Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Ára: 80 fillér Magyar Nmet AHAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA Péntek 1977. április XXXIII. évfolyam 77. szám Tanító nők „A tanító-, tanárképző intézményekben néhány fiú csak azért tanul, hogy biztosítva legyen az iskolákban az igazgató-utánpótlás.” Ezt az epés megjegyzést az egyik felszólaló idézte bizonyos éllel a Pedagógusok Szakszervezete legutóbbi központi vezetőségi ülésén, amelynek napirendjén a nő- és ifjúságpolitikai párthatározatok végrehajtásának tapasztalatai szerepeltek. Nem alaptalan a megjegyzés: amíg a pedagógusok között a nők aránya már eléri a 73 százalékot — a tanítók körében még magasabb ez az arány —, de iskolaigazgató-nő csak igen kevés van. Kevés az egyetemeken is a női oktató: a szakszervezet értekezletén a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem képviselője említette, hogy náluk a hallgatók 70 százaléka nő, de az oktatók között az arány csak 35 százalékos, és közöttük mindöszsze hat docens és egyetlen professzornő található. A központi vezetőség ülésén dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes őszinte képet adott a jelenlegi helyzetről. Elmondta, hogy bár a minisztérium sokat tett mind a fiatal, mind a női pedagógusok anyagi és munkakörülményeinek javításáért, még mindig sok a megoldásra váró feladat. Noha a pedagógusok fizetését az utóbbi években minden területen emelték, magasabb lett a letelepedési segély és a területi pótlék öszszege, nőtt a kitüntetett fiatal pedagógusok száma is, a körülmények azonban ma sem eléggé kedvezőek. A fiatal nők helyzetét a pedagóguspályán külön nehezíti, hogy a gyermekszülésből, a 11 gyermekgondozási segélyből adódó helyettesítési gondok ugyancsak nőkre — sokszor szintén fiatal, gyermekeiket nevelő asszonyokra — hárulnak. És amíg más területen a nők terhei az utóbbi években csökkentek, a pedagógusoknál a fokozódó társadalmi szükségletekkel és az iskola iránt támasztott nagyobb igényekkel párhuzamosan növekedtek. Ha nem könnyű is a helyzet az óvónők, a női tanítók és a tanárok körében, fölösleges volna itt a kérdést tovább bonyolítani. Helyesebbnek látszik a megoldás útjait keresni, amelyeket a központi vezetőségi ülésen a miniszterhelyettes jelölt meg — aki maga is nő és fiatal, így hát a gondokat többszörösen is átérzi —, és amelyeket örömmel támogatott hozzászólásában Orbán Sándorné, a szakszervezet központi vezetőségének titkára. Ő fejtette ki egyébként azt a figyelemre méltó gondolatot, hogy a pedagógusoknál a lakásprobléma — s ami a pálya egyik kulcskérdése — másképpen minősül, ■mint a többi szakmában, /az ■iskolának gyakran sivár körülményei miatt a pedagó■us számára a lakás egyben a munkahely is, ahol a tanyákénál nem kevésbé fon■s feladatait látja el: óráira ■szül, dolgozatokat javít, ■nul és továbbképzi magát. ■A nők magas aránya aedagóguspályán ma már nemi egyszerűen bérkérdés, noha sürgető feladat volna anyagi megbecsülésüket is fokozni. Sokkal inkább a pálya alacsony presztízséről van itt szó. Nem ismeri például eléggé az ifjúság sem a pedagógushivatás igazi örömeit és szépségeit, és gyakorta nincs is alkalma megismerni. Ebben ma még nem segít eléggé a pályaválasztási munka sem. Folytatva a szakszervezeti tanácskozás gondolatmenetét, a helyzet megjavításához két út látszik járhatónak. Az egyiket kívülről kellene megközelíteni: mind az Oktatási Minisztérium, mind a Pedagógusok Szakszervezete többet tehetne az óvónők, a tanítók, a tanárok magasabb erkölcsi elismeréséért, kivívhatná számukra azt a jogos tiszteletet, ami nélkül ezen a pályán nem lehet eredményesen dolgozni. Ebben remélhetőleg jó partner lesz a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő pedagógiai albizottság, amely a szülők és rajtuk kesztül az ifjúság körében eredményes felvilágosító munkát végezhet a nevelői hivatás megbecsülése érdekében. Belülről tekintve a kérdést, a pedagógusok gondjainak megoldásához maguk a pedagógusok is hozzájárulhatnak. Egyebek között példamutatással és hivatásra neveléssel, amint erről a szakszervezet egyik korábbi központi vezetőségi ülésén már szó esett. A személyes példa csodákat tehet. Ahogyan a jó magyartanár az olvasás szeretetére, a nyelvtanár más népek kultúrájának megbecsülésére neveli diákjait, ugyanígy lehetne nemes elfogultsággal a pedagógushivatás szeretetére is nevelni. Nem szükséges a valóságos gondokat elhallgatni, inkább a gondok mögött gyakrabban lehetne megsejtetni, hogy ez a pálya mennyi öröm, siker, eredmény forrása is. És ezzel a pedagógusok nem rejtik el az igazságot, csak annak egy másik és szebb oldalát világítják meg. Nemcsak panaszkodni lehet ugyanis a körülményekre — mégha indokolt is a zokszó —, és főképpen nem az osztályban vagy a szülők előtt, hanem arról is el lehet beszélgetni a diákokkal, hogy mennyi szellemi kincs, anyagi érték köszönhető a pedagógusnak. A pedagógusnők helyzetét az is nehezíti — mint említettük —, hogy az iskolából való távolmaradásukat ma már egyre gyakrabban ugyancsak a nőknek, a fiataloknak kell pótolniuk. Meg lehetne azonban mindenütt vizsgálni, hogy a feladatok elosztása igazságos-e a tantestületekben. Ez is a pedagógusok és képviselőik, a szakszervezeti bizottságok dolga lehetne. Bizonyos, hogy az arányosabb munkamegosztás csökkenthetné a feszültségeket, és talán abban is segíthetne, hogy a pedagóguspálya népszerűbb legyen a fiatalok előtt, hogy a fiúk a tanító- és tanárképzőbe ne csak „az igazgatói állás reményében” jelentkezzenek. Gábor István Andrej Gromiko állásfoglalása a szovjet-amerikai kapcsolatokról A külpolitikai helyzet A VILÁGLAPOK érdeklődésének jelentős részét lekötötte csütörtökön a moszkvai szovjet-amerikai tanácskozások elemzése. Szovjet és külföldi sajtótudósítóknak Vance amerikai külügyminiszter a Vnukovói repülőtéren nyilatkozva kifejtette, hogy moszkvai látogatását hasznosnak tartja. Rámutatott, hogy a hadászati fegyverek korlátozásához foghatóan bonyolult kérdésekben nem könnyű gyors megállapodásra jutni. Hozzáfűzte, nagy várakozással készül arra, hogy májusban Genfben ismét találkozzék szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval. Váratlanul összehívott sajtóértekezletén Carter elnök biztató ténynek mondta a párbeszéd folytatását Moszkva és Washington között a döntő kérdésekről. Gromiko csütörtökön este részletesen ismertette a tárgyalásokkal kapcsolatos szovjet álláspontot. Téves elgondolásokon alapult a washingtoni taktika — vélik szinte egybehangzóan az amerikai hírközlés mérvadó személyiségei. Kedvezőtlen légkörben, megfelelő előkészítés nélkül terjesztették elő indítványaikat, amelyekben — a New York Times szerint — elutasították a vlagyivosztoki megállapodáson alapuló szovjet javaslatot. Szovjet részről pedig az amerikai elgondolásokat ítélték egyenlőtlennek. S így — írja a lap — jelentősen csökkent annak esélye, hogy még október, tehát az első SALT-egyezmény lejárta előtt létrejöjjön az új megállapodás. A következtetéseket levonva a New York Times mindazonáltal azt hangsúlyozza, hogy a moszkvai eszmecserét a tárgyalások megkezdéseként, nem pedig meghiúsulásaként kell értelmezni. A Baltimore Sun szerint néhány amerikai konzervatív stratéga számára kellemes meglepetés „a kemény tárgyalási pozíció”, amely megerősítette Carter belpolitikai helyzetét. Az elnök külpolitikai lehetőségeiről viszont a Washington Post azt írja, hogy „az emberi jogok” címén folytatott kampány megzavarta Washington és Moszkva viszonyát, és a Szovjetuniót fölöttébb bizalmatlanná tette Carterral szemben. " A francia kormányátalakítást, Bécsben újra meganyi Ciprus-konferenciát és a napi politika más, egyébként fontos fejleményeit háttérbe szorítja a csütörtöki nyugat-európai lapokban a moszkvai megbeszélések értékelése A párizsi lapok a véleménycsere folytatásának elemét hangsúlyozzák — a vegyes bizottságok felállításán kívül —, amikor a szovjet—amerikai találkozóból írnak. A Le Matin de Paris Carter kudarcának nevezi, hogy Vance üres kézzel volt kénytelen távozni. A lap szerint Washingtonban tudták, hogy jelentős kockázatot vállalnak a Vlagyivosztokhoz képest nagymértékben módosított indítványokkal, s ebben a tükörben szemlélve tulajdonképpen pozitív a tárgyalások folytatásáról született elvi megállapodás. Hasonló következtetésre jutnak az olasz lapok is — a La Stampa azt írja, hogy világossá vált: a szovjet fél nem hajlandó bármilyen áron megállapodást kötni. Bonnban nagy érdeklődéssel várták a State Department vezetőjének tájékoztatását. Schmidt kancellár újságíróknak derűlátóan nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről, s azt mondta: a Szovjetunió hosszú távú érdekei nem változtak és nagyon csodálná, ha az új amerikai vezetés alapvetően más érdekeket kívánna képviselni, mint elődje. Willy Brandt, az SPD elnöke a Szocialista Internacionálé irodájának londoni ülését követően kifejtette, hogy Varsce első moszkvai kapcsolatfelvételéből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Brandt arra számít, hogy mind a szovjet, mind az amerikai kormány keresni fogja az előrehaladás útját, amely a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokat is kimozdíthatja a holtpontról. A Szocialista Internacionálé tanácskozásán egyébként a spanyolországi helyzetet vitatták meg. Derűlátásuknak adtak hangot, de rámutattak annak veszélyére, hogy a spanyol önkényuralmi struktúra továbbra is fennáll, így negatív hatást gyakorolhat a közelgő választásokra, veszélyeztetve azok tisztaságát. A TASZSZ jelentése Brezsnyev, Gromiko és Vance ner bleszéléseinek eredményeiről A TASZSZ jelenti: Március 28—30-án tárgyalásokra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter között. A tárgyalások során elvi síkon megvitatták a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös érdeklődésére számot tartó nemzetközi problémát. A megbeszéléseken központi helyet foglalt el a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos új megállapodás előkészítésének befejezését érintő kérdések vizsgálata. Ennek folyamán a felek megállapodtak, hogy folytatják e kérdések megvitatását. A fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos más kérdésekről is véleménycseréig került sor. Megegyezés született arról, hogy e kérdések megvitatását kétoldalú találkozókon, ezen belül szakértői tanácskozásokon folytatják. A nemzetközi problémák megvitatása során érintették az európai biztonsági értekezlet részvevőinek küszöbönálló belgrádi találkozójával, valamint a ciprusi és a délafrikai helyzettel kapcsolatos kérdéseket. A felek megerősítették az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás nagy jelentőségét. Különös figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. A felek egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok — mint a genfi közel-keleti békekonferencia társelnökei — közötti együttműködés rendkívül fontos a körzet igazságos és tartós békéjének megteremtése szempontjából. Megállapodtak az ban, hogy ez év májusának első felében Genfben találkozóra kerül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei között a közelkeleti problémával, s ezen belül a genfi konferencia munkájának felújításával kapcsolatos kérdések beható tanulmányozása érdekében. Egyidejűleg folytatják bizonyos, a moszkvai tárgyalásokon már érintett kérdések megvitatását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatai gyakorlati kérdéseinek megvitatása során a tárgyaló felek számos konkrét megállapodást értek el. szosskvai tintósítónk (flexszlilése A Szovjetunió elutasítja Vlagyivosztok felülvizsgálatát Moszkva, március 31. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, huszonnégy órával a szovjet—amerikai tárgyalások befejezte után Moszkvában nemzetközi sajtóértekezleten fejtette ki a Szovjetunió álláspontját a mostani tárgyalásokról, általában a leszerelésről és ezen belül mindenekelőtt az új SALT-egyezményről. „Ezekben a napokban Nyugaton olyan verziót tálalnak, mintha az amerikai külügyminiszter Moszkvában a leszerelés széles körű programját terjesztette volna elő. És — úgymond — a szovjet vezetés ezt nem fogadta el. Ez a lényeget tekintve hamis beállítás — ilyen programot senki sem terjesztett elő” — szögezte le Gromiko. S ezzel közvetve válaszolt azokra a látványos kijelentésekre, amelyeket Carter elnök még a tárgyalások befejezése előtt tett. VIzágvon a Szkriwsig A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a tárgyalások legfontosabb megvitatott kérdése az új stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás volt. „Mi az új szovjet—amerikai SALT-egyezményért lépünk fel. Ez megfelelne a Szovjetunió és az Egyesült Államok, s más országok érdekeinek is”. Ugyanakkor a most előterjesztett amerikai SALT- tervezetek elfogadhatatlanok a szovjet fél számára. „Most az amerikai fél olyan változtatást indítványozott a vlagyivosztoki megállapodáshoz képest, amelynek eredményeként az Egyesült Államok fölénybe, a Szovjetunió pedig kedvezőtlenebb helyzetbe kerülne”. Ez nem reális — mondta — és mi nem is vagyunk hajlandók az egyenlőség helyzetéből engedni. Miben is áll a vlagyivosztoki megállapodás lényege? Annak idején megegyezés született arról, hogy a két fél rakétáinak és célbajuttató eszközeinek számát 2400-ban korlátozzák, s ezen belül 1320-ban határozzák meg az úgynevezett MIRV-rakétafejek felső határát. Azóta nem kevés lépést tettünk előre. S úgy látszott, lehetőség is kínálkozik a végleges egyezményre — folytatta Gromiko. Időközben felmerült a kérdés, mi történjen az amerikai szárnyas rakétákkal. Gromiko viszszautasította azt az amerikai interpretációt, miszerint Vlagyivosztokban „zöld utat nyitottak volna” a cruise-rakéták kifejlesztésére. Hivatalos dokumentumváltás történt ez ügyben, s úgy látszott, hogy tisztázták a kérdést. Ekkor azonban bizonyos amerikai körök magatartása következtében „falba ütköztünk”. Gromiko utalt arra, hogy az Egyesült Államoknak a vlagyivosztoki megállapodással kapcsolatos magatartása még élesebben változott Carter kormányának hivatalba lépése után. Amikor egy új vezetés lép hivatalba és keresztülhúzza mindazt, amit korábban elértek, lehetetlen stabilitásról beszélni — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. Növekedtek a, akadályok Ezek az akadályok az utóbbi időben mégtovább növekedtek. „Mi határozottan a vlagyivosztoki megállapodás revíziója ellen vagyunk — szögezte le Gromiko. — Amellett állunk ki, amit annak idején, hatalmas szellemi energiákkal sikerült kialakítani Vlagyivosztokban. Az amerikai fél viszont javaslataival most egyértelműen e megállapodás revízióját szeretné elérni.” Javasolták, hogy a vlagyivosztoki plafont 2000-re, sőt 1800-ra csökkentsük. Javasolták, hogy rakétáinknak csaknem a felét leépítsük, „megsemmisítsük”, mert túl nagy méreteik miatt, avagy túl nagy hatékonyságuk miatt nem tetszenek nekik”. A Szovjetunió fossza meg tehát magát rakétáinak mintegy felétől? Ez teljesen eltér Vlagyivosztoktól. Mi tenné szükségessé ezt a revíziót? — tette fel a kérdést Gromiko. — Valójában arról van szó, hogy a SALT ilyen beállításával egy megoldatlan problémát további rendezetlen kérdésekkel terhelnénk meg. A változás következménye az lenne, hogy a Szovjetunió hátrányosabb helyzetbe kerülne — állapította meg. Értelmetlen a krtíCQN/.tás „Elutasítottuk az úgynevezett szűkített alternatív javaslatot is, amely szerint félretennék az amerikai szárnyas rakéták és a Backfire-nak elkeresztelt szovjet bombázógépek kérdését.” „Ez a javaslat sem jelent közeledést a megállapodás eléréséhez”, hiszen ennek értelmében stratégiainak minősítenének egy nem hadászati fegyvert , a középhatósugarú szovjet bombázógépet, s ezzel zöld utat biztosítanának az atomfegyvert szállító szárnyas rakétáknak. A SALT további kérdéseit érintve Gromiko leszögezte, hogy a Szovjetunió értelmetlennek tartja az új SALT- egyezmény kettéosztását. Hoszszasan felhívta a figyelmet arra a problémára is, amelyet az Egyesült Államok előretolt támaszpontjai jelentenek a Szovjetunió biztonsága szempontjából. Emlékeztetett arra, hogy Vlagyivosztokban, a megegyezés megkönnyítése érdekében a Szovjetunió félretette ennek a kérdésnek megvitatását. „De most, az újamerikai javaslatok fényében mi is másképpen nézünk erre.” A szovjet külügyminiszter hosszasan bizonyította, hogy az új amerikai vezetés hangzatos szólamai a leszerelés