Magyar Nemzet, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

tok általános középiskolai tan­kötelezettségére.­­ A szociális program meg­valósítását az tette lehetővé, hogy az anyagi termelés gyors ütemben emelkedett, a minő­ségi mutatók javultak, fokozó­dott a munkatermelékenység szerepe a nemzeti jövedelem gyarapodásában, meggyorsult a tudományos-műszaki fejlő­dés és tovább javult a társa­dalmi termelés struktúrája. — Az ipari termelés egész mennyisége 1975-ben — az 1970-es évhez arányítva — 43 százalékkal növekedett, s ez megfelel a XXIV. pártkong­resszus irányelveinek. — A nehézipari termelés volumene tekintetében túltel­jesítettük az ötéves tervfelada­tokat. Hazánk úgy érkezett a tizedik ötéves terv küszöbéhez, hogy megbízhatóan el van lát­va tüzelő-, nyers- és alapvető szerkezeti anyaggal. 1975-ben 491 millió tonna kőolajat, 289 milliárd köbméter földgázt, 701 millió tonna szenet, 1038 mil­liárd kilowattóra villanyára­mot termeltek. A fűtőanyag­energetikai bázis gyors fejlő­dése révén lényegében sikerült kielégíteni a szovjet népgazda­ság szükségleteit és teljesíteni a külföldi országoknak szóló tüzelőanyag-szállításokkal kap­csolatos szerződéses kötelezett­ségeket 1975-ben 141 millió tonna acélt olvasztottak, mű­trágyából 90 millió tonnát, ce­mentből 122 millió tonnát ter­meltek.­­ A gépgyártás öt év alatt 1,7-szeresére növelte teljes ter­melését. Ez lehetővé tette a ter­melés gépesítésének és auto­matizálásának fokozását, a ter­melés műszaki színvonalának emelését — öt év alatt körülbelül 1000 könnyű- és élelmiszeripari létesítmény épült fel. Iparunk mind több fogyasztási cikket állít elő. A fogyasztási cikkek gyártása egészében véve 37 százalékkal, a háztartási, kul­turális, jóléti és tartós fogyasz­tási cikkeké 1éi-szeresére nö­vekedett. tőkésrendszer szervi baja, amely elhatalmasodott a gaz­dasági élet huzamos ideje tartó militarizálásától és a katonai költségek növekedésétől, a sú­lyos inflációtól, a valutáris­­pénzügyi mechanizmus zilált­ságától, a tőkés valutákkal szemben megingott bizalom­tól, vaalmint az olyan struktu­rális válságtól, amilyen az energetikai válság. A tőkés or­szágokban magasra szökött a munkanélküliség, fokozódik a dolgozóknak jogaikért vívott harca.­­ Az éleződő belső ellent­mondások és az így létrejött bizonytalanság körülményei között Nyugaton senki sem mondhatja meg, hogy távlati­lag mi vár a tőkés világ gaz­daságára. Mindenesetre még a hivatalos előrejelzések többsé­gében sem tapasztalható derű­látás. Jellemző, hogy a jelen­legi nehézségek még a bur­­zsoá közgazdászokat is arra késztetik, hogy elgondolkodja­nak az egész tőkésrendszer hi­báin, azon, hogy az nem képes megbirkózni a folyamatos fej­lődés feladataival, és még ke­vésbé választ találni a társa­dalmi-gazdasági haladásnak a XX. század utolsó negyedében a világ előtt álló kérdéseire. A faln közeledik a városhoz . Az utóbbi öt évben követ­­kezetesen dolgoztak a párt ál­tal kidolgozott, a mezőgazdaság fejlesztését célzó hosszú távú, komplex program megvalósí­tásán. Szilárdul a mezőgazda­ság anyagi-műszaki bázisa, nagy öntözési munkálatok foly­nak, a mezőgazdasági termelés fokozottan szakosodik. Erre a célra több, mint 131 milliárd rubelt fordítottak, vagyis a népgazdaság összes beruházá­sainak több mint egynegyedét. A kilencedik ötéves tervidő­szakban a mezőgazdaság 1 mil­lió 700 ezer traktort, 449 ezer kombájnt, 1 millió 102 ezer teherautót és sok más gépet kapott. Mindez a mezőgazda­­sági dolgozók önfeláldozó munkájával párosulva, az el­múlt öt esztendő rendkívül sú­lyos időjárási viszonyai elle­nére,is, lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági termelés átla­gos évi volumenét a nyolcadik ötéves tervidőszakhoz viszo­nyítva 13 százalékkal növel­jük. Átlagosan 14 millió tonná­val növekedett az évi gabona­­hozam és 26 százalékkal a nyersgyapot hozama. Ugyan­akkor a mezőgazdasági terme­lés egészében véve nem érte el az ötéves tervben kitűzött fel­adatokat, s ez szükségszerűen megmutatkozott az élelmiszer­es a könnyűipar fejlődésének ütemén.­­ A szovjet mezőgazdaság jelenlegi helyzetének legfon­tosabb jellemzője az, hogy folytatódik annak az alapvető gazdasági átalakításnak folya­mata, amelyet a párt tíz esz­tendővel ezelőtt vázolt fel. Je­lenleg valamennyi kolhozunk és szovhozunk villamosított és javarészt az állami villany­­erőművektől kapja az elektro­mos áramot. A traktorok, kombájnok és gépkocsik mo­torjainak együttes teljesítőké­pessége a mezőgazdaságban az­­utóbbi tíz esztendőben körül­belül 80 százalékkal növeke­dett, a mezőgazdasági munka egy dolgozóra jutó elektromos ellátottsága pedig több, mint kétszeresére.­­ A falusi lakosság élete gyökeresen megváltozott. A kolhoztagok, valamint az álla­mi gazdaságok munkásai és al­kalmazottai házainak, illetve lakásainak 99 százalékában van villany. Több tízezer köz­ségnek van földgázvezetéke. A falusi lakosság túlnyomó több­sége jelenleg már nemcsak rá­diót hallgathat, hanem televí­ziót is nézhet. Körülbelül min­den második falusi dolgozónak van közép- vagy főiskolai (tel­jes vagy befejezetlen) végzett­sége. Gyors ütemben növek­szik a falusi dolgozók jöve­delme. Körülményeik és élet­­feltételeik sok mindenben kö­zelednek a városlakókéihoz. A falvakban mind több a kultu­rális és kényelmi tartós fo­gyasztási cikk — rádió, televí­zió, hűtőgép stb. — A XXIV. pártkongresz­­szus által megfogalmazott irányelvek végrehajtásában egyik legfőbb eredménynek tekinthető az ország termelési potenciáljának jelentős növe­kedése. A kilencedik ötéves tervben több mint 500 milliárd rubelt fordítottak beruházá­sokra. Ennek eredményeként a népgazdasági állóalapok mintegy 43 százalékát, ezen be­lül a mezőgazdasági állóalapok 56 százalékát újították fel. Az állóalapok egész volumene másfélszeresére növekedett.­­ A kilencedik ötéves terv­ben megyorsult a tudományos­műszaki fejlődés, és fokozódott a társadalmi termelés haté­konysága. Kétszeresére emel­kedett azoknak az új típusú gé­peknek, berendezéseknek és műszereknek száma, amelyeket iparunk már sorozatban gyárt. 23 százalékkal növekedett a társadalmi munka termelé­kenysége, s ez 20 millió dol­gozó munkája megtakarításá­nak felel meg.­­ Az elmúlt időszakban azonban nem sikerült teljes mértékben megoldani néhány problémát, megszüntetni a népgazdaság szűk keresztmet­szeteit. Különösen érvényes ez a beruházásokra. Néhány ága­zatban a termelési kapacitások üzembe helyezésének feladatát 60—80 százalékra teljesítették. Közben a beruházásokat szá­mos építkezésre forgácsolják szét. Mindez azért van így, mert sok minisztérium és hi­vatal egy-egy ágazat fejleszté­sének problémáját elsősorban új beruházásokkal akarja meg­oldani ahelyett, hogy jobban kiaknázná meglévő állóalap­jait és következetesebben tevé­kenykednek a termelés inten­zívebbé tételében.­­ A társadalmi fejlődés alapvető kérdéseire a szocialis­ta világ ad választ. A szocia­lista országok testvérpártjai­nak legutóbbi kongresszusai, az SZKP XXV. kongresszusa, valamint a több más országban folyó kongresszusi előkészüle­tek meggyőzően bizonyítják, hogy a szocialista közösség fej­lődésének olyan ragyogó távla­tai vannak, amelyek a gazda­ság állandó, tervszerű növeke­désén alapszanak. Áttérve a X. ötéves terv rész­letes ismertetésére, Koszigin kifejtette, hogy annak fő fel­adata: következetesen megva­lósítani a kommunista pártnak a nép anyagi és kulturális szín­vonala emelését célzó irányvo­nalát, a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesz­tése hatékonyságának növelé­se, a tudományos-műszaki fej­lődés meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése és a népgazdaság valamennyi ágazatában a munka minőségé­nek minden eszközzel történő javítása alapján.­­ A népgazdasági tervekben különös nyomatékot kap a ter­melés intenzitásának a tudo­mányos-műszaki haladás és a mindenre kiterjedő takarékos­­sági rendszer alapján történő elmélyítése. A párt Központi Bizottsága és a kormány az előző években is nagy figyel­met szentelt a gazdasági növe­kedést meghatározó intenzív tényezők növelésének. Ez a ti­zedik ötéves tervben elsőrendű fontosságú lesz.­­ Ez az ötéves terv nagy erőfeszítéseket irányoz elő a mezőgazdasági termelés falren­­dítését szolgáló program meg-­ valósítására. — A tizedik ötéves terv lé­nyegét a párt tömören és át­fogóan így fogalmazta meg: ez a minőség és a magas fokú ha­tékonyság öt esztendeje lesz, a gazdasági és a népjólét további növelése jegyében. A döntő most az, hogy határozott for­dulatot valósítsunk meg az or­szágunkban létrehozott hatal­mas termelési-technikai poten­ciál hatékonyabb kihasználá­sa, a nemzeti jövedelem növe­lése, a lakosság és a népgazda­ság szükségleteit közvetlenül kielégítő végterméktermelés fokozása irányában.­­ A pártnak a jövedelmek és a fogyasztás tekintetében folytatandó politikája — mint eddig is — abból indul ki, hogy a lakosság jövedelemnö­velésének legfőbb útja a mun­kabéremelés, amely a jövedel­mek egész növekedésének há­romnegyed részét teszi majd ki. E politika célja nemcsak a dolgozók fogyasztásá­nak terv­szerű növelése, hanem az is, hogy fokozódjék a munkabér­nek és a kolhoztagok javadal­mazásának ösztönző szerepe, a jövedelem fokozott mértékben függjön a termelés végső ered­ményeitől, hatékonyságának növekedésétől.­­ A munkások és alkalma­zottak átlagos keresete öt év alatt 16—18 százalékkal emel­kedik és 1980-ban eléri a 170 rubelt. A munkabér ösztönző szerepének növelését segíti majd a bérrendszer tervezett tökéletesítése. A tizedik ötéves terv időszakában teljes mér­tékben befejeződik a munka­bér, valamint a nem termelői szférában foglalkoztatott, kö­zepes fizetésű kategóriákhoz tartozó dolgozók bér-, fizetés- és keresetminimumának fel­emelése, s megkezdődik a munkások és alkalmazottak minimális bér-, fizetés- és ke­resetemelésének új szakasza.­­ A párt politikája előirá­nyozza a város és a falu között meglévő szociális-gazdasági és kulturális különbségek követ­kezetes megszüntetését. A je­lenlegi ötéves terv időszaká­ban a kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelmei 24—27 százalékkal emelkednek majd, vagyis gyor­sabban növekszenek, mint a munkások és alkalmazottak át­lagos keresete. A kolhozokban a munka díjazása a termelé­kenység növelése alapján emelkedik majd, és olyan ala­isi gazdasági vállalatoknál bizto­sítsa az egységes bérezést az egyformán bonyolult, nehéz és intenzív munkáért.­­ A lakosság számára a tár­sadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatá­sok öt év alatt 28—30 százalék­kal emelkednek, és értékük 1980-ban eléri a 115 milliárd rubelt. Az egyik legfontosabb­nak tartjuk, hogy a nők gyer­mekük egyéves koráig részle­gesen fizetett szülési szabadsá­got kapjanak. Az egyéb intéz­kedések között meg kell emlí­teni a munkások és alkalma­zottak, valamint a kolhozpa­rasztok minimális öregségi nyugdíjának emelését, a jelen­leg más munkahelyen dolgozó volt kolhoztagok nyugdíjának megállapítását, az első rok­­kantsági kategóriába tartozó kolhozparasztok nyugdíjának kiegészítését. sok, a kórházak, klinikák, va­lamint a munkaterápiás és a sportlétesítmények, üdülők és panziók hálózatának kibővíté­sével együtt, lehetővé teszik a lakosság szakorvosi szükségle­teinek teljesebb kielégítését, a dolgozók üdülési feltételeinek megjavítását és az orvosi meg­előző tevékenységet . Az ötéves terv időszaká­ban tovább fejlődik az általá­nos iskola intézménye. A mun­kásosztály új nemzedéke mind­inkább növekvő számban kap majd kiképzést a techniku­mokban, ahol a szakmai okta­tás társul a teljes középiskolai oktatással. Növekszik a nép­gazdaság számára kiképzett szakemberek száma, különösen a tudomány és a technika új ágazataiban. A tanintézetek minden kategóriájában javulni fog az anyagi bázis, tökélete­sedik az oktatási folyamat, hogy a fiatal nemzedék mind mélyebb és szilárdabb ismere­teket szerezzen.­­ Az ötéves terv éveiben sok minden történik majd a szovjet emberek sokrétű szel­lemi igényeinek kielégítéséért. Mind több könyvet és más sajtóterméket adnak ki, újabb körzetekben lesz vehető a te­levízió adása, tovább fejlődik majd a művészet minden ága­zata és az irodalom, erősödni fog a kulturális intézmények anyagi bázisa.­­ A legfontosabb népgazda­sági ágazatok termelésének abszolút növekedése az új öt­éves tervben lényegesen na­gyobb lesz, mint az elmúlt öt­éves időszakban; nagyobb mértéket képvisel a növekedés minden százaléka, így például az ipari termelés növekedésé­nek 1 százaléka a volumen több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti, vagyis 1,4-szer többet, mint a IX. és 2,1-szer többet, mint a VIII. öt­éves tervben.­­ Ahhoz, hogy megoldjuk a társadalmi termelés műszaki színvonalának emelésére kitű­zött feladatokat, és gondos­kodjunk az egész gazdaság di­namikus és hatékony fejlődé­séről, jelentős felhalmozás és a termelés gyors növekedése szükséges a termelési eszkö­zök, a munkaeszközök, a vegyi anyagok, a fűtőanyagok, a fé­mek előállításában. Ennek megfelelően a nehézipari ter­melés növekedési előirányzata 38—42 százalék. A gazdasági vezetés fogyatékosságai —­ A gazdasági kérdések megoldásában gyakran tapasz­talható szűklátókörű, bürokra­­­­tikus magatartás, nincs bizto­sítva a megfelelő komplexitás. Még mindig sok a fogyatékos­ság a népgazdaság irányításá­nak különféle láncszemeiben.­­ A gyors tudományos-mű­szaki fejlődés ellenére sem ki­elégítő a tudományos és a tech­nikai vívmányok bevezetésé­nek jelenlegi üteme. Számos tudományos intézmény telje­sítménye nem megfelelő.­­­ A munkában tapasztal­ható hiányosságok miatt a nép­gazdaság nagy veszteségeket szenved, évente sok milliárd rubel értékű terméktől esik el. Éppen ezért az új ötéves terv nagy figyelmet szentel a fogya­tékosságok kiküszöbölését, a kedvező gazdasági tendenciák megerősítését és fejlesztését célzó intézkedéseknek. — Az utóbbi öt évben a Szovjetunió előbbre lépett a fejlett tőkésországokkal folyta­tott gazdasági versenyben. — Ipari termelésünk évi át­lagban 7,4 százalékkal növeke­dett, miközben például az Egyesült Államokban és a Kö­zös Piac országaiban 1,2 szá­zalékkal. Ez az irányzat nem időleges jellegű. Huzamosabb időszak alatt is — 1950 és 1975 között — a Szovjetunióban és más szocialista országokban — a KGST tagországaiban —, az ipari termelés növekedésének évi átlagos üteme több mint kétszer akkora volt, mint a fej­lett tőkésországokban, vagyis 9,6 százalék a 4,6 százalékkal szemben.­­ Ennek eredményeként már a kilencedik ötéves terv előbb bármely más országnál több nyersvasat, vasércet, mangánércet és krómércet, szenet és kokszot, cementet, kálisót és foszfátot, traktort, motoros- és villamosmozdonyt, gyapotot, gyapjút, lent és né­hány más termékfajtát, az el­múlt ötéves tervidőszakban pe­dig már több acélt, kőolajat és műtrágyát gyártottunk, illetve termeltünk. — A tőkés világ 1974 máso­dik felétől kezdve súlyos gaz­dasági válságban szenved. A A minőség és a hatékonyság öt esztendeje Magyar Nemzet Minden családban televízió, rádió és hűtőgép . Az ötéves terv előirányoz­za az áruforgalom növekedésé­nek magas ütemét: volumene 27—29 százalékkal emelkedik. El kell érni, hogy élelmisze­rekből és iparcikkekből telje­sebben kielégítsük a lakosság fizetőképes keresletét. Külö­nösen gyorsan emelkedik a la­kosság tartós fogyasztási cik­kekkel való ellátása. Az ötéves terv végére például gyakorla­tilag minden szovjet családnak lesz televíziós készüléke, rádió­ja, hűtőgépe.­­ Az új ötéves terv idősza­kában folytatódik az ország­ban a nagyarányú lakásépítés. A párt a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség lakás­­viszonyainak megjavítását te­kinti a népjólét növelése egyik fő feladatának. Ezekben az években összesen 545—550 mil­lió négyzetméternyi lakóterület épül fel. Javul a lakások mi­nősége, kényelmesebbek, job­ban tervezettek lesznek. Ösz­­szesen körülbelül 100 milliárd rubelt ruháznak be a lakás- és a kommunális építkezések cél­jaira. A lakások döntő többsé­gét — mint eddig is —, az ál­lam építi. Ezzel együtt ösztö­nözni kell a szövetkezeti lakás­építés fejlődését, a kisvárosok­ban, a munkás lakótelepeken és a falvakban pedig elő kell segíteni az egyéni építkezést.­­ A lakásépítéssel közvetle­nül összefügg az óvodai és a bölcsődei hálózat kiterjesztése. Megfelelő összegeket irányo­zunk elő gyermekintézmények építésére, elsősorban azokban a körzetekben, ahol magas a nőknek a társadalmi termelés­ben való foglalkoztatottsága, a nagyipari központokban és az új városokban, többi között az ország keleti területein.­­ Rendszerünk, szocialista társadalmunk humanizmusa mindenkor, még a legnehezebb időkben is szembeötlően meg­nyilvánul a munkakörülmé­nyekről, az egészségvédelem­ről, a szovjet emberek művelt­sége és kulturális színvonala emeléséről való gondoskodás­ban.­­ A lakosság egészségvédel­mét illetően az új ötéves terv egyik alapvető feladata: fej­leszteni az orvosi ellátás minő­ségét, javítani az orvosok és a középfokú szakképzettséggel rendelkező egészségügyi sze­mélyzet munkájának megszer­vezését, fokozni a gyógyintéz­­mények munkájának haté­konyságát. Ezek az intézkedé­ .Kedd, 1976. március 1. A felhalmozás lényeges átcsoportosítása a mezőgazdaságba­ n A nehézipar gyorsabb ütemű növelése nem jelenti azt, hogy csökken a figyelem a közfogyasztási cikkek terme­lésének lehető legnagyobb bő­vítése iránt. Az ipar ezek ter­melését az ötéves tervben 43— 46 milliárd rubellel növeli, míg a IX. ötéves tervben ez a növekedés 39 milliárd rubel volt. Jellemző az is, hogy a fogyasztási alap az ország nemzeti jövedelmében gyor­sabban nő majd a felhalmozá­si alapnál, és 1980-ra 27—29 százalékkal emelkedik, vagyis 71—78 milliárd rubellel 1975- höz képest.­­ A népgazdaságot az in­­tenzifikálás útján fejlesztve különösen szigorúan ügyel­nünk kell a helyes népgazda­sági és ágazati arányokra. Ezt a feladatot szolgálja annak az irányvonalnak a folytatása, amelynek célja a felhalmozás lényeges mértékű átcsoporto­sítása a m­ezőgazdaság javára. Alig 1961—1970-ben a termelé­si­ építkezésekre irányuló me­zőgazdasági beruházások ösz­­szege 110 milliárd rubel volt, addig 1971—1980-ban ez az összeg eléri a 260 milliárd rubelt. A népgazdasági beru­házások egész összegéből való részesedése 18-ról 23 százalék­ra nő. A népgazdaság kiegyensú­lyozott fejlődését jelentős mértékben alá kell támasztani az ésszerű beruházási politiká­val is, az építkezés egész gya­korlatának lényeges megjaví­tásával.­­ Az új építkezést általá­ban akkor kell megkezdeni, amikor az biztosítja az elvileg új tudományos-műszaki meg­oldások alkalmazását. A be­ruházások növekvő hányadát kell a már működő üzemek műszaki felújítására és re­konstrukciójára fordítani. Ez lehetővé teszi, hogy lényege­sen emeljük az állóalapok aktív részére, a berendezések­re jutó költséghányadot, meg­gyorsítsuk a termelési kapaci­tások bekapcsolását, gyorsab­ban térjünk át a működő üze­mekben újabb termékek kibo­csátására.­­ A gazdaság kiegyensúlyo­zott növelésének elérésében fontos szerepet tölt be mind a folyó ötéves tervben, mind pedig hosszabb távlatban az ország nyersanyagkinccsel való megnyugtató ellátottsága. A Szovjetunió igen nagy, gyak­ran páratlanul értékes nyers­anyag-lelőhelyekkel rendelke­zik. A népgazdaság dinamikus növekedése azonban a külön­böző ásványi nyersanyagok iránti kereslet gyors emelke­dését idézi elő. Terveinkben elő fogjuk irányozni az ásvány­vagyon-feltárásnak a kiterme­léshez képest gyorsabb emel­kedését, hogy az ásványkin­csekkel való ellátás biztonsága a termelés szempontjából mindig a megfelelő színvona­lon legyen. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megóvjuk a népgazdaságot az energia- és nyersanyaghiánytól, valamint az ezzel kapcsolatos arányta­lanságoktól. Ezzel egyidejűen megjavul a nyersanyagfelhasz­nálás.­­ A szovjet gazdaság ará­nyos fejlesztésének egyik leg­főbb feltétele a X. és a követ­kező ötéves tervek éveiben a munkaerő-tartalékok éssze­rű felhasználása. Minél dina­mikusabb a népgazdaság, mi­nél gyorsabban változik ága­zati és területi szerkezete, an­nál sürgetőbb az a feladat, hogy összehangoljuk az anyagi termelés és a nem termelő szféra fejlesztését a munka­erő-tartalékokkal. Figyelembe kell­ venni továbbá, hogy a 80-as években csökkenni fog a munkaerő-tartal­ékok termé­szetes gyarapodása.­­ Ily módon az ország más, valamint hosszú távú fejlődé­sének érdekei megkövetelik a termelés sokoldalú intenzifi­­kálását, a tudományos-műsza­ki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, amelyek a termelés hatékonysága emelésének dön­tő tényezői. Mindenekelőtt ar­ról van szó, hogy növeljük az anyagi, munkaerő- és pénz­ügyi források hozamát, haté­konyan használjuk fel a ter­melési alapokat. Ezért ezeket a kérdéseket gondosan ki kell munkálni minden vállalatnál, építkezésen, minden szovház­­ban és kolhozban, és ezeknek a kérdéseknek méltó helyet kell elfoglalniuk a szocialista versenyben. Végső soron ezek­nek a kérdéseknek megoldása a legfontosabb a X. ötéves terv feladatainak sikeres teljesíté­se szempontjából.­­ A párt gazdaságpolitikája abból indul ki, hogy a nép­gazdaság intenzív fejlesztésé­hez szükség van a tudomá­nyos-műszaki forradalom vív­mányai és a gazdálkodás szo­cialista rendszere előnyeinek szerves összekapcsolására. En­nek a feladatnak megoldásá­ban fontos szerepet tölt be a tudomány.­­ A társadalmi termelés in­­tenzifikálásának meggyorsítá­sa érdekében tervgazdálkodási rendszerünk lehetővé teszi az egységes műszaki politika al­kalmazását, amellyel el kell érni a tudomány és a technika összes fejlesztési arányainak egybehangolását. A gazdasági mechanizmus tökéletesítése — A társadalmi termelés hatékonysága nemcsak tudo­mányos-műszaki vagy terme­lési-gazdasági probléma, ha­nem hatalmas társadalmi fel­adat is. A lehető legnagyobb mértékű takarékoskodás a népgazdaság minden dolgozó­jának ügye. — A X. ötéves tervben meg­valósítandó műszaki politika megteremti a feltételeket ah­hoz, hogy emelkedjék az álló­­alapok értékének minden egyes rubeljére jutó termelés. Más szóval: emelkedjék az alapok hozamai Ha a most meglevő állóalapokból szár­mazó termelés csupán egy szá­zalékkal növekednék, akkor ez öt év alatt olyan összegű pót­lólagos nemzeti jövedelmet eredményezne, amelyből két— két és fél millió család szá­mára lehetne lakást építeni.­­ Természetesen különös figyelmet kell fordítani a mun­ka termelékenységének neve-

Next