Magyar Nemzet, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

Te: L.: c' £er.:cv... • *. 92? S ! r I -■ Magyar Nemzet i~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA » ni in H......^bei A­z SZKP XXV . kongresszusán Brezsnyev vitazáró beszéde után Koszigin beterjesztette az új ötéves tervet A külpolitikai helyzet "­ BEFEJEZŐDÖTT a beszámoló fölötti vita az SZKP XXV. -*-i kongresszusán. A hétfői Pravda megállapítja, hogy a fel­szólalásokban kifejeződtek a szovjet emberek vágyai, törekvé­sei, érvényre jutott a párt és a nép megbonthatatlan egysége. A lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióban létrehozták a valódi szabadságot és a válság nélküli, állandóan fejlődő gazdasági élet társadalmát A hétfői Trud azt emeli ki, hogy a szovjet nép egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszámolójának a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására vo­natkozó részeit. A lengyel Zycie Warszawy kommentárjában rámutat: a szovjet külpolitika felvázolásakor Leonyid Brezsnyev a leg­optimistább programot adta, amelyet valaha is az emberiség elé tártak. A lap jelentősnek tartja azt a kongresszuson kifej­tett gondolatot, miszerint a béke ügye összeforrott a társadalmi haladással és a szocializmus pozícióinak erősödésével. A hala­dó erők befolyásának világszerte tapasztalható növekedését hangsúlyozta a kubai televízió hírmagyarázója is. Moszkvából hazaérkezve adott nyilatkozatában Alvaro Cuvial, a PKP főtitkára kifejtette, hogy részvétele a XXV. kongresszuson elősegítette a portugál és a szovjet kommunis­ták közötti testvéri barátság és szolidaritás megerősödését. A Szovjetunió — mondta Cunhal — ismét kinyilvánította, hogy kész fejleszteni sokoldalú kapcsolatait az új Portugáliá­val. Ő ANGOLA ÉS ZAIRE normalizálja kapcsolatait, intézke­­déseket hoz a közös határok sérthetetlenségének biztosítá­sára, a menekültek hazatelepítésére és a mindkettőjük szá­mára fontos közlekedési vonalak használatára. Minderről Neto angolai és Mobutu zairei államfő egyezett meg, váratlanul tető hozott bruzzaville-i találkozóján. Ez a megállapodás kétség­kívül egyik alapfeltétele annak, hogy az angolai harcokban győztes luandai kormány eredményesen hajthassa végre poli­tikai programját. A brazzaville-i egyezmény egyszersmind alá­támasztja a TASZSZ szemleírójának ama megállapítását, hogy a luandai kormány ellen indított fegyveres intervenció kudar­cot vallott, s Afrikában teljes mértékben elszigetelődtek a népi Angola ellenfelei. A kommentár amiatt íródott, hogy az Új Kína ismét egy, a Szovjetuniót és külpolitikai irányvonalát támadó anyagot adott ki az angolai népnek nyújtott segítség­gel kapcsolatban. A TASZSZ hírmagyarázója az SZKP XXV. kongresszusán elhangzottakra hivatkozva rámutat, hogy a Szovjetunió nem keres semmiféle előnyt magának, nem va­dászik koncessziókra, amikor támogatja a szabadságukért har­coló népeket, nem akarja politikai uralma alá vonni e népeket és semmiféle katonai bázist nem kíván kicsikarni tőlük. A térség pillanatnyilag legfeszültebb pontján, Rhodesiában Smith kormányfő és Nkomo, az ANC elnöke hétfőn ismét tár­gyalt. Azt követően találkoztak, hogy London megbízottja megbeszéléseket folytatott Salisburyben. A hétfői eszmecsere után Nkomo kijelentette: új és „igen érdekes” javaslatokat vitatott meg Smith-szel. Természetesen elsietett lenne ezt a ki­jelentést a tárgyalásos rendezés biztos jeleként értékelni , amiként a nyugat-szaharai kérdésben az Afrikai Egységszerve­zet miniszteri tanácsán hozott kompromisszum sem feltétlenül garantálja, hogy a földrész e másik válsággócában nem robban ki a korábbiaknál is hevesebb küzdelem. Az AESZ elismerte a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogát, de a tagállamok szuverén jogának mondta, hogy döntsenek: elismerik-e a Poli­­sario Front által kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köz­társaságot A főtitkári összefoglaló Moszkvából jelenti az MTI. Az SZKP XXV. kongresszu­sa hétfőn délelőtt, munkájának hatodik napján, lezárta a kongresszus első két napirendi pontját. A mindössze félórás délelőtti ülésen Gyinmuhamed Kunajev, az­ SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja elnö­költ Bejelentette, hogy az első két napirendi ponttal, tehát a Központi Bizottság és a köz­ponti revíziós bizottság beszá­molóival kapcsolatban 139 de­legátus jelentkezett szólásra, s 44 vitafelszólalás hangzott el. Kunajev javaslatára a kong­resszus megszavazta az első két napirendi pont vitájának lezárását. Ezután az elnök fel­kérte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, az első napirendi pont előadóját vita­­záró beszédének elmondására. — A Központi Bizottság be­számolójának megvitatásában részt vettek minden köztársa­ságunk képviselői — a Köz­ponti Bizottságok titkárai, a területi pártbizottságok titká­rai, felszólaltak a munkások, kolihozparasztok, értelmiségiek képviselői — mondotta Leo­nyid Brezsnyev. — A párt bél­és külpolitikája kérdéseinek széles körét érintették. Nem kétséges, hogy az új Központi Bizottság, amelyet majd meg­választunk, figyelmesen tanul­mányozni fogja az elhangzott észrevételeket, s azokat figye­lembe veszi majd munkájá­ban. — Az általános vitáról szól­va három mozzanatot szeret­nék kiemelni. Szerintem ezek a legfontosabbak. — Mindenekelőtt nagy meg­elégedéssel állapítható meg, hogy a kongresszuson felszó­lalt valamennyi küldött egyön­tetűen helyeselte a Központi Bizottság politikai irányvona­lát és gyakorlati tevékenysé­gét. Teljes támogatást kapott a Központi Bizottság beszámoló­jában vázolt, jövőre vonatko­zó irányvonal is. — Ez azt jelenti, hogy sok­milliós pártunk — amelynek akaratát mi itt kifejezésre jut­tatjuk — eszmeileg és politi­­kailag összeforrottan, egysége­sen fogadta a XXV. kongresz­­szusát. — Ki kell emelni a vita rendkívül konstruktív, tárgy­szerű és elvszerű jellegét Az elmúlt ötéves terv eredmé­nyeinek komoly elemzése,­ a párt és az ország jelenének és jövőjének átgondolása, fejlő­désünk számos problémájára vonatkozó érdekes javaslatok, saját tevékenységünk önkriti­kus, követelményeket támasz­tó megközelítése — ezek az itt elhangzott beszédek legfőbb jellemvonásai.­­ Ez pedig azt jelenti, hogy a kongresszuson csakúgy, mint az egész pártban, a kommu­nistákhoz méltó, alkotói mun­kastílus uralkodik. Egységesen és erőteljesen hallatták szavu­kat a proletár internacionaliz­musról, a népek barátságáról és a békéért vívott harcról. Ez a mi politikánk és ettől nem térünk el. — Ki kell emelni a felszóla­lók nagy optimizmusát, maga­biztos, céltudatos hangját. Mindez az ügyünk sikerébe, a terveink realitásába vetett szi­lárd meggyőződésnek és an­nak a felismerésnek az ered­ménye, hogy ha a párt kollek­tív bölcsességével kijelöli a cé­lokat, kitűzi saját maga és az egész ország feladatait, akkor megvalósulnak ezek a célok, megoldód­nak ezek a feladatok.­­ Köszönetet mondok mindazoknak az elvtársaknak, akik nagyra értékelték a be­számolót, s elismerő szavak­kal szóltak Központi Bizottsá­gunkról, Politikai Bizottsá­gunkról, rólam és külföldi ba­rátainkról. De az a helyes do­log, ha eddigi sikereinket úgy tekintjük, mint a párt vezető szervei, továbbá a pártbizott­ságok és az összes pártszerve­zet kollektív munkájának, együttes erőfeszítésének ered­ményét . Mi akkor járunk el he­lyesen, akkor járunk el lemm­i módon, ha eredményeink tu­datában, figyelmünket a még meglevő fogyatékosságokra, a megoldatlan feladatokra össz­pontosítjuk. — Úgy gondolom, a kong­resszus küldöttei egyetértenek azzal, hogy az ügy ilyen meg­közelítése mindennél jobban elősegíti a kommunisták és egész népünk politikai aktivi­tásának és alkotó energiájá­nak fokozódását.­­ Engedjék meg, hogy en­nek jegyében zárjam szavai­mat. Úgy gondolom, hogy a Központi Bizottság beszámoló­járól folytatott vita jellege és tartalma mentesít a terjedel­mesebb záróbeszédtől — fejez­te be össze­foglalóját Leonyid Brezsnyev. Ezt követően Viktor Crisin, a KB Politikai Bizottságának tagja az első napirendi pont­tal kap­csolatos határozati ja­vaslat előkészítésére szomba­ton alakított 110 tagú bizott­ság megbízásából felolvasta a határozati javaslatot. A kong­resszus mind ezt, mind a Köz­ponti Revíziós Bizottság be­számolóját jóváhagyó határo­zati javaslatot egyhangúlag el­fogadta. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának rsertagja a­­Központi Bizottság titkára lépett ezután a szóno­ki emelvényre, s felolvasott egy nyilatkozattervezetet, amelyben az SZKP XXV. kongresszusa kegyelettel meg­emlékezik a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom a nemzeti felszabadító mozga­lom mártírjairól, követeli mindazoknak a kommunisták­nak és egyéb haladó személyi­ségeknek a szabadon bocsátá­sát, akiket az imperializmus és a reakció a világ legkülönbö­zőbb részeiben bebörtönzött Miután a kongresszus ezt az okmányt is elvhangulag elfo­gadta, az elnö­k berekesztette a délelőtti ülést. A Koszigin-beszámoló A­t. ötéves­t­ Az SZKP XXV. kongresszu­sának hétfő délutáni ülésén Alekszej Koszigin tartotta meg beszámolóját a harmadik napirendi pontról, a Szovjet­unió tizedik ötéves tervének irányelveiről. Alekszej Koszi­gin beszámo­lójának bevezető részében vá­zolta az elmúlt öt esztendő eredményeit. Megállapította: — Fokozódott a nép jóléte. Gyors ütemben fejlődött a szocialista termelés, meggyor­sult a tudományos-műszaki haladás. Gondoskodtunk az or­szág szükséges színvonalú vé­delmi képességéről. Gazdasági fejlődésünk iránya és jellege teljes egészében megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa út­mutatásainak és irányelveinek. Az ipari termelés, a beruházá­sok és a népjólét emelését szol­gáló új intézkedésekhez történt állami ráfordítások abszolút növekedésének mértékét te­kintve a IX. ötéves terv or­szágunk történelmének legjobb ötéves terve. — A szovjet társadalom előrehaladt a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai létre­hozásának útján. A kilencedik ötéves terv teljesítésének ered­ményeként jelentősen növeke­dett, az utóbbi tíz évben gya­korlatilag megkétszereződött az ország gazdasági potenciálja.­­ A gazdasági fejlődés ered­ményeit legteljesebben az or­­ ­rv irányelvor­ szág nemzeti jövedelme jel­lemzi, amely a közfogyasztás­nak és a nemzeti vagyon nö­velésének forrása. A nemzeti jövedelem a IX. ötéves terv­ben 34 százalékkal volt na­gyobb, mint a VIII. ötéves tervben. A nemzeti jövedelem 75 százalékát fogyasztásra, a többit pedig felhalmozásra for­dítottuk. Ha a mindenkori fo­gyasztási alapfokhoz hozzászá­mítjuk azokat a felhalmozási összegeket is, amelyeket lakó­házak, iskolák, kórházak, kul­turális-oktatási intézmények, sportlétesítmények, a kommu­nális és szolgáltató üzemek építésére fordítottunk, akkor kiderül, hogy a nemzeti jöve­delemnek több mint 80 száza­lékát használtuk fel közvetle­nül a népjólét céljaira. A nem­zeti jövedelemnek a fogyasz­tásra fordított része nagyobb volt, mint az előző öt évben.­­ Sikerült lényegesen emel­ni a nép életszínvonalát. A munkások és az alkalmazottak átlagos havi bére öt év alatt 20 százalékkal nőtt. Jelentős haladás történt a falusi lakos­ság életfeltételeiben. A kolhoz­tagok munka szerinti javadal­mazása öt év alatt 25 száza­lékkal emelkedett. Az elmúlt öt évben növelték az anyagi termelés ágazataiban dolgozó középfizetésű munkások és al­kalmazottak minimális bérét, illetményét és besorolási ját­ Az SZKP XXV. kongresszusának nyilatkozata Az SZKP XXV. kongresszusa kifejezve a szovjet kommunis­ták, az egész szovjet nép akaratát, ünnepélyesen kinyilvánít­ja testvéri, megbonthatatlan szolidaritását a kommunistákkal, az imperializmus és a reakció ellen folytatott küzdelem min­den harcosával, mindenekelőtt pedig a fasiszta megtorlások áldozataival, azokkal, akik koncentrációs táborokban és bör­tönökben sínylődnek, akik kegyetlen kínzásokat szenvednek el. A kongresszus teljes határozottsággal követeli Luis Corva- t annak, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségének, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának, J. Ca­­demartorinak és J. Monteznak, a Chilei Kommunista Párt ve­zetőségi tagjainak, E. Poncenak és C. Lorcának, a Chilei Szo­cialista Párt vezetőinek és a Népi Egység más személyiségeinek, a chilei fasiszta rezsim foglyainak — kommunistáknak, szocia­listáknak, minden hazafinak és demokratának — a szabadon bocsátását. A kongresszus követeli: bocsássák szabadon J. Perezt és J. Masserát, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak titkárait, minden uruguayi kommunistát, E. Seregnit, az Uruguayi Széles Front elnökét és más demokratákat, A. Maj­dant, a Paraguayi Kommunista Párt elnökét, M. Sóiert, a Pa­raguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát és a többi paraguayi hazafit. A kongresszus erélyesen tiltakozik az Argentínában, Brazí­liában, Guatemalában, Haitiban folytatott megtorlások és terror ellen­­ követeli, hogy ezeknek vessenek véget. A kongresszus támogatja mindazokat, akik síkraszállnak Spa­nyolország és Indonézia népeinek igazságos ügye mellett. Tá­mogatja továbbá a dél-afrikai nemzeti felszabadító mozgalom résztvevőit, a Palesztina­ hazafiakat, akik népüknek azért a szent jogáért harcolnak, hogy saját független államot teremt­hessen. A kongresszus erélyesen elítéli a kommunisták , a béke és a népek biztonságának következetes védelmezői, a dolgozók ér­dekeiért, az emberiség jobb jövőjéért folytatott küzdelem leg­önfeláldozóbb harcosai­k üldözését és a velük szemben alkal­mazott diszkriminációt. A kongresszus legteljesebb támogatá­sáról biztosítja a forradalmi felszabadító mozgalom meghur­colt résztvevőit és hőseit, testvéri üdvözletét küldi nekik. A kongresszus támogatja és helyesli Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának azt a javaslatát, hogy Moszkvában állítsanak emlékművet a nemzetközi kom­munista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom hősei­nek, azoknak az önfeláldozó harcosoknak, akik a nép boldo­gulásáért, az osztályellenséggel vívott harcban vesztették éle­tüket. A kongresszus felhívja a világ összes kommunistáit, vala­,­mennyi ország dolgozóit, a társadalmi és a politikai szervezete­ket, hogy még tevékenyebben kapcsolódjanak be abba a harcba, amelynek célja, hogy megszüntesse a haladás, demokrácia és szocializmus élenjáró erői elleni terrort és megtorlást, s ki­szabadítsa a reakció valamennyi foglyát. Az SZKP, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének népei a jövőben is töretlenül követik a nagy és nemes célokért küzdő harcostársak iránti tevékeny szolidaritás lenini hagyo­mányait, mindenkor hűek lesznek a proletár internacionalizmus ügyéhez. tatását. Növelték a munkások, alkalmazottak, kolhoztagok és hivatásos katonák öregségi és rokkantsági nyugdíját, emelték a főiskolai hallgatók, a szak­középiskolai és a műszaki tan­intézeti tanulók ösztöndíját, bevezették minden dolgozó nő teljes fizetéssel azonos terhes­ségi és szülési segélyét, és más ilyen irányú intézkedéseket is tettek. Évenként egymillió személygépkocsi — A lakosság egy főre jutó reáljövedelme országunkban megközelítően minden 15 év­ben megkétszereződik. Más szavakkal: egy emberöltő alatt a szocialista társadalom több­ször is a fogyasztásnak minő­ségileg új színvonalát éri el. — Az 1971—1975-ös években a kiskereskedelmi áruforgalom 36 százalékkal növekedett a fő élelmiszer- és iparcikkek szi­lárd állami kiskereskedelmi árszintje mellett. Gyorsabban növekedett a hús, a húskészít­mények, a tojás és más ter­mékek értékesítése, hatalmas méretek jellemezték a bútor, televízió, rádió, a varrógép, mosógép, hűtőgép, óra és más tartós fogyasztási cikkek el­adását. A lakosság évente csaknem egymillió személy­­gépkocsit vásárolt, hétszer töb­bet, mint 1970-ben.­­ A IX. ötéves terv az in­t­­enzív tömeges lakásépítkezés­nek immár negyedik ötéves terve is volt. 1971—1975-ben több mint 11 millió lakást és családi házat építettek, ezek­nek alapterülete eléri a 544 millió négyzetmétert. Ez lehe­tővé tette 56 000 000 szovjet ál­lampolgár lakásviszonyainak javítását, s azt, hogy áttérjünk a lakások elosztásában az „egy családnak egy lakást” elv al­kalmazására. Az utóbbi négy ötéves tervben összesen felépí­tett lakások alapterülete meg­haladja a kétmilliárd négyzet­­métert. Ilyen mértékű épít­kezést a történelem nem ismer. — Szociális programunk olyan különféle intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a mun­ka- és életkörülmények, az ok­tatás, orvosi ellátás és környe­zetvédelem javítására irányul­nak. A kilencedik ötéves terv­időszak egyik vívmánya, hogy lényegében áttérjünk a fiáral

Next