Magyar Nemzet, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Magyar­­Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~ A hívó­ssó A népfronttanácskozáson a felszólaló által elmondott történet azok közé tartozik, amelyre sokáig emlékezünk. Szinte láttuk, amint az idős férfi a pártház előszobájá­ban tétován topog az ajtó előtt, s amikor az kinyílik, a hozzá intézett barátságos kérdésre sokáig nem tud vá­laszolni. A­­ régi harcos­társ vállon veregeti, biztat­ja: „Olyan nagy a baj? Mondja csak el, bátran. Ki­túrták talán a lakásból? Családi problémák adódtak? Nem kapja a megillető nyugdíjat?” A vendég, ami­kor úgy érzi, már szólni tud, ilyenféleképpen válaszol:­oh, ilyen csekély dolgok miatt dehogyis jött volna. A baj, amit alig tud elvi­selni az, hogy úgy érzi, nincs rá szükség az életben, nem igénylik segítségét. Egy ember a sok közül, aki kopogtat a különböző ajtókon, felajánlkozik, mert nem tud beletörődni abba, hogy tétlenkedjen, amikor még van ereje ahhoz, hogy tegyen valamit a közös­ségért. S vajon hányan le­hetnek azok, akik nem je­lentkeznek ugyan sehol, de örömmel vennék, ha szól­nának nekik, ha éreznék, még „nem írták le” őket. Jöjjenek, segítsenek, nem nélkülözhetjük gazdag, poli­tikai és szakmai tapaszta­lataikat, sem a közéletben, sem az új generáció nevelé­sében, a helyi ügyek intézé­sénél. Nagyon sok ilyen em­ber van nálunk és egy ré­szük a hívó szóra már be is kapcsolódott a népfront különböző bizottságainak, munkaközösségeinek a te­vékenységébe, vagy azokon keresztül a tanácsi felada­tok végzésébe. Nagy és ér­tékes emberi tartalékok vannak azonban itt még ki­használatlanul, amire foko­zottabb figyelmet kell for­dítani. Ugyanezen a népfront­tanácskozáson hangzott el: ma már a bizottságok elég önkritikusan nézik saját te­vékenységüket. Néhol adód­nak olyan időszakok, ami­kor a különböző rendezvé­nyeken csaknem mindig ugyanazok szólalnak fel, a társadalmi megbízásokat is többnyire a mindig kéznél levők kapják. A tapasztala­tok azt bizonyítják, ahol ilyen helyzet előáll, ott gyengülhet a mozgalom ha­tóereje. Megnyugtató vi­szont az, hogy ebbe a leg­több helyen nem nyugsza­nak bele, arra törekednek, hogy — a népfrontpolitika alapvető célkitűzéseinek megfelelően — olyan embe­rek között is előmozdítsák a közélet iránti érdeklődést, akiket társadalmunk de­mokratizálódási folyamata külső szemlélőinek lehet ma még tekinteni. A feladat könnyebbik vé­gét fognák meg például a népfrontbizottságok, ha most — amikor a munkások bevonását a mozgalomba fontos célkitűzésnek tartják — olyan fizikai dolgozókra igyekeznének támaszkodni, akik már a szakszervezetek­ben, az ifjúsági szervezet­ben vagy máshol kijárták a közéleti tevékenység alapfo­kú iskoláiét. Nehezebb fel­adat, de hasznosabb és há­­lásabb is, ha ebben a vonat­kozásban szintén a fehér foltok megszüntetését céloz­zák meg. Így például még többet kellene törődni a be­járó, az ingázó munkások­kal, jobban meg kell ismer­ni sajátos gondjaikat és igényeiket. Az alkalma­zott réteg helyzetét, törek­véseit sem kíséri megfelelő figyelem. A társadalmi, a közéleti munka számára nagy tartalékot jelentenek a háztartásban dolgozó nők is: ha megfelelő megbízáso­kat kapnának, akkor segí­tő, közvetítő munkájuk ré­vén lényegesen javulhat a képviselők, a tanácstagok kapcsolata a választópolgá­rokkal, még eredményesebb lehet a szülői munkaközös­ségek tevékenysége. Rájuk is támaszkodva a népfront sokkal valósághűbb képet kaphatna a lakosság hangu­latáról, egyes rendelkezések, jogszabályok fogadtatásáról. A népfrontbizottságok az elmúlt években számtalan olyan akciót indítottak, több olyan közéleti munkára kér­ték fel, vonták be az embe­reket, amelyekben a hívők és nem hívők, a párttagok és pártonkívüliek eredmé­nyesen dolgoztak együtt. Ezeket a fórumokat azon­ban­ szükséges tovább szé­lesíteni, hogy a munkájukat becsületesen végző hívő em­bereknek, pártonkívüliek­­nek rendszerünk iránt meg­nyilvánuló és egyre erősödő bizalmát még inkább kama­toztathassuk. Ehhez néhol még a szemléletformálás is elengedhetetlen: magyaráz­nunk kell például, milyen­nek is kell lenni napjaink­ban az új feladatokon mun­kálkodó népfrontnak. Nem­csak az országos nagypoli­tika vonatkozásában, hanem a helyi politikában is. A mozgalom hatósugara széle­sítéséhez mindenekelőtt az szükséges: biztosítsunk le­hetőséget az embereknek, hogy a párt, a kormány, a népfront céljaival megis­merkedhessenek, majd pe­dig, hogy azokról kifejthes­sék véleményüket. A követ­kező ki nem hagyható lép­csőfok: jó javaslataikat va­lósítsuk meg, hasznos kez­deményezéseiket karoljuk fel. S hogy az eredmény ne maradjon el, ahhoz kell még valami: türelem és megfe­lelő tájékoztatás. A tapasz­talatok ugyanis azt bizo­nyítják, ott, ahol esetleg helytelen véleményekkel, hibás álláspontokkal talál­kozhatunk, azokat legtöbb­ször nem a rosszindulat, az ellenséges érzület szüli, ha­nem az, hogy a választópol­gár nem kellően tájékozott. A következő hetek, hóna­pok — amikor is sor kerül a népfront bizottságok újjá­­választására és megkezdődik a szeptemberi kongresszus­ra való felkészülés — jól szolgálhatják a mozgalom megújulását. Hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy a nemzeti egység tovább erősödjön abban az időszakban is, amikor várhatóan ezt az egységet a nagyobb erőfe­szítést igénylő gazdasági feladataink egy kis próbá­nak vetik alá. Keserű Ernő Gyarmatosításellenes határozat az ENSZ-ben Dél-Afrikának el kell hagynia Namíbiát A külpolitikai helyzet JELENTŐS DÖNTÉST hozott pénteken az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület egyhangú szavazással úgy határozott: elő­­írják, hogy Namíbiában augusztus 31-ig szabad választásokat tartsanak a világszervezet védnöksége alatt. A tanács törvény­telennek minősítette a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelen­létét, és azt, hogy Pretoria támaszpontként használta fel Dél­­nyugat-Afrikát ,,szomszéd országok” — most és mindenekelőtt Angola — ellen irányuló támadásaihoz. A határozat kilátásba helyezi, hogy ha a Dél-afrikai Köztársaság — eddig több ízben is kinyilvánított szándékát követve — nem teszi lehetővé a vá­lasztásokat, akkor a Biztonsági Tanács ,,megfelelő intézkedése­ket hoz”. Kissinger amerikai külügyminiszter — elsősorban a Wa­shington szempontjából kedvezőtlen ENSZ-beli szavazásokra utalva — a szenátus pénzügyi bizottsága előtt egyértelmű nyíltsággal kifejtette, hogy az Egyesült Államok a fejlődő országoknak nyújtandó gazdasági segélyt és kereskedelmi ked­vezményeket a Washington iránt tanúsított magatartásuktól teszi függővé. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a Wa­shington Post a közelmúltban hírül adta: a State Department­­ban különleges osztályt hoztak létre, amely a fejlődő országok­nak különféle nemzetközi fórumokon leadott szavazatait, állás­­foglalását tartja számon. Kissinger ezúttal a kérdés gazdasági vetületében állította párhuzamba a szovjet—amerikai kapcso­latokat az angolai helyzet alakulásával. Ford elnök pedig pén­teki, szűkebb körű sajtóértekezletén ismét kifejtette, hogy az angolai FNLA-nak és Uniténak nyújtott segély felfüggesztése szerinte a törvényhozás elhibázott döntése, amely a két szer­vezetet katonai vereségre ítéli. Az elnök Kissinger moszkvai tárgyalásairól szólva kijelentette: az Egyesült Államok és a Szovjetunió a még megoldatlan problémák ellenére is ,,las­san, de konstruktív módon” közeledik egy új fegyverzetkorlá­­tozási megállapodás kidolgozásához. A Nyugat-Szahara miatt kirobbant marokkói—algériai konf­liktus elsimítására a hét végén folytatódtak a diplomáciai erő­feszítések. Lapértesülések szerint elképzelhető, hogy a közve­títő országok összehívják az arab külügyminiszterek értekez­letét. A marokkói uralkod­ó megbízottja az az a­erikai külügymi­niszterrel folytatott washingtoni megbeszélései után azt mond­ta: országa ..minden eszközzel megvédi szuverenitását és terü­leti integritását”. Kissinger Washington további katonai segít­ségéről biztosította Rabatot, mindazonáltal azt is fejtegette, hogy a konfliktust az érdekelt országoknak külső beavatkozás nélkül kell megoldaniuk. Egy algériai lap szombaton ,­több mint rész­rehajlónak” minősítette az Egyesült Államok ez ügyben tanú­sított magatartását. Giscard d'Estaing francia államfő a Le Nouvel Observateurnek adott nyilatkozatában cáfolta egy Algéria-ellenes Párizs—Rabat—Madrid tengely létét és a Párizs —Algír viszonyban nem válságot, hanem bizonyos gazdasági természetű ..nehézségeket” vélt csupán fölfedezni. A nyugat­­szaharai problémáról szólva az elnök azt hangoztatta, hogy elvileg nem tartja helyesnek ..a mikroállamok elszaporodását”. A libanoni fegyverszünet megszilárdítására további intézke­déseket hozott a szíriai—Palesztinai—libanoni katonai bizott­ság és olyan hírek is ismeretessé váltak, hogy az ország jelen­tős politikai tényezőinek kulcsfontosságú kérdésekben sikerült közös nevezőre jutni. Kairói hírek szerint a hét végén egyip­tomi diákok politikai jellegű tüntetést rendeztek, bírálva a nagy társadalmi különbségeket és „a megígért prosperitás hiányát”. A demonstráció békés keretek között, összetűzések nélkül zaj­lott le. Az egyiptomi jogászok ezzel párhuzamos sztrájkja — kairói értékelés szerint — a diákok mozgalmától eltérő, bér­követelő akció. Pa­ja Frigyes elágazott Hanoiból Közlemény a látogatásról Paja Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere Nguyen Duy Trinhnek, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnök-helyettesének és külügyminiszterének a meg­hívására 1976. január 24. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. Paja Frigyes koszorút he­lyezett el Ho Si Minh elnök mauzóleumán, ismerkedett az ország nevezetességeivel, ipari üzemeivel, mezőgazdaságával, a vietnami nép kulturális éle­tével. A magyar külügyminisztert fogadta Pham Van Dong, a VDP PB tagja, miniszterel­nök. Paja Frigyes és kísérete lá­togatást tett Ho Si Minh-vá­­rosban. Huynh Tan Phat, a DIFK miniszterelnöke és Nguyen Thi Binh külügymi­niszter fogadta a magyar ven­dégeket. Nguyen Duy Trinh és Puja Frigyes tárgyalást folytatott a két ország, a VDK és Magyar­­ország közötti barátság továb­bi erősítésének és együttmű­ködésük kiszélesítésének idő­szerű kérdéseiről, továbbá a két felet kölcsönösen érdeklő nemzetközi kérdésekről. Puja Frigyes őszinte köszö­netet mondott a testvéri fo­gadtatásért, amelyben a viet­nami nép és a VDK kormá­nya részesítette, hozzájárulva a Vietnamban tett baráti lá­togatása sikeréhez. Puja Fri­gyes a Magyar Népköztársa­ságban teendő hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg a VDK külügyminiszterét, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. 1976. január 31-én Puja Fri­gyes és kísérete elutazott Ha­noiból. A VDK elnökének holdújévi üzenete az egész ország lakosságához Hanoiból jelenti a TASZSZ. Tan Dúc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke szombaton, a vietnami holdújév alkalmából üzenet­tel fordult az egész ország lakosságához és a katonák­hoz. Az elnök a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizott­sága, a nemzetgyűlés, a kor­mány és a Hazafias Front ne­ vében köszönetet mondott a szocialista országok, valamint Laosz és Kambodzsa népei­nek, amiért segítséget nyúj­tottak Vietnamnak, mind az imperializmus ellen a lét­­fenntartásért vívott háború éveiben, mind pedig a gazda­ság helyreállításának szaka­szában. Az üzenet megállapítja, hogy az elmúlt esztendőt két fon­tos esemény teszi nevezetessé a vietnami nép számára. Tel­jesen felszabadult az ország és jelentős eredmények szü­lettek Észak-Vietnam szocia­lista építésében. Az 1975-ös nagy győzelem lehetővé tette az ország egyesülését, és azt, hogy egész Vietnam megin­duljon a szocialimus útján. zvesztyija-kommentár A Szovjetunió a SALT-megállapodás mielőbbi aláírását szorgalmazza A hadászati támadó fegyver­rendszerek korlátozásáról fel­­újított szovjet—amerikai tár­gyalásokat kommentálva az Izvesztyija szombaton meg­állapítja: a Szovjetunió kül­döttsége olyan utasításokkal érkezett Genfbe, hogy tárgy­szerű légkörben folytassa en­nek a nagy fontosságú prob­lémának a megvitatását, ku­tatva a kölcsönösen elfogad­ható megoldásokat azoknak a megbeszéléseknek a konstruk­tív eredményeivel összhang­ban, amelyeket Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára és And­­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter tartott Henry Kis­­singerrel, az Egyesült Államok külügyminiszterével. Az­­ Izvesztyija kiemeli a szovjet—amerikai SALT-tár­­gyalások fontosságát, amelyek a nemzetközi feszültség enyhí­tésének érdekeit, a világbéke megerősítését szolgálják. Az enyhülés materializálása, min­denekelőtt a politikai enyhülés kiegészítése a katonaival, meg­felel a népek leghőbb óhajá­nak — írja a szovjet lap. Földünkön természetesen vannak olyan erők, amelyek­nek nincs ínyére ez a távlat — folytatta az Izvesztyija. A kapitalista országok hideghá­borús ideológusai a mögöttük álló hadiipari komplexummal együtt megkísérlik az ellen­­támadást. Erről ékesszólóan tanúskodnak az utóbbi idők olyan tényei, mint a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sáról folyó tárgyalások sikeres befejezése elleni propaganda­kampány és a katonai költ­ségvetések állandó növelése a tőkés országokban. A lap rámutat, hogy a világ­­közvélemény síkraszáll az enyhülésért azokkal sze­rben, akik az emberiséget a hideg­háborús idők felé húzzák visz­­sza. Ami a Szovjetuniót illeti, azt akarja, hogy az új meg­állapodást kidolgozzák, s az­után alá is írják: minél előbb, annál jobb — hangsúlyozza az Izvesztyija kommentárja. A Biztonsági Tanács döntése Szabad választásokat kell tartani Namíbiában New Yorkból jelenti a Reu­ter és a VPI. Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa pénteken este egyhangúlag meghozott hatá­rozatában előírja, hogy Namí­biában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT tör­vénytelennek minősíti a Dél­afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Preto­ria támaszpontként használ­ja fel az ország területét a szomszéd országok ellen irá­nyuló támadásaihoz. A hatá­rozat felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy vonja ki fegyveres erőit Namíbia terü­letéről. Botha dél-afrikai ENSZ- küldött felszólalásában meg­ismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ illetékessé­gét Namíbia kérdésében. A választások végső határ­idejét 1976. augusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Ta­nács. Ha a Dél-afrikai Köz­társaság nem teszi lehetővé a szabad választások lebonyolí­tását, a BT az ENSZ alapok­mányának szellemében meg­felelő intézkedéseket tesz — mondja ki a határozat. A portugál kormány síkraszállt a földreform folytatása mellett A kereszténydemokrata P­árt visszatérése A portugál kormány szom­baton közzétett nyilatkozatá­ban síkraszállt .­a társadalmi igazságosság, a demokrácia és az ország mezőgazdasági fej­lődésének érdekeit szolgáló földreform folytatása mel­lett”. A közleményt — írja a UPI — néhány órával azután tet­ték közzé, hogy Azevedo mi­niszterelnök fogadta a föld­­birtokosok képviselőit. Megbe­szélésükön arról volt szó, mi­lyen eszközökkel lehet elke­rülni a fenyegető mezőgazda­­sági válságot. A földreformot ellenző birtokosok azt mond­ták, hogy megakadályozzák a főváros élelmiszer-ellátását, ha a kormány nem tesz eleget a földkisajátítások megszünteté­sére vonatkozó követelésük­nek. Az agrárreformot ellenző földbirtokosok három gyűlé­sen is követelték a szocialista párti Antonio Lopes Cardoso mezőgazdasági és halászati mi­niszter lemondatását. Azzal vádolták, hogy politikájával „a kommunizmus felé vezeti az országot”. A pénteki ülését követően a kormány utasította a rendőr­séget, hogy minden eszközt ve­gyen igénybe a kommunistael­lenes bombamerényletek újabb hullámának felszámolására. A Portugál Keresztényde­mokrata Párt visszatér a poli­tikai életbe — jelentették be egy lisszaboni sajtókonferen­cián. A forradalmi tanács a múlt évben megtiltotta, hogy a párt részt vegyen az április 25-én tartott alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon, mert a párt akkori főtitkára, José Sanches Osorio őrnagy belekeveredett a március 11-i spinolista lázadásba. A sajtóértekezleten Antero da Silva Resonde, a párt új fő­titkára élesen bírálta az or­szág politikai fejlődését az 1974. április 25. és 1975. no­vember 25. közötti időszakban. Azzal vádolta az MFA egyes tagjait, hogy ,,bizonyos ideoló­gia szolgálatába szegődtek”, s az 1975 november 25. után fel-

Next