Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

Ára: 80 fillér Magyar Nmet AHAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA Péntek 1977. április­­ XXXIII. évfolyam 77. szám Tanító nők „A tanító-, tanárképző in­tézményekben néhány fiú csak azért tanul, hogy biz­tosítva legyen az iskolákban az igazgató-utánpótlás.” Ezt az epés megjegyzést az egyik felszólaló idézte bizonyos él­lel a Pedagógusok Szakszer­vezete legutóbbi központi vezetőségi ülésén, amelynek napirendjén a nő- és ifjúság­­politikai párthatározatok végrehajtásának tapasztala­tai szerepeltek. Nem alapta­lan a megjegyzés: amíg a pe­dagógusok között a nők ará­nya már eléri a 73 százalé­kot — a tanítók körében még magasabb ez az arány —, de iskolaigazgató-nő csak igen kevés van. Kevés az egyetemeken is a női okta­tó: a szakszervezet értekez­letén a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem képviselője említette, hogy náluk a hallgatók 70 száza­léka nő, de az oktatók kö­zött az arány csak 35 száza­lékos, és közöttük mindösz­­sze hat docens és egyetlen professzornő található. A központi vezetőség ülé­sén dr. Hanga Mária oktatá­si miniszterhelyettes őszinte képet adott a jelenlegi hely­zetről. Elmondta, hogy bár a minisztérium sokat tett mind a fiatal, mind a női pedagógusok anyagi és mun­kakörülményeinek javítá­sáért, még mindig sok a megoldásra váró feladat. Noha a pedagógusok fizeté­sét az utóbbi években min­den területen emelték, ma­gasabb lett a letelepedési se­gély és a területi pótlék ösz­­szege, nőtt a kitüntetett fia­tal pedagógusok száma is, a körülmények­ azonban ma sem eléggé kedvezőek. A fia­tal nők helyzetét a pedagó­guspályán külön nehezíti, hogy a gyermekszülésből, a 11 gyermekgondozási segélyből adódó helyettesítési gondok ugyancsak nőkre — sokszor szintén fiatal, gyermekeiket nevelő asszonyokra — há­rulnak. És amíg más terüle­ten a nők terhei az utóbbi években csökkentek, a peda­gógusoknál a fokozódó tár­sadalmi szükségletekkel és az iskola iránt támasztott nagyobb igényekkel párhu­zamosan növekedtek. Ha nem könnyű is a hely­zet az óvónők, a női tanítók és a tanárok körében, fölös­leges volna itt a kérdést to­vább bonyolítani. Helye­sebbnek látszik a megoldás útjait keresni, amelyeket a központi vezetőségi ülésen a miniszterhelyettes jelölt meg — aki maga is nő és fiatal, így hát a gondokat többszörösen is átérzi —, és amelyeket örömmel támoga­tott hozzászólásában Orbán Sándorné, a szakszervezet központi vezetőségének tit­kára. Ő fejtette ki egyéb­ként azt a figyelemre méltó gondolatot, hogy a pedagó­­­­gusoknál a lakásprobléma — s ami a pálya egyik kulcskér­dése — másképpen minősül, ■mint a többi szakmában, /az ■iskolának gyakran sivár kö­rülményei miatt a pedagó­­■us számára a lakás egyben a munkahel­y is, ahol a tan­­yákénál nem kevésbé fon­­■s feladatait látja el: óráira ■szül, dolgozatokat javít, ■nul és továbbképzi magát. ■A nők magas aránya a­edagóguspályán ma már nemi egyszerűen bérkérdés,­ noha sürgető feladat volna anyagi megbecsülésüket is fokozni. Sokkal inkább a pálya alacsony presztízséről van itt szó. Nem ismeri pél­dául eléggé az ifjúság sem a pedagógushivatás igazi örö­meit és szépségeit, és gya­korta nincs is alkalma meg­ismerni. Ebben ma még nem segít eléggé a pályaválasztá­si munka sem. Folytatva a szakszervezeti tanácskozás gondolatmene­tét, a helyzet megjavításá­hoz két út látszik járható­nak. Az egyiket kívülről kel­lene megközelíteni: mind az Oktatási Minisztérium, mind a Pedagógusok Szakszerve­zete többet tehetne az óvó­nők, a tanítók, a tanárok magasabb erkölcsi elismeré­séért, kivívhatná számukra azt a jogos tiszteletet, ami nélkül ezen a pályán nem lehet eredményesen dolgoz­ni. Ebben remélhetőleg jó partner lesz a Hazafias Nép­front Országos Elnöksége mellett működő pedagógiai albizottság, amely a szü­lők és rajtuk kesztül az ifjúság körében eredményes felvilágosító munkát végez­het a nevelői hivatás meg­becsülése érdekében. Belülről tekintve a kér­dést, a pedagógusok gond­jainak megoldásához maguk a pedagógusok is hozzájárul­hatnak. Egyebek között pél­damutatással és hivatásra ne­veléssel, amint erről a szak­­szervezet egyik korábbi köz­ponti vezetőségi ülésén már szó esett. A személyes példa csodákat tehet. Ahogyan a jó magyartanár az olvasás szeretetére, a nyelvtanár más népek kultúrájának megbe­csülésére neveli diákjait, ugyanígy lehetne nemes el­fogultsággal a pedagógus­hivatás szeretetére is nevel­ni. Nem szükséges a valósá­gos gondokat elhallgatni, in­kább a gondok mögött gyak­rabban lehetne megsejtetni, hogy ez a pálya mennyi öröm, siker, eredmény for­rása is. És ezzel a pedagó­gusok nem rejtik el az igaz­ságot, csak annak egy másik és szebb oldalát világítják meg. Nemcsak panaszkodni lehet ugyanis a körülmé­nyekre — mégha indokolt is a zokszó —, és főképpen nem az osztályban vagy a szülők előtt, hanem arról is el lehet beszélgetni a diákokkal, hogy mennyi szellemi kincs, anyagi érték köszönhető a pedagógusnak. A pedagógusnők helyzetét az is nehezíti — mint emlí­tettük —, hogy az iskolából való távolmaradásukat ma már egyre gyakrabban ugyancsak a nőknek, a fia­taloknak kell pótolniuk. Meg lehetne azonban mindenütt vizsgálni, hogy a feladatok elosztása igazságos-e a tan­testületekben. Ez is a peda­gógusok és képviselőik, a szakszervezeti bizottságok dolga lehetne. Bizonyos, hogy az arányosabb munka­­megosztás csökkenthetné a feszültségeket, és talán ab­ban is segíthetne, hogy a pe­dagóguspálya népszerűbb le­gyen a fiatalok előtt, hogy a fiúk a tanító- és tanárképző­be ne csak „az igazgatói ál­lás reményében” jelentkezze­nek. Gábor István Andrej Gromiko állásfoglalása a szovjet-amerikai kapcsolatokról A külpolitikai helyzet A VILÁGLAPOK érdeklődésének jelentős részét lekötötte csütörtökön a moszkvai szovjet-amerikai tanácskozások elem­zése. Szovjet és külföldi sajtótudósítóknak Vance amerikai kül­ügyminiszter a Vnukovói repülőtéren nyilatkozva kifejtette, hogy moszkvai látogatását hasznosnak tartja. Rámutatott, hogy a hadászati fegyverek korlátozásához foghatóan bonyolult kér­désekben nem könnyű gyors megállapodásra jutni. Hozzáfűzte, nagy várakozással készül arra, hogy májusban Genfben ismét találkozzék szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval. Váratla­nul összehívott sajtóértekezletén Carter elnök biztató ténynek mondta a párbeszéd folytatását Moszkva és Washington között a döntő kérdésekről. Gromiko csütörtökön este részletesen ismertette a tárgyalásokkal kapcsolatos szovjet álláspontot. Téves elgondolásokon alapult a washingtoni taktika — vélik szinte egybehangzóan az amerikai hírközlés mérvadó személyi­ségei. Kedvezőtlen légkörben, megfelelő előkészítés nélkül ter­jesztették elő indítványaikat, amelyekben — a New York Times szerint — elutasították a vlagyivosztoki megállapodáson ala­puló szovjet javaslatot. Szovjet részről pedig az amerikai el­gondolásokat ítélték egyenlőtlennek. S így — írja a lap — je­lentősen csökkent annak esélye, hogy még október, tehát az első SALT-egyezmény lejárta előtt létrejöjjön az új megálla­podás. A következtetéseket levonva a New York Times mind­azonáltal azt hangsúlyozza, hogy a moszkvai eszmecserét a tár­gyalások megkezdéseként, nem pedig meghiúsulásaként kell értelmezni. A Baltimore Sun szerint néhány amerikai konzer­vatív stratéga számára kellemes meglepetés „a kemény tárgya­lási pozíció”, amely megerősítette Carter belpolitikai helyzetét. Az elnök külpolitikai lehetőségeiről viszont a Washington Post azt írja, hogy „az emberi jogok” címén folytatott kampány megzavarta Washington és Moszkva viszonyát, és a Szovjet­uniót fölöttébb bizalmatlanná tette Carterral szemben. " A francia kormányátalakítást, Bécsben újra meganyi­ Ciprus-konferenciát és a napi politika más, egyébként fontos fejleményeit háttérbe szorítja a csütörtöki nyugat-európai lapokban a moszkvai megbeszélések értékelése A párizsi lapok a véleménycsere folytatásának elemét hangsúlyozzák — a ve­gyes bizottságok felállításán kívül —, amikor a szovjet—ame­rikai találkozóból írnak. A Le Matin de Paris Carter kudarcá­nak nevezi, hogy Vance üres kézzel volt kénytelen távozni. A lap szerint Washingtonban tudták, hogy jelentős kockázatot vállalnak a Vlagyivosztokhoz képest nagymértékben módosí­tott indítványokkal, s ebben a tükörben szemlélve tulajdon­képpen pozitív a tárgyalások folytatásáról született elvi meg­állapodás. Hasonló következtetésre jutnak az olasz lapok is — a La Stampa azt írja, hogy világossá vált: a szovjet fél nem hajlandó bármilyen áron megállapodást kötni. Bonnban nagy érdeklődéssel várták a State Department ve­zetőjének tájékoztatását. Schmidt kancellár újságíróknak derű­látóan nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjéről, s azt mondta: a Szovjetunió hosszú távú érdekei nem változtak és nagyon csodálná, ha az új amerikai vezetés alapvetően más érdekeket kívánna képviselni, mint elődje. Willy Brandt, az SPD elnöke a Szocialista Internacionálé irodájának londoni ülését követően kifejtette, hogy Varsce első moszkvai kapcso­latfelvételéből nem szabad messzemenő következtetéseket le­vonni. Brandt arra számít, hogy mind a szovjet, mind az ame­rikai kormány keresni fogja az előrehaladás útját, amely a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokat is kimozdíthatja a holt­pontról. A Szocialista Internacionálé tanácskozásán egyébként a spanyolországi helyzetet vitatták meg. Derűlátásuknak adtak hangot, de rámutattak annak veszélyére, hogy a spanyol önkényuralmi struktúra továbbra is fennáll, így negatív hatást gyakorolhat a közelgő választásokra, veszélyeztetve azok tiszta­ságát. A TASZSZ jelentése B­rezsnyev, Gromiko és Vance n­er bl­eszéléseinek eredményeiről A TASZSZ jelenti: Március 28—30-án tárgyalásokra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a hivatalos látogatáson Moszk­vában tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter kö­zött. A tárgyalások során elvi sí­kon megvitatták a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdé­seit, valamint néhány, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kölcsönös érdeklődésére számot tartó nemzetközi prob­lémát. A megbeszéléseken központi helyet foglalt el a hadászati támadó fegyverzetek korláto­zásával kapcsolatos új megál­lapodás előkészítésének befe­jezését érintő kérdések vizsgá­lata. Ennek folyamán a felek megállapodtak, hogy folytat­ják e kérdések megvitatását. A fegyverkezés korlátozásá­val és a leszereléssel kapcsola­tos más kérdésekről is véle­ménycseréig került sor. Meg­egyezés született arról, hogy e kérdések megvitatását kétol­dalú találkozókon, ezen belül szakértői tanácskozásokon folytatják. A nemzetközi problémák megvitatása során érintették az európai biztonsági értekez­let részvevőinek küszöbön­­álló belgrádi találkozójával, valamint a ciprusi és a dél­afrikai helyzettel kapcsolatos kérdéseket. A felek megerősí­tették az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás nagy jelentőségét. Különös figyel­met fordítottak a közel-keleti helyzetre. A felek egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok — mint a genfi közel-keleti békekonferencia társelnökei — közötti együtt­működés rendkívül fontos a körzet igazságos és tartós bé­kéjének megteremtése szem­pontjából. Megállapodtak az­ ban, hogy ez év májusának első felében Genfben találko­zóra kerül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok kül­ügyminiszterei között a közel­­keleti problémával, s ezen be­lül a genfi konferencia mun­kájának felújításával kapcso­latos kérdések beható tanul­mányozása érdekében. Egyide­jűleg folytatják bizonyos, a moszkvai tárgyalásokon már érintett kérdések megvitatá­sát. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kétoldalú kap­csolatai gyakorlati kérdéseinek megvitatása során a tárgyaló felek számos konkrét megálla­podást értek el. sz­oss­kvai tin­tósítón­k (flexszl­i­lése A Szovjetunió elutasítja Vlagyivosztok fel­ül­vizsgálatát Moszkva, március 31. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, huszonnégy órá­val a szovjet—amerikai tár­gyalások befejezte után Moszkvában nemzetközi sajtó­­értekezleten fejtette ki a Szov­jetunió álláspontját a mostani tárgyalásokról, általában a le­szerelésről és ezen belül min­­denekelőtt az új SALT-egyez­­ményről. „Ezekben a napok­ban Nyugaton olyan verziót tá­lalnak, mintha az amerikai külügyminiszter Moszkvában a leszerelés széles körű program­ját terjesztette volna elő. És — úgymond — a szovjet vezetés ezt nem fogadta el. Ez a lé­nyeget tekintve hamis beállí­tás — ilyen programot senki sem terjesztett elő” — szögez­te le Gromiko. S ezzel közvet­ve válaszolt azokra a látvá­nyos kijelentésekre, amelyeket Carter elnök még a tárgyalá­sok befejezése előtt tett. VIzágvon a Szk­riwsig A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a tárgyalá­sok legfontosabb megvitatott kérdése az új stratégiai fegy­verkorlátozási megállapodás volt. „Mi az új szovjet—ame­rikai SALT-egyezményért lé­pünk fel. Ez megfelelne a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok, s más országok érdekei­nek is”. Ugyanakkor a most előterjesztett amerikai SALT- tervezetek elfogadhatatlanok a szovjet fél számára. „Most az amerikai fél olyan változtatást indítványozott a vlagyivosztoki megállapodáshoz képest, amelynek eredményeként az Egyesült Államok fölénybe, a Szovjetunió pedig kedvezőtle­nebb helyzetbe kerülne”. Ez nem reális — mondta — és mi nem is vagyunk hajlandók az egyenlőség helyzetéből enged­ni. Miben is áll a vlagyivosztoki megállapodás lényege? Annak idején megegyezés született ar­ról, hogy a két fél rakétáinak és célbajuttató eszközeinek számát 2400-ban korlátozzák, s ezen belül 1320-ban határozzák meg az úgynevezett MIRV-ra­­kétafejek felső határát. Azóta nem kevés lépést tettünk előre. S úgy látszott, lehetőség is kí­nálkozik a végleges egyez­ményre — folytatta Gromiko. Időközben felmerült a kérdés, mi történjen az amerikai szár­nyas rakétákkal. Gromiko visz­­szautasította azt az amerikai interpretációt, miszerint Vla­gyivosztokban „zöld utat nyi­tottak volna” a cruise-rakéták kifejlesztésére. Hivatalos do­kumentumváltás történt ez ügy­ben, s úgy látszott, hogy tisz­tázták a kérdést. Ekkor azon­ban bizonyos amerikai körök magatartása következtében „falba ütköztünk”. Gromiko utalt arra, hogy az Egyesült Államoknak a vla­gyivosztoki megállapodással kapcsolatos magatartása még élesebben változott Carter kormányának hivatalba lépése után. Amikor egy új vezetés lép hivatalba és keresztülhúz­za mindazt, amit korábban el­értek, lehetetlen stabilitásról beszélni — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. Növekedtek a­, akadályok Ezek az akadályok az utóbbi időben még­­tovább növeked­tek. „Mi határozottan a vlagyi­vosztoki megállapodás revízió­ja ellen vagyunk — szögezte le Gromiko. — Amellett állunk ki, amit annak idején, hatal­mas szellemi energiákkal sike­rült kialakítani Vlagyivosztok­ban. Az amerikai fél viszont javaslataival most egyértel­­­­műen e megállapodás revízió­ját szeretné elérni.” Javasol­ták, hogy a vlagyivosztoki pla­font 2000-re, sőt 1800-ra csök­kentsük. Javasolták, hogy ra­kétáinknak csaknem a felét leépítsük, „megsemmisítsük”, mert túl nagy méreteik miatt, avagy túl nagy hatékonyságuk miatt nem tetszenek nekik”. A Szovjetunió fossza meg tehát magát rakétáinak mintegy fe­létől? Ez teljesen eltér Vlagyi­vosztoktól. Mi tenné szükséges­sé ezt a revíziót? — tette fel a kérdést Gromiko. — Valójában arról van szó, hogy a SALT ilyen beállításával egy megol­datlan problémát további ren­dezetlen kérdésekkel terhel­nénk meg. A változás követ­kezménye az lenne, hogy a Szovjetunió hátrányosabb helyzetbe kerülne — állapítot­ta meg. Értelm­etlen a krtíCQN/.tás „Elutasítottuk az úgyneve­zett szűkített alternatív javas­latot is, amely szerint félre­tennék az amerikai szárnyas rakéták és a Backfire-nak el­keresztelt szovjet bombázógé­pek kérdését.” „Ez a javaslat sem jelent közeledést a meg­állapodás eléréséhez”, hiszen ennek értelmében stratégiai­nak minősítenének egy nem hadászati fegyvert , a közép­hatósugarú szovjet bombázó­gépet, s­ ezzel zöld utat biz­tosítanának az atomfegyvert szállító szárnyas rakétáknak. A SALT további kérdéseit érintve Gromiko leszögezte, hogy a Szovjetunió értelmet­lennek tartja az új SALT- egyezmény kettéosztását. Hosz­­szasan felhívta a figyelmet arra a problémára is, amelyet az Egyesült Államok előretolt támaszpontjai jelentenek a Szovjetunió biztonsága szem­pontjából. Emlékeztetett arra, hogy Vlagyivosztokban, a megegyezés megkönnyítése ér­dekében a Szovjetunió félre­tette ennek a kérdésnek meg­vitatását. „De most, az új­­amerikai javaslatok fényében mi is másképpen nézünk er­re.” A szovjet külügyminiszter hosszasan bizonyította, hogy az új amerikai vezetés hang­zatos szólamai a leszerelés

Next