásokat, most újabb tá­madásra indultak a további enyhülés és az együttműkö­dés kiszélesítése ellen Euró­pában és a világ más térsé­geiben is. Sajnálatos, hogy a kínai vezetés mind leple­­zetlenebbül éppen ezekkel a körökkel keresi a­ kapcso­latokat és vállal velük szoli­daritást. Ellentámadásba lendült a a hazai és külföldi reakció Portugáliában. Egyaránt fel­használják, burkolva és nyíltan a politikai, a kato­nai és a gazdasági nyomás, zsarolás eszközeit azért, hogy megállítsák a demok­ratikus folyamatot, és a por­tugál nép valóságos érdekei­vel ellentétes irányú fejlő­dést kényszerítsenek az or­szágra. Spanyolországban az uralkodó osztály Franco ha­lála után arra törekszik, hogy a rendszer lényegét érintő változtatások nélkül tegye „szalonképessé” ha­talmát. A világpolitikai helyzet fontos vonása, hogy a fejlő­dő országokban tovább szű­kült az imperializmus ható­köre, folytatódott a gyar­mati rendszer teljes felbom­lása. Növekedett a fejlődő országok politikai súlya és nemzetközi aktivitása. Az el nem kötelezett or­szágok külügyminiszterei­nek Limában megtartott ér­tekezlete jól mutatta, hogy mind határozottabban érvé­nyesül a mozgalom imperia­listaellenes jellege. Az ENSZ fórumai is azt tanúsítják, hogy ezek az országok egyre határozottabban lépnek fel teljes politikai és gazdasági függetlenségükért. Mindin­kább felismerik, hogy eb­­­ben a küzdelemben bizton számíthatnak a szocialista országok segítségére, sok­oldalú támogatására. Az imperializmus ellen­támadása a fejlődő orszá­gokban is érezhető. A Kö­zel-Keleten olyan részle­ges megállapodás született, amely lényegében a jelenle­gi helyzetet, az arab terüle­tek izraeli megszállását kon­zerválja, figyelmen kívül hagyja a Palesztinai arab nép nemzeti érdekeit és el­odázza az átfogó, igazságos politikai rendezést. Libanon­ban a reakció súlyos fegy­veres konfliktust robbantott ki. Angolában az imperia­lista érdekeket kiszolgáló szaka­dár szervezetek véres háborút folytatnak az ango­lai nép törekvéseit megvaló­sító haladó felszabadítási mozgalom, az ország függet­lenségét kikiáltó MPLA, a Népi Köztársaság ellen. Banglades­ben katonai pucs­­csokat hajtottak végre, meg­gyilkolták az ország törvé­nyes vezetőit, az antiimpe­­rialista politikát folytató Mudzsibur Rahmant és hí­veit. Jóllehet a nemzetközi élet fő tendenciája az enyhülés, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ellene ható, e fő irányzatot fékező jelensége­ket, a még megoldatlan kér­déseket sem, s mint eddig, ezután is részt vállalunk ezek rendezésében. 1975. márciusában a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa meg­erősítette a proletár interna­cionalizmus és a békés egy­más mellett élés elvein ala­­puló aktív és következetes külpolitikánkat. Az ország­­gyűlési választásokon pár­tunk és kormányunk ered­ményes, nemzeti érdekein­ket jól szolgáló nemzetközi tevékenységét is jóváhagyta egész népünk. Változatlanul arra törekszünk, hogy biz­tosítsuk a szocialista építés kedvező nemzetközi feltéte­leit és lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a béke, a biztonság, az együtt­működés, a társadalmi ha­ladás ügyének sikeréhez az egész világon. Alapvető ér­dekeinknek megfelelően to­vább erősítjük megbont­hatatlan barátságunkat, együttműködésünket, inter­nacionalista szövetségünket a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal, hoz­zájárulunk a szocialista kö­zösség egységének megszi­lárdításához. A szolidaritás szellemében támogatjuk a fejlődő országokat az impe­rializmus és az újgyarmato­­sítás elleni harcokban. A békés egymás mellett élés elveivel összhangban, a köl­csönös előnyök alapján tö­rekszünk kapcsolataink fej­lesztésére a tőkés országok­kal. További erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi politikai enyhülés további elmélyítése, a világot terhe­lő feszültséggócok felszámo­­lása, az imperialista bearat­­kozás megszüntetése, az ér­vényes nemzetközi megá a­­podások — így a Helsinki­ben aláírt záróokmány — maradéktalan betartása ér­dekében. Különösen fontos­­­nak tartjuk, hogy 1976-b­a a politikai enyhülés eredmé­nyeit a katonai enyhülés te­rületén is előrelépések kö­vessék. Az egész emberiség érdeke, hogy létrejöjjön a második szovjet—amerikai ■ megállapodás a stratégiai fegyverek korlátozásáról, s re­ ■­gvalósultítnak a Szovjet­unió, a szocialista országok nagy jelentőségű leszerelési javaslatai. Reméljük, hogy a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó bécsi tárgyalások is eredményesen zárulnak. A szocialista országok — köztük hazánk — e célok megvalósítása érdekében ké­szek a további érdemi mun­kára, közös erőfeszítésekre. Ebben ezután is számítunk a tőkés államok realista politikát folytató vezetői­nek, kormányainak együtt­működési készségére. A világpolitikai folyama­tok alakulásában mind je­lentősebb szerepet játszik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. A nem­zetközi élet nagy fontossá­gú eseményei a testvérpár­tok kongresszusai. Kiemel­­­­kedő jelentőségű a Szovjet­unió Kommunista Pártjának közelgő XXV. kongresszusa. Meggyőződésünk, hogy a testvérpártok kongresszusai és nemzetközi tanácskozá­sai — így az európai kom­munista és munkáspártok előkészítés alatt álló konfe­renciája — tovább erősítik a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. 1975-ben a szocializmus, a haladás, a béke erői oly nagyszerű sikereket értek el, hogy bízvást mondhat­juk: joggal vagyunk derű­látóak, amikor az új eszten­dő nemzetközi feladatainak megoldására készülünk. Meggyőződésünk, hogy 1976- ban — eredményeinkre, kö­zös erőnkre építve — tovább haladunk azon az úton, amely elvezet az enyhülés visszafordíthatatlanná téte­léhez, az emberiség békés, szocialista jövőjéhez. E­redmények­ben vasday esztendő írta: GYENES ANDRÁS Kass János rajza

Next