Magyar Nemzet, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

2 fr cm Week and Space Techno­logy című amerikai szaklap. Az erről szóló megállapodás Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek a közel­múltban Pakisztánban tett lá­togatásakor jött létre. Az első szállításokra — mintt a lap kö­zölte — 1978—79-ben kerül sor. Az amerikai hadügy- vala­mint külügyminisztérium nem volt hajlandó kommentálni a lapjelentést. Kissinger külügy­miniszter a szenátus külügyi bizottságában a múlt hét vé­gén közölte: az Egyesült Álla­mok biztosítékot kapott Pa­kisztántól, hogy a reaktorokat nem használják fel nukleáris fegyverekhez szükséges anya­gok termelésére. ­ Libanon megválasztott elnöke Damaszkuszban tárgyalt Eliasz Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke kedd dél­előtt egy helikopter fedélzetén Damaszkuszba érkezett. Útjára elkísérte Hasszán Szabri El­­Khali, az Arab Liga libanoni különmegbízottja is. A libano­ni vendéget a damaszkuszi re­pülőtéren Kalafavi szíriai mi­niszterelnök és több más hiva­talos személyiség fogadta — jelenti a UPI. Szárkisz kedden megbeszé­lést folytatott Asszad elnökkel, és ennek során mindketten ki­fejezték reményüket, hogy több mint félszáz eredménytelen tűzszüneti megállapodás után végre sikerül az Arab Liga közreműködésével hatékony fegyverszünetet létrehozni. Szárkisz és Asszad a tanács­kozást követően Damaszkusz­ban kijelentette: a Libanon­ban levő szíriai csapatok addig nem vonulnak vissza állásaik­ból, amíg a tervezett arab csúcskonferencia lehetséges eredményeképpen nem valósul meg a szembenálló libanoni fe­lek­­szétválasztása. Bejrútban úgy tudják, hogy a szíriai vezetők lényegében zöld utat adtak El-Kholi béke­­tervéhez. Hírügynökségek arról szá­molnak be, hogy riadókészült­­ségbe helyezték a Libanonban tartózkodó szíriai csapatokat. Bejrúti diplomáciai körökben azt hangoztatták, hogy Szíria jelentősen megerősítette a hegyvidéken és az ország dél­keleti területén állomásozó egységeit. Taufik El-Szafadi, a palesz­tin ellenállási mozgalom egyik vezető személyisége Bejrútban tartott sajtóértekezletén közöl­te, hogy megkezdődött a 18 és 30 életév közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok katonai mozgósítása. Pierre Cemajel falangista vezető kilátásba helyezte, hogy a jobboldali keresztény erők szintén általános katonai moz­gósítást rendelnek el, sőt ka­tonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresz­tényeket is. Faruk Kaddumi, a PFSZ po­litikai osztályának vezetője Fahm­i egyiptomi külügymi­niszterrel folytatott tárgyalásai után újságíróknak kijelentette: ,,A palesztin erők készek bizto­sítani Libanonban politikai rendezéshez és a béke helyre­­állításához szükséges feltétele­ket ... nem úgy, mint Camille Chamoun, aki háborút akar.” Kaddami vezeti majd az arab külügyminiszterek érte­kezletén részt vevő PFSZ-kül­­döttséget. A DPA jelentése szerint kedden ismét heves harcok folytak az „ideiglenes keresz­tény fővárosnak” nevezett Dzsum­eh, valamint Bejrút kör­nyékén. Izraeli egységek kedden is­mét behatoltak Dél-Libanon területére, „palesztinok után kutatva”. Izraeli katonai körök állítása szerint Ain Ebei falu térségében összecsapásokra került sor a keresztények és palesztinok között, és az izraeli egységek ,,libanoni kérésre” lépték át a határt. A PFSZ szó­vivője kijelentette: nem tud arról, hogy az említett határ­falu közelében összetűzésekre került volna sor — közli a UPI. Kadhafi nyilatkozata a Le Mondenban -I.'Imri kész Egyiptommal a párbeszédre •v ,,Szadat elnök a­­tűzzel ját­szik” — jelentette ki a Le Monde számára adott interjú­jában Kadhafi elnök. A líbiai államfő nyilatkozata a lap keddi számában jelent meg. Szadat elnök — mondotta Kadhafi —. ..a líbiai határon összpontosítja hadseregét, bár én tartózkodom attól, hogy ugyanezt tegyem, és szüntele­nül hangoztatom, hogy kész vagyok a párbeszédre, de min­denfajta katonai és lélektani nyomást elutasítok”. Kadhafi szerint Szadat har­ciasságát semmi sem indokol­ja, hacsak nem saját országá­nak válságossá vált belső hely­zete. Az egyiptomi államfő kényelmesebbnek látja Líbiát okolni amiatt, hogy országá­ban elszaporodtak a titkos szervezetek, a gyilkos merény­letek, a tüntetések és a sztráj­kok. Arra a kérdésre, hogy hisz-e egy Líbia elleni egyiptomi tá­madás lehetőségében. Kadhafi így válaszolt: ,,Nem tudom még, blöfföl-e Szadat vagy sem, de mindkét esetben a tűzzel játszik”. A líbiai elnök emlékeztetett arra, hogyan harcoltak a líbiai hazafiak a század elején az olasz meg­szállás ellen, és hozzátette, ma a nép nem csupán hazáját vé­dené, hanem forradalmát is, amely méltóságot és jólétet hozott számára. További kérdésekre válaszol­va Kadhafi kijelentette, hogy Algéria szolidaritása ,,magától értetődő”, de nem öltene, szük­ségszerűen fegveres formát. Ami a belső felforgatás esé­lyeit illeti, ezek, a líbiai vezető szerint, a nullával egyenlőek, mivel „a forradalom folyto­­nosságát nem egyes vez­etők”, hanem a ..néni gyűlések” biz­­tosítják, és mv nevet ..néni lehet, rendeletileg feloszlatni”. A libanoni helyzetről szólva ■Kadhafi kijelentette: Szíria és Líbia azonos célokat követ Libanonban, de eltérő módsze­rekkel. Véleménye szerint „szíriai szövetségesei” rossz módszert választottak, amikor hadseregüket Libanonba küld­ték, hogy a palesztinok és a libanoni haladó erők ellen harcoljon. Szíria és Líbia — Kadhafi szerint — egyaránt az ország felosztásának meg­akadályozására és a konflik­tus nemzetközivé tételének el­kerülésére törekszik. Ugyan­akkor Líbia szünet nélkül azt tanácsolja Szíriának, hogy vonja vissza csapatait és ezzel a libanoniakra korlátozza a konfliktust. Ebben az esetben a libanoniak hagyományainak megfelelően rendeznék a konf­liktust, nem lenne sem győz­tes, sem legyőzött. Amikor Eric Rouleau, az in­terjú készítője megjegyezte, hogy a palesztinok másként vélekednek Szíria törekvései­ről, Kadhafi azzal válaszolt, hogy Damaszkusz politikájá­nak elítélése Líbia részéről semmiféle célt nem szolgálna. „Mi hasznosak kívánunk ma­radni” —­ mondta Kadhafi. „El akarjuk érni a szíriai had­sereg kivonását, a Palesztinát haladó erők megmentését, elő akarjuk segíteni a kompro­misszumot Eliasz Szárkisz megválasztott elnök égisze alatt. Nincsen számunkra más választás, mint a közvetítési erőfeszítések folytatása”. Az interjúban sok szó esett a nemzetközi terrorizmusról. Kadhafi tagadta, hogy a terro­rizmus híve lenne, vagy hogy Líbia állna az Egyiptomban elkövetett merényletek mögött. Ugyanakkor Líbia támogatja a palesztinaiakat, akik Kadhafi véleménye szerint ugyanolyan módszereket alkalmaznak, mint velük szemben az izrae­liek. Korea Phenjanból jelenti az ADN: A koreai katonai fegyverszüne­ti bizottság titkárai kedden a KNDK javaslatára Panmin­­dzsonban ülést tartottak — je­lenti a KCNA koreai hírügy­nökség. Az ülésen megvitatták a közös biztonsági övezet rend­jének megváltoztatásával kap­csolatos kérdéseket. A KNDK augusztus 25-én a biztonsági övezet rendjének és nyugalmának szavatolására, il­letve a két fél járőrei közötti összetűzések elkerülésére ja­vaslatot terjesztett be. A fegy­verseimés­­ bizottság újabb ülése Madar Nemzet A polgárháború óta először tanácskozásra hívták össze Spanyolország tartományi kormányzóit Madridból jelenti az AP. A spanyol repülőtéri alkalma­­­zottak kedden úgy döntöttek,­­ hogy folytatják 17 napja tar­tó túlbuzgósági sztrájkjukat, amely eddig is komoly fenn­akadásokat okozott Nyugat- Európa légiközlekedésében. A sztrájkolók a munkalassítás folytatását kimondó döntés, meghozatalával egyidejűleg­­ elkészítették a követeléseiket tartalmazó listát. , A repülőtéri alkalmazottak­­ béremelést és jobb munkafel-­­­tételeket követelnek. Közöl­ték, hogy mindaddig nem hagyják abba a túlbuzgósági sztrájkot, amíg a kormány eleget nem tesz követeléseik­nek. A sztrájkolók szóvivője köz­­­zölte, hogy a repülőtéri alkal­­­­mazottak képviselői kedden bizottságot hoztak létre, amely a kormánnyal folytat majd tárgyalásokat. Az AP hírügynökség jól ér­tesült forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a kormány a munkalassítás megszüntetése­­ érdekében most azt fontolgat­ja, behívja-e katonai szolgá­­­­latra a sztrájkoló repülőtéri­­ alkalmazottakat A spanyol kormány kedden rendkívüli ülésre hívta össze az ország 50 tartományának kormányzóját, hogy megvitas­sák a tüntetésekkel és sztráj­kokkal szemben folytatandó egységes politika kidolgozá­sának kérdését. Az AP hír­­ügynökség ezzel kapcsolatban megjegyzi, a polgárháború óta ez az első alkalom, hogy a kormányzókat tanácskozásra hívták össze. Kormánykörökben közölték, hogy Rodolfo Martin Villa belügyminiszter a politikai tüntetések és sztrájkok legá­lisnak nyilvánítását követően egységes politikát kíván ki­dolgozni a fegyveres testüle­tek számára. Ennek érdeké­ben a kormányzók tanácsko­zásra meghívják a rendőrség és a csendőrség képviselőit is. Suarez miniszterelnök a kö­zelmúltban 20 kormányzói poszton hajtott végre személyi változást, hogy szorosabbá te­gye a kormány ellenőrzését a tartományi közigazgatás felett, szem előtt tartva a jövő évre tervezett parlamenti választá­sokat Szavaz­ont a holland parlament: n­em indítanak bűnvádi eljárást llernhard herceg ellen Brüsszelből jelenti az MTI. A holland parlament hétfőn este — mindössze két ellen­­szavazattal — elfogadta a kor­mány álláspontját a Lockheed­­panama ügyében. Ennek meg­felelően a parlament hozzájá­rult ahhoz, hogy Bernhard ki­rályi herceg ellen ne indítsa­nak bűnvádi eljárást, eléged­jenek meg azzal, hogy lemon­dott állami és közéleti tisztsé­geiről. Joop de Uyl miniszter­­elnök azt is kijelentette, hogy a herceg továbbra is betölthet bizonyos állami funkciókat, így például tagja maradhat az államtanácsnak. A képviselők bírálták ugyan Bernhard herceg magatartását, és­­intézkedéseket követeltek a hasonló esetek megakadályo­zására, de nem kívánták foly­tatni az ügyet. A felszólalások­ra válaszolva az esti ülésen Van Agt igazságügy-miniszter kifejtette, hogy éppen a legkri­tikusabb területen nem állnak fenn bizonyítékok, egyes ese­tekben pedig a büntethetőség is kizárt. Den Uyl miniszter­­elnök ugyanakkor aláhúzta, hogy a büntetőjogi eljárás fel­tétlenül együtt járna a király­nő lemondásával, az alkotmá­nyos válságot pedig az ország érdekében el kell kerülni. A büntetőeljárás rendkívül hosz­­szadalmas is lenne és még job­ban ártana az ország érdekei­nek. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy felülvizsgálják a királyi ház tagjainak szere­pét egyes állami ügyek intézé­sében és új alapokra helyezik viszonyukat a kormánnyal, il­letve a parlamenttel. Egyúttal a kormány lépéseket tesz a korrupciós veszély kiküszöbö­lésére. Az ír kormány az alkotm­ány felfüggesztését­ tervezi Londonból jelenti az MTI. Az ír parlament, a dad­, ked­den rendkívüli ülésen tárgyalt a kormánynak arról a tervéről, hogy felfüggeszti az alkot­mányt, rendkívüli állapotot hirdet, erősen megszigorítja a terroristának bélyegzett Szer­vezetek tagjaiba kiróható bün­tetéseket, és kivételes felha­talmazást ad a rendőrségnek a gyanúsítottak felkutatására és vád alá helyezésére. Ha a tör­vénytervezetet a parlament el­fogadja, ezzel az angol kor­mány egyik régi és hő vágya teljesül. London ugyanis azzal vádolja Dublint, hogy nem lép fel elég erőteljesen a köztár­saságba átszökő és ott megbú­vó észak-írországi republiká­nus szélsőség ellen. A drákói intézkedések az IRA úgynevezett ideiglenes szárnya ellen irányulnak, de sújthatják akár az egész, bal­oldalt is. Cosgrave miniszterelnök a parlamenti ülésen kijelentette, hogy kormányzata azért folya­modik a rendkívüli állapot be­vezetéséhez, mert „az erőszakos cselekmények szégyent hoz­tak fiz ír névre, pusztulást és károkat mértek magára Íror­szágra”. Az észak-írországi konfliktusra csak röviden és burkoltan utalva a kormány­fő „idegen és baljós befolyá­sokat” említett, amelyek az ír nép ellen irányulnak, politiká­tól és vallástól függetlenül”. A külpolitika hírei O (Genf, MTI) A genfi le­szerelési bizottság ez évi tevé­kenységéről szóló titkári je­lentést a küldöttségek kedden nem hivatalos ülésen tekintet­ték át. A terjedelmes doku­mentum végső megfogalmazá­sát ma folytatják. O (Luanda, ADN) A Portu­gál Szocialista Párt küldöttsé­ge. Antonio de Macedónak, a párt elnökének vezetésével Angolában tartózkodik, és a két ország közötti kapcsolatok rendezéséről tárgyal.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Ked­den aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztár­saság 1976-ra szóló kulturális és tudományos együttműködé­si tervét.­­ (Lüneburg, DPA) Súlyos közúti baleset zavarta meg Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszternek, az FDP elnö­kének keddi választási körút­ját. Az alsó-szászországi Lü­­neburgtra igyekvő gépkocsi­­konvoj egyik kocsija előzés­­ közben összeütközött egy vele szembe jövő személyautóval. Négy személy életét vesztette. Genschert orvosi megfigyelés végett kórházba szállították.­­› (Helsinki, TASZSZ) A fegyverkezési hajsza meg­szüntetése, a leszerelés és az enyhülés érdekében szeptem­ber 23. és 26. között Helsinki­ben tartandó világértekezletet előkészítő bizottságok befejez­ték tanácskozásaikat a finn fővárosban.­­ (Nicosia, AFP) Húszévi börtönre ítélték Nikosz Szampszont, az 1974 júniusá­ban Makariosz elnök elleni meghiúsult puccsban játszott szerepéért. A ciprusi nemzeti gárda által, görög tisztek ve­zetésével végrehajtott állam­csínyt követően. Szampszon nyolc napig a szigetország el­nökeként működött. O (Bangkok, Reuter) Thaiföld kedden úgy határo­zott, hogy a Laosszal közös ha­tárán két további átkelőhelyet nyit meg. O (Tajpej, AP) A tajvani atomenergia tanács főtitkára kedden alaptalanoknak minő­sítette azokat az amerikai je­lentéseket, amelyek szerint Tajvan titokban urániumot dúsít, hogy atomfegyver bir­tokába juthasanp. S­z­e­r­d­a, 1976. szeptember 1. Lock-hídra HOL VOLT, hol nem volt, volt egyszer, valahol Ameriká­ban, talán Kaliforniában egy repülőgépgyártó vállalat. Nagy gépmadarakat állított elő, hogy aztán jó pénzért eladja őket, polgári légitársaságoknak vagy éppen kormányoknak. Az elő­zők jó szándékú állampolgáro­kat utaztattak, az utóbbiak nem mindig jó szándékú kato­nákat ültettek a bombázókra, vadászgépekre. Az üzlet jól, jobban és végül igen jól ment. Aztán egy szép napon, ugyan­csak Amerikában, talán Wa­shingtonban, egy képviselő­­politikus elkezdte firtatni, hogy a vállalat miként is aratja egyre-másra látványos üzleti sikereit. Hiszen időköz­ben az ötven legnagyobb cég közé is fölküzdötte magát. És ekkor kezdődött a baj... Ha valakinek kedve támad­nék mesét írni a Lockheed Aircraft Corporationról, vala­hogy így kezdhetné. Ám nincs értelme mesévé színezni a nem éppen mesés valóságot. Frank Church demokrata pár­ti szenátor, az idén február ele­jén két délelőttöt szentelt an­nak, hogy az albizottság nyil­vános ülésén felolvassa, hol adott el repülőgépeket a Lock­heed és kiknek juttatott némi csúszópénzt. Kolumbiától Me­xikóig, Olaszországtól Japánig terjedt — a szenátor szerint — a megkentek sora, tíz- és százezrek cseréltek gazdát. A vizsgálatra haragos nyilatko­zatok válaszoltak, egyszer To­kióban, másszor Rómában cá­folt egy miniszter, egy ex­­kormányfő, politikusok, tá­bornokok és üzletemberek bi­zonygatták, hogy nem, ők nem, de tényleg nem, az ő kezük az­tán igazán tiszta. A Lockheed­­ra vetették magukat, de a Lock­ hídra nem hagyta magát. Mint kiderült, nem kilenc feje van, mint a mitológiai szörny­nek, hanem sokkal több. Ha­marosan szedni kezdte áldoza­tait, mert a szenátusi albizott­ság által világgá kürtött gya­nú nyomán a fővárosokban nem tudtak mást te­nni, mint vizs­gálatot indítani. Ki fogadott el kenőpénzt? Akár miniszter lett légyen is az illető, mint a ró­mai Rumor, akár leköszönt kormányfő, mint a tokiói Ta­­naka, tisztázni kezdték az ügyeket. Talán mert a szená­tusi albizottság jelentése olyan szókimondó volt, hogy nem le­hetett előle kitérni? Talán mert a botrány kipattanásától kevésbé féltek, mint az eltuso­­lásától? Netán a megvesztege­tettek ellenfeleinek jól jött a vád? MINDENESETRE a hidra hi­vatali tekintélyek és hatalmas­ságok pályafutását törte derék­ba és törheti még a jövőben is — ki tudja, hányszor. A leg­újabb áldozat valószínűleg egyúttal a legelőkelőbb is. A „szörny” Bernhard herceg sze­mélyében Hollandia köztiszte­letben álló királyi házát is el­érte — már akkor, amikor Church szenátor felolvasta a terjedelmes jelentést. És még inkább most, amikor a herceg, Juliana királynő férje a hazai vizsgálat által elmarasztalta­­tott és lemondani kényszerült állami és politikai tisztségei­ről. Feszült figyelemmel vár­ták Hollandiában, mit állapít meg a háromtagú bizottság, a bíró, a volt bankár és a kor­mány ellenőrzési hivatalának vezetője. Ez a trió kapott meg­bízatást fél évvel ezelőtt Joop den Uyl miniszterelnöktől, hogy síné­­ra et stúdió nézzen utána a hercegről szállongó mendemondáknak. Nem volt könnyű hozzákezdeni, mint az Elseviers nevű konzervatív he­tilap megjegyzése is tanúsítja: „Cézár feleségének minden gyanú felett kell állnia, a mi esetünkben ez a királynő fér­jére vonatkozik”. Donner bíró, a bizottság ve­zetője — milyen véletlen: ne­ve mennydörgést jelent ma­gyarul — nem törődött ebbe bele. Pedig az orániai királyi házat valóban nemzeti intéz­ménynek tekintik Hollandiá­ban, az önállóság jelképének, a megőrzésre méltó hagyomá­nyok hordozójának. Ebbe a családba nősült a jénai szüle­tésű herceg — írjuk le egy­szer teljes nevét: Bernhard Leopold Friedrich Eberhard Ju­lius Kurt Karl Gottfried Pe­ter Lippe-Bieslerfeld , mi­után az 1936-os berlini olim­pián megismerkedett Juliana hercegnővel. Német származá­sa után akadályozta meg a herceget abban, hogy hama­rosan igazi hollandussá változ­zék. A náci megszállás után anyósával, Vilma királynővel együtt Londonba menekült, majd visszatért, de nem akár­hogyan. Repülőtisztként bom­bázta azokat, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt Hol­landiában. A holland nép az ellenállás egyik fő szervezőjét tisztelte benne, hiszen mersze volt háborúskodni új honfitár­saiért a régiek ellenében. A VÉRZIVATAR UTÁN a holland ipar ötletes népszerű­sítőjének szegődött el, de nem riadt vissza a túlságosan bo­nyolult ügyletektől sem. Em­lítsünk egyet a hamburgi Der Spiegel nyomán. Buenos Aires, 1951. Perón elnök fogadja a herceget és érdeklődik látoga­tásának célja iránt. „Vasúti felszereléseket, mozdonyokat, természetesen kiváló mozdo­nyokat szeretnék eladni” — hangzott a válasz. A diktátor­­elnök mosolygott, majd kibök­te a feltételt. Valamilyen ér­demrenddel tüntetné ki a hol­land királyi ház akkori első feleségét, Evitát. Hágából meg­jött a beleegyezés, s Perón megnyugtatta a herceget, most már semmi akadálya nem lesz az üzletnek. Határtalan leleménnyel jár­ta a világot az 50—60-as évti­zedben, mialatt otthon gyűltek a rangok és a címek: a hol­land fegyveres erők főfelügye­lője, a légier­ő tiszteletbeli marsallhelyettese, a KLM és a Fokker-gyár igazgatótaná­csának tagja, s fölsorolhatat­­lanul sok gazdasági, kulturá­lis állami tisztség. Kihez is fordulhatott volna a Lockheed, ha nem hozzá, akinek szavára minden holland ajtó megnyí­lik?! A Donner-jelentés sze­rint azonban az amerikai cég­nek nem nagyon kellett erő­szakoskodnia. A vaskos, 238 oldalas beszámoló mindvégig tapintatos maradt, csak köz­vetve, de egyértelműen ma­rasztalta el a herceget. Abban a hiszemben, hogy támadhatatlan, túl könnyel­műen bonyolódott homályos pénzügyi tranzakciókba; kész­nek mutatkozott bizonyos ké­résekre és ajánlatok elfoga­dására; olyan kezdeményezé­seket, tett, amelyek rá és a Trollai­l intézményekre rossz fényt vetnek. Íme a hangtom­­pítós szemrehányások; a kö­rültekintő és óvatos fogalma­zás megkerüli a megvesztege­tés szót. Nincs bizonyíték ar­ra, hogy a herceg egymillió dollárt elfogadott volna, csak arra, hogy ennyit várhatott. Erre sincs bizonyíték. A herceg saját bevallása szerint nem ka­pott és nem is várt senkitől egymillió dollárt, de azért ön­kritikát gyakorolt. BEISMERÉSE valószínűleg majdnem olyan fontos, mint maga a jelentés. Bernhard be­vallotta, hogy „kétértelműen cselekedett”, rossz irányba fej­lődtek a Lockheedhez fűződő kapcsolatai, bízott támadhatat­lanságában és mindezért vál­lalja a felelősséget. Ha feke­­tén-fehéren kiderült volna a megvesztegetés ténye, Juliana királynő alighanem lemon­dott volna. A trió nem bizo­nyította a herceg bűnösségét, csupán azt, hogy hibákat kö­vetett el, a bírósági eljárás a jelen pillanatban tehát nem látszik indokoltnak. Hollandiában sokan azt is felháborítónak tartják, hogy a Lockheed-vezérek egyáltalán megforgathatták a fejükben a herceg megvesztegetésének gondolatát. A titok kipattant, ám den Uyl nem alaptalanul vigasztalja honfitársait. A bi­zottság megtette kötelességét; úgy védte az alkotmányos ren­det, hogy közben támadta egyik legfőbb vezetőjét. Alig­hanem meggondolatlanság len­ne arra következtetni ezek után, hogy a holland közer­kölcs, az állami morál lazább, mint másutt — hiszen ki tud­ja, hová, melyik országba gu­rultak még kenőnénzek, csú­szó dollárok? Mindenüknek meglehet a maga Lockheedja, mint ahogy a legfrissebb ang­liai találgatások is sejtetik. Sarkára lépnek-e azonban a világméretű vesztegetőnek? A szenátori jelentés eleddig in­­kább: az üzletieknek —■ és nem a vesztendőnek — árthat. S azoknak, akik azt hitték, hogy vannak támadhatatlan és kikezdhetetlen tekintélyek. So­kan a maguk kárán tanulták meg, hogy nincsenek. Martin J­osef

Next