Magyar Nemzet, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám
Csütörtök, 1976. március 4- _ Magik Nraizet A Magyar Nemzet vitafóruma Színházlátogatás falun VALLOMÁSRA INDÍTOTT a Magyar Nemzetben február 19-én megjelent „A faluszínház ünnepei Bemutató és bankett” című írás. A marcali középiskolai kollégium nevelője vagyok. A nevelőtestület 4 tagjával (7 fős testület) és 70 diákjával (létszám: 132) részt vettem a Testvérek bemutatóján. Szívesebben arról írnék, hogyan hatott rám Illyés műve az ünneplő Déryné Színház tolmácsolásában. Nem ezt teszem. Legfőbb oka, hogy az említett cikkben megfogalmazott kérdések, a cikkíró véleménye nagyon elgondolkodtatott. Maradjunk a kérdéseknél! „Vajon hajlandó lesz-e velünk együtt gondolkodni a falusi közönség? Eléggé ismerik-e Dózsát?” A cikkíró megnyugtatására: a bemutatóra igyekvő ifjúságot (zömében ők alkották a közönséget) felkészítettük a mű befogadására. Úgy gondolom, tőlük jogosabb számon kérni „Elég erős-e nemzeti történelmi tudata?” Pontosabban mi, nevelőik azt kérjük számon, hogyan fejlődik, éppen azzal is, hogy Illyés művének birtokosai lehettek. De jogos-e nemzeti történelmi tudatot számon kérni azoktól, akikről még azt sem feltételezi, hogy a cirkuszt és a színházat meg tudják különböztetni? Hiszen utolsó kérdése ezt sejteti. „Tudja-e már, hogy a színház nem a cirkusz kifinomult válfaja, nem látványosság (az előadás látványos is volt), amin ámuldozni és nevetni lehet, hanem olyasvalami, amire figyelni kell, amit át kell élni, amin izgulni és gondolkodni, megdöbbenni, megrendülni és fölháborodni kell?” AZT HISZEM, a cikkíró Karal Zsuzsát elsősorban a külsőségek tartották fogva. Lehet, hogy túlbuzgó volt a vendéglátás, de azt, hogy valakit hogyan ünnepelnek, sok mindentől függ. Például az ünnepelt elvárásaitól, emberi kapcsolataitól stb. Hiszem, hogy jobban használt volna az ünneplő színháznak is — amelyhez korábbi a kötődése —, ha az elkövetkező időszak műsorterveiről szól. Arról, hogyan kívánják a falusi közönséget színházat értő, szerető, a művek eszmeiségében elmélyedő, az esztétikumban gyönyörködő nézővé nevelni. Nagyon remélem, hogy a színház művészei nem úgy közelednek hozzánk, vidéki nézőkhöz: „Játsszunk még ezeknek a parasztoknak?” — esetleg még hosszabb szünetekkel, hogy megkapják a „jegy árának ellenértékét.” Megdöbbentem, hogy ön milyen előítélettel nyilatkozik a vidéki közönségről. Grübl Lászlóné kollégiumi nevelő Marcali* RITKA SZERENCSE, ha egy újságíró olyan olvasótól kap levelet, akivel tökéletesen egyetért. Az olvasó többnyire akkor ragad tollat (írógépet), ha valami felmérgesíti. Ez történt Grübl Lászlóné kollégiumi nevelő esetében is. Hogyan lehetséges, hogy mégis örülök neki, hogy mégis azzal kezdtem válaszomat: egyetértek vele? Egyetértek azzal, hogy lehetetlenség nevelni olyasvalakit — ez esetben a vidéki közönséget —, akit lenézünk. Erről azonban cikkemben szó sem volt. Gondolom, levélírónk sem hiszi, hogy Magyarországon mindenki rendszeres színházlátogató, és azt sem, hogy a színházba mindenki azért vált jegyet, hogy magvas gondolatokkal ismerkedjék. Sajnos — városon, falun egyaránt — ez ma még nem így van. A Déryné Színház operett-előadásai bizony több nézőt vonzanak, mint a klasszikus és modern „komoly” műfajú drámák. Ez nem a Déryné Színház sajátossága. A budapesti szakmunkások többsége is szívesebben nézi meg a Csárdáskirálynőt, mint a Hamletet. Sokan munkálkodnak — munkálkodunk — azon, hogy ez megváltozzék. De a segítség módja semmiképp sem lehet az, hogy letagadunk meglevő hiányosságokat. Ha Marcaliban ilyen hiányosságok nincsenek, ha ott könyvet, színházat, kultúrát szerető és ismerő fiatalok és felnőttek laknak, akkor ez olyan eredmény, amelyre büszkék lehetnek. Cikkem nem a marcali közönségről szólt. Arról szólt, hogy ez a színház nem sajnálatot, hanem elismerést érdemel. Arról, hogy az ünneplést nemcsak itallal lehet megoldani, arról, hogy a helybeliek éjfél tájban sokkal frissebbek, mint vendégeik, a színház tagjai, akik mögött és előtt több száz kilométer van, mögöttük egy előadás, ami — és ebben talán ön sem kételkedik — jobban kifárasztja a színészt, mint a közönségét. BIZONYOS VAGYOK abban — elég jól ismerem a színházat MINT NAGYNEVŰ ELŐDEINKRE büszke vízimérnök, őszintén megörültem a Magyar Nemzet január 29-i számában megjelent „Vásárhelyi Pál, az Alföld megmentője” című olvasói jegyzetnek. Engedtessék meg, hogy a nemes szándékú írást néhány adattal kiegészítsem. A Tisza-szabályozási tervek alapjául szolgáló felméréssel kapcsolatban még a szakkörökben is gyakran beszélnek Vásárhelyi-féle térképekről. Tudjuk azonban, hogy az 1834—1842 között nagyszámú mérnök közreműködésével folyt tiszai mappációt nem ő, hanem a festőművészként is nyilvántartott Lányi Sámuel (1791—1860) vezette. (Lásd: Bényésy László: Lányi Sámuel életútja. Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1971. évi 3. szám.) Vásárhelyi: Tisza-szabályozási tervének leírásában (lásd: Botár Imre—Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője. Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest: VIZDOK. 1970), részletesen foglalkozik ugyan az árvédelmi töltések közötti távolsággal, de sem itt, sem másutt nem szól ..a gátak között folyó árvíz közepes mélysége és szélessége közötti viszonyról”. Az erre vonatkozó ..törvény” a dr. Szily forrásául szolgált népszerűsítő munka szerzőjének megállapítása lehet. A Tiszavölgyi Társulatban tömörült érdekeltek, akik a szabályozás költségeinek viselésére „Szerződvény”-ben kötelezték magukat (lásd Ihrig Dénes [szerk.]: A magyar vízszabályozás története. Budapest, VIZDOK, 1973), érthető módon ragaszkodtak a tervek felülvizsgálatához. De nem azért, mert .,lenézték a magyar mérnököt”, hanem mert Vásárhelyi a közvetlenül érintett birtokostól sürgetett helyi beavatkozások helyett már anyagi okokból is kockázatosabb átfogó szabályozást tervezett. Paleocava Péter „olasz mérnök” (1789—1867) 1840-től lombard-velencei építési igazgató, majd 1849—59 közt közmunkaügyi miniszter volt Mint a Tiszához hasonlóan síksági jellegű Pó folyó szabályozásának vezetőjét kérték fel véleményadásra. 1846 július 18-án indult Széchenyi társaságában a „Pannónia” gőz, hogy sem a színészeknek, sem a rendezőknek nincsenek olyan „elvárásai”, hogy ingyen étel-italhoz jussanak. Ennyit az ünnepelt elvárásairól”. Nem tartom magyarosnak ezt a kifejezést.) Azt írja, jobban használtam volna a színháznak, ha inkább terveiről, elkövetkező bemutatóiról írok. Megtettem. Mégpedig augusztusban, a jubileumi évad beköszöntőjekor. Mindenesetre még egyszer köszönöm a levelet, mert megtudtam belőle, hogy Marcaliban van közönsége a kultúrának, és létezik történelmi tudat, pedagógusi felelősségtudat. Sok ilyen levelet szeretnék kapni. _ . . _ Kartal Zsuzsa hajón a Tisza bejárására. Szakvéleményét (Vélemény a Tisza-völgy rendezéséről. Olaszból fordította Lasku Károly. Pest, 1846. 139. lap. 3 térképpel) augusztus 17-éről keltezte és aug. 26-án, majd szept. 18-án ,,toldalék”-okkal egészítette ki. „Lesújtó mosoly” helyett tehát két hónapig foglalkozott Vásárhelyi tervével. Vásárhelyit valóban 1846. április 8-án érte szívszélhűdés. (De. 11 órakor.) De az Akadémia egykori értesítéséből tudjuk (lásd Gonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei. Budapest Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, 1896), hogy halála nem a helyszínen, hanem este 11-kor következett be. Az ..Akkor tönkretettétek az Alföldet” kijelentésről nincs feljegyzésünk. Annyi azonban biztos, hogy a közgyűlés részvevőit nem tegezhette! Paleocapa magyarországi tartózkodása idején Vásárhelyi már nem élt, tehát nem vitatkozhattak. A jóvátehetetlen hiba éppen az volt, hogy az évtizedekig elhúzódó kivitel során egyik kiváló szak-* embert sem követték. ’"'?A Tisza-szabályozás kezdetét 1846. augusztus 27-ére teszik, amikor a tervezett 8 km hosszú tiszadobi átvágás bal partján húzódó töltés építése Széchenyi első kapavágásával megindult. (Az esemény helyszínét 1862-ben a Tiszavölgyi Társulat emlékoszloppal, 1969-ben az Országos Vízügyi Hivatal Vásárhelyi szobrával — Grandtner Jenő alkotásával — jelölte meg.) A munkák számos helyen folytak és csak 1848 májusában maradtak félbe. A NAGY MŰSZAKI ALKOTÁSOK megvalósulásához három feltétel egyidejű kielégítése szükséges (1. megfelelő terv, illetve tervező, 2. meszszire tekintő államférfi [illetve gazdasági vezető] aki a tervet felkarolja, és 3. tartósan stabil gazdasági-politikai légkör). A Tisza-szabályozás sorsát Vásárhelyi 1846. évi halála, Széchenyi visszavonulása és a szabadságharc kitörése pecsételte meg. Nem von le Vásárhelyi nagyságából semmit sem, ha nem nevezzük — mert nem nevezhetjük — az Alföld megmentőjének. Lászlóffy Woldemár, a műszaki tudományok doktora. Vásárhelyi-díjas A Tisza-szabályozás és Vásárhelyi Pál A gépkocsik és a szombati takarítás HOSSZÚ HETEK : figyelem azt az ügybuzgalmat, mellyel minden szombaton pontosan 12 órától igyekszenek biztos helyre elszállítani minden olyan gépkocsit, melyet a felseprendő Népköztársaság útján felejtenek. Jobban körülnéztem, ki mikor viszi el a kocsiját az útból. Fél 12-től nagy a rohanás. Egyiket, másikat megkérdeztem: Vége van már a munkaidőnek? Dehogy! Elkértem magam (meglógtam, főnök vagyok, korábban eljöhetek, csúsztatok, a nem kívánt törlendő), pedig éppen egy fontos tárgyalást kellett emiatt megszakítani, de hát szombaton reggel a mellékutcákban nincs már parkolóhely — viszont hét végén a kocsira szükségem van és nem járhatok a világ végére utána. Elgondolkoztam, vajon tudják-e a Köztisztasági Hivatal illetékesei, hogy hány vállalat, intézmény van a Népköztársaság útján és szombaton meddig dolgoznak? Pontosan nem tudom én sem, de azt tudom, hogy zömükben fél 1-ig dolgoznak. Tudja-e a hivatal vezetője, hogy 11 óra után a Népköztársaság útján hány gépkocsi parkol? Érdemes lenne megszámolni és beszorozni 1 órával Eredmény: ennyi és ennyi kiesett, de valójában kifizetett munkaóra, melyhez még hozzá kell számolni a rendőrök és a Volán dolgozóinak munkabérét. Igaz, hogy a Volán költségei megtérülnek, de a többi kár az egész társadalmat terheli. Javasolok egy megoldást: a Köztisztasági Hivatal 12 óra helyett 13 órakor kezdje meg a takarítást Palotás János, Budapest SPORT A labdarúgó MNK-ban: Érdekes küzdelmek a legjobb nyolc közé jutásért Szerdán tizenhat labdarúgócsapat megkezdte a küzdelmet a legjobb nyolc közé jutásért a Magyar Népköztársasági Kupában. Vasas—MTK-VM 3:0 (3:0) Fáy u. 3000 néző. V.: Halász. A széltől támogatott piroskékek az első félidőben nyomasztó mezőnyfölényben játszottak. A 18. percben Becsei szögletrúgása a szél által is „támogatva” jutott a léc alá. 1:0. Hat perc múlva Gass fejese került védhetetlenül a hálóba. 2:0. A 40. percben Becsei gólja pontos másolata volt az elsőnek. Fordulás után kiegyenlítettebb lett a küzdelem, a 72. percben Szijjártót (MTK-VM) Gass lerántásáért kiállították. Vasas: Tamás — Török (Komjáti, SS. p.), Kanász, Hegedűs, Kántor — Hódi, Zombori, Szijjártó — Gass, Kovács (Váradi, 63. p.), Becsei P. MTK-VM: Gáspár — Török, Csetényi, Csorna, SZijjártó — Kovács B., Kőhalmi, Borsó (Tulipán, a 70. p.) — Koritár (Takács, a 70. p.), Kiss, Kunszt. m-ről küldte hálóba. 2:2. Szünet után a széllel hátban játszó FTC fölénye állandósult, Paulusz azonban ragyogóan védett. A 80. percben Ebedli szerezte a győzelmet jelentő harmadik gólt, 3:2. FTC: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Megyesi — Nyilasi, Ebedli, Branikovits (Kelemen, 62. p.) — Pusztai, Szabó, Magyar. MÁV Előre: Paulusz — Mester, Cs. Horváth (Bátor, 77. p.), Lechner, Szabó — Bús, Téglám, László — Tomaji, Fülöp, úr. Békéscsaba—Szeged 2:0 (2:0) Szeged, 1000 néző. V.: Lauber. Negyedórás hazai fölény után egyre jobban feljöttek a csabaiak, s a mérkőzés végéig ők kezdeményeztek többet. A 23. percben Királyvári kapáslövése, a 29-ben Zsíros cseles labdája talált a szegedi hálóba: 2:0. A 65. percben Kozma kezezett a 16-oson belül. Láza gyengén gurított labdáját Nagy szögletre ütötte. Ezután unalmas mezőnyjáték alakult ki. Békéscsaba: Bugyi — Paróczai, Kerekes, Vágási, Zsíros — Láza, pásztor — Németh, Királyvári, Magyar, Bánáti (Mártai). Szeged: Nagy — Lancsa, Kozma Hl, Hojszák, Kádár — Hangár, Zámbori (Szalai), Vass dr., — Antal, Nagy A., Jernei (Werner). Salgótarján—Diósgyőr 3:0 (1:0) Salgótarján, 2000 néző. V.: Szávó. Szünetig a szél a Diósgyőrt támogatta, a közepes színvonalon folyó küzdelem kiegyensúlyozott volt. Szünet után beszorult a vendégcsapat, s az egy perc alatt lőtt két gól eldöntötte a mérkőzés sorsát. A gólok közül Földi egyet fejelt (32. p), egyet lőtt (71. p), egyszer pedig Jeck 18 m-es csavart szabadrúgása került a bal felső sarokba: 3:0 (71. p). Salgótarján: Szűcs — Miklós* Kmetty, Varga, Kegye — Angyal* Földi, Básti — Szoó, Kajdi (Horváth, 68. p.), Jeck. Diósgyőr: Veréb — Tatár, Salamon, Váradi, Martis — Oláh, Horváth, Görgei — Koleszárik (Feledi, 46. p.), Kiss (Fükő, 69. p.), Fekete- V. Dózsa—Videoton 0:0 Megyeri út, 3000 néző. V.: Hámori. Sérülés miatt egyik csapat sem tudott legjobb összeállításában pályára lépni. Az első félidőben a szélről támogatott Videoton lépett fel támadóan, a hazaiak a 14. percben veszélyeztettek először. Kemény volt a küzdelem, sok volt a szabálytalanság. A játék képe szünet után sem változott sokat, a Videoton jól tartotta a hazaiakat, sőt, széllel szemben játszva sem jött zavarba. Az újpesti támadósor Bene és Dunai II. beállásával sem sokat erősödött, a Videoton, jól szervezett védelmével, megérdemelten harcolta ki a döntetlent. O. Dózsa: Rothermel — Kellner, Juhász, Dunai Ii, Tóth J. — Borbély, Tóth A. — Fazekas, Töröcsik (Bene, 68. p.), Fekete (Dunai H, 68. p.), Nagy L. Videoton: Kovács — Nagy J., Baranyi, Fejes, Végh — Kovács J., Karsai, Csongrádi — Szalmássy, Nagy II, Kuti. A jégkorong a VB-n: A magyar válogatott Nagy-Britannia ellen kezd Március 8-án, hétfőn megkezdődnek Gdanskban a jégkorong-világbajnokság C-csoportjának küzdelmei. A csoportban öt válogatott küzd a továbbjutást jelentő első és második helyért. A magyar válogatott 8-án, hétfőn Nagy-Britannia ellen kezd, 9-én Franciaország, 11-én Ausztria, 13-án pedig Dánia lesz az ellenfele. Boróczi Gábor válogatott szakvezető értékelése szerint Ausztria a legnagyobb rivális, a francia és a magyar válogatott csaknem egyforma játékerőt képvisel, a dánok és az angolok elleni mérleg a magyar csapat számára kedvező. A sorsdöntő tehát — az osztrákok elleni vereséggel számolva — a franciák elleni hatvan perc lesz. — A csapat két éve együtt van mondta a szakvezető. — Ez idő alatt sikerült végrehajtani a tervszerű fiatalítást, szakmailag pedig az „egyesületi sorok” tervét. Mivel védekezésünk meglehetősen gyenge, a sérülések is a hátsó sorokat sújtják, egész pályás letámadást alkalmazunk a VB-n. A csapat valamennyi tagja szerepelt már világversenyen, senki számára nem lesz ismeretlen a légkör. A pénteken és szombaton, két részletben elutazó csapat névsora: Balogh (BVSC), Kovács (FTC), a két kapus. Az első sor (amelyet az FTC ad): Hajzer I., Farkas — Kereszty, Mészöly, Havrán. A második, „vegyes” sor: Palotás (II. Dózsa), Németh (Volán) — Pálla (BVSC), Bálint (II. Dózsa), Muhr (FTC). A harmadik sor (az újpesti gárdára alapozva): Kovács Cs., Flóra — Pék, Búzás G., Búzás Gy. Tartalékok: Szeles (V. Dózsa), Zsitva B. (BVSC), Fodor (Volán). Nemzetközi kupamérkőzések A legjobb négy közé jutásért játszottak szerdán a három nagy nemzetközi kupában, a BEK-ben, a KEK-ben és az UEFA-kupában. A BEK-ben: Dinamo Kijev—St. Etienne 2:0 (1:0), Szimferopol, 35 000 néző. Hajduk—PSV Eindhoven 2:0 (2:0), Split, 30 000 néző. Az UEFA-kupában: Dynamo Dresden—Liverpool 0:0, Drezda, 35 000 néző. A Dynamo 11-est hibázott. A Ferencváros a sportszerű versenylégkörért A Ferencváros elnöksége már több alkalommal hangsúlyozta, hogy messzemenően elhatárolja magát azoktól a szurkolóktól, akik a pályán s azon kívül sportszerűtlen magatartásukkal zavarják a rendet, a fegyelmet. Az elnökség most, korábbi sportszerűtlen magatartása miatt kizárta pártoló tagjai sorából Baky András budapesti lakost, míg Nagy Árpád és Lackó Gyula tagságát egy évre felfüggesztette. Ugyanakkor kéri a klub barátait, hogy lelkes buzdításukkal továbbra is segítsék a zöldfehér színekért küzdőket a minél jobb eredmény elérésében. A KISZ Vas megyei bizottsága beszélgetésre hívta meg a Haladás NB I-es csapatának játékosait, edzőit és vezetőit. Elhatározták, hogy külföldet is járt labdarúgók élménybeszámolókat tartanak majd a különböző KISZ-rendezvényeken, segítenek az ,,Edzett ifjúságért” versenyeinél stb. s7 Rába ETO—Zalaegerszeg 2:0 (1:0) Győr, 600 néző. V.: Jacsina. Hevesebb és küzdelmesebb mérkőzésre számított a közönség, a vendégek azonban mintegy hetven percen át igen körülményesen és gyengén játszottak. Az ETO is elsősorban harcosságban és akarásban nőtt a ZTE fölé, s Glázer (5. p) és Csiszár (54. p) góljával megérdemelten nyert: 2:0. ETO: Földes — Bauman, Brandisz, Pozsgai, Magyar — Somogyi, Horváth L. Mile — Szabó (Varga, 68. p.), Szokolai, Glázer (Csiszár, 31. p.). ÚTE: Bolemányi — Molnár (Fodor, 46. p.), Antoni, Mihalecz, Filó — Józsi, Tóth, Csepregi — Bogáti (Szimacsek, 46. p.), Soós, Bull. Bp. Honvéd—Csepel 2:2 (0:0) Csepel, 1500 néző. V.: Palotai. Erősen idény eleji formában játszott mindkét csapat. Üres 45 perc után góllal kezdődött a második: Kocsis L. jó labdáját értékesítette Weimper, 1:0. Megélénkült a játék, s az 51. percben Csordás egyenlített: 1:1. Alig öt perc múlva Weimper vezette fel a labdát, a csepeli védők nem zavarták, se — már a büntető területen belül — a jobb sarokba lőtt: 2:1. Az 58. percben a Honvéd 11-esén pattogott a labda, s Varga kihasználta a Honvéd-védelem határozatlanságát: 2:2. Bp. Honvéd: Gujdár— Kelemen, Kocsis I., Szűcs, Lukács — Pál, Kocsis L., Pintér — Bartos, Kozma, Weimper. Csepel: Hajdú — Godán, Hunyadi, Weber, Kovács — Varga, Ozsváth, Gulyás — Tóth B. (Somogyi, 60. p.), Csordás, Buronyi (Kacsányi, 60. p.), K. Rákóczi—Haladás 2:0 (0:0) Kaposvár, 4000 néző. V.: Tompa. Viharos erejű szél támogatta az első félidőben a Haladást, fölényüket azonban nem tudták gólra váltani. Szünet után már a Rákóczi diktálta a tempót: a 65. percben Barcsa, a 71.-ben Varga szerzett gólt, 2:0. Kaposvár: Hegedűs — Kanyar, Márton, Agfalvi, Németh — Nagy, Konrád, Burcsa — Varga, Kováts, Duschák (Karaszta, 63. p.). Haladás: Kenesei — Fischer, Kereki, Horváth A., Kiss Gy. — Halmosi, Király, Horváth Z. — Szabó, Farkas, Hauzer. FTC—Székesfehérvári MÁV 3:2 (2:2) Székesfehérvár, 5000 néző. V.: Tátrai. A hazaiak vezették az első támadást, Szabó révén az FTC lőtte az első gólt: 1:0. A 13. percben Nyilasi lesgyanús helyzetből lőtte a másodikat: 2:0. Martos szabálytalanul akasztotta ezt, a 11-est Cs. Horváth értékesítette: 2:1. A 29. percben Fülöp „ellopott” egy labdát, beívelését Bús 18 Kubában a magyar vízilabda-válogatott Kéthetes edzőtáborozásra kedden este Kubába érkezett a magyar vízilabda-válogatott. A csapat több edzőmérkőzést játszik a kubai válogatottal, amelynek edzéseit Laky Károly vezeti. Két összecsapásukat a televízió is közvetíti. Kubában kellemes nyári időjárás fogadta a magyar együttest, amelynek tagjai szerdán már fürödtek is egyet a Karib-tenger vizében. — Ismerjük a hazai csapat játékerejét — mondta megérkezés után Gyarmati Dezső szövetségi kapitány. — Minden bizonnyal jó partnerek lesznek majd terveink megvalósításához. A montreali olimpia jegyében kísérletezünk új megoldásokkal, a fiatalok csapatba illesztésével. Szófiában lép tatamira a hét végén a magyar cselgáncsválogatott. A pénteken utazó csapatban Tuncsik, Dell, Sághegyi, Petrovszky kapott helyet. Az EB-ezüstérmes miskolci Tóth szerepléséről az utazás előtt mondják ki a végleges döntést a vezetők. Karpov, a világbajnok szovjet sakkozó élre tört a Skopjei nemzetközi versenyen, miután a 3. fordulóban győzött a jugoszláv Nicevski ellen. Adorján András játszmája — a jugoszláv Velimiroviccsal — függőben maradt. Karpovnak 2,5 pontja van. Adorján 1,5 ponttal és egy függőjátszmával az ötödik helyen áll. A szocialista országok bridzs kupaversenyét ma és pénteken rendezi meg a Fészek művészklubban a Budapesti Bridzs Egyesület.