Magyar Nemzet, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
5601 Békéscseré, Derkovich sói Tenjon: 12 529 Fostok ■*,Magyar Nemzet ~~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •« Tél drvoban A gazdálkodó parasztemberek szokása volt tél derekán alaposan széjjelnézni a portán. Számba vették az istállóban, ólakban állataikat, a kocsiszínben a földműveléshez, termeléshez szükséges szerszámokat, az udvaron, kamrában, padláson, pincében a szálas és szemes takarmányt. Elmúlt Pár napja — mondogatták — s kifelé megyünk a télből. A javításra szoruló szerszámokat ebben az időszakban vitték el a kovács- és bognárműhelyekbe, hogy tavasszal jó állapotban vehessék majd őket használatba. S ha takarmánykészletüknek legalább a fele ez idő tájt még megvolt, jóleső érzéssel állapították meg, hogy a tél hátralevő részében komolyabb gondjuk nem lesz, nyugodtan várhatják a tavasz érkezését. Ez a régi szokás változott, korszerűbb formában ugyan, de megvan ma is. Mezőgazdaságunkban jelenleg is a tél dereka a számvetés, a felkészülés időszaka. Természetesen ezt a teendőt ma már nem egyes emberek végzik, hanem hozzáértő bizottságok veszik számba a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek állat- és gépállományát, takarmánykészletét, a könyvelés nyelvén álló vagy fogyóeszköznek nevezett minden értékét, vagyonát. A termelőmunkához szükséges gépek, munkaeszközök javítását, karbantartását zömében szintén ezekben a napokban végzik. Az idei évnek ugyan már a második hónapjában járunk, de termelőszövetkezeteinkben tulajdonképpen most zárul le a múlt esztendő, a zárszámadó közgyűléseken. S ezek a múlt év sikereit, hibáit feltáró zárszámadások adják meg az alapját további tennivalóknak az idei esztendő gazdálkodási, termelési terveinek elkészítéséhez, a mindenre kiterjedő gondos felkészülésnek. A mezőgazdaság termelési munkálataira a felkészülés eddig sem volt egyszerű, nem volt könnyű feladat, de most egy kicsit a szokásosnál még nehezebb. Még körültekintőbb, még gondosabb munkát követel meg. A múlt években elért szép sikereket, a jelentősen megnövekedett termelési eredményeket, tovább kívánjuk emelni, tovább akarjuk gyarapítani. Mindez nem kis mértékben függ attól, mezőgazdaságunk dolgozói hogyan készülnek fel a megnövekedett feladatok teljesítésére. Mit tesznek már most és mit tesznek a következő hetekben, hónapokban annak érdekében, hogy a „kívánjuk”, az „akarjuk” valósággá váljon, hogy a jó állattenyésztésben, növénytermelésben egyaránt elérjük a kitűzött célokat. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaságunk termelésének hétszázalékos növelése egyetlen évben sok munkát igénylő, komoly erőfeszítéseket követelő feladatot jelent, de elérhető. Az adottságok megvannak hozzá, vagy rövid idő alatt megteremthetők. Kományzatunk nem csupán elvárja mezőgazdaságunk dolgozóitól a termelésük jelentős növelését, de segítséget, támogatást is biztosít hozzá. Jól tudjuk azt is, hogy társadalmunk sem tekinti mezőgazdasági dolgozóinknak a termelés, a nemzeti jövedelem növeléséért folyó erőfeszítéseit „paraszti problémának”, hanem egész népünk érdekében végzett hasznos cselekedetnek, mindannyiunk ügyének. Az első lépésektől mindig sok függős mezőgazdaságunk számára az indulás jelenleg biztató. Őszi vetéseink jól teleltek. Szántóföldjeink, kertjeink megfelelően előkészítve várják a tavaszt. Állatállományunk, ha szerény mértékben is, gyarapodott. A szervezettség, a tervszerűség egyre színvonalasabb mezőgazdasági üzemeinkben. A gépellátás, s a gépek megfelelő hasznosítása szintén jónak mondható. De a legtöbb reményre, bizakodásra mégis a mezőgazdaságunk dolgozóinak a hangulata jogosít fel. Termelőszövetkezeti vezetőink, szakembereink éppen úgy, mint a tag,ság, hittel, bizakodással tekint az idei év elé. A jelentősen megemelt termelési tervekről egymás között is sokat beszélgetnek, vitatkoznak. Rajtunk nem múlik — mondogatják —, megoldottunk mi már sok nehéz feladatot, s a sikerért az idén is mindent megteszünk. Érzik nem csupán felelősségüket, hanem az erőt is, a szocialista mezőgazdaságban rejlő, s eddig még nem minden részében kihasznált erőt. Ez ébreszt mezőgazdaságunk dolgozóiban reményt, hitet, akaratot és cselekvési vágyat. Többet akarnánk magunknak is — hangoztatják —, de ehhez többet is szükséges termelnünk, mivel többet várni, többet kapni csak úgy lehet, ha növeljük a termelést, ha megtesszük kötelességünket. A zárszámadások előtt, a zárszámadásokon éppen úgy, mint a téli estéken így beszélnek mezőgazdaságunk dolgozói. Jóleső érzés hallgatni őket. Olvasnak, tudnak a világgazdasági gondokról, az életünkre gyakorolt hatásáról, de nem ezen keseregnek, hanem a rájuk váró feladatok elvégzésére készülnek, őszinte bizakodással, tenniakarással. Elsősorban abban bizakodnak, hogy az idén a növénytermelésben érnek el jelentős termésnövekedést. Megvan hozzá minden adottság. Az idén több műtrágyára, a gépesítés növelésére, s az öntözött terület bővítésére számítanak. Bíznak abban is, hogy az időjárás sem lesz olyan szeszélyes és mostoha, mint tavaly volt, s a zöldség- és gyümölcstermelés növeléséért való fáradozásuk sem lesz hiábavaló. Természetesen számolnak a várható és előre nem látható nehézségekkel is, de ez csupán óvatosságra, még alaposabb felkészülésre készteti mezőgazdaságunk dolgozóit. Bizakodásukat nem csökkenti. Nánási László Megkezdődtek a magyar-jugoszláv külügyminiszteri tárgyalások A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI BIZTONSÁG, földrészünk jelene és jövője számos fontos megbeszélés első számú témája, különös tekintettel arra, hogy júniusban Belgrádban ismét összeülnek a helsinki záróokmányt aláíró országok képviselői. A Tanjug hírügynökség ebből a szempontból is méltatta a jugoszláv külügyminiszter hivatalos, baráti látogatását hazánkban. Paja Frigyes és Milos Minics megkezdte tárgyalásait, amelyeket a jugoszláv távirati iroda európai viszonylatban is figyelemre méltónak nevezett. Mint a hírmagyarázó kifejtette: az eszmecseréken bizonyosan szóba kerülnek a belgrádi konferencia előkészületei, a közel-keleti problémák és a világgazdasági helyzet egyes kérdései. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, kedvező feltételeket nyújt az a tény, hogy Magyarország és Jugoszlávia között nincsenek rendezetlen kérdések. Ugyancsak a belgrádi, az európai biztonsággal összefüggő konferencia előzetesének tekinthető kilenc európai semleges állam összejövetele a jugoszláv fővárosban. A Közös Piac tagországainak külügyminiszterei Londonban gyűltek össze és a konzultáció egyik központi feladata szintén a belgrádi konferencia előkészítése. A kilencek megkísérelték, hogy egységes álláspontra jussanak, azonosan mérjék föl a helsinki csúcstalálkozó óta eltelt időszakot. Az EGK — a jelek szerint — a „harmadik kosár”-nak szándékozik aránytalanul nagy figyelmet szentelni. A londoni eszmecsere bizonyosan alátámasztja majd Chnoupek csehszlovák külügyminiszter nyilatkozatát. Ebben hangsúlyozta: továbbra is vannak olyan nyugati erők, amelyek tagadják az összeurópai találkozó jelentőségét, s a záródokumentumnak csak egyes fejezeteit emelik ki. A csehszlovák diplomácia vezetője leszögezte, hogy Csehszlovákia ratifikálta az emberi jogokról szóló nemzetközi megállapodást, a gazdasági információcsere bővítésére törekszik, támogatja az idegenforgalmat, szélesíti a kulturális kapcsolatokat. Az enyhülési folyamatot el kell mélyíteni — mondotta a külügyminiszter. Küszöbönálló közel-keleti körútja előtt nyilatkozott Waldhaim ENSZ-titkár . Az AFC televíziónak, adatinterjú .jában többi között arról szólt, hogy a közel-keleti tárgyalások felújítására készek a szemben álló felek és mindkét részről nagyobb rugalmasság tapasztalható. A genfi konferencia felújítását kívánják, noha eljárási kérdésekben vannak nézeteltérések, kivált a tekintetben, hogy miként oldják meg a PFSZ képviseletét. Waldheim ezt döntő fontosságúnak mondotta, de kifejtette ama véleményét is, hogy „az araboknak is el kell ismerniük Izrael Állam létét” amire — benyomása szerint — most hajlandónak mutatkoznak. A világszervezet első számú tisztségviselője Ciprusról szólván annyit jegyzett meg, hogy Makariosz és Denktas legutóbbi találkozója jó politikai légkört teremtett, noha természetesen nem eredményezhetett végleges megoldást. Az amerikai alelnök Tokióban zárja le a nyugati szövetségesekkel folytatott megbeszéléssorozatot. Walter Mondale a japán kormányfővel a nyugati gazdasági csúcsértekezlet helyéről és időpontjáról is tanácskozott, és megvitatták a Dél- Koreában állomásozó amerikai szárazföldi csapatok kivonásának esetleges tervét is. Fukuda miniszterelnök márciusban látogat az Egyesült Államokba, s a tokiói parlament ülésszakának megnyitóján hangsúlyozta, hogy fokozni kívánja az együttműködést az Egyesült Államokkal, illetve Nyugat-Európával. A KSZKIP Központi bizottságának határozata az Októberi Forradalom hatvanadik évfordulójáról Moszkvából jelenti az MTI. Az SZKP Központi Bizottsága hétfőn határozatot fogadott el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. A jubileumi dokumentum részletes, átfogó elemzést ad a győzelmes szocializmus országának fejlődéséről, az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentőségéről, a szovjet társadalom, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, általában a nemzetközi viszonyokról. A 60. évfordulón állapítja meg a határozat — fontos mérföldkő a szovjet nép életében, az egész nemzetközi felszabadító mozgalom fejlődésében. A Szovjetunió, az egész haladó emberiség a szocializmus új győzelmeinek, Marx, Engels, Lenin és a proletár internacionalizmus diadalmas eszméinek jegyében köszönti ezt a jubileumot. A legfonlosűibb eredmény A szovjet nép önfeláldozó munkájának legfontosabb eredménye — állapította meg a Központi Bizottság — a fejlett szocialista társadalom megteremtése volt, amelyben mindinkább feltárulnak a szocializmus alkotó lehetőségei, humánus lényege. Ezt a társadalmat, amely törvényszerű fejlődési szakasz a kommunista társadalomhoz vezető úton, a tudományos-műszaki forradalom és a társadalmigazdasági rendszer előnyeinek egyesítése jellemzi. Az SZKP kidolgozta és következetesen végrehajtja hoszszú lejáratú gazdasági stratégiáját, amelynek legfőbb célja a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonalának szüntelen emelése. Változások mentek végbe a szovjet társadalomban is, folytatódik az osztálykülönbségek elmosódása. A munkásosztály, a kolhozparasztság és a népi értelmiség szövetsége új történelmi közösséget hozott létre, amelyet szovjet népnek nevezünk. Szilárd és megbonthatatlan az országban élő nemzetek és népcsoportok barátsága és egysége. A szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszát a szocialista állam további erősödése, a szocialista demokrácia szüntelen fejlődése jellemzi. Ebben a szakaszban tovább erősödik a párt vezető szerepe a társadalomban. Óriási jelentősége van a Központi Bizottság és annak Leonyid Brezsnyev vezette Politikai Bizottsága tevékenységének. Gyökeres változás ment vég be a nemzetközi erőviszonyokban. A világszocializmus ereje és példája megsokszorozta a nemzetközi munkásosztály forradalmi lehetőségeit, elősegítette az egész felszabadító mozgalom fejlődését. l'j típusú nemzetközi szövetség Új típusú nemzetközi szövetségként jellemzi a dokumentum a szocialista országok testvérnépeinek világközösségét. Megszilárdult a testvéri országok eszmei egysége, létrejött és eredményesen működik külpolitikai együttműködésük mechanizmusa, intenzíven fejlődik gazdasági együttműködésük. A szocialista országok közössége ma a világ legdinamikusabb gazdasági ereje, a világpolitika vezető tényezője. A nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett gyökeres változások az utóbbi években lehetővé tették a „hidegháborútól", a fordulatot a feszültség enyhüléséhez, valamint a termonukleáris világháború veszélyének elhárítását. Különösen érezhetőek a változások Európában, s ezekhez nagymértékben járult hozzá az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Az egyetemes béke érdekeinek megfelel a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bekövetkezett kedvező fordulat, a békés együttműködés fejlesztése Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Nagy-Britanniával és más tőkés országokkal. A tőkés országok vezető körei ma már kénytelenek figyelembe venni, hogy nem alapozhatják számításaikat a szocializmus feletti katonai győzelemre. Ugyanakkor az SZKP nem téveszti szem elől, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának jelenlegi szakaszában erősödik a nemzetközi méretekben folyó osztályharc. Az agresszív imperialista körök szorgalmazzák a fegyverkezési hajszát, minden lehetséges módon akadályozzák az enyhülést. A dokumentum a továbbiakban méltatja a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai, a latin-amerikai kommunista pártok 1975. évi havannai, az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini tanácskozásának, valamint a testvérpártok más regionális tanácskozásainak jelentőségét, s megállapítja, hogy tovább szilárdulnak a nemzetközi kommunista mozgalomnak, korunk legbefolyásosabb politikai erejének pozíciói. A proletár internacionalizmus — hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a Központi Bizottság — a kommunisták tevékenységének legfőbb kipróbált elve. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus általános elveinek betartása a legfontosabb feltétel minden egyes kommunista párt pozícióinak erősítéséhez, tekintélyének és befolyásának növeléséhez. A hatékony elvi, forradalmi politika megköveteli a pártoktól, hogy fejlesszék a testvéri együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás és a támogatás kapcsolatait, tevékeny szolidaritást vállaljanak a reális szocializmussal. A reális szocializmus A reális szocializmus fogalmát körvonalazva a dokumentum megállapítja, hogy a szocializmus a reális humanizmust, a felszabadított munkát, a tényleges demokráciát, az egyéniség tényleges szabadságát a leghaladóbb tudomány és alegbetudóbb kultúra társadalmát jelenti. Az SZKP XXV. kongreszszusa — emlékeztet a dokumentum — olyan politikai vonalat fogadott el, amely biztosítja a Szovjetunió gazdasági és védelmi erejének szüntelen növelését, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítését, a Szovjetunió további előrehaladását a kommunizmus felé. A párt büszke az elért eredményekre, egyszersmind reálisan méri fel a helyzetet, látja a fogyatékosságokat és a nehézségeket is, s állhatatosan dolgozik ezek felszámolásán. Az SZKP Központi Bizottsága — hangsúlyozta befejezésül a határozat — kinyilvánítja szilárd meggyőződését, hogy a szovjet emberek még szorosabban tömörülnek a lenini párt köré, a kommunista építés nagyszerű terveinek megvalósításáért folyó küzdelemben, s kiemelkedő munkasikerekkel köszöntik a Nagy Október hatvanadik évfordulóját. Milos minics Budapesten Az MTI jelenti: Hétfőn délután Budapestre érkezett Milos Minics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, aki Pója Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren a jugoszláv vendég és kísérete fogadására megjelent Paja Frigyes, Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt dr. Vitorlor Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete. Hétfőn délután a Külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Paja Frigyes, a jugoszláv tárgyaló csoportot Milos Minics vezeti. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Roska István külügyminiszterhelyettes, Tóth Elek, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Halász József nagykövet, dr. Petrán János és Zegnál János külügyminisztériumi főosztályvezetők. Jugoszláv részről jelen volt a tárgyalásokon dr. Vitomir Gasparovics nagykövet, Miodrazs Redzsics külügyminisztériumi főosztályvezető, Slavko Lukovics, a külügyminiszter kabinetfőnöke és Milenko Nebrigics, a jugoszláv külügyminisztérium magyar referense. A hétfői jugoszláv lapok első oldalon, kiemelt helyen számoltak be Minicshivatalos és baráti látogatásáról és rendkívüli elismeréssel méltatták a két ország kapcsolatainak alakulását. A Borba hétfői számában „Szilárd együttműködés” címmel közölt cikket. „Jugoszlávia és Magyarország irigylésreméltóan fejlett kapcsolatait — emelte ki többi között a belgrádi lap —, amelyek a kölcsönösen elfogadott és jól ismert elveken nyugszanak, már hosszabb ideje az a többszörösen kinyilvánított óhaj jellemzi, hogy e felfelé ívelő együttműködéshez minél tartósabb és szilárdabb feltételeket biztosítsanak. Az erre irányuló törekvésekben jelentős szerepet játszott és játszik a két szomszédos ország képviselőinek számos találkozója. Ennek nyitányát Joszip Broz