Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

■ 5601 Békéserdő, De ■ Telefon: 12­927 Fos. ... v­i­il i­s. MilVW VoiH/1V SSi­­ rtl.aai.lnF)­V y ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA I aaa9saBaafiBsaB9saasisspBBaaB Népi ellenőrzés A közügyek iránti érdek­lődést sok mindenen mér­hetjük. Például azokon az adatokon is, amelyeket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a Miniszterta­nács elé terjesztett tájékoz­tatójában olvashattunk leg­utóbb. Eszerint tavaly 5007 közérdekű bejelentés és 2324 panasz érkezett a népi ellenőrzési bizottságokhoz. Többségükben a szocialista gazdálkodás elveit sértő módszereket, a pazarlást tették szóvá. A megvizsgált közérdekű bejelentések 70 százaléka, a panaszok 66 százaléka megalapozottnak bizonyult. A bejelentések és a pana­szok egy részének ezúttal is szépséghibája volt az, hogy névtelenül írták. Figyelem­re méltó azonban a tény, hogy ennek ellenére meg­alapozottság, helytállóság tekintetében nem sokkal kaptak rosszabb minősítést, mint a névvel, címmel írot­tak. S ezen éppen úgy érde­mes elgondolkodni, mint a tartalmukon. A névtelenség azt jelzi — amit egyébként számos be­jelentés és panasz is szó­vá tesz —, hogy még mindig találhatók nálunk szép számmal olyan emberek, akik beosztásukkal vissza­élnek, önkényeskednek. Még mindig sok helyen üres jelszó, hogy ..vessük fel elv­­társak bátran a problémá­kat, ne békéljünk meg a hi­bákkal". Hisz amikor ilyen munkahelyen valaki szóvá tesz súlyos mulasztásokat, törvénysértéseket — külö­nösen ha személyre szólóan teszi —, hamar megfagy kö­rülötte a levegő. Esetleg szűkebb munkatársi kör­ben, négyszemközt dicsérik bátorságáért, de nyíltan már nem állnak ki mellette. És ha a megbírált vezető jellembeli fogyatékosságban szenved, akkor rövidesen várható a nyílt vagy bur­kolt retorzió. Ha pedig a fo­gyatékosságokat, visszaélé­seket névtelenül teszik szó­vá, megindul a házi nyomo­zás a bejelentők személyé­nek kiderítésére , ahelyett, hogy a hibák kijavításához látnának hozzá. Fondorla­tos, nehezen bizonyítható módját választják egyesek a visszavágásnak: a gyanúsí­tott nem kap prémiumot, fi­zetésemelést, esetleg válla­lati, népgazdasági érdek cí­mén helyezik rosszabb be­osztásba. A népi ellenőrök a leg­messzebbmenőkig védel­mükbe veszik azokat, aki­ket a hibák feltárása miatt üldöznek, hátrányos meg­különböztetésben részesíte­nek. Nemcsak az általános humanitás elve alapján, ha­nem azért is, mert a szocia­lista demokrácia, s ezen be­lül az üzemi demokrácia fejlesztése is azt követeli, hogy minél többen szólja­nak hozzá a helyi és az or­szágos ügyekhez, s hogy a basáskodás, a megfélemlítés ne ronthasson az emberek gondolkodásában, társadal­mi felelősségérzetük erősí­tésében már elért eredmé­nyeken. A népi ellenőrök ereje azonban egymagában ehhez kevés. Hatásosan csak ott tudnak küzdeni a köz­élet tisztaságáért, az őszin­te, jó légkörért, ahol vala­mennyi állami és társadal­mi szervezet világosan látja ebben a feladatait. Nincs mindig könnyű dol­ga a szervezőnek, ha az em­bereket olyasvalamire sze­retné mozgósítani, ami nem kapcsolódik valamiképpen a borítékhoz. De hát a zárt ajtók mögött élőket, a ma­gukba fordulókat, a „sajá­tot” gyarapítókat, különö­sen ha hosszú évtizedek be­idegződése köti őket, már szinte lehetetlen átprogra­mozni. A közösségi maga­tartást, a közéleti emberré formálást egészen fiatalon kell kezdeni, azzal a nemes céllal, hogy felnőttkorban mindez lehetőség szerint igénnyé váljék. Erre talán a legjobb lehetőség a kollé­giumokban, nevelőotthonok­ban kínálkozik, hiszen az ország más-más vidékeiről összesereglett, különböző be-­­­állítottságú fiatalok bizo­nyos fokig már eleve egy­másra utaltak. Sokat beszélünk manap­ság a demokrácia különböző fórumairól, azok sajátos vonásairól. Úgy véljük, nem túlozzuk el a dolgot, ha a bentlakásos intézmények önkormányzatát is a rangos demokratikus fórumok kö­zé emeljük. Országos ta­pasztalat, hogy a kollégis­ták, a mindvégig közösség­ben nevelkedett fiatalok sokkal önállóbbak, aktívab­bak, munkabíróbbak. Az önkormányzat a közösségi cselekvés mozgatórugója, nélküle nem lehet teljes az intézetek munkája — álla­pították meg legutóbb azon­­ a tanácskozáson, amelyen 80 bentlakásos intézmény tanár és diák képviselője cserélt tapasztalatot. Az ön­kormányzat munkájában főszerep jut az ifjúsági ve­zetők és tisztségviselők sze­mélyes példamutatásának. Politizáló embereket azon­­ban­ csak úgy nevelhetünk, ha erre nemcsak papíron adunk lehetőséget. Termé­szetesen az önkormányzat nem világmegváltó tervek végrehajtására alakul, cél­jai sokkal prózaiabbak: az othonosság, a rend, a nor­mális életvitel „begyakor­lása”, a kétkezi munka perspektívájának felvillan­tása. Mindezek olyan dol­gok, amelyeket nem tekint­hetünk időkénti, amolyan kipipálandó feladatoknak, törekedünk, hogy váljanak a mindennapok gyakorlatá­vá, megőrzendő, továbbfej­lesztendő hagyománnyá. „Minden embernek leg­alább két évet kollégium­ban kellene eltölteni, s ak­kor a társadalom sokkal jobb közösségi embereket mondhatna magáénak!” — fogalmazott az egyik negye­dikes középiskolás kollé­gista. Közéletiség — alapfokon. Követelmény. Ne csak egy­­szakmának legyenek ava­tott ismerői, tudjanak, mer­jenek az őket érintő kérdé­sekben dönteni, éljenek majd minél többször azzal a lehetőséggel, amit úgy hívnak: a közélet demokrá­ciája. Szőnyi Gábor Keserű Ernő Közéletiség alapfokon Szovjet kormánynyilatkozat Egyiptom legújabb lépéseiről A küilpolitikai helyzet MOSZKVÁBAN a szovjet kormány nyilatkozatban utasí­­­t-­ tótta vissza a hivatalos egyiptomi köröknek és a kairói sajtónak azokat a rágalmazásait, amelyek igyekeznek elferdí­teni a Szovjetunió és Egyiptom korábbi kapcsolatait. Szadat egyiptomi államfőnek az az egyoldalú lépése, amellyel érvény­telennek nyilvánította az 1971-es szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést, Kairóban zajos kampányt indí­tott el. Ennek során kísérletek történnek, hogy az egyiptomi politika legutóbbi kudarcaiért a Szovjetuniót hibáztassák. A kormánynyilatkozat megfogalmazza, hogy a Szovjetunió az egyiptomi nép irányában következetes és elvi politikát folytat. A jelenlegi kairói vezetés politikája ellentmond Egyiptom és más arab népek valódi érdekeinek. Új politikáját igyekezett magyarázni Anvar Szadat Bonnban tartott sajtóértekezletén, miután találkozott Schmidt kancel­lárral. A bonni megbeszéléseken nem szerepeltek az Egyiptom­nak szóló fegyverszállítások, mivel a nyugatnémet kormányra is vonatkozik az a rendelkezés, hogy „feszültségövezetekbe” nem szállíthat hadfelszerelést. Ennek ellenére Bonnban biz­tosra veszik, hogy a színfalak mögött a szakértők nemcsak tájékozódtak, hanem áthidaló megállapodásra jutottak e kér­désben. Kairó mindenekelőtt 120 Alpha-Jet repülőgépet kí­ván vásárolni, s bár ez francia—nyugatnémet együttműködés­ben készül, Bonn nem támaszt akadályt, hogy a repülőgépeket Párizs leszállítsa. Az egyiptomi elnök hangsúlyozta a Nyugat­tól remélt gazdasági támogatás jelentőségét, majd megismé­telte azt a javaslatát, amellyel a libanoni válságot megoldható­nak véli. Eszerint „összarab haderőt" kellene Libanonba kül­deni. •A BE­IRATBAN Kamal Dzsumblad­, a Haladó Szocialista Párt “• elnöke „egyes arab államoknak " a szemére vetette, hogy a libanoni válságot nemzetközivé akarják tenni, s azzal — mint kifejtette —■ az ország kettéosztását segítenék elő. A pártelnök Szíriát azzal vádolta, hogy „nyomást gyakorol” a libanoni bal­oldalra, ugyanakkor megvonja a baloldali fegy­veres erőktől az utánpótlást. A politikus elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács elé utalta a libanoni válságot. Mint mondotta, az a libanoniak ügye, s Waldheim eljárása „elfogadhatatlan”, mert „sérti az ország függetlenségét és nemzeti szuverenitását”. A libanoni válságról tanácskozott Ford amerikai elnök és Husszein jordán király. A megbeszélést követően a Fehér Ház közleményben jelentette be, hogy a két fél egyetértett az újabb tűzszünet kihirdetésének és a konfliktus politikai rendezésének szükségességében. A kialakult álláspont szerint a rendezésnek szavatolnia kellene a különböző libanoni csoportosulások ön­állóságát, az ország nemzeti egységét és területi integritását. A külügyminisztérium szóvivője egyébként Kissingerre hivat­kozva közölte, hogy az Egyesült Államok a libanoni válság ügyében felvette a kapcsolatot Szíriával, a különböző libanoni erőkkel és több közel-keleti országgal. Párizsban a francia minisztertanács is nyilatkozatot fogadott el L­ibanonra vonatkozóan. Ebben megállapítják, a francia kor­mány véleménye szerint Libanon léte és területi sérthetetlen­sége lényeges a közel-keleti egyensúly szempontjából, s min­denekelőtt a libanoniak feladata annak a folyamatnak meg­állítása, amely országukat a felbomlás felé sodorhatja. Azzal egyidejűleg, hogy a francia kormány felhívta valamennyi felet a harcok beszüntetésére, Debre­ceit miniszterelnök rádiónyilat­kozatban kijelentette: a Biztonsági Tanácsnak sürgősen el kell határoznia, hogy ENSZ-csapatokat küld Libanonba. Kádár János hazaérkezett Szófiából Az MTI jelenti: Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára szer­dán délelőtt hazaérkezett Szó­fiából, ahol a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának meghívására a magyar pártküldöttség élén részt vett a BKP XI. kongresszusán. A küldöttség vezetését Szófiában Nemes Dezső, a Politikai Bi­zottság tagja vette át. Búcsúztatására a szófiai re­pülőtéren megjelent Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára, az Államtanács elnöke, valamint Konsztantin Tellalov és Grisa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt Szénási Géza szófiai magyar nagykövet is. Kádár Jánost a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság titkárai, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. Gyenes András, Győri Imre, Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Bru­­tyó János, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke, Pója Frigyes külügyminiszter, Ben­­kei András belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, R­ödönyi Károly közlekedés-és postaügyi miniszter és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Hriszto Markov, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Szófiában szerdán folytató­dott a BKP XI. kongresszu­sának munkája. A Közpon­ti Bizottság beszámolójának vitája mellett több külföldi delegációvezető is felszólalt. Nemes Dezső szerdán egész napos látogatást tett a Szófiá­tól mintegy 250 kilométerre fekvő Sztara Zagorában. Útjá­ra elkísérte Vlcso Najdenov, a Sztara Zagora megyei pártbi­zottság első titkára és Vladi­mír Videnov, a Bolgár Nép­köztársaság magyarországi nagykövete. A látogatás első állomása az elektronikai részegységek vö­rös zászló érdemrenddel kitün­tetett gyára volt, ahol barát­sági gyűlést tartottak. A barátsági gyűlésen mon­dott beszédében Nemes Dezső hangsúlyozta: " Pártjainkat és népeinket összeköti a hagyományos ba­rátság és olyan közös célok. amelyeknél szebbek, magasz­­­tosabbak még nem álltak né­peink előtt: a fejlett szocialista társadalom építésével, a test­véri országok összefogásának és együttműködésének bővíté­sével gyorsítani országaink to­vábbi gazdasági és kulturális felemelkedését, védeni szabad­ságunkat, és nagy vívmányain­kat, amelyeket a nagy szovjet nép segítségével és egymás tá­mogatásával értünk el, hozzá­járulni a nemzetközi békéért és a haladásért világszerte fo­lyó nagy küzdelemhez. Kairó politikája ellentmond az arab népek érdekeinek Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szadat egyiptomi elnök a kö­zelmúltban, mint ismeretes, egyoldalúan érvénytelennek nyilvánította az 1971-es szov­jet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést. Ezzel egyidejűleg Egyiptom­ban zajos szovjetellenes kam­pány indult meg, amelynek során kísérletek történtek a Szovjetunió Egyiptommal kap­csolatos álláspontjának elfer­dítésére, valamint arra, hogy az egyiptomi politika legutób­bi kudarcaiért a Szovjetuniót hibáztassák. Ezzel kapcsolatban a Szov­jetunió kairói nagykövetsége március 31-én nyilatkozatot adott át az egyiptomi félnek. A nyilatkozat határozottam visszautasítja a hivatalos egyiptomi körök és a sajtó képviselőinek rágalmazó állí­tásait, s tényeket sorakoztat fel, amelyek arról tanúskod­nak, hogy a Szovjetunió Egyiptom és az egyiptomi nép irányában következetes és elvi baráti politikát folytat. Nasszer elnök a szovjet ve­zetőkkel tartott megbeszélései során nemegyszer fejezte ki a szovjet—egyiptomi szerződés megkötésére irányuló óhajat. Szadat elnök 1971-ben az egyiptomi nemzetgyűlés előtt szintén kijelentette: „Jövőnk és utódaink jövője érdekében törekedtem a Szovjetunióval való szerződés aláírására.” A szerződés arra hivatott, hogy magas szinten rögzítse a Szovjetunió és az imperialista függőség alól felszabadult Egyiptom közötti kapcsolato­kat, miután Egyiptom azt a célt tűzte maga elé, hogy har­coljon szuverenitása és gazda­sági önállósága megszilárdítá­sáért, a társadalmi fejlődésért. Az antiimperialista harc és a népek szabadsága érdekében kifejtett szovjet—egyiptomi baráti együttműködés több mint két évtizede alatt — han­goztatja a szovjet kormány nyilatkozata — a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott Egyiptom gazdaságának fej­lesztéséhez és védelmi erejé­nek szilárdításához. A nyilatkozat a továbbiak­ban kijelenti: az egyiptomi kormányzat az utóbbi évek­ben kezdett eltérni a Szovjet­unióval való együttműködés politikájától, a szovjet—egyip­tomi szerződés elveitől. Mind­ez a közel-keleti rendezéssel összefüggő kérdésekben nyil­­v­ánult meg szemléltető mó­don. Az egyiptomi vezetők kü­lön ügyletei Izraellel, amelye­ket az egyiptomi nép igazi ba­rátai előtt eltitkolva, az ag­­resszorral szemben álló más arab országok háta mögött kötöttek, gyakorlatilag kivon­ták Egyiptomot­ a megszállt arab földek felszabadításáért vívott harc frontjából. Az egyiptomi kormányzat, megkísérelve, hogy igazolja az agresszorral és annak pártfo­góival folytatott kalmárpoliti­­káját, elferdítette és kiforgatta mindazt, ami a Szovjetunióval való együttműködéssel, főképp a katonai területen való együttműködéssel függ össze. Ugyanakkor köztudott, hogy az egyiptomi fegyveres erők csakis a szovjet fegyverszállí­tások eredményeként állhattak ellen huzamos időn keresztül az izraeli agresszornak, és arathattak sikereket az 1973-as októberi harcok idején. Az egyiptomi kormányzat megtéveszti a saját népét és a világ közvéleményét a szov­jet—egyiptomi pénzügyi és hitelkapcsolatok kérdéseiben is. A szovjet fél ugyanis, fi­gyelembe véve Egyiptom ké­relmét, több ízben is felülvizs­gálta a megállapodásokat és jelentős haladékot nyújtott a hitelek törlesztésére. A nyilatkozat aláhúzza, hogy a szovjet fél a közelmúltban ismét jó szándékot nyilvání­tott a minden téren kifejtendő együttműködésre. A szovjet kormány nyilat­kozatában rámutat: Egyiptom­ban egyesek azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a szov­jet—egyiptomi szerződés fel­bontása alig változtat valamit a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatain és általában a közel-keleti helyzeten. Ez azonban távol áll a valóságtól. A jelenlegi egyiptomi veze­tőség politikája ellentmond az egyiptomi nép és más arab népek valódi érdekeinek. Ez a politika lényegesen megnehe­zíti az igazságos közel-keleti rendezés elérését, gyengíti az arab államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az Izrael által megszállt arab te­rületek felszabadítását, s sza­vatolják a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogait. Ez a politika csak az egyiptomi és a többi arab nép ellenségei, az imperialista, a cionista és a reakciós erők malmára hajtja a vizet. A nyilatkozat leszögezi: a Szovjetunió továbbra is támo­gatja azt a harcot, amelyet az arab népiek folytatnak az im­perializmus és a gyarmatosí­tás ellen, az Izrael által meg­­szált arab területek teljes fel­szabadításáért és a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogainak szavatolásáért, a Kö­zel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtéséért. Akik a szovjet—egyiptomi kapcsolatok megzavarására és a Szovjetunióval való együtt­működés leszűkítésére törek­szenek, súlyos felelősséget vál­lalnak népük előtt e politika következményeiért. ■ illíriáb­an­ vissz­au­tasították Waldheim közbenjárását Hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt huszonnégy órában száztízen meghaltak és 180-an megsebesültek a bejrúti harcokban. Szerdán a jobbol­dali fegyveresek osztagai a fő­város nyugati részére összpon­tosították támadásaikat. Bej­rútnak ezekben a kerületeiben megbénult a forgalom, zárva vannak az üzletek, a bankok, a mozik, s az emberek ki sem

Next