Magyar Nemzet, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

Csütörtök, 1976. március 4- _ Magik­ Nraizet A Magyar Nemzet vitafóruma Színházlátogatás falun VALLOMÁSRA INDÍTOTT a Magyar Nemzetben február 19-én megjelent „A faluszínház ünnepei Bemutató és ban­kett” című írás. A marcali kö­zépiskolai kollégium nevelője vagyok. A nevelőtestület 4 tag­jával (7 fős testület) és 70 diák­jával (létszám: 132) részt vet­tem a Testvérek bemutatóján. Szívesebben arról írnék, ho­gyan hatott rám Illyés műve az ünneplő Déryné Színház tol­mácsolásában. Nem ezt te­szem. Legfőbb oka, hogy az em­lített cikkben megfogalmazott kérdések, a cikkíró véleménye nagyon elgondolkodtatott. Maradjunk a kérdéseknél! „Vajon hajlandó lesz-e velünk együtt gondolkodni a falusi kö­zönség? Eléggé ismerik-e Dó­zsát?” A cikkíró megnyugtatá­sára: a bemutatóra igyekvő if­júságot (zömében ők alkották a közönséget) felkészítettük a mű befogadására. Úgy gondo­lom, tőlük jogosabb számon kérni „Elég erős-e nemzeti tör­ténelmi tudata?” Pontosabban mi, nevelőik azt kérjük szá­mon, hogyan fejlődik, éppen azzal is, hogy Illyés művének birtokosai lehettek. De jogos-e nemzeti történelmi tudatot szá­mon kérni azoktól, akikről még azt sem feltételezi, hogy a cir­kuszt és a színházat meg tud­ják különböztetni? Hiszen utolsó kérdése ezt sejteti. „Tud­ja-e már, hogy a színház nem a cirkusz kifinomult válfaja, nem látványosság (az előadás látvá­nyos is volt), amin ámuldozni és nevetni lehet, hanem olyas­valami, amire figyelni kell, amit át kell élni, amin izgul­ni és gondolkodni, megdöb­benni, megrendülni és fölhábo­rodni kell?” AZT HISZEM, a cikkíró Kar­­al Zsuzsát elsősorban a külsőségek tartották fogva. Lehet, hogy túlbuzgó volt a vendéglátás, de azt, hogy vala­kit hogyan ünnepelnek, sok mindentől függ. Például az ün­nepelt elvárásaitól, emberi kapcsolataitól stb. Hiszem, hogy jobban hasz­nált volna az ünneplő­ színház­nak is — amelyhez korábbi a kötődése —, ha az elkövetkező időszak műsorterveiről szól. Arról, hogyan kívánják a falu­si közönséget színházat értő, szerető, a művek eszmeiségé­ben elmélyedő, az esztétikum­ban gyönyörködő nézővé ne­velni. Nagyon remélem, hogy a színház művészei nem úgy kö­zelednek hozzánk, vidéki né­zőkhöz: „Játsszunk még ezek­nek a parasztoknak?” — eset­leg még hosszabb szünetekkel, hogy megkapják a „jegy árá­nak ellenértékét.” Megdöbbentem, hogy ön mi­lyen előítélettel nyilatkozik a vidéki közönségről. Grübl Lászlóné kollégiumi nevelő Marcali* RITKA SZERENCSE, ha egy újságíró olyan olvasótól kap levelet, akivel tökéletesen egyetért. Az olvasó többnyire akkor ragad tollat (írógépet), ha valami felmérgesíti. Ez tör­tént Grübl Lászlóné kollégiumi nevelő esetében is. Hogyan le­hetséges, hogy mégis örülök neki, hogy mégis azzal kezd­tem válaszomat: egyetértek ve­le? Egyetértek azzal, hogy le­hetetlenség nevelni olyasvala­kit — ez esetben a vidéki kö­zönséget —, akit lenézünk. Er­ről azonban cikkemben szó sem volt. Gondolom, levélírónk sem hiszi, hogy Magyarorszá­gon mindenki rendszeres szín­házlátogató, és azt sem, hogy a színházba mindenki azért vált jegyet, hogy magvas gondola­tokkal ismerkedjék. Sajnos — városon, falun egyaránt — ez ma még nem így van. A Déry­né Színház operett-előadásai bizony több nézőt vonzanak, mint a klasszikus és modern „komoly” műfajú drámák. Ez nem a Déryné Színház sajátos­sága. A budapesti szakmunká­sok többsége is szívesebben né­zi meg a Csárdáskirálynőt, mint a Hamletet. Sokan mun­kálkodnak — munkálkodunk — azon, hogy ez megváltozzék. De a segítség módja semmi­képp sem lehet az, hogy leta­gadunk meglevő hiányosságo­kat. Ha Marcaliban ilyen hiá­nyosságok nincsenek, ha ott könyvet, színházat, kultúrát szerető és ismerő fiatalok és felnőttek laknak, akkor ez olyan eredmény, amelyre büszkék lehetnek. Cikkem nem a marcali közönségről szólt. Arról szólt, hogy ez a színház nem sajnálatot, hanem elisme­rést érdemel. Arról, hogy az ünneplést nemcsak itallal le­het megoldani, arról, hogy a helybeliek éjfél tájban sokkal frissebbek, mint vendégeik, a színház tagjai, akik mögött és előtt több száz kilométer van, mögöttük egy előadás, ami — és ebben talán ön sem kétel­kedik — jobban kifárasztja a színészt, mint a közönségét. BIZONYOS VAGYOK abban — elég jól ismerem a színházat MINT NAGYNEVŰ ELŐ­DEINKRE büszke vízimérnök, őszintén megörültem a Magyar Nemzet január 29-i számában megjelent „Vásárhelyi Pál, az Alföld megmentője” című ol­vasói jegyzetnek. Engedtessék meg, hogy a nemes szándékú írást néhány adattal kiegészít­sem. A Tisza-szabályozási tervek alapjául szolgáló felméréssel kapcsolatban még a szakkö­rökben is gyakran beszélnek Vásárhelyi-féle térképekről. Tudjuk azonban, hogy az 1834—1842 között nagyszámú mérnök közreműködésével folyt tiszai mappációt nem ő, hanem a festőművészként is nyilvántartott Lányi Sámuel (1791—1860) vezette. (Lásd: Bényésy László: Lányi Sámuel életútja. Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1971. évi 3. szám.) Vásárhelyi: Tisza-szabályo­zási tervének leírásában (lásd: Botár Imre—Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője. Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest: VIZDOK. 1970), részletesen foglalkozik ugyan az árvédelmi töltések közötti távolsággal, de sem itt, sem másutt nem szól ..a gátak kö­zött folyó árvíz közepes mély­sége és szélessége közötti vi­szonyról”. Az erre vonatkozó ..törvény” a dr. Szily forrásául szolgált népszerűsítő munka szerzőjének megállapítása le­het. A Tiszavölgyi Társulatban tömörült érdekeltek, akik a szabályozás költségeinek vise­lésére „Szerződvény”-ben kö­telezték magukat (lásd Ihrig Dénes [szerk.]: A magyar víz­szabályozás története. Buda­pest, VIZDOK, 1973), érthető módon ragaszkodtak a tervek felülvizsgálatához. De nem azért, mert .,lenézték a ma­gyar mérnököt”, hanem mert Vásárhelyi a közvetlenül érin­tett birtokostól sürgetett helyi beavatkozások helyett már anyagi okokból is kockázato­sabb átfogó szabályozást ter­vezett. Paleocava Péter „olasz mér­nök” (1789—1867) 1840-től lombard-velencei építési igaz­gató, majd 1849—59 közt köz­munkaügyi miniszter volt Mint a Tiszához hasonlóan síksági jellegű Pó folyó sza­bályozásának vezetőjét kérték fel véleményadásra. 1846 jú­lius 18-án indult Széchenyi tár­saságában a „Pannónia” gőz­­, hogy sem a színészeknek, sem a rendezőknek nincsenek olyan „elvárásai”, hogy ingyen étel-italhoz jussanak. Ennyit az ünnepelt elvárásairól”. Nem tartom magyarosnak ezt a kifejezést.) Azt írja, jobban használtam volna a színház­nak, ha inkább terveiről, elkö­vetkező bemutatóiról írok. Megtettem. Mégpedig augusz­tusban, a jubileumi évad bekö­­szöntőjekor. Mindenesetre még egyszer köszönöm a levelet, mert meg­tudtam belőle, hogy Marcali­ban van közönsége a kultúrá­nak, és létezik történelmi tu­dat, pedagógusi felelősségtudat. Sok ilyen levelet szeretnék kapni. _ . . _ Kartal Zsuzsa hajón a Tisza bejárására. Szak­­véleményét (Vélemény a Ti­­sza-völgy rendezéséről. Olasz­ból fordította Lasku Károly. Pest, 1846. 139. lap. 3 térkép­pel) augusztus 17-éről keltezte és aug. 26-án, majd szept. 18-án ,,toldalék”-okkal egészí­tette ki. „Lesújtó mosoly” he­lyett tehát két hónapig foglal­kozott Vásárhelyi tervével. Vásárhelyit valóban 1846. április 8-án érte szívszélhűdés. (De. 11 órakor.) De az Akadé­mia egykori értesítéséből tud­juk (lásd Gonda Béla: Vásár­helyi Pál élete és művei. Bu­dapest Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, 1896), hogy halála nem a helyszínen, ha­nem este 11-kor következett be. Az ..Akkor tönkretettétek az Alföldet” kijelentésről nincs feljegyzésünk. Annyi azonban biztos, hogy a köz­gyűlés részvevőit nem tegez­hette! Paleocapa magyarországi tartózkodása idején Vásárhe­lyi már nem élt, tehát nem vitatkozhattak. A jóvátehetet­len hiba éppen az volt, hogy az évtizedekig elhúzódó kivi­tel során egyik kiváló szak-*­ embert sem követték. ’"'?­A Tisza-szabályozás kezde­tét 1846. augusztus 27-ére te­szik, amikor a tervezett 8 km hosszú tiszadobi átvágás bal partján húzódó töltés építése Széchenyi első kapavágásával megindult. (Az esemény helyszínét 1862-ben a Tisza­völgyi Társulat emlékoszlop­pal, 1969-ben az Országos Víz­ügyi Hivatal Vásárhelyi szob­rával — Grandtner Jenő al­kotásával — jelölte meg.) A munkák számos helyen foly­tak és csak 1848 májusában maradtak félbe. A NAGY MŰSZAKI AL­KOTÁSOK megvalósulásához három feltétel egyidejű kielé­gítése szükséges (1. megfelelő terv, illetve tervező, 2. mesz­­szire tekintő államférfi [illet­ve gazdasági vezető] aki a tervet felkarolja, és 3. tartó­san stabil gazdasági-politikai légkör). A Tisza-szabályozás sorsát Vásárhelyi 1846. évi ha­lála, Széchenyi visszavonulása és a szabadságharc kitörése pecsételte meg. Nem von le Vásárhelyi nagyságából sem­mit sem, ha nem nevezzük — mert nem nevezhetjük — az Alföld megmentőjének. Lászlóffy Woldemár, a műszaki tudományok doktora. Vásárhelyi-díjas A Tisza-szabályozás és Vásárhelyi Pál A gépkocsik és a szombati takarítás HOSSZÚ HETEK : figye­­lem azt az ügybuzgalmat, mellyel minden szombaton pontosan 12 órától igyekszenek biztos helyre elszállítani min­den olyan gépkocsit, melyet a felseprendő Népköztársaság útján felejtenek. Jobban körülnéztem, ki mi­kor viszi el a kocsiját az út­ból. Fél 12-től nagy a roha­nás. Egyiket, másikat megkér­deztem: Vége van már a mun­kaidőnek? Dehogy! Elkértem magam (meglógtam, főnök va­gyok, korábban eljöhetek, csúsztatok, a nem kívánt tör­lendő), pedig éppen egy fon­tos tárgyalást kellett emiatt megszakítani, de hát szomba­ton reggel a mellékutcákban nincs már parkolóhely — vi­szont hét végén a kocsira szük­ségem van és nem járhatok a világ végére utána. Elgondolkoztam, vajon tud­ják-e a Köztisztasági Hivatal illetékesei, hogy hány válla­lat, intézmény van a Népköz­­társaság útján és szombaton meddig dolgoznak? Pontosan nem tudom én sem, de azt tu­dom, hogy zömükben fél 1-ig dolgoznak. Tudja-e a hivatal vezetője, hogy 11 óra után a Népköztár­saság útján hány gépkocsi par­kol? Érdemes lenne meg­számolni és beszorozni 1 órá­val Eredmény: ennyi és ennyi kiesett, de valójában kifizetett munkaóra, melyhez még hozzá kell számolni a rendőrök és a Volán dolgozóinak munkabé­rét. Igaz, hogy a Volán költségei megtérülnek, de a többi kár az egész társadalmat terheli. Javasolok egy megoldást: a Köztisztasági Hivatal 12 óra helyett 13 órakor kezdje meg a takarítást Palotás János, Budapest SPORT A labdarúgó MNK-ban: Érdekes küzdelmek a legjobb nyolc közé jutásért Szerdán tizenhat labdarúgó­­csapat megkezdte a küzdelmet a legjobb nyolc közé jutásért a Magyar Népköztársasági Ku­pában. Vasas—MTK-VM 3:0 (3:0) Fáy u. 3000 néző. V.: Halász. A széltől támogatott piros­­kékek az első félidőben nyo­masztó mezőnyfölényben ját­szottak. A 18. percben Becsei szögletrúgása a szél által is „támogatva” jutott a léc alá. 1:0. Hat perc múlva Gass fe­jese került védhetetlenül a há­lóba. 2:0. A 40. percben Becsei gólja­­ pontos másolata volt az elsőnek. Fordulás után ki­egyenlítettebb lett a küzde­lem, a 72. percben Szijjártót (MTK-VM) Gass lerántásáért kiállították. Vasas: Tamás — Török (Komjáti, SS. p.), Kanász, Hegedűs, Kántor — Hódi, Zombori, Szijjártó — Gass, Kovács (Váradi, 63. p.), Becsei P. MTK-VM: Gáspár — Török, Cse­­tényi, Csorna, SZijjártó — Kovács B., Kőhalmi, Borsó (Tulipán, a 70. p.) — Koritár (Takács, a 70. p.), Kiss, Kunszt. m-ről küldte hálóba. 2:2. Szü­­net után a széllel hátban ját­szó FTC fölénye állandósult, Paulusz azonban ragyogóan védett. A 80. percben Ebedli szerezte a győzelmet jelentő harmadik gólt, 3:2. FTC: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Megyesi — Nyilasi, Ebedli, Branikovits (Kelemen, 62. p.) — Pusztai, Szabó, Magyar. MÁV Előre: Paulusz — Mester, Cs. Horváth (Bátor, 77. p.), Lech­­ner, Szabó — Bús, Téglám, László — Tomaji, Fülöp, úr. Békéscsaba—S­zeged 2:0 (2:0) Szeged, 1000 néző. V.: Lau­ber. Negyedórás hazai fölény után egyre jobban feljöttek a csabaiak, s a mérkőzés végéig ők kezdeményeztek többet. A 23. percben Királyvári kapás­lövése, a 29-ben Zsíros cseles labdája talált a szegedi háló­ba: 2:0. A 65. percben Kozma kezezett a 16-oson belül. Láza gyengén gurított labdáját Nagy szögletre ütötte. Ezután unalmas mezőnyjáték alakult ki. Békéscsaba: Bugyi — Paróczai, Kerekes, Vágási, Zsíros — Láza, pásztor — Németh, Királyvári, Ma­gyar, Bánáti (Mártai). Szeged: Nagy — Lancsa, Kozma Hl, Hojszák, Kádár — Hangár, Zámbori (Szalai), Vass dr., — An­tal, Nagy A., Jernei (Werner). Salgótarján—Diósgyőr 3:0 (1:0) Salgótarján, 2000 néző. V.: Szávó. Szünetig a szél a Diósgyőrt támogatta, a közepes színvona­lon folyó küzdelem kiegyen­súlyozott volt. Szünet után beszorult a vendégcsapat, s az egy perc alatt lőtt két gól el­döntötte a mérkőzés sorsát. A gólok közül Földi egyet fe­jelt (32. p), egyet lőtt (71. p), egyszer pedig Jeck 18 m-es csavart szabadrúgása került a bal felső sarokba: 3:0 (71. p). Salgótarján: Szűcs — Miklós* Kmetty, Varga, Kegye — Angyal* Földi, Básti — Szoó, Kajdi (Hor­váth, 68. p.), Jeck. Diósgyőr: Veréb — Tatár, Sala­mon, Váradi, Martis — Oláh, Hor­váth, Görgei — Koleszárik (Feledi, 46. p.), Kiss (Fükő, 69. p.), Fekete- V. Dózsa—Videoton 0:0 Megyeri út, 3000 néző. V.: Hámori. Sérülés miatt egyik csapat sem tudott legjobb összeállí­tásában pályára lépni. Az első félidőben a szélről támogatott Videoton lépett fel támadóan, a hazaiak a 14. percben ve­szélyeztettek először. Kemény volt a küzdelem, sok volt a szabálytalanság. A játék képe szünet után sem változott so­kat, a Videoton jól tartotta a hazaiakat, sőt, széllel szemben játszva sem jött zavarba. Az újpesti támadósor Bene és Du­nai II. beállásával sem sokat erősödött, a Videoton, jól szer­vezett védelmével, megérde­melten harcolta ki a döntet­lent. O. Dózsa: Rothermel — Kellner, Juhász, Dunai Ii, Tóth J. — Bor­bély, Tóth A. — Fazekas, Töröcsik (Bene, 68. p.), Fekete (Dunai H, 68. p.), Nagy L. Videoton: Kovács — Nagy J., Baranyi, Fejes, Végh — Kovács J., Karsai, Csongrádi — Szalmássy, Nagy II, Kuti. A jégkorong a VB-n: A magyar válogatott Nagy-Britann­ia ellen kezd Március 8-án, hétfőn meg­kezdődnek Gdanskban a jég­korong-világbajnokság C-cso­­portjának küzdelmei. A cso­portban öt válogatott küzd a továbbjutást jelentő első és második helyért. A magyar válogatott 8-án, hétfőn Nagy-Britannia ellen kezd, 9-én Franciaország, 11-én Ausztria, 13-án pedig Dánia lesz az ellenfele. Boróczi Gábor válogatott szakvezető értékelése szerint Ausztria a legnagyobb rivális, a francia és a magyar váloga­tott csaknem egyforma játék­erőt képvisel, a dánok és az angolok elleni mérleg a ma­gyar csapat számára kedvező. A sorsdöntő tehát — az oszt­rákok elleni vereséggel szá­molva — a franciák elleni hatvan perc lesz. — A csapat két éve együtt van mondta a szakvezető. — Ez idő alatt sikerült végre­hajtani a tervszerű fiatalítást, szakmailag pedig az „egyesü­leti sorok” tervét. Mivel véde­kezésünk meglehetősen gyen­ge, a sérülések is a hátsó soro­kat sújtják, egész pályás letá­madást alkalmazunk a VB-n. A csapat valamennyi tagja szerepelt már világversenyen, senki számára nem lesz isme­retlen a légkör. A pénteken és szombaton, két részletben elutazó csapat névsora: Balogh (BVSC), Ko­vács (FTC), a két kapus. Az első sor (amelyet az FTC ad): Hajzer I., Farkas — Kereszty, Mészöly, Havrán. A második, „vegyes” sor: Palotás (II. Dó­zsa), Németh (Volán) — Pálla (BVSC), Bálint (II. Dózsa), Muhr (FTC). A harmadik sor (az újpesti gárdára alapozva): Kovács Cs., Flóra — Pék, Búzás G., Búzás Gy. Tartalé­­­kok: Szeles (V. Dózsa), Zsitva B. (BVSC), Fodor (Volán). Nemzetközi kupamérkőzések A legjobb négy közé jutásért játszottak szerdán a három nagy nemzetközi kupában, a BEK-ben, a KEK-ben és az UEFA-kupában. A BEK-ben: Dinamo Kijev—St. Etienne 2:0 (1:0), Szimferopol, 35 000 néző. Hajduk—PSV Eindhoven 2:0 (2:0), Split, 30 000 néző. Az UEFA-kupában: Dynamo Dresden—Liverpool 0:0, Drezda, 35 000 néző. A Dynamo 11-est hi­bázott. A Ferencváros a sportszerű versenylégkörért A Ferencváros elnöksége már több alkalommal hangsúlyozta, hogy messzemenően elhatárolja magát azoktól a szurkolóktól, akik a pályán s azon kívül sportszerűt­len magatartásukkal zavarják a rendet, a fegyelmet. Az elnökség most, korábbi sport­szerűtlen magatartása miatt kizárta pártoló tagjai sorából Baky András budapesti lakost, míg Nagy Árpád és Lackó Gyula tagságát egy évre felfüggesztette. Ugyanakkor kéri a klub barátait, hogy lelkes buzdítá­sukkal továbbra is segítsék a zöld­fehér színekért küzdőket a minél jobb eredmény elérésében. A KISZ Vas megyei bizottsága beszélgetésre hívta meg a Haladás NB I-es csapatának játékosait, ed­zőit és vezetőit. Elhatározták, hogy külföldet is járt labdarúgók él­ménybeszámolókat tartanak majd a különböző KISZ-rendezvényeken, segítenek az ,,Edzett ifjúságért” versenyeinél stb. s7 Rába ETO—Zalaegerszeg 2:0 (1:0) Győr, 600 néző. V.: Jacsina. Hevesebb és küzdelmesebb mérkőzésre számított a közön­ség, a vendégek azonban mintegy hetven percen át igen körülményesen és gyengén ját­szottak. Az ETO is elsősorban harcosságban és akarásban nőtt a ZTE fölé, s Glázer (5. p) és Csiszár (54. p) góljával megérdemelten nyert: 2:0. ETO: Földes — Bauman, Bran­­disz, Pozsgai, Magyar — Somogyi, Horváth L. Mile — Szabó (Varga, 68. p.), Szokolai, Glázer (Csiszár, 31. p.).­­ ÚTE: Bolemányi — Molnár (Fo­dor, 46. p.), Antoni, Mih­alecz, Filó — Józsi, Tóth, Csepregi — Bogáti (Szimacsek, 46. p.), Soós, Bull. Bp. Honvéd—Csepel 2:2 (0:0) Csepel, 1500 néző. V.: Palo­tai. Erősen idény eleji formában játszott mindkét csapat. Üres 45 perc után góllal kezdődött a második: Kocsis L. jó labdá­ját értékesítette Weimper, 1:0. Megélénkült a játék, s az 51. percben Csordás egyenlített: 1:1. Alig öt perc múlva Weimper vezette fel a lab­dát, a csepeli védők nem za­varták, se — már a büntető területen belül — a jobb sa­rokba lőtt: 2:1. Az 58. percben a Honvéd 11-esén pattogott a labda, s Varga kihasználta a Honvéd-védelem határozatlan­ságát: 2:2. Bp. Honvéd: Gujdár­­— Kelemen, Kocsis I., Szűcs, Lukács — Pál, Kocsis L., Pintér — Bartos, Kozma, Weimper. Csepel: Hajdú — Godán, Hunya­di, Weber, Kovács — Varga, Ozs­­váth, Gulyás — Tóth B. (Somogyi, 60. p.), Csordás, Buronyi (Kacsá­­nyi, 60. p.), K. Rákóczi—Haladás 2:0 (0:0) Kaposvár, 4000 néző. V.: Tompa. Viharos erejű szél támogat­ta az első félidőben a Hala­dást, fölényüket azonban nem tudták gólra váltani. Szünet után már a Rákóczi diktálta a tempót: a 65. percben Bar­csa, a 71.-ben Varga szerzett gólt, 2:0. Kaposvár: Hegedűs — Kanyar, Márton, Agfalvi, Németh — Nagy, Konrád, Burcsa — Varga, Kováts, Duschák (Karaszta, 63. p.). Haladás: Kenesei — Fischer, Ke­­reki, Horváth A., Kiss Gy. — Hal­mosi, Király, Horváth Z. — Szabó, Farkas, Hauzer. FTC—S­zékesfehérvári MÁV 3:2 (2:2) Székesfehérvár, 5000 néző. V.: Tátrai. A hazaiak vezették az első támadást, Szabó révén az FTC lőtte az első gólt: 1:0. A 13. percben Nyilasi lesgyanús helyzetből lőtte a másodikat: 2:0. Martos szabálytalanul akasztotta ezt, a 11-est Cs. Horváth értékesítette: 2:1. A 29. percben Fülöp „ellopott” egy labdát, beívelését Bús 18 Kubában a magyar vízilabda-válogatott Kéthetes edzőtáborozásra kedden este Kubába érkezett a magyar ví­zilabda-válogatott. A csapat több edzőmérkőzést játszik a kubai vá­logatottal, amelynek edzéseit Laky Károly vezeti. Két összecsapásukat a televízió is közvetíti. Kubában kellemes nyári időjárás fogadta a magyar együttest, amely­­nek tagjai szerdán már fürödtek is egyet a Karib-tenger vizében. — Ismerjük a hazai csapat játék­erejét — mondta megérkezés után Gyarmati Dezső szövetségi kapi­tány. — Minden bizonnyal jó part­nerek lesznek majd terveink meg­valósításához. A montreali olimpia jegyében kísérletezünk új megol­dásokkal, a fiatalok csapatba il­lesztésével. Szófiában lép tatamira a hét vé­gén a magyar cselgáncsválogatott. A pénteken utazó csapatban Tun­­csik, Dell, Sághegyi, Petrovszky kapott helyet. Az EB-ez­üstérmes miskolci Tóth szerepléséről az uta­zás előtt mondják ki a végleges döntést a vezetők. Karpov, a világbajnok szovjet sakkozó élre tört a Skopjei nemzet­közi versenyen, miután a 3. fordu­lóban győzött a jugoszláv Nicevski ellen. Adorján András játszmája — a jugoszláv Velimiroviccsal — füg­gőben maradt. Karpovnak 2,5 pontja van. Adorján 1,5 ponttal és egy függőjátszmával az ötödik he­lyen áll. A szocialista országok bridzs kupaversenyét ma és pénteken ren­dezi meg a Fészek művészklubban a Budapesti Bridzs Egyesület.

Next