Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
■ 5601 Békéserdő, De ■ Telefon: 12927 Fos. ... viil is. MilVW VoiH/1V SSi rtl.aai.lnF)V y ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA I aaa9saBaafiBsaB9saasisspBBaaB Népi ellenőrzés A közügyek iránti érdeklődést sok mindenen mérhetjük. Például azokon az adatokon is, amelyeket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a Minisztertanács elé terjesztett tájékoztatójában olvashattunk legutóbb. Eszerint tavaly 5007 közérdekű bejelentés és 2324 panasz érkezett a népi ellenőrzési bizottságokhoz. Többségükben a szocialista gazdálkodás elveit sértő módszereket, a pazarlást tették szóvá. A megvizsgált közérdekű bejelentések 70 százaléka, a panaszok 66 százaléka megalapozottnak bizonyult. A bejelentések és a panaszok egy részének ezúttal is szépséghibája volt az, hogy névtelenül írták. Figyelemre méltó azonban a tény, hogy ennek ellenére megalapozottság, helytállóság tekintetében nem sokkal kaptak rosszabb minősítést, mint a névvel, címmel írottak. S ezen éppen úgy érdemes elgondolkodni, mint a tartalmukon. A névtelenség azt jelzi — amit egyébként számos bejelentés és panasz is szóvá tesz —, hogy még mindig találhatók nálunk szép számmal olyan emberek, akik beosztásukkal visszaélnek, önkényeskednek. Még mindig sok helyen üres jelszó, hogy ..vessük fel elvtársak bátran a problémákat, ne békéljünk meg a hibákkal". Hisz amikor ilyen munkahelyen valaki szóvá tesz súlyos mulasztásokat, törvénysértéseket — különösen ha személyre szólóan teszi —, hamar megfagy körülötte a levegő. Esetleg szűkebb munkatársi körben, négyszemközt dicsérik bátorságáért, de nyíltan már nem állnak ki mellette. És ha a megbírált vezető jellembeli fogyatékosságban szenved, akkor rövidesen várható a nyílt vagy burkolt retorzió. Ha pedig a fogyatékosságokat, visszaéléseket névtelenül teszik szóvá, megindul a házi nyomozás a bejelentők személyének kiderítésére , ahelyett, hogy a hibák kijavításához látnának hozzá. Fondorlatos, nehezen bizonyítható módját választják egyesek a visszavágásnak: a gyanúsított nem kap prémiumot, fizetésemelést, esetleg vállalati, népgazdasági érdek címén helyezik rosszabb beosztásba. A népi ellenőrök a legmesszebbmenőkig védelmükbe veszik azokat, akiket a hibák feltárása miatt üldöznek, hátrányos megkülönböztetésben részesítenek. Nemcsak az általános humanitás elve alapján, hanem azért is, mert a szocialista demokrácia, s ezen belül az üzemi demokrácia fejlesztése is azt követeli, hogy minél többen szóljanak hozzá a helyi és az országos ügyekhez, s hogy a basáskodás, a megfélemlítés ne ronthasson az emberek gondolkodásában, társadalmi felelősségérzetük erősítésében már elért eredményeken. A népi ellenőrök ereje azonban egymagában ehhez kevés. Hatásosan csak ott tudnak küzdeni a közélet tisztaságáért, az őszinte, jó légkörért, ahol valamennyi állami és társadalmi szervezet világosan látja ebben a feladatait. Nincs mindig könnyű dolga a szervezőnek, ha az embereket olyasvalamire szeretné mozgósítani, ami nem kapcsolódik valamiképpen a borítékhoz. De hát a zárt ajtók mögött élőket, a magukba fordulókat, a „sajátot” gyarapítókat, különösen ha hosszú évtizedek beidegződése köti őket, már szinte lehetetlen átprogramozni. A közösségi magatartást, a közéleti emberré formálást egészen fiatalon kell kezdeni, azzal a nemes céllal, hogy felnőttkorban mindez lehetőség szerint igénnyé váljék. Erre talán a legjobb lehetőség a kollégiumokban, nevelőotthonokban kínálkozik, hiszen az ország más-más vidékeiről összesereglett, különböző be-állítottságú fiatalok bizonyos fokig már eleve egymásra utaltak. Sokat beszélünk manapság a demokrácia különböző fórumairól, azok sajátos vonásairól. Úgy véljük, nem túlozzuk el a dolgot, ha a bentlakásos intézmények önkormányzatát is a rangos demokratikus fórumok közé emeljük. Országos tapasztalat, hogy a kollégisták, a mindvégig közösségben nevelkedett fiatalok sokkal önállóbbak, aktívabbak, munkabíróbbak. Az önkormányzat a közösségi cselekvés mozgatórugója, nélküle nem lehet teljes az intézetek munkája — állapították meg legutóbb azon a tanácskozáson, amelyen 80 bentlakásos intézmény tanár és diák képviselője cserélt tapasztalatot. Az önkormányzat munkájában főszerep jut az ifjúsági vezetők és tisztségviselők személyes példamutatásának. Politizáló embereket azonban csak úgy nevelhetünk, ha erre nemcsak papíron adunk lehetőséget. Természetesen az önkormányzat nem világmegváltó tervek végrehajtására alakul, céljai sokkal prózaiabbak: az othonosság, a rend, a normális életvitel „begyakorlása”, a kétkezi munka perspektívájának felvillantása. Mindezek olyan dolgok, amelyeket nem tekinthetünk időkénti, amolyan kipipálandó feladatoknak, törekedünk, hogy váljanak a mindennapok gyakorlatává, megőrzendő, továbbfejlesztendő hagyománnyá. „Minden embernek legalább két évet kollégiumban kellene eltölteni, s akkor a társadalom sokkal jobb közösségi embereket mondhatna magáénak!” — fogalmazott az egyik negyedikes középiskolás kollégista. Közéletiség — alapfokon. Követelmény. Ne csak egyszakmának legyenek avatott ismerői, tudjanak, merjenek az őket érintő kérdésekben dönteni, éljenek majd minél többször azzal a lehetőséggel, amit úgy hívnak: a közélet demokráciája. Szőnyi Gábor Keserű Ernő Közéletiség alapfokon Szovjet kormánynyilatkozat Egyiptom legújabb lépéseiről A küilpolitikai helyzet MOSZKVÁBAN a szovjet kormány nyilatkozatban utasít- tótta vissza a hivatalos egyiptomi köröknek és a kairói sajtónak azokat a rágalmazásait, amelyek igyekeznek elferdíteni a Szovjetunió és Egyiptom korábbi kapcsolatait. Szadat egyiptomi államfőnek az az egyoldalú lépése, amellyel érvénytelennek nyilvánította az 1971-es szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést, Kairóban zajos kampányt indított el. Ennek során kísérletek történnek, hogy az egyiptomi politika legutóbbi kudarcaiért a Szovjetuniót hibáztassák. A kormánynyilatkozat megfogalmazza, hogy a Szovjetunió az egyiptomi nép irányában következetes és elvi politikát folytat. A jelenlegi kairói vezetés politikája ellentmond Egyiptom és más arab népek valódi érdekeinek. Új politikáját igyekezett magyarázni Anvar Szadat Bonnban tartott sajtóértekezletén, miután találkozott Schmidt kancellárral. A bonni megbeszéléseken nem szerepeltek az Egyiptomnak szóló fegyverszállítások, mivel a nyugatnémet kormányra is vonatkozik az a rendelkezés, hogy „feszültségövezetekbe” nem szállíthat hadfelszerelést. Ennek ellenére Bonnban biztosra veszik, hogy a színfalak mögött a szakértők nemcsak tájékozódtak, hanem áthidaló megállapodásra jutottak e kérdésben. Kairó mindenekelőtt 120 Alpha-Jet repülőgépet kíván vásárolni, s bár ez francia—nyugatnémet együttműködésben készül, Bonn nem támaszt akadályt, hogy a repülőgépeket Párizs leszállítsa. Az egyiptomi elnök hangsúlyozta a Nyugattól remélt gazdasági támogatás jelentőségét, majd megismételte azt a javaslatát, amellyel a libanoni válságot megoldhatónak véli. Eszerint „összarab haderőt" kellene Libanonba küldeni. •A BEIRATBAN Kamal Dzsumblad, a Haladó Szocialista Párt “• elnöke „egyes arab államoknak " a szemére vetette, hogy a libanoni válságot nemzetközivé akarják tenni, s azzal — mint kifejtette —■ az ország kettéosztását segítenék elő. A pártelnök Szíriát azzal vádolta, hogy „nyomást gyakorol” a libanoni baloldalra, ugyanakkor megvonja a baloldali fegyveres erőktől az utánpótlást. A politikus elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács elé utalta a libanoni válságot. Mint mondotta, az a libanoniak ügye, s Waldheim eljárása „elfogadhatatlan”, mert „sérti az ország függetlenségét és nemzeti szuverenitását”. A libanoni válságról tanácskozott Ford amerikai elnök és Husszein jordán király. A megbeszélést követően a Fehér Ház közleményben jelentette be, hogy a két fél egyetértett az újabb tűzszünet kihirdetésének és a konfliktus politikai rendezésének szükségességében. A kialakult álláspont szerint a rendezésnek szavatolnia kellene a különböző libanoni csoportosulások önállóságát, az ország nemzeti egységét és területi integritását. A külügyminisztérium szóvivője egyébként Kissingerre hivatkozva közölte, hogy az Egyesült Államok a libanoni válság ügyében felvette a kapcsolatot Szíriával, a különböző libanoni erőkkel és több közel-keleti országgal. Párizsban a francia minisztertanács is nyilatkozatot fogadott el Libanonra vonatkozóan. Ebben megállapítják, a francia kormány véleménye szerint Libanon léte és területi sérthetetlensége lényeges a közel-keleti egyensúly szempontjából, s mindenekelőtt a libanoniak feladata annak a folyamatnak megállítása, amely országukat a felbomlás felé sodorhatja. Azzal egyidejűleg, hogy a francia kormány felhívta valamennyi felet a harcok beszüntetésére, Debreceit miniszterelnök rádiónyilatkozatban kijelentette: a Biztonsági Tanácsnak sürgősen el kell határoznia, hogy ENSZ-csapatokat küld Libanonba. Kádár János hazaérkezett Szófiából Az MTI jelenti: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán délelőtt hazaérkezett Szófiából, ahol a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására a magyar pártküldöttség élén részt vett a BKP XI. kongresszusán. A küldöttség vezetését Szófiában Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja vette át. Búcsúztatására a szófiai repülőtéren megjelent Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke, valamint Konsztantin Tellalov és Grisa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt Szénási Géza szófiai magyar nagykövet is. Kádár Jánost a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Gyenes András, Győri Imre, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Pója Frigyes külügyminiszter, Benkei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, Rödönyi Károly közlekedés-és postaügyi miniszter és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Hriszto Markov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Szófiában szerdán folytatódott a BKP XI. kongresszusának munkája. A Központi Bizottság beszámolójának vitája mellett több külföldi delegációvezető is felszólalt. Nemes Dezső szerdán egész napos látogatást tett a Szófiától mintegy 250 kilométerre fekvő Sztara Zagorában. Útjára elkísérte Vlcso Najdenov, a Sztara Zagora megyei pártbizottság első titkára és Vladimír Videnov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete. A látogatás első állomása az elektronikai részegységek vörös zászló érdemrenddel kitüntetett gyára volt, ahol barátsági gyűlést tartottak. A barátsági gyűlésen mondott beszédében Nemes Dezső hangsúlyozta: " Pártjainkat és népeinket összeköti a hagyományos barátság és olyan közös célok. amelyeknél szebbek, magasztosabbak még nem álltak népeink előtt: a fejlett szocialista társadalom építésével, a testvéri országok összefogásának és együttműködésének bővítésével gyorsítani országaink további gazdasági és kulturális felemelkedését, védeni szabadságunkat, és nagy vívmányainkat, amelyeket a nagy szovjet nép segítségével és egymás támogatásával értünk el, hozzájárulni a nemzetközi békéért és a haladásért világszerte folyó nagy küzdelemhez. Kairó politikája ellentmond az arab népek érdekeinek Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szadat egyiptomi elnök a közelmúltban, mint ismeretes, egyoldalúan érvénytelennek nyilvánította az 1971-es szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést. Ezzel egyidejűleg Egyiptomban zajos szovjetellenes kampány indult meg, amelynek során kísérletek történtek a Szovjetunió Egyiptommal kapcsolatos álláspontjának elferdítésére, valamint arra, hogy az egyiptomi politika legutóbbi kudarcaiért a Szovjetuniót hibáztassák. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió kairói nagykövetsége március 31-én nyilatkozatot adott át az egyiptomi félnek. A nyilatkozat határozottam visszautasítja a hivatalos egyiptomi körök és a sajtó képviselőinek rágalmazó állításait, s tényeket sorakoztat fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió Egyiptom és az egyiptomi nép irányában következetes és elvi baráti politikát folytat. Nasszer elnök a szovjet vezetőkkel tartott megbeszélései során nemegyszer fejezte ki a szovjet—egyiptomi szerződés megkötésére irányuló óhajat. Szadat elnök 1971-ben az egyiptomi nemzetgyűlés előtt szintén kijelentette: „Jövőnk és utódaink jövője érdekében törekedtem a Szovjetunióval való szerződés aláírására.” A szerződés arra hivatott, hogy magas szinten rögzítse a Szovjetunió és az imperialista függőség alól felszabadult Egyiptom közötti kapcsolatokat, miután Egyiptom azt a célt tűzte maga elé, hogy harcoljon szuverenitása és gazdasági önállósága megszilárdításáért, a társadalmi fejlődésért. Az antiimperialista harc és a népek szabadsága érdekében kifejtett szovjet—egyiptomi baráti együttműködés több mint két évtizede alatt — hangoztatja a szovjet kormány nyilatkozata — a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott Egyiptom gazdaságának fejlesztéséhez és védelmi erejének szilárdításához. A nyilatkozat a továbbiakban kijelenti: az egyiptomi kormányzat az utóbbi években kezdett eltérni a Szovjetunióval való együttműködés politikájától, a szovjet—egyiptomi szerződés elveitől. Mindez a közel-keleti rendezéssel összefüggő kérdésekben nyilvánult meg szemléltető módon. Az egyiptomi vezetők külön ügyletei Izraellel, amelyeket az egyiptomi nép igazi barátai előtt eltitkolva, az agresszorral szemben álló más arab országok háta mögött kötöttek, gyakorlatilag kivonták Egyiptomot a megszállt arab földek felszabadításáért vívott harc frontjából. Az egyiptomi kormányzat, megkísérelve, hogy igazolja az agresszorral és annak pártfogóival folytatott kalmárpolitikáját, elferdítette és kiforgatta mindazt, ami a Szovjetunióval való együttműködéssel, főképp a katonai területen való együttműködéssel függ össze. Ugyanakkor köztudott, hogy az egyiptomi fegyveres erők csakis a szovjet fegyverszállítások eredményeként állhattak ellen huzamos időn keresztül az izraeli agresszornak, és arathattak sikereket az 1973-as októberi harcok idején. Az egyiptomi kormányzat megtéveszti a saját népét és a világ közvéleményét a szovjet—egyiptomi pénzügyi és hitelkapcsolatok kérdéseiben is. A szovjet fél ugyanis, figyelembe véve Egyiptom kérelmét, több ízben is felülvizsgálta a megállapodásokat és jelentős haladékot nyújtott a hitelek törlesztésére. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a szovjet fél a közelmúltban ismét jó szándékot nyilvánított a minden téren kifejtendő együttműködésre. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat: Egyiptomban egyesek azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a szovjet—egyiptomi szerződés felbontása alig változtat valamit a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatain és általában a közel-keleti helyzeten. Ez azonban távol áll a valóságtól. A jelenlegi egyiptomi vezetőség politikája ellentmond az egyiptomi nép és más arab népek valódi érdekeinek. Ez a politika lényegesen megnehezíti az igazságos közel-keleti rendezés elérését, gyengíti az arab államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az Izrael által megszállt arab területek felszabadítását, s szavatolják a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogait. Ez a politika csak az egyiptomi és a többi arab nép ellenségei, az imperialista, a cionista és a reakciós erők malmára hajtja a vizet. A nyilatkozat leszögezi: a Szovjetunió továbbra is támogatja azt a harcot, amelyet az arab népiek folytatnak az imperializmus és a gyarmatosítás ellen, az Izrael által megszált arab területek teljes felszabadításáért és a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogainak szavatolásáért, a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtéséért. Akik a szovjet—egyiptomi kapcsolatok megzavarására és a Szovjetunióval való együttműködés leszűkítésére törekszenek, súlyos felelősséget vállalnak népük előtt e politika következményeiért. ■ illíriában visszautasították Waldheim közbenjárását Hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt huszonnégy órában száztízen meghaltak és 180-an megsebesültek a bejrúti harcokban. Szerdán a jobboldali fegyveresek osztagai a főváros nyugati részére összpontosították támadásaikat. Bejrútnak ezekben a kerületeiben megbénult a forgalom, zárva vannak az üzletek, a bankok, a mozik, s az emberek ki sem