Magyar Nemzet, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Szombat, 1976. január 10.. Csak egy Földünk van A környezetvédelem biológiai alapjai Amióta az emberi környezet védelme nemzetközi kutatási program témája lett, a társa­dalom érdeklődése mindenhol megnövekedett e tudományte­rület iránt Ugyanakkor szél­sőséges nézetek ütköznek össze a fennálló helyzetet és a tenni­valókat illetően, hiszen egyfe­lől olyan véleményekkel talál­kozunk, hogy a technikai hala­dás végső soron katasztrófába sodorja az emberiséget, más­részről lekicsinylik azt a ve­szélyt, amely az embert fenye­geti a környezet természetes egyensúlyának megbomlása következtében. Az ellentétes nézetek egyik fő forrása a kör­nyezetvédelem biológiai alap­jainak a tisztázatlansága. Önálló tudományág A környezetvédelem nap­jainkban válik önálló tudo­mányággá; művelői a külön­böző szakterületek kutatói, s munkájuk szintéziseként ala­kul és fejlődik a tudomány e területe. A téma hazai szak­­irodalma szinte teljesen hiány­zik, ezért tartjuk nagy jelen­tőségűnek, hogy a Mezőgazda­sági Kiadó tervbe vette olyan könyvek megjelentetését, ame­lyek a környezetvédelem alap­vetően biológiai kérdéseivel foglalkozik. A dr. Kovács Mar­git szerkesztésében most meg­jelent „A környezetvédelem biológiai alapjai” című munka az első biológiai szemléletű környezetvédelmi szakkönyv hazánkban. Tizenhárom neves kutató szakember — Jankó Bé­la, Kárpáti István, Kovács Margit, Madas László, Man­­ninger G. Adolf, Mocsényi Mi­hály, Nagy László, Ponyi Jenő, Stefanovits , Pál, Szemes Gá­bor, Szilágyi Attila, Varga Im­re, Várkonyi Tibor — össze­hangolt munkáját tartalmazza ez a könyv, amelynek alapvető feladata a környezetvédelem biológiai alapjainak a tisztá­zása, ugyanis ezen a téren a műszaki mérnökök szinte tel­jesen tájékozatlanok. Mivel pedig a környezetvédelem nap­jainkban már társadalmi ügy is, a problémát nagy mélység­ben és szélességben feltáró munka elősegíti, hogy a nem szakember olvasó is eligazod­jék a környezetvédelem teljes problémakörében. A technika rohamos fejlődé­sével és a fokozódó urbanizá­cióval párhuzamosan az utóbbi évtizedekben világszerte riasz­tó jelenségek mutatkoznak. Szinte valamennyi ország szá­mára központi probléma lett a levegő, a víz és a talaj szeny­­nyezése, a termőföldek csökke­nése, a sugár­veszély, a szilárd hulladékok felhalmozódása, az energiahordozók és az ásvá­nyi kincsek lelőhelyeinek ki­merülése, a növény- és állat­világ pusztulása. Nagymérték­ben súlyosbodtak a fokozódó városiasodással járó problé­mák, mint az infrastrukturális ellátás elmaradottsága, a vá­rosi levegő szennyezettsége, az ivóvíz hiánya és rosszabbodó minősége, a zsúfoltság és a köz­lekedési problémák, a zöldfe­lületek csökkenése és a külön­böző civilizációs ártalmak. Beszélő példák A környezet károsodásának illusztrálására néhány önma­gában is hangosan beszélő pél­dát sorakoztat fel a könyv. Az Amerikai Egyesült Államok­ban évente 129 millió tonna por, korom és egyéb szennye­ző anyag kerül a levegőbe. A nagyvárosok fölötti por- és pá­rafelhő a napsugárzásnak több mint 20 százalékát elnyeli, fő­leg az életfontosságú ultraibo­lya sugarakat tartja vissza. A tatabányai lakóterületen a porszennyeződés miatt 10—20 százalékkal kisebb az ultra­ibolya sugárzás. Az Országos Közegészségügyi Intézet méré­sei szerint Budapesten 1930- hoz viszonyítva 50 százalékkal emelkedett a kén- és korom­szennyeződés. Magyarországon a levegőszennyezésből eredő kárt évi 2,5 milliárd forintra becsülik. Globálisan nézve a kérdést, az intenzív energiafel­használás következtében ebben az évszázadban mintegy 360 milliárd­ tonna széndioxid ke­rült a levegőbe, amely előzetes becslések szerint hatással lehet a Föld energia-háztartására. A tavak, folyók, tengerek ipari és háztartási szennyvi­zekkel, peszticidekkel, olajjal szennyeződnek. Hazánkban a Sajó már holt vízzé vált, s a Dunába vezetett évi szennyvíz­­mennyiség 360 millió köbmé­terre emelkedett, de ennek csak 10 százaléka tisztított. A Bala­ton súlyos veszélyeztetettségét a megismétlődő halpusztulások jelzik. A különböző szennyező anya­gok — rovar- és gyomirtó sze­rek, szennyvizek, mosószerek, fekáliák —, valamint a túlzott mértékű műtrágyázás világ­szerte kártékony hatással van­nak a talajok élővilágára és a magasabb rendű növényzetre. Egyre növekszik a biológiailag lebonthatatlan hulladékok mennyisége, amilyen az építke­zési törmelék, a műanyag- és üveghulladék, konzervdobozok és autóroncsok. Fokozódik a növény- és állatvilág terhelése. Budapest agglomerátumából az utóbbi száz évben több mint száz növényfaj tűnt el vég­leg. A környezet szennyezése kö­vetkeztében növekednek az emberiségre káros civilizációs ártalmak. Az emberi szervezet sokirányú fokozott megterhe­lése következtében mind gya­koribb a gyomorfekély, a szív­­infarktus, a neurózis és az idült légúti megbetegedés. Nemzetközi összefogás Hatékony környezetvédelem csak nemzetközi összefogással, közösen tervezett és összehan­golt intézkedésekkel lehetsé­ges. Az UNESCO titkársága e célból dolgozta ki „Az em­ber és környezete” (Man and Biosphere) nemzetközi progra­mot, amely 145 kutatási témát tartalmaz. Hazánk 1972-ben kapcsolódott be a MAB-prog­­ramba, azóta működik „Az Ember és a Bioszféra Nem­zetközi Program Magyar Nem­zeti Bizottsága.” Az 1972 jú­niusában tartott stockholmi környezetvédelmi konferen­ciájának ez volt a jelmonda­ta: „Csak egy Földünk van” (Only one Earth), s a kidolgo­zott akcióprogram világméretű aktivitást javasolt több terüle­ten. Ezek közé tartozik, hogy a Föld meg nem újítható erő­forrásait úgy kell kiaknázni, hogy azok az egész emberiség számára hasznosíthatók le­gyenek, valamint az, hogy a nemzetközi szervezeteknek koordinált szerepet kell ját­szaniuk a környezet védelmé­ben. A stockholmi konferencia határozata leszögezte, hogy minden állam szuverén joga a saját erőforrásainak a kiak­názása, de ezt úgy kell ten­niük, hogy e tevékenységük­kel ne okozzanak kárt más országok környezetében. A szocialista országok a KGST keretében külön is ösz­­szehangolták kutatási temati­kájukat. A közös kutatási programban a következő fel­adatok szerepelnek: a telepü­lések egészségügyi kérdései, az ökorendszerek és a táj vé­delme, az atmoszféra és a víz­készletek védelme, a háztar­tási és az ipari hulladékok megsemmisítése, illetve hasz­nosítása, valamint a környe­zetvédelem társadalmi, gazda­sági, szervezési, jogi és peda­gógiai kérdései. Magyarország mindegyik témacsoportban folyó kutatásban részt vesz, s mi vagyunk a koordinátora a háztartási és ipari hulladékok felhasználására vonatkozó ku­tatási feladatnak. Országos célprogram A nemzetközi munkában való részvételen túl — de azokkal a programokkal ösz­­szehangoltan — hazánknak saját kutatási programterveze­te is van. A Minisztertanács 1972. évi határozata alapján az 1985-ig terjedő országos távlati kutatási tervben or­szágos célprogramként szere­pel az emberi makro- és mik­­rokörnyezet legkedvezőbb ki­alakítása című kutatási téma. A környezetvédelem bioló­giai alapjai című figyelemre méltó szakmunka innen indul el, s tizenhárom fejezetben — a bioszféra, a táj és a termé­szeti erőforrások, az ökoszisz­témák szerepe és jelentősége a bioszférában, a környezet­­védelem és a populációbiológia genetikai alapjai, a levegő- és a vízszennyeződés, a talaj­­pusztulás és a talajszennyező­dés, környezetvédelmi felada­tok a növényvédelem terü­letén, az urbanizáció hatása a táj természeti elemeire, az er­dő szerepe a környezetvéde­lemben, a természetvédelem, a környezetvédelem és a jog, végül egy környezetvédelmi szótár — az egész témakört felöleli. „Napjaink legfonto­sabb feladata a környezetvé­delem kérdéseinek részletes felderítése, az összefüggések, kapcsolatok helyes megállapí­tása és a megfelelő intézkedé­sek meghozatala mind kor­mányzati szinten, mind pedig a köznevelés területén — ál­lapítja meg dr. Madas András az előszóban. — Ezt a célt szolgálja ez a könyv is, amely­nek értékét emeli, hogy a kör­nyezetvédelem biológiai alap­jairól a nagyközönségnek ma jóval kisebb tájékozottsága van, mint a művi környezet, a városok, a közlekedés okozta környezeti ártalmakról. Pedig a művi környezet által okozott ártalmak jelentős része meg­határozott idő alatt kisebb vagy nagyobb anyagi áldoza­tok árán leküzdhető, míg az ember természeti környezeté­ben okozott károk egy része olyan folyamat, amelyik visz­­sza nem fordítható.” (a. gy.) Magyar Nemzet Felavatták az Újszász—Hatvan közötti villamosított vasútvonalat Pénteken ünnepélyesen át­adták a forgalomnak az Új­­szász—Hatvan között épült vil­lamosított vasútvonalat. Az Újszászon megrendezett ün­nepségen részt vett dr. Ábra-­hám Kálmán közlekedés- és postaügyi minisztériumi ál­lamtitkár és Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója. Az Új­­szász és Hatvan közötti 52 ki­lométer hosszú vonal villamo­sítása 81 millió forintos költ­séggel egy hónappal a határ­idő előtt készült el. Ezzel a beruházással lehetővé vált ezen a szakaszon, hogy órán­ként száz kilométeres sebes­séggel közlekedjenek a vona­tok. A menetidő kilenc—tizen­hat perccel rövidül. A villamosított szakasznak jelentős szerepe van az Alföld és az északi iparvidék össze­köttetésében : lehetővé válik, hogy Miskolc irányából köz­vetlen vonatokat indíthassa­nak az Alföldre, s így teher­mentesíthessék a zsúfolt buda­pesti pályaudvarokat. Fontos szerepe van a nemzetközi te­­­herforgalom gyorsításában is, mindenekelőtt Csehszlovákia és Románia felé. Ezzel a be­ruházással Szolnok megyében a vasúti gőzvontatás teljes egészében megszűnt A MÁV villamosított vonalainak hosz­­sza már meghaladja az 1200 kilométert. Gyermekek divatja Előtérbe került a 3-6 éve­sek és a kisiskolások korszerű öltöztetése. A Magyar Divat Intézetet megbízták a kisgyer­mekek számára jelenleg gyár­tott kínálat felülvizsgálatával, az ipari és kereskedelmi vál­lalatok részére szükséges in­formációk, javaslatok és új kínálati kollekciók összeállítá­sával. Az ipar igyekszik az igényekkel lépést tartani, sőt a Könnyűipari Minisztérium ösztönzésére most olyan válla­latok és szövetkezetek is ké­szítenek majd csecsemő- és gyermekruházati cikkeket, amelyek eddig ezzel nem fog­lalkoztak. Közéjük tartozik a Május 1. Ruhagyár is. Farmeröltözékből 1976-ban a tavalyinál 44 százalékkal gyár­tanak többet,­ s ez nem kevés, hiszen már a múlt évben is mintegy egymillió darab ké­szült. Az 1975-ben gondokat okozott úttörőing-ellátás javí­tására az idén az eredetileg tervezett 320 ezer helyett 500 ezer úttörőing szállítását vál­lalta az ipar a belkereskede­lem számára Bulgáriai útijegyzet Találkozások Bárhová megyünk, bárkivel is beszélünk bolgár földön, nem tehetjük anélkül, hogy vissza ne idéződ­jék a múlt. Úgy, mint nélkülözhetetlen reális mérlegelési alap. Erre késztet az is, hogy az ország felszabadulásának kettős dá­tuma van. 1878 az első dátum: lehull az 500 esztendős török iga, Bulgária szabad. Illetve any­­nyira szabad, amennyire sza­badságát jó szemmel nézték az európai nagyhatalmak. A költő Hriszto Botev álmai a szocializmusról, és az árulás­sal bitóra juttatott forradal­már Vaszil Levszki elképzelé­seinek megvalósulása a ,,szent és tiszta köztársaságról” még 66 évet váratott magára. És ez a második, a valóban szabad­ságot jelző dátum: 1944. szep­tember 9. Élő történelem Fiatal barátom, Valentin, idegenvezetőhöz illő precsz­­ségsel hordoz körbe minde­nütt, ahol valamilyen érdemes látványosság kínálkozik. És hol ne adódna ..érdemes látvá­nyosság” — még ha nem is mindegyiküket jegyzik a nagy idegenforgalmi prospektusok, útikönyvek —, ahol 500 évig rettegett, harcolt, vérzett a nép­sar templom, egy emlék­mű, egy ház, egy sírhalom ... Megannyi mementó. Karlovóban, Vaszil Levszki szülőházában járunk. Abban a házban, amelyben barátom szerint nincs olyan bolgár, aki ne járt volna. Legalább egyszer. Az ajtónyitásra csípős hideg szökik a fehér falú, szőttesekkel díszített szobába. A sarokban rokka, amelyen valaha a hős édesanyja fonta a fonalat. Szoba, amelyben mindig a rettegés, a bizonyta­lanság volt az úr. Kinyitják a kis falba épített szekrényke ajtaját kimozdítják a hátulsó rekeszeket, mögötte embernyi nagyságú üres. Azt mondják, szinte alis­ alis akad olyan ház, ahol ne épült volna ehhez hasonló búvóhely. Török jár­­őrök, házkutatások, örökös zaklatások — akiknek volt félni-, féltenivalójuk, meg­húzhatták magukat egy dara­big. Meglehetősen esetleges védekezési módszer. De sok­szor — mint ennél a háznál is — ihletett, nagy gondolatok teremtője, őrzőié. Kopogtatunk. Egyszer, két­szer. Semmi válasz. Megkerül­jük a templomot, hátul nyitva találjuk a gazdasági bejáratot. A fát, a lépcsőházkorlátot vadszőlő futja be, ilyenkor in­kább gaznak tűnik, borzas kutya sunyít a sarokban. Az udvar fényesre koptatott kö­veit egy galambősz anyóka sepregeti. Látni való, nincs több indoka rá, mint a puszta időtöltés. Közeledtünkre lete­szi a seprőt, int, menjünk előre, mindjárt hozza a kul­csokat. Szabályos vidéki kis­­templom. Imahely, erőd, s va­laha a tudás forrása is volt. Apácák viselik gondját, áru­sítják az arra vetődő turistá­nak a kegyszereket. Az anyóka — az itt élő apácák legöre­­gebbje — nyelve megoldódik, ötven éve öltötte magára a rend ruhájét, bizony nagyon sokat kellett dolgozni, ma is akad munka elég. Közben egy pillanatra sem nyugszik a ke­ze, resz-vesz a hosszú évek be­idegződésével. A jelenből hir­telen visszaugrunk a múltba. Hátborzongató történetet me­sél­ a rend főnöknőjéről, aki menekülteket bújtatott itt a törökök elől, s amikor azok rá­jöttek, ott az oltár előtt eleve­nen feldarabolták... Vér­ és szentek. Ikonok. A templomok sötétségén át­­alanyló töméntelen sok fatáb­lás mestermű, amelyeknek egy része szemtanúja volt a ször­nyű időknek. Felbecsülhetet­len értékek. Kínáltak értük milliókat, mint ahogy legne­vezetesebb őrzőhelyüket, a rilai kolostort is szállodává szerették volna alakítani. Ám az elmúlt évszázadok során összegyűlt nemzeti kincs nem kereskedelmi árucikk, s nem is luxus szálláshely. Marad­nak egy letűnt világ titkainak őrzői, a mindenkinek hozzá­férhető kultúra csodálatos rit­kaságaiként. Juszuf De most csöppentünk vissza a mába. A jelenbe, amely számtalan bizonyítékát adta az állandó változásnak. Indu­ ■ léskor másfél órát kellett vá­rakozni a tranzitban, mert Demirel, a török kormányfő éppen akkor utazott el Szófiá­ból. Nem gondoltam, hogy né­hány nap múlva ,,közvetlen értékelést” fogok hallani egy elegáns szálló éttermében a török—bolgár viszonyról. A fiatalembert Juszufnak hívják, szüleivel él a Rodopéban. Törökök, illetve bolgárok — illetve: „Jóformán magunk sem tudjuk már” — nevet Juszuf fehér fogait villogtat­va. Egy motorhiba segítette elő kettőnk találkozását, s ha már így esett, érdekelt, hogyan él a kilencszázaléknyi török kisebbség abban az országban, amelyre a hatalmas oszmán birodalom fél ezredévig kény­szerítette rá akaratát. — Hogyan? — kérdez visz­­sza —, mint más ember, ren­desen. Nem a múlt alapján ítélnek meg bennünket. Hely­zetünk gyökeresen megvátozott a­­ világháborút követően. Hívott, látogassak el hoz­zájuk, megmutatja a vidéket, aztán rögtönzött előadást tar­tott a dohánytermesztésről, s végül felvilágosított úticéljá­ról: Plovdivba megy vásárolni, mert két nap múlva lesz az esküvője. Felesége bolgár lány, akivel már gyermekko­ruk óta ismerik egymást. Ter­mészetesen az esküvői meghí­vót is kénytelen voltam idő­ hiányában köszönettel vissza­utasítani, mint, ahogy ő is szinte visszahőköl, amikor kí­sért­etképpen megkínálom egy hamisítatlan lágymányosi Fecs­kével . ..Még mit nem, hiszen a dohányzástól rákot lehet kapni...” Egy igazi dohány­­termelőtől ez nem is rossz rek­lám ... Grejana rakija Zselia Radev, idős gépkocsi­­vezetőnk sokat tapasztalt, vi­láglátott ember. Kínában és Argentínában volt követségi sofőr, de hazai útikalauznak sem akármilyen. Szavain érző­dik, mennyire szereti ezt a földet, az itteni­­embereket. Szinte alig van olyan zug, ahol de élne barátja, ismerőse. Rila város felé közeledve hátrafor­dul, s mintha a világ legter­mészetesebb dolga felől tuda­kozódna, megkérdezi: — Tud­­ja-e, mi az a greiana rakija? Fél órával később megtudtam, amikor barátja, Sztefan Ja­­nev, kedves házigazdánk, meg­főzte specialitását ,a valóban „tüzes vizet”: szilva- és szőlő­pálinka összeöntve, hozzáadva cukor és felforralva. Amikor az első korty végigömlött ben­nem, úgy tűnt, hogy az aszta­lon levő nagy sárga almák egy pillanatra ellilulnak........Nyu­godtan lehet ezt inni — biz­tattak —, bár nem olyan erős, mint a magyar barackpálinka, de itt a Rilában így télvíz idején igen jól melegít.” Később az 1943-ban itt tevé­kenykedő partizánokra terelő­dik a szó. Belemelegednek, nevek, arcok, tettek idéződnek fel. Eszükbe jut a közös jel, amikor egy elnyújtott bagoly­huhogás figyelmeztette a ba­rátot, s jelentett halálos ve­szélyt az ellenségre. Hallgatom őket, mintha történelemkönyv elevenednék meg. Csak így százszorta izgalmasabb, érde­kesebb. Idézhetném még Georgievet, a diákot, Valentin barátom édesapját, aki Szeged alatt harcolt a világháborúban, a bacskovói kolostor egyik Dán­ját, a halotti misén szokás szerint étekkel kínáló asz­­szonyt... hosszú a sor. A kolostorok ikonjainak má­solatát megvásárolhatom, mint ahogy lencsevégre kaphatom a legszebb épületeket, tájakat. Az utazás ízét mégis azok ad­ják, akik ebben az igen rövid tíz napban is barátjukká fo­gadtak. S amikor megkérdezik, mi tetszett ott a legjobban, először mindig ők jutnak az eszembe. Szényi Gábor Jól halad a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár építése Jól halad a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár építése. A 4,3 milliárd forint építkezési költségből 1975 végéig 2,7 mil­liárd forintot használtak fel. Mint ismeretes, az első ter­melő egységek, a vízmű és a papírgyártó gépsor az anyag­előkészítővel már megkezdte az üzemi próbákat. A további fő egységek építőipari kivite­lezésének nagy része elkészült, és folyik a technológiai szere­lés. A nagyberuházás helyze­tét pénteken Dunaújvárosban a helyszínen tárgyalta meg a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezeté­nek elnöksége. A dunaújvárosi hullámpa­pírgyár üzembe állításával 1978-tól évente 53 000 tonná­val csökken az ország hullám­­doboz-importja, a Papíripari Vállalat termelése pedig évi 20 százalékkal növekszik. A beruházás hatékonyságát fo­kozza az új papírgyár gyorsí­tott felfutása, és az a tény, hogy nagy mennyiségű hulla­­dékpapír felhasználásához is lehetőséget teremt. Fokozódik a szegedi­ gáztermelés Az utóbbi napokban — kü­lönösen éjszakánként — ke­mény hidegre fordult téli idő­járás megnövelte az ország földgázigényét, s egyben fo­kozott feladatok megoldására serkentette a szegedi szénhid­rogén-medence dolgozóit. En­nek eredményeként minden eddiginél többet termelnek, s először szárnyalták túl a na­pi 10 millió köbméteres föld­gázszolgáltatást. Pénteken már 10,5 millió köbméter földgázt bocsátottak az országos táv­vezeték-hálózatba. A földgáz iránti kereslet azonban szinte napról napra tovább fokozódik, s kielégíté­sére maximális erőfeszítéseket tesznek a szegedi bányászok, a gyár- és gépszerelő, s több más vállalat dolgozói, akik az úgynevezett gázfeldolgozó csúcsüzem építésének befeje­zésén fáradoznak. ­ Magyar hetek Grazban Magyar heteket tartanak májusban Grazban — jelentet­ték be pénteken Szombathe­lyen, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Vas megyei ta­nács képviselőinek megbeszé­lésén. A legnagyobb részt Vas megye vállalta amely évek óta jószomszédi kapcsolatokat tart fenn az ausztriai stájer tarto­mánnyal és annak fővárosá­val, Grazzal. Grazban koncertet ad a Szombathelyi Szimfonikus Ze­nekar és a madrigálkórus. Négy kiállítással mutatkozik be Vas megye a stájer vendég­látóknak: képzőművészeti, idegenforgalmi, bélyeg- és gyermekrajz-kiállítással. A két utóbbi megrendezésében a Győr-Sopron megyeiek is köz­reműködnek. Viszonzásul 1977- ben Szombathely várja Gra­zot a stájer napokra. Országos tervpályázat vízi-közművezetékek építésére Az Országos Vízügyi Hivatal, az OVH Vízgazdálkodási Tröszt és a Magyar Hidrológiai Társaság vízi-közművezetékek építésének szervezése keskeny építési sávban címmel orszá­gos, nyilvános tervpályázatot hirdetett. A tervpályázat célja a szűk utcákban, keskeny épí­tési sávban épülő vízi-közmű­vezetékek korszerű és haté­kony munkahelyi szervezési módszereinek kidolgozása, amelyek az adott körülmények között a lehető és célravezető maximális gépesítés mellett ki­sebb élőmunka-ráfordítást igé­nyelnek. A tervpályázati kiírás január 5-től vehető át a Magyar Hid­rológiai Társaság Titkárságán (Budapest, V. Kossuth Lajos tér 6—8„ IV. em. 425. sz.). A pályaművet 1976. május 3., hétfő 24.00 óráig kell postán beküldeni ugyanoda. A tervpályázat eredményét a bíráló bizottság legkésőbb 1976. június 5-ig kihirdeti. A pálya­művek díjazására és megvéte­lére összesen 200 000 Ft áll ren­delkezésre.

Next